Kiegészítő novella - Nagy család

Sziasztok!


Hosszas kihagyás után újabb Full Moon novella született. :) Ez a kis kiegészítés most szülői felügyelet nélkül is olvasható (nagy vagyok benne biztos, hogy ez jó vagy rossz hír...)

Olvassátok olyan nagy szeretettel, ahogy én írtam! :) (És várom nagyon a véleményeteket!)


Elképzelhető, hogy hamarosan, egy hónapon belül még egy fog születni, az már valószínűleg korhatáros lesz. Persze, csak ha van még egyáltalán igény ezekre a kis kiegészítő novellákra...?



A FŐBLOGON több érdekesség is történt időközben.

Egyrészt lehet rendelni kedvezményes áron az Új Dimenziók című kötetből, amiben egy novellám fog megjelenni. ITT olvashatjátok a részleteket!

És a várakozás boldogtalan perceiben a főblogon olvashattok tőlem Gondolatokat, melyek heti rendszerességgel (általában hétvégén) kerülnek fel. Ezekhez nagyon szívesen várom a TI gondolataitokat is. :)


Most pedig jó olvasást! És ne felejtsétek el megosztani velem a véleményeteket! :)


Ui.: És egy kis segítség is van, hogy el tudjatok igazodni a sok szereplő között. :)

 

Nagy család

Renesmee bágyadtan üldögélt az óriási mamutfenyő egyik alacsony ágán, és az alatta elterülő virágos mezőt figyelte. A nap fáradt sugarai olykor-olykor átcsillantak a La Push felett lomhán átúszó vastag, fehér felhőrétegen.

Az erdő vad, állatias morgásoktól és tompa puffanásoktól volt hangos, de a vörös hajú nő nem aggódott emiatt. Tudta, hogy a fiúk vigyáznak egymásra.

A sötétzöld füvön ugyanis gigantikus farkasok küzdöttek egymással.

Az egyik hatalmas, vöröses bundájú állat nekiugrott a kisebbik, hasonló színű, de világosabb fenevadnak, átfordult vele, maga alá temette, majd morogva megragadta a bőrt a nyakánál. Aztán pár másodpercnyi mozdulatlanság után elengedte, és arrébb mozdult róla. A megtámadott farkas felpattant, de a következő pillanatban az egyik gesztenyebarna bestia ismét ledöntötte a négy lábáról. Azonban vele könnyebben elbírt: továbbpörgött vele a füvön, míg végül ő került felülre.

A többi farkas csak kíváncsian figyelte a küzdelmet; nem avatkoztak közbe.

Nessie is érdeklődve nézte Billy és Matt harcát, és cseppet sem volt biztos benne, melyikük kerül ki győztesen.

Közben két sötét bundájú – egy egészen mélybarna és egy fekete – farkas megunta a tétlenséget, és egymásnak esett. Tusakodásuk nem volt heves, inkább csak finoman kóstolgatták egymást. A fán várakozó nőnek egészen olyan érzése volt, mintha játszadozó, erejüket próbálgató kölyökkutyákat látna, csak kissé nagyobb kivitelben.

Aztán a szél felélénkült az erdőben, és ínycsiklandozó illatokat fújt feléjük.

Nessie leugrott a magas ágról, és elindult a sülő hús gyomrot ingerlő aromája irányába.

– Jake! – kiáltott vissza a válla felett. – Megyek, segítek Emilyéknek.

A nagyobbik vörös farkas vakkantott egyet, miközben megcsóválta a farkát. Jacob pár pillanatig még nézte a nőt, míg a vastag fatörzsek teljesen ki nem takarták előle. Aztán visszafordult a tisztás felé, ahol addigra hatalmas felfordulás kerekedett.

Miközben a két legfiatalabb alakváltó még mindig egymást próbálta leteríteni, a sötétezüst bundájú Paul észrevétlenül becserkészte Jonathant, majd morogva ráugrott. A sötétszürke farkas méltatlankodva ugatott párat, de közben már vissza is támadott.

E.J. és Josh abbahagyták a játékos verekedést, hogy figyelhessék apa és fia „harcát”.

Paul és Jonathan küzdelme kiegyenlítettnek látszott, hol az egyikük került felülre, hol a másik, de nem úgy tűnt, hogy bármelyikük is nyertes lehet. Végül pár perc viaskodás után mindketten feladták, és elterültek a zöld füvön.

A legfiatalabb farkas, Matthew odaügetett E.J.-hez, és incselkedve körülugrálta. Az alfa belement a játékba, de mielőtt komolyabbra fordulhatott volna a küzdelem, a tisztás szélén megjelent Sam.

– Fiúk, kész az ebéd! Emily azt üzeni, hogy siessetek, mielőtt elhűl!

A férfi elmosolyodott, mert a szavaira minden alakváltó abbahagyta, amivel éppen foglalatoskodott, és eliramodott abba az irányba, ahonnan Sam és a mennyei illatok érkeztek. Aztán fejcsóválva ő is utánuk ment.

Jacob ért elsőként a fák között felállított asztalokhoz, melyek már roskadoztak a rengeteg étel alatt. A férfi rögtön észrevette Nessie-t, aki egy hatalmas, süteménnyel bőven megpakolt tálcát vitt az egyik asztalhoz, és ügyeskedve letette rá, pedig úgy tűnt, nem fog már elférni rajta több ennivaló.

A nő, mintha csak észrevette volna, hogy figyelik, megfordult, és melegen, hívogatóan a férjére mosolygott.

Jake odasétált hozzá, majd gyengéd csókot nyomott a szájára.

– Jól harcolnak a fiúk, igaz? – nézett fel Renesmee a sötétbarna szemekbe.

– Igen, nagyon ügyesek – bólintott Jacob. – Ráadásul, mi öregek már eléggé be vagyunk rozsdásodva – tette hozzá vigyorogva.

– Addig jó, amíg nem kell élesben használnotok a képességeteket. Én örülök ennek a békének – bújt oda Nessie a férfi izmos, rézszínű mellkasához.

– Én is. – Jacob a felesége feje búbjára hajtotta az állát, és mélyen beszívta a hajából áradó friss, üde virágillatot. – De azért nem árt formában tartani magunkat.

Renesmee végigsimított Jake kockás hasán, és elégedetten felmordult. – Te még mindig nagyon jó formában vagy.

– Anya, viselkedjetek! – hallották meg kisebbik fiúk méltatlankodását.

Nessie elhúzódott, de a férfi nem hagyta, hogy túl távol kerüljenek egymástól: megragadta a nő egyik vékony, kecses kezét, és úgy tartotta, mintha soha többé nem akarná elengedni. Azt akarta, hogy mindenki lássa a boldogságát, amit legszívesebben világgá kürtölt volna.

Közben visszatért Sam is, és rögtön a társaság középpontjában sürgölődő Emilyhez sietett. Megcsókolta sebhelyes arcát, aztán a derekát átkarolva maga mellé húzta.

Jacob tűnődve figyelte őket: már mindketten túl voltak az ötvenen, mégis alig látszott rajtuk a kor, és a szerelmük még ennyi év után is rendületlenül, ugyanolyan hévvel lángolt, mint a legelején. Ahogy a sajátjuk is, mely ahelyett, hogy egy cseppet is halványodott volna, inkább percről percre erősebb lett.

Jake határozottan tudta, hogy a szerelmük már sokkal több, mint a bevésődés okozta egyszerű érzelem. Az a varázslattal teli pillanat, ami örökre Nessie-hez fűzte, csak azért kellett, hogy a régi, igaznak hitt vonzalmat teljesen és végérvényesen eltörölje. Persze az emlékezetében tisztán és színesen megmaradtak az akkori fájdalmas, szívet szorongató képek – a vágyakozás és az aggodalom Bella iránt, az első pár, akkor még eget rengetőnek hitt csók, a nő látványa, amint esküvői díszben pompázva egy másik férfit ölel, az elszánt küzdelem, hogy életben tartsa –, de az érzelmeket kiégette belőle a csoda, amit Renesmee idézett elő.

Régóta már egyedül ő létezett számára. És persze az egész családja, akikért gondolkodás nélkül bármit megtenne.

Ahogy elnézte az erdőben összegyűlt népes, vidám társaságot, képtelen volt behatárolni, meddig terjed ez a „család”. Tekintete végigsiklott a még mindig fiatalos alakváltókon, akikkel együtt vált felnőtté, és a társaikon, akiken halványan már meglátszott a kor. Sejtette, hogy hamarosan a többiek is rálépnek a Sam által választott útra, hogy együtt öregedhessenek meg a párjaikkal.

Aztán figyelmét az új, fiatal farkasok felé fordította – épp itt az ideje, hogy átengedjék a terepet a következő nemzedéknek. A gyermekeik már szinte mind felnőttek, lassacskán saját családjuk lesz, akiknek továbbadhatják az őseiktől kapott tudást.

Nézte őket, amint nevetgélve, vidáman beszélgetnek egymással, ahogy azok a magas, izmos, másokban gyakran félelmet keltő férfiak kezesbárányokká válnak az erős indián asszonyok egyetlen szavára.

A rézbarna bőrű törzstagok közül élesen kitűnt egy sápadtfehér arcú, fiatal nő, aki minden különbözősége ellenére mégis tökéletesen illett közéjük. A lánya, Sarah épp olyan otthonosan mozgott mindkét természetfeletti világban, mint az édesanyja, így Jake titokban örült, hogy a végzet ideláncolta, egy farkas oltalmazó karjai közé.

Pillantása továbbhaladt a fiaira. E.J. elmélyülten, összebújva pusmogott imádott lenyomatával, s közben kizárták a körülöttük zajló világot, mintha csak ők ketten léteznének.

Billy folyamatosan Julia körül ólálkodott, de ők nem tették közszemlére a szerelmüket olyan merész módon, mint a többiek. Csupán a pillantásuk találkozott olyan sűrűn, ahogy csak tehették, és csak néha, lopva érintették meg egymást, de még így is sütött róluk a boldogság és a szárnyát bontogató szerelem.

Váratlanul megérezte a karján Nessie langyos ajkait, ahogy a nő figyelemfelhívó csókot nyomott rá. Mosolyogva hajolt le hozzá, hogy összeolvassza ajkaikat, és közben elöntötte a békesség.

Ez volt az ő nagy családja. 

_@/"

Új novella - Éledő tavasz

Sziasztok!


