Nyíri Eszter Stiga vagyok, diplomás óvónő, amatőr író.


A blogon Renesmee és Jacob szerelmének varázslatos történetét olvashatjátok.

„Nessie eléri a felnőttkort, és beleszeret Jake-be. Hogy hogyan bontakozik ki a szerelmük? Itt megtudhatjátok.”

/Aby/



„A szívedet a kezembe helyezted, és én cserébe a sajátom nyújtom neked.”

/Full Moon/

„Elveszve egymásban nem is érzékelték, hogy a kis gyertyák sorra kialszanak, és már csak a telihold fénye ragyog le rájuk.”

/Full Moon/



Jó olvasást, keltsük életre a mesét!



2011. július 20., szerda

Új novella - Éledő tavasz



Sziasztok!


Meghoztam a legújabb Full Moon novellát, ami Aby közreműködésével jött létre (lehet köszönni neki... :D), ugyanis egy gyönyörű képet mutatott nekem Jake-ről, ami megihletett.

Nem meglepő módon ez a novella is erotikus témájú; 18 éven aluliaknak megtekintése csak nagykorú felügyelete mellett ajánlott! :))


Epekedve várom a véleményeket, ha elolvastátok és tetszett! :)

Jó szórakozást hozzá! 


Ui.: a facebookon létrejött a főblogom oldala, aki lájkolja, elsőkézből tudhat meg kulisszatitkokat, információkat a frissekről, stb.
https://www.facebook.com/pages/Stigas-Tales/175803085818029








Éledő tavasz





Jacob Black különös feszültséggel a gyomrában sétálgatott az egyetem gondozott, hatalmas parkjában. A levegőben az éledő tavasz illatozott: a földön friss fű sarjadt, az eddig kopár fák rügyeiket bontogatták, a napfény cirógatva simított végig az ébredő természeten. Néhol már az első virágok is kidugták száraikat a nemrég még fagyott talajból. A diákok többsége mosolyogva élvezte a bágyadt, mégis melegséget hozó napsugarak reggeli játékát. A világ ezen része izgatottan várta az újjászületést, az évenként ismétlődő csodát.

Ezt a türelmetlenséget érezte magában Jake is: nem bírt két percig megülni egyhelyben, a szíve izgágán vert, a teste bármelyik pillanatban robbanásra kész volt. Mintha akármikor megtörténhetne a „csoda”, melyről még csak sejtései voltak. Az orrát ismerős aroma csiklandozta, és ahogy kutatta az emlékezetében, hol érezhette már korábban, rádöbbent, hogy azon a tavaszon, amikor Nessie-vel kiteljesedett a szerelmük, ugyanez az édes feszültség ölelte körül. Ugyanígy bizsergett az ereiben a tavasz.
A feléledő enyhe szellő Renesmee friss virágillatát hozta magával, amitől végképp megkergült a teste: a szeme előtt megjelentek felesége éteri, kecses vonásai, felé intő, hófehér kezei, csókra nyíló, rózsaszín ajkai, és a gyomrában felerősödött a furcsa bizsergés.
Igyekezett lenyugtatni magát, miközben az építészeti kar impozáns falai felé sietett, de meddő próbálkozás volt; már csak a félvámpír nőt látta maga előtt, buján, kívánatosan, amilyen mindig is volt.
Döbbenten érzékelte, hogy az egyre színesebb erotikus vízió milyen intenzív hatással van rá: a sejtjei nyugtalanul fészkelődtek, a vére forró türelmetlenséggel áramlott az agyából az alsóbb régiók felé, és hamarosan tapintható bizonyítéka lett éledező vágyának.
Mikor az épület gótikusan ívelt kapujába érve újra, még erősebben megcsapta Nessie ottfelejtett illata, feladta a harcot. Tökéletesen tudta, hogy ma minden a nőt fogja az eszébe juttatni és nem lesz egyetlen nyugodt perce sem; felesleges koptatnia órákon át a régi fapadokat, úgysem lesz képes arra koncentrálni, amire kellene.

