Nyíri Eszter Stiga vagyok, diplomás óvónő, amatőr író.


A blogon Renesmee és Jacob szerelmének varázslatos történetét olvashatjátok.

„Nessie eléri a felnőttkort, és beleszeret Jake-be. Hogy hogyan bontakozik ki a szerelmük? Itt megtudhatjátok.”

/Aby/



„A szívedet a kezembe helyezted, és én cserébe a sajátom nyújtom neked.”

/Full Moon/

„Elveszve egymásban nem is érzékelték, hogy a kis gyertyák sorra kialszanak, és már csak a telihold fénye ragyog le rájuk.”

/Full Moon/



Jó olvasást, keltsük életre a mesét!



2010. április 18., vasárnap

Jacob & Nessie - TIZENKETTEDIK FEJEZET - Moonlight - Holdfény



Sziasztok!

Íme, végre megérkezett a várva várt fejezet! Figyelmeztetésként: nem erősen, de azért 18-as!!!! Tehát, csak nagykorúaknak ajánlott, bár úgyis mindenki el fogja olvasni :D

Szeretnék kérni mindenkit, hogy legalább egy icike-picike, falatnyi bejegyzést hagyjon, hogy tetszik, nem tetszik, stb, mert eléggé bizonytalan vagyok benne, hogy hogy sikerült a fejezet. Jó lenne egy kis megerősítés, hogy nem szúrtam el nagyon...

Talán észrevettétek, hogy az oldal dizájnja kissé megújult. A fejlécért és jó pár képét köszönet Kriszti Angel-nek :D, aki tegnap fél délután ezeket gyártotta. Nagyon nagyon köszönöm neki! :))
Jobb oldalt találtok pár képet a főszereplőkről, és végre elkészült az esküvői zenés videó is:



A következő fejezetekről:
Hát, sajnos sok jó hírrel nem szolgálhatok, ugyanis eléggé besűrüsödött körülöttem minden: szakdoga leadás, államvizsga, újabb nyelvvizsga, mert a mostani sem sikerült, a gyerekek fejlődési lapja, stb, stb. Szóval most nagyon úgy néz ki, hogy június elejéig nem lesz új fejezet. :( Megpróbálom, hogy hátha be tudom valamikorra ütemezni az írást, de megmondom őszintén, nem sok reményt fűzök hozzá. Másrészt nem is biztos, hogy jót tudnék írni ilyen nyomás alatt. Ha mégis, akkor azt úgyis látjátok majd. Az államvizsga után pedig gőzerővel újra nekiülök, és mivel időm annyi lesz, mint a tenger, sűrű frissítés lesz valószínűleg.

No, most jöjjön a várva várt nászút :) Jó olvasást!





Tizenkettedik fejezet – Moonlight – Holdfény



A ceremóniát követő fogadáson Nessie-t minden férfi megtáncoltatta, ami nem kis teljesítmény volt, főleg a lánytól, hogy kibírt talpon ennyi felkérőt. Épp újra Jake-kel táncolt – az este folyamán még csak másodjára –, mikor Alice elragadta tőle azzal az indokkal, hogy ideje átöltöznie az utazáshoz.
Aztán mindenkitől röviden búcsút vettek, és elindultak a reptérre. A két hosszú repülőutat végigcsókolózták, ezzel elérve, hogy a légiutas-kísérők folyamatosan összemosolyogjanak. Kérdés nélkül is sejtették mind, hogy friss házasok.

Rióban, mikor már taxiba szálltak, egy rövid időre hagyták pihenni az ajkaikat.
- Nemsokára megérkezünk – szólalt meg Renesmee izgatottan.
- Igen. Remélem, könnyen megtalálom a szigetet, és még megnézhetjük a naplementét.
- Te még naplementét akarsz nézni?! – kérdezte felhúzott szemöldökkel.
- Nessie, ne csapjunk annyira a lovak közé! – mosolygott rá. – Egy kis romantikázás bele kell, hogy férjen az időnkbe.
- Jó, persze, rendben. Csak… csak már úgy várom a… ezt az egészet.
- Én is, de azért nem kell úgy sietni. A türelem gyönyört terem – vigyorgott rá Jake pimaszul.
- Hát, azt remélem is.

A taxi zökkenve állt meg a kikötőben. Gyorsan megkeresték a kis motorcsónakot. A hajócska sebesen szelte a hullámokat, majd egy szűk órányi utazást követően végre meglátták a sziget körvonalait. Kikötöttek a parton, aztán Jacob a karjába vette, és bevitte a lányt a tágas házba.
Utána kiszaladt a bőröndökért.
- Nessie, fél téglákat is pakoltál a táskádba?
- Na, mi van, túl nehéz neked? – vigyorgott rá szemtelenül.
- Nem, de a berendezést azért otthon hagyhattad volna.
- Igazából Rosalie pakolt. És benne van a nászajándékunk egy része is.
- Tényleg? – csillant fel a férfi szeme. – Mi az?
- Egy nem kis mennyiségű óvszer – felelte neki a lány nemes egyszerűséggel.
Jacob keze megállt a zipzárazás közben.
- Komolyan?
- Aham. Össz-vissz az van benne, meg pár szexi, lenge kis hálóruha.
- Nessie, nem kell tovább szítanod a tüzet, már így is eléggé be vagyok indulva – súgta a fülébe, miközben átkarolta a derekát.
Szenvedélyesen csókolgatni kezdte a nyakát, aztán haladt egyre lejjebb, a kulcscsontja felé.
- Nem akartál naplementét nézni? – kérdezte Renesmee elfúló hangon.
- De, akartam, igazad van – engedte el hirtelen Jake. – Menjünk!

A lány még vágytól ködös szemmel nézte, ahogy Jacob kinyitja az erkélyajtót, és kisétál a partra.
-Kellett nekem emlékeztetni – mondta csak úgy magának, aztán utána sietett.
A homokos tengerparton Nessie a férfi ölébe ülve figyelte, ahogy a nap eltűnik a horizont mögött.
- Azért egy egészen picit félek – súgta halkan. – Nagyon fog fájni?
Jacob még szorosabban magához ölelte.
- Nem ígérhetem, hogy nem fog, de azt igen, hogy nagyon vigyázok majd rád, és megpróbálom felejthetetlenné varázsolni ezt az éjszakát. És aztán az összes többit is.

Még egy ideig némán figyelték a sötétedő égboltot, míg az első csillagok meg nem jelentek.
- Lemossuk a hosszú út porát? – szólalt meg hirtelen a férfi.
- Aham, az jó lenne.
Mindkettejükön érződött az izgalom és a várakozás feszültsége. Bementek a házba, és zavartan tébláboltak még egy darabig.
- Menj nyugodtan elsőnek, addig én…
- Oké.

A lány gyorsan bevonult a fürdőbe, és rekordidő alatt letusolt. Már szárítkozás közben jött rá, hogy a nagy sietségben elfelejtette bevinni a ruháját, így a törölközőt magára csavarva ment vissza a szobába.
A hálóban csodálkozva látta, hogy csak rengeteg apró gyertya fénye adja a világítást.
Jacob gyorsan kislisszolt mellette a fürdő felé.
- Sietek vissza!
A férfi betartotta a szavát; mire Renesmee magára kapta a ruháját, már vissza is tért. A kósza vízcseppekből a testén sejtette, hogy nagyon igyekezett.
Csak egy fekete, hosszabb szárú alsónadrág volt rajta, így Nessie szinte teljes egészében láthatta a rézszínű bőrét, az alatta dagadó izmokat, melyekben vibrált az elfojtott feszültség. A mellkasán még mindig ott kéklett az ő keze nyoma.
A lány megbűvölten figyelte a kulcscsontján végigcsorgó nedvességet. Nem bírt tovább magával: odalépett hozzá, és először még csak a kezével törölte le az eltévedt cseppeket, de aztán felbátorodott, és a szájával kezdte felitatni őket.