Meghoztam a legújabb Full Moon novellát, ami Aby közreműködésével jött létre (lehet köszönni neki... :D), ugyanis egy gyönyörű képet mutatott nekem Jake-ről, ami megihletett.

Nem meglepő módon ez a novella is erotikus témájú; 18 éven aluliaknak megtekintése csak nagykorú felügyelete mellett ajánlott! :))


Epekedve várom a véleményeket, ha elolvastátok és tetszett! :)

Jó szórakozást hozzá! 


Ui.: a facebookon létrejött a főblogom oldala, aki lájkolja, elsőkézből tudhat meg kulisszatitkokat, információkat a frissekről, stb.
https://www.facebook.com/pages/Stigas-Tales/175803085818029

Éledő tavasz

Jacob Black különös feszültséggel a gyomrában sétálgatott az egyetem gondozott, hatalmas parkjában. A levegőben az éledő tavasz illatozott: a földön friss fű sarjadt, az eddig kopár fák rügyeiket bontogatták, a napfény cirógatva simított végig az ébredő természeten. Néhol már az első virágok is kidugták száraikat a nemrég még fagyott talajból. A diákok többsége mosolyogva élvezte a bágyadt, mégis melegséget hozó napsugarak reggeli játékát. A világ ezen része izgatottan várta az újjászületést, az évenként ismétlődő csodát.

Ezt a türelmetlenséget érezte magában Jake is: nem bírt két percig megülni egyhelyben, a szíve izgágán vert, a teste bármelyik pillanatban robbanásra kész volt. Mintha akármikor megtörténhetne a „csoda”, melyről még csak sejtései voltak. Az orrát ismerős aroma csiklandozta, és ahogy kutatta az emlékezetében, hol érezhette már korábban, rádöbbent, hogy azon a tavaszon, amikor Nessie-vel kiteljesedett a szerelmük, ugyanez az édes feszültség ölelte körül. Ugyanígy bizsergett az ereiben a tavasz.

A feléledő enyhe szellő Renesmee friss virágillatát hozta magával, amitől végképp megkergült a teste: a szeme előtt megjelentek felesége éteri, kecses vonásai, felé intő, hófehér kezei, csókra nyíló, rózsaszín ajkai, és a gyomrában felerősödött a furcsa bizsergés.

Igyekezett lenyugtatni magát, miközben az építészeti kar impozáns falai felé sietett, de meddő próbálkozás volt; már csak a félvámpír nőt látta maga előtt, buján, kívánatosan, amilyen mindig is volt.

Döbbenten érzékelte, hogy az egyre színesebb erotikus vízió milyen intenzív hatással van rá: a sejtjei nyugtalanul fészkelődtek, a vére forró türelmetlenséggel áramlott az agyából az alsóbb régiók felé, és hamarosan tapintható bizonyítéka lett éledező vágyának.

Mikor az épület gótikusan ívelt kapujába érve újra, még erősebben megcsapta Nessie ottfelejtett illata, feladta a harcot. Tökéletesen tudta, hogy ma minden a nőt fogja az eszébe juttatni és nem lesz egyetlen nyugodt perce sem; felesleges koptatnia órákon át a régi fapadokat, úgysem lesz képes arra koncentrálni, amire kellene.

Hirtelen élességgel fordult vissza a park felé, aminek következtében beleütközött a mögötte haladó diákba.

– Ne haragudj! – hebegte neki zavartan, miközben átfogta a lány derekát, mielőtt az fájdalmasan találkozott volna a betonnal. A következő pillanatban, mikor a másik már biztosan állt a lábán, úgy engedte el, mintha tüzes vasat ölelne, aztán sebesen elviharzott.

– Semmi baj – nézett utána a lány értetlenül pislogva.

Jacob eszeveszett tempóban haladt a parkolóban várakozó sötétszürke terepjáró felé, s közben lelki szemei előtt ismét megjelent csábító felesége – ruha nélkül, teljes pompájában, rá várakozva. Mikor a kocsihoz ért, döbbent csak rá, hogy a kulcs Nessie-nél maradt reggel, miután kiharcolta, hogy ma ő vezessen.

Bosszúsan fújtatva gondolta végig a lehetőségeit – már amennyire a benne vibráló érzéki éhség engedte gondolkozni –, és rövid mérlegelés után úgy döntött, gyalog indul haza.

Mire megtette a pár mérföldes utat a takaros, külvárosi házig, sikerült valamilyen szinten lecsillapítania túlhevült testét, de ahogy belépett az ajtón és megcsapta Renesmee mindent betöltő jelenlétének halovány maradványa, újra elfogta a kétségbeesett vágyakozás. A fogasra akasztott télikabát – amit csak a látszat kedvéért hordott a nő – ontotta magából a vadító, érzékeket felkavaró illatot, a nappaliban láthatatlanul is mindenhol látta Nessie bársonyos kezeinek nyomát.

Félve indult a hálószoba felé; sejtette, hogy ott fog csak igazán lecsapni rá felesége őrjítő hiánya, amit még kénytelen elviselni pár óráig.

Végül, mielőtt kinyitotta volna a szoba ajtaját, meggondolta magát, és inkább a fürdőbe sietett. Hevesen ledobálta magáról a ruháit, jéghidegre állította a csapot, majd beállt a zuhany alá, és behúzta maga után a savmaratott üveget. Nem sok reményt fűzött ehhez az ősi módszerhez – mielőtt összeházasodtak, gyakran próbálta így lelohasztani áruló testét, általában kevés sikerrel –, de egy újabb próbát megért.

És persze igaza lett: a jeges vízcseppek gőzölgő nyomot hagytak csak forró bőrén, de a tüzet képtelenek voltak eloltani. Helyette inkább tovább kínozták: a hűvös vízsugár olyan lágyan ingerelte a testét, mintha Renesmee puha ujjait érezné magán. Végigfutott a nyakán, a vállán, megsimította izmos mellkasát, lecsorgott a hasa kemény kockái között, finoman érintette ismét meredező férfiasságát. Jacob szinte látta maga előtt, ahogy Nessie teszi vele ugyanezt, és a szenvedély vörös köde olyannyira elbódította az agyát, hogy nem vette észre a halkan nyíló ajtót és a szobába belépő nőt.

Mikor pár másodperccel később felnézett és meglátta a szélesen mosolygó Nessie-t, egy pillanatra azt gondolta, a képzeletéből sétált ki az ő mesebeli tündére. Aztán elért hozzá az intenzív – minden eddiginél intenzívebb – virágillat, és rájött, hogy Renesmee valóban, kézzelfoghatóan ott áll előtte.

Kábán lendítette ki a zuhanyzó ajtaját, és egy ideig csak figyelte a testet öltött csodát, miközben a hideg víz tovább zubogott rá.

– Te mit keresel itthon? – szólalt meg végül, képtelenül arra, hogy leplezze meglepettségét.

A nő sokatmondóan végignézett rajta, csokoládébarna, vidám tekintete hosszan megpihent az ágyékánál, mielőtt visszatalált a szemeihez.

– Amber mesélte, hogy belé ütköztél, de annyira el voltál varázsolódva, hogy fel sem ismerted. És hogy utána a parkoló felé loholtál – felelte mosolyogva. – Gondoltam, valami baj történt, viszont nem erre számítottam.

Jacob igyekezett megmagyarázni a helyzetet, miközben Nessie elkezdte kigombolni vékony, sötétzöld kabátkáját.

– Hát… nem bírtam magammal. A tavasz minden rezdülésében ott voltál, és… elfogott a vágyakozás utánad – mondta akadozó lélegzettel, mialatt a lassan vetkőző nőt bámulta.

– Akkor engem miért felejtettél ott? – kérdezte szemrehányóan, aztán kibújt feszes farmerjából és a pulcsija mellé rúgta.

Jake nem válaszolt, csak tovább nézte felesége hamarosan teljesen feltáruló testét.

Renesmee beállt mellé a tágas zuhanyfülkébe, majd felszisszent a jeges érintéstől. Feljebb állította a hőfokot, és hagyta, hogy a víz mindenét átnedvesítse.

Jacob belélegezte a hajából áradó elnehezült illatot, aztán meg akarta simítani a mélyvörössé sötétült tincseket, de Nessie nem engedte; a háta mögé tolta a kezeit, s közben pajkosan, alsó ajkát beharapva mosolygott rá.

Ujjai végigtáncoltak a vízcseppek által már bejárt útvonalon: rézbarna nyakán, erős vállán, mellkasán, a kockák közti egyenes vonalon; éppen úgy, ahogy korábban Jake elképzelte. De a valóság sokkal izgatóbb volt a silány fantáziaképnél.

Miközben Renesmee határozottan megmarkolta a férfiasságát, csókokkal borította felsőteste forró, nedves bőrét, úgy haladt egyre lejjebb. Rövid idő után térdre ereszkedett – közben egy pillanatra sem szakította el ajkait a férjétől –, folytatva az érzéki kényeztetést. Nyelvével megnyalta hívogató csípőcsontját, majd óvatosan beleharapott – épp csak annyira, hogy a vére ki ne serkenjen, de a nyomát otthagyja rajta, mint égő pecsétet.

Jacob hangosan felnyögött az izgató fájdalomtól, de nem állította le feleségét; engedte, hogy kedve szerint tegyen vele bármit.

Nessie újabb apró csókokkal haladt beljebb, az áhított terület felé, és mikor elérte, egyetlen pillanatig sem tétovázott. Nedves ajkai közé vette Jake férfiasságának legvégét, nyelvével végigkövette makkja selymes bőrét, finoman belenyalt a rövid hasítékba, aztán mélyen magába engedte.

Jake morogva-nyögve élvezte, ahogy a nő kényezteti, és kitartó ténykedése nyomán hamarosan megérezte, hogy közeleg a beteljesülés. Renesmee ajkai puhán, bódítóan ölelték körül, fürge nyelve folyamatosan újabb mélységekbe taszította.

Mielőtt a vágy sötétsége rázuhant volna, megpróbálta eltolni magától Nessie-t, de ő nem engedelmeskedett, csak folytatta a mámorító, kíméletlen játékot. Néha egészen, teljes hosszán a szájába vette hímvesszőjét, aztán a következő pillanatban eleresztette és csak a nyelvével simította végig a forró, lüktető húst.

