Kicsi csúszásban, de kész (szörnyen nem bírom mozgatni a jobb kezem valami miatt). Olvassátok!!!!! :) Remélem, hogy ez a kis bevezető fejezet elnyeri a tetszéseteket. Írhatok is nekem, hogy mi a vélemény róla.
Viszont a folytatást nem merem 16-a előtt ígérni, mert akkor lesz a töri vizsga, kéne rá már készülni kicsit. Ha mégis, akkor meg úgyis csak örülünk neki.
És még valami: AZ ÍRÁS MIND A 4 KÖNYVET ALAPUL VESZI, TEHÁT SPOILER!!! (vagy mi :) )
Nos, íme:
Prológus – Évek
A sötét és a csokoládébarna szemek összekapcsolódtak. Csak nézték egymást hosszasan, anélkül, hogy az idő változását észlelték volna. Aztán a fiú megtörte a mozdulatlanságot és a csendet.
- Nessie, szeretnék kérni tőled valamit!
- Kérj bármit, Jacob, amit csak szeretnél – felelte a vörös hajú lány csintalanul mosolyogva.
- Megmutatnád nekem a legkedvesebb emlékeidet? Persze, amikben én is szerepelek.
Egy pillanatra meglepetés futott végig a fiatal, bájos arcon, aztán visszatért a mosoly.
- Csak ennyi? Ezen stresszelsz órák óta? Butus farkasom, persze, hogy megmutatom, ha szeretnéd.
A következő mozdulattal a rézbőrű férfi arcához ért, akinek a szeme előtt sorra peregni kezdtek az emlékek, színesen, élesen, érzelmekkel és érzetekkel telítve.
A tavasz végre rügyet vetett a fákon, és édes illattal hintett be mindent. Örült, hogy végre vége a hosszú télnek, és egy kis napfény költözik közéjük újra. A feléledő lágy fuvallat viszont nem csak az ébredő természet zamatát hozta, hanem egy sósabb, fűszeresebb pézsmaillatot is. Rögtön felpattant, és apró lábain az ajtóhoz szaladt. A szülei már meg sem lepődtek, nem is kérdeztek semmit. Kint beigazolódott az, amire számított: a magas, széles mosolyú fiú már várt rá a tisztást körülvevő erdő szélén.
- Jake, hát eljöttél?
- Engem is kihajtott ez a jó idő – felelte a megszólított még nagyobb mosollyal. – Rég nem találkoztunk.
- Ja, vagy egy hete – feleselt vissza neki a lány.
- Az igenis sok idő. De nem ezért jöttem. Szeretnélek elvinni ma valahová. Kicsit emberek közé.
Nessie egy pillanatra elbizonytalanodott.
- Biztos, hogy ez jó ötlet?
- Ne aggódj, egy farkas lesz veled – mosolygott még mindig Jacob. – Nem lesz semmi baj. Enni megyünk.
A lány most már semmit nem értett, és ez ki is ülhetett az arcára, mert a fél-óriás folytatta is tovább.
- A parkban van egy szuper hely, szeretném, ha te is kipróbálnád, hátha megízlik végre valamilyen emberi kaja.
- Oh - sóhajtott a lány megkönnyebbülten -, egy pillanatra nagyon megijedtem. Mondjuk, te nem szoktál ilyen nagy őrültségeket csinálni. És mit fogunk enni?
- Hot dogot.
A napsütötte nyári réten feküdtek. Mindketten pukkadásig tele voltak; az előbb ért csak véget a kettesben eltöltött vadászat. A nyolc éves forma kislány és a hatalmas farkas teljes békességben heverészett egymás mellett. Jacobnak nem volt még kedve visszaváltozni, ahhoz nagyon telinek érezte magát. Ráadásul farkasként jobban érezhette a lány illatát, hallhatta, ahogy természetfeletti szíve ver.
Aztán Nessie váratlanul arrébb mozdult, és az ő bundás, légzéstől fel-le mozgó mellkasára igazította a fejét. Belefúrta arcát a vöröses, selymes szőrbe.
- Zavar, ha idekucorodok hozzád, farkasom?
Jacob csak felemelte egy kissé a fejét, majd visszaejtette a puha fűbe, de a lány ennyiből is tudta, hogy nincs ellenére az új pozíció. Egy ideig csak feküdtek ebben a békés fülledtségben, majd a lány a feje alá tette a kezét, mintha csak azt keresné, hogy a legkényelmesebb. A délután további részét így töltötték, félig egymáson fekve, miközben az az apró kéz folyamatosan cirógatta a selymes bundát.
Ezen a télen különös dolog történt: még tovább lassult a növése. Alig várta, hogy Jacobnak is elmesélje a nagy hírt. Csak sajnos a fiú télen ritkábban jött. Szerencsére aznap mégis megjelent, az erdő szélén.