Hirtelen élességgel fordult vissza a park felé, aminek következtében beleütközött a mögötte haladó diákba.
– Ne haragudj! – hebegte neki zavartan, miközben átfogta a lány derekát, mielőtt az fájdalmasan találkozott volna a betonnal. A következő pillanatban, mikor a másik már biztosan állt a lábán, úgy engedte el, mintha tüzes vasat ölelne, aztán sebesen elviharzott.
– Semmi baj – nézett utána a lány értetlenül pislogva.
Jacob eszeveszett tempóban haladt a parkolóban várakozó sötétszürke terepjáró felé, s közben lelki szemei előtt ismét megjelent csábító felesége – ruha nélkül, teljes pompájában, rá várakozva. Mikor a kocsihoz ért, döbbent csak rá, hogy a kulcs Nessie-nél maradt reggel, miután kiharcolta, hogy ma ő vezessen.
Bosszúsan fújtatva gondolta végig a lehetőségeit – már amennyire a benne vibráló érzéki éhség engedte gondolkozni –, és rövid mérlegelés után úgy döntött, gyalog indul haza.

Mire megtette a pár mérföldes utat a takaros, külvárosi házig, sikerült valamilyen szinten lecsillapítania túlhevült testét, de ahogy belépett az ajtón és megcsapta Renesmee mindent betöltő jelenlétének halovány maradványa, újra elfogta a kétségbeesett vágyakozás. A fogasra akasztott télikabát – amit csak a látszat kedvéért hordott a nő – ontotta magából a vadító, érzékeket felkavaró illatot, a nappaliban láthatatlanul is mindenhol látta Nessie bársonyos kezeinek nyomát.
Félve indult a hálószoba felé; sejtette, hogy ott fog csak igazán lecsapni rá felesége őrjítő hiánya, amit még kénytelen elviselni pár óráig.

Végül, mielőtt kinyitotta volna a szoba ajtaját, meggondolta magát, és inkább a fürdőbe sietett. Hevesen ledobálta magáról a ruháit, jéghidegre állította a csapot, majd beállt a zuhany alá, és behúzta maga után a savmaratott üveget. Nem sok reményt fűzött ehhez az ősi módszerhez – mielőtt összeházasodtak, gyakran próbálta így lelohasztani áruló testét, általában kevés sikerrel –, de egy újabb próbát megért.
És persze igaza lett: a jeges vízcseppek gőzölgő nyomot hagytak csak forró bőrén, de a tüzet képtelenek voltak eloltani. Helyette inkább tovább kínozták: a hűvös vízsugár olyan lágyan ingerelte a testét, mintha Renesmee puha ujjait érezné magán. Végigfutott a nyakán, a vállán, megsimította izmos mellkasát, lecsorgott a hasa kemény kockái között, finoman érintette ismét meredező férfiasságát. Jacob szinte látta maga előtt, ahogy Nessie teszi vele ugyanezt, és a szenvedély vörös köde olyannyira elbódította az agyát, hogy nem vette észre a halkan nyíló ajtót és a szobába belépő nőt.
Mikor pár másodperccel később felnézett és meglátta a szélesen mosolygó Nessie-t, egy pillanatra azt gondolta, a képzeletéből sétált ki az ő mesebeli tündére. Aztán elért hozzá az intenzív – minden eddiginél intenzívebb – virágillat, és rájött, hogy Renesmee valóban, kézzelfoghatóan ott áll előtte.

Kábán lendítette ki a zuhanyzó ajtaját, és egy ideig csak figyelte a testet öltött csodát, miközben a hideg víz tovább zubogott rá.
– Te mit keresel itthon? – szólalt meg végül, képtelenül arra, hogy leplezze meglepettségét.
A nő sokatmondóan végignézett rajta, csokoládébarna, vidám tekintete hosszan megpihent az ágyékánál, mielőtt visszatalált a szemeihez.
– Amber mesélte, hogy belé ütköztél, de annyira el voltál varázsolódva, hogy fel sem ismerted. És hogy utána a parkoló felé loholtál – felelte mosolyogva. – Gondoltam, valami baj történt, viszont nem erre számítottam.
Jacob igyekezett megmagyarázni a helyzetet, miközben Nessie elkezdte kigombolni vékony, sötétzöld kabátkáját.
– Hát… nem bírtam magammal. A tavasz minden rezdülésében ott voltál, és… elfogott a vágyakozás utánad – mondta akadozó lélegzettel, mialatt a lassan vetkőző nőt bámulta.
– Akkor engem miért felejtettél ott? – kérdezte szemrehányóan, aztán kibújt feszes farmerjából és a pulcsija mellé rúgta.
Jake nem válaszolt, csak tovább nézte felesége hamarosan teljesen feltáruló testét.

