Nyíri Eszter Stiga vagyok, diplomás óvónő, amatőr író.


A blogon Renesmee és Jacob szerelmének varázslatos történetét olvashatjátok.

„Nessie eléri a felnőttkort, és beleszeret Jake-be. Hogy hogyan bontakozik ki a szerelmük? Itt megtudhatjátok.”

/Aby/



„A szívedet a kezembe helyezted, és én cserébe a sajátom nyújtom neked.”

/Full Moon/

„Elveszve egymásban nem is érzékelték, hogy a kis gyertyák sorra kialszanak, és már csak a telihold fénye ragyog le rájuk.”

/Full Moon/



Jó olvasást, keltsük életre a mesét!



2010. február 27., szombat

Jacob & Nessie - HATODIK FEJEZET - Tűzoltás

Sziasztok!

Íme a nagyon gyors friss. :) Ma megvolt a meghallgatás, túléltem, sőt!! az első fordulón (a táncon) túl is jutottam, aztán volt ének, hát, az már neccesebb. Mindenesetre egy nagyon jó tapasztalat volt és nagyon élveztem az egészet. Ennek örömére, meg mert este megyek Sacizni, úgy gondoltam, hogy gyorsan felteszem, amíg itthon vagyok.
Remélem ez is tetszeni fog nektek :) És szeretnék mindenkit újra és újra biztatni, hogy írjon kritikát nekem (és köszönöm, akik írtak az előzőre).

A következő fejezet sajnos nem fog ilyen gyorsan jönni, mert még kész sincs, vajúdok még vele egy kicsit, főleg, mert egy csomó háttér-információt kell szereznem hozzá (Leah miatt), és ez lassítja az írást, plusz ugye ezer és egy más dolgom is lenne már :)

No, most jöjjön a fejezet, jó olvasást hozzá.




Hatodik fejezet – Tűzoltás





A lány mosolyogva előkapta mobilját, és hívta is a férfit. Két csengés után már hallotta a búgó „Halló”-t.
- Szia, farkasom! Mit csinálsz ma éjjel?
- Nessie, szia! Umm… úgy terveztem, alszok egy nagyot.
- Nincs kedved átjönni? – kérdezte édesen csengő hangon. – Csinálhatnánk ugyanezt együtt is, és közben kihasználhatnánk ezt a hetet.
- Hogy mi? – kérdezett vissza Jacob döbbenten.
- Gyere át hozzám aludni!
- Nessie, nem hiszem, hogy ez…
- Jake, csak alszunk. Meg előtte beszélgethetnénk. Ennyi. Alice-t is sikerült meggyőznöm már.
- Nem tudom, Nessie… apád…
- Ne foglalkozz vele! Majd csak akkor szorul a hurok, ha hazajönnek. Mi van ma veletek? Ez nem olyan nagy dolog.
- Csak tudod, épp tegnap beszéltünk a lassításról.
- Nem lesz semmi, amit nem akarsz. Vagy nem bízol bennem? – kérdezte a lány mosolyogva.
- Magamban nem bízok – válaszolta komolyan. – És mellesleg benned sem – tette hozzá nevetve.
- Kérlek! Ígérem, hogy teljesen ártatlan lesz az egész – a férfi hallgatása miatt folytatta. – Vagy nagyjából ártatlan.
- Rendben – jött a válasz egy mély sóhaj kíséretében –, de ha rosszalkodsz, rögtön hazajövök.
- Oké. Siess!

Renesmee, ahogy letette a telefont, már rohant is be a fürdőbe. Sejtette, hogy Jake nem fogja sokáig váratni. A tus alatt gyorsan lemosta magáról az egész napos port, aztán megmosta a fogát, és a hálószobába rohanva magára kapott egy hasonló összeállítást, mint amiben a múltkor láthatta.
Mire elkészült, már hallotta a kopogtatást az ajtón. Mosolyogva engedte be a férfit, aki egy gyors csókot adott a szájára, majd ellépve végignézett rajta.
- Aha, maga vagy a megtestesült ártatlanság – mondta gúnyosan.
- Sajnálom, ez az éjszakai szerelésem. Mellesleg te sem öltöztél túl – nézett rá látványosan a csupasz mellkasára.
A két vámpír odalépett hozzájuk. Alice pár pillanatig összehúzta a szemöldökét.
- Utálom, hogy nem látlak titeket – sóhajtotta. – Na jó, elmentünk, de itt leszünk a közelben – mondta figyelmeztetően. – Sikíts, ha bármi baj van!

Nessie-nek kétsége sem volt felőle, hogy figyelni fogják őket. Miután elmentek, a lány téblábolt még egy darabig a nappaliban.
- Kérsz esetleg valamit enni?
- Nem, köszönöm. Nem vagyok éhes, már vacsoráztam. Te ennél?
- Nem – rázta a fejét hevesen –, ma voltunk vadászni…
Újabb kínos csendesség feszült ki közöttük. Pár perc hallgatás után Nessie hitetlenkedve nézett fel a férfire.
- Mi van velünk, Jake? Mintha nem ezer éve ismernénk egymást.

Ő csak elmosolyodott a jól ismert módon, és forró ölelésébe vonta a lányt. Felolvadt az a furcsa érzés, mire elhúzódott tőle.
- És mit csináljunk ma este?
- Hát… az igazat megvallva szörnyen fáradt vagyok. Nem aludtam túl sokat az éjjel.
- Akkor aludjunk?
- Mindenesetre elfeküdnék. Beszélgessünk, aztán egyszer csak kidőlök majd.

Kéz a kézben mentek be a lány szobájába. Ott Jacob elgondolkodva nézte az ágyat pár szívdobbanásnyi ideig.
- Nessie, figyelj, ez most egy nagy egyszemélyes, vagy egy pici franciaágy? – kérdezte töprengve.
- Ne bántsd az ágyam – szidta le játékosan. – Eddig épp elég volt. Majd szorosan összebújunk.
- Ettől féltem.

Jake egy hanyag mozdulattal lefeküdt, és megpaskolta azt az igencsak kevés helyet maga mellett, ami maradt. Renesmee szorosan az oldalához bújt. Az egyik sima, hosszú, hófehér comb az ő rézszínű lábához simult, gyönyörű összképet alkotva. A férfi ádámcsutkája nagyot ugrott a száraz nyeléstől.
- Nem… tényleg nem akarsz valami mást is magadra venni?
Nessie morcosan nézett rá.
- Mi bajod van a pizsamámmal?
- Hát csak… nem takar túl sokat.
- Ez egy teljesen szokványos alvó ruha; póló rövidnadrággal.
- Aham, hogy ez egy rövidnadrág – tettette Jacob a felismerést, de közben a keze már önkéntelenül elindult a fedetlen lábakon. – Sose néztem volna ki belőle.

Forró tenyere csak pár fokkal volt melegebb a lány bőrénél, mégis az első apró simítások heves lúdbőrzést váltottak ki az egész területen.
- Látod, fázol is benne.
- Rendben, felöltözök akkor bokától állig – mondta mérgesen, de a derekára font kar nem engedte felkelni.
- Jó, jó, abbahagytam – szorította magához a karcsú testet. – De készülj fel rá, hogy így nem fogom tudni levenni rólad a kezem.
- Majd megbirkózok vele valahogy.

Egy pillanatig egymás szemébe néztek, aztán Nessie ráhajolt a férfi ajkaira. Lassan, finoman kóstolgatták egymást. A csók elmélyült, de megmaradt a kínzó, gyomrot remegtető szelíd tempó.
Mikor Nessie belenyögött a szájába, Jacob nagy nehezen elvált tőle. Az érintkezésük nem volt heves, mégis mindkettejük szíve olyan őrült iramban dobolt, mintha maratont futottak volna – bár az övék talán akkor sem vágtatna így.

Jake egy hosszú percig még nézte a lány kipirult arcát, a csillogó szemeit, majd megpróbált beszélgetést kezdeményezni, hogy Renesmee nehogy megint letámadhassa.
- És mi ez a hirtelen elutazás?
- Anyáéknak valami évfordulójuk van. Valamikor mostanság kezdtek el járni anno, és ezért elutaztak Esme szigetére. Pár hétre, de nincs biztos időpontja a hazajövetelüknek.
- Értem. Meglepődtem rajta, hogy itthon mertek hagyni.
- Én is – mosolygott a lány. – Alice szerint ez az első lépés az elengedésem felé.
- Hogy mi felé?
- Hát, lassacskán „kirepülök a családi fészekből”, és talán nem szeretnék, hogy olyan hirtelen történjen az elszakadás. Ez most ilyen bevezető hozzá, hogy lássák, hogy bírják nélkülem.
- Aha, világos.

Erről a témáról egyikőjük sem szeretett volna többet beszélgetni, így egy időre némaságba merültek. Jacob lázasan kutakodott az agyában, hogy mit hozhatna még fel. Talán sikerül addig szóval tartani a lányt, míg teljesen elálmosodik, és megússza az estét további erotikus atrocitások nélkül. Nem mintha ellenére lett volna a dolog, de nem akart esélyt adni egy újabb olyan forró érintkezésnek, mint ami La Push-ban történt. Itt most nincs senki, aki megzavarhatná őket.

Végre beugrott neki egy mentőötlet.
- Milyen volt a vadászat?
- Laktató. Viszont nagyon hiányoztál. Mind olyan szörnyen szeretgették egymást, hogy már rossz volt nézni. Főleg, hogy én nem tehettem ugyanazt.
- Hát, akkor legközelebb muszáj leszel engem is magaddal vinni.
- Pontosan ezt terveztem.
- És mikor lesz ez a legközelebb? Mennyi időnként szoktál mostanság vadászni? – faggatta kíváncsian a lányt.
- Egyre ritkábban. Három-négy hétig kibírom minden gond nélkül. Az emberi táplálék nem olyan jó, mint a vér, de igyekszem kihúzni vele valahogy. Így sokkal emberibbnek érzem magam.
- Szeretnél emberibb lenni?
- Nem igazán erről van szó. Inkább csak van egy olyan érzésem, mintha most egyik fajhoz sem tartoznék.
- Nagyjából el tudom képzelni, milyen lehet – cirógatta meg a férfi az arcát.
- De te csak akkor vagy farkas, ha átváltozol. Bennem mindig bennem van a vámpír-én – mondta keserűen.
- És pontosan ez tesz téged tökéletes társsá. Te is a misztikumon belül vagy, de még ott is valamennyire ember. Akárcsak én.
- Tényleg így gondolod?
- Különben nem mondanám – nézett komolyan Nessie szemébe.
- Köszönöm – lehelte olyan halkan, hogy azt hitte, Jacob nem fogja meghallani.
De persze a hiperérzékeny fülek elől nem lehetett elrejteni semmit.
- Ugyan mit?
- Hogy visszasegítesz a helyes útra, ha valamiért kételkednék.
- Ez a dolgom… ez is.
- És remélem, ez is – suttogta elfúló hangon a lány, és már hajolt is újra a szájára.

