Nyíri Eszter Stiga vagyok, diplomás óvónő, amatőr író.


A blogon Renesmee és Jacob szerelmének varázslatos történetét olvashatjátok.

„Nessie eléri a felnőttkort, és beleszeret Jake-be. Hogy hogyan bontakozik ki a szerelmük? Itt megtudhatjátok.”

/Aby/



„A szívedet a kezembe helyezted, és én cserébe a sajátom nyújtom neked.”

/Full Moon/

„Elveszve egymásban nem is érzékelték, hogy a kis gyertyák sorra kialszanak, és már csak a telihold fénye ragyog le rájuk.”

/Full Moon/



Jó olvasást, keltsük életre a mesét!



2010. október 31., vasárnap

Novella - Együtt... örökre...

Sziasztok!


Na, meghoztam a következő novellát. :) Ez már tényleg a Leah - Embry történetecske. :D

A kiragadott pár hét a 16-17. fejezet környékén található, a bevésődésről és a boldog egymásra találásról.

Remélem, hogy tetszeni fog nektek. Véleményeket nagyon szívesen vennék, mert kíváncsi vagyok rá, hogy egyáltalában olvassa-e valaki ezeket a kis kiegészítő novellákat, és érdemes-e megírogatnom őket.



Jó olvasást!





Együtt… örökre…





A magas, rézbarna bőrű nő a napsütötte part homokjába fúrta lábujjait. Élvezte, ahogy a meleg körülöleli.
Mostanra végre a teste is melegnek érezte a forró napsugarakat, hűvösnek a langyos óceánt. Olyan volt, mint egy normális ember.

- Leah! – Hátrafordult, mikor meghallotta a dörmögő, mély férfihangot a távolból. – Az öcséd keres!
Hosszú, gyors léptekkel a házhoz sietett. A konyhában talált rá Rebeccára, aki a telefont a füléhez tartva, mosolyogva hallgatta a hívót. Ahogy meglátta a nőt, aprót biccentett neki.
- Seth, itt is van a nővéred. Jó volt hallani felőletek – adta át a kagylót.

- Szia, öcsi! Mi a helyzet?
- Leah, nagy gáz van itthon – kezdett bele a férfi. – Jake-ék hazajöttek, mert Nessie teherbe esett…
- Micsoda?! – szakította félbe hangosan, hitetlenkedve a beszámolót.
- Igen, valahogy becsúszott – sóhajtotta Seth.
- Akkor most… mint Bella… – Így, hogy hallgatósága volt, nem tudta, hogyan kérdezzen rá, de remélte, a testvére érti.
- Ha jól számolnak, akkor már több mint két hete terhes, és eddig minden rendben van. Bella ilyenkor már szinte szült; Nessie-nek még a hasa se nő, úgyhogy a doki bizakodó.
- Ennek örülök – sóhajtotta Leah megkönnyebbülten.
- Van más is – figyelmeztette a férfi. – Jake-kel kapcsolatos, úgyhogy próbálj meg halkabban kiakadni majd, légyszi’!
- Oké!
- Szóval… történt egy vámpírtámadás… és Jacob megsérült.

Leah némán levegő után kapott, de igyekezett minden más reakciót elfojtani.
- Hogyan?
- Megharapta a vérszívó. De nincs nagy baj – folytatta gyorsan. – Időben kiszívták belőle a mérget, és így túlélte. Csak… nem akar felébredni.
- Mióta?
- Még csak fél nap telt el a támadás óta, úgyhogy egyelőre nem aggódunk annyira.
- Hazamegyek – jelentette ki a nő hirtelen.
- Ugyan, emiatt nem szükséges…
- De! Már egy ideje gondolkozok rajta, hogy haza kellene mennem. Talán ez most az utolsó jel, hogy otthon lenne már a helyem.
- Nem lesz túl korai…? – kérdezte kétségekkel teli hangon Seth.
- Nem hiszem. Kész vagyok már rá – mondta határozottan.
- Rendben – hagyta rá a férfi. – Mikor jössz?
- Az első géppel, amire tudok helyet foglalni.
- Oké. Szólj majd, és valaki kimegy eléd!
- Jó. És Seth… értesíts, ha bármi változás van! – kérte Leah.
- Természetesen. Légy jó!

