Nyíri Eszter Stiga vagyok, diplomás óvónő, amatőr író.


A blogon Renesmee és Jacob szerelmének varázslatos történetét olvashatjátok.

„Nessie eléri a felnőttkort, és beleszeret Jake-be. Hogy hogyan bontakozik ki a szerelmük? Itt megtudhatjátok.”

/Aby/



„A szívedet a kezembe helyezted, és én cserébe a sajátom nyújtom neked.”

/Full Moon/

„Elveszve egymásban nem is érzékelték, hogy a kis gyertyák sorra kialszanak, és már csak a telihold fénye ragyog le rájuk.”

/Full Moon/



Jó olvasást, keltsük életre a mesét!



2010. január 26., kedd

Jacob & Nessie - HARMADIK FEJEZET - Jövő

Sziasztok!

Huh, begépeltem végre az új fejezetet, ami megint jó hosszú lett, és van benne izzó jelenet is :) A következő fejezet is erősen készül már, hisz eredetileg a kettő egy fejezet lett volna, de együtt túl hosszúra nyúlt volna, így ketté kellett szednem. Ami amúgy nem is baj, mert sztoriilag így is nagyon jól kijön a lépés.

Mielőtt olvashatnátok még el kell mesélnem valamit! :) A hétvégén kitöltöttem egy tesztet, a tökéletes Twilight-os pasiról. :) Vagyis, hogy melyikük is az én tökéletesem. Az eredmény sztem senkinek nem lesz meglepő:
"Féktelen Jacob
Az eszményi férfi számodra a féktelen Jacob. Te egy kalandos természettel megáldott fiús lány vagy. Szereted megosztani a pároddal lazaságod, és bizony az élethez kicsit nemtörődöm módjára állsz hozzá. A tökéletes randi számodra egy vidámparkban eltöltött kellemes nap, vagy motorozás a pasid mögött.
Azt szereted, ha a pasid becsületes és őszinte. Tudod értékelni képzelőerejét is, például, ha napokig képes elmerengeni azon, hogyan tisztítaná meg a levegőt… A tökéletes kapcsolat számodra egy erős barátságon alapul."

Na, most már tényleg jön az új fejezet. Jó olvasást! :)



Harmadik fejezet – Jövő



Amikor belépett a házba, már tudta, hogy kész fogadóbizottság vár rá. Kiszagolta. Az egész család bezsúfolódott a kőház nappalijába. Ilyen reakcióra még Nessie sem számított, így kicsit mérges is lett miatta.
- Vallatás készül itt, vagy mi?
- Azt hiszem, hogy ez most egy igen jelentős beszélgetés lesz, és az egész családnak köze van hozzá – válaszolta neki Edward higgadtan.
- És ezért szaglászol utánam az erdőben is? – feleselt neki vissza.
- Sokáig maradtál, és én már aggódtam.
- Úgyis hallod minden gondolatunk.
A kirobbanni készülő vitát Rosalie előzte meg.
- Most nem ez a lényeg, hanem hogy mi lesz ezután?!
- Hogyhogy mi lesz? – a vörös hajú lány értetlenül nézett rájuk. – Együtt leszünk Jacobbal.

Edward persze nem hagyta szó nélkül.
- Renesmee! Hát nem fogod fel, hogy ez milyen veszélyes lehet?!
- Apa, te nem érted! Ha az Univerzum, vagy Isten, vagy bármilyen hatalom így akarta, akkor én nem fogok ellentmondani neki…
- De…
- Nincs de! Biztos vagyok benne, hogy akárki is rendezte így, végiggondolta a következményeket, és nem hagyná, hogy ebből bármi baj legyen. Én bízok ebben a döntésben; ennyi éppen elég. Ha annyira összeférhetetlenek lennék, akkor nem hagyták volna, hogy ez megtörténjen. Fogadd el! – apa és lánya tekintete hosszan összekapcsolódott. – Ti erre már sokkal régebb óta készülhettetek, most már jó lenne, ha belenyugodnátok!

A beálló csendet Esme törte meg.
- Tényleg szereted őt?
- Teljes szívemből. A mi szerelmünk eleve elrendelt, de biztos vagyok benne, hogy ha nincs a bevésődés, én akkor is beleszeretek Jacobba.
Edwardon látszott, hogy ezzel még vitatkozna, de Bella célzatos kézszorítását érezve inkább nem mondott semmit. Végül Alice tette fel a kérdést, ami mindenkit foglalkoztatott már.
- És mit terveztek ezután? A jövőben?
- Még nem tudom. Ez az egész annyira új. De bármi is lesz, közösen döntjük el Jake-kel, hogy mindkettőnknek jó legyen. Akárhogy is, de szeretném, ha elfogadnátok, ha nem nehezítenétek meg a dolgunkat. Nem tudom elképzelni a jövőmet nélküle, és nélkületek sem szeretném.

Úgy tűnt, mindenki megértette Nessie szavaiból, hogy ha választás elé kényszerítenék, ő döntene… Jacob mellett. Carlisle, mint családfő, soha nem hagyta volna idáig fajulni a dolgokat. Az utolsó szó még mindig az övé volt.
- Bárhogy is döntesz, mi támogatni fogunk. Ugye, Edward?
- Igen, hát persze – nézett aggódva Renesmee szemébe. – Csak tudod, te még mindig az én pici lányom vagy, akit nagyon féltek.
Az említett próbált nyugtatóan visszamosolyogni rá.
- Ne aggódj, apa! Nem lesz semmi baj. Azt Jacob sem hagyná – bár ebben Edward erősen kételkedett, inkább nem szólt semmit. – Mozgalmas nap volt a mai, és eléggé fáradt vagyok. Ha nem bánjátok, elmennék aludni.
Mind sejtették, egyesek biztosra tudták is, hogy a lány ennek ellenére még sokáig fog álmatlanul gondolkozni a sok újdonságon, amit ez a nap elé tárt. De senki nem tartotta vissza.



--*-*--



Kora hajnalban sikerült csak Nessie-nek elaludnia, úgyhogy aztán egész délelőtt, sőt még kora délután is aludt, amikor Jake megérkezett. A férfit Bella fogadta az ajtó előtt egy lágy mosollyal.
- Szép délutánt, Jacob! – köszönt rá. – Nessie még nem ébredt fel. Elég későn került csak álomföldre. Menj be nyugodtan, keltsd fel.
Jake gyanakodva tekintett rá.
- Edward nincs itthon?
- Nincs. Bement a kórházba Carlisle-lal. Másként a házba se mernélek beengedni, nemhogy a szobájába.
Mosolygós, mindent értő szemeik összevillantak, majd a férfi belépett a házba, ahol egyenesen a lány szobájához ment. Ahogy halkan kinyitotta az ajtót, megcsapta a fülledt, édes illat, ami most vegytisztán áradt felé, felébresztve és egyben el is tompítva minden érzékét. Egy pillanatnyi habozás után közelebb lépett az ágyhoz. Nem merte végiggondolni, hogy vajon milyen látvány fogja fogadni, miben és hogyan alszik a lány. De a félelme alaptalan volt: Nessie félig kitakarózott testét egy bő, elnyűtt póló takarta. Ahogy jobban megnézte, rájött, hogy az az ő pólója. Még régebben hagyhatta itt valamikor, de nem emlékezett rá, hogy akkor is ilyen rossz állapotban lett volna. Az azért megnyugtatta, hogy nem kell valami lenge kis csipkecsodában látnia őt, főleg az éjszakai álma után.

