Nyíri Eszter Stiga vagyok, diplomás óvónő, amatőr író.


A blogon Renesmee és Jacob szerelmének varázslatos történetét olvashatjátok.

„Nessie eléri a felnőttkort, és beleszeret Jake-be. Hogy hogyan bontakozik ki a szerelmük? Itt megtudhatjátok.”

/Aby/



„A szívedet a kezembe helyezted, és én cserébe a sajátom nyújtom neked.”

/Full Moon/

„Elveszve egymásban nem is érzékelték, hogy a kis gyertyák sorra kialszanak, és már csak a telihold fénye ragyog le rájuk.”

/Full Moon/



Jó olvasást, keltsük életre a mesét!



2010. december 26., vasárnap

Ünnepi novella - Hófödte Karácsony



Sziasztok!


Ide is hozok egy kis Ajándékot nektek. :) Egy újabb kiegészítő novella formájában, ami Nessie és Jake első kettesben eltöltött Karácsonyát mutatja meg.


Jó olvasást hozzá, és élvezzétek ki az ünnep utolsó napját!



És még egy meglepetésem van: a FŐBLOGON kísérleti jelleggel hamarosan beindul az INTERAKTÍV BESZÉLGETŐSAROK! Oldalról elérhetitek majd a linkre kattintva. :) Remélhetőleg sok-sok érdeklődő lesz, akik olyan sokat kérdeznek majd tőlem, hogy nem győzök majd válaszolni... :D






Hófödte Karácsony




Renesmee kimerülten sóhajtott, miközben visszatette a telefont a helyére. Tenyerével végigsimított a homlokán, hogy a hosszúra nyúlt beszélgetés során ott maradt frusztrált vonalakat eltűntesse, s közben férje felé fordult.
- Nem jönnek. Sikerült meggyőznöm őket. – Mialatt beszélt, ajkai csintalan mosolyra húzódtak.
- Akkor kettesben fogunk ünnepelni? – kérdezte Jake, és az ő szemében is kaján vidámság csillant.
Nessie csak bólintott, és hosszan, mélyen a férfi sötétbarna szemébe nézett. Az a tekintet rengeteg forró ígéretet hordozott.
- Biztos, hogy nem fognak váratlanul megjelenni? – forszírozta tovább a dolgot Jacob. Igazán nem szerette volna, ha megzavarják őket, mialatt a szeretetet ünneplik éppen.
- Nem – válaszolta a lány. – Azt hiszem, anya a végére megértette, hogy most szeretnénk kicsit nélkülük lenni.

Jake közelebb lépett hozzá, és a karcsú derekára simította a tenyerét.
- Ez lesz az első közös Karácsonyunk – suttogta a fülébe, majd lágy csókot nyomott a nyakára.
Renesmee elégedetten sóhajtott fel.
- Nem is. Életem minden Karácsonyán ott voltál. – Puha kezét a férfi tarkójára csúsztatta, és finoman hátrahúzta a fejét, hogy találkozzon a pillantásuk. – De ez most tényleg sokkal különlegesebb lesz. – Ahogy az arcát a férfi forró mellkasára szorította, pont kilátott az ablakon túli fehér tájra.

A hó az előző délután óta rendületlenül hullott, mindent beterítve. A már egyáltalán nem szokatlan hóvihar miatt leállt a légi közlekedés, és megbénultak az utak.
Lehetetlen lett volna bárhová is eljutni, ezért Nessie-ék úgy döntöttek, inkább nem mennek haza az Ünnepekre.

- Viszont van egy kis probléma – vonta össze szemöldökét a lány. – Nincsen se vacsinak való, se fa, se díszek rá. – Megemelte a fejét a rézbarna bőrről, és aggodalmasan Jake-re nézett.
- De van ajándék, és itt vagyunk mi egymásnak – mosolygott a férfi, és hajolt volna Renesmee-hez, de ő hátrébb lépett tőle.
- Így nem az igazi. Nekem kell a díszlet is hozzá! – mondta elszántan, ellentmondást nem tűrve.
- Huszonnegyedike van. Hogy akarsz mindent beszerezni? – kérdezte Jacob kíváncsian. Neki semmi szüksége nem volt a körítéshez, ami a Karácsonnyal járt, csak a feleségét akarta, olyan közel, amennyire lehetséges.