A nő lassan visszatette a telefont a helyére, majd csukott szemmel kiengedett egy fáradt sóhajt.
- Mi történt? – faggatta Rebecca, mikor már nem bírt tovább a kíváncsiságával. Leah úgy nézett fel rá, mintha csak most venné észre a jelenlétét.
- Hazamegyek. Nessie terhes – sorolta a saját csapongó gondolataitól kábán.
- Biztos, hogy nem lesz korai? – tette fel a nő ugyanazt a kérdést, amit Seth is.
- Nem hiszem. Épp itt az ideje, hogy szembenézzek a problémákkal, amik elől idemenekültem – válaszolta komolyan. – És Nessie mellett a helyem. Ő is mindig támogatott, mikor szükségem volt rá.
- Hát jó. Foglaljunk neked repülőjegyet!
Szerencsére Rebecca nem kérdezett többet, beletörődött Leah döntésébe.



--*-*--



Két nap múlva Leah már a repülőn ült az otthona felé tartva.
Az utazás előtt még egyszer beszélt Seth-tel az érkezése időpontja és Jake állapota miatt, de a férfi semmi reményteli hírrel nem szolgálhatott; az alfa még mindig az igazak álmát aludta.
Bár a gép 800 kilométer per órás sebességgel hasította a levegőt, ő mégis csigalassúnak érezte. Mintha az idő homokja megfelezett tempóban csordogálna csak.
Mikor a repülő végre landolt Seattle-ben, úgy érezte, mázsás súly szakad le a mellkasáról… hamarosan hazaér.

A váróteremben hamar megtalálta a testvérét, majd melegen megölelték egymást.
- Hiányoztam azért? – kérdezte Seth fülébe suttogva.
- Nagyon. – A férfi, mert immár felnőtt férfi volt, hangja mentes volt bárminemű gúnytól.
- Hogy van Jake? – faggatta tovább, miközben elváltak egymástól és Seth felkapta a csomagját.
- Változatlanul. Még mindig mormotát játszik.
Leah gondterhelten sóhajtott.
- Pedig reméltem, hogy mire ideérek, felébred.

A hosszú hazautat az aggodalomtól némán tették meg, ami csak fokozta a nő amúgy sem túl jó kedvét.
Billy portája elé érve szinte meg se várta, hogy fékezzen a kocsi, rögtön kipattant, és a bejárathoz sietett. Szélvészként rontott be a házba, majd rögtön Nessie nyakába ugrott.
- Hogy vagytok, drágám? – kérdezte együtt érző, izgatott hangon.
- Jól. És most, hogy végre Jake is velünk van, még jobban.

Leah előbb megkereste tekintetével a férfit, és csak azután válaszolt, hogy látta, tényleg jól van.
- Hallom, már megint hősködsz!? – Közben a szeme sarkából észrevette, hogy a falka nagy része ott van. Végignézett rajtuk. – Persze érthető, hogy… – Ahogy Embryhez ért, egy furcsa érzés lett úrrá rajta. Bizsergett a tarkója, a gyomrában különös remegés éledt, a szíve egyenetlen ritmusban pumpálta a vért.

Aztán a vágy, hogy nem csak a pillantását, hanem a forró bőrét, a perzselő ajkait is magán érezhesse, erősebb lett mindennél. Akár az életét is odaadta volna, csak hogy a másik közelében legyen.

Olyan hévvel ugrottak egymáshoz, mint a szarvasbikák, mikor harcra kerül sor, de ők most egymásért küzdöttek.
A világ megszűnt körülöttük, ahogy az ajkuk összekapcsolódott; csak ők ketten léteztek az Univerzum sötét végtelenjében, csak az ő tüzük világított a feketeségben, olyan forrón izzva, mint még soha. A testük összefeszült, de nem lehettek elég közel egymáshoz; nem olvadhattak úgy össze, ahogy a lelkük tette.

Embry meglepetten vette észre, miközben a nő száját falta, hogy a teste sokkal hűvösebb lett, mint régen. Leah érintése lágy borzongást váltott ki a tarkóján.

A tudatukba lassan kezdett csak visszaszivárogni a külvilág.
- … szobára, gerlepár!
Nem igazán volt kedvükre, de végül eltávolodtak a másik ajkától.
Leah szemében hitetlenséggel vegyes reménykedés ült.
- A lenyomatod lettem – lehelte alig hallhatóan.
Embry lágyan elmosolyodott, miközben érezte, hogy eddigi élete kiteljesedik. Végre ő is megérthette, hogy miért ez az egyik legtökéletesebb varázs a farkaslétben.
- Látod, megmondtam, hogy a nagy szellemek találnak rá módot, hogy együtt lehessünk – susogta vissza neki, aztán a következő pillanatban újra ráhajolt a nő langyos szájára.

