Nyíri Eszter Stiga vagyok, diplomás óvónő, amatőr író.


A blogon Renesmee és Jacob szerelmének varázslatos történetét olvashatjátok.

„Nessie eléri a felnőttkort, és beleszeret Jake-be. Hogy hogyan bontakozik ki a szerelmük? Itt megtudhatjátok.”

/Aby/



„A szívedet a kezembe helyezted, és én cserébe a sajátom nyújtom neked.”

/Full Moon/

„Elveszve egymásban nem is érzékelték, hogy a kis gyertyák sorra kialszanak, és már csak a telihold fénye ragyog le rájuk.”

/Full Moon/



Jó olvasást, keltsük életre a mesét!



2010. november 25., csütörtök

Novella - Új nemzedék



Sziasztok!


Végre helyrejött a képfeltöltő oldal, és újra megcsináltuk a háttereket. :)

Úgyhogy ennek örömére teszem is fel az E.J.-s novellát. :)


Remélem, hogy ez a kis betekintés is elnyeri a tetszéseteket. :D Ha igen, szívesen várom a véleményeket.

És akkor most jön a FELHÍVÁS is!
Az az igazság, hogy kifogytam a kiegészítő-novella ötletekből... hozzászólás formájában kíváncsian várom, hogy van-e valakinek a Full Moon-nal kapcsolatban olyan ötlete, amire még kíváncsi a háttérből, és amit szívesen olvasna. És ha olyat ajánlotok, amihez én is érzek kedvet és ihletet, akkor megírom nektek. :) Szóval zúdítsátok csak rám nyugodtan az ötleteket :D


Ezen kívül a főblogon még mindig várom a visszajelzéseket a "Beszélgetősarok"-hoz!


Nos, jó olvasást! És várom a véleményeket! :)


Ui.: A fejezet végén láthatjátok a családfát az ifjakról. :)






Új nemzedék





A két rézbőrű, fiatal fiú lángoló tekintettel nézte egymást az egyik erdőszéli, óriási mamutfenyő tövében állva.
Barátok voltak, de most mégis heves, megoldhatatlannak tűnő vita kezdett kibontakozni közöttük.
- E.J., talán hiába reménykedsz – győzködte az alacsonyabbik a másikat. – Lehet, hogy mi kimaradunk a misztériumból. Végül is, a farkasok elegen vannak. Talán a Nagy Szellemek úgy gondolják, hogy nekünk felesleges átváltoznunk.
- Ugyan már, Josh! Az anyám félig vámpír, az apám alfa-hím; nekem is rég át kellett volna már alakulnom – vitatkozott a magas, izmos fiú elkeseredetten.

Mindketten tudtak az apáikat sújtó súlyos titokról; hogy alakváltó farkasok. A falka nagy része beavatta a saját gyermekeit a legendába. A Black-gyerekek elől pedig kifejezetten nehéz lett volna eltitkolni, hisz a családjuk fokozottan tele volt furcsasággal.
Jake és Nessie tudta jól, hogy a vámpír rokonság nagyon hamar szemet szúrt volna bárkinek, aki elég közel kerül hozzájuk, így jobbnak látták, ha elmondják a teljes igazságot, mihelyst a csemeték elég idősek lettek hozzá.
Azóta pedig E.J. napról napra jobban várta, hogy mikor lesz farkas.

De az átváltozás nem akart megtörténni, és a tizenhat éves fiú egyre frusztráltabbá vált miatta.
Ő a farkas-lét negatívumait nem tapasztalta még, csak a nagy kalandot látta benne, ami egyre inkább úgy tűnt, elkerüli az új generációt.
Csakhogy ezt nem bírta elfogadni.

- Nemsokára biztos meg fog történni – jelentette ki határozottan E.J..
- Figyelj, végül is az idősebbek sem változtak át! Jeremy, Adam és Jonathan sem lett farkas – próbálta meggyőzni. – Szerintem leállt az egész. Nem is lenne olyan nagy baj; ez egy óriási teher – tette hozzá sóhajtva.
- Josh, hogy mondhatsz ilyet?! – förmedt rá E.J., miközben érezte, hogy egyre nő benne a megmagyarázhatatlan indulat. – Te nem szeretnéd kipróbálni, hogy milyen egy hatalmas, erős ragadozóként száguldani az erdőben, miközben a lábad alatt érzed a természet minden rezdülését? Nem érdekel, milyen lehet bevésődni, és megtalálni az igaz szerelmet? – áradozott lelkesen.
- Ez nem csak egy jó kaland! – Josh igyekezett visszaterelni a fiút a realitás talajára. – Nem csak önfeledt rohangászás a vadonban. Nem hiszem, hogy én meg szeretnék birkózni vele!

