Sziasztok!
Meghoztam a legújabb Full Moon novellát, ami Aby közreműködésével jött létre (lehet köszönni neki... :D), ugyanis egy gyönyörű képet mutatott nekem Jake-ről, ami megihletett.
Nem meglepő módon ez a novella is erotikus témájú; 18 éven aluliaknak megtekintése csak nagykorú felügyelete mellett ajánlott! :))
Epekedve várom a véleményeket, ha elolvastátok és tetszett! :)
Jó szórakozást hozzá!
Ui.: a facebookon létrejött a főblogom oldala, aki lájkolja, elsőkézből tudhat meg kulisszatitkokat, információkat a frissekről, stb.
https://www.facebook.com/pages/Stigas-Tales/175803085818029
Éledő tavasz
Jacob Black különös feszültséggel a gyomrában sétálgatott az egyetem gondozott, hatalmas parkjában. A levegőben az éledő tavasz illatozott: a földön friss fű sarjadt, az eddig kopár fák rügyeiket bontogatták, a napfény cirógatva simított végig az ébredő természeten. Néhol már az első virágok is kidugták száraikat a nemrég még fagyott talajból. A diákok többsége mosolyogva élvezte a bágyadt, mégis melegséget hozó napsugarak reggeli játékát. A világ ezen része izgatottan várta az újjászületést, az évenként ismétlődő csodát.
Ezt a türelmetlenséget érezte magában Jake is: nem bírt két percig megülni egyhelyben, a szíve izgágán vert, a teste bármelyik pillanatban robbanásra kész volt. Mintha akármikor megtörténhetne a „csoda”, melyről még csak sejtései voltak. Az orrát ismerős aroma csiklandozta, és ahogy kutatta az emlékezetében, hol érezhette már korábban, rádöbbent, hogy azon a tavaszon, amikor Nessie-vel kiteljesedett a szerelmük, ugyanez az édes feszültség ölelte körül. Ugyanígy bizsergett az ereiben a tavasz.
A feléledő enyhe szellő Renesmee friss virágillatát hozta magával, amitől végképp megkergült a teste: a szeme előtt megjelentek felesége éteri, kecses vonásai, felé intő, hófehér kezei, csókra nyíló, rózsaszín ajkai, és a gyomrában felerősödött a furcsa bizsergés.
Igyekezett lenyugtatni magát, miközben az építészeti kar impozáns falai felé sietett, de meddő próbálkozás volt; már csak a félvámpír nőt látta maga előtt, buján, kívánatosan, amilyen mindig is volt.
Döbbenten érzékelte, hogy az egyre színesebb erotikus vízió milyen intenzív hatással van rá: a sejtjei nyugtalanul fészkelődtek, a vére forró türelmetlenséggel áramlott az agyából az alsóbb régiók felé, és hamarosan tapintható bizonyítéka lett éledező vágyának.
Mikor az épület gótikusan ívelt kapujába érve újra, még erősebben megcsapta Nessie ottfelejtett illata, feladta a harcot. Tökéletesen tudta, hogy ma minden a nőt fogja az eszébe juttatni és nem lesz egyetlen nyugodt perce sem; felesleges koptatnia órákon át a régi fapadokat, úgysem lesz képes arra koncentrálni, amire kellene.
Hirtelen élességgel fordult vissza a park felé, aminek következtében beleütközött a mögötte haladó diákba.
– Ne haragudj! – hebegte neki zavartan, miközben átfogta a lány derekát, mielőtt az fájdalmasan találkozott volna a betonnal. A következő pillanatban, mikor a másik már biztosan állt a lábán, úgy engedte el, mintha tüzes vasat ölelne, aztán sebesen elviharzott.
– Semmi baj – nézett utána a lány értetlenül pislogva.
Jacob eszeveszett tempóban haladt a parkolóban várakozó sötétszürke terepjáró felé, s közben lelki szemei előtt ismét megjelent csábító felesége – ruha nélkül, teljes pompájában, rá várakozva. Mikor a kocsihoz ért, döbbent csak rá, hogy a kulcs Nessie-nél maradt reggel, miután kiharcolta, hogy ma ő vezessen.
Bosszúsan fújtatva gondolta végig a lehetőségeit – már amennyire a benne vibráló érzéki éhség engedte gondolkozni –, és rövid mérlegelés után úgy döntött, gyalog indul haza.
Mire megtette a pár mérföldes utat a takaros, külvárosi házig, sikerült valamilyen szinten lecsillapítania túlhevült testét, de ahogy belépett az ajtón és megcsapta Renesmee mindent betöltő jelenlétének halovány maradványa, újra elfogta a kétségbeesett vágyakozás. A fogasra akasztott télikabát – amit csak a látszat kedvéért hordott a nő – ontotta magából a vadító, érzékeket felkavaró illatot, a nappaliban láthatatlanul is mindenhol látta Nessie bársonyos kezeinek nyomát.
Félve indult a hálószoba felé; sejtette, hogy ott fog csak igazán lecsapni rá felesége őrjítő hiánya, amit még kénytelen elviselni pár óráig.
Végül, mielőtt kinyitotta volna a szoba ajtaját, meggondolta magát, és inkább a fürdőbe sietett. Hevesen ledobálta magáról a ruháit, jéghidegre állította a csapot, majd beállt a zuhany alá, és behúzta maga után a savmaratott üveget. Nem sok reményt fűzött ehhez az ősi módszerhez – mielőtt összeházasodtak, gyakran próbálta így lelohasztani áruló testét, általában kevés sikerrel –, de egy újabb próbát megért.