Ez a csókjuk lágy volt és tiszta szerelemmel teli. Olyan bódító, hogy soha, de soha nem akarták, hogy abbamaradjon.
De megint megpróbálták szétválasztani őket.
- Srácok, ne már! Nem lehetne, hogy ezt máshol rendezzétek le? – hallották Jacob méltatlankodó hangját.
Leah egy ideges sóhaj kíséretében fordult felé, miután elhúzódott Embrytől.
- Jake, jól vagy már?
A férfi értetlenül bólintott.
- Igen, egészségesnek és kipihentnek érzem magam.
- Rendben. Akkor mi most lelépünk. – A nő megragadta párja kezét, és kihúzta maga után a házból.

Még nem értek el az erdő széléig, mikor hallották, hogy Nessie kiabál utánuk.
- Leah! Várj egy percet! – szaladt feléjük. – Nem lenne jobb, ha előbb Carlisle megvizsgálna? – kérdezte, mikor odaért hozzájuk. – Csak a biztonság kedvéért.
A rézbőrű nő elgondolkozott, közben küldött pár vágyakozó pillantást a férfi felé. Aztán Embry vetett véget a vívódásának.
- Menj csak, ellenőrizzen le a doki! Én is nyugodtabb lennék, ha tudnám, hogy minden rendben veled – oszlatta el Leah kétségeit.
- Oké. Hol talállak majd meg? – Közben Renesmee visszaindult a házba, hogy értesítse nagyapját.
- A barlangban, ahol régen találkozgattunk – válaszolta, miközben sokatmondóan elmosolyodott.
A nő is elvigyorodott, majd Nessie után ment.



--*-*--



Nem egészen egy órával később Leah izgatottan lépett be az óceán vájta természetes kis üregbe, ahol a férfi már türelmetlenül várta.
- Nos? – kérdezte érdeklődve, bár tudta, hogy úgyis minden rendben lesz. Érezte.
- Működöm – válaszolta a nő örömteli hangon, miközben leült egy kőre.
Embry a saját ölébe húzta a hideg szikláról.
- Nem szeretném, hogy felfázz. Most már teljesen emberi vagy; gondolom a betegségeket illetően is – magyarázta a másik kérdő pillantására. – És mellesleg így sokkal közelebb vagy hozzám. – Végigsimított Leah selymes, finom arcán, olyan kínzóan lassan, hogy az már szinte fizikai fájdalmat okozott mindkettejüknek.

Addig feszítették a pillanatot, ameddig csak lehetett, míg végül a vágy soha nem tapasztalt mélységekbe taszította őket.
Az ajkuk forrón összetapadt, miközben Embry ujjai kusza mintát rajzoltak a nő éhes testére.
Leah hamar elérte azt a pontot, mikor a gondolatok megszűnnek, és csak a vörös, szikrázó izzás marad. Egyetlen határozott mozdulattal a földre taszította a férfit, majd a csípőjére ült, és a meztelen, izmos mellkasát kezdte végigcsókolgatni. Azt akarta, hogy ő is érezze azt a tüzet, ami benne porrá égette a valóságot.
Ahogy a nadrágja széléhez ért, megállt egy pillanatra, amit Embry ki is használt. Gyorsan megszabadította a nőt a ruhájától, majd a saját alsóját is ledobta.

Leah újra rácsodálkozott a szikár, izmos test felkavaró látványára; már a múltban is mindig kísértést okozott neki, ha csak látta ilyen meztelen valójában.
Embry visszahúzta az ölébe, és mélyen elmerült a puha nőiességbe.
Egy hosszú percig csak élvezték a már ismerős összhangot, ami most még erősebben működött köztük.
Aztán ahogy megmozdultak, minden maradék, ehhez a világhoz kötő gondolatuk megszűnt, és csak a kettejük teljessége létezett.



--*-*--



Két héttel később Leah tökéletes boldogságát romba dönteni látszott a legmélyebb kétségbeesés. Úgy tűnt, hogy a távol töltött idő mégsem volt elég, és a teste megmakacsolta magát. Nem akart működni.
Két napig bírta a tétlen várakozást, majd úgy döntött, meglátogatja Carlisle-t, hátha a férfi tud valamilyen, bármilyen magyarázattal szolgálni.

