Sziasztok!
Megérkezett az új fejezete, de legfőképpen az új blog!!! Remélem, hogy mindkettő elnyeri a tetszéseteket. :) A régi fejezetek is mind itt lesznek csak megtalálhatók, szerencsére kommentekkel együtt át lehetett tenni őket :)
A dizájnért örök hálám Atyusnak és Aby-nek, akik megalkották ezt a csodát nekem. :) Thanx!
Az új fejezetről annyit, hogy nagyon nehezen született meg, mert a fejemet már folyamatosan a Tündérmese férfi főszereplője tölti ki, és nagyon befészkelte magát. De néha azért sikerül elüldözni, és olyankor tudok kicsit írni az én szerelmespáromról is.
A következő fejezettel megpróbálok sietni, csak most egy hétre (szombattól csütörtökig) táborban leszek, és valószínűleg ott semmi időm nem lesz írni... :(
Nem is szaporítom tovább a szót, olvassatok!!! :)
Na jó, annyit még kérnék, hogy tessék írni sok-sok véleményt, mert az mindig jól jön :D
Tizenötödik fejezet – „Harapj, harapj, vagy én haraplak…”
„Hegyes fogakkal mard az ajkam,
Nagy, nyíló rózsát csókolj rajtam,
Szörnyű gyönyört a nagy vágyaknak.
Harapj, harapj, vagy én haraplak.
Ha nem gyötörsz, én meggyötörlek,
Csak szép játék vagy, összetörlek,
Fényét veszem nagy, szép szemednek.
- Ó nem tudom. Nagyon szeretlek.
Úgy kéne sírnom s zúg a vérem,
Hiába minden álszemérem,
Hiába minden. Ölbe kaplak:
Harapj, harapj, vagy én haraplak!”
/József Attila – Szerelmes vers/
A sötét Volvo villámgyorsan szelte az éjszakai utat, mintha nem is benzin hajtaná, hanem valami égi erő, ami minél gyorsabban a céljuknál akarja tudni őket. A volánnál ülő kimerült indián összeráncolt szemöldökkel figyelte az elsuhanó tájat, de igazából nem érzékelt semmit belőle. A szeme előtt a két napja átéltek peregtek újra és újra…
Az egyetemről hazaérkezve már sejtette, hogy valami nincs rendben, ugyanis Nessie még délelőtt írt neki egy üzenetet, hogy hazamegy, és majd ott találkoznak, de nem volt felkészülve arra, ami fogadta: a lány a fürdőszoba hideg csempéjén ülve zokogott, így észre sem vette, hogy a férje megérkezett. Jake fejében rögtön a legrosszabb lehetőségek fordultak meg, de aztán erőt vett magán és nem kezdett el pánikolni.
- Nessie, egyetlenem, mi a baj? – térdelt le mellé, miközben igyekezett legalább a hangjában higgadtságot őrizni.
- Jake… – nézett fel rá könnyel teli szemekkel, végre észlelve a jelenlétét.
Aztán nem tudta folytatni, mert újra kitört belőle a zokogás. A férfi gyorsan átölelte és finoman ringatva próbálta megnyugtatni.
- Nessie, higgadj le és mond el, mi történt! – duruzsolta halkan a fülébe.
Még egy kis ideig várt, hogy a roham csituljon, majd mikor érezte, hogy Renesmee már csak csendesen hüppög, óvatosan eltolta magától és mélyen a szemébe nézett.
- Mi történt? – kérdezte tőle újra. Az ő hangjában is hallani lehetett már az izgatottságot.
A lány egy hosszú pillanatig még figyelte a mélybarna szempárt, aztán végre kinyögte az okot, ami miatt ilyen állapotba került.
- Terhes vagyok.
A kijelentést döbbent némaság fogadta. Jacob még levegőt venni is elfelejtett. Temérdek érzelem futott át rajta, végül az egyik megragadt és elöntötte a lelkét.
- Ez… ez… csodálatos – ragyogott fel a mosoly az arcán.
Renesmee hitetlenkedve bámult rá.
- Te… örülsz neki?
- Persze, hogy örülök – simított végig a karján. – Egészen… egészen biztos vagy benne?
- Igen – bólintott határozottan. – Érzem. Tegnap óta késik, ezért kicsit gyanakodtam. Aztán elkezdtem figyelni a belsőmre, és most már határozottan érzem őt. Egy új életet, ami bennem növekszik… Félelmetesen furcsa.