Renesmee beállt mellé a tágas zuhanyfülkébe, majd felszisszent a jeges érintéstől. Feljebb állította a hőfokot, és hagyta, hogy a víz mindenét átnedvesítse.
Jacob belélegezte a hajából áradó elnehezült illatot, aztán meg akarta simítani a mélyvörössé sötétült tincseket, de Nessie nem engedte; a háta mögé tolta a kezeit, s közben pajkosan, alsó ajkát beharapva mosolygott rá.
Ujjai végigtáncoltak a vízcseppek által már bejárt útvonalon: rézbarna nyakán, erős vállán, mellkasán, a kockák közti egyenes vonalon; éppen úgy, ahogy korábban Jake elképzelte. De a valóság sokkal izgatóbb volt a silány fantáziaképnél.
Miközben Renesmee határozottan megmarkolta a férfiasságát, csókokkal borította felsőteste forró, nedves bőrét, úgy haladt egyre lejjebb. Rövid idő után térdre ereszkedett – közben egy pillanatra sem szakította el ajkait a férjétől –, folytatva az érzéki kényeztetést. Nyelvével megnyalta hívogató csípőcsontját, majd óvatosan beleharapott – épp csak annyira, hogy a vére ki ne serkenjen, de a nyomát otthagyja rajta, mint égő pecsétet.
Jacob hangosan felnyögött az izgató fájdalomtól, de nem állította le feleségét; engedte, hogy kedve szerint tegyen vele bármit.

Nessie újabb apró csókokkal haladt beljebb, az áhított terület felé, és mikor elérte, egyetlen pillanatig sem tétovázott. Nedves ajkai közé vette Jake férfiasságának legvégét, nyelvével végigkövette makkja selymes bőrét, finoman belenyalt a rövid hasítékba, aztán mélyen magába engedte.
Jake morogva-nyögve élvezte, ahogy a nő kényezteti, és kitartó ténykedése nyomán hamarosan megérezte, hogy közeleg a beteljesülés. Renesmee ajkai puhán, bódítóan ölelték körül, fürge nyelve folyamatosan újabb mélységekbe taszította.
Mielőtt a vágy sötétsége rázuhant volna, megpróbálta eltolni magától Nessie-t, de ő nem engedelmeskedett, csak folytatta a mámorító, kíméletlen játékot. Néha egészen, teljes hosszán a szájába vette hímvesszőjét, aztán a következő pillanatban eleresztette és csak a nyelvével simította végig a forró, lüktető húst.
Jacob tudatára vörös, mindent elborító ködfátyol ereszkedett, és már csak azt érzékelte, hogy a gerincén enyhe remegés fut végig, a testében ellobban a láng, majd lüktető magja a nő szájába lövell.

Nessie szorosan az ágyékához simulva, mosolyogva nézett fel rá, mikor visszanyerte jelenlétét. Pár másodperces késéssel jutott csak el hozzá a felismerés, hogy felesége azért nem távolodott még el tőle, mert ő a hajába markoló ujjaival tartja egészen közel magához.
Elhúzta a kezét Renesmee tarkójáról, és cirógatva megsimította kipirosodott arcát.
A nő ruganyosan felállt, és szemében csintalan fénnyel kutatta az ő tekintetét.
– Ugye nem merültél ki nagyon? – kérdezte vágyakozással teli hangon. – Már én is szeretném érezni magamban a tavaszt.
Jake nem szólt semmit, csak magához húzta, és forró ajkait az övére tapasztotta, miközben a heves vízsugár rendületlenül záporozott rájuk.











_@/"

2011. július 6., szerda

Új novella - Vérszomj



Sziasztok!


Bár úgy éreztem, hogy több kiegészítő novella nem lesz, mégis született egy új. :) És most átléptük a 40-es határt a rendszeres olvasók számában, úgyhogy ennek örömére megosztom veletek is a kis írást. :D
Ha tetszett (vagy ha nem), hagyj pár sort magad után! :)


A főblogon is olvasható egy-két újdonság: egy kis egyperces szösszenet, Reggeli perceim címmel; és a tábor ihlette novella, a Vadles, amelynek idén új főszereplője lett (nem Edward). :)
Plusz fent van a beszámolóm az OLVASÓI TALÁLKOZÓRÓL
Akinek van kedve, nézzen át oda, olvasgasson (aztán hagyjon véleményt)!