Jacob tudatára vörös, mindent elborító ködfátyol ereszkedett, és már csak azt érzékelte, hogy a gerincén enyhe remegés fut végig, a testében ellobban a láng, majd lüktető magja a nő szájába lövell.

Nessie szorosan az ágyékához simulva, mosolyogva nézett fel rá, mikor visszanyerte jelenlétét. Pár másodperces késéssel jutott csak el hozzá a felismerés, hogy felesége azért nem távolodott még el tőle, mert ő a hajába markoló ujjaival tartja egészen közel magához.

Elhúzta a kezét Renesmee tarkójáról, és cirógatva megsimította kipirosodott arcát.

A nő ruganyosan felállt, és szemében csintalan fénnyel kutatta az ő tekintetét.

– Ugye nem merültél ki nagyon? – kérdezte vágyakozással teli hangon. – Már én is szeretném érezni magamban a tavaszt.

Jake nem szólt semmit, csak magához húzta, és forró ajkait az övére tapasztotta, miközben a heves vízsugár rendületlenül záporozott rájuk.

_@/"

Új novella - Vérszomj

Sziasztok!


Bár úgy éreztem, hogy több kiegészítő novella nem lesz, mégis született egy új. :) És most átléptük a 40-es határt a rendszeres olvasók számában, úgyhogy ennek örömére megosztom veletek is a kis írást. :D
Ha tetszett (vagy ha nem), hagyj pár sort magad után! :)


A főblogon is olvasható egy-két újdonság: egy kis egyperces szösszenet, Reggeli perceim címmel; és a tábor ihlette novella, a Vadles, amelynek idén új főszereplője lett (nem Edward). :)
Plusz fent van a beszámolóm az OLVASÓI TALÁLKOZÓRÓL. 
Akinek van kedve, nézzen át oda, olvasgasson (aztán hagyjon véleményt)!


Újítás még itt, a Full Moon háza táján, hogy az oldalsávba kitettem egy novellás-listát, hogy milyen időrendi sorrendben érdemes olvasgatni a kiegészítő novellákat, hogyan követik egymást sorban. És frissítettem a publikációim listáját is, ugyanis hamarosan a harmadik megjelenés is aktuális lesz, most egy hangoskönyvben. Nézegessétek meg őket. :)


És most aztán már tényleg JÓ OLVASÁST! :) Ne feledjetek véleményezni! :)

Vérszomj

Jake elrévedve figyelte a nagytestű szarvas fölé görnyedő nőt; ez már a negyedik elejtett állat volt ma, de úgy tűnt, szomjazó felesége még mindig nincs tele. Miután a bika szíve megállt, Renesmee újabb zsákmány után kutatva nézett fel, de a csorda megmaradt tagjai már messze jártak.

– Uh – sóhajtott elégedetlenül –, ugyanolyan éhesnek érzem magam, mint a vadászat előtt. Vajon most nyolc hónapig nem fogok tudni jóllakni? – A férfira emelte barna szemeit, majd felállt és hozzá lépett.

– Szerintem ez a terhességed is gyorsabb lefolyású lesz, úgyhogy… hat hónapot kell csak végigszenvedned – mosolygott rá Jake gunyorosan.

– Édes vagy – húzta el a száját a nő. – Főleg, hogy ez is a te hibád.

– Az enyém?! – kérdezte a férfi felháborodva. – Nem tudom, ki nem bírja kivárni, amíg gondoskodok a megfelelő védelemről?!

– Mert túl lassú vagy – vigyorgott rá Nessie –, és túlságosan felingerelsz.

– Az már nem az én bajom, hogy te képtelen vagy parancsolni az éhségednek. – Jacob ellökte magát a fától, aminek eddig támaszkodott, és olyan szorosan elé állt, hogy felesége érezhette a testéből áradó, vibráló melegséget. Magához ölelte, és a fülébe suttogott. – Nem ártana, ha fejlesztenéd kicsit az önuralmad.

Lágyan megcsókolta Renesmee hófehér nyakát, majd a feje búbjára támasztotta az állát.

Nessie-ben egy furcsa, régóta nem tapasztalt vágy kezdett éledni, ahogy az orrába bekúszott a férfi sós illata. A szájában összefutott a nyál, az érzékei kiélesedtek, éppen úgy, mint vadászat közben szokott. A szeme előtt hívogatóan lüktetett Jake nyaki ütőere, szinte érezte a benne pulzáló vér édes ízét. Akaratán kívül mozdult felé, nyelvét végigfuttatta meztelen, rézszínű bőrén.

Aztán a következő pillanatban zihálva, vadul tolta el magától.

Jacob döbbenten nézett rá. – Mi a baj?

Renesmee nem válaszolt, csak hevesen megrázta a fejét.

– Édesem, mondd el, mi történt?! Fáj valahol?! Rosszul vagy?! – sorolta izgatottan.

A nő felnézett férjére, és a szeméből mérhetetlen aggodalmat olvasott ki.

– Nincs semmi baj – nyugtatta meg halkan. – Én csak… az előbb… beléd akartam harapni – vallotta be szégyenkezve.

Jake csodálkozva tátotta el a száját, és az arcát halvány pír futotta el. – Öhhmmm… komolyan?!

– Igen – bólintott Nessie. – Megkívántam a véred. Olyan erőteljesen, mint még talán soha.

A nő a földet kezdte tanulmányozni, mintha valami iszonyatosan érdekes lenne a mélyzöld fűszálak között. Jacob finoman az álla alá csúsztatta az ujjait és megemelte, míg a tekintetük újra találkozott.

– Egyél nyugodtan belőlem, ha ennyire vágysz rá.

Renesmee ismét megrázta a fejét.

– Nem! Te a szerelmem vagy, nem a vacsorám. Nem tudnálak…

– Dehogynem! Bármire hajlandó vagyok, ha te jobban érzed magad tőle. A szerelmed vagyok, és ha azt akarod, a vacsorád is – mosolyodott el. – Különben is, nagyon hamar meggyógyulok, egy kis vérveszteség meg se kottyan.

– Biztos, hogy…

– Biztos! És szerintem a babának is nagyon tetszene – nevetett fel Jake.

– Na igen, Sarah folyton éhes – kuncogott Nessie is, ábrándos kifejezéssel az arcán.

– Sarah? – kérdezett vissza a férfi meglepetten.

– Umm… igen… arra gondoltam, hogy… elnevezhetnénk anyukád után – magyarázkodott a nő. – De ha nem tetszik…

– Csodálatos – suttogta Jacob meghatottan. – Köszönöm.

Meglassulva hajolt rá Nessie hívogató ajkaira, majd alig egy lélegzetvételnyi idő után elmélyítette a csókjukat. Nyelvük ráérősen, érzékien játszott egymással, édes leheletük összekeveredett. Jake finom ujjai a tarkójától indulva végigcirógatták a gerincét, majd előre szökkentek a hasához, és felkúsztak a melléig. Közben a másik keze szorosan tartotta a fejét és nem engedte szabadulni, bár erre nem volt semmi szükség: a nőnek egyetlen vágya maradt, hogy örökké így olvadjanak össze. Vagy még mélyebben.

Kapkodva kezdte kibontani a gombokat férje nadrágján, hogy minél előbb kiszabadíthassa a zavaró ruhadarab fogságából. Miközben lecsúsztatta róla a farmert, a kézfején érezte, hogy Jacob is kívánja már.

A férfi kilépett a bő szárakból, majd a következő mozdulattal felkapta Nessie-t és elfektette a napsütötte füvön. Nem volt hajlandó sokat bajlódni a nő vetkőztetésével: egyetlen jól irányzott rántással kettészakította a lenge nyári ruhát, majd az apró csipkebugyit. Vadul csókolta, harapdálta végig a testét, mintha Renesmee éhsége rá is átragadt volna, és fel akarná falni minden egyes sejtjét. Ajkai, fogai alatt keményen feszült a sérthetetlen, mégis puha bőr, ujjai a legrejtettebb részekhez is beférkőztek.

Renesmee tiszta gondolatai megszűntek; nem figyelt a háta alatt elterülő kemény, földszagú talajra, a fák lombjait megrezegtető, hol felélénkülő, hol elcsituló szélre. Csak a férfit érezte magán mindenhol. A bőre a bőrén súrlódott, a haja a hasát cirógatta, a szája a testére tapadt.

Felhúzta magához Jacob fejét, lázasan megcsókolta, s közben kíméletlenül az ajkába harapott. A seb csak egy pillanatra nyílt meg, a kicsorduló cseppnyi vér alig érintette a nyelvét. Kínzóan vágyott többre, arra, hogy a lüktető, forró nedű a szájába ömöljön, de még nem mert tovább haladni.

Jake áttért a nyakára, és közben sajátját ingerlően tartotta a nő elé, mintha csak felkínálná neki a testében hömpölygő életet. Bódító illata felerősödött, üvöltve hívogatta Nessie-t, hogy kóstoljon bele, váljanak eggyé a hús és a vér misztériumában, táplálja az ő erejével a benne növekvő életet, amit közösen hoztak létre. Nem bírt tovább ellenállni neki.

Éles fogaival feltépte a bőrét, s miközben a vörös, mennyei ízű nedű a torkába lövellt, érezte, hogy a férfi összeolvasztja a testüket. A beteljesülés váratlan hirtelenséggel lüktetett végig rajta, olyan intenzíven, hogy azt sem érzékelte, hogy Jacob pár pillanat múlva követi a gyönyörbe.

Mikor visszatért a tudata, döbbenten vette észre, hogy még mindig a férfi nyakára tapadva szívja a vérét. Rögtön elvált tőle, és bűnbánóan kereste Jake még ködös pillantását.

– Ne haragudj! Azt hiszem, elszaladt velem a ló.

A másik rámosolygott, és megrázta a fejét.

– Csodás élmény volt, hogy magamból adhatok neked.

– Már megkaptam belőled a legnagyobb kincsed: a végtelen szerelmed – suttogta Nessie a férfi vérfoltos bőrére, majd egy gyengéd csókot nyomott rá, és hagyta, hogy az Univerzum békéje átjárja mindenét. 

_@/"

Szókincs 2011 DEDIKÁLÁS - JÚNIUS 04. és OLVASÓI TALÁLKOZÓ - JÚNIUS 24-26.

Sziasztok!