- De egyáltalán mikor… nem voltunk elég figyelmesek?
- Van rá egy tippem – vonta össze a szemöldökét Renesmee, aztán a tenyerét a férfi arcára simította és már áramlott is az emlék…
Pár hete, egyik nap Nessie-nek elmaradt az összes órája az egyetemen, így a felesleges iskolalátogatás helyett gyorsan hazament. Jake is sietett volna utána, de még egy-két dolgot el kellett intéznie, így csak késő délelőtt tudott a lány után menni.
Otthon pedig olyan látvány fogadta, amire nem volt felkészülve: a felesége égnek tolt fenékkel, vállig eltűnve kutatott valamit a nappali kanapéja alatt.
- Tényleg szép a kilátás – jegyezte meg a férfi sóhajtva, miközben oda se figyelve belökte maga mögött az ajtót.
Renesmee mosolyogva fordította felé az arcát, de nem egyenesedett rögtön fel az ingerlő pózból.
- Hogyhogy ilyen hamar itthon vagy?
- Éreztem, hogy valami miatt sietnem kell hozzád – mosolygott, miközben ledobta a cuccait maga mellé a földre és közelebb lépett Nessie-hez. – Mit keresel ott?
- Takarítani próbáltam és a kulcsom beesett a kanapé alá, de nem érem el – ült fel a lány a sarkára.
Jake ajka pimasz félmosolyra húzódott.
- És ki engedte meg, hogy felegyenesedj? – búgta neki.
- Oh, szóval most megint az engedelmes feleséget kell játszanom? – villant meg a lány szeme is.
- Aham – bólintott neki a férfi komolyan, aztán egyetlen mozdulattal megszabadult a pólójától, közelebb lépett Renesmee-hez és letérdelt mellé.
A csókjuk vad volt és szenvedélyes, telve olyan elemi vággyal, amit még soha nem mertek szabadjára engedni. Közben Jacob észrevétlenül lesimogatta róla a könnyű kis virágos ruhát, és a saját maradék holmiját is ledobta.
Most nem foglalkoztak sokat egymás kényeztetésével; annál felajzottabbak voltak. Jake kapkodva belenyúlt a nadrágzsebébe, és gyorsan felhúzta a kibányászott óvszert. Aztán visszairányította Nessie-t az előző testhelyzetbe, és egy hosszú lökéssel hátulról beléhatolt.
Renesmee hangosan nyögött, miközben a gondolatok lassan, de biztosan eltűntek a fejéből. Még érzékelte, ahogy a férje ráhajol a hátára, hogy elérje a nyakát. Néhány csók után Jacob nem bírt tovább a benne létező fenevaddal; szabadjára engedte, és finoman beleharapott a lány tarkójába, éppen úgy, ahogy azt egy igazi farkas tenné.
Nessie-ben a világ darabjaira hullott. Pár pillanat múlva érezte, hogy a férfi lüktetni kezd benne és ettől ő is elérte a gyönyör legvégső fokát.
Kimerülten dőltek el a nappali padlóján, mikor újra levegőhöz jutottak. A vágy utolsó hullámaitól elkábultan egyikük sem vette észre az apró hibát, amit vétettek.
Renesmee elhúzta a kezét Jake arcáról és már nyugodtabban nézett a szemébe, ami az emlék hatására most sötétebben csillogott.
- Biztos vagy benne, hogy ekkor…
- Igen. Ez tűnik a legvalószínűbbnek – bólintott. – Utána annyira el voltunk varázsolva, hogy elfelejtettük ellenőrizni, hogy nem lett-e baja a guminak. Nem mintha akkor már bármit is tehettünk volna – húzta el a száját.
- Ez már több mint két hete történt… Akkor minden rendben – nyugtatgatta főleg saját magát a férfi.
- Ezt hogy érted? – kérdezte a lány kíváncsian.
- Bellának ennyi idős terhesen már hatalmas volt a hasa. Vagy talán már meg is szült. Neked még nem is látszik. Tehát úgy tűnik, normálisabb lefolyású lesz, mint az övé volt.
- Azért én eléggé félek. Ha biztosan tudhatnánk…
- Pakolunk és megyünk haza! – jelentette ki Jake határozottan, félbeszakítva a szavait. – Engem is megnyugtatna, ha Carlisle megvizsgálna. Gyorsan telefonálok neki. Ne érje meglepetésként őket, hogy beállítunk – mosolyodott el a régi kellemetlen incidensükre gondolva. – Csak előbb összekaparlak a csempéről.