Szerencsére a doktor épp otthon volt, mikor szélvészként betoppant.
- Carlisle, kérlek, segíts! Nem akar megjönni! – kezdett bele rögtön, kertelés nélkül.
A férfi próbált nyugtatóan hatni rá.
- Talán csak az új környezet az oka. Mióta hazatértél, nem változtál át, ugye?
- Nem – rázta meg a fejét. – De Doki, valami akkor sincs rendben! Lehet, hogy túl hamar jöttem vissza.
- Leah, értsd meg: a múltkor, mikor megvizsgáltalak, minden tökéletesnek látszott. – Carlisle igyekezett higgadt hangot megütni, hogy a nő félelmei csillapodjanak kissé. – Megfelelő volt a hormonszinted, ahogy a nagykönyvben meg van írva peteérés előtt. Ha nem változtál újra farkassá, akkor mindennek rendben kéne lennie.
Leah kétségbeesetten pillantott rá.
- De hát késik. Semmi sincs rendben. Mióta ismét működik a szervezetem, mindig időben megjött.

A doktor fejében új gondolat fogalmazódott meg.
- Leah, téged nemrég bevéstek, ugye? – A nő tétovázva bólintott. Nem értette még, mire akar kilyukadni a férfi. – És érintkeztetek azóta… szexuálisan?
Az igencsak gyanús lehetőség olyan tisztán ragyogott fel a fejében, mint a telihold fénye egy felhőtlen éjszakán.
- Azt gondolod, hogy…?
- Elképzelhető – bólintott Carlisle. – Gyorsan megvizsgállak, hogy biztosak legyünk.

Átvezette a nőt a vizsgálószobába, ahol nagyon hamar beigazolódott a sejtésük.
A férfi szelíden mosolyogva mutatta meg a monitoron a még alig látható, formátlan embriót.
Leah-ban ellentétes érzelmek kavarogtak; végtelenül, leírhatatlanul örült, hogy valóra válik a régi, nagy álma, anya lesz, de felkészületlenül érte a dolog. Túl hamar, túl hirtelen érkezett. Nem érezte magát késznek erre az új szerepre. Még a boldog, szerelmes önmaga is szokatlan volt számára. Nem tudta, hogyan kellene fogadnia ezt az egész életét felforgató változást. És azt még kevésbé tudta, hogy a gyermeke apja mit fog szólni hozzá.

Ezekkel a vegyes gondolatokkal küszködve lépett ki a szobából, ahol szembetalálta magát Nessie-ékkel.
- Bekaptam a legyet – közölte velük sóhajtva. – Ahhoz képest, hogy az se volt biztos, nem lesz-e szükséges valamilyen gyógyszeres kezelés hozzá, elég gyorsan sikerült – jegyezte meg ironikusan.
- Gratulálok, Leah! – ugrott hozzá a lány, majd szorosan megölelte. – Együtt várhatjuk a babákat. Olyan jó!

Nessie pozitív kisugárzása és kedves szavai lenyugtatták kicsit a lelkét, de azért a kétségei megmaradtak.
- Azért remélem, hogy Embry nem fog nagyon kiakadni – húzta el a száját.
- Nem hiszem. Szerintem örülni fog – bíztatta Jake, aki saját példájából tudta, hogy milyen fantasztikus érzés várni az apaságot.

Leah nem válaszolt a szavaira, helyette egy másik kérdést vetett fel halkan.
- Az normális, hogy félek kicsit?
- Igen – nevetett rá Renesmee. – De gondolj bele, Leah, anyuka leszel.

Az indián nő is halványan elmosolyodott, és eddig sose tapasztalt melegséggel és lágysággal simította meg még teljesen lapos hasát, miközben arra gondolt, hogy igen, anya lesz.



--*-*--



Késő délután Leah izgatottan várta, hogy a férfi végezzen az őrjáratozással, és végre elmondhassa neki a nagy hírt.
Ennek ellenére, mikor Embry kora este megérkezett, nem tudta, hogyan is fogja tálalni az egészet.
Félt a férfi reakciójától. Úgy érezte, hogy ez az épp’ csak megszületett boldogság annyira törékeny még; mintha csak egy kis gyenge szellő elfújhatná a közösen felépített homokvárukat.

