Facebookos Nyereményjáték - "Új dimenziók" kötet

Kedves Olvasók!


Talán (remélem) többen is tudjátok, hogy eléggé aktív facebookos életet élek, és az írással kapcsolatban is sok-sok gondolatot, érdekességet, eseményt megosztok a facebookos írói oldalamon (Stiga's Tales).

A hétvégén az oldalt LIKE-olók száma elérte, majd meghaladta a 100-as álomhatárt (Éljen!! :) ), ennek kapcsán már előre hirdettem egy kis játékot, aminek keretein belül egy dedikált "Új dimenziók" (Aposztróf Kiadó) novelláskötetet és 2 gyönyörűséges (Atyus készítette) könyvjelzőt lehet nyerni.

A teendő ehhez csupán annyi, hogy LIKE-olni kell a Stiga's Tales facebookos oldalát (ha még eddig nem tettétek meg), és tetszikelni a kötet és a könyvjelzők fotóját.



Sorsolni SZEPTEMBER 13-ÁN, PÉNTEKEN este fogok, addig várom a jelentkezéseket. :)




További szép szeptembert Mindenkinek! :)




















_@/"

BÚÉK - Jégforró Karácsony (novella)

Kedves Olvasók!


Legelőször is: SIKEREKBEN, SZERELEMBEN GAZDAG ÚJ ÉVET KÍVÁNOK NEKTEK! :))


Ismét eltelt egy év, ráadásul évfordulóhoz érkeztünk - éppen 3 éve kezdtem el írni a Full Moont, Jacob és Nessie történetét.
Azóta sok idő eltelt, sok víz lefolyt a Dunán, elkészült a történet és számos kis kiegészítő "pillanat" hozzá.


Most meglepetésként íme egy újabb titkos kis momentum, még az egyetemi időkből.... :)


Jó olvasást hozzá! :)

Jégforró Karácsony

A vörös hajú, fiatal nő sóhajtva kapcsolta ki a televíziót, majd töprengve a férjére nézett.

– Na, most mi legyen? – kérdezte csüggedten.

A férfi elmosolyodott. – Kettesben karácsonyozás? – villant pajkos fény a szemében.

– Nem, Jake, idén tényleg haza akartam menni. Rég voltunk otthon télen, és Billy is megérdemelne végre egy családiasabb ünnepet.

– Igazad van, Nessie – adta meg magát. – De az időjárást még mi sem tudjuk megváltoztatni.

A félvámpír elgondolkozva nézett ki az ablakon a decemberi sötétségbe. Az időjárás-jelentők hatalmas hóvihart jósoltak 23-ára, ami miatt a legtöbb repülőgép valószínűleg nem szállhat majd fel. Ha az ítéletidő kitart másnapig, az ő járatukat is törlik.

Előző éven a Cullen család jött hozzájuk, azelőtt pedig behavazódtak, és kettesben ünnepeltek. Renesmee-nek viszont a családja mellett már nagyon hiányzott a jól ismert, téli táj, a havas mamutfenyők meghitt látványa, a csilingelő jégcsapok kedves dallama és főleg az ilyenkor még mesebelibbé varázsolódó kis házuk.

Így, hogy az utazás kétségessé vált, még inkább vonzotta haza minden. Forró csokoládét akart szürcsölni, és pillecukrot pirítani a lobogó kandalló előtt, pedig egyiket sem szerette, aztán éjszaka, a holdfényben hóembert meg hóangyalt készítenének a tisztáson, és hógolyócsatát vívnának, míg a csontjukig át nem fagynak, holott tudta, hogy ez velük sosem fog megtörténni, még a legnagyobb hidegben sem. Utána a tus alatt melegítenék fel egymást és az ágyban, a puha takaró alatt, míg a hajnal rájuk nem tör.

Hangosat sóhajtva elszakította tekintetét az ablaktól, Jacob elé állt, és tenyerét az arcára simítva megmutatta neki az édes-érzéki víziót.

A férfi tekintete fokozatosan elsötétült, és mikor a nő elhúzta a kezét lángoló arcáról, látványosan nyelt egyet.

– Valahogy hazajutunk – bólintott eltökélten.

– Kocsival talán…

– Ha holnap reggel elindulunk, megelőzhetjük a vihart és még karácsony előtt odaérünk. Egy kicsit előbb is, mint terveztük – húzta fel a szemöldökét Jacob.

– Rendben – mosolyodott el Nessie. – Akkor most elkezdek pakolni.

– Nem, az még ráér kicsit, Mrs. Black – lépett utána a férfi, és szorosan a karjába zárva hevesen megcsókolta.

--*-*--

Három nap múlva, mikor elhagyták Port Angeles villódzó fényeit, Renesmee érezte, hogy végtelen nyugalom járja át. Hamarosan otthon lesznek, magába szívhatja az ismerős illatokat, a megszokott környezetet. A meghitt, közös ünneplés gondolata már előre melengette a szívét-lelkét. Elképzelte a hatalmas fát a Cullen házban, Alice csillogó, színpompás dekorációját, anyja és apja arcát, mikor kibontják az ajándékukat.

– Oh – feszültek meg Nessie ujjai a kormányon –, elfelejtettünk szólni, hogy változott a terv. Nem is tudják, hogy jövünk.

– Még nem késő. – Jacob már nyúlt a mobiljáért, de a nő megállította.

– Ne, inkább… legyünk meglepetés! – mosolyodott el. – Úgyis mindjárt ott vagyunk.

Fél óra múlva leparkoltak az erdő szélén, és pár perccel később már láthatták a hóval borított kis tanyaházat. Az ablakokon csak minimális fény szűrődött ki, de a kihallatszódó, halk zajokból sejtették, hogy nem üres a lak.

Renesmee szinte hangtalanul tárta fel a boltíves ajtót.

– Meglepetés! – kiáltotta, de a következő pillanatban ő maga lepődött meg: szüleit a hideg kőpadlón találta a kandalló előtt, anyaszült meztelenül, szenvedélyesen egymásba gabalyodva. – Oh, ne haragudjatok! – Villámgyorsan eltakarta a szemét, és kihátrált a nappaliból. – Mi most… – Nem fejezte be a mondatot, csak becsapta maga előtt az ajtót.

– Azt hiszem, sikerült meglepetést okoznunk – súgta neki Jake, miközben elindultak a nagyház irányába.

A nő gyötrődve felnyögött. – Mindig tisztában voltam vele, hogy boldog házaséletet folytatnak, de ezt… soha nem akartam látni – rázta meg a fejét.

– Hát, én sem. Legközelebb ideszólunk.

Hamarosan megpillantották az eredetileg fakófehér falakat, melyeket most ezerszínűvé fényesített a milliónyi, csillogó kis égő. A széles üvegfalon túl terebélyes, sűrű ágú karácsonyfa pompállott, alatta számos, piros-arany celofánba csomagolt, masnival átkötött doboz várakozott.

Alice a lépcső előtt toporgott, kezei tele díszekkel, pedig látszott, hogy többet már nem fog tudni elhelyezni úgy, hogy az összkép ízléses maradjon. A többiek nevetgélve mutattak újabb és újabb, még üresen maradt helyekre, de az alacsony, fekete hajú nő csak a fejét rázta.

– Szerintem elég már a… – Mind csodálkozva fordultak az ajtó felé. – Nessie! Úgy tudtam, csak holnap este landol a gépetek! – Alice egyetlen mozdulattal tett át mindent Jasper karjába, és indult el a váratlan vendégek felé. Csontropogtatóan megölelte mindkettejüket.

– Igen, de a connecticuti hóvihar miatt előbb kellett jönnünk.

– Aggódtam is kicsit, de reméltem, hogy megoldjátok. Utálom, hogy nem látlak előre titeket.

– Pedig most nem ártott volna – morogta Jacob, aztán csak legyintett Alice kérdő tekintetére. – Hagyjuk!

Az összcsaládi üdvözlés végére érkezett meg Edward és Bella. A feszengő apuka magához szorította lányát, és a fülébe súgta: – Azért örülünk, hogy itt vagytok.

Aztán letelepedett felesége mellé a kanapéra.

Nessie végignézett a népes társaságon; mikor tekintete megállapodott a szülein, ismét bevillant a jelenet, melynek véletlenül tanúja lett, de most élesen látta maga előtt a részleteket is: anyja vékony hátát, melyen megfeszültek az izmok, apja hosszú ujjait, ahogy a kemény húsba mélyedtek…

Érezte, hogy arcán végigfut az izzó pír.

– Szólnunk kellett volna – lehelte maga elé.

Emmett töprengve figyelte őket pár másodpercig, majd hangosan felröhögött.

– Rossz időben toppantatok be, mi?

– A legrosszabban – helyeselt a piruló indián.

– Remélem, legalább valami újat mutattatok a fiataloknak…

– Emmett! – intette rendre kárörvendő fiát Esme.

– Na jó, gyertek – lépett Nessie és Jake közé Alice, és lenyomta őket a kanapéra Edwardék mellé. – Ezt megörökítjük!

– Ne, Alice, ne! – tiltakoztak egyhangúan, de már villant is a fényképező a fürge vámpírnő kezében.

Órákkal később, a saját fakunyhójuk felé tartva Renesmee még mindig a kínos incidensen gondolkodott.

– Ezt sosem fogom kiheverni – rázta meg a fejét. – Komolyan. Úgy érzem, a még bennem élő gyermek most végérvényesen eltűnt.

Jacob meghökkenve pillantott rá. – Valahogy visszacsalogathatjuk?

– Nem hiszem.

A férfi tűnődve nézte a fehér tájat – az este folyamán újra megnyíltak az egek, és mostanra vastagon beborított mindent a ropogós, friss hó. Úgy tűnt, a holdfényben csillogó, szállingózó apró pelyhek soha nem fogynak el.

– Emlékszel még, miért siettünk haza annyira? – kérdezte feleségét, és tenyerét az arcára simítva megállította.

A nő fáradtan elmosolyodott. – Hóembert szeretnél vagy hóangyalt?

– Egész más jár az agyamban. – A sötét szempárban pajkos csíntalanság villant.

– Jake, nem mered… – hátrált tőle ál-ijedten Nessie, mialatt a férfi lehajolt, és nagy gonddal gyúrni kezdett egy méretes hógolyót. – Ezt nem!

– A te ábrándod volt – egyenesedett fel Jacob, és elhajította művét.

A kemény labda röpte a lány hátán ért véget.

Renesmee vigyorogva fordult vissza. – Nagyon rossz döntés, Mr. Black.

– Most még kérhetem az angyalt?

– Arról lecsúsztál.

A rövid, ám annál intenzívebb csata után kacagva terültek el egymás mellett a puha hótakaróban.

Jake megbabonázva bámulta szerelme kipirult arcát, a szempilláján és vörös haján megtapadt pelyheket, vidáman ragyogó szemét.

– Te vagy az én hóangyalom – suttogta neki, mielőtt ráhajolt hívogató ajkára.

A csók melege végigcikázott Nessie felhevült testén, megborzongatva vágyakozó idegszálait, felperzselve nemkívánt gondolatait.

Mikor a férfi lassan hozzáfogott pulóvere, nadrágja lesimogatásához, elszakította magát tőle.

– Ezt otthonra álmodoztam – jegyezte meg erőtlenül.

– Nem tudok addig várni.

Jacob, hogy ezt bebizonyítsa, még mélyebben, még égetőbben csókolta.

Pillanatok alatt megszabadultak a legzavaróbb ruhadaraboktól, bőr a bőrhöz érhetett. Miközben egymás testét becézgették, szívük felgyorsult, egy ütemre vert, nyögéseik párája fehéren gomolygott a fagyos éjszakában. Körülöttük jeges-nedvesre olvadt a letaposott hó.