Több hírt is hoztam nektek:


Mint tudjátok, az Aposztróf Kiadó pályázatára érkezett művekből összeálló, SZÓ-KINCS 2011 című kötetben az én egyik novellám is helyet kapott, a JELEK (és Aby egyik műve is). A Kiadó az Ünnepi Könyvhéten jelenteti meg az antológiát, és nagyszerű lehetőséget biztosított számunka.  
2011. JÚNIUS 04-én, szombaton (és vasárnap) dedikálást tartanak a kiadó standjánál, ahol a kötet szerzői osztogatnak aláírást párosával. Aby és én is fogunk dedikálni egy időben, 15:30-tól.


Aki szeretne velünk találkozni, azt nagyon nagy szeretettel várjuk az Aposztróf Kiadó pultjánál, tehát: JÚNIUS 04-én, szombaton 15:30-tól 16:00-ig. A dedikálás után egy kis kötetlen beszélgetést is szeretnénk tartani (reméljük, hogy jó idő lesz, és le tudunk ülni valami szabadtéren a környéken), ahol megismerkedhetünk, beszélgethetünk, kérdezhettek tőlünk, stb., stb.


A helyszín: Budapest, Vörösmarty tér

Időpont: 2011. JÚNIUS 04. szombat 15:30-16:00 (és utána)



A másik fontos esemény!!!


2011. JÚNIUS 24-26-án (péntek-vasárnap) OLVASÓI TALÁLKOZÓT tartunk, közösen Abyvel.


A helyszín: Kőszárhegy (Székesfehérvártól 15 km-re)


Tervezett programok:

- Felolvasás új művekből (DreamWorld prológusa, ami valószínűleg csak itt lesz hallható, blogra nem kerül fel; tervezett tábori novella; részlet Aby regényéből és a Soulraider prológusa);
- Tündérmesémes dalok az én előadásomban;
- Meseírás és egyéb kreatív játékok (aki volt tavaly, tanúsíthatja, hogy milyen jókat tudunk játszani);
- Nyolcféle QUIZ, sokféle ajándékkal (ezek a mi történeteinkből lesznek, úgyhogy érdemes felkészülni és újraolvasgatni őket);
- Kötetlen beszélgetés bármiről, ami érdekel titeket.


Ottalvásra van lehetőség, de arra is, ha valaki esetleg nem tud mindhárom napra lejönni - senkit nem fogunk hagyni elveszni! :)


Aki szeretne részt venni a talin (akár mindhárom, akár csak az egyik nap), jelezze nekem hozzászólás formájában.

A pontos odajutást, annak időpontját, stb. később egyeztetjük össze, mert még én magam sem tudom, hogy pénteken mikor érkezek (csak annyi biztos, hogy Pestről).


Remélem, hogy minél többen leszünk, mert sok ember kis helyen a legjobb! :) /És persze minél többen lelkesedtek, és jelentkeztek, annál nagyobb lesz a mi kedvünk is, és annál több meglepetéssel és ajándékkal készülünk! :D/


Az időpont még egyszer: 2011. JÚNIUS 24-26. (péntek-vasárnap)

Várunk mindenkit szeretettel!



És aki ide nem tudna jönni, annak a fent említett dedikálás nagyszerű alkalmat nyújt, hogy megismerkedjünk személyesen. Azzal kapcsolatban is nyugodtan írjatok hozzászólást, hogy láthassuk, mennyire van igény a dedikálást követő beszélgetésre.



Stigu












_@/"

Utolsó novella - Köszönet

Sziasztok!


Összejöttek a komik, úgyhogy hozom is az UTOLSÓ kiegészítő novellát.

Remélem, hogy elnyeri a tetszéseteket, és írtok nekem sok-sok véleményt, attól függetlenül, hogy most "tét nélkül megy a játék". :) Sajnos több novellával belátható időn belül nem szolgálhatok, főleg, mert se újabb ötlet, se idő-energia nincs most bennem. :)

Akit érdekel az FM további sorsa (lesz-e még valaha kieg. novi, vagy folytatás, vagy akármi), írjon nyugodtan nekem a BESZÉLGETŐSAROKBA. :)

Ui.: A Főblogon is van olvasnivaló (pályázatos novella).


Jó olvasást ehhez a kis novellához... jaj, a legfontosabb!! 18-as és a Nessie-Jake páros van benne. :)

Köszönet

Késő este lett, mire Nessie el tudott szabadulni a Cullen-házból. Túl volt az első ultrahangos vizsgálaton, így már teljesen biztosak lehettek benne, hogy érkezik a harmadik gyermek. Sietett volna vissza Jacobhoz, de nagynénjei, tiltakozást nem tűrve, ragaszkodtak hozzá, hogy már most megbeszéljék a majdani gyerekszoba színeit, berendezéseit és egy csomó felesleges dolgot, amit Renesmee véleménye szerint máskor is megtárgyalhatnának.
Alice kísérte vissza a kunyhóhoz – a sok évvel ezelőtti incidens óta nem engedték, hogy állapotosan bárhová is egyedül menjen –, és közben megállíthatatlanul csacsogott a kicsinek tervezett ruhácskákról és egyéb kiegészítőkről.
De Nessie szinte meg sem hallotta lelkes, sietős szavait; őt egészen más foglalkoztatta: majdnem teljesen biztos volt benne, hogy a születendő gyermekük fiú lesz, és már most megfelelő név után kutatott. Sorra vette a kedvelt neveket, aztán sorra mindet el is vetette. Valahogy egyik sem volt az igazi. Tűnődve simított végig lapos hasán, melyen még egyáltalán nem látszott az áldott teher.

A kunyhó közelébe érve elfogta valami furcsa, homályos érzés – volt valami idegen a megszokott, jól ismert tájon. A ház körüli tisztáson halvány, oda nem illő derengés uralkodott.
Ahogy kiléptek a fák takarásából, rájött, mi okozza a változást: a háztól tompa fényű fáklyák sora vezetett be az erdőbe, kacskaringós, kivilágított utat képezve.
Renesmee kérdő tekintettel nézett nagynénjére, aki erre titokzatosan elmosolyodott és a fényességbe vezette.
– Végig a sárga köves úton – intett fejével az erdő felé.
Nessie bizonytalanul indult el a lámpák alkotta ösvényen. Pár lépés után visszanézett Alice-re, aki biztatóan bólintott.

Izgatottan remegő szívvel sétált a ragyogó fáklyák között, mialatt magán érezte az erdő sötétjéből figyelő, óvó tekinteteket – tudta, nincs egyedül, nem engedik, hogy bármi baj érje.
Fülébe hamarosan beszökött az óceán békés morajlása, orrához elért a sós, telt illat.

Amint kiért a fák közül, megpillantotta a kavicsos parton felállított, gyertyákkal megvilágított asztalt és a mellette ácsorgó, rá várakozó férfit – élete egyetlen, igaz szerelmét.
Meglassult léptekkel ment oda hozzá, talpa alatt szinte alig mozdultak az apró, gömbölyű kövek. Jake arcára kiült a feszült izgalom; legszívesebben álomszép felesége elé sietett volna, de visszatartotta magát.
Renesmee egyetlen lépésnyire állt meg tőle, majd felnézett sötéten csillogó szemeibe.
– Hát ez? – érdeklődött az asztal felé biccentve.
– Egy kis meglepetés – mosolyodott el féloldalasan Jacob.
– Miért? – harapta be Nessie az alsó ajkát.
– Köszönetképpen, mert a világ legboldogabb farkasává tettél. – A férfi a másik apró, meleg kezéért nyúlt, és hálásan megszorította. – Újra.
– Te cserébe a legboldogabb nővé teszel nap mint nap – suttogta vissza neki meghatottan.

Renesmee a szabad kezét felfuttatta Jake rézszínű mellkasán át a tarkójára, és lehúzta magához a fejét. Ajkaik hosszan kényeztették a másikét, nyelvük lassú, édes táncot járt. Egészen egymáshoz simultak, mintha egyetlen testté akarnának összeolvadni.
Úgy tűnt, soha többé nem képesek szabadulni ebből a forró, parázsló érintkezésből, de Jacob végül erőt vett magán, és finoman eltolta a nőt.
– Kihűl a pompás vacsora – jegyezte meg akadozó lélegzettel.
Nessie tiltakozva megrázta a fejét, és újabb csókért emelkedett, de a férfi nem engedett. Mutatóujját felesége ajkára simítva hárította kívánságát.
– Együnk! – kérte szelíden.

Renesmee bosszúsan sóhajtva adta meg magát; hagyta, hogy Jake az asztalhoz vezesse és alátolja a hófehér széket. Aztán sorra felemelte a tálakat borító fémfedőket.
Nessie éhes pillantással nézett végig a feltáruló ételeken – a férfi a kedvenceit szolgálta fel neki –, s már azon tűnődött, melyikkel kezdje. Miközben teleszedte a tányérját, egy újabb gondolat férkőzött az elméjébe.
– Ki készítette az ételeket? – nézett fel Jacobra.
– Ühm… elhinnéd, ha azt mondanám, én?
A nő kuncogva rázta meg a fejét. – Nem.
– Gonosz! – szidta meg játékosan. – Bár tényleg nem teljesen egyedül csináltam. Emily és Esme segített.
– Az egész család keze benne van ebben? – kíváncsiskodott Renesmee.
– Oh, persze – vigyorgott Jake. – Belláék vigyáznak a gyerekekre, Alice és Rosalie dolga volt, hogy feltartson. Sőt, még Carlisle is segített. Gondolod, véletlen, hogy ilyen későn tudott csak megvizsgálni?
– Ezt szépen megszervezted – ámuldozott a nő.
– Tökéletesre akartam az estét – mondta lágyan.
– Veled csak az lehet.
Pár pillanatig egymás kipirult, szerelemtől ragyogó arcát nézték, aztán Nessie nem bírt tovább az éhségével.

Csendesen, sietősen fogyasztották el a bőséges és fenséges vacsorát, majd mikor végeztek, Jacob a nő kezéért nyúlva, felsegítette az asztaltól.
– Van kedved fürdeni velem egyet? – suttogta érzékien felesége fülébe.
Renesmee megborzongott cirógató, forró leheletétől. – Hol? – nyögte vissza neki.
– Itt, a sötét óceánban – morogta a tarkójára, majd a karjaiba kapta.
Nessie odahajolt rézszínű nyakához, és finoman, vigyázva, hogy ne sebezze meg, harapdálni kezdte. Jacob felmordult, és sietősebbre vette lépteit.
A nő hamarosan megérezte a hűs hullámok cirógatását a bokáján, majd a vádliján.
– Jake! – vált el a bőrétől hirtelen. – A ruhám… – Nem tudta befejezni a mondatot, mert a férfi nyakig elmerült vele a habokban.
– Tönkre fog menni – bólintott egyetértően. – Nem is kell az rád.

