Nyíri Eszter Stiga vagyok, diplomás óvónő, amatőr író.


A blogon Renesmee és Jacob szerelmének varázslatos történetét olvashatjátok.

„Nessie eléri a felnőttkort, és beleszeret Jake-be. Hogy hogyan bontakozik ki a szerelmük? Itt megtudhatjátok.”

/Aby/



„A szívedet a kezembe helyezted, és én cserébe a sajátom nyújtom neked.”

/Full Moon/

„Elveszve egymásban nem is érzékelték, hogy a kis gyertyák sorra kialszanak, és már csak a telihold fénye ragyog le rájuk.”

/Full Moon/



Jó olvasást, keltsük életre a mesét!



2011. április 21., csütörtök

Utolsó novella - Köszönet



Sziasztok!


Összejöttek a komik, úgyhogy hozom is az UTOLSÓ kiegészítő novellát.

Remélem, hogy elnyeri a tetszéseteket, és írtok nekem sok-sok véleményt, attól függetlenül, hogy most "tét nélkül megy a játék". :) Sajnos több novellával belátható időn belül nem szolgálhatok, főleg, mert se újabb ötlet, se idő-energia nincs most bennem. :)

Akit érdekel az FM további sorsa (lesz-e még valaha kieg. novi, vagy folytatás, vagy akármi), írjon nyugodtan nekem a BESZÉLGETŐSAROKBA. :)

Ui.: A Főblogon is van olvasnivaló (pályázatos novella).


Jó olvasást ehhez a kis novellához... jaj, a legfontosabb!! 18-as és a Nessie-Jake páros van benne. :)








Köszönet







Késő este lett, mire Nessie el tudott szabadulni a Cullen-házból. Túl volt az első ultrahangos vizsgálaton, így már teljesen biztosak lehettek benne, hogy érkezik a harmadik gyermek. Sietett volna vissza Jacobhoz, de nagynénjei, tiltakozást nem tűrve, ragaszkodtak hozzá, hogy már most megbeszéljék a majdani gyerekszoba színeit, berendezéseit és egy csomó felesleges dolgot, amit Renesmee véleménye szerint máskor is megtárgyalhatnának.
Alice kísérte vissza a kunyhóhoz – a sok évvel ezelőtti incidens óta nem engedték, hogy állapotosan bárhová is egyedül menjen –, és közben megállíthatatlanul csacsogott a kicsinek tervezett ruhácskákról és egyéb kiegészítőkről.
De Nessie szinte meg sem hallotta lelkes, sietős szavait; őt egészen más foglalkoztatta: majdnem teljesen biztos volt benne, hogy a születendő gyermekük fiú lesz, és már most megfelelő név után kutatott. Sorra vette a kedvelt neveket, aztán sorra mindet el is vetette. Valahogy egyik sem volt az igazi. Tűnődve simított végig lapos hasán, melyen még egyáltalán nem látszott az áldott teher.

A kunyhó közelébe érve elfogta valami furcsa, homályos érzés – volt valami idegen a megszokott, jól ismert tájon. A ház körüli tisztáson halvány, oda nem illő derengés uralkodott.
Ahogy kiléptek a fák takarásából, rájött, mi okozza a változást: a háztól tompa fényű fáklyák sora vezetett be az erdőbe, kacskaringós, kivilágított utat képezve.
Renesmee kérdő tekintettel nézett nagynénjére, aki erre titokzatosan elmosolyodott és a fényességbe vezette.
– Végig a sárga köves úton – intett fejével az erdő felé.
Nessie bizonytalanul indult el a lámpák alkotta ösvényen. Pár lépés után visszanézett Alice-re, aki biztatóan bólintott.

Izgatottan remegő szívvel sétált a ragyogó fáklyák között, mialatt magán érezte az erdő sötétjéből figyelő, óvó tekinteteket – tudta, nincs egyedül, nem engedik, hogy bármi baj érje.
Fülébe hamarosan beszökött az óceán békés morajlása, orrához elért a sós, telt illat.

Amint kiért a fák közül, megpillantotta a kavicsos parton felállított, gyertyákkal megvilágított asztalt és a mellette ácsorgó, rá várakozó férfit – élete egyetlen, igaz szerelmét.
Meglassult léptekkel ment oda hozzá, talpa alatt szinte alig mozdultak az apró, gömbölyű kövek. Jake arcára kiült a feszült izgalom; legszívesebben álomszép felesége elé sietett volna, de visszatartotta magát.
Renesmee egyetlen lépésnyire állt meg tőle, majd felnézett sötéten csillogó szemeibe.
– Hát ez? – érdeklődött az asztal felé biccentve.
– Egy kis meglepetés – mosolyodott el féloldalasan Jacob.
– Miért? – harapta be Nessie az alsó ajkát.
– Köszönetképpen, mert a világ legboldogabb farkasává tettél. – A férfi a másik apró, meleg kezéért nyúlt, és hálásan megszorította. – Újra.
– Te cserébe a legboldogabb nővé teszel nap mint nap – suttogta vissza neki meghatottan.