Renesmee áhítattal simogatta alatta fekvő férje hólétől nedves bőrét, vibráló, kemény izmait. Hozzáfeszítette várakozó, lángoló ölét, de nem ment tovább.

– Ugye van nálad…? – lehelte türelmetlenül, majd ajkát, nyelvét, fogait bevetve tovább tüzelte a már így is izzó férfit. – Jake, ne kínozz!

– Megvan! – ujjongott fel Jacob, s a következő pillanatban már érezte a feszes forróságot maga körül.

A vágy magával ragadta mindkettejüket, már csak a beteljesülést hajszolták sürgetőn, kegyelmet nem ismerve.

Egyszerre hullott darabjaira körülöttük a jégfehér világ.

Percekkel később, mikor tudatuk visszatért a havas-fagyos erdőbe, Nessie elégedetten sóhajtott fel. Lassan felkászálódtak, és ruháikkal nem törődve, félig-meddig meztelenül indultak tovább.

A nő ábrándozva simult Jake rézbarna oldalához.

– Ha hazaértünk, az én elképzelésem szerint játszunk tovább – rebegte buja ígéretekkel teli hangon.

_@/"

2012 Nyári ÍRÓ-OLVASÓ TALÁLKOZÓ

Kedves Olvasók!


Épp itt az ideje, hogy hírt adjak a Nyári Író-Olvasó Találkozóról!

Nos, most úgy néz ki a dolog, hogy augusztusra érkezett a legtöbb szavazat (meg ugye a június-július már kiesett a lehetőségek közül). :D

A tervek szerint AUGUSZTUS 24-26-án (péntek-vasárnap) tartanánk a TALÁLKOZÓT, ABYnél, KŐSZÁRHEGYEN (a pontos címért írjatok, ha jöttök).
A részleteket (leutazás, hazajövetel stb.) egyelőre még homály fedi, azzal majd ráérünk foglalkozni, ha kiderül, mennyien és kik jönnek. Persze nem kötelező a három nap, egy napra is ide lehet ficcenni. Aki több napra jönne, annak biztosítunk koszt-kvártélyt. :)

A PROGRAMOK között lesz:
- felolvasás
- quiz (ha sokan összejövünk, és érdemes összeállítani 1-1 kérdéssort) és természetesen nyeremények a legokosabbaknak
- kötetlen csevej a művek alkotói folyamatáról, a leendő tervekről és bármi másról, ami érdekel titeket...
- Twilight Cluedo - játék a közös (de főleg Atyus) készítésű, gyönyörű társasjátékkal (amiről Abynél találtok egy csodásan szép képet, lessétek meg!)  :)



MÁS!!!

Még egy kérdéssel fordulok hozzátok:
Ez a többnapos olvasói találkozó vidéken lesz,és tudom, hogy sokan nem szívesen utaztok messzire. Lenne igényetek egy pesti, egynapos találkára (mondjuk valami parkban/szabadtéri helyen)??



A "jelentkezést" az augusztusi összejövetelre, illetve a lelkes válaszaitokat ide is megírhatjátok kommentben, vagy jelezhettek nekem e-mailben, a chatben vagy akár a facebookon is. :)



További csodás nyarat!



Stigu











_@/"

Születésnapi kiegészítő novella - Perzselő tavasz

Sziasztok!


Először is: BOLDOG SZÜLINAPOT a történetnek! 


És BOLDOG ÚJ ÉVET NEKTEK! :) 


A Full Moon története éppen ma lett 2 éves. Hihetetlen, hogy már két éve szerez elmondhatatlanul csodás élményeket nekem ez a történet (és remélem, nektek is...?).


Nem is szaporítom tovább a szót. Jó olvasást!

Sikerekben, örömökben, szerelemben gazdag új évet! 

(A főblogon megtaláljátok az év végi számvetésemet is. :D)



A NOVELLA PEDIG 18-AS KARIKÁS!!!

Perzselő tavasz

A kora hajnali, álmos napsugarak beódalogtak a sötétítőfüggöny résein, és alattomosan megcsiklandozták a békésen alvó nő orrát. Nessie fintorogva próbálta a gondolatai erejével kiűzni az elvetemült fényt a hálóból, de az elmeharcban ő maradt alul.

A kósza sugarak feljebb kúsztak, és vörössé festették a szemhéja mögötti világot – izzó, érzéki vörössé. Fülledt, bódító részletekkel színezték a tudata peremén még kitartó álmot, melybe lassacskán beszivárgott a külvilág is: a mögötte fekvő izmos férfitest keménysége, a derekára birtoklóan simuló kar, a meleg lélegzet, mely az érzékeny bőrt ingerelte a fültövénél. A kusza, buja látomás elöntötte, megperzselte félálmos-féléber sejtjeit, felriasztotta az alhasában várakozó, csak nemrég elszunnyadt pillangókat.

Egy ideig még kitartóan próbálkozott a csodás álomvilágban maradni, de a valóság hirtelen nagyon hívogatóvá vált: Jake megmozdult, közelebb húzódott hozzá, majd a torkából halk, elégedett morgás szakadt fel. A hang újabb tüzeket lobbantott Renesmee-ben, és muszáj volt felébrednie.

Még közelebb fészkelte magát Jacobhoz, de így is soknak találta a nem létező távolságot köztük. Óvatos, lassú mozdulatokkal igyekezett megfordulni, de tervét megakadályozta a mellkasára simuló erős kéz.

– ’Reggelt! – hallotta meg Jake halk, álomittas szavait közvetlenül a fülénél. – Hová készültél?

– Sehová. Vagyis… hozzád. Melléd. Köréd – súgta vissza vágyakozva, még mindig szorosan csukott szemmel.

A férfi eddig nyugodt, békés lélegzete izgatottá gyorsult, miközben Renesmee tarkójához hajolt, és a vörös hajtömegen át megcsókolta izzó bőrét. Aztán előreindult: ajka megérintette a nő piruló fülcimpáját, álom-meleg arcát, a mosolyt a szája sarkában. Végül forrón összeölelkezett ajkuk, nyelvük.

Jacob lágy ujjai bekúsztak a takaró alá, felfedezték a lenge, rövid hálóing felgyűrődött csipkeszegélyét, és alá merészkedtek. Ráborította tenyerét a hevesen emelkedő halmokra, majd végighúzta a lapos, izmos hason. Érintése a meleg, puha szirmok közé hatolt, és megégette az ott talált forróság.

Nessie szinte némán nyögött a szájába – vigyázniuk kellett, hogy csendesek maradjanak.

Tovább csókolták egymást, s közben Jake érezte, képtelen akár még egyetlen percig várni: el kell merülnie a hívogató ölelésben. Próbálta megtalálni a legkényelmesebb pózt az összesimulásukhoz, de az ajtó túloldaláról beszökő zajok megakasztották mozdulatait.

– Sshh, halkabban – hallották meg kislányuk figyelmeztető szavait.

– Szerintem már nem alszanak – vélekedett legidősebb gyermekük.

Az ágyon várakozó páros lemondóan szétrebbent, és kíváncsian várta a végkifejletet.

– Olyan csend van bent – súgta Sarah a bátyjának. Nessie szinte látta maga előtt elgondolkodó arcát, összevont szemöldökét.

A reggeli, álmos hangulatot kisebbik fiúk éles kiáltása hasította keresztül. – Mami!

– Sshh! – pisszegte le mindkét gyerek a hangoskodót.

Nessie és Jake melegen egymásra mosolygott.

– Gyertek be! – szólt ki a nő a küszöbön toporgóknak.

A szoba ajtaja nagyon lassan nyílt ki; a kilincset szorongató E.J. arcán a pár hete felfedezett, és azóta állandósulni látszó féloldalas, ragyogó mosoly ült, Sarah bűntudatosan, bocsánatkérően pislogott fel rájuk, míg a kis Billy vidáman vigyorogva figyelte már hiányolt szüleit.

– Apa! – kiáltott újra, aztán nővére kezét elengedve az ágyhoz rohant, felkapaszkodott rá, és anyja melegen ölelő karjai közé fészkelte magát.

A két nagy testvér összenézett, majd követték öccsük példáját.

Egy szűk órával később az egész család a konyhában nyüzsgött – a lustálkodásnak az egyre sűrűbben korgó gyomrok vetettek véget.

Sarah az asztal körül sürgölődött; igyekezett minél szebben és ünnepélyesebben megteríteni a hétvégéhez képest korai reggelihez, miközben két, az asztalnál ülő, fivére minden lehetséges eszközzel szabotálni próbálta tervét.

Nessie és Jake összeszokott párosként dolgozott a tűzhelynél: a nő ínycsiklandozó illatú angol szalonnát pirított, míg férje a rántottához valókat szedegette elő a hűtőből. Jövés-menése közben keze gyakran elcsábult egy-egy simogatásra, mintha csak véletlenül találkozna a testük. Renesmee csupasz karja, nádszál dereka, a köntös alól kivillanó feneke, fedetlen, hívogató combja újra és újra megperzselődött a röpke érintésektől.

Mikor Jacob ujjai ártatlanul megcirógatták a szalonnát forgató csuklóját, Nessie eldobta a kezében tartott villát, és ellentmondást nem tűrve szorította a férfi tenyerébe a sajátját. A ködfoltos képek azonnal megrohamozták Jake-et – vágytól hevült testük mélyen összefonódott, ajkaik tüzes nyomokat hagytak egymás bőrén, vérvörös lángtenger lobbant körülöttük –, és elérték a kívánt hatást.

Renesmee gonosz mosollyal az arcán hagyta, hogy férje eleressze a kezét, akárha egy izzó széndarabtól akarna megszabadulni. Tisztes távolságból méregették egymást egy rövid percig.

– Megpróbálok uralkodni magamon – súgta Jacob száraz torokkal.

Negyedóra múlva a család már jóllakottan üldögélt a reggeli romjai fölött. A gyerekek folyamatos csacsogásától és csipkelődésétől zengett a napsütötte konyha, míg a szülők feltűnően hallgatagok voltak. Csak a tekintetük beszélt, de az mindennél ékesebben. A két eltérő árnyalatú barna szempár szinte az egész étkezés alatt összekapcsolódott – heves, vágyakozó pillantásokkal fűtötték egymást és saját magukat. Mindezt úgy, hogy tudták, jó darabig nem lesz még lehetőségük csillapítani a felszított tüzet.

– Mami, átmegyünk ma a nagyiékhoz? – nézett rájuk kérlelően Sarah, miközben hagyta, hogy bátyja elcsaklizza az utolsó szelet szalonnáját.

Nessie és Jake sokatmondóan egymásra nézett.

– Előtte oda kéne szólni, nehogy meglepetést okozzunk – mosolyodott el Jacob, és lustán felállt az asztaltól.

– Nagyapának? – húzta fel szemöldökét E.J.

– Volt már rá példa – merengett el titokzatosan Nessie.

– Miért nem megyünk a nagyházba? – javasolta Sarah. – Alice és Emmett olyan vicces történeteket tudnak.

Jake visszatette az éppen leemelt telefonkagylót a helyére, és elhúzta a száját: tudta, hogy felesége engedni fog a kérésnek, és így egész nap élvezheti a vámpírok társaságát. Az elmúlt jó pár évben mindnyájukkal megbarátkozott már, de a szaguk még mindig bántotta az orrát. A gyerekek, mivel eddigi életük nagy részét közöttük töltötték, hozzászoktak már az émelyítően édes, csípős aromához. A vérszívóktól való egészséges félelemérzet sem alakult ki bennük, főleg, mert egy ideje senki nem merte háborgatni őket. Még a nomád vámpírok is hallottak a hatalmas, elpusztíthatatlan klánról és a velük szövetséges, félelmetes farkasokról.