Talpra állította Nessie-t, és villámgyorsan meztelenre vetkőztette őt, majd önmagát is. Megrészegülve itta magába felesége kecses, éteri látványát, aztán nem bírta tovább a mozdulatlanságot. Végigsimított vörös haján, kipirult arcán, szép ívű nyakán, aztán hozzá hajolt, hogy az ajkaival is bejárja ezt az utat. A kulcscsontjához érve megérezte az óceán sós ízét, ahogy keveredett Renesmee természetes, édes aromájával.
A nő Jake hajába markolva igyekezett gyorsabb haladásra ösztönözni, de a férfi nem akart semmit elsietni. Ráérősen csókolgatta tovább a mellkasát, majd a két melle közötti keskeny völgyet. Végül megszánta Nessie-t, és áttért a dús, nőies halmokra.
Felesége ajkait hangos, vággyal teli nyögés hagyta el, és ujjaival még erőteljesebben megszorította fekete haját.
– Jake… Jake… – sóhajtotta szenvedélyesen. – Akarlak! Szeress egészen! – kérte nyöszörögve.

Jacob felegyenesedett, és belenézett Renesmee elhomályosult, szerelemmel teli tekintetébe.
– Kifejtenéd ezt bővebben? – vigyorgott rá kajánul.
– Ne akard… Annak nem lesz szép vége! – tiltakozott, de sejtette, hogy a férfi addig nem fog engedni, míg a kedvére nem tesz. – Miért kínzol? – sóhajtotta morcosan, aztán intenzív pillantását Jake szemeibe fúrta. – Azt szeretném, ha elmerülnél bennem, mélyen… erősen… kíméletlenül. – Felugrott az ölébe, lábait izmos dereka köré fonta, majd a füléhez hajolt. – Szeretném, ha belém hatolnál és utána soha többé nem kellene elválnunk. – Hozzádörgölőzött a férfi felsőtestéhez, mint egy hízelgő kiscica. – Ne gyötörj tovább!

Jacob odahúzta magához egy újabb lassú csókra, és közben gyöngéden elmerült hívogató ölében.
Nessie elégedetten nyögött a szájába, amint megérezte az őt kitöltő forróságot. Férje olyan szelíden mozgott benne, ahogy az elcsendesedett, nyugodt hullámok ölelkeztek a part menti sziklákkal.
Renesmee-t a finom lökések, az érzékfelkavaró simítások és apró csókok hamar eljuttatták a beteljesülés kapujába. Hátrahajtott fejjel, a torkában ragadó nyögéssel hagyta, hogy a világ millió darabra hulljon körülötte. Tudata legszélén érzékelte, hogy Jacob is követi a mennyei mélységekbe.

Erőtlenül, tágra nyílt tekintettel hanyatlott a férfi széles vállára. Felettük a telihold sápadt, ezüstös fénye ragyogta be a sziklákat és a békésen fodrozódó, éjsötét vizet.
Visszanézett férje szikrázó, ébenfeketének tűnő szemeibe, melyekben végtelen csodálat tükröződött.
– Köszönöm, hogy szeretsz – suttogta Jake halkan, miközben beleveszett a nő holdfényben fakón csillogó bőrének látványába.
– Köszönöm, hogy szerethetlek – súgta vissza Nessie, majd lágyan összeforrasztotta újra egymásra szomjazó ajkaikat.












_@/"

Novella - Bűnbeesés

Sziasztok!


Íme, itt az újabb új generációs novella, amely Sarah (apuci kicsi lánya) életébe ad egy kis betekintést.
Jó olvasást! :)


Közben ne feledkezzetek meg a szavazásról a Főblogon, illetve a Vérvörös szerelemről (Tényleg nem vagytok kíváncsiak a folytatására???). Valamint Carrie-nél lezáródott a szavazás, aki kíváncsi, hogy melyik az enyém, lessen át a Főblogra vagy hozzá! :)

Ezen kívül várom a kérdéseket még mindig a BESZÉLGETŐSAROKBA, amelyet több helyről is elérhettek (akár itt a megfelelő helyre kattintva, de az aktualitások legalsó pontja is mindig oda visz)!


Oh, és a legfontosabb: a következő és egyben utolsó kiegészítő novella érkezik, amint Aby átolvasta és megvan a 10! komment. Az egy kis Nessie-Jake visszatekintés, egy megszokott, romantikus jelenetecske. Én nagyon imádtam írni... :))


Most aztán tessék menni olvasni és kommentelni! :)

Bűnbeesés

A vörös hajú, sápatag lány izgatottan kalapáló szívvel sétált oda az erdő szélén rá várakozó, fiatal indiánhoz.
– Sarah, ma gyönyörűbb vagy, mint valaha – köszöntötte a férfi, majd végigsimított fehér arcán, melyre most halovány pír szökött a bóktól.
– Nem kell hízelegned, Josh, anélkül is meglesz ma a… – halt el a hangja, majd szemérmesen beharapta az alsó ajkát.
Joshua kutatóan kereste a tekintetét.
– Ha kétségeid vannak… – kezdte óvatosan.
– Egyáltalán nincsenek. Nagyon várom már… Csak olyan különösnek tűnik így hangosan kimondva. – Sarah rámosolygott a fiúra, hogy eloszlassa aggodalmát.
– Biztos üres lesz a ház? – kérdezgette tovább a lányt, miközben elindultak a kis tisztás felé.
– Igen. Nagyiék vadászni mentek, de itt hagyta nekünk a kulcsot. És megígérte, hogy bármilyen módon, de visszatartja a többieket, ha korábban haza akarnának jönni.

Észrevétlenül megérkeztek a kedves, szinte mesebeli kőkunyhóhoz. Sarah rögvest az ajtóhoz lépett – sejtette, hogy merre találja a rézkulcsot –, majd karjaival felnyújtózott, de nem érte el a magas ajtófélfát. Josh nevetve nyúlt el felette, s közben szorosan a lány hátához simult.
– Őrültség, amire készülünk… – súgta Sarah elakadó lélegzettel.
– Még meggondolhatod magad – komorult el a fiú hangja. Természetesen bármire is kéri szerelme, megteszi, de innen, a kapuból már nagyon nehezére esne visszafordulni.
– Mindennél jobban akarlak, de féltelek. Ha apa megtudja valahogy… tuti kinyír – vetítette elé a nem túl kecsegtető jövőképet.
– Beteljesül a szerelmünk… – sóhajtotta Josh a fülébe. – Ezért érdemes akár meghalni is.
A lány megborzongott – a forró lehelet behatolt a bőre alá, végigszáguldott az erein, felborzolta idegsejtjeit. Halk sóhajként szökött ki a vágy az ajkai közül.
– Akkor végezzük egymás karjaiban.

Joshua ellépett tőle – meleg testének hiánya fagyosan égette –, és sietősen kinyitotta a ház ajtaját.
Odabent mozdulatlan némaság fogadta őket, csak a levegőben kavargó apró porszemek járták lusta táncukat, melyet megvilágított az ablakon beragyogó kora délutáni, tavaszi napfény. A férfi kíváncsian nézett körbe; ismeretlen volt neki a vámpírnagyszülők lakhelye.
A lány megragadta Josh kezét, és célirányosan édesanyja régi szobájába vezette. Ott aztán megtorpant, és szégyenlősen az ágyra pillantott.
A férfi, maga felé fordítva, az élénken ragyogó, zöld szemeibe nézett.
– Sarah, biztos vagy…?
– Igen – bólintott hevesen. – Nem akarok tovább várni! – mosolyodott el bátorítóan.

Joshua a karjai meleg ölelésébe vonta, és erőteljesen megcsókolta. Ajka kíméletlenül, keményen ostromolta a lányét, kezei birtoklóan markolták vékony derekát.
Lassan az ágyig hátráltak, majd elfeküdtek rajta. Sarah ráérősen megszabadította a pólójától, aztán végigsimított izmos, széles mellkasán. Elkápráztatta a férfi napfényben világosabb bőrének selymessége. Odahajolt hozzá, és nyelvével megízlelte csábító, bársonyos testét; Josh csak akkor állította le, mikor a hasa alsó kockáihoz ért.
Felültette a lányt, és egyenként lehúzta róla a ruháit – a sötétzöld felsőt, a szűk farmert, a parányi, csipkés melltartót és a még kevesebbet takaró apró, fekete bugyit. Tekintete végigsimogatta Sarah meztelen testét, szemei beitták, agya az emlékezetébe vésett minden egyes szeplőt, minden csodálatos porcikát. Belélegezte hűvös, édes illatát, majd ajkai is megkóstolták a hívogató, csábító területeket: megcsókolta a nyaka hamvas bőrét, megszívta a halovány, rózsaszín mellbimbókat, belenyalt a köldöke apró, formás mélyedésébe, megharapta keskeny csípőjét. Aztán forró ujjai megcirógatták a bokáját, felkúsztak a vádliján, a combján. Végül megtalálta a gyönyör feltáruló kapuját.
Újabb érzéki játékba kezdett ajkuk, mialatt Josh óvatosan, de kíméletlenül kényeztette a lányt a legrejtettebb részén.

Sarah-ból hamar elpárolgott a jól titkolt félelem; érezte, hogy a férfi figyel rá, tudta, hogy vigyázni fog, amennyire csak lehetséges. Keze az izmos hátat simogatta, mikor megérezte az ölében megállíthatatlanul növekvő kéjes, lélegzetet elakasztó bizsergést, mely átterjedt az egész testére és egy hangos, elragadtatott sikoly kíséretében elhozta a beteljesülést.
Kellett egy perc, míg újra képes volt észlelni maga körül a világot: meghallotta saját vad zihálását, érzékelte Joshua könnyű, leheletfinom csókjait a nyakán, a combjához nyomódó kemény férfiasságot.
– Ühm… – morogta elégedetten, mire a férfi felnézett rá.
– Sarah, nem akarok puhánynak tűnni, de… kihúznád a körmeidet a hátamból? – mosolygott rá.
A lány csak most vette észre, hogy ujjai görcsösen mélyednek Josh gyorsan gyógyuló bőrébe.
– Oh, ne haragudj! – lazított szorításán.

