Sziasztok!
Összejöttek a komik, úgyhogy hozom is az UTOLSÓ kiegészítő novellát.
Remélem, hogy elnyeri a tetszéseteket, és írtok nekem sok-sok véleményt, attól függetlenül, hogy most "tét nélkül megy a játék". :) Sajnos több novellával belátható időn belül nem szolgálhatok, főleg, mert se újabb ötlet, se idő-energia nincs most bennem. :)
Akit érdekel az FM további sorsa (lesz-e még valaha kieg. novi, vagy folytatás, vagy akármi), írjon nyugodtan nekem a BESZÉLGETŐSAROKBA. :)
Ui.: A Főblogon is van olvasnivaló (pályázatos novella).
Jó olvasást ehhez a kis novellához... jaj, a legfontosabb!! 18-as és a Nessie-Jake páros van benne. :)
Köszönet
Késő este lett, mire Nessie el tudott szabadulni a Cullen-házból. Túl volt az első ultrahangos vizsgálaton, így már teljesen biztosak lehettek benne, hogy érkezik a harmadik gyermek. Sietett volna vissza Jacobhoz, de nagynénjei, tiltakozást nem tűrve, ragaszkodtak hozzá, hogy már most megbeszéljék a majdani gyerekszoba színeit, berendezéseit és egy csomó felesleges dolgot, amit Renesmee véleménye szerint máskor is megtárgyalhatnának.
Alice kísérte vissza a kunyhóhoz – a sok évvel ezelőtti incidens óta nem engedték, hogy állapotosan bárhová is egyedül menjen –, és közben megállíthatatlanul csacsogott a kicsinek tervezett ruhácskákról és egyéb kiegészítőkről.
De Nessie szinte meg sem hallotta lelkes, sietős szavait; őt egészen más foglalkoztatta: majdnem teljesen biztos volt benne, hogy a születendő gyermekük fiú lesz, és már most megfelelő név után kutatott. Sorra vette a kedvelt neveket, aztán sorra mindet el is vetette. Valahogy egyik sem volt az igazi. Tűnődve simított végig lapos hasán, melyen még egyáltalán nem látszott az áldott teher.
A kunyhó közelébe érve elfogta valami furcsa, homályos érzés – volt valami idegen a megszokott, jól ismert tájon. A ház körüli tisztáson halvány, oda nem illő derengés uralkodott.
Ahogy kiléptek a fák takarásából, rájött, mi okozza a változást: a háztól tompa fényű fáklyák sora vezetett be az erdőbe, kacskaringós, kivilágított utat képezve.
Renesmee kérdő tekintettel nézett nagynénjére, aki erre titokzatosan elmosolyodott és a fényességbe vezette.
– Végig a sárga köves úton – intett fejével az erdő felé.
Nessie bizonytalanul indult el a lámpák alkotta ösvényen. Pár lépés után visszanézett Alice-re, aki biztatóan bólintott.
Izgatottan remegő szívvel sétált a ragyogó fáklyák között, mialatt magán érezte az erdő sötétjéből figyelő, óvó tekinteteket – tudta, nincs egyedül, nem engedik, hogy bármi baj érje.
Fülébe hamarosan beszökött az óceán békés morajlása, orrához elért a sós, telt illat.
Amint kiért a fák közül, megpillantotta a kavicsos parton felállított, gyertyákkal megvilágított asztalt és a mellette ácsorgó, rá várakozó férfit – élete egyetlen, igaz szerelmét.
Meglassult léptekkel ment oda hozzá, talpa alatt szinte alig mozdultak az apró, gömbölyű kövek. Jake arcára kiült a feszült izgalom; legszívesebben álomszép felesége elé sietett volna, de visszatartotta magát.
Renesmee egyetlen lépésnyire állt meg tőle, majd felnézett sötéten csillogó szemeibe.
– Hát ez? – érdeklődött az asztal felé biccentve.
– Egy kis meglepetés – mosolyodott el féloldalasan Jacob.
– Miért? – harapta be Nessie az alsó ajkát.
– Köszönetképpen, mert a világ legboldogabb farkasává tettél. – A férfi a másik apró, meleg kezéért nyúlt, és hálásan megszorította. – Újra.
– Te cserébe a legboldogabb nővé teszel nap mint nap – suttogta vissza neki meghatottan.
Renesmee a szabad kezét felfuttatta Jake rézszínű mellkasán át a tarkójára, és lehúzta magához a fejét. Ajkaik hosszan kényeztették a másikét, nyelvük lassú, édes táncot járt. Egészen egymáshoz simultak, mintha egyetlen testté akarnának összeolvadni.
Úgy tűnt, soha többé nem képesek szabadulni ebből a forró, parázsló érintkezésből, de Jacob végül erőt vett magán, és finoman eltolta a nőt.
– Kihűl a pompás vacsora – jegyezte meg akadozó lélegzettel.
Nessie tiltakozva megrázta a fejét, és újabb csókért emelkedett, de a férfi nem engedett. Mutatóujját felesége ajkára simítva hárította kívánságát.
– Együnk! – kérte szelíden.
Renesmee bosszúsan sóhajtva adta meg magát; hagyta, hogy Jake az asztalhoz vezesse és alátolja a hófehér széket. Aztán sorra felemelte a tálakat borító fémfedőket.
Nessie éhes pillantással nézett végig a feltáruló ételeken – a férfi a kedvenceit szolgálta fel neki –, s már azon tűnődött, melyikkel kezdje. Miközben teleszedte a tányérját, egy újabb gondolat férkőzött az elméjébe.