– Na jó – sóhajtotta megadóan –, öltözzetek fel, és indulunk!

A csemeték ujjongva pattantak fel az asztaltól és szaladtak fel a lépcsőn a szobájukba, mintha a látogatás legalábbis ritkaságszámba menne.

Renesmee és Jacob közösen villámgyorsan elpakoltak az asztalról, majd a hálóból nyíló óriási gardróbba siettek. Igyekezniük kellett, mert nagyon jól tudták, hogy a gyerekek ilyenkor pillanatok alatt képesek elkészülni.

Jake csak magára kapott egy farmer rövidnadrágot és egy egyszerű pólót, de Nessie nagyobb figyelmet fordított szerelése kiválasztására; semmi kedve nem volt nagynénje méltatlankodását hallgatni, hogy nem használja ki rendesen a lehetőségeit. Világos, üde virágmintás felsőt húzott és sötétkék farmert, melyek még inkább kihangsúlyozták karcsú derekát, hosszú, formás lábait. A laza szerelést egy sima, fekete tornacipővel tette teljessé, bár sejtette, hogy Alice így is bele fog kötni valamibe.

Mire elkészült, a gyerekek már türelmetlenül toporogtak az ajtóban.

Az erdőben vezető utat jókedvvel és nevetéssel tarkítva tették meg: E.J. és Sarah egymást túllicitálva bohóckodtak, a kis Billy pedig szívet melengetően kacagott rajtuk.

Renesmee és Jacob csak fél füllel tudott a vidám társalgásra figyelni. Egészen máshol járt az agyuk.

Nessie-t folyamatosan kísértette hajnali álma és az azt követő még bujább valóság; a szenvedélyes érintések, csókok rég kihűlt helye még mindig égette bőrét.

A férfi fejében szintén egymást kergették az érzéki, bódító képek, és néha, mikor felesége ujjai véletlenül hozzáértek a kezéhez, láthatta az ő vágyát is.

A fehér, impozáns ház ajtajában már Alice várta őket.

– Tudtam, hogy jönni fogtok – vigyorgott rájuk az alacsony nő. – Szuper, hogy a família egy részét láthatom előre.

– Még – tette hozzá célzatosan Jake.

A család pillanatok alatt élettel töltötte meg a tágas nappalit: Esme ölbe kapta Billyt, hosszú, hűvös csókot nyomott az arcára, és halk hangon dúdolni kezdett neki; E.J., Emmett és Jasper beültek a hatalmas TV elé, és a két nagybácsi rögtön mesélésbe kezdett; Sarah és Rosalie a lépcsőre telepedett le, hogy a mosolygós nagynéni frizurát varázsoljon a „kusza tűzkazalból”.

– Belláék is mindjárt itt lesznek – szólt Alice, majd csatlakozott Rose-hoz, és belemerültek a hajtervezésbe.

Pár másodperccel később tényleg megérkeztek Renesmee vámpír szülei. Edward hófehér arca megfeszült egy pillanatra, aztán nagyot sóhajtott. Hitvese kérdőn nézett fel rá, mire a férfi csak megrázta a fejét.

– Tombolnak a hormonok – súgta szinte némán, bár teljesen feleslegesen fáradozott, hisz’ így is majdnem mindenki hallotta.

Emmett és Jasper összehajoltak E.J. fölött.

– Szerinted meddig fogja bírni?

– Negyedóra, és kikészül.

– Sokat gondolsz. Meglátod, öt perc, és kiakad.

Renesmee igyekezett figyelmen kívül hagyni nagybátyjai gonoszkodását és elterelni gondolatait szeretett-vágyott férjéről. De a feladat szörnyen nehéznek bizonyult: mindenről Jacob jutott eszébe – az ablakon beáramló, bőrét cirógató, szokatlan napfényről, az orrába bekúszó friss, telt késő tavaszi illatról, a kinti nyüzsgő, élettől duzzadó természetről. Érzékeit betöltötte, elkápráztatta a puszta lét. Ujjbegyei szinte bizseregtek, hogy megérintse a férfit, szívében dübörgött a várakozás már-már fájó izgalma. Elképzelte, ahogy később, hazaérve Jake letépi róla a ruháit, forró ajkaival végigégeti bőre minden centiméterét, keze felfedezi a legrejtettebb titkokat…

– Elég – suttogta Edward közvetlenül a fülébe. – Mars haza! – kérte egy frusztrált pillantás kíséretében. – Gyerekek, mit szólnátok, ha csapnánk egy nagyszülő-unoka napot? – ajánlotta lelkesen. – Elmehetnénk kirándulni, vagy Alice kereshetne nekünk valami kevésbé verőfényes helyet? – kacsintott húgára.

A három rosszcsont azonnal kapott az alkalmon, úgyhogy a gerlepár sietősen elköszönt, és már rohantak is át az erdőn.

Futás közben Nessie megragadta a férfi kezét: először a ködös víziót mutatta meg neki, amely kiborította az apját, majd az összes többit, ami a reggeli és az erdei séta alatt izzította testét-lelkét.

Jake lefékezett, visszarántotta magához, és vad csókkal ostromolta felesége csábító ajkait.

A nő pár hosszú perc múlva ellökte magától, és folytatta szélvész útját.

Rövidesen megérkeztek, és szinte berobbantak a bejárati ajtón. A férfi bevágta maguk után, majd a kemény fához szorította Renesmee-t, aki egy pillanatig sem tiltakozott.

Nessie heves mozdulatokkal próbálta levenni férjéről a pólót, és közben kifulladásig csókolni, ráadásul úgy, hogy ne kelljen felesleges levegőt engedni maguk közé. Végül sikerült megoldania a bonyolult műveletet: mindkét vállánál megszaggatta a nem épp strapabíró anyagot, így az könnyedén lecsúszott a férfi izmos testéről.

Áhítattal telve simogatta a feltáruló rézszínű, selymes bőrt, aztán érezte, hogy az ő virágos felsője is távozik az örök ruhamezőkre. Enyhe sajnálkozását egy pillanattal később teljesen elmosták Jake perzselő érintései, lefelé induló csókjai.

A nadrágokat észrevétlenül simogatták le egymásról – legalábbis Nessie nem emlékezett rá, hogyan került le róla.

A házba beljebb araszolva folytatták az érzéki játszadozást. Míg a nő igyekezett megízlelni minden szája elé táruló porcikát, Jacob végigfuttatta kezét Renesmee izmos hátán, majd a feneke alá nyúlva a derekára emelte.

Nessie izgatottan mocorogva próbálta elmélyíteni érintkezésüket, mialatt visszatalált a férfi ajkaihoz.

Jake, ahogy megérezte a férfiasságát körülölelő forróságot, ijedten szakította el magát feleségétől.

– Nessie, még ne… – De az ostrom folytatódott. – Kellene egy… – A követelőző csókok belé fojtották a szavakat.

Jacob elért az üresen tátongó kandalló elé, és cseppet sem finoman ledobta a nőt a kiterített medvebőrre.

– Légy jó kislány! – figyelmeztette az újra felé indulót, és viharos gyorsasággal nyitogatni kezdte a nappaliban található szekrényeket, fiókokat.

Renesmee ködös, méltatlankodó tekintettel figyelte férje ámokfutását. A sokadik ajtó hiábavaló kitárása után Jake végre diadalmasan felrikkantott.

– Megvan!

Visszasietett a rá várakozó Nessie-hez, fölé telepedett, és további teketóriázás nélkül elmerült benne. A nő hangosan, elégedetten nyögött fel.

Türelmetlenül hajszolták egymást a kéj vörösen égő ösvényén a beteljesülés felé, egyre sebesebben, megállíthatatlanul.

A végső gyönyör váratlanul, perzselőn zuhant rájuk, akár egy hirtelen lecsapó nyári zivatar.

Pár percbe beletelt, mire vadul dobogó szívük megnyugodott, heves lélegzetük lecsendesült.

Nessie oldalra fordította a fejét, hogy pillantása találkozhasson Jacobéval. Mélyet sóhajtva olvasta ki a férfi szeméből a végtelen szerelmet, amit ő is érzett. Aztán tekintete továbbsiklott izmos, csillogóan barna testére.

– Remélem, jó hosszú programot találtak maguknak – mosolyodott el pajkosan.

_@/"

Kiegészítő novella - Nagy család

Sziasztok!


Hosszas kihagyás után újabb Full Moon novella született. :) Ez a kis kiegészítés most szülői felügyelet nélkül is olvasható (nagy vagyok benne biztos, hogy ez jó vagy rossz hír...)

Olvassátok olyan nagy szeretettel, ahogy én írtam! :) (És várom nagyon a véleményeteket!)


Elképzelhető, hogy hamarosan, egy hónapon belül még egy fog születni, az már valószínűleg korhatáros lesz. Persze, csak ha van még egyáltalán igény ezekre a kis kiegészítő novellákra...?



A FŐBLOGON több érdekesség is történt időközben.

Egyrészt lehet rendelni kedvezményes áron az Új Dimenziók című kötetből, amiben egy novellám fog megjelenni. ITT olvashatjátok a részleteket!

És a várakozás boldogtalan perceiben a főblogon olvashattok tőlem Gondolatokat, melyek heti rendszerességgel (általában hétvégén) kerülnek fel. Ezekhez nagyon szívesen várom a TI gondolataitokat is. :)


Most pedig jó olvasást! És ne felejtsétek el megosztani velem a véleményeteket! :)


Ui.: És egy kis segítség is van, hogy el tudjatok igazodni a sok szereplő között. :)

 

Nagy család

Renesmee bágyadtan üldögélt az óriási mamutfenyő egyik alacsony ágán, és az alatta elterülő virágos mezőt figyelte. A nap fáradt sugarai olykor-olykor átcsillantak a La Push felett lomhán átúszó vastag, fehér felhőrétegen.

Az erdő vad, állatias morgásoktól és tompa puffanásoktól volt hangos, de a vörös hajú nő nem aggódott emiatt. Tudta, hogy a fiúk vigyáznak egymásra.

A sötétzöld füvön ugyanis gigantikus farkasok küzdöttek egymással.

Az egyik hatalmas, vöröses bundájú állat nekiugrott a kisebbik, hasonló színű, de világosabb fenevadnak, átfordult vele, maga alá temette, majd morogva megragadta a bőrt a nyakánál. Aztán pár másodpercnyi mozdulatlanság után elengedte, és arrébb mozdult róla. A megtámadott farkas felpattant, de a következő pillanatban az egyik gesztenyebarna bestia ismét ledöntötte a négy lábáról. Azonban vele könnyebben elbírt: továbbpörgött vele a füvön, míg végül ő került felülre.

A többi farkas csak kíváncsian figyelte a küzdelmet; nem avatkoztak közbe.

Nessie is érdeklődve nézte Billy és Matt harcát, és cseppet sem volt biztos benne, melyikük kerül ki győztesen.

Közben két sötét bundájú – egy egészen mélybarna és egy fekete – farkas megunta a tétlenséget, és egymásnak esett. Tusakodásuk nem volt heves, inkább csak finoman kóstolgatták egymást. A fán várakozó nőnek egészen olyan érzése volt, mintha játszadozó, erejüket próbálgató kölyökkutyákat látna, csak kissé nagyobb kivitelben.

Aztán a szél felélénkült az erdőben, és ínycsiklandozó illatokat fújt feléjük.