Egy ideig kerülgette a forró kását, de a másik észrevette, hogy valami nincs rendben.
- Leah, mi a baj? – kérdezte gyengéden. – Olyan zaklatottnak tűnsz.
- Valamiről beszélnünk kell! – kezdett bele a nő idegesen remegő hangon.
- Mondd csak! – nézett rá bátorítóan Embry.
- Kicsit kínos lehet… Jó, szóval arról van szó, hogy pár napja kellett volna megjönnie, de nem tette, és egy kicsit aggódtam, hogy talán a környezet miatt, vagy hogy visszatért a farkas belém. Elmentem Carlisle-hoz, aki megnyugtatott, hogy nem erről van szó. Csak… gyermeket várok.
- De… – akadt meg a férfi hangja. – De hisz, ez csodás!
- Örülsz neki? – hitetlenkedett Leah.
- Hát, persze! Igazi meglepetés! – Szavainak igazolásaképpen odaugrott a nőhöz, óvatosan felkapta, és megforgatta a levegőben.
- Az. Főleg, hogy a doki úgy gondolta, hogy hormonokat kell majd kapnom, hogy teherbe eshessek. Erre rögtön összejött magától.
- Szülők leszünk. – A nő mosolyogva bólintott.

Embry az ajkához hajolt. Ezt a csókot most nem a vágy vezérelte, hanem a végtelen, határtalan boldogság.
Mikor szétváltak, a férfi örömtől ragyogó szemeibe nézett, és tudta, minden rendben lesz.
- Gyere hozzám feleségül! – Embry kérése egyetlen pillanat alatt omlasztotta össze frissen megteremtett békéjét.
- Micsoda?
- Légy a feleségem! – ismételte el, még mindig mosolyogva.
- Nem – válaszolta határozottan. – A baba miatt nem kell elvenned – tiltakozott Leah.
- Nem csak azért…
- Ez egy elhamarkodott lépés lenne – szakította félbe a szavait. – Még nem is éltünk együtt, nem tudjuk, hogy egyáltalán működhet-e ez az egész. – Érezte, hogy a pánik kezdi elönteni a testét, mint valami mérgező, pusztító kór. – Én… nekem… kell egy kis gondolkodási idő! Minden… olyan hirtelen jött…

A férfi megfogta a kezét, és higgadtan végigsimított a tenyerén.
- Nem akarlak sürgetni. Annyi időt kapsz, amennyit csak szeretnél.
Embry kedvessége csak még feszültebbé tette; szerette volna, ha a másik úgy viselkedik, mint egy igazi szerelmes, aki a saját akaratát is érvényesíteni akarja, és nem csak azt lesi, hogy ő mit kíván.

Türelmetlenül rántotta ki a kezét a férfi gyengéd szorításából.
- Ki kell szellőztetnem a fejem! – Válaszra se várva sietett az ajtóhoz, és csak akkor állt meg legközelebb, mikor a tengerpartra ért.
Hosszan bámulta a fényes holdat, miközben a benne kavargó gondolatok és érzések kusza kavalkádja elcsitult kissé. De még mindig nem tudta, mit kellene tennie.



--*-*--



Leah három napig bírta a magányos tépelődést, míg végül a Nessie-vel folytatott beszélgetés meggyőzte a helyes lépésről.
Boldog izgalommal ment át Embryhez, de az ajtóban állva megint eluralkodott rajta a bizonytalanság. Mi van, ha a férfi azóta meggondolta magát; ha rádöbbent, hogy milyen egy hisztis nőszemély, és már nem akarja a közös életet?!
Remegő kézzel nyomta meg a csengőt.

Fél perc múlva, mikor kinyílt az ajtó, félve pillantott fel Embryre. Nem tudta, milyen reakcióra számíthat a múltkori, viharos elrohanása után.
Az aggodalma persze nem igazolódott be; a férfi hevesen átölelte, miközben behúzta a házba, és egy felszabadult sóhaj kísértében megcsókolta.
Leah szívében feléledt a remény, hogy még nem szúrt el mindent, és helyrehozható a buta hibája.