Mielőtt a nagy nehezen lenyugtatott gondolatai visszakanyarodtak volna ezekhez a víziókhoz, inkább gyorsan leült az ágy szélére, és keltegetni kezdte a lányt.
- Nessie, édes, ébresztő – búgta neki halk, rekedtes hangon, de reakció nem érkezett rá.
Jacob lágyan megsimogatta az arcát, hátha így már többet ér el. A lány száját egy egészen apró nyögés hagyta el, emberi fülek talán meg sem hallották volna. Aztán felrebbentek a szempillái, és álmosan kinyitotta a szemét.
- Jake – az ő hangja reszelősen vibrált, és a férfi elhatározta, hogy nagyon sok reggel akarja hallani ezt a hangot –, ezt még álmodom?
A férfi rámosolygott, és válasz helyett csak egy gyengéd csókot nyomott a puha ajkakra.
- Igen, annak kell lennie – sóhajtotta Nessie, és már csukta is vissza szemeit.
- Drágám, ébresztő! Vissza ne aludj! Már a hasadra sem tud sütni a nap, olyan késő van.

A lány tekintetéből lassan kezdett felszállni az álom utolsó foszlánya, és eljutott a tudatáig, hogy a férfi tényleg ott ül az ágyán.
- Mit… mit csinálsz itt?
- Jöttem érted, ahogy megbeszéltük. Délután egy van.
- Az nem lehet – nézett rá hitetlenkedve. – Sosem szoktam ilyen sokáig aludni.
- Hát, most sikerült. Jól gondolom, hogy épp rólam álmodtál? – kérdezte Jake pimasz mosollyal.
- Igen, de csak hogy tudd, rémálom volt – mondta morcosan a lány.
- Jó, mert én is veled álmodtam. De az cseppet sem volt rémisztő – azt már csak magában tette hozzá, hogy a teste reakciója az éjszakai képekre igenis rémisztő volt számára.
Nessie bocsánatkérőn nézett rá.
- Rendben, az enyém sem volt éppenséggel túl rossz.

Jacob újra odahajolt hozzá, és a szájára tapasztotta sajátját. Most hamar mélyebbé vált a csók. Nyelveik édes tánca forró hullámot indított el a lány legbelsőbb pontja felé, amitől egy apró nyögés hagyta el a torkát.
- Jó lenne, ha ezt házon kívül folytatnátok. Nem szeretném hallani a részleteket – Bella hangja csak egy kicsit volt szemrehányó. – Szerencséd, hogy nincs itthon apád.
Gyorsan elváltak egymástól, de Jake még egy darabig vágyakozva nézett rá. Aztán egy megadó sóhajjal felkelt az ágyról.
- Ha felöltöztél, viszlek is innen – mondta neki mosolyogva.

Renesmee is kikelt végre az ágyból, és elindul a szekrénye felé. Alul csak egy rövid, bő sortot viselt, ami épphogy takarta a legszükségesebb testrészeit. Jacob szárazon nyelt az elé táruló hosszú combok látványától.
- Mihez öltözzek? Mi lesz a program? – fordult vissza kérdőn a férfihoz.
- Um… mindegy, csak ennél többet takarjon – a lány felhúzott szemöldökkel nézett rá, ezért gyorsan megpróbálta összeszedni a gondolatait. – Úgy terveztem, hogy sétálunk egyet a parton, este meg tábortűz lesz. Úgyhogy kényelmes és meleg ruhát válassz.
- Mintha árthatna nekem a hideg – jegyezte meg Nessie fanyarul.

Egy ideig még álltak egymással szemben, mozdulatlanul, várakozón.
- Kimész, amíg átöltözöm?
- Oh, persze. Bocsáss meg, már itt sem vagyok – felelte a férfi habogva. – Kérlek, azért siess!
Nessie csak szélesen mosolygott válasz helyett.



--*-*--



Bella a nappaliban várta már. Barátságosan megpaskolta a helyet maga mellett a kanapén. Jacob habozott egy pillanatig, aztán feszült tartással leült mellé. A nő felhúzott szemöldökkel nézett rá.
- Mi a baj, Jake? Úgy viselkedsz, mintha nem ismernénk egymást ezer éve.
- A lányoddal randizom. Ebből a szemszögből még nem ismersz.
- Ugyan. Én nem vagyok Edward. Volt elég időm felkészülni erre. Tudtam, hogy egyszer ez a nap is eljön.
- Szóval nem akarod letépni már a fejem?
- Áh, dehogy. Ha azt akarnám, megtettem volna kint, a ház előtt. Kár lenne ezt a szép szőnyeget összepiszkolni a véreddel.
A férfi rávigyorgott a régen megszokott széles mosollyal.
- Jó tudni, hogy valaki támogat – Bella kérdőn nézett rá. – Vagy legalábbis nem akarja az életemet venni.
- Boldoggá fogod tenni őt, és te is megérdemled, hogy végre az lehess. Miért állnék az utatokba, ha mindketten ezt akarjátok?!
- Köszönöm, Bella! – nézett vissza rá Jacob komolyan. – Ez nagyon sokat jelent nekem.
Pár perc néma meghittség után a hallgatás kezdett kínossá válni, amit szerencsére Nessie érkezése megszakított. A legjobb időzítés – futott át mindkettejük fején.
- Kész vagyok, mehetünk! Ugye gyors voltam?
- Nincs okom panaszra – nyugtatta meg a férfi, és már fel is pattant a kanapéról.
- Későn hozom csak haza, este tábortüzezünk. Ne aggódj, vigyázok rá!
- Remélem is! – felelte Bella álszigorral.

Kézenfogva sétáltak el az út szélén álló kocsihoz. Jacob még mindig a rozzant Rabbitjével járt, ami a kinézetével ellentétben nagyon jól bírta a sok éves kemény munkát.
Az út alatt keveset beszélgettek, jól esett mindkettejüknek csak ülni egymás mellett, némán. Nessie titokban próbálta gondosan tanulmányozni a férfi arcát; most, hogy telve volt ezekkel az új érzésekkel, egészen más dolgokat is észrevett. Jacob szinte fekete szemei sose voltak még ennél beszédesebbek számára, mint mikor néha visszanézett rá vezetés közben. A szája hívogató íve sem tűnt fel eddig neki, de most mindennél jobban vonzották a sötétrózsaszín ajkak.
Az izmos mellkast, a kemény, feszes testet nem merte sokáig bámulni. Ez az újonnan született vágy a szívében, a gyomrában és az ölében egy kicsit megrémisztette. A teste eddig sose küldött neki ilyen reakciókat. Aztán eszébe jutott a hajnali álma, amiben közelebb került Jacobhoz, mint eddig bármikor, és ami mély pirulásra késztette. Az elméjét égették a meg sem történt csókok, érintések, és azt kívánta, bár valóság lett volna.

Talán a férfi álma is hasonló volt? Kételkedett benne, bár magának bevallotta, hogy az ötlet legyezte a hiúságát. A másiknak is vannak olyan vágyai vele kapcsolatban, mint neki? Ha igen, őt is váratlanul éri ez a felfedezés, ezek az érzések? Ettől egy másik gondolat ötlött fel a fejében. Jacob biztos tapasztaltabb, mint ő, elvégre sokkal idősebb nála. Lehettek kapcsolatai, mielőtt ő megszületett, vagy amíg felnőtt. Nem tetszett neki ez a lehetőség. Hogy a férfi másokat szerethetett „úgy”, ahogy őt még soha. Elhatározta, hogy amint össze tudja szedni a bátorságát hozzá, erről is kifaggatja.

Mialatt végigperegtek a gondolatok a fejében, észrevétlenül meg is érkeztek La Push-ba. Az elé táruló látványt ismerősként köszöntötte. Kisebb korában Jake gyakran elhozta ide; játszottak a parton, az erdőben, hol kettesben, hol a falka többi tagjával. A farkasok, Jacob barátai, családja mindig nagyon kedvesek voltak vele, hiába volt félvámpír. Most már sejtette, hogy ebben a bevésődésnek is szerepe van. Tiszteletben tartották ezt az eltéphetetlen, sírig – az ő esetükben örökké – tartó köteléket.
A férfi udvariasan kisegítette a kocsiból, aztán az ajtónak dőlve a tájat fürkészte.
- Talán jobb lenne gyorsan leszöknünk a partra, mielőtt a többiek megszimatolják, hogy itt vagy – mondta elgondolkodva, majd végre a lányra nézett. – Utána már nem lesz nyugtunk tőlük.
- Rendben.