Ez a csók hevesebb, forróbb volt, mint az előző. Jacob erein tüzes lávaként száguldott végig a vágy. Nagyon erősen igyekezett gátat szabni neki, amit Nessie nem könnyített meg azzal, ahogy ösztönös mozdulattal még szorosabban bújt a forró, erős, de valahogy mégis lágy testéhez.
Jake a karjaival magához szorította egy pillanatra, aztán két kíváncsi keze felfedezőútra indult. A szűk pólón át először a derekán simított végig, majd átsiklott a hátára, ahol pár másodpercig vacillált, hogy melyik irányba folytassa.
Végül a szolidabb verzió mellett döntött, és elindult felfelé a lányon. Széles tenyerei szinte teljes egészében beterítették a keskeny, de izmos hátat. Ahogy vitte az útja egyre feljebb és elért a lány lapockájához, döbbent rá, hogy a keze nem ütközött semmilyen akadályba a siklása során… Nessie-n nem volt melltartó. A szűk kis felső alatt teljesen meztelen volt. Hirtelen kiélesedtek az érzékei; tisztán érezte a mellkasának nyomódó keménykés mellbimbókat.

Villanásnyi idő alatt engedte el a lányt és húzódott távolabb, mintha csak forró parázsba nyúlt volna. A csokoládébarna szemek értetlenül nézték a reakcióját.
- Mi a baj?
- Semmi, semmi – hebegte zavartan. Azt mégsem mondhatta neki, hogy meztelen testének már csak az elképzelt látványára is kőkemény erekciója kezdett lenni.
- Akkor gyere vissza – mosolygott rá csábítóan Renesmee.
- Nem… nem szeretnék.
A lány mosolya leolvadt.
- Valamit rosszul csináltam? Tudom, hogy elég tapasztalatlan vagyok ilyen téren, de…
- Oh, Nessie, dehogy is. Abszolút nem erről van szó – magyarázkodott gyorsan a férfi. – Éppenséggel én sem vagyok valami hű, de nagy nőcsábász. Csak te… olyan érzéseket ébresztesz bennem, amik elég rémisztőek.
- Hát, te is bennem, szóval kvittek vagyunk – óvatosan emelte fel a tekintetét Jacobra. – Ha már itt tartunk, kérdezhetek valamit?
- Csak nyugodtan.
- Kicsit intim lesz – sütötte le most a pillantását, miközben érezte, hogy a pír felfut az arcán. – Szóval hány… lánnyal voltál már… „úgy”?
Jake halkan kuncogott. Nyugodtan a lány kezéért nyúlt, mielőtt válaszolt volna.
- Ne lepődj meg nagyon – mondta, miközben látta, hogy Nessie szeme elkerekedik. – Eggyel sem. Te leszel az első és az utolsó az életemben.
- Uhm… ez jó – nevetett rá óvatosan. – Én csak… attól féltem, hogy nagyon tapasztalatlannak fogsz tartani.
- Nessie, gondolj bele. Tizenhat voltam, mikor bevésődtem, és előtte már egy ideje csak anyáddal voltam elfoglalva. Úgyhogy esélyem sem volt túl sokat csajozni. Pluszban ott van még ez az alakváltó-dolog is, szóval…
- Értem. Akkor egy tapasztaltsági szinten vagyunk.
- Azért annyira nem – vallotta be őszintén a férfi. – Én csókolóztam már mással… de csak néhányszor.
- Ugye nem… ? – a bűnbánó tekintetből már látta a választ. – Mindegy, már úgysem számít, igaz?
- Igaz.
- Na jó, talán még egy csókot kapsz, hogy tutira elfelejts mindenki mást.
Jacob megpróbált kitérni előle.
- Hidd el, már jó ideje csak veled van tele a fejem.
- Sose árt bebiztosítani magam.
- Rendben – sóhajtott beleegyezően. – De utána alvás!
- Akkor ez most jóéjt-puszi lesz?
- Valahogy úgy.

Az ajkuk végre összeért, de Jake nem hagyta, hogy nagyon belemélyedjenek.
- Ummm, ez nagyon picurka volt ám – morgott Nessie elégedetlenül.
- Igen, de mindjárt itt alszol el ülve – szavai igazolásaként a lány hatalmasat ásított. – Látod?!
- Nem is igaz. Teljesen éber vagyok.
A férfi közben újra elfeküdt, és a mellkasához húzta Renesmee-t.
- Kár, hogy így nem tudom simogatni a bundád. Jó lenne…
- Majd simogatlak én, hogy biztos szép legyen az álmod – mondta, és kezével már bele is túrt a derékig érő, vörös hajzuhatagba.
- Rólad fogok álmodni, úgyhogy biztos jó lesz – idézte fel Jacob előző esti szavait, és már csukódtak is le a szemei.
Ő még egy darabig simogatta a selymes hajat, majd csatlakozott a lányhoz az álomvilágban.



--*-*--



Renesmee a nagy ház előtti verandán ült egy karosszékben, és mélyet szippantott a bágyadt, péntek délutáni levegőből. A tavasz még mindig nem hozott igazi felmelegedést, de ő nem fázott. Csodás három hét melegítette a lelkét és a testét.
Bár már iskola volt, mégis sok időt tudott Jacobbal tölteni. Néha még egy-egy éjszakát is, ha Alice „vigyázott” rá. A többieket nem merte beavatni. Rosalie tuti beköpné őket, amennyire rühelli még mindig a farkasát, Carlisle-ban pedig talán előtörne a féltő nagyapa. Így sajnos sokszor magányosan kellett töltenie az éjszakát.

De ezek a hetek így is nagy eseményeket hoztak: beadták a jelentkezésüket azokra az egyetemre, amik minden szempontból megfeleltek nekik, és néha közösen tanultak a lány érettségijére, vagy a felvételikre.
A lopott éjszakák során pedig egyre közelebb kerültek egymáshoz. A legutóbbi alkalommal Jake a nagy hévben megfogta végre a mellét. Az emlék még most is újra felforrósította a testét. Persze mikor rájött, hogy mit tett, megint visszahúzódott, és még óvatosabbá vált, mint általában. A férfinak lassan szokásává vált, hogy szinte több méterre húzódik tőle, ha elkezd melegedni a helyzet köztük.

Elmélkedése közepette alig vette észre, hogy Alice lép ki mellé a verandára.
- Rossz hírem van – vágott bele a közepébe. – Holnap indulnak haza a szüleid. Bella nem bír már magával, Edward meg vele.
- Oh, ez nem jó. Akkor egy éjszakám maradt?
- Igen. Átjövök ma este én, jó? – kacsintott rá.
- Persze, rendben.
Mindketten nagyon jól tudták, hogy a házban jövő-menő vámpírok hallják minden szavukat, így csak a megszokott kódot használták.

Nessie nem örült neki, hogy már csak egy napja maradt a terve véghezvitelére, ráadásul Jake ma délután őrjáratozik is, úgyhogy csak este tud majd átmenni hozzá.
Arra még nem akart gondolni, hogy az apja mit fog szólni hozzá, ha kiolvassa a fejükből az elmúlt heteket. Ezen majd ráér aggódni holnap.
Gyorsan rácsörgött Billy-re, hogy ha Jacob hazaér, azonnal hívja őt fel. Remélte, hogy a férfi nem vállal épp most plusz műszakot.

A délután további része ebben a várakozó izgalomban telt. Gondosan lefürdött, hajat mosott, aztán a ruhái között kezdett válogatni. Alice-nek hála a gardróbjában a legkülönbözőbb holmik széles választéka volt megtalálható, így csak egy kis fejtörést okozott neki, hogy mit vegyen fel az esti csábításhoz.
Tanulni meg sem próbált; túl izgatott volt hozzá. Helyette kisétált az erdőszélre, felült egy fára, és figyelte a zsibongó természetet.

Hosszú merengéséből a mobilja csöngése szakította ki. Elégedetten nézte a hívó fél nevét a kijelzőn.
- Szia, farkasom! Azonnal át kell jönnöd!
- Nessie, baj van?
- Igen! A szüleim holnap hazajönnek.
- Oh, akkor ez az utolsó esténk, mielőtt szobafogságba zárnak, az én fejemet meg letépik? – kérdezte borúsan, de a hangján lehetett hallani, hogy mosolyog.
- Nyugi, nem lesz semmi gáz. De most siess!
- Rohanok hozzád.

Renesmee gyorsan visszament a kunyhóba, és előkészítette a tervezett esti mozizáshoz szükséges dolgokat: a pop corn-t a mikroba tette, a megnézendő filmeket pedig a kanapé melletti kis asztalra. Mikorra a kukorica kész lett, az erdőből már hallotta is a farkas rövid vonyítását.
Az ajtóban várta a félig felöltözött férfit. Mikor már a pólóját is húzta volna – újabban rossz szokása volt, hogy azt is viselt a lány jelenlétében –, Nessie lágyan a karjára tette a kezét.
- Ne! Neked kell melegítened az este! – Jacob elutasítóan nézett rá. – Kérlek!
Jake végignézett a lány alig valamit takaró shortján és pólóján.
- Ha jobban felöltöznél, nem kéne hősugárzót játszanom – figyelte továbbra is bosszúsan, de a felsőjét nem próbálta újra felvenni.
- Légyszi ne forgasd ki a kamu-indokomat – mosolygott rá Renesmee. – Éhes vagy? – kérdezte, miközben beléptek a kunyhóba.
- Nem, köszi. Vagyis… – szimatolt bele a levegőbe. – A kukorica pont elég lesz.
- Akkor kezdhetjük is a mozizást?
- Ühüm. Mit nézünk?
- Valami romantikus-nyálas film – fintorgott kicsit Nessie, mielőtt mosolyogni kezdett. – De úgy gondoltam, ez most pont illik a hangulatunkhoz.
- Semmi akció? – nézett rá Jacob elkeseredve.
- Később még az is lehet.

Nessie kétértelmű megjegyzését igyekezett minél jobban elengedni a füle mellett, és inkább lehuppant a tv előtti kanapéra. A lány egy sóhajjal mellé telepedett, miközben elindította az első, szolidabb filmet. Ez még csak a ráhangolódáshoz volt. A címét nem is figyelte igazán, csak hogy valami könnyed kis romantikus komédia. A másodikat tervezte a csábításhoz. Az tele volt forróbbnál forróbb jelenetekkel, hogy megalapozza az éjszaka alaphangulatát. Remélte, hogy a terv beválik majd, és sikerül a férfit eléggé feltüzelni, mielőtt ő és a fekete csipkemelltartó rátesz még egy lapáttal.
Jacob mellkasához kucorodva próbált a cselekményre koncentrálni, de a nyugodtan, egyenletesen emelkedő felsőtest ringató mozgásától egyre nehezebbek lettek a pillái…


Furcsa zaj ébresztette. Mintha valami csipogna… vagy inkább trillázna. Hirtelen nyitotta ki csokoládébarna szemeit. A saját, puha ágyában feküdt, oldalán a férfivel, akit az éjjel bűnbe akart vinni. És odakint, az ablakon túl, már halványan világosodni kezdett az ég. Ezzel a fényességgel együtt beszivárogtak az agyába az emlékek is: filmet néztek, és ő egyre csak álmosodott. Aztán képszakadás. Valószínűleg Jake hozta be a szobájába, hogy ne a kényelmetlen kanapén aludjanak. Nem tudta elhinni, hogy alvással töltötte az utolsó éjszakájukat.
Gyorsan kikelt az ágyból, és halkan a fürdőbe osont, hogy fogat mosson. Mire visszaért, a férfi már ébredezett.