Jó pár perc heves ölelkezés után a nő kezdte gyanítani, hogy ha nem tesz valamit, estig így fognak állni, ezért finoman eltolta magától.
- Örülök, hogy eljöttél! – nézett a szemébe Embry szerelemtől csillogó tekintettel. – Rémes volt ez a pár nap nélküled.
- Nekem is – bújt a mellkasához. – Sajnálom, hogy… kételkedtem bennünk. Csak… féltem, hogy ez egy elhamarkodott döntés lenne.
- Leah, több mint tizenöt éve várok rád. Hogyan lehetne elhamarkodott?!
A nő döbbenten húzódott el tőle, hogy láthassa az arcát.
- Miért nem mondtad soha?
- Mert ismerlek – szélesedett ki Embry mosolya. – Akkor itt maradtál volna velem, és úgy soha nem tudtál volna megszabadulni a benned lakozó farkastól. Pedig mióta elmentél, folyamatosan rettegésben éltem – tette hozzá komoran.
- Miért?
- Attól féltem, hogy majd találsz valakit ott Hawaii-n, aki normális és nincs az életében ennyi misztikus szarság. A másik dolog, ami őrületbe kergetett, a bevésődés. Szörnyű volt folyton azon aggódni, hogy mikor jön velem szembe egy lány, aki egy kósza pillantás miatt hirtelen a mindenséget kezdi majd jelenteni nekem. Nem akartam elveszteni az irántad érzett szerelmemet. És bármilyen furcsán hangzik, közben abban is reménykedtem, hogy te nem szeretsz, mert soha, de soha nem akartam úgy összetörni a szíved, mint ahogy Sam tette. Akkor inkább a halál – mondta teljes komolysággal.
- Most már nem kell ettől tartanod. A lenyomatod lettem – idézte a saját, pár héttel ezelőtti szavait. – És szeretnék a feleséged is lenni – tette hozzá halkan.
- Tényleg? – nézett rá a férfi hitetlenkedve.
- Igen. Szeretlek, Embry. És szeretném összekötni veled az életem.
- Én is szeretlek.

Az igaz boldogságtól eltelve csókolták meg egymást, miközben mindketten érezték, hogy így lesz a lehető legjobb… Együtt… örökre…








_@/"

12 megjegyzés:

  1. Szia Csajszi!

    Ahogy már tegnap este is mondtam: Imádtam! :)
    Örülök, hogy végül Leah is meglelte a boldogságot. :) Nagyon szuperek ezek a kiegészítő novellák, hogy az elhallgatott részletek végre felszínre kerülnek. :) A címe pedig megérintette a lelkemet. :)
    De hol vannak a komik???

    Csók!

    Abyd

    VálaszTörlés
  2. hali:D
    én is olvasom, alig várom, hogy valami újat lássak tőled, követem oldalaidat... azt hiszem mindet:P
    nagyon tetszett, mint minden, amit te írsz:)
    csak így tovább!!
    puszi:Mse07

    VálaszTörlés
  3. Szia Stigu!

    Remekül sikerült ez a novellád is. Leah-t megszerettem a Te történeted által, pedig addig nem kedveltem igazán.
    Nagyon örülök, hogy Embryvel egymásra találtak, és nagyon jó, hogy többet megtudtunk róluk, ebben a novellában. Végre ők is igazi család lettek, és együtt várják a babát.
    Remek lett, várom a többi gyöngyszemet is Tőled.

    Puszi: Judit

    VálaszTörlés
  4. Szia Stigu!
    Megjöttem végre én is :D Szóval... hol is kezdjem? *sóhaj* Szóval... egyszer már kérdezted, hogy szerintem ők miért nem illenek össze. Akkor most kifejtem neked bővebben:D :
    - Én már lassan 1 éve minden este szerepjátékozok Nymphivel, eleinte Jake és Nessie volt a főszereplő, de aztán szépen bővült a családjuk... lett 4 gyerekük. Az egyik lány neve Stefani lett és ő lett Embry lenyomata. (Ez a fő indok, mert Stefni lett a kedvenc mellék szereplőm:D)
    - Nekem fura volt, hogy Embry még csak most vésődött be... hiszen Leah-t már több éve ismerte... és ez olyan "első látásra szerelembe esek" dolog... de így, a novella alapján kapiskálom, hogy hogyan gondoltad ezt a bevésődést. Mi tagadás remekül meg is oldottad!
    - Más részt... én megértem Leah-t, de nekem ő akkor se szimpi :( Embry-hez nem tudnám elképzelni... annyira mások!:S
    Ennek ellenére nagyon szép novella lett, és már alig vártam, hogy elolvassam :) Remélem jönnek még tőled ilyen témájú írások!
    Puszi: Hencii