Renesmee a szabad kezét felfuttatta Jake rézszínű mellkasán át a tarkójára, és lehúzta magához a fejét. Ajkaik hosszan kényeztették a másikét, nyelvük lassú, édes táncot járt. Egészen egymáshoz simultak, mintha egyetlen testté akarnának összeolvadni.
Úgy tűnt, soha többé nem képesek szabadulni ebből a forró, parázsló érintkezésből, de Jacob végül erőt vett magán, és finoman eltolta a nőt.
– Kihűl a pompás vacsora – jegyezte meg akadozó lélegzettel.
Nessie tiltakozva megrázta a fejét, és újabb csókért emelkedett, de a férfi nem engedett. Mutatóujját felesége ajkára simítva hárította kívánságát.
– Együnk! – kérte szelíden.

Renesmee bosszúsan sóhajtva adta meg magát; hagyta, hogy Jake az asztalhoz vezesse és alátolja a hófehér széket. Aztán sorra felemelte a tálakat borító fémfedőket.
Nessie éhes pillantással nézett végig a feltáruló ételeken – a férfi a kedvenceit szolgálta fel neki –, s már azon tűnődött, melyikkel kezdje. Miközben teleszedte a tányérját, egy újabb gondolat férkőzött az elméjébe.
– Ki készítette az ételeket? – nézett fel Jacobra.
– Ühm… elhinnéd, ha azt mondanám, én?
A nő kuncogva rázta meg a fejét. – Nem.
– Gonosz! – szidta meg játékosan. – Bár tényleg nem teljesen egyedül csináltam. Emily és Esme segített.
– Az egész család keze benne van ebben? – kíváncsiskodott Renesmee.
– Oh, persze – vigyorgott Jake. – Belláék vigyáznak a gyerekekre, Alice és Rosalie dolga volt, hogy feltartson. Sőt, még Carlisle is segített. Gondolod, véletlen, hogy ilyen későn tudott csak megvizsgálni?
– Ezt szépen megszervezted – ámuldozott a nő.
– Tökéletesre akartam az estét – mondta lágyan.
– Veled csak az lehet.
Pár pillanatig egymás kipirult, szerelemtől ragyogó arcát nézték, aztán Nessie nem bírt tovább az éhségével.

Csendesen, sietősen fogyasztották el a bőséges és fenséges vacsorát, majd mikor végeztek, Jacob a nő kezéért nyúlva, felsegítette az asztaltól.
– Van kedved fürdeni velem egyet? – suttogta érzékien felesége fülébe.
Renesmee megborzongott cirógató, forró leheletétől. – Hol? – nyögte vissza neki.
– Itt, a sötét óceánban – morogta a tarkójára, majd a karjaiba kapta.
Nessie odahajolt rézszínű nyakához, és finoman, vigyázva, hogy ne sebezze meg, harapdálni kezdte. Jacob felmordult, és sietősebbre vette lépteit.
A nő hamarosan megérezte a hűs hullámok cirógatását a bokáján, majd a vádliján.
– Jake! – vált el a bőrétől hirtelen. – A ruhám… – Nem tudta befejezni a mondatot, mert a férfi nyakig elmerült vele a habokban.
– Tönkre fog menni – bólintott egyetértően. – Nem is kell az rád.

Talpra állította Nessie-t, és villámgyorsan meztelenre vetkőztette őt, majd önmagát is. Megrészegülve itta magába felesége kecses, éteri látványát, aztán nem bírta tovább a mozdulatlanságot. Végigsimított vörös haján, kipirult arcán, szép ívű nyakán, aztán hozzá hajolt, hogy az ajkaival is bejárja ezt az utat. A kulcscsontjához érve megérezte az óceán sós ízét, ahogy keveredett Renesmee természetes, édes aromájával.
A nő Jake hajába markolva igyekezett gyorsabb haladásra ösztönözni, de a férfi nem akart semmit elsietni. Ráérősen csókolgatta tovább a mellkasát, majd a két melle közötti keskeny völgyet. Végül megszánta Nessie-t, és áttért a dús, nőies halmokra.
Felesége ajkait hangos, vággyal teli nyögés hagyta el, és ujjaival még erőteljesebben megszorította fekete haját.
– Jake… Jake… – sóhajtotta szenvedélyesen. – Akarlak! Szeress egészen! – kérte nyöszörögve.

