Nyíri Eszter Stiga vagyok, diplomás óvónő, amatőr író.


A blogon Renesmee és Jacob szerelmének varázslatos történetét olvashatjátok.

„Nessie eléri a felnőttkort, és beleszeret Jake-be. Hogy hogyan bontakozik ki a szerelmük? Itt megtudhatjátok.”

/Aby/



„A szívedet a kezembe helyezted, és én cserébe a sajátom nyújtom neked.”

/Full Moon/

„Elveszve egymásban nem is érzékelték, hogy a kis gyertyák sorra kialszanak, és már csak a telihold fénye ragyog le rájuk.”

/Full Moon/



Jó olvasást, keltsük életre a mesét!



2013. szeptember 2., hétfő

Facebookos Nyereményjáték - "Új dimenziók" kötet

Kedves Olvasók!


Talán (remélem) többen is tudjátok, hogy eléggé aktív facebookos életet élek, és az írással kapcsolatban is sok-sok gondolatot, érdekességet, eseményt megosztok a facebookos írói oldalamon (Stiga's Tales).

A hétvégén az oldalt LIKE-olók száma elérte, majd meghaladta a 100-as álomhatárt (Éljen!! :) ), ennek kapcsán már előre hirdettem egy kis játékot, aminek keretein belül egy dedikált "Új dimenziók" (Aposztróf Kiadó) novelláskötetet és 2 gyönyörűséges (Atyus készítette) könyvjelzőt lehet nyerni.






A teendő ehhez csupán annyi, hogy LIKE-olni kell a Stiga's Tales facebookos oldalát (ha még eddig nem tettétek meg), és tetszikelni a kötet és a könyvjelzők fotóját.



Sorsolni SZEPTEMBER 13-ÁN, PÉNTEKEN este fogok, addig várom a jelentkezéseket. :)




További szép szeptembert Mindenkinek! :)




















_@/"

2013. január 1., kedd

BÚÉK - Jégforró Karácsony (novella)



Kedves Olvasók!


Legelőször is: SIKEREKBEN, SZERELEMBEN GAZDAG ÚJ ÉVET KÍVÁNOK NEKTEK! :))


Ismét eltelt egy év, ráadásul évfordulóhoz érkeztünk - éppen 3 éve kezdtem el írni a Full Moont, Jacob és Nessie történetét.
Azóta sok idő eltelt, sok víz lefolyt a Dunán, elkészült a történet és számos kis kiegészítő "pillanat" hozzá.


Most meglepetésként íme egy újabb titkos kis momentum, még az egyetemi időkből.... :)


Jó olvasást hozzá! :)








Jégforró Karácsony



A vörös hajú, fiatal nő sóhajtva kapcsolta ki a televíziót, majd töprengve a férjére nézett.
– Na, most mi legyen? – kérdezte csüggedten.
A férfi elmosolyodott. – Kettesben karácsonyozás? – villant pajkos fény a szemében.
– Nem, Jake, idén tényleg haza akartam menni. Rég voltunk otthon télen, és Billy is megérdemelne végre egy családiasabb ünnepet.
– Igazad van, Nessie – adta meg magát. – De az időjárást még mi sem tudjuk megváltoztatni.
A félvámpír elgondolkozva nézett ki az ablakon a decemberi sötétségbe. Az időjárás-jelentők hatalmas hóvihart jósoltak 23-ára, ami miatt a legtöbb repülőgép valószínűleg nem szállhat majd fel. Ha az ítéletidő kitart másnapig, az ő járatukat is törlik.
Előző éven a Cullen család jött hozzájuk, azelőtt pedig behavazódtak, és kettesben ünnepeltek. Renesmee-nek viszont a családja mellett már nagyon hiányzott a jól ismert, téli táj, a havas mamutfenyők meghitt látványa, a csilingelő jégcsapok kedves dallama és főleg az ilyenkor még mesebelibbé varázsolódó kis házuk.
Így, hogy az utazás kétségessé vált, még inkább vonzotta haza minden. Forró csokoládét akart szürcsölni, és pillecukrot pirítani a lobogó kandalló előtt, pedig egyiket sem szerette, aztán éjszaka, a holdfényben hóembert meg hóangyalt készítenének a tisztáson, és hógolyócsatát vívnának, míg a csontjukig át nem fagynak, holott tudta, hogy ez velük sosem fog megtörténni, még a legnagyobb hidegben sem. Utána a tus alatt melegítenék fel egymást és az ágyban, a puha takaró alatt, míg a hajnal rájuk nem tör.

