Nyíri Eszter Stiga vagyok, diplomás óvónő, amatőr író.


A blogon Renesmee és Jacob szerelmének varázslatos történetét olvashatjátok.

„Nessie eléri a felnőttkort, és beleszeret Jake-be. Hogy hogyan bontakozik ki a szerelmük? Itt megtudhatjátok.”

/Aby/



„A szívedet a kezembe helyezted, és én cserébe a sajátom nyújtom neked.”

/Full Moon/

„Elveszve egymásban nem is érzékelték, hogy a kis gyertyák sorra kialszanak, és már csak a telihold fénye ragyog le rájuk.”

/Full Moon/



Jó olvasást, keltsük életre a mesét!



2010. július 20., kedd

A frissről...

Sziasztok!

Nos, sajnos úgy néz ki, hogy mégsem tudom tartani az ígéretemet a frissel kapcsolatban... sőt, azt sem tudom, mikor lesz friss.

Egy elég súlyos belső válság kellős közepén csücsülök, és ezt a karaktereim nem igazán szeretik, és nem hajlandók segíteni, ráadásul a Manó is mintha szabit vett volna ki.


A válság okairól nem sokat szeretnék mondani, mindenesetre a saját magamba vetett hitem rendült meg, és már fogalmam sincs róla, hogy van-e értelme írnom, sőt, hogy egyáltalán tudok-e írni, még ha csak egy kicsit színvonalasan is. Legalábbis az, hogy ennyire nem jelez vissza senki, számomra azt mutatja, hogy a dolog nem érdekes, vagy jó annyira, hogy szóra méltassák, akik esetleg elolvasták.
Ilyen állapotban pedig nem hiszem, hogy egyáltalán írnom kéne, mert nem bírnék most szerelmes, életigenlő, boldog fejezeteket gyártani.


Szóval a friss egyszer csak érkezik majd, ha sikerült kilábalnom ebből a mocsárból, amiben nyakig benne vagyok. Ha sikerül...



Stigu






_@/"

2010. július 7., szerda

Jacob & Nessie - TIZENHATODIK FEJEZET - Változások kora

Sziasztok!

Megkésve bár, és kicsit meg is törve, de meghoztam az új fejezetet. Meg lett volna kicsit előbb is, de az elmúlt pár napot végiggyengélkedtem (benyaltam valamit az oviban), és semmihez nem volt erőm. De most itt van, végre megtudjátok, mi lesz szegény kisfarkassal :D

A Főblogon van egy kis újdonság: Chatbox :) Ezzel kapcsolatban lenne az a kérdésem, hogy szerintetek kell-e az FM blogjára is? Lenne-e rá igény? Válaszokat komi formájában várom.
Ahogy várom a fejezethez is a véleményeket, mert én már megint nagyon bizonytalan vagyok magamban...
Amúgy már csak 2 fejezet van vissza a történetből :(, szóval hamarosan a végéhez érünk...

Na, de nem szaporítom tovább a szót. Jó olvasást!





Tizenhatodik fejezet – Változások kora




„Már mozdulatlanul lapult az indián,
de izgalom szaladt még sziszegve fönt a fán,
s a szél forgatta még a puskaporszagot.
Egy rémült levélen két vércsöpp csillogott,
s a törzsön szédelegve tornázott egy bogár.
Rézbőrű volt az alkony. És hősi a halál.”

/Radnóti Miklós – Gyerekkor/





Az erdei tisztáson vágni lehetett a csendet. Mindenkit elnémított a hitetlenkedés és a gyász. Egyik-másik farkason látni lehetett valami reményteli várakozást, hogy a földön fekvő sebesült egyszer csak felpattan és megrázza magát, mintha mi sem történt volna.

Aztán ebből a hangtalan sokkból a még mindig farkas alakban lévő Jake fájdalmas vonyítása szakította ki őket. A hatalmas test úgy rángott, mintha egy óriási bábjátékos mozgatná zsinóron.
- Carlisle, segíts rajta valahogy! – sikította Nessie, mikor újra képes volt gondolkozni. – Nem hagyhatod meghalni! Én azt nem… – csuklott el a hangja.