- Korán keltél, kislány – morogta neki még rekedtes hangon, mire Nessie gyomrában ismét szárnyra keltek a pillangók.
- Korán el is aludtam – válaszolt durcásan.
- Ne aggódj, nem sokkal később én is követellek álomföldre. Csak éjszaka hoztalak be, mikor felébredtem az elgémberedett hátam sajgására.
- Oh, most már mindegy. Kapok „jó reggelt-puszit”, ha már a „jó éjt-puszi” kimaradt?

Jacob rámosolygott, és hívogatóan intett neki, mire ő gyorsan az ágyra szökkent, és megcsókolta. De a férfi pár pillanat múlva el is tolta magától.
- Te fogat mostál már?
- Ahm… igen, azzal kezdtem a napot.
- Szép, mondhatom – szidta le játékosan. – Akkor most én is elvégzem emberi szükségleteimet. Ne menj sehová!
- Nem fogok.

Nessie, mikor a férfi kirobogott a fürdőbe, igyekezett higgadt maradni. Talán még most is lehet kezdeni valamit a helyzettel – gondolta. Felrémlett előtte, hogy valahol azt olvasta, a férfiaknak ébredés után elég nagy szokott lenni a szexuális étvágyuk. Ezen felbuzdulva már nyúlt is volna a pólója után, hogy levegye, de rájött, ezzel csak elriasztaná Jake-et. Így rögtön kihátrálna. Akkor szabad csak ehhez az eszközhöz nyúlnia, ha már egyikük sem lát tisztán a vérvörös vágytól.
Gyorsan bebújt inkább az ágyba, ami még őrizte a férfi testének melegét. Rá pár percre ő is visszajött a szobába, frissen illatozva.
- Most kapok már egy normális reggeli csókot? – kérdezte a lány tőle incselkedve.
- Semmi akadálya.
Letelepedett mellé az ágyra, és összeérintette az ajkaikat. Nessie elégedetten morgott.
- Hümm, finom. Akarok még – és már mélyítette is el a csókot.

Ahogy nyelvük találkozott, mintha elektromos szikrák keletkeztek volna. Édes, mentolos ízük keveredett, bódító összhangot alkotva.
Renesmee megpróbált a férfi fölé kerekedni, ami egy kis küzdelem után sikerült csak neki. Kezével igyekezett Jacob mellkasának minden kis négyzetcentiméterét végigsimogatni. Tenyere alatt érezte az izmok apró rándulását, ahogy azok megfeszültek az érintése alatt.
Közben elvált a szájától, és ajkaival elindult lefelé. Nyelvével megsimította a nyakán lüktető, kékes eret. Mikor fogaival óvatosan végigkarcolta a felette elterülő selymes, barna bőrt, hallhatta Jake elhaló morgását.

Jó jelnek vélte, hogy még nem tolta el magától, úgyhogy kezével lejjebb, merészebb helyek felé kalandozott, és hamarosan már érezhette az erőtől duzzadó kockákat a hasán. Mindegyiken végigzongorázott, miközben szájával is lefelé vette az irányt. Csókjai alatt most a férfi heves szíve lüktetett. Aztán rátalált az egyik sötétbarna, apró mellbimbóra. Kísérletezve végigcirógatta a nyelvével, majd az ajkai közé véve finoman megszívta.
Jacob meghökkent, de egyben élvező sóhaja az egész testén keresztülhatolva az öle legmélyebb pontján keltett bizsergést.
Mikor kezével elérte a nadrág szélét, a férfi egy pillanatra józan eszéhez tért, és felkönyökölve tiltakozni kezdett.
- Nessie, nem kéne tovább…

A lány ekkor vetette be kitervelt ötletét, és egy mozdulattal megszabadult a felsőjétől. Az alatta viselt apró, fekete, átlátszó csipkemelltartó éles kontrasztban volt a hófehér bőrével. Átsejlettek rajta a meredező, kemény bimbók.
Jacob nem bírta levenni szemét a szinte félmeztelen lányról. Testében a vér tűzforró lávává változott. Úgy gondolta, bármennyire szereti, vagy talán pont ezért, ellen kell állnia ennek a csábító szirénnek. De képtelen volt rá… Elméjében ködös foltként fel-felvillant az elhatározása. Nem volt biztos benne, hogy képes lesz-e, egyáltalán akarja-e tartani magát hozzá.

Nessie egy rövidke ideig némán hagyta, hogy a férfi gyönyörködve, vágytól elsötétült szemekkel nézze, miközben ellenállt a késztetésnek, hogy lányos szemérmességének eleget téve eltakarja magát a karjaival. Aztán érezte, hogy nem húzhatja tovább a pillanatot; lépnie kell, mielőtt ismét visszautasítást kap.
Egy mozdulattal közelebb került Jacobhoz, és újra megcsókolta. Ahogy a csupasz bőrük összeért, Jake nem bírt tovább ellenkezni, még saját magával sem. Kóstolót akarta a lányból, csak egy kicsinyke harapást.

Hevesen ledöntötte az ágyra, és egész testével fölé tornyosult. Puha, forró ajkai még egy kicsit játszadoztak Nessie szájával, majd áttérve a nyakára haladt egyre lejjebb, a fekete anyaggal borított mellekhez.
Renesmee révben érezte magát; úgy tűnt, Jacob végre megadja neki, amit szeretne.
Közben a férfi elért a sötét csipkeszegélyhez, ahol egy pillanatra megállt. Lenézett a fehér, sima bőrre, és egy régi emlék villant az agyába: az újszülött harapása nyomán lecsorduló élénkvörös vércsík… Bella… az elhatározása.

Egy szempillantás alatt távolodott el Nessie-től, még arra is ügyelve, hogy a takarót rádobja a testére, nehogy újra kísértésbe essen. A lány még vágytól ködös tekintettel nézett rá.
- Mi… mi a baj? Mi történt? – kérdezte kábán.
- Semmi. Csak… megint túl messzire mentünk – igyekezett csillapítani magát Jacob, mialatt a szörnyű bűntudat beszivárogott az agyába. A bűntudat, hogy már megint majdnem kicsúszott a keze közül az irányítás.
- Jake, meddig akarsz még várni? Itt a tökéletes, vagy nagyjából tökéletes alkalom…
- Nem, a tökéletes alkalom a nászéjszakánk lesz.
- Tessék? – nézett rá a lány értetlenül.
- Nem szeretnék „úgy” együtt lenni veled, amíg össze nem házasodunk – vallotta be csendesen.
Renesmee egymás után többször is próbálkozott, de lassan jöttek csak a szavak.
- Ez… te… komolyan gondolod?
- Igen. Előbb az esküvő, csak aztán a nászéjszaka. Ez így van rendjén.
A férfi immár tiszta tekintetéből látta, hogy most nem viccel.
- Nem… én… nem bírok olyan sokáig várni!
- Akkor gyere hozzám minél előbb!







_@/"

2010. február 25., csütörtök

Jacob & Nessie - ÖTÖDIK FEJEZET - Vadászat

Sziasztok!

Egy enyhe kis csúszással, de kész a következő fejezet is. Ez most egy kicsit más, mint a többi; a Cullen-család életébe lehet picit bepillantani. Remélem, hogy tetszeni fog nektek ez a fejezet is, ha már Bliss-szel ennyit ültünk rajta (ugyanis Bliss ellenőrizte nekem, hogy nem írok-e nagy badarságot benne... így utólag is ezer hála és köszönet érte, mert nagyon nem voltam biztos ebben a fejezetben). Épp ezért szeretném kérni, hogy minél többen írjátok meg a véleményeteket; elég annyi is, hogy tetszett, nem tetszett, akármi. És köszönöm azoknak, akik írnak, és hatalmas biztatást adnak ezzel nekem...sajnos az írói önbizalmam (ahogy általában a többi is) még mindig a béka segge alatt, úgyhogy a kritika sosem árt, legyen bármilyen jellegű is.

Viszont a következő fejezet már kész, be is van gépelve, le is van ellenőrizve, hogy mindent úgy írtam-e le, ahogy szerettem volna, szóval napokon belül felkerül, legkésőbb szombat este, amint elszabadultam a színházból. Remélem, hogy addig számomra kielégítő mennyiségű KRITIKA :) is érkezik. :)

És most jöjjön a fejezet, jó olvasást hozzá!




Ötödik fejezet – Vadászat



Otthon csak a némaság fogadta. Furcsa volt, mert arra számított, hogy mostanra már tűkön ülve fogják várni a szülei. Helyettük csak egy papírcetlit talált a szobája ajtajára ragasztva, miszerint a nagyházba vannak, ha hazaért, menjen át ő is. Valami fontos megbeszélnivalójuk van. Remélte, hogy nem megint az ő szerelmi élete lesz a téma.

A saját tempójához képest lassan indult el. Nem akart sietni. Hagyta, hogy az éjszaka hűvös levegője kitisztítsa gondolatait. Minden úgy felgyorsult körülötte; ez az új szerelem, a nagy elhatározások… most jólesett kicsit visszavenni az őrült rohanásból. Hallgatta az éjszaka számára is érzékelhető zajait. Valahol tücsök ciripelt, aztán egy bagoly huhogása hallatszott. Izgatott hangjával talán az új párját kereste.

Hirtelen döbbent rá, hogy a gondolatai mostanában mindig e téma körül forognak. Amióta Jacobbal együtt volt, ez került előtérbe számára. Talán mert minden egyes sejtjét átjárta a szerelem édes zamata. El volt telve ettől az érzéstől, mintha csak egy kiadós vadászat után lenne, de most nem az állati vért keringette a szíve, a teste legkisebb porcikájába is eljuttatva, hanem a lángoló érzelmeit.

Bármennyire lassította magát, így is túl hamar ért a nagy, fehér házhoz. Pedig szeretett volna még egy kicsit elmerülni az éjszakában. Bentről hallotta rokonai hangját, és tudta, hogy ők is észrevették már az érkezését. Emberi szívének dobbanásai mindig elárulták. Kopogás nélkül besétált a házba, egyenesen a tágas nappaliba.
- Szép estét! Megérkeztem.
Nyolc aranybarna szempár fordult felé.
- Szia, kicsim! Jó volt La Push-ban?
- Persze, apa, én ott mindig jól érzem magam – mosolygott rá a lány. – De most jobban izgat ez a hű, de fontos megbeszélnivaló.
- Rendben, akkor vágjunk a közepébe – kezdte Bella. – Igazából nem nagy dologról van szó. Most, hogy már Nessie elég idős, úgy gondoltuk, hogy magára hagyhatjuk egy kicsit hosszabb időre is.
- Mostanság van az évfordulója, hogy először egymásra találtunk Bellával – vette át a szót Edward –, és szeretnénk kettesben megünnepelni. Esme már tud a tervünkről, mert a szigetére utaznánk…
- Ígérem, hogy most jobban vigyázunk rá, mint először – vágott mosolyogva a férje szavába Bella.
Esme kételkedve nézett rájuk.
- Persze, majd hiszek is nektek. Amúgy nem baj, ha kicsit pusztítotok, már elég régi a berendezés, úgyis új bútor kellene.
- Csak az a kérdés, hogy melyik nap lenne a legalkalmasabb az utazására?
- Már nézem is – hunyta le a szemét Alice mosolyogva. A koncentráció kiült az arcára. – Holnap este indulhattok. Egy korábbi géppel.
- Kösz, Alice.
- Nessie, akkor te addig átköltözöl…
- Nem! – vágott az apja szavába. – Szó sem lehet róla. Ha már elég idősnek tartotok, hogy elmenjetek, akkor talán ahhoz is, hogy otthon maradhassak.
- Nem szeretném, ha egyedül lennél a kunyhóban. Ezerféle veszély leshet rád.
- Ugyan már, apa! Úgy beszélsz, mintha sebezhető lennék.
- Tudjuk, hogy nem vagy az, de nem szeretnék folyamatosan aggódni érted – mondta Bella lágyan.
- Valaki átjöhet esténként. Azzal nincs bajom – mondta Nessie kompromisszumkészen. – Bár teljesen felesleges, akkor úgyis alszom. De én tutira nem költözök át – ismételte ellentmondást nem tűrve.
- Rendben, maradhatsz otthon – egyezett bele Edward. – Remélem, semmilyen kis magánakcióra nem készülsz!?
- Apa, azt úgyis látnád a fejemben.
- Ez a te szerencséd.