Jacob finoman eltolta magától, hogy ne ingerelhesse tovább, és hogy végre megcsodálhassa Nessie-t teljes pompájában. A testét egy kendő takarta csupán és az alatta viselt fehérnemű. Megbabonázva nézte a vajszínű, kötött anyag kapcsát, de aztán, mikor visszalépett hozzá, nem ahhoz nyúlt először, hanem a hajfonatát összefogó fehér szalaghoz. Lassan, nagyon lassan kezdte szétbontani a haját.
Az első oldal lebontása után Nessie már izgatottan kapkodta a levegőt, de Jake nem sietett. Ugyanabban az ingerlően lassú tempóban folytatta, ezzel tovább kínozva őt.
Renesmee gyomrába a várakozás közben újra megérkeztek az apró, szárnyaló pillangók, de most hevesebben táncoltak benne, mint valaha.
Aztán hosszú percek után végre végzett a férfi, és miután eligazgatta a hullámokban leomló, hosszú haját, a kis fémkapocsért nyúlt.

A kendő szinte hangtalanul hullott a földre. Jacob még egy lépéssel közelebb lépett hozzá, és a meztelen derekán végigsimítva magához húzta.
Forró, szenvedélyes csókban forrtak össze. Az idegeik addigra pattanásig feszültek, és most átszakadt minden gát. Vadul falták egymás ajkát, miközben az ágyig hátráltak.
Jake finoman ledöntötte rá, de ő maga még nem feküdt mellé, csak csodálta a felhevült lányt. Aztán meglassulva kezdett közelíteni az égi tüneményhez, aki egyedül rá várt. Nessie csokoládébarna szemei árnyalatokat sötétedtek a vágytól.

A következő csókjuk már nem volt annyira heves. A szájuk finoman kóstolgatta a másikét, a nyelvük édes táncot járt egymással.
Közben Jacob keze felfedezőútra indult a lány testén. Végigsimított a csípőjén, a derekán, az oldalán át egészen a nyakáig. Majd az ajka ugyanezen az útvonalon indult el, csak most lefelé.
Belecsókolt a nyakába a füle tövénél, amivel egy halk, gyengéd nyögést csalt ki belőle, majd haladt egyre lejjebb. Mikor óvatosan beleharapott a vállába, Nessie hangja felerősödött. Most már szinte folyamatosan nyögdécselt.

Eddig is előfordult, hogy ilyen szenvedélyes közelségbe kerültek, de a tudat miatt, hogy most biztos nem fogja a férfi leállítani, egészen újfajta érzések törtek rá. Eszméletlenül vágyta, hogy a szerelmük beteljesedjen, hogy végre magában érezhesse őt. A lelkük már régen egybeforrt, most a testüket is össze akarta olvasztani.
- Jake, ne várakoztass tovább! Gyere! – súgta neki felhevült hangon.
Jacob egy félmosollyal az arcán nézett fel rá.
- Ne légy türelmetlen! Nem kínozni akarlak, csak azt, hogy könnyebb legyen számodra. Bízz bennem, hogy tudom, mit csinálok.

Renesmee csak bólintani tudott, és hagyta, hogy a férfi tovább játsszon a testével.
Ő becsúsztatta a kezét a lány háta alá, hogy kikapcsolhassa a parányi fehérneműt, majd azt félredobva a kicsi, de formás halmokat kezdte kényeztetni. Aztán a nyelvével nedves csíkot hagyva elért az apró, kerek köldökéig. A keze viszont gyorsabban haladt. Miközben forrón belelehelt a kis mélyedésbe, az ujjai már a vékony anyagon keresztül simítottak a legrejtettebb testrészén.
Nessie úgy érezte, mintha folyékony láva csordogálna az ereiben, ami minden egyes cseppjével hamuvá égeti. A csend egy pillanatra óriási lepelként borult rájuk, ahogy Renesmee szája sikolyra nyílt, de lélegzetét vesztve bennragadt a hang. A következő pillanatban viszont újult, megsokszorozott erővel tört ki belőle.

Jacob egy gyors mozdulattal lehúzta róla az átnedvesedett anyagot, aztán megcsodálta az immár teljesen meztelen lányt, aki minden tekintetben tökéletes volt. Nem csak kívül, belül is. Nézte az arcát, melynek pirossága még a ceremóniáról fent maradt festék alatt is tisztán látszott, a kapkodó lélegzettől ziháló felsőtestét, a lányos szemérmességgel összezárt lábait.
Apró, forró csókjaival most a bokájától indult el felfelé. A térdéhez érve finom nyomással bíztatta, hogy saját magától tárulkozzon fel előtte.
Nessie félénk pillantással engedelmeskedett a kérésnek. A férfi mosolyogva adott egy lágy csókot a hasa legaljára, majd mellé telepedve a kezével kezdte kényeztetni, miközben kifulladásig csókolta. A lány már folyamatosan nyögdécselt, amivel szinte az őrületbe kergette.

Renesmee érezte, hogy a testében egyre magasabb hőfokon ég a tűz. Csak erre a perzselő forróságra tudott már koncentrálni; az agyában egyetlen értelmes gondolat sem volt, csak a férfi és az a leírhatatlan gyönyör, amit ő okozott.
A lávafolyam most megindult egyenesen az öléhez, aztán az elméjét hófehérré égette a beteljesülés. Feltörő kiáltását Jake csókja tompította el.

Percek teltek el, mire újra lélegzethez és gondolathoz jutott.
- Ez… ez… elképesztő volt – nyögte neki.
- Remélem is – mosolygott rá a férfi. – Készen állsz?
- Igen – bólintott Nessie határozottan.
Jacob gyorsan az éjjeliszekrényen várakozó tasakért nyúlt, és izgalomtól kissé remegő kézzel bontani kezdte.
- Segíthetek? – kérdezte Renesmee, majd választ se várva az alsónadrág széléhez nyúlt, és már húzta is lefelé.
A férfi megkövülten bámulta ténykedését: ahogy leveszi róla az utolsó ruhadarabot és óvatosan, vigyázva felsegíti rá az óvszert.
Mindkettejük szíve eszeveszetten dübörgött.

Nessie elfeküdt az ágyban, úgy várta a férfit. Jacob fölégördült, és ismét csókolgatni kezdte a száját, a nyakát, a mellét, míg a lány lélegzete újra fel nem borult.
Akkor az ajkára tapasztotta a sajátját, és egyetlen, hosszú mozdulattal mélyen beléhatolt.
Renesmee visszafojtott, de fájdalmas sikolya összeszorította a szívét. Egy végtelennek tűnő percig csak csókolta, majd mikor érezte, hogy a lány szorítása enyhül rajta, lassan, finoman mozogni kezdett.
Az első, nem épp kellemes percek után a fájdalom enyhülni kezdett Nessie ölében, és a helyét egyszer csak egy sokkal kellemesebb érzés vette át. Másabb volt, mint a már korábban átélt gyönyör előtt, de legalább olyan jó.
A férfi zihálásából sejtette, hogy ő is közel jár már a beteljesüléshez. Az egyik kezével felnyúlt a tarkójához, és megcirógatta a sötét haját.
Még pár forró pillanat után újra elöntötte a perzselő, mindent felégető mámor. A bódulat ködében nem tudott figyelni arra, hogy a férfi is hamarosan társa lett a gyönyörben.
Elveszve egymásban nem is érzékelték, hogy a kis gyertyák sorra kialszanak, és már csak a telihold fénye ragyog le rájuk.



--*-*--



A legelső, kora hajnali napsugár vakítóan éles fénnyel ragyogott éppen Jake lezárt szemhéjára. A férfi morgolódva kinyitotta a szemét. Egy pár pillanatig nem tudta hol van – a hely még túl idegen és szokatlan volt számára –, de aztán észrevette maga mellett az édesen, összegömbölyödve alvó lányt, és az éjszaka emléke apró gyomorremegést keltve visszaáramlott az elméjébe.
Egy ideig figyelte Nessie-t: a vékony lepedő, amit takarónak használtak, félig lecsúszott róla, így többet mutatott, mint amennyit takart. Kilátszott az egyik formás, hosszú lába, a finom francia csipkével takart feneke, egy nagyobb rész a hófehér, izmos hátából.