A férfi szótlanul rázta csak a fejét. A többiek együttérzőn néztek a lányra, kivéve egyvalakit.
Rosalie egy hosszú pillanat után elszakította róla a tekintetét és a vonagló farkast kezdte méregetni.
Érezte, hogy már régóta halott szívében valami megmozdul – nem hagyhatja, hogy Renesmee szenvedjen, hogy örökkévaló életében soha ne lehessen már boldog. Ha van még egy cseppnyi esély…

Villámgyorsan a vörös bundás állat mellett termett. Megkereste a már gyógyuló sebet, a körmével szélesebbre nyitotta a vérző félholdat, és ráhajolva szívni kezdte.
A többiek döbbenten bámulták a vámpírnő ténykedését. Ő pár másodperc után felnézett és kiköpte a méreggel kevert vért.
- Rosie, mit csinálsz? – kérdezte Emmett értetlen hangon.
- Én legalább megpróbálom! – üvöltötte neki, aztán visszahajolt a forró testre és tovább szívta a mérget a folyamatosan újranyitott sebből.

Jó pár percnyi hasztalannak tűnő küszködés után Jacob remegése enyhülni kezdett. Rosalie még két adag vörös életnedvet köpött a földre, majd keményen Carlisle-ra nézett.
- Azt hiszem, tiszta.
A szőke férfi odalépett, és újra megvizsgálta a farkast.
- Remek munkát végeztél – biccentett a vértől maszatos arcú nőnek.
- Majdnem szárazra szívtam – jegyezte meg halkan. – Valahogy pótolni kéne.
A doktor elgondolkodott.
- A szervezete már dolgozik rajta. Nem hiszem, hogy szükség lenne rá.

Nessie kibontakozott Esme karjai közül, felkelt a földről, majd Carlisle-hoz lépett. Könnyáztatta arca még mindig feszült volt; még nem merte engedni, hogy a lelke megszabaduljon a rettegéstől.
- Nagyapa, életben marad? – kérdezte remegő hangon.
- Igen, úgy tűnik – mosolygott rá, miközben megszorította apró, meleg kezét. – Bár még nagyon gyenge.
- Miért nem változik vissza?
- A teste most az életben maradásért küzd és nincs elég ereje, hogy alakot váltson. Ha megerősödik, magától ember lesz újra.

A vörös hajú lány most Rosalie felé fordult.
- Mérhetetlenül hálás vagyok érte, hogy megpróbáltad.
- Nem hagyhattam, hogy meghaljon, amíg egy parányi esély is van. Már ő is a család része.
- Sajnálom, Nessie, hogy ilyen könnyen feladtam. Miattam majdnem…
- Nem kell magyarázkodnod, Carlisle – szakította félbe bűnbánó szavait a lány. – Nem tudhattad, hogy lehet esélye túlélni egy ilyen súlyos támadást. Ugye tényleg jól lesz már? – kérdezte újra, mert még mindig nem tudta maradéktalanul elhinni, hogy győzhetnek egy vámpír mérgező harapásával szemben.
A férfi ránézett a most már nyugodtan, egyenletesen lélegző farkasra.
- Igen, nagyon erős benne az élni akarás. Minden rendben lesz.

Közben a többi indián visszaváltozott emberré. Sam lépett hozzájuk legelőször, az egész falkát képviselve.
- Köszönjük, amit érte tettél – nézett hálásan a szőke vámpírnőre. – Ilyenre talán még sose volt példa a törzs életében. Tehetünk értetek bármit, amivel kifejezhetnénk nagyrabecsülésünket?
- Egy dolgot szeretnék kérni – válaszolta Rose komolyan. – Ne mondjátok el neki, hogy én mentettem meg.
- Biztos ezt akarod?
- Igen. Mindenkinek így lesz a legjobb.
- Rendben. Ez igazán semmiség az életéért cserébe – Sam a vámpír családfőhöz fordult. – Hová vigyük Jacobot?
A szőke férfi elgondolkozott a lehetőségeken.
- Talán az apjánál lenne a legjobb helyen. Sok pihenésre és nyugalomra van most leginkább szüksége.

Sam bólintott, mire két indián visszaváltozott, és óvatosan a hátukra vették sérült társukat, aztán elindultak vele La Push felé.




--*-*--




Lassan kezdett szétoszlani az elméjét borító sűrű, mindent elfedő sötétség. Még nem nyitotta ki a szemét, de már érezte szerelme élettel teli virágillatát maga mellett. Ezek szerint sikerült megmentenie. Megnyugodva zuhant volna vissza a puha feketeségbe, de Nessie megmozdult, amire minden idegszála válaszolt.
Nagy nehezen felnyitotta ólomsúlyú pilláit, és az első elvakító pillanatok után meglátta a mellette kuporgó, ébredező lányt.
Ahogy egymás szemébe néztek, Renesmee arcán megkönnyebbülés futott át.