Nessie leugrott a magas ágról, és elindult a sülő hús gyomrot ingerlő aromája irányába.

– Jake! – kiáltott vissza a válla felett. – Megyek, segítek Emilyéknek.

A nagyobbik vörös farkas vakkantott egyet, miközben megcsóválta a farkát. Jacob pár pillanatig még nézte a nőt, míg a vastag fatörzsek teljesen ki nem takarták előle. Aztán visszafordult a tisztás felé, ahol addigra hatalmas felfordulás kerekedett.

Miközben a két legfiatalabb alakváltó még mindig egymást próbálta leteríteni, a sötétezüst bundájú Paul észrevétlenül becserkészte Jonathant, majd morogva ráugrott. A sötétszürke farkas méltatlankodva ugatott párat, de közben már vissza is támadott.

E.J. és Josh abbahagyták a játékos verekedést, hogy figyelhessék apa és fia „harcát”.

Paul és Jonathan küzdelme kiegyenlítettnek látszott, hol az egyikük került felülre, hol a másik, de nem úgy tűnt, hogy bármelyikük is nyertes lehet. Végül pár perc viaskodás után mindketten feladták, és elterültek a zöld füvön.

A legfiatalabb farkas, Matthew odaügetett E.J.-hez, és incselkedve körülugrálta. Az alfa belement a játékba, de mielőtt komolyabbra fordulhatott volna a küzdelem, a tisztás szélén megjelent Sam.

– Fiúk, kész az ebéd! Emily azt üzeni, hogy siessetek, mielőtt elhűl!

A férfi elmosolyodott, mert a szavaira minden alakváltó abbahagyta, amivel éppen foglalatoskodott, és eliramodott abba az irányba, ahonnan Sam és a mennyei illatok érkeztek. Aztán fejcsóválva ő is utánuk ment.

Jacob ért elsőként a fák között felállított asztalokhoz, melyek már roskadoztak a rengeteg étel alatt. A férfi rögtön észrevette Nessie-t, aki egy hatalmas, süteménnyel bőven megpakolt tálcát vitt az egyik asztalhoz, és ügyeskedve letette rá, pedig úgy tűnt, nem fog már elférni rajta több ennivaló.

A nő, mintha csak észrevette volna, hogy figyelik, megfordult, és melegen, hívogatóan a férjére mosolygott.

Jake odasétált hozzá, majd gyengéd csókot nyomott a szájára.

– Jól harcolnak a fiúk, igaz? – nézett fel Renesmee a sötétbarna szemekbe.

– Igen, nagyon ügyesek – bólintott Jacob. – Ráadásul, mi öregek már eléggé be vagyunk rozsdásodva – tette hozzá vigyorogva.

– Addig jó, amíg nem kell élesben használnotok a képességeteket. Én örülök ennek a békének – bújt oda Nessie a férfi izmos, rézszínű mellkasához.

– Én is. – Jacob a felesége feje búbjára hajtotta az állát, és mélyen beszívta a hajából áradó friss, üde virágillatot. – De azért nem árt formában tartani magunkat.

Renesmee végigsimított Jake kockás hasán, és elégedetten felmordult. – Te még mindig nagyon jó formában vagy.

– Anya, viselkedjetek! – hallották meg kisebbik fiúk méltatlankodását.

Nessie elhúzódott, de a férfi nem hagyta, hogy túl távol kerüljenek egymástól: megragadta a nő egyik vékony, kecses kezét, és úgy tartotta, mintha soha többé nem akarná elengedni. Azt akarta, hogy mindenki lássa a boldogságát, amit legszívesebben világgá kürtölt volna.

Közben visszatért Sam is, és rögtön a társaság középpontjában sürgölődő Emilyhez sietett. Megcsókolta sebhelyes arcát, aztán a derekát átkarolva maga mellé húzta.

Jacob tűnődve figyelte őket: már mindketten túl voltak az ötvenen, mégis alig látszott rajtuk a kor, és a szerelmük még ennyi év után is rendületlenül, ugyanolyan hévvel lángolt, mint a legelején. Ahogy a sajátjuk is, mely ahelyett, hogy egy cseppet is halványodott volna, inkább percről percre erősebb lett.

Jake határozottan tudta, hogy a szerelmük már sokkal több, mint a bevésődés okozta egyszerű érzelem. Az a varázslattal teli pillanat, ami örökre Nessie-hez fűzte, csak azért kellett, hogy a régi, igaznak hitt vonzalmat teljesen és végérvényesen eltörölje. Persze az emlékezetében tisztán és színesen megmaradtak az akkori fájdalmas, szívet szorongató képek – a vágyakozás és az aggodalom Bella iránt, az első pár, akkor még eget rengetőnek hitt csók, a nő látványa, amint esküvői díszben pompázva egy másik férfit ölel, az elszánt küzdelem, hogy életben tartsa –, de az érzelmeket kiégette belőle a csoda, amit Renesmee idézett elő.

Régóta már egyedül ő létezett számára. És persze az egész családja, akikért gondolkodás nélkül bármit megtenne.

Ahogy elnézte az erdőben összegyűlt népes, vidám társaságot, képtelen volt behatárolni, meddig terjed ez a „család”. Tekintete végigsiklott a még mindig fiatalos alakváltókon, akikkel együtt vált felnőtté, és a társaikon, akiken halványan már meglátszott a kor. Sejtette, hogy hamarosan a többiek is rálépnek a Sam által választott útra, hogy együtt öregedhessenek meg a párjaikkal.

Aztán figyelmét az új, fiatal farkasok felé fordította – épp itt az ideje, hogy átengedjék a terepet a következő nemzedéknek. A gyermekeik már szinte mind felnőttek, lassacskán saját családjuk lesz, akiknek továbbadhatják az őseiktől kapott tudást.

Nézte őket, amint nevetgélve, vidáman beszélgetnek egymással, ahogy azok a magas, izmos, másokban gyakran félelmet keltő férfiak kezesbárányokká válnak az erős indián asszonyok egyetlen szavára.

A rézbarna bőrű törzstagok közül élesen kitűnt egy sápadtfehér arcú, fiatal nő, aki minden különbözősége ellenére mégis tökéletesen illett közéjük. A lánya, Sarah épp olyan otthonosan mozgott mindkét természetfeletti világban, mint az édesanyja, így Jake titokban örült, hogy a végzet ideláncolta, egy farkas oltalmazó karjai közé.

Pillantása továbbhaladt a fiaira. E.J. elmélyülten, összebújva pusmogott imádott lenyomatával, s közben kizárták a körülöttük zajló világot, mintha csak ők ketten léteznének.

Billy folyamatosan Julia körül ólálkodott, de ők nem tették közszemlére a szerelmüket olyan merész módon, mint a többiek. Csupán a pillantásuk találkozott olyan sűrűn, ahogy csak tehették, és csak néha, lopva érintették meg egymást, de még így is sütött róluk a boldogság és a szárnyát bontogató szerelem.

Váratlanul megérezte a karján Nessie langyos ajkait, ahogy a nő figyelemfelhívó csókot nyomott rá. Mosolyogva hajolt le hozzá, hogy összeolvassza ajkaikat, és közben elöntötte a békesség.

Ez volt az ő nagy családja. 

_@/"

Új novella - Éledő tavasz

Sziasztok!


Meghoztam a legújabb Full Moon novellát, ami Aby közreműködésével jött létre (lehet köszönni neki... :D), ugyanis egy gyönyörű képet mutatott nekem Jake-ről, ami megihletett.

Nem meglepő módon ez a novella is erotikus témájú; 18 éven aluliaknak megtekintése csak nagykorú felügyelete mellett ajánlott! :))


Epekedve várom a véleményeket, ha elolvastátok és tetszett! :)

Jó szórakozást hozzá! 


Ui.: a facebookon létrejött a főblogom oldala, aki lájkolja, elsőkézből tudhat meg kulisszatitkokat, információkat a frissekről, stb.
https://www.facebook.com/pages/Stigas-Tales/175803085818029

Éledő tavasz

Jacob Black különös feszültséggel a gyomrában sétálgatott az egyetem gondozott, hatalmas parkjában. A levegőben az éledő tavasz illatozott: a földön friss fű sarjadt, az eddig kopár fák rügyeiket bontogatták, a napfény cirógatva simított végig az ébredő természeten. Néhol már az első virágok is kidugták száraikat a nemrég még fagyott talajból. A diákok többsége mosolyogva élvezte a bágyadt, mégis melegséget hozó napsugarak reggeli játékát. A világ ezen része izgatottan várta az újjászületést, az évenként ismétlődő csodát.

Ezt a türelmetlenséget érezte magában Jake is: nem bírt két percig megülni egyhelyben, a szíve izgágán vert, a teste bármelyik pillanatban robbanásra kész volt. Mintha akármikor megtörténhetne a „csoda”, melyről még csak sejtései voltak. Az orrát ismerős aroma csiklandozta, és ahogy kutatta az emlékezetében, hol érezhette már korábban, rádöbbent, hogy azon a tavaszon, amikor Nessie-vel kiteljesedett a szerelmük, ugyanez az édes feszültség ölelte körül. Ugyanígy bizsergett az ereiben a tavasz.

A feléledő enyhe szellő Renesmee friss virágillatát hozta magával, amitől végképp megkergült a teste: a szeme előtt megjelentek felesége éteri, kecses vonásai, felé intő, hófehér kezei, csókra nyíló, rózsaszín ajkai, és a gyomrában felerősödött a furcsa bizsergés.

Igyekezett lenyugtatni magát, miközben az építészeti kar impozáns falai felé sietett, de meddő próbálkozás volt; már csak a félvámpír nőt látta maga előtt, buján, kívánatosan, amilyen mindig is volt.

Döbbenten érzékelte, hogy az egyre színesebb erotikus vízió milyen intenzív hatással van rá: a sejtjei nyugtalanul fészkelődtek, a vére forró türelmetlenséggel áramlott az agyából az alsóbb régiók felé, és hamarosan tapintható bizonyítéka lett éledező vágyának.

Mikor az épület gótikusan ívelt kapujába érve újra, még erősebben megcsapta Nessie ottfelejtett illata, feladta a harcot. Tökéletesen tudta, hogy ma minden a nőt fogja az eszébe juttatni és nem lesz egyetlen nyugodt perce sem; felesleges koptatnia órákon át a régi fapadokat, úgysem lesz képes arra koncentrálni, amire kellene.

Hirtelen élességgel fordult vissza a park felé, aminek következtében beleütközött a mögötte haladó diákba.

– Ne haragudj! – hebegte neki zavartan, miközben átfogta a lány derekát, mielőtt az fájdalmasan találkozott volna a betonnal. A következő pillanatban, mikor a másik már biztosan állt a lábán, úgy engedte el, mintha tüzes vasat ölelne, aztán sebesen elviharzott.

– Semmi baj – nézett utána a lány értetlenül pislogva.

Jacob eszeveszett tempóban haladt a parkolóban várakozó sötétszürke terepjáró felé, s közben lelki szemei előtt ismét megjelent csábító felesége – ruha nélkül, teljes pompájában, rá várakozva. Mikor a kocsihoz ért, döbbent csak rá, hogy a kulcs Nessie-nél maradt reggel, miután kiharcolta, hogy ma ő vezessen.

Bosszúsan fújtatva gondolta végig a lehetőségeit – már amennyire a benne vibráló érzéki éhség engedte gondolkozni –, és rövid mérlegelés után úgy döntött, gyalog indul haza.