Igazából tényleg nem gondolt erre egészen addig, míg a férfi meg nem említette. Az ötletet rögtön a megszületése pillanatában elrejtette az agya leghátsó zugába, nehogy az apja meghallja. Majd ha már biztos távolságban lesznek, újra előszedi.
- Mennyi ideig lesztek távol? – kérdezte Carlisle.
- Két vagy három hét – válaszolt Bella. – Azért még nem szeretném Nessie-t sokáig nélkülözni. Meglátjuk, meddig bírok a féltésemmel, és majd akkor hívlak a visszaút miatt, Alice.
Az alacsony nő csak bólintott egyetértése jeléül.
- Előtte még szeretnénk elmenni vadászni – folytatta Edward –, és jó lenne, ha ti is jönnétek. Tartanánk egy nagy, családi kirándulást.
- Ez nagyon jó ötlet – mosolygott Esme lágyan. – Mikor indulunk?
- Mondjuk most – válaszolta Bella. – Gyorsan pakolunk egy sátrat Nessie-nek, hogy tudjon majd hol aludni, aztán indulhatunk is. Nem szeretnénk túl messzire menni, elég késő van már. Csak a közelbe, a hegyekbe. És holnap délután már itthon is lennénk, hogy be tudjunk pakolni, meg mindent elrendezni.
- Te hozd a sátrat, én foglalok jegyet a gépre – előzte meg a férje. Bella bosszús arcot vágott, de aztán elindult a holmikért.
- Én addig felhívom Jake-et – Rosalie felhúzott szemöldökkel nézett rá. – Csak hogy reggel ne jöjjön át potyára – a szemöldök nem mozdult. – Ah, mindegy.

Renesmee megragadta a telefont, és miközben kisétált a ház elé, már tárcsázta is a számot. A vonal kétszer kicsöngött, mielőtt az álmos, morcos hang beleszólt.
- Halló?
- Jó estét, Billy! Nessie vagyok. Bocsánat, hogy ilyen későn zavarok, de muszáj beszélnem Jake-kel.
- Ne aggódj, – enyhült meg, mikor meghallotta, ki a késői hívó – még nem aludtunk. Már adom is.

Egy pillanattal később halhatta is a fiatalabb és sokkal aggódóbb hangot.
- Nessie, jól vagy? Valami baj van?
A lány halkan kuncogott egyet.
- Nyugi, farkasom, semmi gond. Ha ilyen későn hívlak, máris valami szörnyűség jár a fejedben?
- Nem, általában nem – most már a férfi hangja is mosolygott. – De csak nemrég váltunk el egymástól. Mi ilyen fontos?
- Mi van, ha egyszerűen hiányoltalak? – incselkedett vele tovább.
- Akkor annak nagyon örülnék. Mármint nem a rossz érzésnek, hanem hogy gondolsz rám.
- Na jó, más oka is van, hogy hívtalak. Még ma éjjel elmegyünk családostul vadászni, mert anyáék kitalálták, hogy holnap elutaznak. Pár hétre csak, de szeretnének előtte egy ilyen görbe napot.
- Értem. Akkor mikor találkozunk újra? – kérdezte várakozón a férfi.
- Délután jövünk haza, és este még biztos lesz egy utunk a reptérre is, úgyhogy valószínűleg csak holnapután.
- Oh, akkor egy egész napunk kimarad – Jake hangja szomorkás lett, így Nessie-ben felmerült egy pillanatra, hogy elmondja a tervét, de tudta, hogy a férfi izgatottságában biztos nem lenne képes kontrollálni a gondolatait, így inkább hallgatott. Pedig nagyon rossz volt hallani azt a szomorúságot.
- Tudom. De valahogy kárpótollak majd.
- Rendben, ne aggódj, be fogom hajtani. Vigyázz magadra, és azért érezd jól magad!
- Megpróbálom. Jó éjt, álmodj szépeket!
- Rólad fogok álmodni, úgyhogy csak szép lehet – válaszolt még a férfi búgó hangon, aztán bontotta a vonalat.

Renesmee fél percig állt még kezében a készülékkel, hallgatva az éjszaka csendességét, és a férfire gondolt. Aztán a nyolc, kicsit különböző, de ugyanolyan édeskés illatú lény kisétált a házból, elűzve nyugodt merengését.
- Indulhatunk, Nessie? – kérdezte Bella.
- Igen, kész vagyok.
- Verseny a hegy lábáig? – vigyorgott rá Emmett.
- Most inkább kihagynám. Nem szeretnék félúton kiájulni az álmosságtól. Elég késő van már.
- Kár. Bár úgyis simán levertelek volna.
- Próbáld meg velem, Em – vágott vissza Bella. – Szerintem még mindig én vagyok a gyorsabb.
- Majd meglátjuk.
Látszott a férfi arcán, hogy nem teljesen biztos a győzelmében. Nessie nevetve figyelte, ahogy Esme elindítja a versenyt, előtte még figyelmeztetve őket, hogy tisztán játszanak. Persze mindkettejük arcán látszott miközben hevesen bólogatnak, hogy úgyis csalni fognak, ahol csak tudnak.

Aztán ők is elindultak, bár lassabb tempóban, mint a két versengő. Születése óta folyamatosan ez ment köztük. Bella minden kihívást elfogadott, csak hogy utána megverje a férfit. Emmett pedig mindig újabbakat talált ki, hátha egyszer le tudja győzni őt.
Futásuk közben Edward a közelébe irányította magát.
- Kicsim, szólj, ha már nagyon elfáradtál, akkor felveszlek – mondta neki aggodalmas hangon.
- Rendben. Még bírom egyelőre.

Végül az egész utat sikerült megtennie egyedül, és nem is érezte, hogy nagyon kimerült lenne. Bella és Emmett eközben már felállították a sátrat, és egy kis tábortüzet is gyújtottak. Carlisle kérdőn emelte szemöldökét a lobogó lángok felé pillantva.
- Csak a hangulat kedvéért – válaszolt Emmett a ki nem mondott kérdésre.
Rosalie közben odalépett férje mellé.
- Megint legyőzött, drágám?
- Ne aggódj, Bella egyre jobban lassul. A következőt én nyerem.
Ezen mind csak mosolyogtak. A megtermett férfi mindig ezt mondta a vereségei után.

- Kitaláltam estére egy jó kis játékot – mondta csilingelő hangján Alice. – És láttam, hogy ti is imádni fogjátok.
Edward már el is csípte a gondolatait.
- Oh, ez tényleg aranyos.
- Mi a lényege? – kérdezte Nessie mosolyogva.
Apja és Alice számtalanszor csinálták ezt a szinte félszavakkal történő kommunikálást.
- Nagyon egyszerű lesz, ne aggódjatok! Mindenkinek el kell mesélnie a legszebb családi emlékét! Ha gondoljátok, kezdhetek. Én már úgyis kiválasztottam a sajátomat.

Mind letelepedtek a kis tűz köré. Esme lágyan mosolygott rá a mellette ülő, alacsony lányra.
- Alice, ez egy nagyon jó ötlet volt. Kíváncsi vagyok, ki mit fog mondani.
Ő nagy levegőt vett – mintha szüksége lenne rá –, és belekezdett a legszebb emlékébe.
- Nekem az a pillanat maradt meg örökre és nagyon élesen, amikor végre megtaláltam Jaspert. Láttam már őt a fejemben, ahogy titeket is, de amíg nem lett valóság, addig csak remélhettem, hogy tényleg megtörténik egyszer minden, amit a víziók mutatnak. Akkor az egész bizonyossággá vált, és már nem kellett félnem többet a jövőtől. Biztosan tudhattam, hogy veletek is találkozunk majd, csak idő kérdése. Ez egy roppant felemelő érzés volt. Azóta pedig szinte minden napom ebben a boldogságban telik veletek.
- Hát, én nem voltam olyan derűlátó, mint Alice – vette át a szót Jasper. – Pedig ez a boldogság és a várakozás izgalma folyamatosan áradt belőle mindenfelé. De nekem beárnyékolta azt a fényességet a sötét múltam. Addig sosem ismertem olyan vámpírokat, mint amilyenek ti vagytok, így elképzelni sem tudtam akkora jóságot, hogy befogadtok majd magatok közé engem is. Emlékszem, amikor végre rászántam magam, hogy elmesélem a múltam minden kis részletét, rettegtem, hogy el fogtok küldeni.
- Arra én is emlékszem – vágott egy pillanatra közbe Esme. – Szinte egész nap azt vártam, hogy valami szörnyűség történjen. Akkor ezért volt?
A szőke férfi aprót bólintott.
- Ti viszont valami egész mást tettetek. Továbbra is családtagnak tekintettetek, sőt, talán még inkább, mint eddig. Akkor éreztem először, hogy milyen igazán tartozni valahová. A legmélyebb szeretetet, ami akkor sem múlik el, ha valami rosszat teszel. Ilyet azelőtt sosem élhettem át. Szóval nekem ez a legkedvesebb emlékem.
- A tiéd, Esme? – adta tovább a témát Alice.

A megszólított elmerengett egy pillanatra, aztán lassan, nagyon lassan bólintott párat, mikor megtalálta a keresett emléket.
- Az enyém az a nap, mikor Edward bemutatta nekünk Bellát. Tudtam, hogy végre megtalálta a párját, és mind boldogok lehetünk már. A levegő szinte vibrált körülöttetek, miközben valami édes békésséget is lehetett érezni mögötte, és ebből már sejtettem, hogy a szerelmetek minden akadályt le fog győzni, csak idő kérdése – felnézett Bella szemébe. – Biztos voltam benne, hogy a világ legboldogabb emberévé fogod tenni, ha végre ő is hagyja. És persze igazam lett.
- Az enyém hasonló – vette át a szót Carlisle. – Az én kedvencem a Bella átváltoztatási utáni időszak. Addig semmi sem volt száz százalékosan biztos, mert ismerem a fiam makacsságát. De most minden jól történt, és Bella tökéletes lett. Végre teljes volt a család, úgy igazán. Edwardnak sem kellett már aggódnia mindenféle valós és vélt nehézség miatt. Az meg csak pluszban pozitív volt, hogy nagyjából kimaradt Bella újszülöttsége; egy pár el nem vesztegetett év. Szeretem, amikor minden jól alakul.