- Jó reggelt, Csipkerózsika! – súgta neki rekedtes hangon. – Hogy érzed magad?
Jake elmosolyodott.
- Kipihentnek.
- Azon nem csodálkozom. Jó sokat aludtál.
A férfi elméjébe beszivárogtak a támadás pillanatai, de a teljes kép nehezen állt össze. Elkomorult arccal nézett a feleségére.
- Mi történt velem?

Renesmee vett egy mély lélegzetet, mielőtt belekezdett a mesélésbe.
- Megharapott a nomád vámpír és a mérge bekerült a szervezetedbe.
Jacob szeme elkerekedett ennek hallatán.
- Akkor hogyan…?
- Sikerült még idejében kiszívni, de elég sok vért vesztettél közben. Carlisle szerint ezért nem ébredtél fel ilyen sokáig. A szervezeted egyfajta mesterséges kómában tartott, hogy kevesebb dologra kelljen energiát fordítania, és gyorsabban helyre tudjon hozni. Fél nap kellett, mire vissza tudtál változni és aztán még két napot végigaludtál.

A férfi némán próbálta emésztgetni az információkat. Aztán túllépett a saját döbbenetén, és a felesége fáradt, kissé aggodalmas arcát kezdte figyelni.
- És ti hogy vagytok?
- A körülményekhez képest jól. Nagyon megijesztettél, ugye tudod? – halkult el a lány hangja.
- Sajnálom – nézett rá Jacob bocsánatkérően. – De nem hagyhattam, hogy bajotok essen.
- Többet ne csinálj ilyet!
- A lenyomatomért bármire képes vagyok. Ha kell, az életemet is feláldozom. Ezen nem tudok változtatni. És ha újra veszélyben lennél, én újra megtenném.
- Arra nem gondoltál, hogy mi lenne velem nélküled?! – Nessie szeméből kicsordultak az első könnyek. – Képtelen lennék tovább élni. Inkább…
- Erre ne is gondolj! Ha bármikor újra ilyen történik és én nem… leszek olyan szerencsés, mint most… neked élned kell! Az áldozatom ne legyen hiábavaló. Ígérd meg! – kérte a férje komolyan

Renesmee vállát rázta a néma zokogás, miközben bizonytalanul bólintott.
- Ne is beszéljünk erről többet! – törölte meg nedves szemeit. – Szólok Carlisle-nak, hogy felébredtél és megvizsgálhat.
- Ne! – tiltakozott a férfi hevesen. – Hadd legyek még egy kicsit csak veled! Vagyis veletek.
A lány végre elmosolyodott, és odabújt Jake széles mellkasához.
- Azért köszönöm, hogy megmentettél – súgta neki halkan.
- Egy csókot megérdemlek érte cserébe? – hallatszott a mosoly a hangján.
- Többet is.
- Jól hangzik. Már ezért megérte.

Nessie felkönyökölt és bársonyos ajkait a férfiéhez érintette. Gyorsan átforrósodott a csókjuk. Jacob hevesen fordította a lányt maga alá, és már vetkőztetni kezdte, mikor a felesége tiltakozva elvált tőle.
- Ne ilyen sietősen – nyögte neki csitítva. – Jobb szeretném, ha nagyapa megvizsgálna előbb. És Leah is hamarosan megérkezik.
- Hazajön? – kérdezte a férfi döbbenten.
- Igen – bólintott. – Seth felhívta és elmesélt neki mindent: a terhességemet, meg a támadást is. Leah pedig úgy érezte, itthon a helye. Valamikor mostanság száll le a gépe.
- Örülök, hogy végre meggondolta magát. Még valami fontos újdonság?
- Ennyi – rázta meg a fejét Renesmee. – Viszont tényleg ideje, hogy Carlisle rád nézzen – felpattant az ágyról és már indult volna ki az ajtón, de a férfi utána szólt.
- Nessie, csak még egy kérdés! Ki szívta ki a mérget?
A lány összevont szemöldökkel nézett rá.
- Fontos ez?
- Nekem igen.
- Nem szeretné, ha tudnád.
- A következő átváltozáskor úgyis meg fogom tudni valamelyik farkastól. Nem fogják tudni eltitkolni.