Nessie-n látszott, hogy nagyon töri a fejét a megoldáson. A Cullen-családban komoly hagyománya volt a fadíszítésnek, az ajándékozásnak, az ünneplésnek. És ő született Cullen volt.
- Elég korán van, a boltoknak nyitva kell még lenniük – bólintott, inkább csak magának. – Én valahogy bejutok a városba, és megszerzem, ami kell, te pedig keríts egy fát! – osztotta ki a feladatokat.

Jake reményvesztetten felsóhajtott, és közben könyörgő szemekkel nézte Nessie-t.
- Biztos, hogy ezt akarod? Mi lenne, ha inkább csak begyújtanék a kandallóba, és összebújnánk – lépett újra közelebb a lányhoz olyan mozdulattal, ahogy egy ragadozó cserkészi be védtelen áldozatát. – Jó szorosan… csak te és én… és a tűz. Semmi ruha… – sorolta kitartóan.
Renesmee érezte, hogy a remegés a gyomrából lejjebb kúszik, a légzése felborul és rendszertelenné válik. De nem hagyhatta, hogy a férje elcsábítsa. Igazi, minden részletben tökéletes Karácsonyra vágyott.
- A begyújtás nem hangzik rosszul – súgta vissza neki izgalomtól fűtött hangon. – De előbb hozz egy fenyőfát!

Jake további ellenkezés helyett elé állt, és forró ajkait Nessie szájára nyomta. Mélyen, hevesen csókolta, minden szenvedélyét beleadva.
Renesmee lába megremegett, a szíve dupla tempóra váltott, lezárt szemhéjai mögött minden vörösbe borult. Kezdte nem érdekelni az egész ünnep-mizéria, csak a férfira vágyott. Magában akarta érezni.
Mikor már végképp megadta volna magát, Jake hirtelen ellépett tőle. A forró test hiánya szinte fizikailag fájt neki.
Értetlenül nézte, ahogy Jacob az ajtóhoz sétálva vetkőzni kezd.
- Megyek fáért – válaszolta a lány kérdő tekintetére, mintha ez teljesen egyértelmű lenne. – Később találkozunk! – köszönt el, aztán anyaszült meztelenül kilépett a házból.

Pár másodperc múlva Nessie hallhatta az ismerős vakkantást.
Percekig állt még a nappaliban, döbbenten bámulva férje hűlt helyét. Nem tudta elhinni, hogy Jake így kijátszotta. Sose gondolta volna, hogy képes ezt tenni vele; forráspontig feltüzelni, majd kilökni a fagyos semmibe.
Aztán elnevette magát, és a kabátját felvéve ő is dolga után indult.



--*-*--



Jó pár órával később Renesmee rengeteg csomaggal megpakolva próbált hazajutni az egyre erősödő hóviharban. Már látta a ház távoli körvonalait az erdő szélén, de még nem volt elégedett; túl messze voltak még azok a vonalak.

Újabb pár méter után hallotta, hogy valami mozdul a közelben. A sűrű hóesésből egy óriási, vörös bundás farkas lépett elő. Nessie megörült a jövevénynek. Mivel mindkét keze foglalt volt, az arcát simította oda a nyaka selymes szőréhez. Mélyen magába szívta Jacob sós, fűszeres illatát.
- Megvan a fa? – kérdezte mosolyogva.
Jake bólintott, aztán lefeküdt a földre, jelezve a lánynak, hogy üljön fel a hátára. Renesmee gyorsan felpattant rá, habár kis nehézséget okozott a rengeteg csomag. Mikor biztonságosan elhelyezkedett, a hatalmas állat elindult a ház felé.

Amint hazaértek, Jake visszaváltozott, majd elvette Nessie-től a csomagokat, és kinyitotta előtte az ajtót. A lány döbbenten nézte az óriási, dús fenyőfát, mely a nappali egy jelentős részét elfoglalta.
- Tetszik? – kérdezte a férfi lelkesen.
- Ez… irdatlan nagy. – Nessie lecövekelt az ajtóban, és csak bámulta a zöld ágtengert. – Nem lesz elég a dísz. Nem… gondoltam, hogy egy ekkora fát szerzel.
- Nagyon akartad azt a fenyőt. A legszebbet szerettem volna hozni – magyarázkodott Jacob összevont szemöldökkel.
Renesmee észrevette a bűntudat halvány fényét a férje szemében.
- Gyönyörű – nyugtatta meg, miközben beljebb lépett a házba, és becsukta az ajtót maga mögött. – Tökéletes lesz. Majd valahogy megpróbáljuk jól elrendezni a gömböket.