Újítás még itt, a Full Moon háza táján, hogy az oldalsávba kitettem egy novellás-listát, hogy milyen időrendi sorrendben érdemes olvasgatni a kiegészítő novellákat, hogyan követik egymást sorban. És frissítettem a publikációim listáját is, ugyanis hamarosan a harmadik megjelenés is aktuális lesz, most egy hangoskönyvben. Nézegessétek meg őket. :)


És most aztán már tényleg JÓ OLVASÁST! :) Ne feledjetek véleményezni! :)







Vérszomj




Jake elrévedve figyelte a nagytestű szarvas fölé görnyedő nőt; ez már a negyedik elejtett állat volt ma, de úgy tűnt, szomjazó felesége még mindig nincs tele. Miután a bika szíve megállt, Renesmee újabb zsákmány után kutatva nézett fel, de a csorda megmaradt tagjai már messze jártak.
– Uh – sóhajtott elégedetlenül –, ugyanolyan éhesnek érzem magam, mint a vadászat előtt. Vajon most nyolc hónapig nem fogok tudni jóllakni? – A férfira emelte barna szemeit, majd felállt és hozzá lépett.
– Szerintem ez a terhességed is gyorsabb lefolyású lesz, úgyhogy… hat hónapot kell csak végigszenvedned – mosolygott rá Jake gunyorosan.
– Édes vagy – húzta el a száját a nő. – Főleg, hogy ez is a te hibád.
– Az enyém?! – kérdezte a férfi felháborodva. – Nem tudom, ki nem bírja kivárni, amíg gondoskodok a megfelelő védelemről?!
– Mert túl lassú vagy – vigyorgott rá Nessie –, és túlságosan felingerelsz.
– Az már nem az én bajom, hogy te képtelen vagy parancsolni az éhségednek. – Jacob ellökte magát a fától, aminek eddig támaszkodott, és olyan szorosan elé állt, hogy felesége érezhette a testéből áradó, vibráló melegséget. Magához ölelte, és a fülébe suttogott. – Nem ártana, ha fejlesztenéd kicsit az önuralmad.
Lágyan megcsókolta Renesmee hófehér nyakát, majd a feje búbjára támasztotta az állát.

Nessie-ben egy furcsa, régóta nem tapasztalt vágy kezdett éledni, ahogy az orrába bekúszott a férfi sós illata. A szájában összefutott a nyál, az érzékei kiélesedtek, éppen úgy, mint vadászat közben szokott. A szeme előtt hívogatóan lüktetett Jake nyaki ütőere, szinte érezte a benne pulzáló vér édes ízét. Akaratán kívül mozdult felé, nyelvét végigfuttatta meztelen, rézszínű bőrén.
Aztán a következő pillanatban zihálva, vadul tolta el magától.
Jacob döbbenten nézett rá. – Mi a baj?
Renesmee nem válaszolt, csak hevesen megrázta a fejét.
– Édesem, mondd el, mi történt?! Fáj valahol?! Rosszul vagy?! – sorolta izgatottan.
A nő felnézett férjére, és a szeméből mérhetetlen aggodalmat olvasott ki.
– Nincs semmi baj – nyugtatta meg halkan. – Én csak… az előbb… beléd akartam harapni – vallotta be szégyenkezve.

Jake csodálkozva tátotta el a száját, és az arcát halvány pír futotta el. – Öhhmmm… komolyan?!
– Igen – bólintott Nessie. – Megkívántam a véred. Olyan erőteljesen, mint még talán soha.
A nő a földet kezdte tanulmányozni, mintha valami iszonyatosan érdekes lenne a mélyzöld fűszálak között. Jacob finoman az álla alá csúsztatta az ujjait és megemelte, míg a tekintetük újra találkozott.
– Egyél nyugodtan belőlem, ha ennyire vágysz rá.
Renesmee ismét megrázta a fejét.
– Nem! Te a szerelmem vagy, nem a vacsorám. Nem tudnálak…
– Dehogynem! Bármire hajlandó vagyok, ha te jobban érzed magad tőle. A szerelmed vagyok, és ha azt akarod, a vacsorád is – mosolyodott el. – Különben is, nagyon hamar meggyógyulok, egy kis vérveszteség meg se kottyan.
– Biztos, hogy…
– Biztos! És szerintem a babának is nagyon tetszene – nevetett fel Jake.
– Na igen, Sarah folyton éhes – kuncogott Nessie is, ábrándos kifejezéssel az arcán.
– Sarah? – kérdezett vissza a férfi meglepetten.
– Umm… igen… arra gondoltam, hogy… elnevezhetnénk anyukád után – magyarázkodott a nő. – De ha nem tetszik…
– Csodálatos – suttogta Jacob meghatottan. – Köszönöm.