Renesmee felsóhajtott és visszaült az ágyra.
- Rosalie volt az. Ő mentette meg az életed.
Jacob meglepetten bólintott, aztán elgondolkodva meredt maga elé.
- Hívhatod Carlisle-t.




--*-*--




Az átható orvosi vizsgálat után Jake végre felkelhetett az ágyból. A két és fél nap alatt a szervezete tökéletesen helyrehozta magát. Ahogy a doktor után kilépett a szobából, mennyei illat csapta meg az orrát.
A kicsi konyhában Nessie ténykedett. A férfi mögé lépett és belecsókolt a nyakába.
- Készül a reggeli? – kérdezte mosolyogva.
- Gondolom, farkaséhes vagy már.
A lány szavainak igazolásaképp Jacob hasa hangosan megkordult.
A beszélgetésre Billy is kigördült a szobájából és vigyorogva nézte a fiatalokat.

- Jó reggelt! Örülök, hogy végre befejezted a lustálkodást, fiam – köszöntötte őket nevetve, de aztán elkomorult a hangja. – Jól vagy?
- Teljesen egészségesen, és kipihenten.
- A reggeli is kész, úgyhogy nemsokára éhen halni sem akarsz majd már.
- Oh, arra bármikor képes vagyok.

Asztalhoz ültek, de még mielőtt nekikezdtek volna az evésnek, Billy komoly tekintettel a fiához fordult.
- Hallottam a nagy hírt is. Gratulálok! Szülőnek lenni az egyik legjobb dolog a világon.
- Kösz, apa. Biztos az lesz. És Nessie lesz a földkerekség legjobb anyukája.
A lány összehúzott szemöldökkel pillantott fel a tányérjából.
- Ebben azért nem vagyok olyan biztos. Tele vagyok kétellyel.
- Majd belejössz, meglátod – mosolygott bíztatóan Billy.


Már majdnem végeztek a reggelivel, mikor türelmetlenül kopogtattak a bejárati ajtón. Jacob pattant fel, hogy kinyissa.
- Haver, csakhogy újra köztünk vagy! – hallatszott egy vidám, harsány hang. – Jól ránk ijesztettél! Elhiszem, hogy fáradt voltál, de van jobb módja is saját magunk kiütésére.
- Quil, hagyd már levegőhöz jutni! – ért el hozzájuk az alfa parancsoló hangja is.

Az egész falka – Seth kivételével – becsődült a házba, hogy ott folytassák az örömködést.
- Hallottuk azt is, milyen rosszfiú voltál – vigyorgott rá Paul. – Már épp ideje volt, hogy ti is belefogjatok az utódgyártásba.

Pár perc vidámság után Sam figyelmeztetően köhintett párat.
- Jól van, mind nagyon boldogok vagyunk, hogy Jake rendben van, de most már indulhatnának az őrszemek.
Jared, Quil, Colin, Brady, Paul és Nathan felpattantak, elbúcsúzkodtak a többiektől, majd kisiettek a házból, be a rengetegbe.
- Ilyen sokan őrjáratoztok? – kérdezte Jacob döbbenten.
Sam komoran bólintott.
- Egy nomád vámpír ólálkodott közvetlenül a határ mellett… ez a béke és az időszakos nyugalom elpuhított minket. Ha egyszer ilyen közel jutott egy vérszívó, másik is megteheti, úgyhogy most kicsit jobban figyelünk.

Odakintről behallatszott a ház előtt megálló autó halk zöreje, majd a már jól ismert vakkantás. Pár pillanattal később Leah rontott be szélvészként a házba, és ahogy meglátta Nessie-t, rögtön a nyakába vetette magát.
- Hogy vagytok, drágám? – kérdezte aggodalmasan.
- Jól. És most, hogy végre Jake is velünk van, még jobban.

A rézbőrű nő odafordult az említetthez.
- Hallom, már megint hősködsz!? – tekintetével sorra vette a többi falkatagot, aki a szobában tartózkodott. – Persze érthető, hogy… – Leah hangja elhalt, ahogy Embry-hez ért.

Mindketten érezték, ahogy ezernyi acélszál fonódik össze közöttük, eltéphetetlen láncot alkotva. A nőt megdermesztette a döbbenet és csak bámulta a farkast, aki épp most véste be. Mikor a kifeszített pillanatot már nem lehetett tovább húzni, olyan gyorsan ugrottak egymáshoz, akár egy visszacsapódó íj húrja.
A csók, amit váltottak, annyira heves volt, hogy még a többieket is pirulásra késztette, bármennyire is igyekeztek nem figyelni őket.