Jacob felegyenesedett, és belenézett Renesmee elhomályosult, szerelemmel teli tekintetébe.
– Kifejtenéd ezt bővebben? – vigyorgott rá kajánul.
– Ne akard… Annak nem lesz szép vége! – tiltakozott, de sejtette, hogy a férfi addig nem fog engedni, míg a kedvére nem tesz. – Miért kínzol? – sóhajtotta morcosan, aztán intenzív pillantását Jake szemeibe fúrta. – Azt szeretném, ha elmerülnél bennem, mélyen… erősen… kíméletlenül. – Felugrott az ölébe, lábait izmos dereka köré fonta, majd a füléhez hajolt. – Szeretném, ha belém hatolnál és utána soha többé nem kellene elválnunk. – Hozzádörgölőzött a férfi felsőtestéhez, mint egy hízelgő kiscica. – Ne gyötörj tovább!

Jacob odahúzta magához egy újabb lassú csókra, és közben gyöngéden elmerült hívogató ölében.
Nessie elégedetten nyögött a szájába, amint megérezte az őt kitöltő forróságot. Férje olyan szelíden mozgott benne, ahogy az elcsendesedett, nyugodt hullámok ölelkeztek a part menti sziklákkal.
Renesmee-t a finom lökések, az érzékfelkavaró simítások és apró csókok hamar eljuttatták a beteljesülés kapujába. Hátrahajtott fejjel, a torkában ragadó nyögéssel hagyta, hogy a világ millió darabra hulljon körülötte. Tudata legszélén érzékelte, hogy Jacob is követi a mennyei mélységekbe.

Erőtlenül, tágra nyílt tekintettel hanyatlott a férfi széles vállára. Felettük a telihold sápadt, ezüstös fénye ragyogta be a sziklákat és a békésen fodrozódó, éjsötét vizet.
Visszanézett férje szikrázó, ébenfeketének tűnő szemeibe, melyekben végtelen csodálat tükröződött.
– Köszönöm, hogy szeretsz – suttogta Jake halkan, miközben beleveszett a nő holdfényben fakón csillogó bőrének látványába.
– Köszönöm, hogy szerethetlek – súgta vissza Nessie, majd lágyan összeforrasztotta újra egymásra szomjazó ajkaikat.












_@/"

2011. április 18., hétfő

Novella - Bűnbeesés



Sziasztok!


Íme, itt az újabb új generációs novella, amely Sarah (apuci kicsi lánya) életébe ad egy kis betekintést.
Jó olvasást! :)


Közben ne feledkezzetek meg a szavazásról a Főblogon, illetve a Vérvörös szerelemről (Tényleg nem vagytok kíváncsiak a folytatására???). Valamint Carrie-nél lezáródott a szavazás, aki kíváncsi, hogy melyik az enyém, lessen át a Főblogra vagy hozzá! :)

Ezen kívül várom a kérdéseket még mindig a BESZÉLGETŐSAROKBA, amelyet több helyről is elérhettek (akár itt a megfelelő helyre kattintva, de az aktualitások legalsó pontja is mindig oda visz)!


Oh, és a legfontosabb: a következő és egyben utolsó kiegészítő novella érkezik, amint Aby átolvasta és megvan a 10! komment. Az egy kis Nessie-Jake visszatekintés, egy megszokott, romantikus jelenetecske. Én nagyon imádtam írni... :))


Most aztán tessék menni olvasni és kommentelni! :)








Bűnbeesés




A vörös hajú, sápatag lány izgatottan kalapáló szívvel sétált oda az erdő szélén rá várakozó, fiatal indiánhoz.
– Sarah, ma gyönyörűbb vagy, mint valaha – köszöntötte a férfi, majd végigsimított fehér arcán, melyre most halovány pír szökött a bóktól.
– Nem kell hízelegned, Josh, anélkül is meglesz ma a… – halt el a hangja, majd szemérmesen beharapta az alsó ajkát.
Joshua kutatóan kereste a tekintetét.
– Ha kétségeid vannak… – kezdte óvatosan.
– Egyáltalán nincsenek. Nagyon várom már… Csak olyan különösnek tűnik így hangosan kimondva. – Sarah rámosolygott a fiúra, hogy eloszlassa aggodalmát.
– Biztos üres lesz a ház? – kérdezgette tovább a lányt, miközben elindultak a kis tisztás felé.
– Igen. Nagyiék vadászni mentek, de itt hagyta nekünk a kulcsot. És megígérte, hogy bármilyen módon, de visszatartja a többieket, ha korábban haza akarnának jönni.