Jacob nem tudott tovább parancsolni magának. Többször is lágyan végigsimított a fedetlen testrészeken.
Renesmee morogva ébredezett a forró érintés hatására.
- Hagyjatok még aludni… olyan szépet álmodtam – nyöszörögte csukott szemmel.
- Nessie, édesem, hasadra süt a nap – súgta a fülébe a férfi.
A lány szemhéja hirtelen pattant ki.
- Nem álom volt – mondta döbbenten.
- Nem bizony – bújt hozzá Jake mosolyogva.
Renesmee nem mozdult a kedvenc alvópózából. Próbálta az álom határán tartani magát, hogy könnyen vissza tudjon aludni, ha lerázta végre a férjét, de már sejtette, hogy ez nem fog sikerülni.
- Ugye ebből nem lesz szokás? – kérdezte morgolódva.
- Miből?
- Hogy felversz hajnalok hajnalán.

A férfi még szorosabban hozzábújt, hogy újdonsült felesége is érezhesse azt az izgalmat, ami miatt felébresztette.
- Sajnálom. De túl szexi voltál ahhoz, hogy hagyjalak csak úgy szunyókálni.
- Oh – sóhajtotta a lány mérgesen –, akkor legalább adj egy jó reggelt-csókot!

Jake mosolyogva teljesítette a kérését. Lágyan kutatták egymás ajkát egy ideig, de aztán egy furcsa hang megzavarta Nessie-t. Vonakodva, de eltávolodott a másik szájától.
- Mi volt ez?
A férfi ködös szemmel nézett rá.
- Micsoda mi volt?
- Ez a hang…
- Ja, az. Nem érdekes.
Már hajolt volna vissza Renesmee-hez, de ő megállította.
- De most komolyan, mi volt ez?
A férfi sóhajtott egyet.
- A gyomrom… csak a gyomrom korgott.
- Oh, megint elfelejtettem, hogy neked sűrűbben vannak emberi szükségleteid.
- Van nagyobb szükségletem is most a kajánál – suttogta a fülébe, aztán már csókolta is volna tovább a lányt, de az megint megállította.
- Nem szeretném, ha már az első házaspárként töltött napunkon éhen halnál.
Jacob szenvedő arckifejezéssel nézett le rá.
- Ugyan már, miénk a világ minden ideje, egy reggelinyi időt igazán ki kell bírnod! – mosolygott Nessie a türelmetlenségén. – Különben sem lenne jó, ha az ágyban érne a végkimerülés.
- Nem is az ágyban terveztem… – próbálkozott újra sejtelmes hangon a férfi, de Renesmee-t nem hatotta meg a dolog.
Egy fürge mozdulattal kibújt az ölelő karok közül. A bőröndjéhez lépett, és felvette az első keze ügyébe akadó ruhadarabot. A parányi sötétzöld hálóing remekül illett a bőréhez és a hajához, de alig takart valamit a testéből.

Jake megbabonázva nézett utána, aztán ő is gyorsan a konyhába ment, hogy tovább bámulhassa a lányt. Addigra Nessie már mindent elővett egy bőséges rántottához. A tűzhelyen egy serpenyőben szalonna sercegett, egy másikon forrósodó olaj várta, hogy belekerüljön a felvert tojás. Míg az ételek sültek, salátát készített a hűtőben talált zöldségekből.
A sürgés-forgás közben folyamatosan érezte, hogy a férfi mohó pillantása rátapad.
- Nem segít ám a teljesítményemen, hogy így nézel.
Jacob egy hosszú pillanatig még mereven figyelte a rövidke hálóing alól kikandikáló popsiját, aztán sikerült elszakítania a tekintetét az ingerlő testrészről, és megpróbált ezentúl a hátára fókuszálni.
- Nem segít ám a nem-nézésben, hogy ilyen icike-picike… hümm, mondjuk úgy, ruhát viselsz. Már ha lehet ezt így nevezni – vágott vissza neki.
A lány ál-mérgesen engedte le a kezében tartott keverőkanalat, miközben felé fordult.
- Ha ennyire zavar, le is vehetem!
Jake nagyot nyelt a feltárulkozó látványra. A hálóing elöl sem takart sokkal többet, főleg a dekoltázsánál spóroltak az anyaggal.
- Benne vagyok!
Nessie féloldalas mosolyt villantott rá.
- Előbb juttassunk egy kis tápanyagot a szervezetedbe.

A frissen elkészült ételt két tányérra szedte – a sajátja jóval kisebb adag volt, mint a férfié –, majd az asztalra tette. Jacob megkapta mellé még a salátát is.
- Jó étvágyat!
Jake csodálkozva nézte a roppant ízletesnek tűnő, bőséges reggelit.
- Mióta tudsz te főzni? – kérdezte kíváncsian.
- Nem olyan régóta. Emily tanított meg, miután elhatároztuk, hogy összeházasodunk.
- Szóval ezért lógtál olyan sokat nála?
- Aham. Jó feleséged akartam lenni, aki legalább főzni tud.
A férfi meleg pillantással nézett rá.
- A legjobb feleség vagy, Nessie.



--*-*--



Már körülbelül két hete voltak a szigeten. A pontos idejét egyikük sem tudta, mert a napok egybefolytak a szerelmük mámorában.
Jake lassan, békésen ébredezett. A keze már automatikus mozdulattal indult oldalra, hogy végigsimítsa a feleségét, de helyette csak a fehér lepedőt érintette. A felfedezéstől gyorsan pattant ki a szeme. Körbenézett a szobában, de sehol nem látta. Már indult volna a keresésére, mikor Nessie belépett a hatalmas üveg teraszajtón.
- Jó reggelt! – köszöntötte vidám mosollyal. – Már fent vagy?
- Aha, és ha jól látom, te is. Hol voltál ilyen korán?
- Nem tudtam aludni, úgyhogy az első hajnali napsugárral bebolyongtam a szigetet. Találtam egy nagyon szép helyet.
- Miért nem ébresztettél fel? Együtt is bolyonghattunk volna.
- Mert olyan édesen aludtál, mint egy kis mormota. Különben is, pihenned kell eleget, hogy bírd a kiképzést – felelte, szemérmetlenül mustrálva a férfit.
- Jól van, de legközelebb nyugodtan kelts fel – enyhült meg a férfi. – Mesélj, milyen helyet találtál?
- Inkább megmutatom.

Apró, puha tenyerét gyengéden Jake arcára simította, és a képek máris áramlani kezdtek az elméjébe. Viszont a megszokott élesség helyett most olyan volt, mintha sűrű ködben látná magukat, ahogy a sekély őserdei tavacskában szerelmeskednek.
- Miért ilyen homályos a kép? – furcsállta a dolgot.
- Mert ez nem emlék, hanem csak egy fantázia. A képzeletem szüleménye.
- Oh, szóval meg nem történt dolgokat is meg tudsz mutatni nekem? – ámélkodott, miközben a pikáns jelenet még mindig forgott a szeme előtt.
- Igen. Főleg, ha nagyon akarom, hogy teljesüljön.
- Akkor ezentúl majd így mutathatod nekem, hogy mire vágysz.
A lány melegen elmosolyogott.
- Arra semmi szükség. Te így is pontosan tudod, hogy mire van szükségem. Mintha csak a gondolataim olvasnád.


A bőséges reggeli után felkerekedtek, hogy megkeressék a kis erdei tavacskát, amit Nessie látott hajnalban. Persze tökéletesen emlékezett, hogy merre kódorgott, így hamar ráleltek a növényekkel teli, csillogó kis vízre.
A lány egyetlen gyors mozdulattal ledobta magáról a könnyed nyári ruhát, ami alatt teljesen meztelen volt. Jacob elkerekedett szemmel bámulta, ahogy a fedetlen testű szépség besétált a sekély vízbe, aztán letérdelve egy hófehér tavi liliomért nyúlt, és lehunyt szemmel beleszagolt.
- Te nem jössz? – kérdezte Renesmee még mindig lezárt pillákkal.
- Dehogynem – suttogta vágytól rekedt hangon, és már vette is le magáról a felesleges ruhákat.