Joshua egy nagyon rövid időre elvált tőle, hogy megszabaduljon a nadrágjáról. Sarah elnézte egészen feltáruló testét, kőkemény, bámulatos izmait, duzzadó férfiasságát, mely természetfeletti módon vonzotta. Meg akarta érinteni, kényeztetni, becézni akarta.
Felült az ágyon, és a férfi felé nyújtotta sápadt kezét, de ő megrázta a fejét.
– Kérlek, ne! – A lány elbizonytalanodó pillantására gyorsan folytatta. – Ha hozzám érsz, nem fogok tudni tovább parancsolni önmagamnak. Így is majd’ az eszemet vesztettem, ahogy nyögtél és sóhajtoztál az érintésem alatt.
– Akkor most hadd tegyelek én boldoggá téged! – kérte csendesen.
– Már azzá tettél – mosolyodott el Josh, majd hevesen megcsókolta, s közben visszadöntötte az ágyra.
Miután újra elszakította az ajkaikat, kapkodva felhúzta az óvszert, és elhelyezkedett a lány lábai között. Centiméterről centiméterre, őrjítő lassúsággal hatolt belé, remélve, hogy így okozza neki a legkevesebb fájdalmat.
Sarah csak egy apró szúrást érzett, amit hamar felváltott az egyszer már tapasztalt, gyönyörteli bizsergés.
A férfi fokozatosan gyorsított mozdulatain, miközben néha ráhajolt a hívogató, rózsaszín ajkakra. Pár erőteljesebb lökés után mindketten közel jártak már a beteljesüléshez. Mélyen, tüzesen csókolták egymást, mialatt együtt átlépték a gyönyör vérvörös kapuját.

--*-*--

Még két hét sem telt el szerelmük beteljesülése óta, mikor egy délelőtt, a közös erdei sétájuk alkalmával összefutottak a nagyon ideges, aggodalmas tekintetű E.J.-vel.
– Történt valami? – ugrott hozzá azonnal Sarah, és a kezére tette sajátját. Pár másodpercig hallgatagon, szinte mozdulatlanul figyelték egymást, aztán a lány bosszúsan felsóhajtott.
– A csudába! Ez nem jó hír! – szorította másik tenyerét a homlokára, mintha szörnyű migrén gyötörné.
– Mi az? – faggatta őket nyugtalanul Josh.
– Apa meglepett járőrözés közben… farkas alakban. Tud mindent – mondta vészjóslóan az alfa. – És őrjöng.
– Vidd haza Sarah-t, mielőtt megtalál minket! – kérte barátját feszült, fojtott hangon.
E.J. már épp rábólintott volna, de a lány közbevágott.
– Nem! – csattant fel élesen. – Nem hagyom, hogy egyedül vállald ezt! Én legalább annyira akartam, mint te, ha nem jobban. Szóval közösen visszük el a balhét. – A szavain, a hangján érződött, nem fogják tudni meggyőzni, hogy hazamenjen.

Nem is volt rá alkalmuk, mert a fák közül felbukkant a tajtékzó, reszkető Jacob.
– Joshua Uley, megmondtam, hogy nem akarlak a lányom közelében látni! – üvöltötte a fiatal férfinak. – Azt még elnéztem, hogy bevésted, de ez… ez… Hogy tehettél ilyet egy ártatlan kislánnyal!?
– Apa, már felnőtt vagyok! – tiltakozott hevesen a lány. – És én akartam…
– Felnőtt?! – nézett rá Jake szikrázó szemekkel. – Tizenhét éves vagy…
– Tizenhét és fél – vágott közbe Sarah. – Fogd fel végre, nem vagyok már kislány! El tudom dönteni, hogy kinek adom oda magam! – ordította apjának, miközben a feszültség könnyei gyűltek a szemébe.

A férfi morogva nézte a lányt, aztán nem bírta tovább kordában tartani indulatait: gerince mentén végigremegett a forróság és semmit nem tudott tenni ellene. A teste szűk lett számára, majd egy hangos reccsenés kíséretében önkéntelenül alakot váltott.
Az óriási, rozsdavörös farkas fogát vicsorítva rámorgott Josh-ra, és elindult felé. E.J. egyetlen pillanat alatt átváltozott, aztán apja elé lépett, hogy visszatartsa, mielőtt az valami meggondolatlanságot tenne. Sarah reszketve bújt szerelme oldalához, mire a férfi vigasztalóan átölelte.
Jacob újra felmordult, de nem tett további mozdulatot – legszörnyűbb rémálmaiban sem akart a fiával harcolni, és ez elég visszatartó erőnek bizonyult. Pár pillanattal később megfordult, és lassan elindult az erdő fái közé.

E.J. nem alakult vissza, csak fekete orrát a lány vállához nyomta és apja után intett a fejével. A páros együtt lépett előre, mire a farkas tiltakozva megrázta a fejét – ez most családi ügy volt.
Sarah összevont szemöldökkel, kétségbeesett pillantással fürkészte Josh tekintetét. Ő elmosolyodott, és megsimogatta a lány sápadt, puha arcát.
– Ne aggódj, minden rendben lesz! – próbálta megnyugtatni. – Apádnak csak egy kis idő kell, hogy megeméssze a dolgokat.
– Remélem – suttogta Sarah. – De mi lesz, ha örökre eltilt tőled?
– Azt nem teheti meg. Ismeri nagyon jól a mi széttéphetetlen kötelékünket. Be fogja látni, hogy mi egymásnak lettünk teremtve és csak együtt tudunk létezni.
Joshua, szavai megerősítéseként, odahajolt hozzá, és minden szerelmét beleadva, megcsókolta. Érintkezésük nem tarthatott sokáig, mert a közelben felhangzott Jake türelmetlen vakkantása. Sóhajtva váltak el egymástól.
E.J. újra megbökte orrával a lány vállát, hátha végre hajlandó elindulni. Sarah nehezen, vonakodva engedte el a férfi kezét, majd felült a sötétbarna farkas hátára.

Némaságba burkolózva sétáltak hazáig – a két farkas nem tudott szólni, Sarah pedig csak csendesen hullatta megállíthatatlan könnyeit.
Mikor a kunyhóhoz értek, Jacob szó nélkül visszaváltozott és beviharzott a házba. A gyerekek összepillantottak, majd megszeppenve követték.
Odabent az anyjuk értetlenül figyelte a csukott hálószobaajtót, aztán hallva az érkezésüket, feléjük fordult. Ahogy meglátta lánya könnyáztatta arcát, rögtön tudta, hogy baj van.
Még egyszer az ajtó felé pillantott, mielőtt Sarah-hoz lépett.
– Min akadt ki apád? – kérdezte felhúzott szemöldökkel.
– Josh és én… lefeküdtünk – vallotta be szemlesütve a lány.
Renesmee mindent értően felsóhajtott.
– Sejtettem, hogy ez lesz a vége – mondta maga elé, aztán letörölte Sarah arcáról a nedvességet. – Megpróbálok beszélni vele, és lenyugtatni valahogy.
– Köszönöm, anya – szipogta, miközben újabb könnyek szöktek a régiek helyére.

Nessie halkan nyitott be a napsütötte szobába. Jake az ablakpárkánynak támaszkodva figyelte a kinti zsongó, nyughatatlan természetet.
A nő mögélépett, és hátulról a mellkasára simította langyos kezeit, forró bőréhez nyomta az arcát.
– Ne haragudj rájuk nagyon! Fiatalok, szerelmesek, ráadásul tavasz van és tombolnak a hormonok.
– De miért nem bírtak várni legalább egy kicsit? – mérgelődött a férfi.
– Sarah a Cullen-géneket örökölte. Rémlik még, én milyen eszközökkel akartalak anno meggyőzni?

Az emlékek színesen, kristálytisztán áramlottak át Jacob elméjébe. Renesmee megmutatta neki az összes érzéki, esetlen kis próbálkozást, melyekkel a férfi ellenállását szerette volna megtörni: a lenge, alig takaró hálóruhákat, a forró, követelőző csókokat, az esetlen, mégis lázas tüzet ébresztő érintéseket.
Jake vágyakozva mordult fel a látott képek hatására.
– Ezt Bellától örökölte – jegyezte meg keserűen. – Ő sem bírt soha magával, ahogy te sem.
– Igen – kuncogott Nessie –, de nem hagytátok, hogy arra az útra lépjünk.
– Josh is igazán parancsolhatott volna a libidójának – morgott tovább.
– Nem mindenki lehet Black – jegyezte meg gunyorosan. – Most már bele kell nyugodnod; ezen nem tudunk változtatni.
– Tudom – adta meg magát a férfi.
– Sarah nagyon rossz bőrben van. Nem szeret haragban lenni veled; ezen viszont változtathatsz.

Jacob feszülten felsóhajtott, aztán megfordult, adott egy rövid csókot felesége ajkaira, és kisétált a nappaliba.
Sarah a kanapén ült; még mindig szótlanul folytak a könnyei. E.J. megpróbálta vigasztalni a lányt, de kevés sikerrel járt.
A férfi odalépett hozzájuk, egyszerűen felhúzta Sarah-t a kanapéról, és magához vonta. A lány válla megrázkódott, s közben szorosan, bocsánatkérően a védelmező karok ölelésébe bújt.











_@/"

Novella - Az igazira várva

Sziasztok!


Ahogy ígértem, egy újabb kis kiegészítő novella készült itt, amit most ti is olvashattok. :) Csak előtte még van 1-2 nagy újság...


A Főblogon vár mindenkit egy szavazás; akinek van ideje és energiája, nézzen át, mert nagyon kíváncsi vagyok a véleményetekre!
Plusz egy infó: megjelenik egyik novellám az Aposztróf kiadó új novelláskötetébe! (plusz Abyé is!) Részletek, miegymás szintén a Főblogon...


Ez a mostani novella az új generációról szól... a kis Billy van benne. :)) Jó olvasást hozzá, és kíváncsian várom a véleményeket.
Főleg, mert a következő kiegészítő novella (még 2 készen van) HÉTFŐN akkor jön, ha legalább 10 vélemény érkezik. /Hétfőig tuti nem, mert Abynél leszek, de ha hétfőig összejön a 10, akkor már talán délelőtt felteszem./

Jó olvasást, jó véleményezést! :)


Ui.: 1-2 hiba lehet még benne, mert Aby nem nézte át, de a hétvégén javításra kerül majd még...