Mire megtette a pár mérföldes utat a takaros, külvárosi házig, sikerült valamilyen szinten lecsillapítania túlhevült testét, de ahogy belépett az ajtón és megcsapta Renesmee mindent betöltő jelenlétének halovány maradványa, újra elfogta a kétségbeesett vágyakozás. A fogasra akasztott télikabát – amit csak a látszat kedvéért hordott a nő – ontotta magából a vadító, érzékeket felkavaró illatot, a nappaliban láthatatlanul is mindenhol látta Nessie bársonyos kezeinek nyomát.

Félve indult a hálószoba felé; sejtette, hogy ott fog csak igazán lecsapni rá felesége őrjítő hiánya, amit még kénytelen elviselni pár óráig.

Végül, mielőtt kinyitotta volna a szoba ajtaját, meggondolta magát, és inkább a fürdőbe sietett. Hevesen ledobálta magáról a ruháit, jéghidegre állította a csapot, majd beállt a zuhany alá, és behúzta maga után a savmaratott üveget. Nem sok reményt fűzött ehhez az ősi módszerhez – mielőtt összeházasodtak, gyakran próbálta így lelohasztani áruló testét, általában kevés sikerrel –, de egy újabb próbát megért.

És persze igaza lett: a jeges vízcseppek gőzölgő nyomot hagytak csak forró bőrén, de a tüzet képtelenek voltak eloltani. Helyette inkább tovább kínozták: a hűvös vízsugár olyan lágyan ingerelte a testét, mintha Renesmee puha ujjait érezné magán. Végigfutott a nyakán, a vállán, megsimította izmos mellkasát, lecsorgott a hasa kemény kockái között, finoman érintette ismét meredező férfiasságát. Jacob szinte látta maga előtt, ahogy Nessie teszi vele ugyanezt, és a szenvedély vörös köde olyannyira elbódította az agyát, hogy nem vette észre a halkan nyíló ajtót és a szobába belépő nőt.

Mikor pár másodperccel később felnézett és meglátta a szélesen mosolygó Nessie-t, egy pillanatra azt gondolta, a képzeletéből sétált ki az ő mesebeli tündére. Aztán elért hozzá az intenzív – minden eddiginél intenzívebb – virágillat, és rájött, hogy Renesmee valóban, kézzelfoghatóan ott áll előtte.

Kábán lendítette ki a zuhanyzó ajtaját, és egy ideig csak figyelte a testet öltött csodát, miközben a hideg víz tovább zubogott rá.

– Te mit keresel itthon? – szólalt meg végül, képtelenül arra, hogy leplezze meglepettségét.

A nő sokatmondóan végignézett rajta, csokoládébarna, vidám tekintete hosszan megpihent az ágyékánál, mielőtt visszatalált a szemeihez.

– Amber mesélte, hogy belé ütköztél, de annyira el voltál varázsolódva, hogy fel sem ismerted. És hogy utána a parkoló felé loholtál – felelte mosolyogva. – Gondoltam, valami baj történt, viszont nem erre számítottam.

Jacob igyekezett megmagyarázni a helyzetet, miközben Nessie elkezdte kigombolni vékony, sötétzöld kabátkáját.

– Hát… nem bírtam magammal. A tavasz minden rezdülésében ott voltál, és… elfogott a vágyakozás utánad – mondta akadozó lélegzettel, mialatt a lassan vetkőző nőt bámulta.

– Akkor engem miért felejtettél ott? – kérdezte szemrehányóan, aztán kibújt feszes farmerjából és a pulcsija mellé rúgta.

Jake nem válaszolt, csak tovább nézte felesége hamarosan teljesen feltáruló testét.

Renesmee beállt mellé a tágas zuhanyfülkébe, majd felszisszent a jeges érintéstől. Feljebb állította a hőfokot, és hagyta, hogy a víz mindenét átnedvesítse.

Jacob belélegezte a hajából áradó elnehezült illatot, aztán meg akarta simítani a mélyvörössé sötétült tincseket, de Nessie nem engedte; a háta mögé tolta a kezeit, s közben pajkosan, alsó ajkát beharapva mosolygott rá.

Ujjai végigtáncoltak a vízcseppek által már bejárt útvonalon: rézbarna nyakán, erős vállán, mellkasán, a kockák közti egyenes vonalon; éppen úgy, ahogy korábban Jake elképzelte. De a valóság sokkal izgatóbb volt a silány fantáziaképnél.

Miközben Renesmee határozottan megmarkolta a férfiasságát, csókokkal borította felsőteste forró, nedves bőrét, úgy haladt egyre lejjebb. Rövid idő után térdre ereszkedett – közben egy pillanatra sem szakította el ajkait a férjétől –, folytatva az érzéki kényeztetést. Nyelvével megnyalta hívogató csípőcsontját, majd óvatosan beleharapott – épp csak annyira, hogy a vére ki ne serkenjen, de a nyomát otthagyja rajta, mint égő pecsétet.

Jacob hangosan felnyögött az izgató fájdalomtól, de nem állította le feleségét; engedte, hogy kedve szerint tegyen vele bármit.

Nessie újabb apró csókokkal haladt beljebb, az áhított terület felé, és mikor elérte, egyetlen pillanatig sem tétovázott. Nedves ajkai közé vette Jake férfiasságának legvégét, nyelvével végigkövette makkja selymes bőrét, finoman belenyalt a rövid hasítékba, aztán mélyen magába engedte.

Jake morogva-nyögve élvezte, ahogy a nő kényezteti, és kitartó ténykedése nyomán hamarosan megérezte, hogy közeleg a beteljesülés. Renesmee ajkai puhán, bódítóan ölelték körül, fürge nyelve folyamatosan újabb mélységekbe taszította.

Mielőtt a vágy sötétsége rázuhant volna, megpróbálta eltolni magától Nessie-t, de ő nem engedelmeskedett, csak folytatta a mámorító, kíméletlen játékot. Néha egészen, teljes hosszán a szájába vette hímvesszőjét, aztán a következő pillanatban eleresztette és csak a nyelvével simította végig a forró, lüktető húst.

Jacob tudatára vörös, mindent elborító ködfátyol ereszkedett, és már csak azt érzékelte, hogy a gerincén enyhe remegés fut végig, a testében ellobban a láng, majd lüktető magja a nő szájába lövell.

Nessie szorosan az ágyékához simulva, mosolyogva nézett fel rá, mikor visszanyerte jelenlétét. Pár másodperces késéssel jutott csak el hozzá a felismerés, hogy felesége azért nem távolodott még el tőle, mert ő a hajába markoló ujjaival tartja egészen közel magához.

Elhúzta a kezét Renesmee tarkójáról, és cirógatva megsimította kipirosodott arcát.

A nő ruganyosan felállt, és szemében csintalan fénnyel kutatta az ő tekintetét.

– Ugye nem merültél ki nagyon? – kérdezte vágyakozással teli hangon. – Már én is szeretném érezni magamban a tavaszt.

Jake nem szólt semmit, csak magához húzta, és forró ajkait az övére tapasztotta, miközben a heves vízsugár rendületlenül záporozott rájuk.

_@/"

Új novella - Vérszomj

Sziasztok!


Bár úgy éreztem, hogy több kiegészítő novella nem lesz, mégis született egy új. :) És most átléptük a 40-es határt a rendszeres olvasók számában, úgyhogy ennek örömére megosztom veletek is a kis írást. :D
Ha tetszett (vagy ha nem), hagyj pár sort magad után! :)


A főblogon is olvasható egy-két újdonság: egy kis egyperces szösszenet, Reggeli perceim címmel; és a tábor ihlette novella, a Vadles, amelynek idén új főszereplője lett (nem Edward). :)
Plusz fent van a beszámolóm az OLVASÓI TALÁLKOZÓRÓL. 
Akinek van kedve, nézzen át oda, olvasgasson (aztán hagyjon véleményt)!


Újítás még itt, a Full Moon háza táján, hogy az oldalsávba kitettem egy novellás-listát, hogy milyen időrendi sorrendben érdemes olvasgatni a kiegészítő novellákat, hogyan követik egymást sorban. És frissítettem a publikációim listáját is, ugyanis hamarosan a harmadik megjelenés is aktuális lesz, most egy hangoskönyvben. Nézegessétek meg őket. :)


És most aztán már tényleg JÓ OLVASÁST! :) Ne feledjetek véleményezni! :)

Vérszomj

Jake elrévedve figyelte a nagytestű szarvas fölé görnyedő nőt; ez már a negyedik elejtett állat volt ma, de úgy tűnt, szomjazó felesége még mindig nincs tele. Miután a bika szíve megállt, Renesmee újabb zsákmány után kutatva nézett fel, de a csorda megmaradt tagjai már messze jártak.

– Uh – sóhajtott elégedetlenül –, ugyanolyan éhesnek érzem magam, mint a vadászat előtt. Vajon most nyolc hónapig nem fogok tudni jóllakni? – A férfira emelte barna szemeit, majd felállt és hozzá lépett.

– Szerintem ez a terhességed is gyorsabb lefolyású lesz, úgyhogy… hat hónapot kell csak végigszenvedned – mosolygott rá Jake gunyorosan.

– Édes vagy – húzta el a száját a nő. – Főleg, hogy ez is a te hibád.

– Az enyém?! – kérdezte a férfi felháborodva. – Nem tudom, ki nem bírja kivárni, amíg gondoskodok a megfelelő védelemről?!

– Mert túl lassú vagy – vigyorgott rá Nessie –, és túlságosan felingerelsz.

– Az már nem az én bajom, hogy te képtelen vagy parancsolni az éhségednek. – Jacob ellökte magát a fától, aminek eddig támaszkodott, és olyan szorosan elé állt, hogy felesége érezhette a testéből áradó, vibráló melegséget. Magához ölelte, és a fülébe suttogott. – Nem ártana, ha fejlesztenéd kicsit az önuralmad.

Lágyan megcsókolta Renesmee hófehér nyakát, majd a feje búbjára támasztotta az állát.

Nessie-ben egy furcsa, régóta nem tapasztalt vágy kezdett éledni, ahogy az orrába bekúszott a férfi sós illata. A szájában összefutott a nyál, az érzékei kiélesedtek, éppen úgy, mint vadászat közben szokott. A szeme előtt hívogatóan lüktetett Jake nyaki ütőere, szinte érezte a benne pulzáló vér édes ízét. Akaratán kívül mozdult felé, nyelvét végigfuttatta meztelen, rézszínű bőrén.

Aztán a következő pillanatban zihálva, vadul tolta el magától.

Jacob döbbenten nézett rá. – Mi a baj?

Renesmee nem válaszolt, csak hevesen megrázta a fejét.

– Édesem, mondd el, mi történt?! Fáj valahol?! Rosszul vagy?! – sorolta izgatottan.

A nő felnézett férjére, és a szeméből mérhetetlen aggodalmat olvasott ki.

– Nincs semmi baj – nyugtatta meg halkan. – Én csak… az előbb… beléd akartam harapni – vallotta be szégyenkezve.

Jake csodálkozva tátotta el a száját, és az arcát halvány pír futotta el. – Öhhmmm… komolyan?!

– Igen – bólintott Nessie. – Megkívántam a véred. Olyan erőteljesen, mint még talán soha.

A nő a földet kezdte tanulmányozni, mintha valami iszonyatosan érdekes lenne a mélyzöld fűszálak között. Jacob finoman az álla alá csúsztatta az ujjait és megemelte, míg a tekintetük újra találkozott.

– Egyél nyugodtan belőlem, ha ennyire vágysz rá.

Renesmee ismét megrázta a fejét.