    VálaszTörlés
  5. Ez édes lett. :) Furi itt olvasni Leah-ról miközben Spirit is ír róla, de pont ezért jó is, mert mindig tök buli elgondolkozni azon, h melyiknek nagyobb a valószínűsége. :D
    Pusz

    VálaszTörlés
  6. Nahát, itt ülök és erősen meresztgetem a szemem.
    Szerintem, ha más történetét olvasod, akkor el kell vonatkoztatnod a már ismertektől. Ha erre nem vagy képes akkor élvezhetetlen lesz számodra a történet. Az, hogy ezt nem tudod megtenni az nem az író hibája. Szerepjáték? (Amiben Nymphin és rajtad kívül senki sem vesz részt, ha jól értem.) Szerepjátékkal hasonlítunk össze egy történetet? *erősen vakarja a fejét* (Már a nekem szánt véleményedet se értettem a Jake-Nessie novellámhoz.)
    Minden karakterről más és más elképzelés alakul ki egy-egy emberben, mert mások vagyunk, és ez így van jól. :)
    Sok karakter csupán körvonalazódik a Sagában, ezért valamennyire a fanfiction írójára van bízva, hogy ő éppen mit lát benne. Nekem nagyon tetszett a novella, ahogy maga a történet is.

    Csók!

    Aby

    VálaszTörlés
  7. Aby komolyan mondom ez nevetséges!
    Leszóltam én a történetet? Szerintem nem. Nem Stigu-nak mondtam, hogy fú de gáz, hogy ezt a két személyt összeraktad, hanem az, hogy az én fejemben ők nem állnak össze! Ha pedig Stigunak van problémája a megjegyzésemmel akkor ő írjon, és ne te játszd a "szent védő angyalt" köszi!
    Hencii

    VálaszTörlés
  8. Ezt a hozzászólásodat sem egészen értem. Stigunak biztosítalak, hogy nincs szüksége védőangyalra. Csak szerettem volna elmondani a véleményemet. Szerintem semmi bántó nem szerepelt benne, ami miatt egyből támadásba kellett lendülnöd. Mindenesetre köszönöm a választ!

    Csók!

    Aby

    VálaszTörlés
  9. Én nem ezt szűrtem le, és elég érhető voltam... Facebookon pedig megírtam a novelládra szánt véleményem, amit "nem értettél"!
    Hencii

    VálaszTörlés
  10. Sziasztok!

    Köszönöm a sok-sok véleményt (mondjuk ezek között van olyan is, amit ugyanazok írtak, de legalább van valami kis mozgás az oldalon… néha úgy érzem, hogy nem sokan nézegetnek ide).

    Én nagyon kedvelem Leah-t, már az eredeti történetben is (mármint a Sagaban), mert nagyon esendő, és szerintem szerethető karakter, pont a sok minden szarság miatt, ami érte/éri. Azért neki nagyon nehéz lehet megküzdeni azzal a sok dologgal, amin végig megy: szakít vele a nagy szerelem, meghal az apja, farkassá változik, meddő lesz. Szóval én tökéletesen meg tudom érteni, hogy ő miért olyan, amilyen. És szerintem bárki más az ő helyzetében még ilyenebb lenne, vagy talán egyszerűen csak feladná. Elég sok csapás éri őt egyszerre.
    Úgyhogy én úgy gondoltam, hogy ő az, aki igazán megérdemli, hogy boldog legyen.

    Akkor egy kicsit írok erről az ő furcsa bevésődésükről, mert lehet, hogy sok mindenkinek nem egyértelmű, hogy nálam ez hogy történik.
    A Full Moonban én azt a verziót vettem elő, hogy a bevésődés a fajfenntartás miatt történik meg, és hogy a lehető legösszeillőbb génállományok párosodnak össze. Tehát olyan lányokat vésnek be, akik gyerekeinél majd a farkas-gének lehetnek a dominánsak, hogy tovább örökítsék a génhibát.
    Leah-t azért nem lehetett eddig bevésni, mert ugye a farkas-gén miatt a szervezete +nem működött”. Leálltak azok a dolgok, amitől pl. öregedik. És a női hormonok termelése is leállt, amik pl. a peteérésért, ilyenekért felelősek, hisz egy nő meghatározott számú, előre kódolt, és elkészített petesejtből gazdálkodik. Nos, mivel nem lehet tudni, hogy meddig lesz farkas, ezért a szervezet ezt a hormontermelést is leállítja.
    És hogy EDDIG miért nem véste be, az is roppant egyszerű. Mikor Embry először átváltozik, már „benne van a levegőben” a sok vámpír. A gének már dolgoznak, működésbe léptek, így fel sem merülhet, mint lehetséges partner.
    Aztán mikor „leáll” az átváltozással, és ismét működni kezd a szervezete, öregszik, meg minden, már belekerül a képzeletbeli kalapba. Ráadásul ő még inkább tökéletes társ lesz, hisz a gép benne is megvan, még ha most épp passzív is. Tehát a leállás után természetes, hogy szinte rögtön bevési valaki, hisz ő egy nagyon jó örökítő-anyaggal rendelkezik.