Jake is elmosolyodott, és adott egy gyors csókot a szájára.
- Mi szereztél még a díszeken kívül?
- Aggódsz a vacsi miatt, mi? – kérdezett vissza Nessie pimaszul.
- Uhm… tudod, elég nehéz volt megtalálni a legjobb fát, aztán kivágni és hazahozni. Igencsak elfáradtam közben – lépett hozzá Jake.
- Akkor este te majd korán ágyba bújsz – villant meg a lány szeme.
- Úgy látom, ma valakinek nagyon felvágták a nyelvét – nevette el magát Jacob, aztán a konyha felé terelgette Renesmee-t. – Készítsd nyugodtan a vacsorát, én addig feldíszítem a fát.
- Nem, nem! – ellenkezett Nessie. – Azt közösen kell csinálnunk. Gyorsan odarakom a kajákat, és aztán együtt díszítünk. Te… addig foglald el magad! – Sietős csókot nyomott Jake arcára, majd a csomagokat felkapva eltűnt a konyhában.

Bő fél óra múlva már ínycsiklandozó illatokat árasztva sültek az ételek. Nessie megtörölte a kezét egy konyharuhában, majd kiment a nappaliba, hogy megnézze, mit csinál a férje. De a szobában senkit nem talált, csak a még mindig csupasz fenyő várta türelmesen a díszeit.
- Jake, merre vagy?! – kiáltott neki hangosan.
Az erdőre néző ablak felől kopogás hallatszott, mire odakapta a fejét. Kintről, a még mindig sűrű havazásból, két szénszempár pillantott vissza rá. Renesmee hangosan felkacagott.

Az egyik hóember magas volt, robosztus, míg a másik alacsonyabb, és valahogy kecsesebb. Ágkarjaikkal mintha épp neki integettek volna.
Jake még óvatosan végigsimított a kisebb hóember – a hólány – fején, aztán mosolyogva az ablak felé fordult.
- Tetszenek?
- Gyönyörűek lettek – válaszolta meghatódva. – Díszíthetjük a fát is.
Jake bement a házba, hogy a feleségével közösen pompássá varázsolják a zöld fenyőt.


Nessie félredöntött fejjel figyelte a kész fát. Az ágakon színes égők, piros és arany csillogó gömbök sorakoztak, a csúcson egy széttárt szárnyú, arany angyalka foglalt helyet. Minden díszt felpakoltak a fenyőre, mégis jócskán maradtak üresen tátongó ágak.
Renesmee szemöldökei között elmélyült a „gondolkodóránc”, ahogy Jake hívta, majd a következő pillanatban elnevette magát.
A férfi kérdő pillantással kémlelte.
- Nagyon jó lett – kacagott tovább Nessie. – Azt hiszem, pont illik hozzánk.
- Legalább nem túlzsúfolt – mosolyodott el Jacob is, és megfogva a lány kezét, összefűzte az ujjaikat.

Közben elkészült a vacsora, és a hangulatosan megterített ünnepi asztalon várta, hogy elfogyasszák.
- Együnk, vagy ajándékozzunk előbb? – kérdezte Nessie. Hallani lehetett a hangján, hogy nagyon jól sejti, mi lesz a válasz.
- A vacsi az első – lépett mosolyogva az asztalhoz Jake.

Mindketten érezhetően siettek az evéssel; gyorsan kapkodták be az ínycsiklandozó falatokat, nem élvezték ki igazán az ízek mennyei kavalkádját… türelmetlenül vágyták már az este további részét.
Mikor befejezték az étkezést, izgatottan mentek a fához. Jacob fürgén begyújtott a kandallóba – főleg csak a hangulat miatt, hisz teljesen mindegy lett volna nekik, hogy hány fok van odabent. A tűz barátságos, meleg fénnyel lángolt fel.