Carlisle Rosalie-ra nézett, átadva neki a mesélés jogát.
- Kettő is lenne nekem, nem baj? – körbenézett, és látta a beleegyező pillantásokat. – Az egyik az első esküvőnk Emmettel – az említett férfi lágyan a kezébe vette Rosie egyik kezét. – Leírhatatlanul mesés volt. Egy esemény, ami kimaradt az emberi életemből.
- Szóval ezért házasodtok ennyit? – kérdezte Bella megvilágosodva.
- Igen, azt hiszem. Mindegyik nagyon jó volt, de az első volt a legvarázsosabb. A másik is hasonló… egy elmaradt álom. Még inkább, mint az első. Nessie születése. A természet csodája, hogy egy halott kreatúra és egy ember szerelme ilyen tökéletes lényt hívhat életre. És Nessie tényleg él. Ráadásul egy kicsit a sajátomnak is érezhettem, hisz nagy szükség volt rám, hogy ne pusztítsátok el – nézett Edwardra mérgelődve.
- Nem tudhattuk, hogy milyen lesz, ha megszületik, és hogy Bella túl fogja-e élni. De most már örülök, hogy te nem hagytad, hogy megtegyük. Köszönöm, Rosalie!

Egy pár percig mind hallgattak a meghatottságtól. Nessie gyakran hallotta már a születése történetét; édesanyja sokszor elmesélte neki, de ez így most valahogy sokkal személyesebb volt. Örült neki, hogy Alice kitalálta ezt a furcsa játékot. A családtagok ma éjjel még közelebb kerültek egymáshoz – ha ez egyáltalán lehetséges.
Ezt a mély pillanatot Emmett szakította meg.
- Én jövök, jó? Nekem a legszebb emlékem az átváltoztatásom pár napja. A medvetámadás után, mikor megláttam Rosie-t, azt hittem, meghaltam, és valami csoda folytán a mennybe kerültem. Aztán jött az a borzalmas, tüzes fájdalom, és csak arra tudtam gondolni, hogy mégsem ítéltek elég jónak, és a pokolba taszíttattam. De az angyal velem maradt. Néha láttam az arcát a ködön keresztül, hallottam a csengő hangját végig a fülemben, éreztem hűsítő tenyerét a lángoló testemen. És mikor elmúlt a fájdalom, még mindig velem volt, élesebben, mint addig. Az a pár nap nem a pokol volt, hanem a purgatórium, a tisztítótűz, hogy aztán a mennybe kerülhessek, és legyen egy saját angyalom.
Emmett mélyen a felesége szemébe nézett, amiben el nem sírhatott könnycseppek csillogtak.
- Szeretlek – Rose halkan elsuttogott szavait persze mind hallották.
- Én is téged.

Bella halkan kezdett bele a saját emlékébe, hogy ne zavarja meg az egymásba feledkezett párost.
- Az én legcsodásabb napom az volt, mikor a Volturrit sikerült meggyőzni, hogy ne öljön meg minket. Vagyis az utána következő este. Mindenki békés volt és boldog, hogy elmúlt a veszély. Ráadásul ott volt az az érzés is, hogy soha többé nem árthat már nekünk senki, mert ha ezt túléltük, akkor bármit túlélhetünk– mondta, majd gyorsan továbbadta a szót. – Te jössz, Edward!
- Többet is elmondanék, mert nem tudok dönteni. Olyan sok a szép emlék. Az egyik az esküvőnk.
- Látod, Bella, mondtam, hogy egyszer még hálásak lesztek nekem – vágott közbe Alice, mire kapott egy megrovó pillantást testvéreitől. – Bocsi, folytasd csak.
- Mellesleg igazad van, Alice, érdemes volt kiharcolnom azt Bellától. Gyönyörű volt abban a fehér, régi stílusú ruhában, a ragyogó szemével, meg az édesen elpirult arcával. Jó, hogy végül mégsem Vegasba mentünk, pedig nagy volt a kísértés. Aztán a másik, mikor meghallottam Nessie-t Bella hasában. Onnantól már tudtam, hogy nem egy kis szörnyszülött lesz belőle, hanem egy egészen különleges lény. A gondolatai tiszták voltak, átitatva szeretettel és ártatlansággal. Aki ilyeneket gondol, az nem lehet rossz. Nagyszerű volt a tudat, hogy valami jót is létrehozhatok léleknélküliségem ellenére.

Bella nem szólt egy szót se, csak a fejét rázta hitetlenül, és dühösen morgott egyet.
- És van még egy, talán a legkedvesebb: mikor először hallhattam Bella gondolatait. Fantasztikus volt végre belelátni a fejébe. Azóta pedig egyre többet gyakorolunk, hogy a legkülönbözőbb helyzetekben is meg tudja mutatni nekem.
Bella erre az igencsak félreérthető megjegyzésre elpirult volna, ha még képes rá. A többiek halkan kuncogtak csak, kivéve Emmett, aki teli torokból nevetett.

- Már csak a mi pici lányunk maradt. Remélem, bírod még?!
- Persze, apa. Végül is elég későn keltem ma – egy aprót sóhajtott, míg összeszedte a gondolatait. – Nekem is kettő lenne. Az első, amikor anya végre felébredt, és én megismerkedhettem vele. Eléggé aggódtam érte, főleg, mert miattam volt abban a rémes állapotban, de ezt mind tudjátok. Aztán egyszer csak ott volt, épen, gyönyörűen, ráadásul úgy tűnt, hogy kíváncsi rám. Ő is várt engem. Viszont nem mehettem hozzá, bármennyire is akartam. Amikor később a karjaiba vett… a legtökéletesebb érzés volt – egy kicsi könnycsepp indult el Nessie szeméből, és lassan végigfolyt az arcán. – Akkor tudtam már, hogy az én mamim is szeret engem, annak ellenére, amit tettem vele.
- Jaj, kincsem, persze, hogy szeretlek – ugrott oda hozzá Bella, szorosan megölelve lányát. – Hogy érezhetnék másként. Az én egyetlen lányom vagy, a legpompásabb a világon. Mindig szeretni foglak.
- Tudom – mosolygott most már Renesmee is, miközben elvált tőle –, tudom. A másik emlékem még nagyon friss, és egy másik családtaghoz is kapcsolódik, Jacobhoz. Tudom, hogy nektek nem annyira a család része, de nekem az. Ismerem és szeretem, mióta csak megszülettem, sőt talán már régebb óta. Épp ezért nagyon sokat jelentett nekem, hogy elfogadtátok a kapcsolatunkat, hogy nem akartok szétválasztani minket.
- Nessie, ezt sosem akartuk – szólt közbe Edward –, csak egy kicsit nehéz elfogadnom. Olyan kevés időt voltál velünk.
- Jaj, apa, nem tűnök el, vagy halok meg. Miénk az örökkévalóság, hogy boldogítsuk egymást. Csak mert Jake-kel vagyok, még veletek is tudok lenni. A kettő nem zárja ki egymást.
- Szokj hozzá, hogy mi már csak ilyen önzők vagyunk – vigyorgott rá Rosalie.

A mesélés folytatódott, de Nessie érezte, hogy a pillái egyre nehezebben nyílnak vissza egy-egy pislogás után.
- Menj aludni, nagylány – mondta neki Bella. – Korán kelünk reggel, vagy legalábbis te. Várnak ránk a pumák, meg a grizzlik.
A vörös hajú lány intett egyet nekik, aztán bevonult a sátrába, és elfeküdt a hálózsákban. A vámpírok folytatódó beszélgetésének halk mormogása hamar álomba ringatta.



--*-*--



A reggel túl hamar elérkezett. Bella finom, de roppantul hideg simogatása ébresztette. Az első hajnali napsugarak már átsejlettek a sátor vékony anyagán.
- Jó reggelt, Renesmee! Lassan indulnánk.
Nessie morgott egyet még álomittasan.
- Máris fent vagyok… – és már csukódtak is újra le a szemei.
- Kicsim, ne aludj vissza – mosolygott Bella. – Gyorsan kelj fel, mielőtt a bácsikád az eredeti ötlethez nyúl. Vagy szeretnél egy nagy adag hideg forrásvizet a nyakadba?
A lány pillái kipattantak.
- Emmett ilyen kegyetlenséget tervezett?
- Hát, nem teljesen. Ez most Jasper ötlete volt.
- Tényleg? Tőle ezt nem vártam volna.
Nessie nyújtózkodott egy csontropogtatót, aztán felült, és kimászott a sátorból.

- Jó reggelt mindenkinek! – mosolyodott el. – Kivéve neked, Jazz.
- Ugyan már, Nessie! Végül is nem tettük meg. Áruló! – sziszegte még oda Bellának.
- De már a gondolat is bántó.
- Rendben, sajnálom. Mivel engesztelhetlek ki?
Jasper érezte, hogy a lány dühe nem valódi, de azért belement a játékba.
- Majd még kitalálom – vigyorgott rá.



Később, mikor már mind jól belaktak, találtak egy kis füves, sík területet, ahol letelepedtek egy időre. Mindannyian élvezték a még bágyadtan sütő tavaszi napfényt. Renesmee egy erdőszéli fa alacsonyan fekvő ágára telepedett, és onnan figyelte a ragyogó bőrű vámpírokat. Ha nem ismerné őket, biztos azt hinné, hogy tündérek lepték el a rétet, hogy egy kicsit játszanak.

Bella Edward ölelésében ült, miközben elmélyülten beszélgettek. Az anyja néha élesen lesütötte a szemét, mintha valami nagyon illetlent hallott volna, így Nessie arra gondolt, hogy szülei a szigeten eltöltendő napokat tervezgetik már. Tudta, hogy boldog házaséletet élnek; most kitombolhatják majd magukat.
Rosalie Esme-nek mutogatott rajzokat egy nagy, fűzős vázlattömbben. Valószínűleg újabb ruhatervek voltak. Alice épp túlságosan elmerült Jasperben, pedig Emmett sűrűn odapillantott, hátha a másik férfi kimenti őt Rosalie mellől.
Carlisle szintén a fűben ülve vidáman nézte őket, főleg a feleségét. Aranybarna szemében mérhetetlen szeretet és boldogság látszott.