Meglassulva hajolt rá Nessie hívogató ajkaira, majd alig egy lélegzetvételnyi idő után elmélyítette a csókjukat. Nyelvük ráérősen, érzékien játszott egymással, édes leheletük összekeveredett. Jake finom ujjai a tarkójától indulva végigcirógatták a gerincét, majd előre szökkentek a hasához, és felkúsztak a melléig. Közben a másik keze szorosan tartotta a fejét és nem engedte szabadulni, bár erre nem volt semmi szükség: a nőnek egyetlen vágya maradt, hogy örökké így olvadjanak össze. Vagy még mélyebben.
Kapkodva kezdte kibontani a gombokat férje nadrágján, hogy minél előbb kiszabadíthassa a zavaró ruhadarab fogságából. Miközben lecsúsztatta róla a farmert, a kézfején érezte, hogy Jacob is kívánja már.
A férfi kilépett a bő szárakból, majd a következő mozdulattal felkapta Nessie-t és elfektette a napsütötte füvön. Nem volt hajlandó sokat bajlódni a nő vetkőztetésével: egyetlen jól irányzott rántással kettészakította a lenge nyári ruhát, majd az apró csipkebugyit. Vadul csókolta, harapdálta végig a testét, mintha Renesmee éhsége rá is átragadt volna, és fel akarná falni minden egyes sejtjét. Ajkai, fogai alatt keményen feszült a sérthetetlen, mégis puha bőr, ujjai a legrejtettebb részekhez is beférkőztek.

Renesmee tiszta gondolatai megszűntek; nem figyelt a háta alatt elterülő kemény, földszagú talajra, a fák lombjait megrezegtető, hol felélénkülő, hol elcsituló szélre. Csak a férfit érezte magán mindenhol. A bőre a bőrén súrlódott, a haja a hasát cirógatta, a szája a testére tapadt.
Felhúzta magához Jacob fejét, lázasan megcsókolta, s közben kíméletlenül az ajkába harapott. A seb csak egy pillanatra nyílt meg, a kicsorduló cseppnyi vér alig érintette a nyelvét. Kínzóan vágyott többre, arra, hogy a lüktető, forró nedű a szájába ömöljön, de még nem mert tovább haladni.
Jake áttért a nyakára, és közben sajátját ingerlően tartotta a nő elé, mintha csak felkínálná neki a testében hömpölygő életet. Bódító illata felerősödött, üvöltve hívogatta Nessie-t, hogy kóstoljon bele, váljanak eggyé a hús és a vér misztériumában, táplálja az ő erejével a benne növekvő életet, amit közösen hoztak létre. Nem bírt tovább ellenállni neki.
Éles fogaival feltépte a bőrét, s miközben a vörös, mennyei ízű nedű a torkába lövellt, érezte, hogy a férfi összeolvasztja a testüket. A beteljesülés váratlan hirtelenséggel lüktetett végig rajta, olyan intenzíven, hogy azt sem érzékelte, hogy Jacob pár pillanat múlva követi a gyönyörbe.

Mikor visszatért a tudata, döbbenten vette észre, hogy még mindig a férfi nyakára tapadva szívja a vérét. Rögtön elvált tőle, és bűnbánóan kereste Jake még ködös pillantását.
– Ne haragudj! Azt hiszem, elszaladt velem a ló.
A másik rámosolygott, és megrázta a fejét.
– Csodás élmény volt, hogy magamból adhatok neked.
– Már megkaptam belőled a legnagyobb kincsed: a végtelen szerelmed – suttogta Nessie a férfi vérfoltos bőrére, majd egy gyengéd csókot nyomott rá, és hagyta, hogy az Univerzum békéje átjárja mindenét. 










_@/"