Észrevétlenül megérkeztek a kedves, szinte mesebeli kőkunyhóhoz. Sarah rögvest az ajtóhoz lépett – sejtette, hogy merre találja a rézkulcsot –, majd karjaival felnyújtózott, de nem érte el a magas ajtófélfát. Josh nevetve nyúlt el felette, s közben szorosan a lány hátához simult.
– Őrültség, amire készülünk… – súgta Sarah elakadó lélegzettel.
– Még meggondolhatod magad – komorult el a fiú hangja. Természetesen bármire is kéri szerelme, megteszi, de innen, a kapuból már nagyon nehezére esne visszafordulni.
– Mindennél jobban akarlak, de féltelek. Ha apa megtudja valahogy… tuti kinyír – vetítette elé a nem túl kecsegtető jövőképet.
– Beteljesül a szerelmünk… – sóhajtotta Josh a fülébe. – Ezért érdemes akár meghalni is.
A lány megborzongott – a forró lehelet behatolt a bőre alá, végigszáguldott az erein, felborzolta idegsejtjeit. Halk sóhajként szökött ki a vágy az ajkai közül.
– Akkor végezzük egymás karjaiban.

Joshua ellépett tőle – meleg testének hiánya fagyosan égette –, és sietősen kinyitotta a ház ajtaját.
Odabent mozdulatlan némaság fogadta őket, csak a levegőben kavargó apró porszemek járták lusta táncukat, melyet megvilágított az ablakon beragyogó kora délutáni, tavaszi napfény. A férfi kíváncsian nézett körbe; ismeretlen volt neki a vámpírnagyszülők lakhelye.
A lány megragadta Josh kezét, és célirányosan édesanyja régi szobájába vezette. Ott aztán megtorpant, és szégyenlősen az ágyra pillantott.
A férfi, maga felé fordítva, az élénken ragyogó, zöld szemeibe nézett.
– Sarah, biztos vagy…?
– Igen – bólintott hevesen. – Nem akarok tovább várni! – mosolyodott el bátorítóan.

Joshua a karjai meleg ölelésébe vonta, és erőteljesen megcsókolta. Ajka kíméletlenül, keményen ostromolta a lányét, kezei birtoklóan markolták vékony derekát.
Lassan az ágyig hátráltak, majd elfeküdtek rajta. Sarah ráérősen megszabadította a pólójától, aztán végigsimított izmos, széles mellkasán. Elkápráztatta a férfi napfényben világosabb bőrének selymessége. Odahajolt hozzá, és nyelvével megízlelte csábító, bársonyos testét; Josh csak akkor állította le, mikor a hasa alsó kockáihoz ért.
Felültette a lányt, és egyenként lehúzta róla a ruháit – a sötétzöld felsőt, a szűk farmert, a parányi, csipkés melltartót és a még kevesebbet takaró apró, fekete bugyit. Tekintete végigsimogatta Sarah meztelen testét, szemei beitták, agya az emlékezetébe vésett minden egyes szeplőt, minden csodálatos porcikát. Belélegezte hűvös, édes illatát, majd ajkai is megkóstolták a hívogató, csábító területeket: megcsókolta a nyaka hamvas bőrét, megszívta a halovány, rózsaszín mellbimbókat, belenyalt a köldöke apró, formás mélyedésébe, megharapta keskeny csípőjét. Aztán forró ujjai megcirógatták a bokáját, felkúsztak a vádliján, a combján. Végül megtalálta a gyönyör feltáruló kapuját.
Újabb érzéki játékba kezdett ajkuk, mialatt Josh óvatosan, de kíméletlenül kényeztette a lányt a legrejtettebb részén.

Sarah-ból hamar elpárolgott a jól titkolt félelem; érezte, hogy a férfi figyel rá, tudta, hogy vigyázni fog, amennyire csak lehetséges. Keze az izmos hátat simogatta, mikor megérezte az ölében megállíthatatlanul növekvő kéjes, lélegzetet elakasztó bizsergést, mely átterjedt az egész testére és egy hangos, elragadtatott sikoly kíséretében elhozta a beteljesülést.
Kellett egy perc, míg újra képes volt észlelni maga körül a világot: meghallotta saját vad zihálását, érzékelte Joshua könnyű, leheletfinom csókjait a nyakán, a combjához nyomódó kemény férfiasságot.
– Ühm… – morogta elégedetten, mire a férfi felnézett rá.
– Sarah, nem akarok puhánynak tűnni, de… kihúznád a körmeidet a hátamból? – mosolygott rá.
A lány csak most vette észre, hogy ujjai görcsösen mélyednek Josh gyorsan gyógyuló bőrébe.
– Oh, ne haragudj! – lazított szorításán.