Nessie kicsit megilletődve követte őt. Jacob ébresztője már nagyon távolinak tűnt, mintha nem is aznap keltette volna az édes csókjaival. Mióta átlépték La Push határát, távolságtartóbb lett, kimértebb, amit nem tudott mire vélni.
- Jake, mi a baj? – kérdezte elé állva, ezzel megtorpanásra késztetve a férfit.
- Mi baj lenne? – egy gyenge mosolyt küldött a lány felé, de tudta, hogy ezzel nem fogja meggyőzni.
Szörnyen ideges volt a most következő beszélgetéstől, elvégre a jövőjük lesz a téma. Az ő közös jövőjük, ahogy azt a lány kihangsúlyozta. De vajon tényleg közös lesz a folytatás? Vagy megint el kell szakadniuk egymástól? Jacob tudta jól, hogy azt nem bírná ki. Az a kevéske idő, amit a lány nélkül kellett töltenie, maga volt a pokol. Használhatatlan volt, nem volt semmihez kedve, a világ értelmét vesztette. Ha Nessie nem tért volna vissza magától, akkor ő hívta volna fel, hogy hazakönyörögje. De persze korlátozni sem akarta; ha a lány nem boldog, ő sem lehet az. És ha miatta el kell dobnia az álmait, akkor biztos boldogtalan lesz.

Ezeket a lehetőségeket már régebben is sokszor végiggondolta, így a döntése készen állt, a kérdés csak az volt, hogy a lány elfogadja-e ezt. Hogy egyáltalán akarja-e őt?
- Olyan komoly vagy most – hallotta meg a halk, lágy hangot.
- Komoly dolgokról fogunk beszélgetni.
- Na jó, kérem vissza a régi farkasomat! Aki nem ilyen merev és karót nyelt.
Jacob kissé sötéten nézett rá.
- Nessie, ezt ne vicceld el! Nagyon fontos döntéseket fogunk most meghozni.
- Rendben. De csak hogy tudd, megrémítesz – azzal hátat fordított neki, és továbbindult.

Jake egy pillanatig még ledöbbenve állt, aztán gyorsan a lány után futott.
- Miért rémítelek meg? – kérdezte aggódva.
- Hát ezzel a viselkedéssel – nézett rá Nessie szemrehányóan. – Mintha valami szörnyűséges készülődne, olyan vagy.
- Nem készül semmi rossz. Csak aggódom, ez minden.
- Igazán nem kell aggódnod semmi miatt, Jake! Szeretjük egymást, nem? Ez a legfontosabb, és minden más csak részletkérdés innentől fogva.
A férfi szíve felmelegedett. Furcsa volt a lány által hangosan kimondva mindez. „Szeretik egymást.” Végül is tényleg csak ez számít.

A partig hátralévő rövid utat kézen fogva, és már nagyjából nyugodt gondolatokkal tették meg. Ott letelepedtek egymással szembe egy öreg uszadékfára. Jacob erőteljes késztetést érzett rá, hogy forró kezét a lány oly hívogató combjára tegye. Képtelen volt ellenállni neki. Nessie az eddig lehajtott fejét most megemelte, és ragyogó barna szemeivel felnézett rá. A férfi percekig nem jutott szóhoz a meleg tekintet érzelmekkel teli, intenzív pillantásától, de végül összeszedte magát.

- Tehát, te… hogy képzeled el a jövőnket? – kérdezte habozva.
- Még mindig szeretnék egyetemre menni. Tanulni még egy kicsit a világról.
- Rendben, akkor egyetemre megyünk.
- Jake! Tegnap pont erről beszéltem – nézett rá morcosan. – Közös jövő, közös döntések. Arról még szó sem esett, hogy te mit szeretnél.
- Veled lenni – a lány égre emelt tekintetét látva folytatta a mondandóját. – Nekem csak ott jó, ahol te vagy, értsd ezt meg. De még régebben, az egész misztikus kavar előtt, én is gondoltam rá, hogy továbbtanulhatnék. Aztán persze elmaradt még a tervezgetés is, mert közbejött a sok vérszívó, meg átalakuló farkas. Vannak dolgok, amik érdekelnének. Például az építészet, vagy a gépészet. Esetleg egy sportösztöndíj.

A lány kérdő mosollyal az arcán nézett rá.
- Építészet?
- Igen, az építészet nagyon érdekes. A semmiből teremthetsz egy otthont, ami aztán fontos lesz egy párnak, egy családnak, és élmények, emlékek millióival telítik meg. Ez egy fantasztikus dolog – mondta átszellemülten. – És te mire gondoltál?
- Nos… ne nevess! Az első ötletem a kommunikáció volt – vigyorgott rá Nessie. – Tudom, hogy azzal sose volt bajom, de jó lenne többet tudni az emberi, normális oldaláról is.
- Oké. Akkor elkezdhetünk olyan egyetem után kutatni, ahol van minden. Neked meg nem árt készülődni arra a nagy érettségire.
- Ugyan, Jake – nézett rá Renesmee felhúzott szemöldökkel –, úgy ismersz, mint akinek szüksége lenne még bármiféle tanulásra?! Minden benne van már a fejemben, amit tudni kell.
- Jól van, okoska.

Ragyogón néztek egymásra; mosolyogva, gondtalanul. Egyikük sem remélte, hogy a „közös tervezés” ilyen könnyedén fog menni. Talán ez is a bevésődés hatása. A gondok eltörpülnek, semmivé foszlanak, ha tudják, hogy együtt lehetnek, és nem kell elszakadniuk egymástól.
Végtelen hosszú, boldog perceken keresztül csak ültek így némán. Aztán a pillanat elmélyült, és édes feszültség kezdett vibrálni közöttük. Nessie lenézett a szép ívű ajkakra, majd vissza a férfi egyre jobban elsötétülő szemébe. Jacob légzése nehézkessé vált, ahogy lassan a lány felé hajolt. Aztán egy örökkévalóságnak tűnő idő múlva végre találkozott a szájuk.

A férfi egyik keze a lány combjáról a tarkójára siklott, hogy még közelebb húzza magához. Jake mohón falta a tüzes, puha ajkakat, majd Nessie első elhaló nyögése után közéjük csúsztatta a nyelvét. A csók mélyebbé vált, ami elködösítette mindkettejük elméjét. A józan gondolkodás, a világ racionalitása megszűnt, és csak a test követelőző akarata maradt.

A forró, kissé érdes tenyér apró millimétereket haladva egyre feljebb csúszott Renesmee combján, miközben a tarkóját simogató kéz az ellenkező irányba indult, le a hátán, míg el nem érte az izmos kis gödröcskét a gerince aljánál. Ott egy pillanatra megpihent, majd becsúszott a szűk kis póló alá, és belemarkolt a selymes bőrbe. Aztán a póló alatt maradva elindult vissza, felfelé.

Nessie-t elöntötték a vágy remegtető hullámai. Hagyta, hogy ez az őrült perzselés irányítsa a mozdulatait; a férfi vállába mélyesztette körmeit, megragadta az izmok lüktető, pulzáló tömegét, aztán a kezét felcsúsztatta a nyakához, ahol végre zavaró ruhadarabok nélkül érezhette a tűzforró bőrt.

Jacob érintése a hátánál egy kicsit megtorpant, majd bátortalanul indult el előre, a lány vékony derekán át a hasa felé. Renesmee ismét belenyögött a csókba. A teste egészében érezte a végigszaladó, égető lávát, ami finom lúdbőrt hagyott maga után. A férfi keze ismét megindult felfelé mozgásában. Lélegzetvisszafojtva, egyszerre várták, hogy az a hatalmas tenyér végre betakarja a sóvárgó halmokat, de a pillanat soha nem érkezett el.