Az emlékekből Renesmee ébredező nyöszörgése szakította ki. Igyekezett magára erőltetni azt a higgadt, bizakodó álcát, amit a lány jelenlétében felöltött. Nem lehetett gyenge, nem omolhatott össze, mikor a feleségének az ő támogatására volt most a leginkább szüksége. Pedig belül rettegett… rettegett, hogy mi fog történni Nessie-vel, hogy milyen hatással lesz rá a baba.
Bella terhességét, majd halálát át- és túlélte, de a lenyomata nélkül képtelen lenne tovább létezni.
- Jó reggelt, álomszuszék! – mosolygott rá.
- Mennyit aludtam? – kérdezte a lány ébredés utáni, rekedtes hangon.
- Úgy tizenhárom órát.
- Tessék?! – döbbent le. – Az nem lehet.
- Pihenned kellett, Nessie.
Ő elgondolkodva nézte a férfi fáradt vonásait.
- Add át a volánt!
Jacob aprót rázott a fején.
- Bírom még.
- Mennyi ideje vezetsz? Huszonöt-huszonhat órája?
- Harminc.
Renesmee ingerülten fújtatott.
- Hadd vezessek! Neked is kellene pihenni egy kicsit. Még a végén nekivezetsz minket egy fának.
- Drágám, az országúton vagyunk, itt nincsenek fák.
- Akkor a korlátnak, teljesen mindegy.
A lány várta, hogy Jake mit reagál, de ő mintha meg se hallotta volna a kérését.
- Kiszállok, ha nem engedsz!
- Nagyon gyorsan megyünk, bajod esne.
- Szóval hagysz vezetni? – Nessie hangjából tisztán kicsengett, hogy nem tűr további ellentmondást.
A férfi fáradtan, megadóan sóhajtott.
- Jó, a következő pihenőnél leállok és cserélünk.
- Köszönöm – mosolygott rá ártatlanul Renesmee.
--*-*--
A kocsi halkan gördült be az impozáns Cullen-ház elé. A szokásos fogadóbizottság most nem várta őket a verandán.
Nessie még tétovázott, mire Jake odalépett hozzá, megszorította a kezét és egy lágy csókot adott a halántékára. A lány melegen rámosolygott, majd – már bátrabban – elindult befelé. Egyikük sem tudta, milyen reakciókra számíthatnak.
Ahogy beléptek a házba, nyolc aranybarna szempár szegeződött rájuk. Bella felpattant a kanapéról és szorosan megölelte a lányát.
- Hogy vagy, kicsim? – kérdezte aggodalmasan.
- Egész jól – bólintott bizonytalanul Renesmee, miközben az elméjét elárasztották a borús gondolatok.
Edward nem bírta tovább tartani magát; egyetlen pillanat alatt Jacob előtt termett és az arcába üvöltött.
- Mit tettél a lányommal, te korcs?! Meg akarod ölni?! Miért nem gondolsz bele a tetteid következményébe?
A férfi nem válaszolt… vagy legalábbis nem szóban.
- Nem érdekel, hogy nem a te hibád! – sziszegte a bronzvörös hajú vámpír. – És az sem, hogy mennyire félsz…
- Ezt ne előtte! – szakította félbe a szavait az alakváltó.
Látszott a teste remegésén, hogy már alig bírja türtőztetni magát.
Bella Jake és a férje közé lépett, majd a kezét csitítóan a mellkasára simította.
- Nyugodj le, Edward!
- Hogy nyugodhatnék le, mikor Nessie épp a halálába készül sétálni, mindezt önszántából – válaszolta fájdalmas hangon. – Már akkor kasztrálnom kellett volna téged, mikor szemet vetettél Bellára.
Jacob elvesztette a hidegvérét és rámorgott a férfire, miközben egyre jobban reszketett.
- Te most kijössz velem! – parancsolt rá a férjére a sötét hajú nő, majd mikor látta, hogy a másik tiltakozna, ellenkezést nem tűrve elkezdte kivonszolni a házból. – Mondom, most!
Mikor már kint voltak, Nessie felfigyelt Alice semmibe révedő, homályos tekintetére. A rövid hajú vámpírnő a következő pillanatban Jasper elé perdült, és csodálkozva kémlelte.