A sóvárgása Jacob után elemi erővel hasított a szívébe. Aztán észrevette, hogy Jazz őt nézi, súg valamit Alice-nek, majd vigyorogva Emmett felé indul. A következő másodpercben pedig már játszva mérkőztek egymással.
Alice gyors léptekkel suhant hozzá az erdőszélre. Egy könnyed, kecses ugrással felpattant mellé a faágra. Mélyen a szemébe nézett, mintha kutatna valami után.
- Baj van, Nessie? Jasper érzett valami furcsa fájdalmat felőled. Miért lettél szomorú?
- Nincs semmi baj, Alice. Csak… hiányzik a farkasom – vallotta be sóhajtva. – Mindenki olyan jól szórakozik a párjával, csak az enyém nincs itt.
- Sajnálom. Ha tudtam volna, hogy ez ennyire rossz lesz neked, nem hagyom Edwardnak ezt véghezvinni.
- Hogy érted ezt?
- Hát, szeretett volna egy utolsó szoros családi eseményt. Csak a vérivókkal.
- De… Jake mindig is az életünk része volt. Nem értem, miért…
- Nem volt mindig az. Ő lényegében nem is olyan, mint mi – magyarázta Alice. – Ráadásul apád nagyon nehéz időszak elé néz most. A kicsi lánya lassan kirepül a fészekből, egyetemre megy a szerelmével.
- Oh, szóval tudja már?!
- Persze, hogy tudja. Szerintem tegnap este rögtön látta a fejedben a terveiteket. Ezt az utazást is főleg ezért támogatja Bella, pedig nem szívesen hagy itthon.

A barna, kérdő tekintetet látva bővebb magyarázatba fogott.
- Hogy megkönnyítse neki az elválást. Így olyan, mintha ők tennék meg az első lépést… amit persze te már megtettél. Ezzel is ki akarják próbálni, hogy milyen lesz nélküled.
- De hisz voltak már nélkülem. Az év elején elutaztam.
- Nem ugyanaz. Az egy kis kitérő volt csak, de Edward tudta, hogy hamarosan visszatérsz. Most viszont egy teljesen új életet készülsz elkezdeni.

Renesmee egy ideig hallgatott, és emésztette az Alice által mesélt dolgokat. Így még sosem nézte a mostani helyzetet. Minden annyira gyors és képlékeny volt még, hogy szinte nem is fogta fel, mire készülnek. Közös élet Jacobbal. Habár a gondolat egy kicsit megrémítette, mégis inkább a szívét felmelegítő érzés dominált. Semmi sem történhet, amit együtt ne tudnának megoldani.
A kósza, jól elrejtett terve egy pillanatra előrébb billent az elméjében, épp csak annyira, hogy egy pici részlet a helyére billenjen.
- Alice, átjönnél te ma éjszakára? Jó lenne még beszélgetni ezekről, csak szerintem Jazz hiányol most már.
- Persze, leszek én az első pesztonkád – mosolygott rá, aztán leugrott a fáról, és elindult a férfi felé, aki tényleg epekedte figyelte már.
- Hozhatod őt is! – kiáltott még utána, és áldotta a félvérségét, és hogy emiatt Alice nem láthatja az elhatározásai.



--*-*--



A repülőgép indulásáig gyorsan eltelt az idő, pedig csak fél órát kellett a csomagolással tölteni – Bella és Edward csak a legszükségesebbeket vitték –, és mire Nessie ráeszmélt, hogy mire készül, már felszállt a gép, és az első csillagok az égen ragyogtak.
Hazafelé Alice-szel és Jasperral ment, de még nem merte beavatni őket – az apja talán még „hallótávolságon” belül lehet.

Aztán még egy kis időt eltöltöttek a nagyházban, mielőtt hármasban elindultak a kunyhóhoz. Akkor jött el a pillanat. Nessie kissé remegő hangon kezdett bele az ötlete tálalásába.
- Bocsáss meg, Alice, de azt hiszem, kicsit félrevezettelek.
- Hogy mit csináltál? – nézett rá döbbenten az alacsony, éteri nő.
- Hát, valójában nem azért téged hívtalak át, hogy beszélgessünk még, hanem mert tudtam, hogy téged lesz a legkönnyebb meggyőzni.
- Mégis miről?
- Hogy… nem szükséges ez az éjjeli őrizet.
- Már hogyne lenne az, Nessie. És ha valaki, vagy valami megtámad? Nem látlak téged, a jövődet, nem tudhatom, ha veszély les rád.
- És ha lenne más őrzőm? – kérdezte félénken.
- A farkasra gondolsz? – értette meg rögtön Jasper.
Renesmee szemlesütve bólintott.
- Ezt szépen eltervezted, mondhatom! – szidta le Alice enyhén. – Apád hogy nem vette észre?
- Jól elrejtettem, és igyekeztem minél kevesebbet gondolni rá. Na, hogy döntesz?
- Nessie, nem hiszem, hogy ez jó ötlet. Én… nem tudnék később elszámolni Edwarddal…

A lány végre rájött, hogy mi aggasztja Alice-t.
- Jaj, mi… semmi olyat nem fogunk csinálni. Csak szeretném közel tudni magamhoz.
Jazz kétkedő arcot vágott.
- Figyeljetek, egész nap szerelemtől repkedő vámpírpárocskákat kellett néznem, hadd legyen legalább ennyi örömöm! – mondta, miközben megérkeztek a kis kőkunyhóhoz. – Amúgy Jake még nem is tud róla, lehet, hogy át se tud jönni.

Bent Alice még mindig gyötrődött a dolgon, de a vörös hajú lány nem adta fel.
- Ha nagyon akarod, maradhattok. A nappaliból simán hallhattok minket.
A két rémült arcra pillantva tudta, hogy még mindig azt gondolják, valami „rosszra” készül Jacobbal.
- Mondom, csak aludni fogunk, meg beszélgetni. Esetleg néha csókolózni kicsit, de semmi több. Bízzatok meg bennünk, kérlek! Vagy legalább bennem. – Nessie már jóformán könyörgött. – Jazz amúgy is jön nekem eggyel.
- Rendben, hívd fel Jacobot. Talán rá sem ér – egyezett bele a nagynénje.

A lány mosolyogva előkapta mobilját, és már hívta is a férfit. Két csengés után hallotta a búgó „Halló”-t.
- Szia, farkasom! Mit csinálsz ma éjjel?






_@/"

2010. február 3., szerda

Jacob & Nessie - NEGYEDIK FEJEZET - Farkasokkal táncoló

Sziasztok!

Megkésve ugyan, de itt a következő fejezet. Sajnos a netem haldoklik a tél miatt a héten, úgyhogy eddig azért nem bírtam feltenni, meg persze hosszúra sikeredett a hétvége Saccal, és ki kellett pihenni :))

A következő fejezet nem pontosan tudom még, hogy mikor jön, a héten valószínűleg már nem, főleg, hogy ez még a fejemben is teljesen új fejezet; tegnap ugrott be az egész ötlet, már nem is tudom, hogyan. De a váza már nagyjából kész, csak most nem nagyon van időm. Amúgy főleg a Cullenek lesznek benne, egy kicsit az ő kis családi életükbe is beláthatunk.

Erről a fejezetről is pár szót:
Hát, remélem, nem lett nagyon rossz. sokat ültem rajta, mert voltak részek, amik sehogy sem tetszettek, és vagy hatszor átírtam. Plusz kéziratban sokkal hosszabb is, mert a közepét nagyon elhúztam, viszont ezek nincsenek benne, mert így nagyon terjengős lett volna, legalábbis szerintem. Remélem, hogy nem fognak hiányozni belőle ezek a részek...

Kommentárokat még mindig nagyon szívesen fogadnék, főleg, mert nagyon el vagyok bizonytalanodva, hogy olvassa-e egyáltalán valaki, tetszik-e azoknak, akik olvassák, és érdemes-e írnom?!?! Úgyhogy szeretnék kérni sok-sok kritikát, akár jó, akár rossz; mindenből lehet tanulni. :)

Nem is szaporítom tovább a szót. Íme a fejezet:




Negyedik fejezet – Farkasokkal táncoló



Az alakváltó farkasok jellegzetes illata csak most jutott el Renesmee tudatáig. Lehunyt szemmel mélyet szippantott a sós, tengeri levegőből. Mikor felnyitotta szemhéjait, már tudta, ki a türelmetlen látogató.
- De rég láttalak, kicsi lány!
- Seth, szia!
Mire a fiatal férfi odaért hozzájuk, Renesmee már felállt a farönkről. Csontropogtatóan megölelték egymást, aztán Seth egyet hátralépett, és úgy mérte végig a félvámpír lányt.
- Hát, már nem is vagy olyan kicsi. Megnőttél, Nessie – hangjába egy cseppnyi szemrehányás is vegyült.
- Tudom, tudom. Ezentúl gyakrabban fogok jönni, ígérem.
- Rendben, de azért figyelni foglak.
- Seth, szólnál a falka tagjainak és Samnek? – szakította félbe a kezdődő beszélgetést Jacob komoly hangon. – Fontos fejlemények vannak.
- Végre kitaláltátok? – Jake csak egy aprót bólintott a kérdésre. – Szuper! Olyan izgatott vagyok már. Rohanok is; tíz perc és egyben leszünk!
- Nyugi, azért annyira nem sürgős.
- Már hogyne lenne... – azzal a férfi már szaladt is el az erdő felé.

Nessie csak mosolyogni tudott Seth izgatottságán, bár az ő gyomrában inkább félelem volt. Vajon mit fognak szólni a többiek a döntésükhöz?
Hirtelen rájött, hogy igencsak keveset tud a farkasok mostani életéről. Arra emlékezett, hogy Jacob most alfa, de akkor mi a helyzet Sammel? A falka belső világa mindig is elég ködös volt számára.
- Jake, hogy van ez az egész veletek? Most akkor te vagy a vezető, vagy Sam? Mesélsz nekem erről?
- Persze, de közben nem ártana elindulnunk – pattant fel a férfi is ültéből. – Seth már így is alig bír magával.

Megragadta a lány vékony kezét, úgy indultak el ők is az erdő felé lassú, nyugodt léptekkel.
- Hol vesztetted el a fonalat?
- Hümm, hadd gondolkozzak… talán már a legelején – válaszolta nevetve.
- Akkor még jobban le kell lassítanunk – mosolygott Jacob is.
- Na jó, az még megvan, hogy te, Leah és Seth különváltatok.
- Tehát a Volturi látogatásáig – bólintott értőn. – Miután elült a veszély, visszatértem La Push-ba, és megpróbáltam újra csatlakozni, de nem igazán sikerült. Két alfa egy falkában nehezen fér meg. Úgyhogy végül két külön csapatot hoztuk létre. Sam az egyik vezető, én a másik, és mint alfák mi is összeköttetésben vagyunk. Így mindig tudunk előre egyeztetni – magyarázta a férfi. – Nem olyan könnyű megférnünk egymás mellett, de nagyon próbálkozunk. A legtöbb régi és pár új alakváltó is átcsatlakozott hozzánk. Ami nem is baj, mert nagyon nagy volt már az eredeti falka, és sok volt a gondolat. Elég zavaró, mikor az a rengeteg hang mind beszél hozzád. Sose volt ennyi farkas egyszerre, mint most, de nem csoda, amikor ennyi vámpír garázdálkodik erre – mondta mosolyogva.
- Ki van a te falkádban? Egyáltalán mennyien vagytok?
- Most épp húszan, két egyenlő részre bontva. És úgy tűnik, talán egy ideig nem is leszünk többen. Még nem találtunk újabb quileute-ot, akin mutatkoznának a tünetek. Nálam maradt Seth, Leah, Embry és Quil, és csatlakozott Jared, Colin és Brady is. Szóval a régi falka nagy része. Plusz megkaptam a két legfiatalabb kisfarkast, Russelt és Nathant.
- Jó sokan vagytok, hallod-e.
- Igen, megnőtt a falka. És már úton az utánpótlás.
- Ezt hogy érted?
- Emily végre teherbe esett.
- Komolyan mondod?
- Aham, valahol a negyedik hónap környékén jár. Nem tudom pontosan. De egy egész parányit már látszik a hasán.
- Gondolom, nagy az öröm akkor. Emily is jön este?
- Igen, majd kifaggathatod személyesen is.