Nessie nagyokat pislogva nézte a feltáruló izmos testet. Jake belépett mellé a tavacskába, majd mögé ült, és hátulról átölelte. Renesmee a felhúzott térdeire hajtotta a fejét, miközben a férfi végigsimított a karján, és megcsókolta a csillogó, fehér bőrt a hátán.
- Gyönyörű vagy – suttogta a fülébe.
A lány nekidőlt a rézszínű mellkasnak, és beszívta a sós pézsmaillatát.
Jacob tovább simogatta a testét: a selymes combjait, a rózsás pírral ragyogó arcát, a még száraz haját, a gömbölyű vállait. A bőrük szépséges kontrasztot alkotott egymással, ahogy összeolvadtak az ölelésben. A hófehér és a rézszín barna együtt.
- Nagyon szeretlek, Nessie – lehelte halkan a szájára.
- Én is szeretlek – viszonozta a lány, aztán már csókolták is egymást.

Finoman kóstolgatták a másik ajkát, kiélvezve minden egyes pillanatot. Nem rohantak sehová. Jake a Renesmee nyakán lüktető kék érre szorította a száját, és gyengéden megszívta a felhevült bőrt. Nessie vággyal teli nyögését az egész kis erdőben hallani lehetett.
Az elméjét elborította a halványvörös köd, és már nem akart mást, csak magában érezni a férfit. Összetúrta a haját, beleharapott az izmos, erős vállába, a körmével végigkarcolta a széles hátát.
Jacob is elvesztette lassan minden kapcsolatát a külvilággal, de józan eszének utolsó maradékával még előkotorta a nadrágja zsebéből a kis műanyag tasakot, és egy pillanat alatt magára húzta az óvszert.

Még kényeztette volna tovább Renesmee-t, de ő eltolta a simogatni induló kezeket, és hevesen magára húzta.
A férfi nem merte tovább váratni. Félig bedöntötte az alacsony vízbe, miközben mohón megcsókolta. Nessie haja a nedvességtől sötétvörössé mélyült.
A lány újból beleharapott, most a nyakába, mintha a vérét akarná venni. Jake kijjebb tolta a part felé, ahol az élénk színű növények selymes, zöld ágyat kínáltak a szerelmeseknek.
A következő mozdulattal mélyen beléhatolt. Renesmee megkapaszkodott az izmos hátába, de rövid időn belül érezte, hogy minden ereje elhagyja. Karjai lehullottak a feje felett kacskaringózó indákra. A gyönyör kapujához érve belemarkolt a zöld növénytakaróba. Jacob érezte az alatta fekvő lány heves remegését. Az összes súlyát áthelyezte a jobb karjára, hogy a másik kezével összefűzhesse az ujjaikat, miközben egy kegyetlen pillanat erejéig megállt a mozgásban, hogy Nessie ne érhesse még el a beteljesülést. Majd lassan, nagyon lassan folytatta tovább.
A lány torkából félig mérges, félig vággyal teli morgás tört fel. Olyan vadállatias hang, amit Jacob még sose hallott tőle.

Erőteljesen eltolta magától a férfit, visszairányította a vízbe, majd fölé kerekedve beleült az ölébe, és magába fogadta. Jake meglepődött felesége merészségén, bár Nessie az első alkalom óta nem volt túl félénk az ágyban.
Beletúrt a vizes, elnehezedett hajtömegbe, és újra elkezdtek mozogni. Most a lány irányított; nem hagyta, hogy Jacob újra „kínozhassa”.
Szenvedélyesen csókolták egymást, miközben folyamatosan simogatták a másik testét, nedves haját… amit csak értek. Ahogy nőtt bennük a kéj, Jake úgy szorította egyre közelebb magához.
A mámor végső pillanataiban Nessie pihegve, mosolyogva hajolt rá férje széles, barna vállára.



--*-*--



Újra telihold volt. Már szinte egy egész hónapja a szigeten éltek, és még mindig nem unták meg.
Most épp kint feküdtek a tengerpart ezüstösen fénylő, selymes homokján, és az óriási, ragyogó égitestet figyelték. Nessie a férfi kezét kereste, majd mikor megtalálta, összefűzte ujjaikat.
- Valami baj van? – törte meg Jake az éjszaka csendjét.
- Ezt miből gondolod?
- Nagyon hallgatag vagy az utóbbi pár napban… és olyan melankolikus.
- Nem tudok semmit eltitkolni előled – sóhajtotta a lány. – Nincs semmi baj, csak kicsit rossz érzés, hogy nemsokára haza kell mennünk. Olyan gyorsan elrepült ez az egy hónap.
- Maradhatunk még, ha szeretnél – nézett rá a férfi.
Renesmee is felé fordította a fejét.
- És mi lesz a tervünkkel? Hogy beutazzuk az államokat?
- Nessie, azt véghez tudjuk vinni az egyik nyári szünidőben is. Sehová se kell rohannunk. Annyi időnk van, hogy bele se bírok gondolni – mosolygott rá. – Olyan sok, hogy egyszer majd biztos rám unsz – sóhajtotta.
- Ugyan már! – mosolyodott el a lány is. – Soha nem foglak tudni megunni. Ezer év múlva sem.

Renesmee visszafordította a tekintetét az égen tündöklő csillagok felé.
- És mennyi időt tölthetnénk még itt, ha lerövidítjük az utat?
- Még plusz egy hetet, körülbelül. Persze, csak ha haza akarsz érni a pici érkezésére.
- Oh, igen. Emily számít rám, úgyhogy addigra mindenképp La Push-ban kell lennünk.
- Rendben, ahogy szeretnéd. Majd rácsörgök Alice-re, hogy mikor van gép hazafelé, és hogy béreljen nekünk kocsit. Houstonból 2-3 nap alatt hazaérhetünk. Igazából a dél-amerikai szakasz lett volna nagyon hosszú.
- Köszönöm, Jake – suttogta Nessie, miközben a férfira gördült. – Akkor még két hét az édenben? – mosolygott rá.
- Kicsit kevesebb, de igen.
A lány csókot lehelt az arcára, az orra hegyére, az állára, majd a szájához közelített.
- Bár veled minden egyes perc maga a földi paradicsom – suttogta Jake Renesmee ajkára, mielőtt összeérintette a sajátjával.






_@/"

2010. április 8., csütörtök

Jacob & Nessie - TIZENEGYEDIK FEJEZET - Örökre a tied



Sziasztok!

Nos, közkívánatra itt a következő fejezet. Amennyit éjszakáztam vele, remélem megjutalmaztok pár (jó pár) véleménnyel!!
Sajnos a hozzá tartozó videó, amin a ceremónián hallható indián zene lesz, még nem készült el, Robot lehet hibáztatni érte, aki még mindig nem ment haza... Mindenesetre a hétvégéig megpróbálom megcsinálni, és akkor belinkelem majd azt is.
A fejezet végén van már pár kép (végre ma meg tudtam csinálni mindet): az esküvői ruha, aminek az alapját egy kedves kolléganőm lányának köszönhetem. Szóval, köszi Kingu! :) És Nessie haja, ami anyunak köszönhető :)

A következő fejezet készül gőzerővel, kéziratban már mindjárt fizikailag is ágyban lesznek! :) Szóval szaftos rész jön most majd, egy egész fejezetnyi erotika :D

A hétvégén, vagy pénteken pedig jön majd még egy tudósítás a Rob-hatásról, mert muszáj leírnom, kibeszélnem, kiírnom magamból az élményt. :) Kezdek rajongó lenni.... :))

Na, most jöjjön az esküvő, remélem, szeretni fogjátok. Jó olvasást!


Az elkészült esküvői videó:






Tizenegyedik fejezet – Örökre a tied




Két nappal az esküvő előtt már zsongott az egész Cullen-ház… és legfőképpen Alice. Már állt a kis pavilon az erdő szélén, ahol a szertartás lesz.
Fekete hajú nagynénje újra és újra ellenőrzött mindent, ami még nem volt elrendezve: hogy a virágokat és az ételek alapanyagát pontosan szállítsák másnap este, hogy legyen elég idejük mindennel elkészülni.

Nessie örült neki, hogy Emily besegített, mert így Alice nem őt idegesítette a folyamatos kérdéseivel. Bár nem úgy tűnt, hogy őt zavarja a vég nélküli szervezkedés. A két nő teljes egyetértésben munkálkodott; még egy utolsó csajos estét is sikerült bezsúfolniuk aznapra, míg a fiúk legénybúcsúznak. Alice nem engedélyezte, hogy közvetlenül az esküvő előtt rúgjanak ki a hámból, aztán a nagy napon úgy kelljen összekanalazni őket. Így marad még épp elég idejük kipihenni a hosszú éjszakázást.