Nem törődve a nagy hideggel, egy farmerban és pólóban, ráadásul mezítláb rohant ki hozzá. Nem bírta tovább magában tartani az újságot.
- Jake! Jake! Olyan történt, de olyan!
- Kicsi lány, nyugalom. Azért vegyél levegőt! Neked még kell – mosolygott a fiú az izgatottságán. Elképzelni sem tudta, hogy mire lehet ez a felhajtás.
- De, de… ez annyira szuper! Mondhatom? Felkészültél?
Jacob csak bólintott, és várta, hogy a lány végre elmondjon neki mindent.
- Nagyapa szerint lelassultam annyira, hogy ősszel suliba mehessek. Elhiszed ezt?! Iskolás leszek végre. Mint a normális emberek.
A fiú még szélesebbre eresztette mosolyát.
- Iskola, mi? Mint a normálisok? Nessie, mióta vagy te normális? Tudod te, hogy mivel jár ez?
A fiú szavai egy kissé elbizonytalanították. Persze, így kevesebbet fognak tudni majd találkozni. De a családja szerint ez is szükséges hozzá, hogy később be tudjon illeszkedni az emberek közé, mint ők.
- Hát, igen… sokkal több elkötelezettségem lesz, de…
- Nem, nem pont erre gondoltam – vágott közbe gyorsan Jake, mikor rájött, hogy a lány félreértette a szavait. – Sokkal többet kell eljárnunk emberi ebédekre, meg reggelikre. Szoknod kell az emberi kosztot, és ki mutathatna meg jobban neked mindent, ha nem én.
Jó pár év telt el a következő emlékig. Nessie már nyakigláb volt a képen, majdnem a végleges magasságában, de még így is elég alacsonynak számított. Mindig fel kellett néznie az ő farkasára. Ezt az iskolai félévet egy másik államban töltötte, cserediákként. Az eredeti idő helyett viszont csak 2 hónapig bírta a távollétet. Hiányzott neki a családja, a szobája, a folyton esős erdő a házuk körül, de leginkább Jacobot hiányolta. A lelke, a szíve csak egy fél darab volt nélküle. Így hamarabb hazautazott. Szerencsére az iskola megértette; gyakran előfordult az ilyesmi.
Az első otthon töltött nap után már nagyon várta őt. Már jönnie kellett volna. Az idő csigalassúsággal vánszorgott csak, mintha az is az ő megtépázott türelmét akarná tovább szaggatni.
Aztán végre meghallotta a rövid vonyítást a fák közül. Előre hívta őt. Szélcsend volt, így a hang gyorsabban eljuthatott, mint az illat. Nessie úgy sietett hozzá, mintha szárnyakat növesztett volna egy pillanat alatt, és Jacob épp hogy fel tudta ölteni a nadrágját, mikor a lány már a karjaiba repült. Ahogy a fiú forró kezei körülzárták, érezte, hogy a szíve olyan őrült vágtába kezd, amilyet még sosem érzett eddig.
_@/"
Először is, boldog új évet! :)
VálaszTörlésA fic nagyon aranyos volt. :) Tetszettek ezek a kis visszaemlékező képecskék, főleg az, mikor a réten fekszenek, és Nessie Jacobhoz bújik. Az olyan cuki. :D Szinte látom magam előtt a naaaagy farkast és a pici kislányt, amint egymáshoz bújva fekszenek, és az apró kéz a sűrű bundát simogatja. :) Jahj, nagyon édes látomás... :)
Amit még muszáj említenem, hogy szeretem, ahogyan fogalmazol. Olyan finoman és lágyan... Nem tudom, hogy érthető lesz-e, amit most mondok majd, de ez olyan te vagy. :D Mármint, a te lelked is olyan finom, érzékeny, és te magad is ilyen kecses és lágy vagy. Pont, mint a mondataid. Tökéletesen te vagy, ahogyan fogalmazol. :)
Szóval, eddig tetszik, és várom a folytatást! :) Olyan kevés jó Twilight fic van, szóval, remélem, mihamarabb olvashatom. :D
Szia!
VálaszTörlésNagyon köszönöm a kedves szavakat, igazán jót tettek az önbecsülésemnek és az ihletnek. Olyannyira, hogy az első rendes fejezet fele már kész is (persze a második fele - szeretek ugrándozni az időben). Most kicsit azt a részt megpróbálom mindenféle más cselekvéssel tompítani a fejemben, hogy aztán az elejét is meg tudjam írni, így a jóslatommal ellentétben lehet, hogy már ma, de a hétvégén tuti lesz újabb fejezet... remélem, hogy azért a töri vizsgám is sikerülni fog :) Mondjuk tény, hogy most nagyon ment az írás, nem az a nyögve nyelés volt, tehát nem kellett olyan sok időt ráfordítanom, mert ömlenek belőlem a szavak.