Nessie-nek erről más is eszébe jutott.
- Jake, sokan vagytok már bevésődve?
- Uh, ne is mondd! A legtöbb szerelmes farkas nálam landolt. Quil, Jared és Brady teljesen el vannak varázsolva. Borzalom. Bezzeg Samnél csak Paul és Alex szaladgál bódultan.
- Azért nem olyan rossz ez a párválasztósdi – mosolygott rá lágyan Nessie.
- Ha hallanád a gondolataikat, nem így vélekednél. Szörnyű, hogy néha mi folyik a fejükben…
- A tiédben nincsenek hasonló, rémes dolgok? – incselkedett vele a lány.
- De, újabban igen – vallotta be őszintén a rézbőrű férfi. Renesmee féloldalas mosolya felvillant.
- Azért ezt reméltem.

Közben beértek a sűrű fák közé, ahol már vártak rájuk a többiek. Ott volt a kilenc falkatag és Sam, a másik alfahím. Várakozóan fordultak mind feléjük, más-más arckifejezéssel. Seth izgatottnak és boldognak tűnt, Leah vonásain inkább csak egykedvűség látszott. A többiek szintén feszülten ültek; szerették volna már tudni, hogy hogyan alakul a további sorsuk, és ezen a döntésen sok múlott. Jacob és Nessie, még mindig kézen fogva, hozzájuk sétált, aztán körbe letelepedtek a mohás, hűvös földre.

Jake komoly hangon kezdett el beszélni.
- Nos, meghoztuk a döntést: Nessie-vel ősszel egyetemre megyünk. Pontos részleteket még nem tudunk, de valószínűleg nem a közelbe, úgyhogy ki kell találnunk, hogy mi legyen a csapattal – a többiek arcán ugyanaz a komolyság látszott, mint a férfién. – Ha Sam engedélyezi, akkor visszacsatlakozhattok hozzá, vagy pedig lemondok a vezetőségről, és új alfátok lesz – itt jelentőségteljesen Leah-ra nézett, aki joggal számíthatott a címre, hisz ő volt a bétájuk.
- Itt máris lenne egy fontos dolog – szólt közbe a nő. – Sokat rágódtam és gondolkodtam, de végül sikerült elhatározni magam… Nem szeretnék tovább farkas lenni.

A kijelentést döbbent csend követte. Egy sóhajtásnyi szünetet tartva Leah folytatta.
- Tudjátok jól, hogy milyen nehéz nekem ez az egész helyzet. Normális életet szeretnék, családot, gyerekeket. És talán, ha le tudok állni az átalakulással… megvan rá az esély, hogy… esetleg… teljesüljön ez a vágyam.
Sam gondterhelten fordult felé. Már rég nem volt szerelmes a nőbe, de még mindig aggódott érte. Az elfeledett érzelmek átváltoztak erős, szinte testvéri kötelékké.
- Egyáltalán nem biztos, hogy akkor képes leszel rá. A génjeink nem változnak meg csak mert levetjük a farkas-énünket.
- Tudom, Sam, de meg kell próbáljam. Ha nem teszem meg, sose lehetek biztos az ellenkezőjében. Érzitek mind, hogy mennyire szenvedek. Lassan elsorvadok ebben a fájdalomban, és azt ti sem szeretnétek, ugye? – a többiek nem kívántak rácáfolni a nő kérdésére. – Csak azért bírtam ki eddig is, mert nem vagyok közvetlenül Sam falkájában. Másként már rég leléptem volna.
Mind ismerték a kínjait, a kétségeit, és mióta Emily teherbe esett, ezek még erősebbé váltak benne.
- Akkor talán az lenne a legjobb, ha a falka újra összeállna – folytatta Jacob, miután megemésztette az elhangzottakat. – Így könnyebb lesz vezetni is, és nem kell folyton arra figyelnünk, nehogy véletlenül egymásnak essünk Sammel.

Nessie elgondolkodott a Leah-val kapcsolatos érzésein. Mindig is a folyton gúnyos nő állt hozzá a legkevésbé közel, de most, hogy megérthette a viselkedése hátterét, ez az ellenszenv feloldódni látszott benne. Fogalma sem volt róla, hogy ő nem eshet teherbe a farkas-lét miatt. Nyilván nem hangoztatták ezt úton-útfélen. Vajon ha le tud állni az átváltozással, lehet majd gyereke? Nessie elborzadva gondolt arra a bizonytalanságra, amit érezhet. Nincs biztosíték arra, hogy ha sikerül is a terve, eléri a végső célját. Ekkor ugrott be neki az ötlet.

Megszólalt, nem is figyelve arra, hogy valaki szavába vág.
- Leah, orvos látott már? – a meghökkent, furcsálló pillantásokat látva döbbent rá, hogy nem a legjobb megfogalmazást használta. – Úgy értem, megvizsgált-e már valaki ezzel a gyerek-dologgal?
- Nessie, drága vagy, de szerinted egy doktor mit szólna a 43 fokos testhőmérsékletemhez, ami egy pillanat alatt feltűnne neki? – válaszolta gúnyosan. – A normális emberek ilyenkor már minimum halottak.
- És ha nem egy normális orvos vizsgálna meg – csillant fel a vörös hajú lány szeme –, hanem egy olyan misztikus fajta, mint te?
- Carlisle? Nem, köszönöm, nem leszek egy vámpír kísérleti patkánya!
- Ő talán adhat valami bizonyosságot. Hogy egyáltalán érdemes-e végigcsinálnod ezt az egész procedúrát. Nem lenne könnyebb úgy, hogy legalább van egy cseppnyi reménysugár? – Leah habozott. – Carlisle csak addig menne, amíg te engednéd. És ő nagyon jó orvos, több emberöltőnyi tapasztalattal. Gondold át, Leah, csak ennyit kérek – nézett rá Renesmee bizalomteli tekintettel. – Jobb lenne tudni, hogy nem feleslegesen fosztod meg magad a falkától, nem?
- Rendben, átgondolom. Azért kérdezd meg a nagyapád, hogy egyáltalán elvállal-e egy ilyen problémás beteget! – tette hozzá megenyhülve. – És… köszönöm, Nessie.
- Oké. Akkor a falka újra összeáll – jelentette ki Sam. – A részleteket majd letisztázzuk, most viszont jó lenne, ha mennénk végre enni. A többiek szerintem már nagyon várnak minket. Kezd sötétedni.

A farkasok felszedelőzködtek, és elindultak a sziklacsúcs felé. Útközben kissé oldottabb lett mindenki, bár érződött rajtuk az új elhatározások súlyos terhe.
Nessie izgatottan várta az este folytatását. Szeretett a quileute-ok között lenni, akik olyanok voltak ilyenkor, mint egy nagy, összetartó család. A legendák pedig valósággal megbabonázták.

A közelbe érve már hallották a vidám zsivajt, érezték a frissen gyújtott tűz füstös illatát. A sziklánál népes társaság várt rájuk. A bevésődött farkasok magukkal hozták a párjukat is, akik nem voltak kizárva a titkokból. Nessie kibújt Jacob ölelő karja alól, majd első útja Emily-hez vezetett. A sebhelyes arcú nő vidám mosollyal köszöntötte. Renesmee rögtön felfigyelt a csillogó tekintetére, a bőre alól sugárzó boldog ragyogásra. És mintha tényleg nagyobb lenne a hasa.
- Szia, Em! Hallottam a nagy hírt!
- Persze, gondoltam, hogy Jacob nem fogja bírni tartani azt a nagy száját – mondta, miközben megölelte az alacsony lányt. – Kíváncsi lettem volna az arckifejezésedre.
- Oh, nem lepődtem meg annyira. Eléggé időszerű volt ez már.
- Tudom. Végre sikerült összehozni.
- Nagyon vártátok már, igaz?
- Igen, a nyár végére teljes életnagyságban köztük lesz már. Olyan messzinek tűnik még. Már a karjaimban szeretném tartani – válaszolta ellágyult mosollyal az indián nő.
- És kisfiú vagy kislány lesz?
- Még nem tudni. Sam inkább fiút szeretne, aki majd egyszer a nyomdokaiba léphet. Ráadásul retteg attól, hogy ha lány lesz, akkor valamelyikük rögtön bevési.
- Ez egy reális probléma.
- Tudom, de én így is inkább lány szeretnék. Akkor nem kellene majd minden percben aggódnom, hogy épp az életét veszélyezteti.
Nessie együttérzőn nézett rá. Ismerte ezt az érzést, ő is mindig féltette Jacobot, bármilyen kicsi is volt a veszély, annak ellenére, hogy tudta, milyen erős a férfi.
- De egyelőre nem akarok a jövőbeli gondokkal foglalkozni, most a legfontosabb, hogy egészséges legyen.

Ekkor Paul lépett oda hozzájuk.
- Lányok, mi lenne, ha a kezetek is járna, nem csak a szátok? – vigyorgott rájuk szemtelenül. – Farkaséhesek vagyunk.
- Látom, Rachel még mindig nem tudott jó modorra nevelni – Emily célzatosan az említett felé nézett. Ő odalépett hozzájuk, és egy félmosollyal fülön ragadta férjét.
- Megint a kanapén szeretnél aludni?
- Nem, igazán nem. Ne bánts!

Rachel már húzta is odébb, még mindig a fülénél fogva, a férfit, hogy négyszemközt is kiossza.
Nessie vigyorogva nézte a jelenetet. Paul és Rachel gyakran civakodtak, valószínűleg csak a szórakozás kedvéért, hisz ennek ellenére mérhetetlenül szerették egymást. Mikor szenvedélyesen egymás szájának estek, illedelmesen elfordult.

A tűz körül észrevette Jake-et. A gondolatai kettejükre kanyarodtak. Vajon mikor fognak ők is ilyen szerelmesnek tűnni? Mikor mutatják majd ki az érzéseiket nyíltan a többiek előtt? Talán épp itt lenne ennek az ideje…
Néhány hosszú, sietős lépéssel a férfi elé sétált. Lábujjhegyre állva próbálta elérni az ajkait, de még így sem sikerült neki. Jacob túl magas volt. Vagy ő maradt túl alacsony.
Jake értette a szándékát, de nem tett semmit, csak mosolygott rá. Végül Nessie a tarkójánál húzta le magához a fejét, míg össze nem ért a szájuk. A csók nagyon szolid maradt, hiába próbált a lány beférkőzni a másik ajkai közé. A következő pillanatban hangos füttyögés és huhogás rebbentette szét őket. A vörös hajú lány zavartan nézett körbe, de csak vigyorgó arcokat látott maguk körül. Mindenki örült a boldogságuknak.