– Ki készítette az ételeket? – nézett fel Jacobra.
– Ühm… elhinnéd, ha azt mondanám, én?
A nő kuncogva rázta meg a fejét. – Nem.
– Gonosz! – szidta meg játékosan. – Bár tényleg nem teljesen egyedül csináltam. Emily és Esme segített.
– Az egész család keze benne van ebben? – kíváncsiskodott Renesmee.
– Oh, persze – vigyorgott Jake. – Belláék vigyáznak a gyerekekre, Alice és Rosalie dolga volt, hogy feltartson. Sőt, még Carlisle is segített. Gondolod, véletlen, hogy ilyen későn tudott csak megvizsgálni?
– Ezt szépen megszervezted – ámuldozott a nő.
– Tökéletesre akartam az estét – mondta lágyan.
– Veled csak az lehet.
Pár pillanatig egymás kipirult, szerelemtől ragyogó arcát nézték, aztán Nessie nem bírt tovább az éhségével.
Csendesen, sietősen fogyasztották el a bőséges és fenséges vacsorát, majd mikor végeztek, Jacob a nő kezéért nyúlva, felsegítette az asztaltól.
– Van kedved fürdeni velem egyet? – suttogta érzékien felesége fülébe.
Renesmee megborzongott cirógató, forró leheletétől. – Hol? – nyögte vissza neki.
– Itt, a sötét óceánban – morogta a tarkójára, majd a karjaiba kapta.
Nessie odahajolt rézszínű nyakához, és finoman, vigyázva, hogy ne sebezze meg, harapdálni kezdte. Jacob felmordult, és sietősebbre vette lépteit.
A nő hamarosan megérezte a hűs hullámok cirógatását a bokáján, majd a vádliján.
– Jake! – vált el a bőrétől hirtelen. – A ruhám… – Nem tudta befejezni a mondatot, mert a férfi nyakig elmerült vele a habokban.
– Tönkre fog menni – bólintott egyetértően. – Nem is kell az rád.
Talpra állította Nessie-t, és villámgyorsan meztelenre vetkőztette őt, majd önmagát is. Megrészegülve itta magába felesége kecses, éteri látványát, aztán nem bírta tovább a mozdulatlanságot. Végigsimított vörös haján, kipirult arcán, szép ívű nyakán, aztán hozzá hajolt, hogy az ajkaival is bejárja ezt az utat. A kulcscsontjához érve megérezte az óceán sós ízét, ahogy keveredett Renesmee természetes, édes aromájával.
A nő Jake hajába markolva igyekezett gyorsabb haladásra ösztönözni, de a férfi nem akart semmit elsietni. Ráérősen csókolgatta tovább a mellkasát, majd a két melle közötti keskeny völgyet. Végül megszánta Nessie-t, és áttért a dús, nőies halmokra.
Felesége ajkait hangos, vággyal teli nyögés hagyta el, és ujjaival még erőteljesebben megszorította fekete haját.
– Jake… Jake… – sóhajtotta szenvedélyesen. – Akarlak! Szeress egészen! – kérte nyöszörögve.
Jacob felegyenesedett, és belenézett Renesmee elhomályosult, szerelemmel teli tekintetébe.
– Kifejtenéd ezt bővebben? – vigyorgott rá kajánul.
– Ne akard… Annak nem lesz szép vége! – tiltakozott, de sejtette, hogy a férfi addig nem fog engedni, míg a kedvére nem tesz. – Miért kínzol? – sóhajtotta morcosan, aztán intenzív pillantását Jake szemeibe fúrta. – Azt szeretném, ha elmerülnél bennem, mélyen… erősen… kíméletlenül. – Felugrott az ölébe, lábait izmos dereka köré fonta, majd a füléhez hajolt. – Szeretném, ha belém hatolnál és utána soha többé nem kellene elválnunk. – Hozzádörgölőzött a férfi felsőtestéhez, mint egy hízelgő kiscica. – Ne gyötörj tovább!
Jacob odahúzta magához egy újabb lassú csókra, és közben gyöngéden elmerült hívogató ölében.
Nessie elégedetten nyögött a szájába, amint megérezte az őt kitöltő forróságot. Férje olyan szelíden mozgott benne, ahogy az elcsendesedett, nyugodt hullámok ölelkeztek a part menti sziklákkal.
Renesmee-t a finom lökések, az érzékfelkavaró simítások és apró csókok hamar eljuttatták a beteljesülés kapujába. Hátrahajtott fejjel, a torkában ragadó nyögéssel hagyta, hogy a világ millió darabra hulljon körülötte. Tudata legszélén érzékelte, hogy Jacob is követi a mennyei mélységekbe.
Erőtlenül, tágra nyílt tekintettel hanyatlott a férfi széles vállára. Felettük a telihold sápadt, ezüstös fénye ragyogta be a sziklákat és a békésen fodrozódó, éjsötét vizet.
Visszanézett férje szikrázó, ébenfeketének tűnő szemeibe, melyekben végtelen csodálat tükröződött.
– Köszönöm, hogy szeretsz – suttogta Jake halkan, miközben beleveszett a nő holdfényben fakón csillogó bőrének látványába.
– Köszönöm, hogy szerethetlek – súgta vissza Nessie, majd lágyan összeforrasztotta újra egymásra szomjazó ajkaikat.
_@/"