Hangosat sóhajtva elszakította tekintetét az ablaktól, Jacob elé állt, és tenyerét az arcára simítva megmutatta neki az édes-érzéki víziót.
A férfi tekintete fokozatosan elsötétült, és mikor a nő elhúzta a kezét lángoló arcáról, látványosan nyelt egyet.
– Valahogy hazajutunk – bólintott eltökélten.
– Kocsival talán…
– Ha holnap reggel elindulunk, megelőzhetjük a vihart és még karácsony előtt odaérünk. Egy kicsit előbb is, mint terveztük – húzta fel a szemöldökét Jacob.
– Rendben – mosolyodott el Nessie. – Akkor most elkezdek pakolni.
– Nem, az még ráér kicsit, Mrs. Black – lépett utána a férfi, és szorosan a karjába zárva hevesen megcsókolta.



--*-*--



Három nap múlva, mikor elhagyták Port Angeles villódzó fényeit, Renesmee érezte, hogy végtelen nyugalom járja át. Hamarosan otthon lesznek, magába szívhatja az ismerős illatokat, a megszokott környezetet. A meghitt, közös ünneplés gondolata már előre melengette a szívét-lelkét. Elképzelte a hatalmas fát a Cullen házban, Alice csillogó, színpompás dekorációját, anyja és apja arcát, mikor kibontják az ajándékukat.
– Oh – feszültek meg Nessie ujjai a kormányon –, elfelejtettünk szólni, hogy változott a terv. Nem is tudják, hogy jövünk.
– Még nem késő. – Jacob már nyúlt a mobiljáért, de a nő megállította.
– Ne, inkább… legyünk meglepetés! – mosolyodott el. – Úgyis mindjárt ott vagyunk.

Fél óra múlva leparkoltak az erdő szélén, és pár perccel később már láthatták a hóval borított kis tanyaházat. Az ablakokon csak minimális fény szűrődött ki, de a kihallatszódó, halk zajokból sejtették, hogy nem üres a lak.
Renesmee szinte hangtalanul tárta fel a boltíves ajtót.
– Meglepetés! – kiáltotta, de a következő pillanatban ő maga lepődött meg: szüleit a hideg kőpadlón találta a kandalló előtt, anyaszült meztelenül, szenvedélyesen egymásba gabalyodva. – Oh, ne haragudjatok! – Villámgyorsan eltakarta a szemét, és kihátrált a nappaliból. – Mi most… – Nem fejezte be a mondatot, csak becsapta maga előtt az ajtót.
– Azt hiszem, sikerült meglepetést okoznunk – súgta neki Jake, miközben elindultak a nagyház irányába.
A nő gyötrődve felnyögött. – Mindig tisztában voltam vele, hogy boldog házaséletet folytatnak, de ezt… soha nem akartam látni – rázta meg a fejét.
– Hát, én sem. Legközelebb ideszólunk.

Hamarosan megpillantották az eredetileg fakófehér falakat, melyeket most ezerszínűvé fényesített a milliónyi, csillogó kis égő. A széles üvegfalon túl terebélyes, sűrű ágú karácsonyfa pompállott, alatta számos, piros-arany celofánba csomagolt, masnival átkötött doboz várakozott.
Alice a lépcső előtt toporgott, kezei tele díszekkel, pedig látszott, hogy többet már nem fog tudni elhelyezni úgy, hogy az összkép ízléses maradjon. A többiek nevetgélve mutattak újabb és újabb, még üresen maradt helyekre, de az alacsony, fekete hajú nő csak a fejét rázta.
– Szerintem elég már a… – Mind csodálkozva fordultak az ajtó felé. – Nessie! Úgy tudtam, csak holnap este landol a gépetek! – Alice egyetlen mozdulattal tett át mindent Jasper karjába, és indult el a váratlan vendégek felé. Csontropogtatóan megölelte mindkettejüket.
– Igen, de a connecticuti hóvihar miatt előbb kellett jönnünk.
– Aggódtam is kicsit, de reméltem, hogy megoldjátok. Utálom, hogy nem látlak előre titeket.
– Pedig most nem ártott volna – morogta Jacob, aztán csak legyintett Alice kérdő tekintetére. – Hagyjuk!
Az összcsaládi üdvözlés végére érkezett meg Edward és Bella. A feszengő apuka magához szorította lányát, és a fülébe súgta: – Azért örülünk, hogy itt vagytok.
Aztán letelepedett felesége mellé a kanapéra.