- Miért, Jazz?
- Ti nem érzitek az illatát? Elképesztően csábító – villant éjsötéten a szeme, miközben nagyon nyelt. – Sajnálom, Nessie. Rég voltam vadászni.
- Vidd el innen, Alice! Nincs szükség még több feszültségre – szólt rá figyelmeztetően Carlisle. – És Edwardék is veletek mehetnének.
A nő bólintott és Jasperrel a nyomában kisietett a másik két vámpírhoz.
Renesmee értetlenül figyelte a jelentet.
- Mi baja Jazz-nek?
- Nincs rá jó hatással az illatod – magyarázta a családfő.
- De hát… sose szomjazott rám.
- Megváltoztál, Nessie. Sokkal emberibbnek tűnsz.
- Hogy micsoda? – kérdezte döbbenten Jacob. – Én nem érzem a különbséget.
- Mert te nem vágysz mások vérére – mondta neki Rosalie kioktatóan. – Amúgy nem olyan vészes a szaga, de Jasper tényleg elég rég ivott utoljára.
- Ez vajon a terhesség miatt van? – nézett a lány a nagyapjára.
- Elképzelhető. Változik a tested. Kíváncsi lennék, hogy mennyire válsz emberibbé… – csillant meg a fény a szemében.
- Ne aggódj, Carlisle, mindjárt megvizsgálhatod – mosolygott rá Esme. – Mi addig átmegyünk a faházhoz. Elkezdtük az átépítését. Valamikor megnézhetnéd a terveket, Jacob! Végül is te vagy az építész.
Az indián férfi végre elmosolyodott.
- Persze, majd átmegyünk.
A család többi tagja is elhagyta a házat, kivéve Carlisle és a két érintett.
- Menjünk fel a vizsgálóba. Már mindent előkészítettem.
Nessie összehúzott szemöldökkel nézett a farkasára.
- Ugye feljössz velem?
Jake bólintott és kézen fogva elindultak. A legfelső emeleti könyvtárszobába mentek, ahol már fel volt állítva az összes szükséges berendezés.
Renesmee már gyakorlottan ült fel a lábtartós orvosi székbe.
- Hogy akarod megvizsgálni, doki? – kérdezte Jacob, pontosan tudva, hogy a felesége bőrén lehetetlenség áthatolni kívülről.
- Még nem tudom pontosan. Talán a teste ebből a szempontból is változott. Kipróbálhatok valamit, Nessie? – fordult felé.
- Tégy, amit csak szeretnél, nagyapa. Bízom benne, hogy tudod, mit csinálsz.
Carlisle felkapott egy egyszerű fémfecskendőt, és a lány lapos hasához közelített vele.
- Ez nem annyira jó ötlet – nyögte idegesen a rézbőrű férfi.
- Ne aggódj, nem hiszem, hogy működni fog.
A tű, mintha csak a doktor szavait akarná megerősíteni, csikorgó hangot hallatva csorbult ki.
- Azért annyira nem lettél emberi. Valószínűleg a hasi ultrahang sem lesz hatásos. Bellánál se működött anno. Viszont a hüvelyi ultrahang talán mutathat valamit.
Renesmee sejtette, hogy mi fog következni, úgyhogy a bugyija lehúzása után már fel is tette combjait a lábtartókba. Carlisle előkészítette a monitort és a vékony fém rudat.
- Lazulj el, Nessie! Nem fog fájni. Talán egy kicsit kellemetlen lesz, de kibírható.
A lány bólintott és maga mellé intette a férjét. Jake odalépett, majd bíztatóan megszorította a kezét, de közben végig aggodalmasan ráncolta a homlokát.
Nessie érezte, ahogy Carlisle óvatosan, vigyázva belévezeti a hűvös szerkezetet és a képernyőn már meg is jelent a lány belsője.
- Nagyszerű, működik – mosolyodott el a doktor, és finoman megmozgatta a rudat.
Az összemosódott szürkeségben Carlisle rámutatott egy sötétebb, kerek kis foltra.
- Az a babátok.
Renesmee elérzékenyülve nézte a monitort.
- Milyen picike még – rápillantott a férjére, aki szintén megbabonázva meredt a képre. – Minden rendben van vele?