Végül Seth hangja törte meg a bensőséges ölelkezést.
- Menjetek inkább szobára, gerlepár!
Leah és Embry zihálva váltak el egymástól.
- A lenyomatod lettem – suttogta hitetlenül a nő.
- Látod, megmondtam, hogy a nagy szellemek találnak rá módot, hogy együtt lehessünk.




--*-*--




Másnap Jacob felkereste a Cullen-házat, hátha tud beszélni Rosalie-val. Szerencsére a vámpírnő épp otthon volt, az egyik impozáns autót szerelte.
Ahogy meglátta a férfit, aki félszegen lépett be a garázsba, rögtön tudta, miért jött.
- Kinek járt el a szája? – kérdezte mogorván.
- Nessie-ből húztam ki. De valahogy úgyis megtudtam volna. A falkán belül nincsenek titkok.

Jake vett egy mély levegőt, aztán idegesen kifújta.
- Csak azért jöttem, hogy megköszönjem, amit tettél értem. Örökké hálás leszek…
- Nem miattad tettem – vágott a szavába Rose –, hanem főleg Nessie miatt. Nem tudna tovább élni nélküled.
- Pont ezért vagyok hálás. Nagyon nem szerettem volna őket itt hagyni egyedül, miközben most van a legnagyobb szüksége rám, de az ő életük mindennél fontosabb, és ha a sajátomat oda kell dobnom ezért, akkor gondolkodás nélkül megteszem.

A szőke nő feszengve nézett a szemébe.
- Na jó, nem ő volt az igazi indokom. Meg akartalak menteni, mert megérdemled az életet. Annyira szereted, hogy kérés nélkül feláldoznád magad érte, és ezért mérhetetlenül becsüllek – vallotta be töredelmesen. – Kezdetben nagyon nem tetszett, hogy a vak sors egymásnak rendelt titeket, de Nessie keresve sem találna nálad jobbat. Örülök, hogy ilyen társat kapott. Aki feltétel nélkül, végtelen szerelemmel szereti.
Jacob vigyorogva nézett rá.
- Egész jófej tudsz lenni, ha akarsz.
Rosalie is elmosolyodott.
- Ezt azért ne nagyon hangoztasd, ha kérhetem.




--*-*--




Két héttel később, már a saját, átépített házukban, Nessie megtépázva ébredt. Szédült, émelygett és szűknek érezte a saját testét.
Kitámolygott a fürdőbe, hátha egy kis hideg víz helyre teszi majd. Jacob rögtön észrevette a hiányát, és utána indult. Az ajtófélfának dőlve figyelte, ahogy felesége megnedvesíti az arcát és a tarkóját.
- Jól vagy, édes?

Renesmee a tükörből nézett vissza a férfi aggódó szemébe.
- Nem igazán. Nem tudom, mi lehet velem.
- Készítsek esetleg valami reggelit?
A lány érezte, hogy az étel említésére újra forogni kezd a gyomra.
- Az kéne csak. Gondolni sem bírok az evésre – kimondott szavaira halvány fény kezdett gyúlni az agyában. – Talán ez a baj… Elég rég voltunk utoljára vadászni, lehet, hogy ezért érzem ilyen rosszul magam.
- Rendben, akkor ma nekünk kell megfogni a reggelit – mosolyodott el Jake.


Negyed óra múlva már az erdőt járták, vadra kutatva. Mindketten kiszagolták a közelben élelmet kereső szarvascsordát. Nessie lesből támadt a legnagyobb hímre, mint egy született vadász, míg a mellette rohanó farkas is elkapott egy kisebb példányt.
A lány pengeéles fogaival szélesre tárta az állaton ejtett sebet, és hagyta, hogy az éltető nedű a szájába ömöljön. Miután végzett vele, felnézett mellette falatozó párjára.
- Máris jobban vagyok – mosolyodott el.