A délutánjuk bágyadt pihenéssel telt. Nessie Jake ölében ült, aki a patak közelében, a hátát egy fának támasztva merengett. Közelről hallhatták a víz lágy, megnyugtató csobogását. A már erejüket vesztett, késői napsugarak itt-ott beszöktek a fák között, hogy a lány bőrére helyenként halvány ragyogást varázsoljanak.
A férfi átszellemülten figyelte, hol bukkan fel éppen a csillogás a kecses testen. Jó ideje már ezzel az egyszerű tevékenységgel volt elfoglalva.

Aztán hallották, hogy puha lépések tartanak feléjük. Mindketten tudták, hogy véget ért az idill; Alice érkezik, hogy szétválassza őket.
- Hahó, galambocskáim! Ideje elkezdeni készülődni az estére.
- Muszáj? – kérdezte Renesmee nyafogós hangon.
- Muszáj! Úgyhogy vegyetek érzékeny búcsút egymástól, mert már csak az esküvőn találkoztok újra.
- Micsoda? – döbbentek le mindketten egyszerre.
- Holnapután házasodtok, előtte egy nappal már nem érintkezhet a leendő ifjú pár – magyarázta nekik.
- De hát… ez… erről nem volt szó! – tiltakozott Nessie hebegve.
- Ugyan már, egy napot csak kibírtok egymás nélkül.
A lány szenvedő pillantását látva megadóan sóhajtott.
- Na jó, kaptok még öt percet a búcsúzkodásra. De aztán irány haza mindketten!

Alice gyorsan visszasuhant a házhoz, magukra hagyva őket.
- Hát, akkor találkozunk az oltárnál – nézett rá Jacobra fancsalin.
- Ott foglak várni – mosolygott a férfi, aztán egy hosszú, mély csókot adott neki. – És jól viselkedni ám a leánybúcsún! Semmi pasizás!
- Ez rád is vonatkozik, nagyfiú – nevetett most már Renesmee is.
- Ne aggódj, nem fogok bepasizni!
A lány csak mosolyogva megcsóválta a fejét.
- Kísérj vissza, mielőtt Alice bemérgesedik!

Kézen fogva sétáltak a hófehér házhoz, majd egy újabb gyors csók után Jacob is hazaindult.

Renesmee minden izgatottságtól mentesen lépett be az ajtón. Gondolatait még mindig az töltötte ki, hogy több, mint huszonnégy óráig nem láthatja a farkasát. Aztán észrevette, hogy Carlisle éppen jön le az emeletről, és ez kiverte a fejéből a borús gondolatokat.
- Nagyapa, sikerült megvizsgálnod a…
- Igen, már akartam veled beszélni erről.
- És?
- Sajnos a tested nem fog reagálni a gyógyszerre. Valószínűleg egy az egyben kilökné.
- Oh, hát ez nem jó hír – hervadt le a mosolya.
- Van más mód is egy nem kívánt terhesség ellen.
- Tudom, csak hát, ez lett volna a legegyszerűbb.
- Megoldjátok majd ezt is – nézett rá Carlisle vigasztalón, aztán ment is a dolgára.

A beszélgetés után Nessie bőszen elkezdett Alice után kutatni, hátha kiszedhet belőle valamit az estéről. Végül Edward régi lakhelyén talált rá, ami most vendégszobaként funkcionált. Ő is mindig ott aludt, ha a nagyházban töltötte az éjszakát.
- Szia, Alice! Mit csinálsz?
- Csak készülődök. Nem árt, ha van egy hely, ahol a nagyon fáradtak lepihenhetnek. Nem tudom, Emily mennyire bírja most az éjszakázást.
- Oh, ez kedves tőled. Jó, hogy te figyelsz az ilyen apróságokra.
- Csak mindent megteszek, hogy felejthetetlen legyen a leánybúcsúd – mondta kacsintva.
Nessie-n furcsa érzés lett úrrá.
- Alice, ugye… nem lesz semmilyen vetkőzős, táncolós fiú vagy hasonló? – kérdezte gyanakodva.
- Nem szeretnéd? – nézett rá összehúzott szemöldökkel. – Még lemondhatom.
- Alice, te…
- Nyugi, csak vicceltem – nevette el magát. – Eszem ágában sem volt ilyesmit szervezni. Ezek a csajok sokkal jobb pasikat látnak nap, mint nap. És mellesleg mi is. Összesen egy üveg bort, egy kis nasit és jó sok lányos témát terveztem. Szolid kis este lesz.
A lány megnyugodva felsóhajtott.
- Köszönöm, hogy ezt nem túloztad el.
- Ugyan már, úgy ismersz engem?
Renesmee inkább válasz nélkül hagyta a kérdést, de Alice csak mosolygott a hallgatásán.
- Na, öltözz át valami kényelmesebbe, aztán várunk lent a nappaliban! Sötétedik, úgyhogy a lenyomatok is itt lesznek mindjárt.

Nessie találomra kivett egy ruhát a szekrényből, és gyorsan átcserélte. Mire készen lett, már hallotta a felszűrődő hangokból, hogy gyűlik a társaság. Lesietett hozzájuk.
Mindenki megérkezett, akit vártak: Leah, Rachel, Kim, Sophie és Kendra a padlóra készített párnákon foglalt helyet, míg Emily, a már korlátozódott mozgása miatt, a kanapén ült. Rajtuk kívül ott volt még anyja, nagyanyja és a két nénikéje.
- Nah, végre megérkezett a menyasszony is! – fogadta Alice egy csepp szemrehányással a hangjában.
- Nem tudom, miről beszélsz, hihetetlen gyors voltam – nézett rá a szemöldökét ráncolva.
- Ne aggódj, kicsim! Alice csak nagyon ideges már a nagy nap miatt, azért ilyen nehezen elviselhető – nyugtatta le a kedélyeket Bella mosolyogva. – Szerintem izgatottabb, mint te.
- Azért ugye várod már te is, hogy Jake felesége légy? – kérdezte Rachel, megelőzve, hogy Alice újra szólhasson.
- Jaj, nagyon, főleg a nászéjszakát – vallotta be komolyan, mire mindenki felkacagott.

Renesmee zavartan nézett rájuk.
- Most mi van?
- Semmi, semmi – mosolygott rá Emily. – A nászéjszaka tényleg nagyszerű tud lenni.
A bevésődött lányok egyetértően bólogattak.
- De ahogy Alice-t ismerem, a szertartás is gyönyörű lesz – vetette közbe Leah.
- Felolvasod nekünk az esküd? – kérte Rachel. – Jake-é iszonyat szép lett. Alig hittem el, hogy az öcsém képes ilyen romantikus is lenni.
Nessie zavartan nézett rá.
- Jake már megírta az esküjét?
- Ugye te… – nézett rá Alice gyanakodva. – Te még nem írtad meg?! Legalább két hete rágom miatta a füled! – szidta meg a lányt. – Holnapután esküvő!
- Ne aggódj, kész lesz! Csak… nem igazán tudom, hogy mit is kéne beleírni – sóhajtotta. – Annyi ötlet van a fejemben, de minél többet gondolkodok rajta, annál inkább nem tetszik egyik sem. Ez egy nagyon nehéz feladat.
- Nessie, ne bonyolítsd túl! – javasolta Rosalie. – Egyszerűen csak írd le, ami a szívedben van. Az érzéseid magukért fognak beszélni.
- Ígérem, holnap ez lesz az első dolgom.
- Akkor legalább azt a csodás ruhát hadd lássuk! – mentette meg Emily a további szemrehányásoktól. – Alice folyamatosan áradozik róla, de nem hajlandó megmutatni.
- Rendben, megnézhetitek – sóhajtotta a rövid, fekete hajú nő. – De hallgatnotok kell róla, mint a sír.