E.J. hitetlenkedve rázta meg a fejét. A fiú az egyik legjobb barátja volt, és mindig, mindenben egymás mellett álltak. Most viszont különböztek a véleményeik, és nem tudták, hogyan oldják meg a konfliktust. Nem volt benne gyakorlatuk.
- Tisztában vagyok vele. De az apám útját akarom követni! Azt gondoltam, te is! – nézett Josh mélybarna szemeibe dühösen.
- Ez nem olyan nagy dolog, E.J….
- De, az! – kiáltotta bele az arcába, miközben érezte, hogy vörös köd ereszkedik a szeme elé, ami nem állt meg, hanem tüzes lávaként folytatta útját a szájába, a gerincébe; végig az egész testén. Mintha egy vödör forró vízzel öntötték volna nyakon. Semmit sem tudott tenni a mérhetetlen harag ellen, ami leterítette az elméjét. Bárhogy próbálta lenyugtatni magát, csak egyre mérgesebb lett, mintha az érzelmei, egy áradó folyóhoz hasonlóan, elmosnák a racionális gondolkodás képességét. – Nekem farkassá kell válnom! Ez a sorsom! Ennek kellene lennie… – A hangja reményvesztetten elhalt.

Percekig néma csend honolt az erdőszéli kis földsávon. Josh nem tudta, mivel segíthetne a másik fiún, milyen megnyugtató semmiségeket mondhatna neki. Hisz’ ő másként érzett. Az apja történeteiben nem csak a szép, boldog emlékek kaptak helyet. Samnek jócskán kijutott a keserűségből, az önvádból és a nehéz, vállát nyomó felelősségből is.

Közben E.J. egyre különösebben kezdte érezni magát. Mintha a testébe valami ismeretlen lény bújt volna, ami most fel-le cikáz a belsőjében, végigszáguldva a sejtjein, kényelmetlen feszültséget hagyva maga után. Az indulat megint fellángolt benne, még erősebben, mint eddig.
A tarkójánál egy parányi ideg izgatott táncba kezdett, maga után csábítva a többit is, míg végül az egész gerincén lefutott az ideges remegés.
Az elméjében, mint egy pislákoló gyertya fénye, olyan haloványan fogalmazódott meg, hogy mi a baj vele.
Ellépett a másik fiú mellett, és beszaladt a sűrű erdőbe.

Josh értetlenül nézett utána; nem tudta, mi lehet a heves elrohanás oka. Még látta, hogy E.J. szemében furcsa fény villan, és csak lassan fogta fel, hogy az a tekintet reményt sugárzott.
Zaklatottan beljebb lépett a fák közé.
- E.J., merre vagy? Gyere vissza! – kiáltotta bele az élőlényektől zajos erdőbe.
Sokáig várt, de nem érkezett válasz.

Felesleges lett volna továbbmennie; annyi esélye lenne megtalálni, mint mikor az ember tűt keres egy szénakazalban. Ráadásul, ha igaz, amit gondol, talán már nagyon, nagyon messze jár tőle.


Eközben E.J. beljebb ért a rengetegbe. Szeme előtt összemosódott a táj; csak a zöld, barna és napfény színű villanások váltakozását észlelte. Egyre szűkebbnek érezte a testét; mintha a belé költözött, idegen valami, ami a remegést is okozta, ki akarná szorítani a bőréből. Kevés volt kettejüknek a hely.
A csontjain végigáramló tűz egyre forróbb lett, alig kapott tőle levegőt. A reszketés tovább erősödött.
Az utolsó tiszta gondolata, mielőtt a vörös köd elborított volna mindent, az volt, hogy meg kell szabadulnia a ruháitól, nehogy tönkremenjenek, és aztán meztelenül mászkálhasson. Az apja számtalanszor mesélt neki erről a kellemetlenségről.