A következő pillanatban viszont heves rántást érzett a gyomrában, és az elfogyasztott élénkvörös vér sugárban köszönt vissza.
Jacob egyetlen másodperc alatt visszaváltozott és a feleségéhez rohant.
- Nessie, mi a …? – a kérdését egy újabb öklendező roham szakította félbe.
Mikor véget ért a rosszullét, Renesmee homályos szemekkel nézett fel rá.
- Azt hiszem, mégsem lett jobb – suttogta, majd erejét vesztve összerogyott.
A férfi, miután magára rángatta a nadrágját, óvatosan az ölébe kapta.
- Azonnal viszlek Carlisle-hoz, ne aggódj!

Minden izmát megfeszítve szaladt keresztül az erdőn, karjában a szerelmével. A félelem hajtotta egyre gyorsabban előre; rettegett attól, hogy Nessie-nek valami komoly baja lehet. A házhoz érve viharosan berontott az ajtón, és a döbbent aranybarna szempárok kereszttüzében felrohant a családfőhöz.
- Mi a baj, Jacob? – nézett rá a levegőt kapkodó lányra Carlisle.
- Reggel nem érezte jól magát, úgyhogy elmentünk vadászni, hátha az segít, de kihányta a vért, amit megivott – hadarta a férfi idegesen, türelmetlenül.
- Értem – bólintott a doktor már nyugodtabban.

Hűvös ujjaival kitapintotta Renesmee egyenetlen pulzusát.
- Semmi baja, csak a terhes nőknél előforduló reggeli rosszullét.
- De hát… vért hányt.
- A baba valószínűleg nem szereti a vámpír étrendet.
- Ez hogy lehet? – értetlenkedett továbbra is Jake.
- Úgy tűnik, a farkas-géneket örökölte – magyarázta mosolyogva a férfi.

Nessie türelmetlenül bontakozott ki férje öléből, ahogy érezte, hogy még mindig van mit kiadnia magából. Carlisle készségesen nyújtott oda neki egy fém tálat.
- Ha kitisztul a gyomra, jobban lesz – mondta, aztán kilépett a vizsgálóból.

A lány letette a véres edényt és fáradtan ült fel a székre.
- Azt hiszem, kijött minden – sóhajtotta.
- Jobban vagy? – simított végig Renesmee meggyötört arcán.
- Igen. Úgy érzem, elmúlt az émelygés. Jól hallottam, hogy a gyermekünk farkas lesz?
- Legalábbis a gént hordozza, úgy tűnik. Ettől még nem biztos, hogy át fog változni.
- Ugyan már! – csóválta meg a fejét Nessie. – Szerinted egy félvámpír anya mellett, ráadásul ezzel a rokonsággal megússza?!
A férfi elmosolyodott.
- Nem, nem valószínű.

Ekkor ismerős hangokra lettek figyelmesek.
- Doki, valami akkor sincs rendben! Lehet, hogy túl hamar jöttem vissza.
- Leah, értsd meg: a múltkor, mikor megvizsgáltalak, minden tökéletesnek látszott. Megfelelő volt a hormonszinted, ahogy a nagykönyvben meg van írva peteérés előtt – magyarázta neki Carlisle türelmesen. – Ha nem változtál újra farkassá, akkor mindennek rendben kéne lennie.
- De hát késik. Semmi sincs rendben. Mióta ismét működik a szervezetem, mindig időben megjött.

A férfi fejében valami szöget ütött.
- Leah, téged nemrég bevéstek, ugye? – A nő bizonytalanul bólintott. – És érintkeztetek azóta… szexuálisan?
- Azt gondolod, hogy…?
- Elképzelhető. Gyorsan megvizsgállak, hogy biztosak lehessünk.
Carlisle kitessékelte Jake-et és a már egészségesebb színt öltött Nessie-t a szobából, hogy megnézhesse az indián nőt.

A kissé fancsali képet vágó Leah pár perc múlva már lépett is ki az ajtón.
- Bekaptam a legyet – sóhajtotta. – Ahhoz képest, hogy az se volt biztos, nem lesz-e szükséges valamilyen gyógyszeres kezelés hozzá, elég gyorsan sikerült.
- Gratulálok, Leah! – ölelte át Renesmee a bizonytalan nőt. – Együtt várhatjuk a babákat. Olyan jó!

A lány lelkesedése lassacskán kezdett rá is átragadni.
- Azért remélem, hogy Embry nem fog nagyon kiakadni.
- Nem hiszem. Szerintem örülni fog neki.
- Az normális, hogy félek kicsit? – kérdezte halk hangon.
- Igen – mosolygott Nessie. – De gondolj bele, Leah, anyuka leszel.







_@/"