Az egész társaság felállt, csak Leah maradt a helyén. Renesmee várakozón és egyben kérdőn nézett rá.
- Én inkább lent maradok. Holnap lesz az utolsó futásunk, és nem szeretném, ha Jake bármit is meglátna a fejemben.
- Leah, ne csináld már! Tudsz te vigyázni a gondolataidra. Gyere! – kérte a vörös hajú lány.
- Nem, nem – jelentette ki, most már határozottan. – Soha nem bocsátanám meg magamnak, ha Jake az én gondolataim között látna először menyasszonyi ruhában, és nem az oltár előtt.
- Jó, rendben – sóhajtotta. – Megértettem.
- Holnap a futás után átjövök és megnézem. Úgy jó lesz? – próbálta engesztelni őt.
- Remek.

Bella pár pillanatig figyelte az alakváltó nőt, aztán visszaült mellé.
- Lent maradok Leah-val, hogy addig se unatkozzon. Én már láttam úgyis elégszer.
Renesmee csak bólintott neki. Kétsége sem volt felőle, hogy édesanyja alaposan kifaggatja a nőt majd mindenről az utazásával kapcsolatban, amíg ők fent vannak.
- Nessie, a ruha rajtad mutatna a legjobban! – kiáltott le Alice érte már az emeletről.
- Jövök már!



Jacob farkas alakban hamar hazaért. Otthon csak gyorsan átöltözött, és már indult is a sziklacsúcshoz, ahol össze szoktak gyűlni. A két falka, Leah kivételével, már ott volt; vidáman készítgették a mérhetetlen mennyiségű elfogyasztandó ételt.
Pár perc múlva megérkeztek a Cullen-fiúk is. A négy vámpír kivételesen átléphette a határt; végül is az egyikük a leendő após. A megtermett vérszívók kissé feszélyezve érezték magukat, elvégre idegen terepen voltak, az „ellenség” között, még ha egy súlyos, eltéphetetlen kötelék szegről-végről össze is fűzte őket. Bár némelyikükkel barátságot ápoltak, a legtöbbjük igyekezett tartani a távolságot.
Az egyik ilyen barát most megpróbálta oldani a feszültséget. Seth bizalmasan lépett oda a kis csoporthoz, és vidáman üdvözölte őket. Aztán mind letelepedtek a tűz köré.

A halk társalgás közben Jasper figyelmesen tanulmányozta a körülötte ülők érzéseit. A legtöbb helyről félelem és egy kis ellenszenv áramlott felé, néhányuktól közömbös, esetleg barátságos érzelmek.
Egy helyről azonban ijedséggel kevert izgatottság áradt szét a világba. Megszokta már, hogy az alakváltók impulzívabbak az embereknél, de ez az érzés most kivételesen erős volt, szinte ledöntötte a lábáról. Próbált az egész társaságra nyugalmat küldeni, de ez az egy forrás megingathatatlan maradt.
- Jacob, van valami baj? – kérdezte hirtelen, félbevágva minden épp folyó beszélgetést.
Csak a tücskök ciripeltek tovább.
- Miért lenne? – értetlenkedett a megszólított férfi.
- Olyan… furcsa érzések jönnek felőled. Mitől félsz ennyire?
- Én nem félek.
- Ugyan már. Az érzelmeid nem hazudnak.

Jacob komoran hallgatott.
- Azt tudom, hogy teljesen biztos vagy a döntésedben a házassággal kapcsolatban, de akkor mi a baj?
- Én… na jó, hát eléggé tartok a nászéjszakától. Mi van, ha valami rosszul sül el?
- Vagy épp túl hamar?! – nevetett fel Paul.
Edward úgy pattant fel a farönkről, mintha darázs csípte volna meg.
- Azt hiszem, én most elmegyek tűzifáért, nehogy elfogyjon.
- Edward, de hisz… – szólt utána Seth.
- Hagyd csak, a fa csupán ürügy! – állította meg Jasper. – Elég nehéz neki ezeket a dolgokat hallgatni. Mégiscsak a saját lánya az ara.

Sam tűnődve nézett utána.
- Meg tudom érteni – jegyezte meg, aztán visszafordult a tűz felé. – Kiderült, hogy lányunk lesz – mondta fancsalin. – Úgyhogy a megszületése után csak az jöhet hozzánk, aki már be van vésődve!
- Jaj, ugyan már, Sam! – intett Embry. – Ő csak egy kisbaba.
- Történt már hasonló – nézett célzatosan Jake-re. – Visszatérve a félelmedre: nem hiszem, hogy bármi gond lehetne. A lenyomatoddal minden alkalom csodás.
- Azért elég para ez a termékenység-dolog – jegyezte meg Jared.
- Miről van szó? – kérdezte Kiowa, aki a másik falkával futott, így az összeköttetés híján nem tudott minden kis titokról.
- Hát, Nessie hipertermékeny, úgyhogy nagyon kell majd vigyázniuk, hogy ne jöjjön idő előtt a gólya – magyarázta Emmett.
- Uhh, ez gáz.
- Remélem, azért begyakoroltad már, hogy hogyan működik a védőszerszám?! – vigyorgott rá Paul szemérmetlenül.
- Ahm, nem, nem igazán – nézett vissza Jacob zavartan.
- Akkor húzz bele!



--*-*--



A másnap későn kezdődött Nessie számára. Csak hajnalban kerültek ágyba, miután már minden lehetséges témát megtárgyaltak. Délutánra vadászatot terveztek, hogy ne a sziget élővilágát bolygassa majd meg. Bár négy hetet minden gond nélkül kibírt volna, Edward ragaszkodott hozzá, ő pedig nem akarta ezt az apró örömöt elvenni az apjától.
De most lényegesebb dolog foglalkoztatta: látni akarta a farkasát! Nagyon. Viszont tudta, hogy a házi őrizet szigorú. Bár Alice nem láthatja, bármit is forgat a fejében, sejtette, hogy az apja folyamatosan figyeli a gondolatait.
Ma a vadászaton kívül semmi más dolga nem volt, csak pihenni… nem tudta, hogyan fogja túlélni ezt a napot a teljes unalomban.

Lassan lesétált a nappaliba, remélve, hogy ott lesz legalább valami kis élet. Egyedül Edwardot találta lent, aki a zongoránál ült, de nem játszott rajta, csupán merengett.
- Szia, apa! Min gondolkodtál el ennyire?
- Ah, csak rajtad, kicsim. Felidéztem a közös szép emlékeinket. Olyan hihetetlen, hogy holnaptól már férjes asszony leszel.
- Ez az élet rendje. Tudtad, hogy egyszer eljön ez a nap.
- Igen, persze, csak olyan hamar jött el. Túl hamar.

Nessie fáradtan felsóhajtott.
- Tudom, tudom, számtalanszor lejátszottuk már ezt. Nem is akarom újra felhozni. Majdcsak megemésztem lassacskán.
Edward egy másodpercre elrévedt, mintha a távolban figyelne valamit. Aztán a tekintete újra kitisztult, és Nessie-re kapta a pillantását.
- Most pedig futás!
- Tessék?
- Fuss! Be az erdőbe!

Renesmee további gondolkodás nélkül, vakon bízva benne kirohant a házból a mondott irányba. A folyón túl pedig pont belefutott Jacob karjaiba.
- Te, te…
- Nem bírtam ki, hogy ne lássalak – súgta elhaló hangon, és aztán már nyomta is a száját az ajkaira.
Rövid, de nagyon szenvedélyes csókot váltottak. Mikor elváltak egymástól, Jake szorosan magához ölelte.
- Mit csinálsz ma?
- Vadászat a családdal. És te?
- Utolsó futás a falkával.
- Tényleg, Leah említette. De most ne beszélgessünk, van jobb dolgunk is. Alice úgyis mindjárt szétszed minket.

Jacob minden további szó nélkül újra megcsókolta. Pár pillanat múlva tényleg hallhatták a fekete hajú nő gyors lépteit és dühös fújtatását.
- Hogy a manóba gondoltátok ezt?! Nem hiszem el, hogy nem bírjátok ki ezt az egyetlen napot!
Alice szóáradata folytatódott, de a páros még mindig nem vált szét. Ki akartak használni minden másodpercet.
- Na jó, ha nem hagyjátok abba most azonnal magatoktól, akkor erővel viszlek haza!
Jacob végre jobb belátásra tért, és elengedte Nessie-t.
- Jó vadászatot!
- Jó futást!