– Nem! Te a szerelmem vagy, nem a vacsorám. Nem tudnálak…

– Dehogynem! Bármire hajlandó vagyok, ha te jobban érzed magad tőle. A szerelmed vagyok, és ha azt akarod, a vacsorád is – mosolyodott el. – Különben is, nagyon hamar meggyógyulok, egy kis vérveszteség meg se kottyan.

– Biztos, hogy…

– Biztos! És szerintem a babának is nagyon tetszene – nevetett fel Jake.

– Na igen, Sarah folyton éhes – kuncogott Nessie is, ábrándos kifejezéssel az arcán.

– Sarah? – kérdezett vissza a férfi meglepetten.

– Umm… igen… arra gondoltam, hogy… elnevezhetnénk anyukád után – magyarázkodott a nő. – De ha nem tetszik…

– Csodálatos – suttogta Jacob meghatottan. – Köszönöm.

Meglassulva hajolt rá Nessie hívogató ajkaira, majd alig egy lélegzetvételnyi idő után elmélyítette a csókjukat. Nyelvük ráérősen, érzékien játszott egymással, édes leheletük összekeveredett. Jake finom ujjai a tarkójától indulva végigcirógatták a gerincét, majd előre szökkentek a hasához, és felkúsztak a melléig. Közben a másik keze szorosan tartotta a fejét és nem engedte szabadulni, bár erre nem volt semmi szükség: a nőnek egyetlen vágya maradt, hogy örökké így olvadjanak össze. Vagy még mélyebben.

Kapkodva kezdte kibontani a gombokat férje nadrágján, hogy minél előbb kiszabadíthassa a zavaró ruhadarab fogságából. Miközben lecsúsztatta róla a farmert, a kézfején érezte, hogy Jacob is kívánja már.

A férfi kilépett a bő szárakból, majd a következő mozdulattal felkapta Nessie-t és elfektette a napsütötte füvön. Nem volt hajlandó sokat bajlódni a nő vetkőztetésével: egyetlen jól irányzott rántással kettészakította a lenge nyári ruhát, majd az apró csipkebugyit. Vadul csókolta, harapdálta végig a testét, mintha Renesmee éhsége rá is átragadt volna, és fel akarná falni minden egyes sejtjét. Ajkai, fogai alatt keményen feszült a sérthetetlen, mégis puha bőr, ujjai a legrejtettebb részekhez is beférkőztek.

Renesmee tiszta gondolatai megszűntek; nem figyelt a háta alatt elterülő kemény, földszagú talajra, a fák lombjait megrezegtető, hol felélénkülő, hol elcsituló szélre. Csak a férfit érezte magán mindenhol. A bőre a bőrén súrlódott, a haja a hasát cirógatta, a szája a testére tapadt.

Felhúzta magához Jacob fejét, lázasan megcsókolta, s közben kíméletlenül az ajkába harapott. A seb csak egy pillanatra nyílt meg, a kicsorduló cseppnyi vér alig érintette a nyelvét. Kínzóan vágyott többre, arra, hogy a lüktető, forró nedű a szájába ömöljön, de még nem mert tovább haladni.

Jake áttért a nyakára, és közben sajátját ingerlően tartotta a nő elé, mintha csak felkínálná neki a testében hömpölygő életet. Bódító illata felerősödött, üvöltve hívogatta Nessie-t, hogy kóstoljon bele, váljanak eggyé a hús és a vér misztériumában, táplálja az ő erejével a benne növekvő életet, amit közösen hoztak létre. Nem bírt tovább ellenállni neki.

Éles fogaival feltépte a bőrét, s miközben a vörös, mennyei ízű nedű a torkába lövellt, érezte, hogy a férfi összeolvasztja a testüket. A beteljesülés váratlan hirtelenséggel lüktetett végig rajta, olyan intenzíven, hogy azt sem érzékelte, hogy Jacob pár pillanat múlva követi a gyönyörbe.

Mikor visszatért a tudata, döbbenten vette észre, hogy még mindig a férfi nyakára tapadva szívja a vérét. Rögtön elvált tőle, és bűnbánóan kereste Jake még ködös pillantását.

– Ne haragudj! Azt hiszem, elszaladt velem a ló.

A másik rámosolygott, és megrázta a fejét.

– Csodás élmény volt, hogy magamból adhatok neked.

– Már megkaptam belőled a legnagyobb kincsed: a végtelen szerelmed – suttogta Nessie a férfi vérfoltos bőrére, majd egy gyengéd csókot nyomott rá, és hagyta, hogy az Univerzum békéje átjárja mindenét. 

_@/"

Szókincs 2011 DEDIKÁLÁS - JÚNIUS 04. és OLVASÓI TALÁLKOZÓ - JÚNIUS 24-26.

Sziasztok!


Több hírt is hoztam nektek:


Mint tudjátok, az Aposztróf Kiadó pályázatára érkezett művekből összeálló, SZÓ-KINCS 2011 című kötetben az én egyik novellám is helyet kapott, a JELEK (és Aby egyik műve is). A Kiadó az Ünnepi Könyvhéten jelenteti meg az antológiát, és nagyszerű lehetőséget biztosított számunka.  
2011. JÚNIUS 04-én, szombaton (és vasárnap) dedikálást tartanak a kiadó standjánál, ahol a kötet szerzői osztogatnak aláírást párosával. Aby és én is fogunk dedikálni egy időben, 15:30-tól.


Aki szeretne velünk találkozni, azt nagyon nagy szeretettel várjuk az Aposztróf Kiadó pultjánál, tehát: JÚNIUS 04-én, szombaton 15:30-tól 16:00-ig. A dedikálás után egy kis kötetlen beszélgetést is szeretnénk tartani (reméljük, hogy jó idő lesz, és le tudunk ülni valami szabadtéren a környéken), ahol megismerkedhetünk, beszélgethetünk, kérdezhettek tőlünk, stb., stb.


A helyszín: Budapest, Vörösmarty tér

Időpont: 2011. JÚNIUS 04. szombat 15:30-16:00 (és utána)



A másik fontos esemény!!!


2011. JÚNIUS 24-26-án (péntek-vasárnap) OLVASÓI TALÁLKOZÓT tartunk, közösen Abyvel.


A helyszín: Kőszárhegy (Székesfehérvártól 15 km-re)


Tervezett programok:

- Felolvasás új művekből (DreamWorld prológusa, ami valószínűleg csak itt lesz hallható, blogra nem kerül fel; tervezett tábori novella; részlet Aby regényéből és a Soulraider prológusa);
- Tündérmesémes dalok az én előadásomban;
- Meseírás és egyéb kreatív játékok (aki volt tavaly, tanúsíthatja, hogy milyen jókat tudunk játszani);
- Nyolcféle QUIZ, sokféle ajándékkal (ezek a mi történeteinkből lesznek, úgyhogy érdemes felkészülni és újraolvasgatni őket);
- Kötetlen beszélgetés bármiről, ami érdekel titeket.


Ottalvásra van lehetőség, de arra is, ha valaki esetleg nem tud mindhárom napra lejönni - senkit nem fogunk hagyni elveszni! :)


Aki szeretne részt venni a talin (akár mindhárom, akár csak az egyik nap), jelezze nekem hozzászólás formájában.

A pontos odajutást, annak időpontját, stb. később egyeztetjük össze, mert még én magam sem tudom, hogy pénteken mikor érkezek (csak annyi biztos, hogy Pestről).


Remélem, hogy minél többen leszünk, mert sok ember kis helyen a legjobb! :) /És persze minél többen lelkesedtek, és jelentkeztek, annál nagyobb lesz a mi kedvünk is, és annál több meglepetéssel és ajándékkal készülünk! :D/


Az időpont még egyszer: 2011. JÚNIUS 24-26. (péntek-vasárnap)

Várunk mindenkit szeretettel!



És aki ide nem tudna jönni, annak a fent említett dedikálás nagyszerű alkalmat nyújt, hogy megismerkedjünk személyesen. Azzal kapcsolatban is nyugodtan írjatok hozzászólást, hogy láthassuk, mennyire van igény a dedikálást követő beszélgetésre.



Stigu












_@/"

Utolsó novella - Köszönet

Sziasztok!


Összejöttek a komik, úgyhogy hozom is az UTOLSÓ kiegészítő novellát.

Remélem, hogy elnyeri a tetszéseteket, és írtok nekem sok-sok véleményt, attól függetlenül, hogy most "tét nélkül megy a játék". :) Sajnos több novellával belátható időn belül nem szolgálhatok, főleg, mert se újabb ötlet, se idő-energia nincs most bennem. :)

Akit érdekel az FM további sorsa (lesz-e még valaha kieg. novi, vagy folytatás, vagy akármi), írjon nyugodtan nekem a BESZÉLGETŐSAROKBA. :)

Ui.: A Főblogon is van olvasnivaló (pályázatos novella).


Jó olvasást ehhez a kis novellához... jaj, a legfontosabb!! 18-as és a Nessie-Jake páros van benne. :)

Köszönet

Késő este lett, mire Nessie el tudott szabadulni a Cullen-házból. Túl volt az első ultrahangos vizsgálaton, így már teljesen biztosak lehettek benne, hogy érkezik a harmadik gyermek. Sietett volna vissza Jacobhoz, de nagynénjei, tiltakozást nem tűrve, ragaszkodtak hozzá, hogy már most megbeszéljék a majdani gyerekszoba színeit, berendezéseit és egy csomó felesleges dolgot, amit Renesmee véleménye szerint máskor is megtárgyalhatnának.
Alice kísérte vissza a kunyhóhoz – a sok évvel ezelőtti incidens óta nem engedték, hogy állapotosan bárhová is egyedül menjen –, és közben megállíthatatlanul csacsogott a kicsinek tervezett ruhácskákról és egyéb kiegészítőkről.
De Nessie szinte meg sem hallotta lelkes, sietős szavait; őt egészen más foglalkoztatta: majdnem teljesen biztos volt benne, hogy a születendő gyermekük fiú lesz, és már most megfelelő név után kutatott. Sorra vette a kedvelt neveket, aztán sorra mindet el is vetette. Valahogy egyik sem volt az igazi. Tűnődve simított végig lapos hasán, melyen még egyáltalán nem látszott az áldott teher.

A kunyhó közelébe érve elfogta valami furcsa, homályos érzés – volt valami idegen a megszokott, jól ismert tájon. A ház körüli tisztáson halvány, oda nem illő derengés uralkodott.
Ahogy kiléptek a fák takarásából, rájött, mi okozza a változást: a háztól tompa fényű fáklyák sora vezetett be az erdőbe, kacskaringós, kivilágított utat képezve.
Renesmee kérdő tekintettel nézett nagynénjére, aki erre titokzatosan elmosolyodott és a fényességbe vezette.
– Végig a sárga köves úton – intett fejével az erdő felé.
Nessie bizonytalanul indult el a lámpák alkotta ösvényen. Pár lépés után visszanézett Alice-re, aki biztatóan bólintott.

Izgatottan remegő szívvel sétált a ragyogó fáklyák között, mialatt magán érezte az erdő sötétjéből figyelő, óvó tekinteteket – tudta, nincs egyedül, nem engedik, hogy bármi baj érje.
Fülébe hamarosan beszökött az óceán békés morajlása, orrához elért a sós, telt illat.