Jake zihálva vált el tőle, és – még mindig ködös tekintettel – igyekezett rendbe szedni mindkettejük csapzott külsejét, mivel látta, hogy Nessie még nem szakadt ki az ölelkezésül okozta kábulatból, és nem érezte meg a váratlan vendéget.
- Csak kiszagoltak minket – morogta bosszúsan az orra alá, aztán az érkező felé fordult.
Az alakváltó farkasok jellegzetes illata csak most jutott el Renesmee tudatáig. Lehunyt szemmel mélyet szippantott a sós, tengeri levegőből. Mikor felnyitotta szemhéjait, már tudta, ki a türelmetlen látogató.
- De rég láttalak, kicsi lány!





_@/"

2010. január 19., kedd

Jacob & Nessie - MÁSODIK FEJEZET - Mesék

Sziasztok!

Új fejezet begépelve, huh, jó sokáig tartott. De ez eddig rekord hosszúságú: word-ben 5 oldal. :) A következő fejezet egy része pedig kész van már, holnap/holnapután talán már fel is tudom tenni. Aztán sajnos megint belassulok, mert szakdogát kell már nagyon írnom... :) Jaj, és megvan a töri eredmény is, 3 lett. Majd kiugrottam a bőrömből, mikor megtudtam. Úgyhogy ez a félévem kifújt végre, és már csak az utolsó van, ami legalább beadandó, meg órára járás szempontjából könnyű lesz (a szakdogán kívül mást nem kell írni, és óráim se lesznek már), úgyhogy lesz elég időm írni, és nem hanyagolom el az ifjú szerelmespárt :)

Na, hagylak titeket olvasni :)
Vagyis még egy apró megjegyzés: kommenteknek, megjegyzéseknek nagyon örülök, ha jó sok van, mindig gyorsabban betámad az ihlet-manó :) /Igen, ez célzás volt. :) /

Íme a fejezet:



Második fejezet – Mesék



Nessie ijedten figyelte apját, ahogy az mérgesen méregeti Jacobot. Ő zavartnak tűnt, és olyannak, mintha aggódna valami miatt. Inkább az anyja megértő arcához fordult. Elmesélték már neki az ő történetüket, hogy hogyan szerették egymást, mikor még az anyja ember volt, és Renesmee sejtette, hogy Bella sokkal jobban meg fogja érteni az érzéseit, mint Edward.
A feszült csendet a vámpír férfi törte végül meg.
- Nem gondolod, Jacob, hogy ideje lenne most már mindent elmondani Nessie-nek?

A lány kíváncsian fordult felé, de Jake továbbra is az apját bámulta. Fejében rögtön a legszörnyűbb gondolatok futottak végig – talán titokban régóta van valakije a férfinak, vagy a két faj annyira összeférhetetlen, hogy emiatt nem lehetnek együtt? Az összes lehetőség, ami feltűnt az elméjében, szörnyűségesnek tűnt. Aztán végre megérkezett a válasz.
- De, most már én sem tiltakozom ellene. Megtörtént, amire vártam, így megtudhatja a teljes igazságot.
Jake komoly hangja és arckifejezése még jobban megrémisztette.
- Ti most mi a csudáról beszéltek? – kérdezte remegő hangon.

A rézbőrű férfi felé fordította fejét. Az ő szemében ugyanazt a félelmet és bizonytalanságot láthatta, amit valószínűleg a sajátjában is látna most. Azért Jake megpróbálta kontrollálni a hangját, hogy ne ijesszen rá még jobban, de nem sikerült neki teljes mértékben. Félt az elkövetkező percektől, és attól, amit okozhatnak.
- Menjünk be a házba! Ott kényelmesebben tudunk beszélni.
Nessie már végképp nem értett semmit, de azért bizonytalan léptekkel elindult utána. Bent a nappaliban mind úgy foglaltak helyet, hogy neki már csak az egyszemélyes fotel maradt, szemben velük. Egyre feszültebb lett ettől a szertartásos körítéstől.
- Elmondaná végre valaki, hogy mi folyik itt?!

Jacob egy pillanatra belenézett a szemébe, majd zavartan a mögötte lévő falat kezdte tanulmányozni. Látszott a tekintetén, hogy azon rágódik, hogyan kezdjen hozzá. Aztán még pár néma perc után végre megszólalt.
- Nessie, amiről beszélnünk kell, az egy quileute legenda, amit az elmúlt évek során még egyszer sem meséltem el neked. A farkasok szerelméről szól.
Itt elakadt a mondandójában, és hezitált, hogy is folytassa tovább, hogyan tudná kíméletesen elmondani neki a lényeget.
- Mi lenne, ha csak egyszerűen belevágnál? – kérdezte a lány frusztráltan, mintha belelátna a gondolataiba.
- Jó, jó, értettem. Szóval a történet arról szól, hogy hogy ismerhetik meg a farkasok az igaz szerelmet. Miután először farkassá váltunk, előfordul, hogy meglátunk valakit, egy lányt, és rögtön tudjuk, hogy ő az igazi. Egyszeriben megtaláljuk a lelkitársunkat, akitől aztán soha többé nem akarunk, és nem is nagyon tudunk elszakadni – érződött a szavaiból, hogy régóta elfojtott érzések törnek most elő belőle. Az utolsó mondattal pedig túlcsordultak, és nem tudta tovább folytatni.

Nessie félve pillantott a még mindig nem felé irányuló szempárba. A kérdés üvöltött az elméjében, csak sajnos azt a férfi nem hallhatta most.
- És te megtaláltad már a… társad? – igyekezett minél jobban elfojtani a hangja remegését.
- Igen, én már bevésődtem. Így hívjuk ezt a folyamatot. – Jake végre ránézett, és így éppen láthatta az első könnycseppet, ami kicsordult a szomorú, barna szemekből. – Nessie, mi a baj?
- Hogyhogy mi a baj? Hát… akkor mi… soha…
A mondatot egy szívfájdító zokogás törte meg, amiből a férfi végre megértette, hogy a szavai nem voltak elég világosak. Két lépéssel a lány előtt termett, letérdelt hozzá, és gyengéden felemelte lehajtott fejét, hogy a szemébe nézhessen.
- Butus Nessie-m. Nem értetted meg – nézett rá azzal a gyönyörű, széles mosolyával. – Mi egymással vésődtünk be. Még a kezdet kezdetén.

Renesmee hallotta a szavakat, de a jelentésük csak lassan szivárgott át a kétségbeesés ködén.
- Mi… micsoda?
- Te vagy az én lelkitársam. A másik felem.
A lányban egy pillanat alatt szétáradt a boldogság, de aztán a következő pillanatban egy másik érzés is.
- És ezt miért nem tudhattam eddig? – villant meg haragosan a szeme.
- Hát… én… csak nem akartam, hogy ez befolyásoljon. Azt szerettem volna, ha szabad akaratodból vagy mellettem, és nem egy misztikus dolog kényszere miatt.
- Értem – bólogatott Nessie megbocsátón, ezek végtére is érthető indokok voltak. – Akkor mi most… társak leszünk örökre?

Jake szája újra nagy vigyorba indult, egészen a következő pillanatig, amikor is a háta mögött meghallotta a célzatos torokköszörülést. Meglepetten kapták oda mindketten a fejüket – teljesen elfeledkeztek róla, hogy a lány szülei is a szobában ülnek.
- Ez azért bonyolultabb ennél – szólalt meg Edward indulattól elfojtott hangon. – Jobban végig kellene ezt gondolni.
Bella próbálta tompítani a helyzetet.
- Drágám, nyugodj le, és hagyd, hogy ezt ők intézzék el.
- Már hogy hagyhatnám?! Ő az én lányom és nem fogom végignézni, hogy baja esik egy farkas miatt.

Ezt már az említett sem hagyhatta szó nélkül. Jacob gyorsan felpattant, és úgy helyezkedett, hogy mindenkit láthasson.
- Tudod, hogy soha nem tudnék ártani neki. Ha a kötés engedné, még akkor sem.
Edward egyre dühösebb lett, amitől a hangereje is emelkedett.
- És mi lesz az álmaival, a céljaival? Ha lekötöd ide, La Push-ba…
- Nessie oda megy, ahová szeretne. Ha pedig ő is úgy akarja, akkor követem bárhová.