Renesmee még egy apró csókot tudott lopni a férfi szájáról, mielőtt Alice hazarángatta.



--*-*--



A nagy nap reggelén Renesmee-t korán kivetette az ágy. Nem bírt magával, nem tudott rendesen aludni, és ha egy-egy kósza félórácskára sikerült is az álomvilágban találnia magát, a férfi „kísértette”. Édes kis percek voltak azok.

Már negyed órája feküdt teljesen éberen, mikor úgy döntött, nem próbálkozik tovább a visszaalvással. Épp indult volna ki a szobájából, mikor Alice berontott, és visszatolta az ágyig.
- Ugye nem kifelé indultál?! Mondtam tegnap is, hogy nem láthatod a díszítést, csak mikor lesétálsz a ceremóniára.
- Oh, azt komolyan gondoltad?
- A legkomolyabban – jelentette ki határozottan.
- Jaj, ne már! Azt akarod, hogy egész nap itt kuksoljak a négy falam között?!
- Pontosan.
Renesmee erősen szenvedő arcot vágott.
- Ne aggódj, lent már nagyjából kész van minden, úgyhogy tudlak szórakoztatni egész délelőtt.


Alice azalatt a pár óra alatt mindent megtett, hogy Nessie tökéletes pompájában tündököljön, mikor kimondja a boldogító igent. Egy leheletnyi sminket kent fel az arcára, kifestette a körmeit, elkészítette a haját, mindezt emberi tempóban.
Aztán amikor Nessie még köntösben volt, behívta Rosalie-t is. A szőke nő egy hatalmas bőrönddel lépett be hozzá.
- A nászutas holmid – mosolygott rá. – Nyisd ki! Benne van a nászajándékod egy része is.

Renesmee óvatosan, gyanakodva húzta ki a zipzárt. A bőrönd egyik részében egy nagy, műanyag táska foglalt helyet, ami tele volt mindenféle színes, apró kis tasakkal.
Nessie értetlenül nézte pár pillanatig, aztán a felismerés fénye csillant a szemében.
- Ez tényleg az, aminek gondolom? – kérdezte halkan.
- Pontosan – felelte Rosalie. – Emmett ötlete volt. Az utolsó pillanatban találta ki, de szerencsére meg tudtuk oldani. Remélem, hogy elég lesz.
- De hisz… ez rengeteg. Ennyi egy egész évre elegendő lenne.
- Gondolod te. Ha egyszer az ember rákap az ízére… – nézett rá felvont szemöldökkel a szőke hajú nő.
- Hát, köszönöm. Biztos jó hasznát fogjuk venni – mosolygott most már Nessie is.
- Ja, és Emmett üzeni, hogy addig nem jöhettek haza, amíg egyetlen darab is marad.

Alice ijedten pillantott a faliórára.
- Te jó ég, már ennyi az idő?! Rosie, hozd a ruhát, késésben vagyunk!
Gyorsan felöltöztették a félvámpír lányt, aztán Alice egy apró fadobozt tolt elé.
- Csak a hagyomány kedvéért. Valami régi.
Elővett belőle egy antiknak tűnő, fekete karkötőt, és a lány jobb csuklójára csatolta.
- Még az első esküvőnkön viseltem – jegyezte meg Rosalie. – És csak mára a tiéd, úgyhogy kölcsönnek is jó lesz.
- Újnak és kéknek pedig itt a ruhád.

Alice hátralépett, és úgy csodálta meg az elkészült Renesmee-t.
- Elképesztően gyönyörű vagy. Jacob nem fog tudni szóhoz jutni.
- Oh, az nem jó – nézett összehúzott szemöldökkel rájuk. – Azért az igent nem ártana kimondania.
- Ne viccelődj velem, te lány! Már így is tiszta ideg vagyok – forgatta meg a fekete hajú nő a szemét. – Ugye az esküd kész?!
- Persze – bólintott határozottan.
Talán túl határozottan. Alice gyanakodva kutatta az arcát.
- Hadd nézzem!
- Ahm, igazából nem írtam le. Az egész a fejemben van.
- Egy percet sem dolgoztál rajta, ugye?
- Dehogynem! Végiggondoltam az érzéseimet, meg mindent. Pontosan tudom, hogy mit fogok mondani. Nem kell hozzá papír.
- Rendben. Remélem, hogy minden jó lesz!
- Ne aggódj, Alice, profi vagy! Nem lesz benne hiba.
- Ajánlom is neki – sóhajtotta. – Idő van, kezdünk lassan.

Renesmee ragyogóan elmosolyodott. Nagyon várta már ezt a napot, de most alig tudta elhinni, hogy végre elérkezett.
Az izgalomtól kissé remegő lábakkal indult le a nappaliba, ahol az apja várta, hogy oltár elé vezesse. Edward büszkén mosolyogva nézett rá.
- Nagyon szép vagy. Napfény nélkül is tündökölni fogsz.
- Köszönöm, apa. Nagyon szeretlek, ugye tudod?
- Én is téged, kicsim.
Gyorsan megölelte a lányát, aztán a karját nyújtotta neki.

A konyhából ekkor lépett ki Claire és Leah, egy-egy fatállal a kezükben.
- Oh, Nessie, csodásan festesz – sikkantott fel a fiatal lány. – Ez a ruha… fantasztikus.
Renesmee mosolyogva körbefordult, hogy minden oldalról megcsodálhassák. A rövid, hófehér anyagon elől türkizkék minta volt, alul körben ugyanolyan színű rojt futott. Ebből a rojtból készült egy kis pánt a jobb felkarjára is. Az ujj és vállpánt nélküli ruha felső ívén csepp alakú kék minta volt, ami folyamatosan kisebbedett a szélek felé.

Leah párás szemmel nézte a lányt, aztán megköszörülte a torkát.
- Ezt neked hoztam, bocsánatkérés gyanánt, hogy tegnap mégsem tudtam jönni. Csak, tudod nagyon sokáig elhúzódott a futás – nyújtotta felé a barna bőrzsákot.
- Semmi baj, megértem. Ez volt talán az utolsó alkalmad farkasként a falkával.
- Aztán ráadásul estére megérkezett Rebecca is.
- Mégis eljött? – ragyogott fel a lány arca még jobban.
- Igen, végül el mert jönni.
Nessie a zsákocska után nyúlt.
- És mit hoztál nekem?
- Régi családi ékszer. Tökéletesen illeni fog a ruhádhoz.

Renesmee kifűzte a szíjat, és kivette a zsákból a kék színű, fonott bőröveket.
- Segítek feltenni.
Egy ideig babrált a lány tarkójánál, aztán visszalépve elé megnézte, hogy áll neki az ékszer.
- Gyönyörű vagy, de… mintha még valami hiányozna.
A nő bámulta pár pillanatig, aztán körbenézett a szobában, és az egyik virágfüzérhez lépett.
- Ez kell még ide.
Leszakított néhány apró, hófehér virágot, és a vörös hajfonatok közé tűzdelte.
- Így még szebb – ámult el Alice. – Miért nem gondoltam erre?!
- Lányok, azt hiszem, indulni kéne, mielőtt odakint Jake elájul az izgalomtól – figyelmeztette őket Edward.
- Igazad van, apa. Menjünk! – Renesmee izgatottan sóhajtott újra.

Alice és Rosalie gyorsan kiiszkolt a násznép közé, miközben a két koszorúslány, Claire és Leah, akik Nessie-hez hasonlóan modern indián viseletben voltak, beálltak a táljaikkal az ajtóhoz, és várták, hogy elkezdődjön a zene.
Renesmee felkapta még a vadvirágból készült csokrát, és belekarolt az apjába.
Kintről meghallották a zene első taktusait. Az indián zenészekkel számtalanszor legyakorolták, hogy kinek mikor kell indulnia, így ez már nem jelentett problémát. Claire, majd Leah is magabiztosan sétált végig a vendégek között az erdő szélén felállított hófehér, virágokkal díszített kapuig, ahol az Öreg Quil összeadja majd őket.
Edward figyelmeztetően simította meg a karját, mikor ők következtek. Kapkodó lélegzettel indult el a férfi felé, aki hamarosan a férje lesz. Ha az apja nem tartotta volna olyan szorosan és biztosan, talán orra is bukott volna izgatottságában.