És persze igaza lett: a jeges vízcseppek gőzölgő nyomot hagytak csak forró bőrén, de a tüzet képtelenek voltak eloltani. Helyette inkább tovább kínozták: a hűvös vízsugár olyan lágyan ingerelte a testét, mintha Renesmee puha ujjait érezné magán. Végigfutott a nyakán, a vállán, megsimította izmos mellkasát, lecsorgott a hasa kemény kockái között, finoman érintette ismét meredező férfiasságát. Jacob szinte látta maga előtt, ahogy Nessie teszi vele ugyanezt, és a szenvedély vörös köde olyannyira elbódította az agyát, hogy nem vette észre a halkan nyíló ajtót és a szobába belépő nőt.
Mikor pár másodperccel később felnézett és meglátta a szélesen mosolygó Nessie-t, egy pillanatra azt gondolta, a képzeletéből sétált ki az ő mesebeli tündére. Aztán elért hozzá az intenzív – minden eddiginél intenzívebb – virágillat, és rájött, hogy Renesmee valóban, kézzelfoghatóan ott áll előtte.
Kábán lendítette ki a zuhanyzó ajtaját, és egy ideig csak figyelte a testet öltött csodát, miközben a hideg víz tovább zubogott rá.
– Te mit keresel itthon? – szólalt meg végül, képtelenül arra, hogy leplezze meglepettségét.
A nő sokatmondóan végignézett rajta, csokoládébarna, vidám tekintete hosszan megpihent az ágyékánál, mielőtt visszatalált a szemeihez.
– Amber mesélte, hogy belé ütköztél, de annyira el voltál varázsolódva, hogy fel sem ismerted. És hogy utána a parkoló felé loholtál – felelte mosolyogva. – Gondoltam, valami baj történt, viszont nem erre számítottam.
Jacob igyekezett megmagyarázni a helyzetet, miközben Nessie elkezdte kigombolni vékony, sötétzöld kabátkáját.
– Hát… nem bírtam magammal. A tavasz minden rezdülésében ott voltál, és… elfogott a vágyakozás utánad – mondta akadozó lélegzettel, mialatt a lassan vetkőző nőt bámulta.
– Akkor engem miért felejtettél ott? – kérdezte szemrehányóan, aztán kibújt feszes farmerjából és a pulcsija mellé rúgta.
Jake nem válaszolt, csak tovább nézte felesége hamarosan teljesen feltáruló testét.
Renesmee beállt mellé a tágas zuhanyfülkébe, majd felszisszent a jeges érintéstől. Feljebb állította a hőfokot, és hagyta, hogy a víz mindenét átnedvesítse.
Jacob belélegezte a hajából áradó elnehezült illatot, aztán meg akarta simítani a mélyvörössé sötétült tincseket, de Nessie nem engedte; a háta mögé tolta a kezeit, s közben pajkosan, alsó ajkát beharapva mosolygott rá.
Ujjai végigtáncoltak a vízcseppek által már bejárt útvonalon: rézbarna nyakán, erős vállán, mellkasán, a kockák közti egyenes vonalon; éppen úgy, ahogy korábban Jake elképzelte. De a valóság sokkal izgatóbb volt a silány fantáziaképnél.
Miközben Renesmee határozottan megmarkolta a férfiasságát, csókokkal borította felsőteste forró, nedves bőrét, úgy haladt egyre lejjebb. Rövid idő után térdre ereszkedett – közben egy pillanatra sem szakította el ajkait a férjétől –, folytatva az érzéki kényeztetést. Nyelvével megnyalta hívogató csípőcsontját, majd óvatosan beleharapott – épp csak annyira, hogy a vére ki ne serkenjen, de a nyomát otthagyja rajta, mint égő pecsétet.
Jacob hangosan felnyögött az izgató fájdalomtól, de nem állította le feleségét; engedte, hogy kedve szerint tegyen vele bármit.
Nessie újabb apró csókokkal haladt beljebb, az áhított terület felé, és mikor elérte, egyetlen pillanatig sem tétovázott. Nedves ajkai közé vette Jake férfiasságának legvégét, nyelvével végigkövette makkja selymes bőrét, finoman belenyalt a rövid hasítékba, aztán mélyen magába engedte.
Jake morogva-nyögve élvezte, ahogy a nő kényezteti, és kitartó ténykedése nyomán hamarosan megérezte, hogy közeleg a beteljesülés. Renesmee ajkai puhán, bódítóan ölelték körül, fürge nyelve folyamatosan újabb mélységekbe taszította.
Mielőtt a vágy sötétsége rázuhant volna, megpróbálta eltolni magától Nessie-t, de ő nem engedelmeskedett, csak folytatta a mámorító, kíméletlen játékot. Néha egészen, teljes hosszán a szájába vette hímvesszőjét, aztán a következő pillanatban eleresztette és csak a nyelvével simította végig a forró, lüktető húst.
Jacob tudatára vörös, mindent elborító ködfátyol ereszkedett, és már csak azt érzékelte, hogy a gerincén enyhe remegés fut végig, a testében ellobban a láng, majd lüktető magja a nő szájába lövell.
Nessie szorosan az ágyékához simulva, mosolyogva nézett fel rá, mikor visszanyerte jelenlétét. Pár másodperces késéssel jutott csak el hozzá a felismerés, hogy felesége azért nem távolodott még el tőle, mert ő a hajába markoló ujjaival tartja egészen közel magához.
Elhúzta a kezét Renesmee tarkójáról, és cirógatva megsimította kipirosodott arcát.
A nő ruganyosan felállt, és szemében csintalan fénnyel kutatta az ő tekintetét.
– Ugye nem merültél ki nagyon? – kérdezte vágyakozással teli hangon. – Már én is szeretném érezni magamban a tavaszt.
Jake nem szólt semmit, csak magához húzta, és forró ajkait az övére tapasztotta, miközben a heves vízsugár rendületlenül záporozott rájuk.
_@/"