Most, hogy róla folyt a vita, Nessie érezte, hogy ideje lépnie.
- Ebből elég! – próbálta túlharsogni őket. – Talán hadd döntsem el én, hogy mit szeretnék. Most például elmenni – Edward kérdőn és egyben idegesen nézett rá. – Jacobnak és nekem beszélnünk kell. Kettesben!
A féltő apa már nyitotta volna a száját, de Bella egyetlen pillantásával elnémította a még meg sem születő szavakat.
- Menjetek csak. Tényleg van megbeszélnivalótok.
Ezzel egy megértő, és egy dühös szempár kereszttüzétől kísérve kisétáltak a házból, vissza az erdőn túli tisztásra.



--*-*--



Jó ideig némán ültek csak egymás mellett a hűvösen csiklandozó fűben. Nessie a gondolatait próbálta rendbe szedni a fejében, Jake pedig türelmesen várta, míg kész nem lesz a beszélgetésre. Egy újabb csendes negyedóra után a lány végre feltette az első kérdést.
- Mi lesz most?
A férfi mosolyogva, de összehúzott szemöldökkel nézett rá.
- Ez főleg tőled függ. Az történik, amit te szeretnél.
- Nem, nem, ez nem így működik. A döntéseink legyenek közösek.
- Nézd, Nessie, ez tényleg nem így működik. A bevésődés engem sok mindenre kötelez. Azt teszem, amit te szeretnél, ami neked a legjobb. Azt kell tennem.
- Ez… ez most komoly?
- Teljesen. Amíg kisebb voltál, én voltam a legodaadóbb barát, védelmező vagy segítő, amire épp szükséged volt. És az én érzéseim is nagyjából eddig terjedtek. Most, hogy te már mást is szeretnél, az enyémek is bővülhettek.
- És mi van az én kötelezettségeimmel?
- Nessie, neked nincsenek kötelezettségeid. Én addig megyek, ameddig te szeretnél. Ha életed végéig csak a barátot látnád bennem, akkor én akként lennék a legboldogabb. Persze reménykedtem benne, hogy nem csak ennyit fogsz érezni majd, de nekem úgy is jó lett volna.

Renesmee furcsa pillantással nézett fel rá, ami nem tudott mire vélni.
- Ez így nem igazságos! Te… teljesen ki vagy szolgáltatva az én labilis érzelmeimnek. És mit kapsz érte cserébe?
- Édes, én a legnagyobb kincset kaptam meg: azt az embert, aki a tökéletes társam.
- És ez elég?
- Ki akarhatna ennél többet? – mosolygott szerelmesen a lányra.
- Én! – mondta Nessie magabiztosan. – És többet akarok adni neked! Nem leszek diktátor az életedben. Közös döntéseink lesznek, és nincs vita.
- Rendben, nincs vita – válaszolta szélesedő mosollyal Jacob.
- Oké – aztán a lány végre megértette a szavai hátsó jelentését. – Nem oké. Inkább vitatkozz velem!

A férfi nem bírta most már nevetés nélkül.
- Nessie! Közösen fogunk dönteni, megígérem. Mindent megbeszélünk majd, átrágjuk a lehetőségeket, nagy ritkán talán még vitatkozhatunk is, csak hogy nyugodt legyél.
Most már végre a lány arcán is mosoly látszott.
- Ki van még bevésődve a falkából?
- Már elég sokan – hirtelen villant az ötlet a fejébe. – Mi lenne, ha valamelyik nap elmennénk La Push-ba? Akkor új szemmel is láthatnád végre a többieket. Úgyis rég voltál már mifelénk.
- Rendben, az jó lenne – egyezett bele a lány.
Kis csend állt be a beszélgetésbe. Nessie az otthoni dolgokon rágódott.
- Furcsa. Azt hittem, anya lesz jobban kiakadva. Mindig ő volt a szigorúbb, most meg egész megértő lett.
- Mert szerintem ő jobban meg is ért.

A lány kérdőn nézett erre a kijelentésre.
- Apád csak nagyon félt téged. Ami érthető is, mert nem tudjuk még, hogy mennyire vagyunk kompatibilisek.
- Ezt hogy érted?
- Végül is te félig vámpír vagy. Én meg egy alakváltó farkas. Ha például lenne mérged, én már rég nem élnék.
- De… de hát… ha összevésődhettünk, vagy mi, akkor jónak kell lennünk, nem? Passzolnunk kell egymáshoz!?
- Nessie, ez egy eléggé misztikus dolog. Nem igazán ismerjük a természetét, hogy hogyan is működik, vagy mi alapján választ az univerzum.
- De valami feltevés csak van, nem?
- Hát, van egy pár. Az egyik szerint a fajfenntartás a célja. Talán a legtökéletesebb partnert találjuk meg, akivel továbbörökíthetjük a géneket.

Látta, hogy a lány arca lassan a haja szép, vörös színét veszi fel, ahogy ilyen kényes kérdésekhez terelődtek. Igyekezett inkább másfelé vinni a szót.
- Bella… az anyád, ő sosem törődött a tabukkal – mondta mosolyogva, ahogy visszatért az előző témára.
- Igaz. Ő is olyat szeretett, akit nem lett volna szabad. Aki veszélyes volt ránézve.
Jacob arca elkomorult erre a mondatra, amit Nessie rögtön észre is vett.
- De te nem vagy rám veszélyes. Ha akarnál, se tudnál kárt okozni bennem – ahogy ezt kimondta, egy új gondolat fogant meg a fejében. – Talán épp ezért lettem én a társad. Hogy ez az érzés, hogy bajt okozhatsz a párodnak, ez ne kísérthessen.
- Ebben is lehet valami – válaszolta, de nem akart többet erre gondolni. – Amúgy Bella engem is meglepett. Kezdetben nagyon dühös volt rám a bevésődés miatt. Mintha tehetnék róla.

Egy szó nagyon megragadta a lány figyelmét.
- Kezdetben? Mikor vésődtünk mi össze?
Jake a homlokát ráncolta, miközben habozott a válasszal. A lány mindig észrevette az apró elszólásokat. De talán most már elmondhatja neki a teljes történetet. Még a Bellával kapcsolatos részeket is.
- Figyelj, Nessie! Most elmesélek neked mindent, de kérlek ne ítélj addig, amíg a végére nem értem!
A komoly szavakra hirtelen csak bólintani tudott, aztán érdeklődő szemekkel várta a folytatást.

Jacob gyorsan hozzáhajolt, és egy rövid, lágy csókot adott az ajkaira. Ahogy el akart távolodni, a lány utána kapott, és a tarkójába markolva visszahúzta magához. Ez a csók hevesebben indult, aztán hamar lassúbbá vált. Finoman ízlelték egymás ajkát, élvezve, ahogy a pillangók verdesnek az alhasukban. De mielőtt elmélyülhetett volna, a férfi határozottan elvált tőle.
Nessie légzése lassan csillapodott, tekintete még egy ideig homályos maradt.
- Ezt miért kaptam? – kérdezte szelíd mosollyal.
- Biztosíték gyanánt.
- Ennyire szörnyű lesz, amit mesélsz?
- Remélem, nem – mosolygott rá megnyugtatóan Jake. – Akkor kezdem. Régen, sok-sok évvel ezelőtt szerelmes voltam az anyádba.