Aztán megpillantotta Jacobot, ahogy rá várt a virággal felszórt út végén, és egy csapásra minden remegés eltűnt a lábából. Ő is hagyományos indián öltözetben volt. A nadrágja alján piros minta váltakozott. Inget nem viselt, így látható volt az izmos mellkasa.
A férfi olyan áhítattal nézett rá, amitől még hevesebben kezdett dobogni a szíve.

Jake, mikor meglátta élete értelmét, egy hosszú pillanatig még levegőt is elfelejtett venni. A lány gyönyörű volt, mint mindig, de most valami földöntúli ragyogás vette körül, ami minden mást kitakart az elméjéből.
Nem érzékelte, hogy a zenészek éneke miről szól, pedig az ő történetüket mesélték el: örök, soha véget nem érő szerelemről daloltak, a legszorosabb összetartásról, eltéphetetlen kötelékről.

De ő most nem tudott ilyen apróságokkal foglalkozni, mikor ez az égi tünemény épp felé tartott, hogy az örökkévalóságig összekössék életüket.
Tetőtől talpig végignézett rajta; nem kerülte el a figyelmét a hajába tűzött rengeteg apró virág, a boldogságtól kipirult arca, a mosolygós szája, a gyönyörű ruha, amiben még éteribbnek tűnt, a hosszú lábai, amik szinte teljesen fedetlenek voltak, az, hogy az egyik formás vádliján körben kék festékkel rajzolt indián minta fut, valamint az apró lábfejei, melyek mezítelenül sétáltak végig a virágszirmokon.
Ha nem szeretné már most az életénél is jobban, ebben a pillanatban biztos beleszeretett volna.

Végtelennek tűnő idő múlva Renesmee végre odaért hozzá. Edward gyors, puha csókot nyomott a homlokára, aztán egymásra helyezte a kezeiket, és odasétált Bella mellé.
Egy hosszú pillanatig révülten néztek egymás szemébe, aztán Jake nem bírta tovább: gyors mozdulattal magához húzta a lányt, és szorosan a karjaiba zárta. Hallották a halk kuncogást a vendégek sorai felől, de nem foglalkoztak vele.

Végül az öreg Quil torokköszörülése rebbentette szét őket. Az idős indián szelíden rájuk mosolygott, majd elkezdte a szertartást.
- Kedves testvéreim! Fontos napra ébredtünk ma: e két fiatal sorsának összekötésére. Az ő szerelmük egy valóságos csoda ebben a világban, amiben élünk, hisz olyan lényeket fűz össze, tesz baráttá, akik sosem gondolták, hogy valaha is békében élhetnek, létezhetnek egymás mellett. Most pedig két, ennyire különböző életet a szerelem köt örök, édes rabságba, és nem a gyűlölet. Általuk és értük a szövetség szorosabb lett, mint valaha, és pont olyan eltéphetetlen, mint a kettejük közös sorsa. Remélem, az Égi Szellemek soha nem eresztik őket kutató pillantásuk alól, és vigyáznak a boldogságukra. Az egymásnak tett esküjüket mondják el ők maguk!

Az öreg megállt a beszédben, és várta, hogy valamelyikük elkezdje, de mindketten némák voltak a meghatottságtól. Aztán Jacob végre magához tért, és a lány elé térdelve megköszörülte a torkát.
- Renesmee… Nessie! Nagyon nehéz elmondani, hogy mit jelentesz nekem, de nem azért, mert nem tudom, vagy bizonytalan vagyok benne, hanem mert nincsenek szavak, amelyek kifejeznék, mit is érzek irántad. Te a létezéseddel új életet adtál nekem, már csak emiatt is különleges csoda vagy számomra. A születésedkor eltöröltél minden fájdalmat, ami valaha is ért, és tudom, hogy nem is érhet semmi baj már többé, mert te velem leszel, míg csak a Nap utoljára felkel. Amikor itt vagy mellettem, mindent széppé varázsolsz. A legnagyobb ajándék vagy, amit az Univerzum adhatott nekem, és mindent megteszek, hogy ne bánja meg a döntését, amellyel hozzám rendelt. Biztos kézzel helyezem most a szívem a te kezedbe, bízva abban, hogy vigyázni fogsz rá, és soha nem hagyod el.

Nessie arcán csendben folytak végig a könnyei, miközben ő is letérdelt a férfihoz.
- Jake! Nem tudom, mióta tart a mi szerelmünk. Kutattam a napot, a percet, hogy rájöjjek, de olyan, mintha mindig is szerettük volna egymást, mióta csak a világra jöttem, sőt annál is régebbről. És hiszem, hogy ez tényleg így van. Mindig is szerettelek, mint játszópajtást, barátot, most pedig mint társamat az örökkévalóságban. És bár az Univerzum melléd rendelt, biztos vagyok benne, hogy nélküle is egymásra találnánk, mert a te hatalmas szíved minden ősi kötés nélkül is magához vonzott volna. A fényeddel beragyogod az életem, és nem fogom engedni, hogy ez a varázs valaha is kihunyjon, vagy akár csak halványuljon. Te mindig azt figyelted, hogy nekem mi a legjobb, de a mai naptól az én feladatom, hogy téged a legboldogabb férfivá tegyelek a Földön. A szívedet a kezembe helyezted, és én cserébe a sajátom nyújtom neked.

A férfi mosolyogva nézett rá, miután elmondta esküjét.
- Jacob Black! Leszel-e örök, hű társa az előtted álló Renesmee Carlie Culennek?
- Leszek!
Leah felé nyújtotta a kerek fatálat, mire ő a hüvelykujját belemártotta a benne található piros festékbe, és egy vékony csíkot húzott a lány bal arccsontjára.
- Renesmee Carlie Cullen! Leszel-e örök, hű társa az előtted álló Jacob Blacknek?
- Leszek!
Most Claire adta elé a kék festékkel teli tálat, amibe belemerítette a bal tenyerét, majd a férfi mellkasára nyomta, a szíve fölé.
- Ezentúl férjnek és feleségnek hívnak titeket. Eskütöket csókkal pecsételjétek meg!

A két szerelmes egymásra mosolygott, mielőtt az ajkuk összeforrt. A csóknak csak pár másodpercig kellett volna tartania, de Nessie Jake tarkójára fonta a kezét, és nem engedte, hogy elváljon tőle. Csak miután találkozott a nyelvük, engedte el a férfit.

A gratulációk forgatagában csupán néhány arc és esemény maradt meg Nessie-nek élesen: Rebecca, Jacob másik nővére, akivel végre most először találkozhatott; Leah elbúcsúzása, amely ugyan nem szólt örökre, de ettől még épp olyan fájdalmas volt; a Denalik hidegen ölelő karja; és legtisztábban Nahuel, aki mégis eljött, de csak három lépés távolságban merte megközelíteni, és a gratulációja után ment is gyorsan tovább.

Aztán következett az első hitvesi táncuk.
- Felkérhetem, Mrs. Black? – kérdezte tőle a férfi incselkedve.
- Oh, Mrs. Black lettem – ámuldozott, miközben a kezét nyújtotta neki, és hagyta, hogy a kis tánctérre vezesse.
- Tetszik az új neved?
- Nagyon. Ezentúl mindenki csak így hívhat.
Jacob lágyan átkarolta a derekát, és a zenére lassú mozgásba kezdtek.
- Miért van rajtad ing? – Nessie csak most döbbent rá, hogy a férfi öltözete megváltozott.
- Alice erőltette rám. Hogy nehogy összefestékezzem ezt a csodálatos ruhát.
- Oh, pedig szívesebben érezném most a meztelen bőröd az enyémen – súgta neki sóhajtva.
- Annak is hamarosan eljön az ideje, ne aggódj!
- Csak tartanánk már ott! – jegyezte meg Renesmee türelmetlenül, aztán még szorosabban a férjéhez simult, és csak élvezte, ahogy lágyan ringatóznak, végtelen szerelemben.




















_@/"