Ledobta a nadrágját, miközben a testét elérte egy igencsak kényelmetlen, szúró fájdalom. Térdre esett a sűrű avarban, mikor elkezdődött a folyamat. Fülsértően hangos, recsegő zaj hallatszott, aztán átváltozott a hatalmas, sötétbarna állattá.

Pár hosszú perc után elkínzott teste és elméje lenyugodott.
Próbálta felfogni az átélteket; tényleg megtörtént… farkas lett. Teljesült, amire olyan nagyon vágyott.
Aztán elkezdte megfigyelni saját magát és a környezetét is. Feltűnt neki, hogy az érzékei kiélesedtek, máshogy működnek, mint eddig.
Az orra felfogta a szagok sűrűségét; tudta, hogy a fák milyen messze vannak tőle, az apró élőlények merre tartanak az erdőben. A füle meghallotta a legkisebb, legtávolabbi zajokat is. Hatalmas mancsai alatt érezte a földszemcséket, a nedvességgel teli leveleket és növényeket.
Övé volt a világ minden kincse. Valósággá vált, amit annyira akart.

Az első, döbbent pillanatokat felváltotta a határtalan elégedettség és öröm. Nincsenek többé kételyek, vívódások, aggodalmak.
Karmait a talajba mélyesztette, ahogy futásnak lendült. Vidáman, felszabadultan rohant a fák között, ösztönösen kikerülve azokat és bármilyen más akadályt is, ami az útjába került.
Érezte a szőrét felborzoló szellőt, ami illatok százait fújta felé. Egyelőre nem foglalkozott azzal, hogy melyik szag mihez tartozik; a korlátok nélküli száguldás kötette le minden figyelmét. Futás közben néha hangot adott elragadtatásának és elégedetten felvonyított. Olyan volt, mint egy csaholó kölyökkutya, aki még csak most kezdi felfedezni a világot.

Mikor már kétszer körberohanta a szűk erdősávot, lassított, és jobban megfigyelte a természet titkait. Felfedezte, hogy a növényeknek, fajtájuktól függően, más az illata, megszimatolta az állatok maguk után hagyott nyomát, megérezte a lába alatti talaj apró változásait.

Közben lágy fuvallat támadt, és egy olyan aromát hozott felé, melyet még sosem érezhetett, de mégis nagyon ismerősnek hatott.
A szag felizzította az érzékeit; füleit előre csapta, ahonnan az illatot sejtette, és hallgatta a még nagyon halk, távoli neszezést.
Sejtette, hogy bármi is közeledik felé, nem ellenség lesz, mert akkor az ösztönei már menekülésre vagy harcra sarkallták volna. Így hát higgadtan várta az érkezőt.

Ahogy a másik közelített hozzá, egyre ismerősebbnek tűnt az illat. Az avar ropogásából arra következtetett, hogy egy négylábú valami tart felé.
Aztán meglátta a másik állatot. Robosztusabb volt nála, bozontos, homokszínű bundája szinte beleolvadt a száraz avarba. Nagy, barna szemeivel őt kémlelte. De nem ismerte fel.
Ellenben E.J. rögtön tudta, kivel áll szemben, hisz számtalanszor látta ebben a formájában.
Seth! – kiáltotta neki gondolatban. – Látod ezt?! Átváltoztam végre!
E.J.… Hogyan? Mikor? Most történt meg először. Hát nem fantasztikus?! – kérdezte izgatottan.

Az alfa érezte a kapcsolaton keresztül a fiú örömét, és valami mást is. Különös borzongás futott végig rajta; pontosan olyan, mint a farkas Jake-kel való találkozásokkor. A rivalizálás, a hatalomért folytatott elnyomott harci ösztön szele.
Szinte meg sem lepődött; lehetett számítani erre, hisz E.J. egy falkavezér fia.
Igyekezett nem törődni most ezzel, helyette megpróbált segíteni a fiúnak, amennyit csak tudott.
Várj meg itt! Elszaladok egy gatyáért, hogy ha visszaváltozol… Nem szükséges. Levettem magamról, mielőtt átalakultam.
Seth újfent ledöbbent. Emlékezett még a saját első átváltozására. Olyan hirtelen és erőteljesen érte az izzás, hogy gondolkodni sem tudott előtte és közben.
Igaz, E.J. nem volt teljesen felkészületlen: be volt avatva, tudhatta, hogy mi fog történni. De még így is hihetetlennek hatott az a nyugalom, amivel a fiú kezelte az egészet.
Akkor keressük meg a ruhádat!