Joshua egy nagyon rövid időre elvált tőle, hogy megszabaduljon a nadrágjáról. Sarah elnézte egészen feltáruló testét, kőkemény, bámulatos izmait, duzzadó férfiasságát, mely természetfeletti módon vonzotta. Meg akarta érinteni, kényeztetni, becézni akarta.
Felült az ágyon, és a férfi felé nyújtotta sápadt kezét, de ő megrázta a fejét.
– Kérlek, ne! – A lány elbizonytalanodó pillantására gyorsan folytatta. – Ha hozzám érsz, nem fogok tudni tovább parancsolni önmagamnak. Így is majd’ az eszemet vesztettem, ahogy nyögtél és sóhajtoztál az érintésem alatt.
– Akkor most hadd tegyelek én boldoggá téged! – kérte csendesen.
– Már azzá tettél – mosolyodott el Josh, majd hevesen megcsókolta, s közben visszadöntötte az ágyra.
Miután újra elszakította az ajkaikat, kapkodva felhúzta az óvszert, és elhelyezkedett a lány lábai között. Centiméterről centiméterre, őrjítő lassúsággal hatolt belé, remélve, hogy így okozza neki a legkevesebb fájdalmat.
Sarah csak egy apró szúrást érzett, amit hamar felváltott az egyszer már tapasztalt, gyönyörteli bizsergés.
A férfi fokozatosan gyorsított mozdulatain, miközben néha ráhajolt a hívogató, rózsaszín ajkakra. Pár erőteljesebb lökés után mindketten közel jártak már a beteljesüléshez. Mélyen, tüzesen csókolták egymást, mialatt együtt átlépték a gyönyör vérvörös kapuját.



--*-*--



Még két hét sem telt el szerelmük beteljesülése óta, mikor egy délelőtt, a közös erdei sétájuk alkalmával összefutottak a nagyon ideges, aggodalmas tekintetű E.J.-vel.
– Történt valami? – ugrott hozzá azonnal Sarah, és a kezére tette sajátját. Pár másodpercig hallgatagon, szinte mozdulatlanul figyelték egymást, aztán a lány bosszúsan felsóhajtott.
– A csudába! Ez nem jó hír! – szorította másik tenyerét a homlokára, mintha szörnyű migrén gyötörné.
– Mi az? – faggatta őket nyugtalanul Josh.
– Apa meglepett járőrözés közben… farkas alakban. Tud mindent – mondta vészjóslóan az alfa. – És őrjöng.
– Vidd haza Sarah-t, mielőtt megtalál minket! – kérte barátját feszült, fojtott hangon.
E.J. már épp rábólintott volna, de a lány közbevágott.
– Nem! – csattant fel élesen. – Nem hagyom, hogy egyedül vállald ezt! Én legalább annyira akartam, mint te, ha nem jobban. Szóval közösen visszük el a balhét. – A szavain, a hangján érződött, nem fogják tudni meggyőzni, hogy hazamenjen.

Nem is volt rá alkalmuk, mert a fák közül felbukkant a tajtékzó, reszkető Jacob.
– Joshua Uley, megmondtam, hogy nem akarlak a lányom közelében látni! – üvöltötte a fiatal férfinak. – Azt még elnéztem, hogy bevésted, de ez… ez… Hogy tehettél ilyet egy ártatlan kislánnyal!?
– Apa, már felnőtt vagyok! – tiltakozott hevesen a lány. – És én akartam…
– Felnőtt?! – nézett rá Jake szikrázó szemekkel. – Tizenhét éves vagy…
– Tizenhét és fél – vágott közbe Sarah. – Fogd fel végre, nem vagyok már kislány! El tudom dönteni, hogy kinek adom oda magam! – ordította apjának, miközben a feszültség könnyei gyűltek a szemébe.

A férfi morogva nézte a lányt, aztán nem bírta tovább kordában tartani indulatait: gerince mentén végigremegett a forróság és semmit nem tudott tenni ellene. A teste szűk lett számára, majd egy hangos reccsenés kíséretében önkéntelenül alakot váltott.
Az óriási, rozsdavörös farkas fogát vicsorítva rámorgott Josh-ra, és elindult felé. E.J. egyetlen pillanat alatt átváltozott, aztán apja elé lépett, hogy visszatartsa, mielőtt az valami meggondolatlanságot tenne. Sarah reszketve bújt szerelme oldalához, mire a férfi vigasztalóan átölelte.
Jacob újra felmordult, de nem tett további mozdulatot – legszörnyűbb rémálmaiban sem akart a fiával harcolni, és ez elég visszatartó erőnek bizonyult. Pár pillanattal később megfordult, és lassan elindult az erdő fái közé.