Most rögtön belevágott a közepébe, nem akarta megint a lány idegeit őrölni. Gyorsan folytatta, látva a lány összezavarodott tekintetét.
- Nem úgy, mint beléd. Az a szerelem teljesen más volt: nem ilyen édes, perzselő és mély, de azért szerelem – miután ezt elmondta, már nem mert a másik szemébe nézni, inkább a rét földjét bámulta kitartóan. – Apád megjelenése jól lerontotta az esélyeimet, de mikor elment, és főleg mikor farkas lettem, és megtudtam, hogy miféle is ő, akkor úgy éreztem, lehet még esélyem. Persze sose volt. Utána Edward visszatért, és minden ott folytatódott, ahol abbamaradt, vagy még szorosabban. Aztán megtudtam ezt a házasság, meg nászéjszaka dolgot, amit terveztek, és majd megőrültem a tudattól, hogy Bella mekkora veszélynek teszi ki magát. Belül már szinte eltemettem őt. Felkészültem a legrosszabbakra: hogy vámpírként jön haza, vagy nem sikerül az átváltoztatás, és tényleg halott lesz. A kettő lényegében ugyanazt jelentette számomra – mély levegőt vett, hogy lenyugtassa magát, és folytatni tudja. – De mikor hazajött, egy még szörnyűbb lehetőség fogadott. Ott volt óriási hassal, egy furcsa magzattal, ami öntudatlanul bántotta őt – gyorsan a lányra pillantott, de ő lehunyt szemmel hallgatta. – El akartam rohanni, végleg otthagyni ezt az egész kupit, és az agyamban újra halottként látni, de nem tudtam. Valami nem hagyta, hogy távol legyek tőle. A parányi, még meg sem született lény már akkor elemi erővel vonzott magához, csak még nem tudtam róla, hogy ő teszi ezt velem. Amikor megszülettél, nem figyeltem rád, nem néztelek meg, mert Bella életben tartásával voltunk elfoglalva, de mikor azt hittem, meghalt, akkor… mérhetetlenül dühös voltam… és meg akartalak… - a mondatot nem bírta befejezni.

Még a gondolat is fájt neki, hogy már a legelején elveszthette volna a lányt, hogy valaha megfordult a fejében, hogy bántsa őt. Csukott szemmel érezte, ahogy Nessie enyhén remegő testtel hozzábújik az ő forró mellkasához. Ez elég erőt adott neki, hogy folytassa.
- Borzalmas gondolatok voltak. De aztán belenéztem a szemedbe, és létrejött a varázslat. Azóta pedig szinte minden pillanatomat te töltöd ki. Ott vagy a bőröm alatt, minden idegsejtemben. Érezni akarom az összes rezdülésed, látni minden mosolyod, felszárítani az összes könnyedet.

Jacob végre kinyitotta a szemét, és éles közelségből láthatta Nessie nedves pillantását. Ő remegő hangon szólalt meg.
- A könnyszárítgatást kezdheted is – Jake mosolyogva érintette össze a homlokukat. Pár perc után a lány eltávolodott tőle, de csak annyira, hogy újra a szemébe nézhessen.
- És mi lett az anyám iránt érzett szerelmeddel? – kérdezte aggódva.
- Nessie, nekem már csakis te létezel. Mikor megtörténik a bevésődés, minden más régi érzés megszűnik, mintha egy előző életedben történtek volna azok a dolgok – a lány értetlen tekintetét látva bővebb magyarázatba kezdett. – Emlékszek mindenre, az érzésekre is, de olyan, mintha nem is velem történt volna. Már nem jelent semmit az, ami régen olyan kínzóan fájt. Te eltöröltél mindent. Már csak az az egy számít, aki a társam lett. Nehéz ezt megérteni, amíg nem éled át.

Nessie egy félmosollyal az arcán nézett rá.
- Milyen jó lenne most, ha visszafelé is működne a képességem. Meg tudnád mutatni.
- Akkor nem haragszol rám? Nem akarsz hazarohanni, és itt hagyni, hogy soha többet ne láthassalak?
- Hogy akarhatnék ilyet, butus farkasom?! A társam vagy… a társad vagyok, örökre! És ahogy te nem tudsz fájdalmat okozni nekem, úgy érzem, én sem tudnék neked. És soha nem is akarnék.
- Kezdem érteni, hogy miért te lettél a bevésődésem. Csodálatos vagy, Nessie.

A következő pillanatban ráhajolt a hívogató ajkakra. Ez a csók teljesen más volt, mint az eddigiek. Lágy, édes, mentes minden hevességtől. Mindkettejük kimondatlan, túlcsorduló szerelme érződött benne. Nessie szemében ismét könnyek kezdtek gyűlni ettől a fájdalmasan égető, gyönyörű érzéstől. A kezét elindította Jacob arca felé, de aztán meggondolta magát. Nem akarta ezt a kavargó vihart a férfira zúdítani. Erőtlenül ejtette le a kezét.

Jake-et is meglepte a csók. Most nem indított el a testében olyan heves reakciók, mint az előzők bármelyike, de a lelke annál inkább eltelt a szerelmükkel. Egy angyal csókja lehet ilyen – futott végig az agyán, míg aztán a fehér ragyogás minden további gondolatot el nem tűntetett.

Az érzéstől megriadva vált el a lánytól. Vajon ő is átélte ezt?! A tágra nyílt tekintetéből, a szemében tükröződő érzelmekből ítélve igen. Percekig bámulták csak egymást, újratanulva a másik arcát, míg a feltámadó szél egy ismerős szagot hozott feléjük. A vámpírok – Jake számára nem épp kellemes – aromáját. Körülnézett, és látta, hogy a nap már majdnem teljesen lebukott a horizont mögé. Már biztos a lány keresésére indultak. Mintha baja eshetne mellette – gondolta mérgesen.

- Jobb lenne, ha most hazavinnélek.
- Tudom, én is éreztem – mondta Nessie fintorogva.
- Akkor holnap elmehetnénk La Push-ba, és talán beszélgethetnénk a jövődről is egy…
- A jövőnkről, Jacob. Emlékszel? Közös döntések.
- Rendben. Beszélünk a mi jövőnkről – hagyta rá mosolyogva.

Hazaérve az ajtóban egy villanásnyi, gyors csókot nyomott a szájára, és berohant a fák közé, ahonnan Nessie már hallhatta is az átváltozás ismerős hangjait.





_@/"

2010. január 1., péntek

Jacob & Nessie - ELSŐ FEJEZET - Új illat

Sziasztok!
Itt én ma nagyon felbuzdulva megírtam az első rendes fejezetet, ami hip-hop el is indítja a történetet (nincs értelme már az elején elkezdeni húzni a dolgot). Olvassátok olyan lelkesedéssel, amilyennel én írtam.
A következő tényleg nem tudom, mikor jön, most már nagyon el kell kezdenem tanulni, de igyekszek majd azzal is.

Íme:



Első fejezet – Új illat




Végre megint eljött a tavasz, és az első rügybontó nap. Nessie azóta várta már ezt, mióta az év elején olyan viharosan hazatért. A tavasz megjötte mindig közös ebédet jelentett Jacobbal. Jó pár éve szokás volt ez már náluk. Ahogy reggel megérezte az ébredő természet illatát, máris izgatott lett a szíve. Gondosabban választotta ki az aznapi ruháját, aztán csak várta a férfit türelmetlenül. Ezt a nyugtalanságot még fokozta, hogy az első lágy szellő most egy egészen új illatot hozott magával. Valami édes, ragadós, teljesen más ízt, ami felkavarta az érzékeit. Különös buborék nőtt tőle a mellkasában. Még nem tudta, hogy mi ez, de azt sejtette, hogy újdonságot fog hozni az életébe. A szél melegedő fuvallata is ezt súgta felé.

Aztán ebédidő előtt nem sokkal végre megérkezett a magas, széles vállú, folyton mosolygós Jacob is, ezúttal teljes öltözékben. Nessie elészaladt, és szemrehányóan nézett fel rá.
- Mi tartott ennyi ideig? Reggel óta rád várok!
Ő erre lágyan megsimogatta az arcát.
- Ne türelmetlenkedj, nem szalad el az ebéd. A mai menüt már levadászták nekünk.
A lány csilingelő hangon felkacagott.
- Különben is, teljesen fel kellett öltöznöm, és vezettem idáig. Így sokkal lassabb vagyok.
- Ne is erőlködj, farkasember! Tudom, hogy megint a hasadat süttetted a napon.