    És ráadásul azt nagyon nem akartam, hogy Leah valamelyik utódba, vagy ilyesmibe vésődjön be (pl. Sam fiába – az egyik legnagyobb klisé). Aztán én simán kinézem belőle, hogy mint egyedüli lány a falkában, valakivel összeszűrte a levet, és a szabad fiúkat nézve, Embry volt az egyetlen lehetséges választás számomra. Őt azért mindenki ismeri, helyes is, és még társtalan. : )

    Remélem, hogy már úgy nagyjából érthető, hogy hogyan is van ez itt nálam. Ha van még valakinek bármi kérdése, ne habozzon! :D

    Köszönöm a véleményeket még egyszer, és remélem, hogy azért többen olvasták a kis novellát, mint ahányan reagáltak. : )

    Hamarosan megpróbálom megírni az E.J.-s novellát (persze, csak ha egyáltalán van igényetek ezekre a kis bepillantásokra). És nemsokára jön a Vérvörös Szerelem is; már csak az utómunkálatok vannak. :D


    Puszi mindenkinek: Stigu _@/”

    VálaszTörlés
  11. Szia Stig!
    Én annyira de annyira olvastam volna tovább eskü! :D Magával a Full Moonnal is így vagyok természtesen, már írtam Neked korábban is, hogy a neten lévő összes Nessie&Jack story közül a Tiéd tetszett a legjobban. Szóval én rendszeresen meg szoktam nézni, van e valami újdonság ezen az oldalon és mindig örömmel fogadom, úgyhogy mindenképpen bíztatlak, sőt ha tehetném, ott álnék a hátad mögött napi 24 órában ösztönözve Téged(mondjuk ostorral a kezembe, vicc volt :D), hogy írj, írj, írj!!! A novellás dologhoz meg gratulálok!
    Puszi
    TG rajongó

    VálaszTörlés
  12. Szia TG rajongó! :)

    Köszönöm, hogy írtál... már hiányoltalak. :)

    Hát, ostort nem kell fogni, vagyok eléggé maximalista ahhoz, hogy ostorozzam saját magam, csak sajnos a vélemények, akik sokkal nagyobb biztatást és lökést adnak nekem, mint amennyire önmagamtól képes vagyok, nem jönnek...

    Most a legújabb ötletem a Főblogon lehet olvasni:
    Kicsit interaktívabbá szeretném tenni az oldalt, egy "Beszélgetősarok" keretében, ha van rá igény. Itt vélemények formájában lehetne mindenféle, bármiféle kérdést feltenni, akár a Full Moon-nal, vagy a kiegészítő novellákkal, vagy a Tündérmesémmel, vagy a novelláimmal, és ezen kívül bármivel kapcsolatban, ami kapcsolódik az íráshoz, az ötletekhez, a jövőbeli projektekhez, a saját könyvekhez, bármihez.

    Persze csak akkor, ha tényleg látom, hogy lesz kivel "beszélgetnem", mert azért ez egyedül annyira nem érdekes. :)

    Örülök, hogy tetszett a történet, én nagyon szerettem Leaht és Embryt írni, igazán nagy élmény volt nekem az ő szerelmük beteljesülését megírni. Már az FM írása közben megvoltak a párbeszédek, úgyhogy jó volt végre érzelmeket is írni hozzá. :)

    Egy novella elvileg fog még érkezni, de lehet, hogy csak a bennfentesek olvashatják majd csak, még nem döntöttem el... :(


    Addig is kitartást, élvezd az őszt... mindjárt itt a tél!! :))

    Puszi: Stigu _@/"

    VálaszTörlés