Amint kiért a fák közül, megpillantotta a kavicsos parton felállított, gyertyákkal megvilágított asztalt és a mellette ácsorgó, rá várakozó férfit – élete egyetlen, igaz szerelmét.
Meglassult léptekkel ment oda hozzá, talpa alatt szinte alig mozdultak az apró, gömbölyű kövek. Jake arcára kiült a feszült izgalom; legszívesebben álomszép felesége elé sietett volna, de visszatartotta magát.
Renesmee egyetlen lépésnyire állt meg tőle, majd felnézett sötéten csillogó szemeibe.
– Hát ez? – érdeklődött az asztal felé biccentve.
– Egy kis meglepetés – mosolyodott el féloldalasan Jacob.
– Miért? – harapta be Nessie az alsó ajkát.
– Köszönetképpen, mert a világ legboldogabb farkasává tettél. – A férfi a másik apró, meleg kezéért nyúlt, és hálásan megszorította. – Újra.
– Te cserébe a legboldogabb nővé teszel nap mint nap – suttogta vissza neki meghatottan.

Renesmee a szabad kezét felfuttatta Jake rézszínű mellkasán át a tarkójára, és lehúzta magához a fejét. Ajkaik hosszan kényeztették a másikét, nyelvük lassú, édes táncot járt. Egészen egymáshoz simultak, mintha egyetlen testté akarnának összeolvadni.
Úgy tűnt, soha többé nem képesek szabadulni ebből a forró, parázsló érintkezésből, de Jacob végül erőt vett magán, és finoman eltolta a nőt.
– Kihűl a pompás vacsora – jegyezte meg akadozó lélegzettel.
Nessie tiltakozva megrázta a fejét, és újabb csókért emelkedett, de a férfi nem engedett. Mutatóujját felesége ajkára simítva hárította kívánságát.
– Együnk! – kérte szelíden.

Renesmee bosszúsan sóhajtva adta meg magát; hagyta, hogy Jake az asztalhoz vezesse és alátolja a hófehér széket. Aztán sorra felemelte a tálakat borító fémfedőket.
Nessie éhes pillantással nézett végig a feltáruló ételeken – a férfi a kedvenceit szolgálta fel neki –, s már azon tűnődött, melyikkel kezdje. Miközben teleszedte a tányérját, egy újabb gondolat férkőzött az elméjébe.
– Ki készítette az ételeket? – nézett fel Jacobra.
– Ühm… elhinnéd, ha azt mondanám, én?
A nő kuncogva rázta meg a fejét. – Nem.
– Gonosz! – szidta meg játékosan. – Bár tényleg nem teljesen egyedül csináltam. Emily és Esme segített.
– Az egész család keze benne van ebben? – kíváncsiskodott Renesmee.
– Oh, persze – vigyorgott Jake. – Belláék vigyáznak a gyerekekre, Alice és Rosalie dolga volt, hogy feltartson. Sőt, még Carlisle is segített. Gondolod, véletlen, hogy ilyen későn tudott csak megvizsgálni?
– Ezt szépen megszervezted – ámuldozott a nő.
– Tökéletesre akartam az estét – mondta lágyan.
– Veled csak az lehet.
Pár pillanatig egymás kipirult, szerelemtől ragyogó arcát nézték, aztán Nessie nem bírt tovább az éhségével.

Csendesen, sietősen fogyasztották el a bőséges és fenséges vacsorát, majd mikor végeztek, Jacob a nő kezéért nyúlva, felsegítette az asztaltól.
– Van kedved fürdeni velem egyet? – suttogta érzékien felesége fülébe.
Renesmee megborzongott cirógató, forró leheletétől. – Hol? – nyögte vissza neki.
– Itt, a sötét óceánban – morogta a tarkójára, majd a karjaiba kapta.
Nessie odahajolt rézszínű nyakához, és finoman, vigyázva, hogy ne sebezze meg, harapdálni kezdte. Jacob felmordult, és sietősebbre vette lépteit.
A nő hamarosan megérezte a hűs hullámok cirógatását a bokáján, majd a vádliján.
– Jake! – vált el a bőrétől hirtelen. – A ruhám… – Nem tudta befejezni a mondatot, mert a férfi nyakig elmerült vele a habokban.
– Tönkre fog menni – bólintott egyetértően. – Nem is kell az rád.

Talpra állította Nessie-t, és villámgyorsan meztelenre vetkőztette őt, majd önmagát is. Megrészegülve itta magába felesége kecses, éteri látványát, aztán nem bírta tovább a mozdulatlanságot. Végigsimított vörös haján, kipirult arcán, szép ívű nyakán, aztán hozzá hajolt, hogy az ajkaival is bejárja ezt az utat. A kulcscsontjához érve megérezte az óceán sós ízét, ahogy keveredett Renesmee természetes, édes aromájával.
A nő Jake hajába markolva igyekezett gyorsabb haladásra ösztönözni, de a férfi nem akart semmit elsietni. Ráérősen csókolgatta tovább a mellkasát, majd a két melle közötti keskeny völgyet. Végül megszánta Nessie-t, és áttért a dús, nőies halmokra.
Felesége ajkait hangos, vággyal teli nyögés hagyta el, és ujjaival még erőteljesebben megszorította fekete haját.
– Jake… Jake… – sóhajtotta szenvedélyesen. – Akarlak! Szeress egészen! – kérte nyöszörögve.

Jacob felegyenesedett, és belenézett Renesmee elhomályosult, szerelemmel teli tekintetébe.
– Kifejtenéd ezt bővebben? – vigyorgott rá kajánul.
– Ne akard… Annak nem lesz szép vége! – tiltakozott, de sejtette, hogy a férfi addig nem fog engedni, míg a kedvére nem tesz. – Miért kínzol? – sóhajtotta morcosan, aztán intenzív pillantását Jake szemeibe fúrta. – Azt szeretném, ha elmerülnél bennem, mélyen… erősen… kíméletlenül. – Felugrott az ölébe, lábait izmos dereka köré fonta, majd a füléhez hajolt. – Szeretném, ha belém hatolnál és utána soha többé nem kellene elválnunk. – Hozzádörgölőzött a férfi felsőtestéhez, mint egy hízelgő kiscica. – Ne gyötörj tovább!

Jacob odahúzta magához egy újabb lassú csókra, és közben gyöngéden elmerült hívogató ölében.
Nessie elégedetten nyögött a szájába, amint megérezte az őt kitöltő forróságot. Férje olyan szelíden mozgott benne, ahogy az elcsendesedett, nyugodt hullámok ölelkeztek a part menti sziklákkal.
Renesmee-t a finom lökések, az érzékfelkavaró simítások és apró csókok hamar eljuttatták a beteljesülés kapujába. Hátrahajtott fejjel, a torkában ragadó nyögéssel hagyta, hogy a világ millió darabra hulljon körülötte. Tudata legszélén érzékelte, hogy Jacob is követi a mennyei mélységekbe.

Erőtlenül, tágra nyílt tekintettel hanyatlott a férfi széles vállára. Felettük a telihold sápadt, ezüstös fénye ragyogta be a sziklákat és a békésen fodrozódó, éjsötét vizet.
Visszanézett férje szikrázó, ébenfeketének tűnő szemeibe, melyekben végtelen csodálat tükröződött.
– Köszönöm, hogy szeretsz – suttogta Jake halkan, miközben beleveszett a nő holdfényben fakón csillogó bőrének látványába.
– Köszönöm, hogy szerethetlek – súgta vissza Nessie, majd lágyan összeforrasztotta újra egymásra szomjazó ajkaikat.












_@/"

Novella - Bűnbeesés

Sziasztok!


Íme, itt az újabb új generációs novella, amely Sarah (apuci kicsi lánya) életébe ad egy kis betekintést.
Jó olvasást! :)


Közben ne feledkezzetek meg a szavazásról a Főblogon, illetve a Vérvörös szerelemről (Tényleg nem vagytok kíváncsiak a folytatására???). Valamint Carrie-nél lezáródott a szavazás, aki kíváncsi, hogy melyik az enyém, lessen át a Főblogra vagy hozzá! :)

Ezen kívül várom a kérdéseket még mindig a BESZÉLGETŐSAROKBA, amelyet több helyről is elérhettek (akár itt a megfelelő helyre kattintva, de az aktualitások legalsó pontja is mindig oda visz)!


Oh, és a legfontosabb: a következő és egyben utolsó kiegészítő novella érkezik, amint Aby átolvasta és megvan a 10! komment. Az egy kis Nessie-Jake visszatekintés, egy megszokott, romantikus jelenetecske. Én nagyon imádtam írni... :))


Most aztán tessék menni olvasni és kommentelni! :)

Bűnbeesés

A vörös hajú, sápatag lány izgatottan kalapáló szívvel sétált oda az erdő szélén rá várakozó, fiatal indiánhoz.
– Sarah, ma gyönyörűbb vagy, mint valaha – köszöntötte a férfi, majd végigsimított fehér arcán, melyre most halovány pír szökött a bóktól.
– Nem kell hízelegned, Josh, anélkül is meglesz ma a… – halt el a hangja, majd szemérmesen beharapta az alsó ajkát.
Joshua kutatóan kereste a tekintetét.
– Ha kétségeid vannak… – kezdte óvatosan.
– Egyáltalán nincsenek. Nagyon várom már… Csak olyan különösnek tűnik így hangosan kimondva. – Sarah rámosolygott a fiúra, hogy eloszlassa aggodalmát.
– Biztos üres lesz a ház? – kérdezgette tovább a lányt, miközben elindultak a kis tisztás felé.
– Igen. Nagyiék vadászni mentek, de itt hagyta nekünk a kulcsot. És megígérte, hogy bármilyen módon, de visszatartja a többieket, ha korábban haza akarnának jönni.

Észrevétlenül megérkeztek a kedves, szinte mesebeli kőkunyhóhoz. Sarah rögvest az ajtóhoz lépett – sejtette, hogy merre találja a rézkulcsot –, majd karjaival felnyújtózott, de nem érte el a magas ajtófélfát. Josh nevetve nyúlt el felette, s közben szorosan a lány hátához simult.
– Őrültség, amire készülünk… – súgta Sarah elakadó lélegzettel.
– Még meggondolhatod magad – komorult el a fiú hangja. Természetesen bármire is kéri szerelme, megteszi, de innen, a kapuból már nagyon nehezére esne visszafordulni.
– Mindennél jobban akarlak, de féltelek. Ha apa megtudja valahogy… tuti kinyír – vetítette elé a nem túl kecsegtető jövőképet.
– Beteljesül a szerelmünk… – sóhajtotta Josh a fülébe. – Ezért érdemes akár meghalni is.
A lány megborzongott – a forró lehelet behatolt a bőre alá, végigszáguldott az erein, felborzolta idegsejtjeit. Halk sóhajként szökött ki a vágy az ajkai közül.
– Akkor végezzük egymás karjaiban.

Joshua ellépett tőle – meleg testének hiánya fagyosan égette –, és sietősen kinyitotta a ház ajtaját.
Odabent mozdulatlan némaság fogadta őket, csak a levegőben kavargó apró porszemek járták lusta táncukat, melyet megvilágított az ablakon beragyogó kora délutáni, tavaszi napfény. A férfi kíváncsian nézett körbe; ismeretlen volt neki a vámpírnagyszülők lakhelye.
A lány megragadta Josh kezét, és célirányosan édesanyja régi szobájába vezette. Ott aztán megtorpant, és szégyenlősen az ágyra pillantott.
A férfi, maga felé fordítva, az élénken ragyogó, zöld szemeibe nézett.
– Sarah, biztos vagy…?
– Igen – bólintott hevesen. – Nem akarok tovább várni! – mosolyodott el bátorítóan.