- Igen. Már beágyazódott és a mérete megfelel a korának. Úgy tűnik, hogy tényleg egy normális lefolyású terhesség lesz. Gyorsan veszek még tőled vért, hogy a hormonszintedet is ellenőrizhessem.
Carlisle kikapcsolta a gépet, gyakorlottan levette a szükséges mennyiségű vért, aztán a megilletődött párosra nézett.
- Gratulálok, szülők lesztek!
Jacob röviden, mosolyogva megcsókolta a lányt.
- Látod, mondtam, hogy minden rendben lesz.
Nessie felkelt a székből és elindult kifelé.
- Remélem, hogy így is marad – jegyezte meg halkan. – Lepihennék egy kicsit apa régi szobájában. Eléggé kifárasztott az utazás, meg ez a sok izgalom.
- Nyugodtan. Addig én nekilátok a vizsgálatnak.
A lány elmosolyodott Carlisle lelkesedésén, aztán átsétáltak a másik világos szobába.
- Alszol velem? – kérdezte a férfit.
- Azt hiszem, most nem, nem haragudj. Túl izgatott vagyok, hogy aludni tudjak – magyarázta Jake. – Inkább átmennék megnézni, hogy mit terveznek a házunkkal. Persze, csak ha nem bánod?!
- Menj nyugodtan! Nem szükséges, hogy itt őrizz alvás közben.
Jake lágyan megcsókolta a lányt, aztán elindult kifelé.
- Álmodj szépeket! Szeretlek – mosolygott még rá, majd kilépett az ajtón és becsukta maga után.
Renesmee eldőlt a puha ágyon. Lehunyta a szemét és megpróbálta lecsendesíteni az elméjét, de a gondolatok folyamatosan rohamozták.
Hiába volt az ő terhessége más, mint az anyjáé, mégis aggódott, hogy ugyanúgy végzi majd, mint ő. Tökéletesen emlékezett a saját születésére, és hogy majdnem megölte Bellát… gyakorlatilag meg is tette. Csakhogy őt nem biztos, hogy meg tudnák menteni. Senki nem tudta, hogy milyen hatással lenne a lányra a vámpírméreg. Hogy csak átváltoztatná, vagy megölné, mint a farkasokat. Vagy hogy egyáltalán lenne-e bármiféle hatással rá.
Nessie még fél órát töltött hiábavaló próbálkozással, hogy elaludjon. Bármennyire is fáradt volt, képtelen volt megtérni az áldott öntudatlanságba. Végül inkább kikelt az ágyból és úgy döntött, ő is átsétál megnézni, hogy áll-e még a házuk. Bekukkantott még gyorsan Carlisle-hoz, hogy szóljon neki a távozásáról.
- Nagyapa, nem bírok aludni. Átmegyek inkább én is.
- Elkísérlek – ajánlotta fel a férfi, és már állt volna fel az asztaltól, de Renesmee leintette.
- Igazán nem szükséges, dolgozz csak tovább! Azt a félerdőnyi távot meg tudom tenni kíséret nélkül is. Te csak kutass!
- Nyugodtabb lennék, ha nem egyedül mennél…
- Ugyan, mi baj érhetne? Félvámpír vagyok.
- Rendben, de azért vigyázz magadra!
A lány már oda se figyelve bólintott, majd elindult a saját házukhoz.
Az erdő fái megnyugtatóan susogtak körülötte a hűvös őszi széltől, ami az ő bőrét is kellemesen simogatta. A gondolatai végre felszabadultak kicsit, ahogy a természet elzsongította az elméjét. Egy rövidke időre végre nem a bizonytalan jövőn rágódott, hanem hagyta, hogy kitöltse a békés üresség.
Aztán körülbelül félúton egy furcsa hang zökkentette vissza a valóságba: egy mély morgás szűrődött ki a rengetegből. Nessie megtorpant és kutatóan kereste a zaj forrását. Ahogy mély levegőt vett, megérezte az ismeretlen, de mégis ismerős, édes illatot. Egy pillanattal később pedig már láthatta a fák közül kilépő magas, fehér bőrű férfit.
Az idegen gonosz mosolyra húzta ajkát, miközben felé indult. Villámgyorsan közelebb ért a lányhoz és éjfeketévé sötétült szemeivel végignézett rajta.
- Végre megtaláltalak – súgta neki vágyakozástól elhaló hangon.
- Ismerjük egymást? – nézett rá Renesmee összevont szemöldökkel. Biztos emlékezne rá, ha valaha is találkoztak volna.