Az illatot követve gyorsan visszataláltak az erdő azon részére, ahol a holmiját hagyta.
Seth türelmesen kezdte el magyarázni neki, hogyan fog tudni visszaváltozni, de nem igazán volt rá szükség. A sötétbarna színű farkas lendületesen felemelkedett a hátsó két lábára, és a következő pillanatban már a meztelen fiú állt előtte.
Az alfa már meg sem lepődött; sokat hallott Jake őstehetségéről, de úgy tűnt, a fia őt is túl fogja szárnyalni.

Gyorsan ő is felvette emberi alakját, magára húzta a nadrágját, majd E.J.-hez lépett. Szorosan megölelte a fiút, és közben érezte, hogy a testük egyformán forró.
- Szóval te is ráléptél az ősök útjára? – tette fel a költői kérdést, miközben elengedték egymást.
- Igen, végre! – bólintott nagy mosollyal az arcán.

Sietősen kisétáltak az erdőből, közben Seth elmesélte, hogy ő mit érzett az első átváltozásakor.
E.J. figyelmesen hallgatta a történetet, bár sok dologban egészen más véleményen volt. Nem tapasztalta még a farkas-lét árnyoldalait, és titkon sejtette, hogy nem is fogja soha. Ő, az apáikkal ellentétben, mindennél jobban várta, hogy megtörténjen a csoda, és semmi nem ronthatta el az örömét. A felelősséget, ami az egésszel járt, ugyanúgy kívánta, mint a szabadságot és a kalandot, amit nyújtott.

Ahogy kiértek a fák közül, E.J.-n egy nagyon, nagyon furcsa érzés lett úrrá.
Eredetileg haza vezette volna az első útja, de egy különös, erőteljes vonzás a másik irányba húzta.
Úgy döntött, nem hadakozik önmagával, hanem hagyja, hogy vigye a lába, amerre csak akarja. Bízott az ösztöneiben, hogy nem vezetik tévútra.
A teste szinte magától mozdult.
- E.J., nem akarod otthon elújságolni a hírt? – kérdezte Seth döbbenten, értetlenül.
- De, csak… erre kell menjek! – Minden további magyarázkodást mellőzve, határozottan megindult.

Már majdnem a céljuknál voltak, mikor a fiú rádöbbent, hogy merre tartanak: Sam házához. Ahogy közeledtek, egyre erősödött a húzás.
Oda se figyelve nyitotta ki az ajtót és lépett be a házba. Sejtette, hogy mi az oka a szokatlan vonzásnak; a szíve izgatottan dobolva várta, hogy tényleg meg fog-e történni az újabb csoda, és ha igen, milyen lesz.
A tekintete azonnal összevillant egy lágy, mogyoróbarna szempárral, miközben érezte, amiről az apja oly’ sokat mesélt: az izzást, ami felégeti a fonalakat, melyek eddig a világhoz kötötték, és az új, erős, eltéphetetlen szál megszületését, ami örökre a lányhoz láncolta.
A szája hatalmas, boldog mosolyra húzódott, majd Livanához lépett, és szavak nélkül, egyszerűen csak megcsókolta. Édes borzongás futott végig rajta a lány hűvös érintésétől, mikor az a tarkójára simította mindkét kezét.

Sam némán, döbbenten figyelte a jelenetet. Pár pillanat alatt rájött, hogy mi folyik a szeme előtt, de nem akarta elhinni.
Amint a fiatalok nagy nehezen elváltak egymástól, rögtön közéjük ugrott.
- E.J., megmagyaráznád, hogy mi volt ez? – vonta felelősségre meglehetősen hangosan. Homlokán elmélyültek az idő véste ráncok.
- Átváltoztam farkassá – válaszolta a fiú lelkesen. – És megtaláltam a társam – folytatta ellágyulva, ahogy visszanézett Livanára.
- Örülök, hogy téged rendeltek mellém, E.J. – mosolygott rá a lány.
- Nem… nem zavar a korkülönbség? – kérdezte a fiú kissé elbátortalanodva.
- Ugyan már! Ez semmiség. Tudom, hogy nagyon boldoggá fogsz tenni – villant meg Liv szeme csintalanul.