Renesmee pár percig elmerengve figyelte a piros-sárga lángnyelveket. Közben a férfi mögé lépett, hátulról átölelte, majd megcsókolta a tarkóját. A lány elégedetten felsóhajtott, és a fejét Jake egyik izmos vállára hajtotta.
- Boldog Karácsonyt, Farkasom! – suttogta lágyan.
- Boldog Karácsonyt neked is! – válaszolt halkan felesége szavaira.
- Ugye tudod, hogy ma csak egy ajándékot bonthatsz ki? – jegyezte meg Nessie pár perc békés hallgatás után.
Jake belekuncogott a hajába.
- Választhatok én, hogy melyiket?
- Aha, ennyi engedményt kaphatsz – felelte Renesmee elnézően.
- A legfontosabbat szeretném kicsomagolni.

Jacob maga felé fordította, és mélyen megcsókolta. Nyelvük lágyan simult egymáshoz, édes leheletük összekeveredett. Nessie szorosan magához húzta a férfit, hogy minél közelebb lehessen perzselő testéhez. De úgy érezte, még nincs elég közel hozzá; túl sok réteg ruha feszült közöttük.
A lány vadul, kapkodva húzta le Jake pólóját és nadrágját, miközben ő is igyekezett megszabadítani Renesmee-t a szoknyától és a túl sok gombos blúztól. Mikor végül sikerült neki, elégedetten nézett végig a meztelen, karcsú testen.
- Végre kibontottalak! – Forró tenyerével alaposan végigjárta a lány fehér bőrét, tüzes lángolást hagyva maga után.

Nessie érezte, hogy az ereiben a vér égő lávává válik, mely túlforrósítja minden porcikáját. Jacobhoz visszalépve lehúzta a fejét egy újabb hosszú, izzó csókra. Míg a nyelvük egymást kínozva csatázott, a kezük bejárta az ismerős útvonalakat a másik testén.
Jake meleg érintése sokáig elidőzött a legkedveltebb területeken; tudta, hol és hogyan kell kényeztetni feleségét, hogy kiolthatatlan lázba hozza.

Renesmee addigra már nem volt képes semmiféle értelmes gondolatra, így csak véletlenszerűen simított végig azon a testrészen, ami épp a keze ügyébe került. Persze Jacobot pont ezzel tüzelte fel a legjobban.
Mikor puha ujjai lefelé mozdultak a hasán feszülő kockák között, Jake-nél elszakadt a cérna. Hirtelen vált el a szájától, majd felkapta, és a süppedős szőnyegre fektette. Pár pillanatnyi – a lány szerint gyötrően hosszúra nyúlt – motoszkálás után egyetlen mély lökéssel összeolvasztotta a testüket. Nessie élvezettel teli hangon nyögött fel, majd férje fenekére simítva a kezét még mélyebben magába húzta.
Néhány lélegzetvételnyi mozdulatlanság múlva a férfi megkezdte a kínzóan lassú lökéseket.

Egy ideig kitartóan ellenállt felesége ostromának, és tartotta a gyengéd tempót, de aztán Renesmee már nem csak a körmeit, hanem a fogait is bevetette a küzdelemben. Miközben ujjaival újra és újra belemarkolt a háta izmos húsába, megharapta a nyaka rézszín bőrét.
A férfi érezte, hogy a vére kiserken, majd a simogató nyelv lenyalta azt a pár csepp vörös nedűt, ami kicsordult, mielőtt a sebe összeforrt volna.
Mélyről jövő morgás hagyta el a torkát, és tempót váltott. Most gyorsan, keményen mozgott a lány felett, mindkettejüket hajszolva a gyönyör legmélyebb bugyrai felé.
Pár pillanattal később Nessie-ben apró darabokra robbant a világ. Néhány újabb lökés múlva egy morgás kíséretében Jacob is átadta magát a végtelen kéjnek.

Egy ideig egymáshoz simulva várták, hogy a vágy hullámai szelíddé csituljanak, aztán a férfi legördült róla, és magához húzva elfeküdt a puha szőnyegen.
Ujjaik úgy simogatták a másik testét, mintha képtelenek lennének abbahagyni. De a perzselő tűz még nem éledt újjá, csak csendesen, békésen parázslott mélyen a felszín alatt.

Szemhéjaik szinte egyszerre nehezedtek el; Nessie még közelebb bújt a férfihoz, majd várta, hogy az álom – mely nem lehetett szebb a valóságnál – magával sodorja. Jake egy darabig még figyelte a kandallóban égő fák vörös izzását, hallgatta a tűz békés pattogását, aztán ő is hagyta, hogy a szempillái lecsukódjanak.
Közben odakint tovább tombolt a hóvihar.










_@/"