E.J. nem alakult vissza, csak fekete orrát a lány vállához nyomta és apja után intett a fejével. A páros együtt lépett előre, mire a farkas tiltakozva megrázta a fejét – ez most családi ügy volt.
Sarah összevont szemöldökkel, kétségbeesett pillantással fürkészte Josh tekintetét. Ő elmosolyodott, és megsimogatta a lány sápadt, puha arcát.
– Ne aggódj, minden rendben lesz! – próbálta megnyugtatni. – Apádnak csak egy kis idő kell, hogy megeméssze a dolgokat.
– Remélem – suttogta Sarah. – De mi lesz, ha örökre eltilt tőled?
– Azt nem teheti meg. Ismeri nagyon jól a mi széttéphetetlen kötelékünket. Be fogja látni, hogy mi egymásnak lettünk teremtve és csak együtt tudunk létezni.
Joshua, szavai megerősítéseként, odahajolt hozzá, és minden szerelmét beleadva, megcsókolta. Érintkezésük nem tarthatott sokáig, mert a közelben felhangzott Jake türelmetlen vakkantása. Sóhajtva váltak el egymástól.
E.J. újra megbökte orrával a lány vállát, hátha végre hajlandó elindulni. Sarah nehezen, vonakodva engedte el a férfi kezét, majd felült a sötétbarna farkas hátára.

Némaságba burkolózva sétáltak hazáig – a két farkas nem tudott szólni, Sarah pedig csak csendesen hullatta megállíthatatlan könnyeit.
Mikor a kunyhóhoz értek, Jacob szó nélkül visszaváltozott és beviharzott a házba. A gyerekek összepillantottak, majd megszeppenve követték.
Odabent az anyjuk értetlenül figyelte a csukott hálószobaajtót, aztán hallva az érkezésüket, feléjük fordult. Ahogy meglátta lánya könnyáztatta arcát, rögtön tudta, hogy baj van.
Még egyszer az ajtó felé pillantott, mielőtt Sarah-hoz lépett.
– Min akadt ki apád? – kérdezte felhúzott szemöldökkel.
– Josh és én… lefeküdtünk – vallotta be szemlesütve a lány.
Renesmee mindent értően felsóhajtott.
– Sejtettem, hogy ez lesz a vége – mondta maga elé, aztán letörölte Sarah arcáról a nedvességet. – Megpróbálok beszélni vele, és lenyugtatni valahogy.
– Köszönöm, anya – szipogta, miközben újabb könnyek szöktek a régiek helyére.

Nessie halkan nyitott be a napsütötte szobába. Jake az ablakpárkánynak támaszkodva figyelte a kinti zsongó, nyughatatlan természetet.
A nő mögélépett, és hátulról a mellkasára simította langyos kezeit, forró bőréhez nyomta az arcát.
– Ne haragudj rájuk nagyon! Fiatalok, szerelmesek, ráadásul tavasz van és tombolnak a hormonok.
– De miért nem bírtak várni legalább egy kicsit? – mérgelődött a férfi.
– Sarah a Cullen-géneket örökölte. Rémlik még, én milyen eszközökkel akartalak anno meggyőzni?

Az emlékek színesen, kristálytisztán áramlottak át Jacob elméjébe. Renesmee megmutatta neki az összes érzéki, esetlen kis próbálkozást, melyekkel a férfi ellenállását szerette volna megtörni: a lenge, alig takaró hálóruhákat, a forró, követelőző csókokat, az esetlen, mégis lázas tüzet ébresztő érintéseket.
Jake vágyakozva mordult fel a látott képek hatására.
– Ezt Bellától örökölte – jegyezte meg keserűen. – Ő sem bírt soha magával, ahogy te sem.
– Igen – kuncogott Nessie –, de nem hagytátok, hogy arra az útra lépjünk.
– Josh is igazán parancsolhatott volna a libidójának – morgott tovább.
– Nem mindenki lehet Black – jegyezte meg gunyorosan. – Most már bele kell nyugodnod; ezen nem tudunk változtatni.
– Tudom – adta meg magát a férfi.
– Sarah nagyon rossz bőrben van. Nem szeret haragban lenni veled; ezen viszont változtathatsz.

Jacob feszülten felsóhajtott, aztán megfordult, adott egy rövid csókot felesége ajkaira, és kisétált a nappaliba.
Sarah a kanapén ült; még mindig szótlanul folytak a könnyei. E.J. megpróbálta vigasztalni a lányt, de kevés sikerrel járt.
A férfi odalépett hozzájuk, egyszerűen felhúzta Sarah-t a kanapéról, és magához vonta. A lány válla megrázkódott, s közben szorosan, bocsánatkérően a védelmező karok ölelésébe bújt.











_@/"

2011. április 14., csütörtök

Novella - Az igazira várva



Sziasztok!


Ahogy ígértem, egy újabb kis kiegészítő novella készült itt, amit most ti is olvashattok. :) Csak előtte még van 1-2 nagy újság...