Sam idáig próbált higgadt maradni, de képtelen volt tovább kordában tartani az indulatait. Hevesen feltépte a ház ajtaját, és besietett a rengetegbe.
E.J. utána akart indulni, de Livana visszatartotta.
- Hagyd! Ő… tudod, elég érzékeny, ha a lányairól van szó. Csak egy kis idő kell neki, hogy feldolgozza, de meg fog békélni.
- Biztos vagy benne? – nézett a férfi után újra.
- Biztos – válaszolt a lány helyett Seth. – Ugyanez volt, mikor én bevéstem Camille-t. Bele fog törődni. – Seth a mellette álldogáló nőre emelte tekintetét, és aggodalmasan kémlelte az arcát. – Veletek minden rendben, szívem? – kérdezte, miközben megsimogatta felesége igencsak megnövekedett hasát.
- Persze, jól vagyunk – fordult felé a nő megnyugtatóan mosolyogva. – Örülök, hogy a kicsi húgom elkelt. Már kezdtem azt hinni, vénlány maradsz – nevetett rá.

Livana megrovóan pillantott nővérére.
- Azért csak akadt volna valaki…
- Persze, hogy akadt volna – szakította félbe a szavait E.J.. – Hisz gyönyörű vagy, okos és kedves… – a fiú hangja elhalt. További beszéd helyett inkább odahajolt hozzá, és hosszan, mélyen megcsókolta.

Nem emlékezett, mióta ölelik egymást, és hogyan kerültek az egyik konyhai székre, csak azt tudta, hogy ezután már képtelen lesz elszakadni a lánytól.
Aztán hirtelen egy ismerős hang jutott el a tudatáig.
- Nem illene értesíteni apádat egy ilyen fontos dologról?! – pirított rá Jacob, mikor végre elvált Livtől.
- Apu – nézett rá meglepetten –, farkas lettem.
- Tudok róla – mosolyodott el a férfi, majd odalépett a székből felpattanó fiához, és szorosan megölelte. Utána a pironkodó lányhoz fordult. – Elrabolnám tőled egy kicsit E.J.-t.
- Nyugodtan – bólintott Livana. – De kérem majd vissza!

E.J. még egy rövid csókot lehelt a lány szájára, mielőtt apjával és Seth-tel együtt kisietett a közeli erdős területhez.
- Azt hiszem, nem a fiad lesz az egyedüli – jegyezte meg a fiatalabb férfi. – És ő is alfa lesz, mint mi.
Jake megtorpant, és kíváncsian nézett Seth-re.
- Honnan gondolod?
- Mikor mindketten farkas-alakban voltunk, rögtön feléledt bennem az ősi harci ösztön. Hasonló, csak kicsit gyengébb, mint amit a te társaságodban is érzek.

Jake bólintott, aztán további szavak nélkül beljebb sétált a fák közé, megszabadult a ruhájától, és átváltozott.
Csodálkozva figyelte, hogy a fia milyen játszi könnyedséggel alakul át; mintha évek óta gyakorolná, és nem a második próbálkozása lenne.
Ahogy nézte a sötétbarna farkast, ő is érezte a késztetést a harcra, de gyorsan és mélyen eltemette magába. Tudta, hogy hiába marad örökre alakváltó, ideje átadni a terepet a fiatalabb nemzedéknek.



--*-*--



Pár hónappal később már négyen alkották az új falkát. A fiúk teljes egyetértésben futottak E.J. vezetésével, de mindannyiukat frusztrálta kicsit, hogy nem tudták, mi alapján válik valaki farkassá.
Végül a kérdések már olyan égetően kínoztak mindenkit, hogy nem lehetett tovább halogatni a tanács összehívását.

A holdfényes estén sokan gyűltek a tűz köré: ott voltak a vének, Billy, Sue, Sam és Emily; az alfák, az új, fiatal farkasok és a lenyomatok közül Nessie, Christine és Livana.
Sarah-t és Emmát még túl fiatalnak ítélték a szülők egy ilyen, talán késő éjszakába nyúló, megbeszéléshez, bár ők hevesen próbáltak meggyőzni mindenkit az ellenkezőjéről. Ám mégis otthon kellett maradniuk.
Camille sem vett részt a gyűlésen; őt pár napos kislányuk, Carol tartotta otthon.