Nessie játékosan rácsapott a hasára, de a következő pillanatban el is húzta a kezét, mintha forró lábashoz nyúlt volna. Az érintkezés furcsa bizsergést indított el a gyomrában. Zavartan félrenézett a férfiről.
- Indulhatunk? – kérdezte növekvő idegességgel a hangjában.
- Persze, pattanj be a kocsiba.



--*-*--



Az autóút gyorsan eltelt, főleg, hogy Nessie el volt merülve a saját gondolataiban, és csak bámult kifelé a szélvédőn. Mi volt ez az érzés? Eddig miért nem történt velük, vele soha ilyen? Hisz ezer éve ismeri Jacobot. Persze az érzései sose voltak teljesen normálisak vele kapcsolatban. Emlékezett, mikor még kislányként mindig magának akarta, ki akarta sajátítani.
Jacob érzékelte a lány szótlanságát, de nem akarta megzavarni őt. Ha szüksége lesz a segítségére, majd szól neki.

A vörös hajú szépség csak akkor nézett fel, mikor a kocsi lefékezett, majd végleg megállt. Gyorsan körbenézett, hogy merre hozta őt a férfi. A parknál álltak meg, ahol a világ legjobb hot dog-ját lehetett kapni. Megvették az ételüket és letelepedtek vele egy nagy platánfa tövébe, a fűbe. A bőséges ebéd közben végre Nessie is úgy érezte, hogy minden olyan, mint régen, és feloldódott egy kicsit.
- Meséltem már neked, farkasom, hogy idén le szeretnék érettségizni? Nem bírok ki még egy évet gimisként. Valahogy nem érzem már odavalónak magam.
- Idén? – csodálkozott el a férfi. – Nem korai ez egy kicsit?
- Nem hiszem. A tudásom megvan hozzá, viszont türelmem nincs még egy évet végigülni azokon az unalmas órákon. Az élet többet taníthat már nekem.
- És mit tervezel a suli utánra? – puhatolózott óvatosan Jacob.
- Hát… még nem tudom pontosan. Talán egy kis utazgatás, vagy valamilyen egyetem. Még nem igazán alakult ki semmi biztos a fejemben.

Jake a következő nagy falat ürügyén elgondolkodott magában. Lehet, hogy be kéne végre avatni a lányt a farkasok újabb furcsaságába? Mesélni kellene neki a bevésődésükről? Ezt a kérdést nem tudta eldönteni magában már nagyon régóta. Elmondja-e neki, vagy hagyja, hogy saját magától hozza meg a végső lépést, ha ő is azt szeretné?! Mindenesetre most sem volt elég bátorsága hozzá, ezért úgy döntött, kivár még, hogy Nessie tervei hogyan alakulnak.

Lenyelte a falatot. Tovább kellene vinni a beszélgetésüket – figyelmeztette magát.
- És ezután mit csináljunk?
A lány elgondolkodott egy pillanatra, amíg rágta a húst.
- Kivihetnél a rétre! Rég voltam arra, télen nem olyan hangulatos.
- Rendben, megbeszéltük.
Gyorsan befejezték első tavaszi ebédjüket és visszaindultak a nagy házhoz.



--*-*--



Ez most nem a nyugodt hallgatás volt közöttük, ami gyakran rájuk talált. Ez feszült csend volt, amikor mindketten keresik a szavakat, a mozdulatokat, de nem tudnak biztos pontra találni. Néha nyíltak a szájak, mintha megtörni készülnének a hallgatást, de aztán pár pillanat múlva vissza is csukódtak. Nem voltak szavak, amik jól kifejezhették volna a bennük tomboló kérdéseket, kéréseket, vágyakat.

Jacob érezte, hogy már nem csak a barátja és támasza akar lenni a lánynak, hanem annál sokkal több. A szerelme akart lenni, a társa, és később a szeretője is. De nem, hogy is gondolhat ilyet? Nessie olyan fiatal még. Kinézetre olyan 15-16 éves lehet. Nem tudta biztosra az emberi korát, hisz ő olyan másként növekszik. De még nem akarhatott ilyen dolgokat, az biztos.

Közben a vörös hajú lány azon rágódott, hogy hogyan mondhatná el, mit érez? Egyáltalán el merje-e mondani neki? Jake ismeri őt a születésétől fogva, és csak a védelmezendő kishúgot látja benne, nem a fejlődő, a tavasszal kibontakozó nőt. Viszont ha nem mutatja meg neki, soha nem is fogja ezt az oldalát észrevenni.

Hirtelen Jacob felé fordult, és meleg tenyerét a rézbőrű archoz érintette. Érzelmek és gondolatok színes kavalkádja kezdett örvényleni felé, amiből csak néhány részlet ragadt meg az elméjében: a furcsa, repkedő érzés a gyomrában, amikor megöleli, az a növekvő vágy, amivel a mosolygó ajkakat figyeli, az izzadás a tenyerében, a pillanatra elakadó lélegzete, ahogy a csupasz, széles mellkasát meglátja. Nessie keze már nem tapadt az arcára, de az érzések még ott keringtek az elméjében, és az egész testében. És ahogy felfogta, hogy mit is látott, a képzeletbeli lámpa végre éles, fényesen világító zöldre váltott.

Jake fölé hajolt, belenézett a csokoládé színű szemekbe, amikben láthatta a szótlan reményt. Finoman ereszkedett közelebb hozzá; türelmesen, esélyt adva neki a menekülésre. De Nessie nem készült sehova. Erre a pillanatra várt tudat alatt azóta, hogy visszatért a csereprogramból, és újra találkozott az ő farkasával. Az akkori csendes fellángolás hamar és észrevétlenül finomult egy sokkal mélyebb valamivé.

Érezték a másik forró, édes leheletét az ajkuknál, azt a furcsa rándulást a gyomrukban, és utána már csak a perzselő tüzet, ami felégetett minden kétséget, félelmet. A puha ajkak keményen találkoztak. Jacob nem akarta lerohanni a lányt, de úgy érezte, az erőfeszítései hiábavalóak. Soha nem tapasztalt még ehhez foghatót. Vörös köd ülte meg az elméjét, és csak csókolni, csókolni akarta a másikat, míg a lélegzete el nem fogy, és belehullhat végre a sötétségbe. Megpróbálta ellágyítani az érintkezést, és átcsúsztatta a nyelvét Nessie ajkaihoz, ahol hamar bebocsátást nyert. A lány íze végigfutott a testén, tüzes vért pumpálva a legtávolabbi testrészeibe is.

Renesmee is hasonlóan érezte magát. Emlékezett még az emberi vér elsöprő ízére, de az semmi nem volt ehhez képest. A legédesebb, legtisztább vér sem érhetett fel hozzá. Tudta, hogy mostantól függője lesz a férfi csókjának. Bizsergett a tarkója, zihált a mellkasa.
Mielőtt nyelveik igazán játszadozni kezdhettek volna, Jacob elszakította a száját az övétől. Ez szinte fizikai fájdalmat okozott mindkettejüknek. Jake félve nyitotta ki sötét szemeit; félt a lány esetleges reakciójától. De a félelme alaptalan volt. Nessie édesen kipirult arccal, hatalmasra tágult szemekkel nézett fel rá. Így még gyönyörűbbnek látta, mint eddig bármikor. Aztán egy szelíd, csodálkozó, de elégedett mosoly is megjelent az arcán.
- Ez… ez… fantasztikus volt. Akarok még!
A férfi elnevette magát – Nessie most nagyon emlékeztette a kislányra, aki szinte minden újdonság iránt lelkesedett.
- Később, édes, most inkább menjünk haza, mielőtt apád feje szétrobban otthon, és a keresésünkre nem indul.
Ez a kilátás kicsit elvette a kedvét a folytatástól. De csak egy egészen parányit.
- Gondolod, hogy meghallotta a gondolatainkat?
- Hát, amilyen intenzívek voltak az enyémek, biztos vagyok benne.
- Akkor tényleg jobb, ha megyünk.
Az utat hazáig kézen fogva, és a már visszatért nyugodt, békés csendben tették meg. Azonban az ajtóban már várta őket a dühös tekintetű szülői pár.