A Főblogon vár mindenkit egy szavazás; akinek van ideje és energiája, nézzen át, mert nagyon kíváncsi vagyok a véleményetekre!
Plusz egy infó: megjelenik egyik novellám az Aposztróf kiadó új novelláskötetébe! (plusz Abyé is!) Részletek, miegymás szintén a Főblogon...


Ez a mostani novella az új generációról szól... a kis Billy van benne. :)) Jó olvasást hozzá, és kíváncsian várom a véleményeket.
Főleg, mert a következő kiegészítő novella (még 2 készen van) HÉTFŐN akkor jön, ha legalább 10 vélemény érkezik. /Hétfőig tuti nem, mert Abynél leszek, de ha hétfőig összejön a 10, akkor már talán délelőtt felteszem./

Jó olvasást, jó véleményezést! :)


Ui.: 1-2 hiba lehet még benne, mert Aby nem nézte át, de a hétvégén javításra kerül majd még...










Az igazira várva





A vékony, nyúlánk kislány tűnődve ült a konyha nyitott ablakában. A délelőtt akaratlanul kihallgatott beszélgetés nem hagyta nyugodni elméjét – igaz lehet, amiről apja és bátyja beszélgetett? Létezik egy náluk sokkal hatalmasabb erő, mely életeket, sorsokat fűz össze, amiket csak és kizárólag a halál tud újra elszakítani egymástól?
Hallotta már a törzsi legendákat, ismerte a történeteket, de apja ma egészen új dolgokat mesélt Harrynek, amiket ő nem tudott feldolgozni.

Izgatottan pillantott fel az ajtón belépő nőre – régóta várt rá, hátha segíthet rendbe tenni a fejében uralkodó káoszt.
– Anya, anya! – pattant fel az ablakból. – Mi az a bevésődés?
Leah döbbenten, lefagyva nézett lányára.
– Julia, ezt kitől hallottad?
– Apa és Harry beszélgettek róla. Azt mondták, Harry bevéste Emmát és most már mindig szeretni fogja… a társa lesz – idézte fel a férfi szavait.
– Nos, igen… – hebegte, miközben felült az egyik magas konyhai székre. – Tudod, a quileute fiúk tényleg csinálnak néha ilyet…
– Azok, akik farkassá válnak? – szakította félbe anyja szavait.
– Igen, ők. Mikor meglátják a lányt, aki nekik lett rendelve, megérzik, hogy ő az igazi. Ezt hívjuk bevésődésnek. Onnantól fogva bármit megtesznek, csak hogy a másik boldog legyen.
– És ez tényleg olyan jó dolog, mint ahogy apa mondta? Nekem nem tűnik annak: folyton valaki kívánságait lesni…
Leah elmosolyodott. – Hidd el, semmiért nem adnánk ezt az érzést. Ez a legigazibb szerelem, amit csak két ember átélhet – felelte álmodozva. – Különben is, te talán az leszel, akinek az óhajait teljesítik – tette hozzá pajkosan.
– Nem győztél meg – rázta fejét a kislány.
– Nézd meg apádat: milyennek tűnik neked?
Julia elgondolkodott. – Nagyon boldog. És imád minket.
– És én milyen vagyok? – faggatta tovább.
– Vidám, mindig mosolygós és kedves – sorolta.
– Ezért vagyunk ilyenek; a bevésődés miatt. Régen gyakran voltam szomorú, mérges, nem találtam a helyem a világban. Aztán egyszer Embry rám nézett, és megtörtént a csoda. Azóta én vagyok a legboldogabb a világon. Így már elég meggyőző? – nevetett Leah.
– Azt hiszem – gondolkodott el a kislány. – Szerinted én is meg fogom találni a társam?
– Jó esélyed van rá.



--*-*--



Másnap a falka gyermekei kimentek First Beach kavicsos partjára. A nyár azon az éven feltűnően meleg volt, és a fiatalok szívesen töltötték napjaikat a víz közelében hűsölve.
Julia egy fehér uszadékfán ülve, tűnődve meredt a kékeszöld óceánra. Újra és újra felmerült benne a kérdés, hogy vajon őt is be fogják vésni? És ha igen, akkor ki?
Egyre jobban vágyott rá, hogy megismerje az édesanyja által mesélt csodás érzést, a végtelen boldogságot hozó szerelmet. Meg akarta tapasztalni, hogy milyen fenntartások és kétségek nélkül szeretni.