Jake elgondolkozva figyelte a legfiatalabb farkasokat; még mindig nem tudtak rájönni, mi alapján történik az átváltozás.
- Nem értem! – sóhajtott fel gondterhelten, miközben megdörzsölte a homlokát. – Miért pont ti? – tette fel a kérdést immár sokadszorra, és újra végignézett a fiúkon.

E.J. után Josh volt a következő, akinél működésbe lépett a gén, majd rövid időre rá Jonathan és Harry is farkassá alakult.
Az már világossá vált számukra, hogy Jacob fiának az volt a sorsa, hogy alfa legyen, a nála idősebbek emiatt nem változtak át, csak olyan későn. De sokan közülük még most sem mutatták semmi jelét, hogy a folyamat beindult volna.
- Foglaljuk össze, amit tudunk – próbálta logikusan megközelíteni a dolgot Emily. – Jonathan farkas lett, míg Jeremy, Adam vagy Michael nem, pedig mindannyian idősebbek nála. Még a tipikus tünetek sincsenek meg, amik arra utalnának, hogy a közeljövőben megtörténne. Nyilván nincs szükség annyi alakváltóra, így nem mindenkiben aktiválódik a gén – foglalta össze, amit már eddig is sejtettek.
- De mi alapján választódnak ki a leszármazottak? – tette fel a kérdést Billy. – Valami hasonlóságnak, vagy közös pontnak lennie kell!

Nessie figyelmét megragadta az egyik szó: „leszármazottak”.
Visszagondolt a farkasok eredetének történetére, és egyre valószínűbbnek érezte gyanúját.
- Talán… talán pont ez a kapocs – elmélkedett tovább hangosan. A többiek mind ránéztek, várva, hogy folytassa. – A múlt század elején hárman alkották a falkát, ugye?
- Igen – bólintott Seth. – Ephraim Black, Levi Uley és Quil Ateara. – Ahogy kimondta a neveket, fény gyúlt az elméjében. – A régi nagyok utódai változnak most csak át.

A tűz által megvilágított arcokra kiült a felismerés. Egyedül Harryn látszott, hogy nem elégedett a megfejtéssel.
- Akkor én mit keresek itt? – kérdezte csendesen, miközben magyarázatot várva felpillantott.
- Nos… a nagyapád kiléte nem tisztázott – válaszolta neki Sue –, de bárki legyen is az, a régi alakváltók vére csörgedezik az ereidben.
- Kisebb falka lesz ez, mint a miénk volt – jegyezte meg Jake. – Ha jól számolom, még Billy és Matthew esélyesek a tagságra.
- Így is dupla annyian lesznek, mint a régiek – mondta Sam, ahogy végignézett a fiatal, rézbőrű fiúkon.

Mindenki fejében ugyanaz a gondolat visszhangzott: megszületett az új nemzedék.







_@/"



2010. november 9., kedd

Életjel a Főblogon

Sziasztok!

Csak gondoltam, ide is bejegyzek, hogy van pár hír és esemény a Főblogon, ami a Full Moonnal is kapcsolatos.

Akinek van kedve, ideje, energiája, az nézzen be, és jelezzen nekem valamilyen úton módon (komment, chat, facebook, akármi), mert eléggé kezdek elkeseredni, hogy ennyire nincs semmi mozgás itt felém. :(


A linkek, ha valaki nem találna oda :) :


http://stigabiga.blogspot.com/2010/11/interaktiv-kerdes.html

http://stigabiga.blogspot.com/2010/11/aposztrof-kiado-novellaskotete.html



Jah, és véleményeket a kiegészítő novellákhoz még mindig várok!



Ezen kívül egy kis közvélemény-kutatást is szeretnék végezni, hogy ki az, akit érdekelne egy "Vérvörös szerelem" című, új, Twilightos miniregény. Akik már jeleztek, azoknak nem kell újra, nekik köszönöm is.
A többiek valahol, bárhol, hagyjanak nyomot, hogy érdemes-e javítgatnom, meg felpakolásznom, mert nem tudom, hogy egyáltalán lesz-e valaki, aki olvassa, mert nagyon senki nem reagál a kiírásaimra... És ez eléggé elkeserít. :(


Tudom, hogy mindenki rémesen elfoglalt, de én meg kezdem elveszíteni a hitem (megint), bármennyire is erőlködök, hogy ne tegyem ezt. De egyedül nehéz...


Na, megyek is aludni.

Sziasztok: Stigu









_@/"