_@/"

Jacob & Nessie - PROLÓGUS

Szisztok!
Kicsi csúszásban, de kész (szörnyen nem bírom mozgatni a jobb kezem valami miatt). Olvassátok!!!!! :) Remélem, hogy ez a kis bevezető fejezet elnyeri a tetszéseteket. Írhatok is nekem, hogy mi a vélemény róla.
Viszont a folytatást nem merem 16-a előtt ígérni, mert akkor lesz a töri vizsga, kéne rá már készülni kicsit. Ha mégis, akkor meg úgyis csak örülünk neki.

És még valami: AZ ÍRÁS MIND A 4 KÖNYVET ALAPUL VESZI, TEHÁT SPOILER!!! (vagy mi :) )

Nos, íme:



Prológus – Évek


A sötét és a csokoládébarna szemek összekapcsolódtak. Csak nézték egymást hosszasan, anélkül, hogy az idő változását észlelték volna. Aztán a fiú megtörte a mozdulatlanságot és a csendet.
- Nessie, szeretnék kérni tőled valamit!
- Kérj bármit, Jacob, amit csak szeretnél – felelte a vörös hajú lány csintalanul mosolyogva.
- Megmutatnád nekem a legkedvesebb emlékeidet? Persze, amikben én is szerepelek.
Egy pillanatra meglepetés futott végig a fiatal, bájos arcon, aztán visszatért a mosoly.
- Csak ennyi? Ezen stresszelsz órák óta? Butus farkasom, persze, hogy megmutatom, ha szeretnéd.
A következő mozdulattal a rézbőrű férfi arcához ért, akinek a szeme előtt sorra peregni kezdtek az emlékek, színesen, élesen, érzelmekkel és érzetekkel telítve.


A tavasz végre rügyet vetett a fákon, és édes illattal hintett be mindent. Örült, hogy végre vége a hosszú télnek, és egy kis napfény költözik közéjük újra. A feléledő lágy fuvallat viszont nem csak az ébredő természet zamatát hozta, hanem egy sósabb, fűszeresebb pézsmaillatot is. Rögtön felpattant, és apró lábain az ajtóhoz szaladt. A szülei már meg sem lepődtek, nem is kérdeztek semmit. Kint beigazolódott az, amire számított: a magas, széles mosolyú fiú már várt rá a tisztást körülvevő erdő szélén.
- Jake, hát eljöttél?
- Engem is kihajtott ez a jó idő – felelte a megszólított még nagyobb mosollyal. – Rég nem találkoztunk.
- Ja, vagy egy hete – feleselt vissza neki a lány.
- Az igenis sok idő. De nem ezért jöttem. Szeretnélek elvinni ma valahová. Kicsit emberek közé.
Nessie egy pillanatra elbizonytalanodott.
- Biztos, hogy ez jó ötlet?
- Ne aggódj, egy farkas lesz veled – mosolygott még mindig Jacob. – Nem lesz semmi baj. Enni megyünk.
A lány most már semmit nem értett, és ez ki is ülhetett az arcára, mert a fél-óriás folytatta is tovább.
- A parkban van egy szuper hely, szeretném, ha te is kipróbálnád, hátha megízlik végre valamilyen emberi kaja.
- Oh - sóhajtott a lány megkönnyebbülten -, egy pillanatra nagyon megijedtem. Mondjuk, te nem szoktál ilyen nagy őrültségeket csinálni. És mit fogunk enni?
- Hot dogot.


A napsütötte nyári réten feküdtek. Mindketten pukkadásig tele voltak; az előbb ért csak véget a kettesben eltöltött vadászat. A nyolc éves forma kislány és a hatalmas farkas teljes békességben heverészett egymás mellett. Jacobnak nem volt még kedve visszaváltozni, ahhoz nagyon telinek érezte magát. Ráadásul farkasként jobban érezhette a lány illatát, hallhatta, ahogy természetfeletti szíve ver.
Aztán Nessie váratlanul arrébb mozdult, és az ő bundás, légzéstől fel-le mozgó mellkasára igazította a fejét. Belefúrta arcát a vöröses, selymes szőrbe.
- Zavar, ha idekucorodok hozzád, farkasom?
Jacob csak felemelte egy kissé a fejét, majd visszaejtette a puha fűbe, de a lány ennyiből is tudta, hogy nincs ellenére az új pozíció. Egy ideig csak feküdtek ebben a békés fülledtségben, majd a lány a feje alá tette a kezét, mintha csak azt keresné, hogy a legkényelmesebb. A délután további részét így töltötték, félig egymáson fekve, miközben az az apró kéz folyamatosan cirógatta a selymes bundát.


Ezen a télen különös dolog történt: még tovább lassult a növése. Alig várta, hogy Jacobnak is elmesélje a nagy hírt. Csak sajnos a fiú télen ritkábban jött. Szerencsére aznap mégis megjelent, az erdő szélén.
Nem törődve a nagy hideggel, egy farmerban és pólóban, ráadásul mezítláb rohant ki hozzá. Nem bírta tovább magában tartani az újságot.
- Jake! Jake! Olyan történt, de olyan!
- Kicsi lány, nyugalom. Azért vegyél levegőt! Neked még kell – mosolygott a fiú az izgatottságán. Elképzelni sem tudta, hogy mire lehet ez a felhajtás.
- De, de… ez annyira szuper! Mondhatom? Felkészültél?
Jacob csak bólintott, és várta, hogy a lány végre elmondjon neki mindent.
- Nagyapa szerint lelassultam annyira, hogy ősszel suliba mehessek. Elhiszed ezt?! Iskolás leszek végre. Mint a normális emberek.
A fiú még szélesebbre eresztette mosolyát.
- Iskola, mi? Mint a normálisok? Nessie, mióta vagy te normális? Tudod te, hogy mivel jár ez?
A fiú szavai egy kissé elbizonytalanították. Persze, így kevesebbet fognak tudni majd találkozni. De a családja szerint ez is szükséges hozzá, hogy később be tudjon illeszkedni az emberek közé, mint ők.
- Hát, igen… sokkal több elkötelezettségem lesz, de…
- Nem, nem pont erre gondoltam – vágott közbe gyorsan Jake, mikor rájött, hogy a lány félreértette a szavait. – Sokkal többet kell eljárnunk emberi ebédekre, meg reggelikre. Szoknod kell az emberi kosztot, és ki mutathatna meg jobban neked mindent, ha nem én.


Jó pár év telt el a következő emlékig. Nessie már nyakigláb volt a képen, majdnem a végleges magasságában, de még így is elég alacsonynak számított. Mindig fel kellett néznie az ő farkasára. Ezt az iskolai félévet egy másik államban töltötte, cserediákként. Az eredeti idő helyett viszont csak 2 hónapig bírta a távollétet. Hiányzott neki a családja, a szobája, a folyton esős erdő a házuk körül, de leginkább Jacobot hiányolta. A lelke, a szíve csak egy fél darab volt nélküle. Így hamarabb hazautazott. Szerencsére az iskola megértette; gyakran előfordult az ilyesmi.
Az első otthon töltött nap után már nagyon várta őt. Már jönnie kellett volna. Az idő csigalassúsággal vánszorgott csak, mintha az is az ő megtépázott türelmét akarná tovább szaggatni.
Aztán végre meghallotta a rövid vonyítást a fák közül. Előre hívta őt. Szélcsend volt, így a hang gyorsabban eljuthatott, mint az illat. Nessie úgy sietett hozzá, mintha szárnyakat növesztett volna egy pillanat alatt, és Jacob épp hogy fel tudta ölteni a nadrágját, mikor a lány már a karjaiba repült. Ahogy a fiú forró kezei körülzárták, érezte, hogy a szíve olyan őrült vágtába kezd, amilyet még sosem érzett eddig.


_@/"