Elmerült romantikus, szentimentális ábrándképeiben, mikor valaki leült mellé.
A lány ingerülten kapta pillantását a nem kívánt látogatóra, de ahogy meglátta, ki az, megdobbant a szíve és elakadt a lélegzete – mintha csak az álmaiból lépett volna ki…
– Jössz velünk játszani, Lia? – kérdezte tőle a fiú.
– Most nem, Billy, nincs kedvem – rázta meg a fejét, majd lesütötte szemeit.
– Biztos?
– Igen – mosolyodott el halványan.
– Rendben – vonta meg a vállát Billy, és készült felállni, de Julia visszatartotta még.
– Kérdezhetek tőled valamit?
– Persze – bólintott a fiú, de közben látszott rajta, hogy már menne tovább.
– Te is… farkas leszel, mint a bátyád? – Abbahagyta a homok fixírozását, és a másik csokoládébarna tekintetét kutatta.
– Elég valószínű – húzta el a száját. – De már megbékéltem vele.
– Nekem úgy tűnik, ők eléggé élvezik – intett Julia a fejével testvéreik felé, akik a hullámzó, hideg vizet csapkodták épp a lányokra és próbálták őket a habok alá nyomni.
– Megbolondultak a rózsaszín ködtől – nézett ő is rájuk fintorogva.
– Te nem szeretnél bevésődni?

Billy kiismerhetetlen pillantással fordult vissza hozzá – ő maga sem tudta, mit akar: a testvérei mind nagyon boldognak és elégedettnek tűntek, de ő viszolygott a gondolattól, hogy egyszer majd így ölelkezzen és csókolózzon egy lánnyal…
– Nem hiszem, hogy tehetnék ellene bármit – válaszolta komoran. – Ha megtörténik, nem fogok tiltakozni, de…
– Tudd meg, én nagyon szeretném, ha bevésnének! – szakította félbe a fiú szavait mérgesen, és felpattant a fatörzsről.
Billy szintén felállt, és a lány kezéért nyúlt.
– Lia, most mi a baj? – kérdezte értetlenül.
– Semmi, csak… – halt el a hangja, mikor rádöbbent, hogy majdnem elszólta magát.
Szótlanul nézte pár pillanatig a fiút, majd kihúzta kezét az övéből, és egy gyors, röpke puszit adott az arcára. Aztán megfordult, és beszaladt a fák közé.
Billy hosszan bámult Julia után, de nem mozdult – a lábait mintha odaszögezték volna a talajhoz. A hirtelen jött, érthetetlen érzések megbéklyózták.



--*-*--



Pár évvel később ugyanolyan gyönyörű, meleg nyár köszöntött La Push-ra.
Julia merengve figyelte a békés, csendes hullámokat a majdnem teljesen néptelen parton, mikor a fiú mellé lépett. Észlelte ugyan a jelenlétét, de nem fordította felé az arcát, nem nézett rá.
Aztán megérezte a másik kezét a sajátján – forró volt, mintha magas láz gyötörné. A lány szemei döbbenten elkerekedtek, szíve szaporább ritmusra váltott, ahogy egy másodperc alatt rájött a tüzes érintés okára.
– Te is…? – suttogta maga elé.
– Igen – felelte Billy halkan.

Némán álldogáltak egymás mellett hosszú perceken át, míg végül az újdonsült farkas nem bírta tovább a szótlanságot.
– Kérlek, nézz rám, Lia!
Julia kínzóan lassan fordította felé reszketeg, kétségekkel teli pillantását. Ahogy tekintetük találkozott, mindketten érezték, hogy az örök, eltéphetetlen kötelék megszületik köztük, életük végéig egybeforrasztva lelkeiket. A szívük együtt dobbant, miközben egymás felé hajoltak az első, perzselő csókra.

Mikor megszámlálhatatlan percek múltán szétváltak, a lány boldogan elmosolyodott.
– Olyan régóta várok erre… és rád. – Ujjai megsimították Billy sötétbarna, bársonyos haját, meleg, rézbarna bőrét, rózsaszín ajkait, izmos vállát. – Miért késlekedtél ilyen sokáig? – kérdezte kedves, mégis számonkérő hangon.
– Ez nem olyan dolog, aminek parancsolhatok – válaszolta a fiú lágyan, s közben gyengéd, simogató tekintete végigpásztázta a lányt. Sosem látta még ilyen szemmel, és most elképedt a szépségén, a szeretetreméltóságán, a végtelen bájosságán és a kecsességen, ami árad belőle. – De most már mindig melletted leszek. Ha akarsz, sem szabadulhatsz meg tőlem – vigyorgott a lányra.
– Soha nem akarnék ilyet – rázta meg Julia a fejét. – Régóta szeretlek titokban – vallotta meg. – Reméltem, hogy így fog történni: hogy ha farkassá válsz, engem vésel majd be.
– Örülök, hogy teljesíthettem a kívánságodat.
Billy további szó nélkül újra hozzá hajolt, és forró csókjával megpecsételte sorsszerű szerelmüket.












_@/"