Joshua a karjai meleg ölelésébe vonta, és erőteljesen megcsókolta. Ajka kíméletlenül, keményen ostromolta a lányét, kezei birtoklóan markolták vékony derekát.
Lassan az ágyig hátráltak, majd elfeküdtek rajta. Sarah ráérősen megszabadította a pólójától, aztán végigsimított izmos, széles mellkasán. Elkápráztatta a férfi napfényben világosabb bőrének selymessége. Odahajolt hozzá, és nyelvével megízlelte csábító, bársonyos testét; Josh csak akkor állította le, mikor a hasa alsó kockáihoz ért.
Felültette a lányt, és egyenként lehúzta róla a ruháit – a sötétzöld felsőt, a szűk farmert, a parányi, csipkés melltartót és a még kevesebbet takaró apró, fekete bugyit. Tekintete végigsimogatta Sarah meztelen testét, szemei beitták, agya az emlékezetébe vésett minden egyes szeplőt, minden csodálatos porcikát. Belélegezte hűvös, édes illatát, majd ajkai is megkóstolták a hívogató, csábító területeket: megcsókolta a nyaka hamvas bőrét, megszívta a halovány, rózsaszín mellbimbókat, belenyalt a köldöke apró, formás mélyedésébe, megharapta keskeny csípőjét. Aztán forró ujjai megcirógatták a bokáját, felkúsztak a vádliján, a combján. Végül megtalálta a gyönyör feltáruló kapuját.
Újabb érzéki játékba kezdett ajkuk, mialatt Josh óvatosan, de kíméletlenül kényeztette a lányt a legrejtettebb részén.

Sarah-ból hamar elpárolgott a jól titkolt félelem; érezte, hogy a férfi figyel rá, tudta, hogy vigyázni fog, amennyire csak lehetséges. Keze az izmos hátat simogatta, mikor megérezte az ölében megállíthatatlanul növekvő kéjes, lélegzetet elakasztó bizsergést, mely átterjedt az egész testére és egy hangos, elragadtatott sikoly kíséretében elhozta a beteljesülést.
Kellett egy perc, míg újra képes volt észlelni maga körül a világot: meghallotta saját vad zihálását, érzékelte Joshua könnyű, leheletfinom csókjait a nyakán, a combjához nyomódó kemény férfiasságot.
– Ühm… – morogta elégedetten, mire a férfi felnézett rá.
– Sarah, nem akarok puhánynak tűnni, de… kihúznád a körmeidet a hátamból? – mosolygott rá.
A lány csak most vette észre, hogy ujjai görcsösen mélyednek Josh gyorsan gyógyuló bőrébe.
– Oh, ne haragudj! – lazított szorításán.

Joshua egy nagyon rövid időre elvált tőle, hogy megszabaduljon a nadrágjáról. Sarah elnézte egészen feltáruló testét, kőkemény, bámulatos izmait, duzzadó férfiasságát, mely természetfeletti módon vonzotta. Meg akarta érinteni, kényeztetni, becézni akarta.
Felült az ágyon, és a férfi felé nyújtotta sápadt kezét, de ő megrázta a fejét.
– Kérlek, ne! – A lány elbizonytalanodó pillantására gyorsan folytatta. – Ha hozzám érsz, nem fogok tudni tovább parancsolni önmagamnak. Így is majd’ az eszemet vesztettem, ahogy nyögtél és sóhajtoztál az érintésem alatt.
– Akkor most hadd tegyelek én boldoggá téged! – kérte csendesen.
– Már azzá tettél – mosolyodott el Josh, majd hevesen megcsókolta, s közben visszadöntötte az ágyra.
Miután újra elszakította az ajkaikat, kapkodva felhúzta az óvszert, és elhelyezkedett a lány lábai között. Centiméterről centiméterre, őrjítő lassúsággal hatolt belé, remélve, hogy így okozza neki a legkevesebb fájdalmat.
Sarah csak egy apró szúrást érzett, amit hamar felváltott az egyszer már tapasztalt, gyönyörteli bizsergés.
A férfi fokozatosan gyorsított mozdulatain, miközben néha ráhajolt a hívogató, rózsaszín ajkakra. Pár erőteljesebb lökés után mindketten közel jártak már a beteljesüléshez. Mélyen, tüzesen csókolták egymást, mialatt együtt átlépték a gyönyör vérvörös kapuját.

--*-*--

Még két hét sem telt el szerelmük beteljesülése óta, mikor egy délelőtt, a közös erdei sétájuk alkalmával összefutottak a nagyon ideges, aggodalmas tekintetű E.J.-vel.
– Történt valami? – ugrott hozzá azonnal Sarah, és a kezére tette sajátját. Pár másodpercig hallgatagon, szinte mozdulatlanul figyelték egymást, aztán a lány bosszúsan felsóhajtott.
– A csudába! Ez nem jó hír! – szorította másik tenyerét a homlokára, mintha szörnyű migrén gyötörné.
– Mi az? – faggatta őket nyugtalanul Josh.
– Apa meglepett járőrözés közben… farkas alakban. Tud mindent – mondta vészjóslóan az alfa. – És őrjöng.
– Vidd haza Sarah-t, mielőtt megtalál minket! – kérte barátját feszült, fojtott hangon.
E.J. már épp rábólintott volna, de a lány közbevágott.
– Nem! – csattant fel élesen. – Nem hagyom, hogy egyedül vállald ezt! Én legalább annyira akartam, mint te, ha nem jobban. Szóval közösen visszük el a balhét. – A szavain, a hangján érződött, nem fogják tudni meggyőzni, hogy hazamenjen.

Nem is volt rá alkalmuk, mert a fák közül felbukkant a tajtékzó, reszkető Jacob.
– Joshua Uley, megmondtam, hogy nem akarlak a lányom közelében látni! – üvöltötte a fiatal férfinak. – Azt még elnéztem, hogy bevésted, de ez… ez… Hogy tehettél ilyet egy ártatlan kislánnyal!?
– Apa, már felnőtt vagyok! – tiltakozott hevesen a lány. – És én akartam…
– Felnőtt?! – nézett rá Jake szikrázó szemekkel. – Tizenhét éves vagy…
– Tizenhét és fél – vágott közbe Sarah. – Fogd fel végre, nem vagyok már kislány! El tudom dönteni, hogy kinek adom oda magam! – ordította apjának, miközben a feszültség könnyei gyűltek a szemébe.

A férfi morogva nézte a lányt, aztán nem bírta tovább kordában tartani indulatait: gerince mentén végigremegett a forróság és semmit nem tudott tenni ellene. A teste szűk lett számára, majd egy hangos reccsenés kíséretében önkéntelenül alakot váltott.
Az óriási, rozsdavörös farkas fogát vicsorítva rámorgott Josh-ra, és elindult felé. E.J. egyetlen pillanat alatt átváltozott, aztán apja elé lépett, hogy visszatartsa, mielőtt az valami meggondolatlanságot tenne. Sarah reszketve bújt szerelme oldalához, mire a férfi vigasztalóan átölelte.
Jacob újra felmordult, de nem tett további mozdulatot – legszörnyűbb rémálmaiban sem akart a fiával harcolni, és ez elég visszatartó erőnek bizonyult. Pár pillanattal később megfordult, és lassan elindult az erdő fái közé.

E.J. nem alakult vissza, csak fekete orrát a lány vállához nyomta és apja után intett a fejével. A páros együtt lépett előre, mire a farkas tiltakozva megrázta a fejét – ez most családi ügy volt.
Sarah összevont szemöldökkel, kétségbeesett pillantással fürkészte Josh tekintetét. Ő elmosolyodott, és megsimogatta a lány sápadt, puha arcát.
– Ne aggódj, minden rendben lesz! – próbálta megnyugtatni. – Apádnak csak egy kis idő kell, hogy megeméssze a dolgokat.
– Remélem – suttogta Sarah. – De mi lesz, ha örökre eltilt tőled?
– Azt nem teheti meg. Ismeri nagyon jól a mi széttéphetetlen kötelékünket. Be fogja látni, hogy mi egymásnak lettünk teremtve és csak együtt tudunk létezni.
Joshua, szavai megerősítéseként, odahajolt hozzá, és minden szerelmét beleadva, megcsókolta. Érintkezésük nem tarthatott sokáig, mert a közelben felhangzott Jake türelmetlen vakkantása. Sóhajtva váltak el egymástól.
E.J. újra megbökte orrával a lány vállát, hátha végre hajlandó elindulni. Sarah nehezen, vonakodva engedte el a férfi kezét, majd felült a sötétbarna farkas hátára.

Némaságba burkolózva sétáltak hazáig – a két farkas nem tudott szólni, Sarah pedig csak csendesen hullatta megállíthatatlan könnyeit.
Mikor a kunyhóhoz értek, Jacob szó nélkül visszaváltozott és beviharzott a házba. A gyerekek összepillantottak, majd megszeppenve követték.
Odabent az anyjuk értetlenül figyelte a csukott hálószobaajtót, aztán hallva az érkezésüket, feléjük fordult. Ahogy meglátta lánya könnyáztatta arcát, rögtön tudta, hogy baj van.
Még egyszer az ajtó felé pillantott, mielőtt Sarah-hoz lépett.
– Min akadt ki apád? – kérdezte felhúzott szemöldökkel.
– Josh és én… lefeküdtünk – vallotta be szemlesütve a lány.
Renesmee mindent értően felsóhajtott.
– Sejtettem, hogy ez lesz a vége – mondta maga elé, aztán letörölte Sarah arcáról a nedvességet. – Megpróbálok beszélni vele, és lenyugtatni valahogy.
– Köszönöm, anya – szipogta, miközben újabb könnyek szöktek a régiek helyére.

Nessie halkan nyitott be a napsütötte szobába. Jake az ablakpárkánynak támaszkodva figyelte a kinti zsongó, nyughatatlan természetet.
A nő mögélépett, és hátulról a mellkasára simította langyos kezeit, forró bőréhez nyomta az arcát.
– Ne haragudj rájuk nagyon! Fiatalok, szerelmesek, ráadásul tavasz van és tombolnak a hormonok.
– De miért nem bírtak várni legalább egy kicsit? – mérgelődött a férfi.
– Sarah a Cullen-géneket örökölte. Rémlik még, én milyen eszközökkel akartalak anno meggyőzni?

Az emlékek színesen, kristálytisztán áramlottak át Jacob elméjébe. Renesmee megmutatta neki az összes érzéki, esetlen kis próbálkozást, melyekkel a férfi ellenállását szerette volna megtörni: a lenge, alig takaró hálóruhákat, a forró, követelőző csókokat, az esetlen, mégis lázas tüzet ébresztő érintéseket.
Jake vágyakozva mordult fel a látott képek hatására.
– Ezt Bellától örökölte – jegyezte meg keserűen. – Ő sem bírt soha magával, ahogy te sem.
– Igen – kuncogott Nessie –, de nem hagytátok, hogy arra az útra lépjünk.
– Josh is igazán parancsolhatott volna a libidójának – morgott tovább.
– Nem mindenki lehet Black – jegyezte meg gunyorosan. – Most már bele kell nyugodnod; ezen nem tudunk változtatni.
– Tudom – adta meg magát a férfi.
– Sarah nagyon rossz bőrben van. Nem szeret haragban lenni veled; ezen viszont változtathatsz.

Jacob feszülten felsóhajtott, aztán megfordult, adott egy rövid csókot felesége ajkaira, és kisétált a nappaliba.
Sarah a kanapén ült; még mindig szótlanul folytak a könnyei. E.J. megpróbálta vigasztalni a lányt, de kevés sikerrel járt.
A férfi odalépett hozzájuk, egyszerűen felhúzta Sarah-t a kanapéról, és magához vonta. A lány válla megrázkódott, s közben szorosan, bocsánatkérően a védelmező karok ölelésébe bújt.











_@/"