No, megyek is figyelmet terelgetni, aztán jövök még vissza ám :D
Amúgy nekem is a bundasimis a kedvenc emlékem tőlük, valahogy annyira látom, és érzem is azt a jelenetet. Olyan békés és nyugodt, és meghitt :)
Na, pusz: Bigu _@/"
Na jó, elkezdtem most olvasni. :)
VálaszTörlés"És mit fogunk enni?" Hotdogot. :DD Ez vicces!
Amúgy természetesen farkaslány vagyok meg Team Jake! :)
Szia Drága!
VálaszTörlésNa, itt vagyok, ahogy ígértem. :P
Ez az első komim a 15-ből. :) Szóval hátra van még 14. xD
Ezért kérdeztem, hány fejezet van! :P
Nagyon nagyon nagyon tetszik! :)
Fenntartásaim voltak az E/3-mal kapcsolatban. Hisz tudod, mondtam. De amikor Pesten beleolvashattam - a még nyers változatba -, egyből beleszerettem. :)
Spirit jól írta: "Amit még muszáj említenem, hogy szeretem, ahogyan fogalmazol. Olyan finoman és lágyan..." Igen, de innen hiányzik egy szó: gyönyörűen! :)
"A következő mozdulattal már a rézbőrű férfi arcához ért, akinek a szemei előtt sorra peregni kezdtek az emlékek színesen, élesen, érzelmekkel és érzetekkel telítve." Júj, annyira szép! Imádom őket! xD Annyira aranyosak! xD
Tetszett nagyon, hogy így kezded a történetet! :)
Na, nem szaporítom tovább a szót! Megyek tovább az első fejezetre! :P
Csók!
Abyd
Szia Kedves!
VálaszTörlésÉrdekes volt úgy olvasni, hogy nem szemszögből írod a történetet, de talán jobb is így.
Sokkal finomabban és árnyaltabban csaponghatsz a szereplők és érzéseik között. Mintha kamera mögül látnám kettőjüket a réten egymásba olvadva, amint az emlékek szárnyán vált a kép.
Nagyon teszik, ahogy indul, és ahogy alakul a kettőjük kapcsolata.
Leheletfinom és lágy. Gyönyörű.
Puszi Terra
Sziasztok Csajok!
VálaszTörlésNagyon, nagyon sokat jelent nekem, hogy tetszik nektek a történet. :) Én is úgy érzem, hogy E/3-ban jobban le tudom írni mindkettejük érzéseit. A TM E/1-es lesz, ez eléggé leszűkít engem, de remélem, hogy azt is sikerül majd úgy megírnom, hogy örömmel olvassátok :)
Pusz: Stigu _@/"
Szia Stigu!
VálaszTörlésElolvastam, és gyönyörű!
Az E/3.-tól én is tartottam kicsit, de ez már akkor elmúlt, mikor Aby bemásolt néhány sort msnen a töridből.
Nagy elvárásokkal indultam, de nem csalódtam. Gyönyörű, és valóban finom, lágy, könnyed és imádnivaló. Teljesen elvarázsolt.
Megyek is tovább...
Pussz:
Atyus
Szia!
VálaszTörlésMost találtam rá a töridre. Nagyon tetszik. Először furának tartottam, hogy nem a szokásos módon írtad le, hanem E/3-ban, de már meg is szerettem! Ettől is különleges a törid! Nagyon tetszik Nessie&Jake különös kapcsolata! Mindig is szerettem olvasni az ilyen történeteket! :D De a tied megfogott. Majd rájövök, hogy miért....:D
Még 1x: Szupiiii!
Megyek is tovább!
Puszi
szia
VálaszTörlésnagyon tetszik
elképzeltem azt a csöpp lányt azzal a mamut farkassal a réten :)
annyira aranyosak lehetnek
többet nem is írok olvasok is tovább van mit még bepótolni
puszi
Sziasztok!
VálaszTörlésKöszönöm, hogy írtatok! :)
Az E/3-mal az a fura, hogy nekem épp nem fura, nekem az E/1 szokatlan. :) Valahogy sose gondoltam rá, hogy ugyanabban a szemszögben írjam le, mint Steph csinálta, ráadásul úgy éreztem, az nagyon lekorlátozna, ha csak egy szereplő szemén át láthatnám a dolgokat, szemszögek között váltani pedig nem igazán szeretek (csak ha muszáj). :)
Örülök, hogy tetszik nektek a történet. :) Bianka, rájöttél, hogy miért? :)
Pusz: Stigu _@/"
Réten fekvős jelenet>nagyon tuti, tökre ott volt a lelki szemeim előtt:)
VálaszTörlésAz a kedvenc jelenetem. :) Az volt az első jelenet, amit láttam magam előtt (lázasan, betegen, két New Moon nézés közepette... bealudva :D )
Törlés_@/"