Az igazira várva

A vékony, nyúlánk kislány tűnődve ült a konyha nyitott ablakában. A délelőtt akaratlanul kihallgatott beszélgetés nem hagyta nyugodni elméjét – igaz lehet, amiről apja és bátyja beszélgetett? Létezik egy náluk sokkal hatalmasabb erő, mely életeket, sorsokat fűz össze, amiket csak és kizárólag a halál tud újra elszakítani egymástól?
Hallotta már a törzsi legendákat, ismerte a történeteket, de apja ma egészen új dolgokat mesélt Harrynek, amiket ő nem tudott feldolgozni.

Izgatottan pillantott fel az ajtón belépő nőre – régóta várt rá, hátha segíthet rendbe tenni a fejében uralkodó káoszt.
– Anya, anya! – pattant fel az ablakból. – Mi az a bevésődés?
Leah döbbenten, lefagyva nézett lányára.
– Julia, ezt kitől hallottad?
– Apa és Harry beszélgettek róla. Azt mondták, Harry bevéste Emmát és most már mindig szeretni fogja… a társa lesz – idézte fel a férfi szavait.
– Nos, igen… – hebegte, miközben felült az egyik magas konyhai székre. – Tudod, a quileute fiúk tényleg csinálnak néha ilyet…
– Azok, akik farkassá válnak? – szakította félbe anyja szavait.
– Igen, ők. Mikor meglátják a lányt, aki nekik lett rendelve, megérzik, hogy ő az igazi. Ezt hívjuk bevésődésnek. Onnantól fogva bármit megtesznek, csak hogy a másik boldog legyen.
– És ez tényleg olyan jó dolog, mint ahogy apa mondta? Nekem nem tűnik annak: folyton valaki kívánságait lesni…
Leah elmosolyodott. – Hidd el, semmiért nem adnánk ezt az érzést. Ez a legigazibb szerelem, amit csak két ember átélhet – felelte álmodozva. – Különben is, te talán az leszel, akinek az óhajait teljesítik – tette hozzá pajkosan.
– Nem győztél meg – rázta fejét a kislány.
– Nézd meg apádat: milyennek tűnik neked?
Julia elgondolkodott. – Nagyon boldog. És imád minket.
– És én milyen vagyok? – faggatta tovább.
– Vidám, mindig mosolygós és kedves – sorolta.
– Ezért vagyunk ilyenek; a bevésődés miatt. Régen gyakran voltam szomorú, mérges, nem találtam a helyem a világban. Aztán egyszer Embry rám nézett, és megtörtént a csoda. Azóta én vagyok a legboldogabb a világon. Így már elég meggyőző? – nevetett Leah.
– Azt hiszem – gondolkodott el a kislány. – Szerinted én is meg fogom találni a társam?
– Jó esélyed van rá.

--*-*--

Másnap a falka gyermekei kimentek First Beach kavicsos partjára. A nyár azon az éven feltűnően meleg volt, és a fiatalok szívesen töltötték napjaikat a víz közelében hűsölve.
Julia egy fehér uszadékfán ülve, tűnődve meredt a kékeszöld óceánra. Újra és újra felmerült benne a kérdés, hogy vajon őt is be fogják vésni? És ha igen, akkor ki?
Egyre jobban vágyott rá, hogy megismerje az édesanyja által mesélt csodás érzést, a végtelen boldogságot hozó szerelmet. Meg akarta tapasztalni, hogy milyen fenntartások és kétségek nélkül szeretni.

Elmerült romantikus, szentimentális ábrándképeiben, mikor valaki leült mellé.
A lány ingerülten kapta pillantását a nem kívánt látogatóra, de ahogy meglátta, ki az, megdobbant a szíve és elakadt a lélegzete – mintha csak az álmaiból lépett volna ki…
– Jössz velünk játszani, Lia? – kérdezte tőle a fiú.
– Most nem, Billy, nincs kedvem – rázta meg a fejét, majd lesütötte szemeit.
– Biztos?
– Igen – mosolyodott el halványan.
– Rendben – vonta meg a vállát Billy, és készült felállni, de Julia visszatartotta még.
– Kérdezhetek tőled valamit?
– Persze – bólintott a fiú, de közben látszott rajta, hogy már menne tovább.
– Te is… farkas leszel, mint a bátyád? – Abbahagyta a homok fixírozását, és a másik csokoládébarna tekintetét kutatta.
– Elég valószínű – húzta el a száját. – De már megbékéltem vele.
– Nekem úgy tűnik, ők eléggé élvezik – intett Julia a fejével testvéreik felé, akik a hullámzó, hideg vizet csapkodták épp a lányokra és próbálták őket a habok alá nyomni.
– Megbolondultak a rózsaszín ködtől – nézett ő is rájuk fintorogva.
– Te nem szeretnél bevésődni?

Billy kiismerhetetlen pillantással fordult vissza hozzá – ő maga sem tudta, mit akar: a testvérei mind nagyon boldognak és elégedettnek tűntek, de ő viszolygott a gondolattól, hogy egyszer majd így ölelkezzen és csókolózzon egy lánnyal…
– Nem hiszem, hogy tehetnék ellene bármit – válaszolta komoran. – Ha megtörténik, nem fogok tiltakozni, de…
– Tudd meg, én nagyon szeretném, ha bevésnének! – szakította félbe a fiú szavait mérgesen, és felpattant a fatörzsről.
Billy szintén felállt, és a lány kezéért nyúlt.
– Lia, most mi a baj? – kérdezte értetlenül.
– Semmi, csak… – halt el a hangja, mikor rádöbbent, hogy majdnem elszólta magát.
Szótlanul nézte pár pillanatig a fiút, majd kihúzta kezét az övéből, és egy gyors, röpke puszit adott az arcára. Aztán megfordult, és beszaladt a fák közé.
Billy hosszan bámult Julia után, de nem mozdult – a lábait mintha odaszögezték volna a talajhoz. A hirtelen jött, érthetetlen érzések megbéklyózták.

--*-*--

Pár évvel később ugyanolyan gyönyörű, meleg nyár köszöntött La Push-ra.
Julia merengve figyelte a békés, csendes hullámokat a majdnem teljesen néptelen parton, mikor a fiú mellé lépett. Észlelte ugyan a jelenlétét, de nem fordította felé az arcát, nem nézett rá.
Aztán megérezte a másik kezét a sajátján – forró volt, mintha magas láz gyötörné. A lány szemei döbbenten elkerekedtek, szíve szaporább ritmusra váltott, ahogy egy másodperc alatt rájött a tüzes érintés okára.
– Te is…? – suttogta maga elé.
– Igen – felelte Billy halkan.

Némán álldogáltak egymás mellett hosszú perceken át, míg végül az újdonsült farkas nem bírta tovább a szótlanságot.
– Kérlek, nézz rám, Lia!
Julia kínzóan lassan fordította felé reszketeg, kétségekkel teli pillantását. Ahogy tekintetük találkozott, mindketten érezték, hogy az örök, eltéphetetlen kötelék megszületik köztük, életük végéig egybeforrasztva lelkeiket. A szívük együtt dobbant, miközben egymás felé hajoltak az első, perzselő csókra.

Mikor megszámlálhatatlan percek múltán szétváltak, a lány boldogan elmosolyodott.
– Olyan régóta várok erre… és rád. – Ujjai megsimították Billy sötétbarna, bársonyos haját, meleg, rézbarna bőrét, rózsaszín ajkait, izmos vállát. – Miért késlekedtél ilyen sokáig? – kérdezte kedves, mégis számonkérő hangon.
– Ez nem olyan dolog, aminek parancsolhatok – válaszolta a fiú lágyan, s közben gyengéd, simogató tekintete végigpásztázta a lányt. Sosem látta még ilyen szemmel, és most elképedt a szépségén, a szeretetreméltóságán, a végtelen bájosságán és a kecsességen, ami árad belőle. – De most már mindig melletted leszek. Ha akarsz, sem szabadulhatsz meg tőlem – vigyorgott a lányra.
– Soha nem akarnék ilyet – rázta meg Julia a fejét. – Régóta szeretlek titokban – vallotta meg. – Reméltem, hogy így fog történni: hogy ha farkassá válsz, engem vésel majd be.
– Örülök, hogy teljesíthettem a kívánságodat.
Billy további szó nélkül újra hozzá hajolt, és forró csókjával megpecsételte sorsszerű szerelmüket.












_@/"

Novella - Mézédes reggel

Sziasztok!


Először is nagyon köszönöm a sok komit, szerintem ilyen sok ilyen rövid idő alatt még sose jött össze. :) Úgyhogy jön is a következő novella, ahogy ígértem. Ezt a szösszenetet Henciinek ajánlom, ugyanis ő adta az alapötletet. :) Előre szólok, hogy 18-as karikás. :D

Másodszor: olyan sok jó ötletet írtatok, hogy most 3 új kiegészítőnovella van születőben a fejemben --> 2 új generációs, és egy Nessie-Jake. Próbálom őket gyorsan megírni, amennyire időm engedi. :)


Még mindig várom a jelentkezőket, akiket érdekelne a Full Moon nyomtatott verziója. Eddig a következők jeleztek felém: Aby, Atyus, Judit, ewoO, Delia, Hencii, Bree Swan.
De még bőven lehet jelentkezni; itt is komiban, vagy mailben, vagy face-en, vagy Chat-en, bárhol.


A Vérvörös Szerelmet mindenki olvasta már? Twilightos, és annak is úgy szeretném már feltenni a következő részét, de nincs meg a komihatár... :(


Na, jó, nem is húzom tovább az időt. Még annyit, hogy ehhez is várom a véleményeteket, habár most nem tudok semmi újat beígérni. Csak annyit, hogy ha nagyon fellelkesítetek, akkor tuti, hogy bepörgök és nagyon hamar megírom a kis novellákat. :)

Jó olvasást!

Mézédes reggel

A melengető, orrot csiklandozó napsugár fényesen ragyogott be a nyitott ablakon, hogy véget vessen a békésen szendergő nő édes álmának. Nessie halkan, szinte észrevétlenül tért vissza a valóságba; érezte maga mellett férje forró, kemény testét, hallotta a lélegzetvétele egyenletes, nyugodt zaját. De semmi mást…

Egy pillanat alatt pattantak fel szemhéjai, ahogy a megszokott hangok hiánya eljutott a tudatáig. A fény már csak a szoba felét világítja közvetlenül meg, úgyhogy késő délelőttre jár – futott át az agyán. A gyerekeknek már fel kellett volna ébreszteniük őket.