--*-*--



Miután a férfiak eltüntették a hihetetlen mennyiségű hamburgert, a tűz köré gyűlt társaság lassan elcsendesedett. Mikor Jacob is befejezte az evést, Nessie háttal a felhúzott lábai közé telepedett, és a fedetlen mellkasára hajtotta fejét. A férfi fás, sós pézsmaillata körüllengte, egészen különleges hangulatba ringatva őt. Érezte a hátának nyomódó forróságot, amit a mögötte lévő test árasztott, szemben a kő hűvösségével, amin mindketten próbáltak elférni. Olyan közel kellett emiatt lenniük egymáshoz, mintha egy testté akarnának összeolvadni.
Nessie néha ficergett egyet, mikor kicsit lejjebb csúszott, ilyenkor Jake visszafojtott lélegzettel próbálta tompítani a teste reakcióit. Ez részben sikerült is neki, bár a pulzusa sehogy sem akart visszatérni a normális sebességére. Még szerencse, hogy a lánynak – bár félvámpír – nem volt olyan éles a füle, hogy hallhassa a heves szívdobogását. Jacob eltűnődött azon, hogy amikor egy ilyen véletlenszerű, szándéktalan mozdulat így hergeli, milyen lenne, ha célzottan tenné a lány ugyanezt. Előre félt már ettől a, talán nem is olyan távoli, jövőképtől.

Nessie a tábortűz körüli népes tömeget figyelte. Az öregeken és az alakváltó farkasokon kívül itt volt mindegyikük lenyomata is, mintha csak képtelenek lennének elszakadni egymástól. A hét lány közül páran már hallhatták a legendákat – Emily, Rachel, Kim és ő maga nem is egyszer élte már végig a múltat, de a többiek, Kendra és Sophie most először voltak a tűz körül. A kicsi Claire is most lett elég idős, hogy a szülei el merjék engedni 1-1 hosszabb estére velük. Ő épp Quil mellett ült békésen, miközben igyekezett a lábaikat még jobban egymáséba gubancolni. A gyermeki játék mögött Nessie nagyon halványan érzékelt egy mélyebb jelentést is. A barátságuk elindult a változás útján, ahogy Claire idősödött.
Közvetlenül Jacobék mellett Sam és Emily ült, hasonló pózban, mint ők. Sam keze folyamatosan felesége még alig növekvő pocakját simogatta. Tökéletes békességet árasztottak magukból.
A már szintén házas Paul és Rachel, valamint Jared és Kim ugyanilyen meghitten fonódtak össze egymás karjaiban. Renesmee kíváncsi volt, hogy vajon melyiküknél érkezik majd a következő baba?

Alex és Sophie, akik a tűz másik oldalán ültek, még csak rövid ideje találtak egymásra, és még nem nagyon tudtak elszakadni a másiktól. Most is egymás ajkán csüngtek, ahogy szinte egész este. A fiatalságuk fűtötte még őket… talán túlzottan is.
Brady és Kendra visszafogottabb volt, igaz, ők már nem voltak olyan friss páros, csak eddig mindig közbejött valami a lánynak, amikor gyűlést tartottak. Ők egymás szemébe nézve, a kezüket szorosan összekulcsolva várták, hogy Billy Black elkezdje a mesélést.
Pár pillanattal később már hallhatták is mély, telt hangját.
- A történelmünkről mindig azt hittük, csak legendák. A történetekről, hogy miként jöttünk létre. Az első történet a szellemharcosokról szól.

Nessie lehunyta szemeit, hogy még jobban maga elé képzelhesse a régen élt hősöket. Érezte, ahogy az ősi varázs vibrál körülötte, akárcsak a tűz melege. A folyamatosan fújó szél mormogássá vált a fülénél, mintha a volt harcosok szellemei suttognák a múltjukat neki. Jacob telt illata a tengerpartot juttatta eszébe, ahol régen a törzs hajói úsztak. Szinte hallotta az azóta oly sokat változó víz hullámtörésének hangját, a kutyák vonyítását, a csattogó denevérszárnyakat, az ellenség ijedt üvöltését.
Aztán Taha Akira gondolt; elképzelni sem tudta, mit érezhetett, mikor nem tudott visszatérni a saját testébe. A tehetetlen dühöt, ami átjárta. Megkönnyebbült, hogy a mostani harcosoknak már nem kell ilyen kockázatot vállalniuk: a saját testükön kívül létezni, ahová az örökkévalóságig taszíttathatnak.
Látta a hatalmas farkast is a szemei előtt, aki furcsamód a képzeletében Jacob farkas alakjára emlékeztette. Megpróbálta elképzelni az állat emberré változását, amit még soha nem láthatott. Aztán arra gondolt, hogy talán a mostani alakváltók teste is azért ilyen pompázatos, mert a harcos szellemükre próbál hasonlítani?

- A férfiak közül néhányan harcosokká váltak Taha Aki mellett, és nem öregedtek tovább. Mások, akik nem szerettek átalakulni, nem akartak a farkasemberek csapatához csatlakozni. Ők megint idősödni kezdtek, így a törzs felfedezte, hogy a farkasemberek is megöregedhetnek, mint bárki más, ha lemondanak farkas szellemükről.
Erről Leah döntése jutott rögtön eszébe. Képes lesz lemondani a benne lakozó szellemről? Lesz-e egyáltalán értelme?

Az öreg Quil átvette a szót. Vékony hangja egy pillanatra kizökkentette Nessie-t az ősi táj varázsából, de hamar visszatalált.
Az orrában érezte az édeskés vámpírillatot, de az ő érzékeire ez kellemesen hatott. Születésétől fogva biztonságot jelentett neki a vámpírok szaga, így nehezebben értette meg az indiánok viszolygását. De ugyanez volt a helyzet a farkasok sós, meleg illatával is. Benne mind a kettő csak kellemes emlékeket ébresztett az égető érzés helyett.

A széttépett, darabokban fekvő vérszívóra nem akart gondolni. Ilyenkor mindig valamelyik rokonának a látványa ugrott be, és ez nagyon nem tetszett neki, annak ellenére, hogy tudta, az a vámpír nem olyan volt, mint az ő családtagjai. A történet ezen részét sosem szerette. A szétmarcangolt farkasok és hidegek képét egyaránt fájt elgondolni. Ezek a misztikus lények neki sokkal többet jelentettek legendáknál. Ők család voltak, barátok, segítők, társak, szerelmek. Bármelyikük elvesztése mérhetetlen fájdalommal járna, amit Nessie már egyszer majdnem átélt. Soha többé nem akarta azt érezni, nemhogy annál rosszabbat.

Jake érezte, ahogy a lány teste enyhén összerázkódik előtte. Szorosabban magához ölelte, és apró csókokat nyomott a hajába. Nessie megfeszült izmai hamar ellazultak a kedveskedés hatására.

A harmadik feleség története mindkettejükben fájdalmat ébresztett. Taha Aki valószínűleg a lenyomatát találta meg a nőben, akit aztán el kellett veszítenie. Jacob tudta, hogy ha ő veszítené el a társát, azt nem élné túl. Nem is akarná. Még szorosabban ölelte a lányt, ahogy erre a szörnyű lehetőségre gondolt.
Most Nessie-n volt a sor, hogy nyugtasson. Még mindig csukott szemmel oldalra fordította a fejét addig, hogy ajkával megérinthesse a csupasz, rozsdaszín mellkast. Közben az arca alatt érezhette a heves szívdobogást. Csak találgatni tudott, hogy a hallottak, vagy az ő csókjai váltották-e ezt ki. Már egyikük sem figyelt a történet végére…

Aztán az egyre hangosodó nyüzsgés kiszakította őket a közös kábulatból. Nessie úgy nézett körbe a lassan szedelőzködő társaságon, mintha eddig nem is együtt ültek volna a tűz körül. A meghitt pillanatok teljesen elvarázsolták; ott csak ők ketten léteztek, minden más eltűnt a kis teremtett világukból.
A lány gyorsan segített a pakolásban, aztán Jacobbal visszasétált a Rabbithez. Már mindketten beszálltak, de a férfi még nem indított, helyette Nessie felé fordult.
- Szeretnék veled valamit megbeszélni, amíg még hallótávolságon kívül vagyunk.
- Rendben, mondd csak! – a lány látta, hogy megint az a komoly kifejezés ül a férfi arcán, de igyekezett nyugodt maradni. Biztos most is egy apróságról lehet szó, amit csak túlliheg magában a másik.
- Én… úgy érzem… lassítanunk kellene.
- Mivel kapcsolatban? – értetlenkedett Renesmee.
- Hát, ami a parton történt… mielőtt Seth megzavart minket. Ez talán… egy kicsit gyors… amit csinálunk…
- Oh, értem – igaza volt a túllihegéssel kapcsolatban. – Én nem érzem gyorsnak.

Jacob nagyot sóhajtott, miközben megforgatta szemeit.
- Persze, hogy nem, hisz meg vagy zavarodva a tini hormonjaid miatt.
- Jake, hogy mondhatsz ilyet?! – kiáltott rá a lány sértődötten. – Majdnem felnőtt vagyok már, és ezt a vágyat irántad nem a begőzölt hormonok okozzák. Akarod látni?
A férfi bólintott, mire Nessie, átlendülve a köztük lévő távolságot, az ölébe huppant, és már simította is az arcára a tenyerét.

Képek helyett most az érzéseit mutatta meg: a csendes örömöt, amit folyamatosan érzett mellette, aztán a kis pillangók verdesését a teste számos területén, végül azt a heves, vibráló, vágyakozó forróságot, ami még neki is nagyon új volt.
A pillanat észrevétlenül szakadt meg, ahogy elhúzta a kezét. Jacob még egy ideig szótlanul, ledöbbenve ült alatta. Azt hitte – remélte –, hogy a lányban nincsenek még ilyen heves vágyak, és az ő fékezhetetlensége inkább megijeszti, nem pedig tovább tüzeli őt.
- És szerinted apád mit szólna ezekhez a dolgokhoz?
- A legkevésbé sem érdekel – nézett rá a lány dacosan. – Különben is, nagyon jól el tudom rejteni előle a gondolataimat.
- Nessie, nem ez a lényeg! Rövid ideje vagyunk még csak „így” együtt. Miért rohanjunk?

Ezek persze mind csak féligazságok voltak, amiket a férfi igyekezett felhasználni. A valódi okát, amiért szerette volna visszafogni a lány őrülten száguldó vágyait, még nem akarta megosztani vele. Egy ilyen nagy horderejű dologgal, amit már régen elhatározott magában, csak elijesztette volna őt. Pedig a tervét tűzön-vízen keresztül fogja vinni.
- Rendben, igazad van – mondta Nessie, kicsusszanva a meleg ölelésből. – De neked kell majd vigyázni rá, hogy ne haladjunk rohamléptekkel, mert én képtelen vagyok ennek gátat szabni, jó?
Jacob most már ismét mosolyogva fordult felé.
- Azt hiszem, képes leszek rá. A szünet után úgyis kevesebbet tudunk majd találkozni. Mikor is kezdődik újra a tanítás?
- Oh, már a jövő héten – válaszolta fintorogva. – Nagyon nincs kedvem hozzá. Sokkal szívesebben lennék folyton veled.
- Én is, de sajnos vannak kötelezettségeink is. Ezt a hetet azért igyekszünk majd kihasználni, jó? – a férfi mosolya sokatmondóvá vált egy pillanatra, aztán már fordult is a kormány felé, és indította a kocsit, hogy hazafuvarozza a lányt.







_@/"