Nessie végignézett a népes társaságon; mikor tekintete megállapodott a szülein, ismét bevillant a jelenet, melynek véletlenül tanúja lett, de most élesen látta maga előtt a részleteket is: anyja vékony hátát, melyen megfeszültek az izmok, apja hosszú ujjait, ahogy a kemény húsba mélyedtek…
Érezte, hogy arcán végigfut az izzó pír.
– Szólnunk kellett volna – lehelte maga elé.
Emmett töprengve figyelte őket pár másodpercig, majd hangosan felröhögött.
– Rossz időben toppantatok be, mi?
– A legrosszabban – helyeselt a piruló indián.
– Remélem, legalább valami újat mutattatok a fiataloknak…
– Emmett! – intette rendre kárörvendő fiát Esme.
– Na jó, gyertek – lépett Nessie és Jake közé Alice, és lenyomta őket a kanapéra Edwardék mellé. – Ezt megörökítjük!
– Ne, Alice, ne! – tiltakoztak egyhangúan, de már villant is a fényképező a fürge vámpírnő kezében.


Órákkal később, a saját fakunyhójuk felé tartva Renesmee még mindig a kínos incidensen gondolkodott.
– Ezt sosem fogom kiheverni – rázta meg a fejét. – Komolyan. Úgy érzem, a még bennem élő gyermek most végérvényesen eltűnt.
Jacob meghökkenve pillantott rá. – Valahogy visszacsalogathatjuk?
– Nem hiszem.
A férfi tűnődve nézte a fehér tájat – az este folyamán újra megnyíltak az egek, és mostanra vastagon beborított mindent a ropogós, friss hó. Úgy tűnt, a holdfényben csillogó, szállingózó apró pelyhek soha nem fogynak el.
– Emlékszel még, miért siettünk haza annyira? – kérdezte feleségét, és tenyerét az arcára simítva megállította.
A nő fáradtan elmosolyodott. – Hóembert szeretnél vagy hóangyalt?
– Egész más jár az agyamban. – A sötét szempárban pajkos csíntalanság villant.
– Jake, nem mered… – hátrált tőle ál-ijedten Nessie, mialatt a férfi lehajolt, és nagy gonddal gyúrni kezdett egy méretes hógolyót. – Ezt nem!
– A te ábrándod volt – egyenesedett fel Jacob, és elhajította művét.
A kemény labda röpte a lány hátán ért véget.
Renesmee vigyorogva fordult vissza. – Nagyon rossz döntés, Mr. Black.
– Most még kérhetem az angyalt?
– Arról lecsúsztál.

A rövid, ám annál intenzívebb csata után kacagva terültek el egymás mellett a puha hótakaróban.
Jake megbabonázva bámulta szerelme kipirult arcát, a szempilláján és vörös haján megtapadt pelyheket, vidáman ragyogó szemét.
– Te vagy az én hóangyalom – suttogta neki, mielőtt ráhajolt hívogató ajkára.
A csók melege végigcikázott Nessie felhevült testén, megborzongatva vágyakozó idegszálait, felperzselve nemkívánt gondolatait.
Mikor a férfi lassan hozzáfogott pulóvere, nadrágja lesimogatásához, elszakította magát tőle.
– Ezt otthonra álmodoztam – jegyezte meg erőtlenül.
– Nem tudok addig várni.
Jacob, hogy ezt bebizonyítsa, még mélyebben, még égetőbben csókolta.
Pillanatok alatt megszabadultak a legzavaróbb ruhadaraboktól, bőr a bőrhöz érhetett. Miközben egymás testét becézgették, szívük felgyorsult, egy ütemre vert, nyögéseik párája fehéren gomolygott a fagyos éjszakában. Körülöttük jeges-nedvesre olvadt a letaposott hó.
Renesmee áhítattal simogatta alatta fekvő férje hólétől nedves bőrét, vibráló, kemény izmait. Hozzáfeszítette várakozó, lángoló ölét, de nem ment tovább.
– Ugye van nálad…? – lehelte türelmetlenül, majd ajkát, nyelvét, fogait bevetve tovább tüzelte a már így is izzó férfit. – Jake, ne kínozz!
– Megvan! – ujjongott fel Jacob, s a következő pillanatban már érezte a feszes forróságot maga körül.
A vágy magával ragadta mindkettejüket, már csak a beteljesülést hajszolták sürgetőn, kegyelmet nem ismerve.
Egyszerre hullott darabjaira körülöttük a jégfehér világ.

Percekkel később, mikor tudatuk visszatért a havas-fagyos erdőbe, Nessie elégedetten sóhajtott fel. Lassan felkászálódtak, és ruháikkal nem törődve, félig-meddig meztelenül indultak tovább.
A nő ábrándozva simult Jake rézbarna oldalához.
– Ha hazaértünk, az én elképzelésem szerint játszunk tovább – rebegte buja ígéretekkel teli hangon.


















_@/"