Már pattant volna ki az ágyból, hogy utánajárjon, miben sántikálnak vásott kölykei ilyen csendesen, mikor eszébe jutott Rosalie előző esti látogatása.
A szőke nő váratlanul toppant be hozzájuk, hogy elvinné E.J.-t és Sarah-t egy napra, mert rájött a „babázhatnék”. Mindezt olyan cinkos mosollyal adta elő nekik, hogy Nessie teljesen biztos volt benne, Jake keze is benne van a dologban. De nem tiltakozott.

Visszacsukta szemeit, majd ujjaival lassan araszolgatva a selymes lepedőn, megkereste férje kezét. Mikor megérezte a bőrt a bőre alatt, elégedetten felsóhajtott. Végigfuttatta kezét a férfi izmos karján, megcirógatta a vállát, a nyakát, a mellkasát.
Jacob légzése megváltozott – kilépett az álomvilágból. Morogva fészkelődött kicsit, majd a nő kezéért nyúlt.
- Jó reggelt, Drágám! – A hangja alvástól érdes volt még, ami életre hívta a pillangókat Nessie hasában.
- Jó reggelt! – búgta vissza neki, miközben a karjai közé fészkelte magát.

Pár percig kiélvezték a csendes nyugalmat, ami körülvette őket, aztán Renesmee a férfi nyakához bújt, és mélyen beszívta sós, meleg illatát.
Röviden megcsókolta a nyaka rézszínű bőrét, majd hívogató ajkaira hajolt. Meglassulva, forrón csókolták egymást – semmit nem akartak elkapkodni.
Közben a nő keze felfedezőútra indult férje testén. Bejárta izmos karját, selymes mellkasát, a kemény kockákat a hasán. Ahogy lejjebb ért, kitapintotta ágaskodó, tettre kész férfiasságát. Köré zárta ujjait, és lassú, álmos kényeztetésbe kezdett.
Néhány édes pillanat után Jake belemorgott a szájába, aztán hirtelen maga alá fordította.
Már készült volna elmerülni hívogató ölelésében, de Nessie megállította.

- Ugye nem gondolod komolyan, hogy az ágyban fogjuk csinálni? – mosolygott rá kacéran. – Miénk az egész ház, használjuk ki!
A férfi sötétbarna szeme megvillant.
- Hol szeretnéd? – faggatta feleségét, miközben csókolgatni kezdte hófehér testét.

Renesmee néhány izgató érintés után eltolta magától, kipattant az ágyból, és a férfi kezét megragadva, a konyha felé húzta őt. Gyors mozdulattal a hűvös márványpultra térdelt, és hátrálva, incselkedve hívta maga után Jacobot.
A férfi megbűvölve követte.
Nessie-t hamar megállította a fal, Jake pedig ragadozó nagyvadként vetette rá magát. Megcsókolta az állát, megszívta nyaka bársonyos bőrét, ajkai eljátszottak a rózsaszín mellbimbókkal, nyelvével forró csíkot húzott lapos hasán, míg végül elért nőiessége oltárához.
Érzékeit teljesen beterítette Renesmee; a testéből áradó bódító illat, a száját elhagyó vágyakozó nyögések, a hajába markoló puha ujjak, selymes bőrének íze az ajkai alatt. Képtelen volt betelni vele – még ennyi év után is fékezhetetlen tüzet gyújtott a testében és a lelkében.

Pár mély, mindent felemésztő érintés után Nessie erősebben megragadta a haját és felhúzta a fejét, hogy újabb csókban forrhassanak össze.
Miközben nyelvük vadul táncolt egymással, Jake gyötrően lassan merült el benne. Majd nem mozdult többet, csak élvezte, ahogy a nő teljesen körülfonja.
Renesmee vágyakozva, testében növekvő feszültséggel várta a következő lökést, de a férfi nem kegyelmezett. Csak kínzott.
Nessie végül megelégelte a mozdulatlanságot, és egy vad rántással maga alá fordította Jacobot.
A férfi nem lepődött meg – épp az volt a célja, hogy próbára tegye a türelmét.

A nő pár heves, gyors mozdulattal elérte a beteljesülést.
Mikor tudata kitisztult az örvénylő robbanás után, gonosz terv fogant meg a fejében – ahogy folytatta a mozgást, kezével kitapogatta a mézesbödönt. Leemelte a tetejét és a csurgató segítségével végigfolyatta az aranysárga, ragadós nedűt Jake felsőtestén. Rézszínű bőrén elsötétülve ragyogtak az átlátszó cseppek.
Aztán Renesmee odahajolt, és lassan, kiélvezve a bőre fűszeres ízével keveredő méz édes zamatát, lenyalogatta róla. Mikor végzett, megcsókolta a férfi telt száját.
Jacob elbódult a mennyei aromától – felesége ajka olyan ízű volt, mint az istenek örök életet adó eledele.

A kecses, meleg női test olyan ingerlően simult hozzá, hogy elég volt pár perc, hogy átlépje a gyönyör kapuját. Ahogy Nessie megérezte magában a beteljesült lüktetést, követte őt a mámor végtelen örvényébe.
Zihálva borult rá az izmos, ragadós mellkasra.
- Ugye tudod, hogy most meg kell fürdenem – szidta meg játékosan a férfi, miközben végigsimított vörös, összekócolódott haján.
- Igen, tudom – válaszolta Renesmee búgó hangon. – Többek között ezért is csináltam – mosolygott elégedetten.

Jacob, magával húzva Nessie-t, felkelt a pultról, és az ölében tartva elindult a fürdőszoba felé.
- Azt hiszem, megint terhes vagyok – súgta a nő a fülébe, majd a vállára hajtotta a fejét. – Kívánom a mézet… főleg a mellkasodról.











_@/"

Novella - Nagymama

Sziasztok!


Meghoztam az újabb (idei első) kiegészítő novellát. Ez most csak egy picinyke szösszenet, egy apró jelenet, amit Aby Bleeding Cometje ihletett. :)

Remélem, hogy ez a picinység is elnyeri a tetszéseteket.

Nagyon várom a véleményeket is, főleg azért, mert kész a következő (és talán utolsó) kiegészítő novella is, és csak akkor teszem fel, ha összejön 10 komment. Akkor viszont rögtön. Szóval érdemes véleményt nyilvánítani! :) A novella címe Mézédes reggel lesz. Azt hiszem, ez sokat elárul.


Közben a főblogon van ám egy újdonság, a Vérvörös Szerelem, ami egy szintén Twilightos mini-regény. Akit érdekel, kukkantson át!


És mivel elfogytak az általam tervezett kiegészítő novellák, várok még ehhez a kis irományhoz ötleteket, vagy kéréseket, ha van valakinek valami, amit szívesen olvasna még Nessie és Jake-kel kapcsolatban.
Valamint egy körkérdésem van még: érdekelne valakit a Full Moon nyomtatott, kötött verzióban? Én magamnak (és Abynek) mindenképp fogok köttetni, mihelyst újra le lesz javítva az egész, és érdekelne, hogy van-e rá igény, és ha igen, mekkora, mert akkor elkezdek gondolkodni a lehetőségeken, hogy hogy és mint lehetne megcsinálni egy FM kötetet.


Jó olvasást a novellácskához! :)

Nagymama

„Ha átváltoztatom Bellát, akkor elveszem tőle az esélyt egy normális életre, gyerekekkel és családdal. Az unokái sosem fogják nagymamának szólítani, és sosem öregedhet meg békességben.”

/Abigel – Bleeding comet; 3/1./



A fiatal pár és a vörös hajú kislány kézen fogva sétáltak Seattle egyik bevásárlóutcáján. Sorra nézegették a kirakatokat, hátha találnak valami kedvükre valót.
A barna hajú nő azon gondolkodott, hogy fogadott nővére vajon mennyire fog megsértődni, ha hazaállít egy újabb „egyszerű” farmerrel, ahelyett, hogy hordaná az általa vásárolt, legújabb divat szerint készített ruhakölteményeket. Ráadásul Sarah-t is meg akarta lepni valami szolidabb összeállítással, hogy könnyebben beolvadhasson a normális gyerekek közé. Már ha normálisnak lehet mondani azokat, akikkel unokái leggyakrabban játszottak – a törzs gyermekeit.

Bella lepillantott a vörös hajú, alacsony kislányra, és a mosolyából rájött, hogy elrontotta – mivel egymás kezét fogták, Sarah hallhatta a gondolatait, és odalett a meglepetés.
- Nagyi, ne aggódj! Majd valahogy leszereljük Alice-t – mondta neki mosolyogva.

Edward felkapta a fejét a mondatra. Emlékezett még egykori félelmeire – mielőtt átváltoztatta Bellát, ez volt a legfőbb ellenérv számára: hogy nem lehet családja… az unokái sosem fogják nagymamának szólítani.
Lelke egyetlen pillanat alatt felmelegedett, ahogy elnézte feleségét és ezt a kicsi lányt, aki örökölte az ő hajszínét és valamilyen formában a képességét. De előle még Bella sem védekezhetett; különös keveredése a géneknek.

- Halkabban, Sarah! – figyelmeztette nagyanyja játékosan a kislányt. – Azt még el tudjuk hitetni, hogy a szüleid vagyunk, de hogy nagyszülők… Nem vagyunk még olyan öregek – mosolyodott el, majd férjére nézett. – Vagyis… te már elég idős vagy hozzá – nevetett fel, miközben tovább folytatták sétájukat.

Bella, rövid koncentrálás után, megnyitotta az elméjét Edwardnak, és hagyta, hogy a gondolatai szabadon elérjenek hozzá. Visszaemlékezett Sarah előző mondataira és velük együtt arra a végtelen szeretetre és örömre, melyet érzett… és érez folyamatosan.
Pár pillanatig hagyta, hogy a boldogság szelíden betöltse lelküket, aztán visszaengedte a mentális pajzsot.

Edward egy feleslegesen mély levegőt vett, majd halk sóhaj kíséretében kiengedte. Egykori félelmei mára semmivé lettek – habár Bella soha nem fog megöregedni, az unokái nagymamának szólítják.

Békesség van.











_@/"