- Nem, de én már régóta várok rád – nézett bele a lány értetlen, barna szemeibe. – Sokan mesélték, hogy létezik ilyen, de olyan nehéz volt elhinni.
- Miről beszélsz?
- Az erdő másik feléről éreztem már a véred csábító zamatát. Beszélt hozzám, hívott magához.
Nessie-t lebénította a jeges félelem. A régi mesékből ismerte ezt a jelenséget. Az apjával is ez történt… énekelt neki Bella vére. De ő ellent tudott állni a végzetes vonzásnak. Viszont a legtöbb esetben nem volt ilyen szerencsés az áldozat. Rémlett neki, hogy Emmett is emiatt bukott el egyszer. Egy egyszerű ember-lány miatt. A gondolat szöget ütött a fejében.
- De hát, én is vámpír vagyok.
A sötét hajú nomád vámpír egészen eléállt és mélyen beleszagolt a hajába.
- Tényleg? Az illatod nem ezt mondja. És valószínűleg az ízed is emberi lesz.
Renesmee-ben végre feléledt az életösztön és megpróbálta ellökni magától a férfit, de az könnyedén leszerelte. Egyik kezével hátraszorította a karjait, a másikkal a tarkójánál tartotta meg, majd a hófehér nyakához hajolt.
- Ne félj, nem fog fájni… annyira – suttogta bele a bőrébe.
De még mielőtt megharaphatta volna, újabb hangos morgás hallatszott és egy élénk színű villanás lerántotta róla a vámpírt. A lány meglepődve pillantott fel a megmentőjére: a vörös bundájú, hatalmas, remegő farkasra.
- Jake… – suttogta maga elé.
A vámpír és az óriási állat mérgesen kémlelte egymást.
- Keress magadnak más vacsorát, fenevad! – vicsorgott a férfi, félreértve Jacob szándékát. – Nem adom a legjobb falatot!
Jake kezdte meg a támadást. Igyekezett minél közelebb kerülni a letéphető testrészekhez – hamar végezni akart vele –, de a vámpír ügyesen hárította a megmozdulásait.
Aztán elhatározásra jutott: mindenképpen megóvja a szerelmét és a születendő gyermeküket, még ha az életébe kerül is. A nomád vért akar, ő viszont nem fogja hagyni, hogy Nessie legyen az áldozat. Sejtette, hogy csak egyetlen lehetősége lesz, azt pedig a legjobban akarta kihasználni.
A szeme sarkából gyorsan rápillantott a lányra, hogy utoljára még megnézze a vonásait, habár teljesen fölösleges volt; az arca már régóta az elméjébe volt égetve.
Hevesen támadta meg a hófehér bőrű férfit, esélyt sem adva a kitérésre. A félelme azonban beigazolódott: ahogy túl közel került hozzá, a vámpír belemélyesztette fogait a nyakába. De ő sem maradt tétlen. A legbiztosabb ponton kapta el, és egyetlen erőteljes rántással letépte a fejét a testéről.
Hallotta még a lenyomata szívszaggató sikolyát, a többi farkas megérkezését; megérezte az ismerős, de mégis émelyítő vámpírszagot is. Tudta, hogy Renesmee és a baba biztonságban van már, és így átadhatta magát a feketén égő öntudatlanságnak.
Nessie szinte nem is érzékelte a jéghideg kezeket magán. Látta, ahogy a hatalmas, rozsdaszínű farkas elterül az erdő talaján és ettől megbénult minden érzéke. Mintha kívülről szemlélné önmagát és az egész világot. Aztán az aggodalom és a kétségbeesés rémisztő gyorsasággal árasztotta el, ahogy Jacob átváltozott teste vonaglani kezdett a kíntól.
- Nessie! Nessie, jól vagy? Nem esett bajod? – jutott el hozzá a nagyapja hangja.
Szóval hozzá tartoztak a hideg kezek.
- Ne velem foglalkozz most! Mi van Jake-kel?! – mutatott a földön fekvő, szenvedő állat felé.
A doktor egy szempillantás alatt mellétérdelt és vizsgálni kezdte.
Esme még a sebtében tákolt tűzre dobta a kezében tartott jobb alkart, aztán a lányhoz lépett.
- Semmi bajom, jól vagyok – válaszolt a még fel sem tett kérdésre, miközben idegesen és félve figyelte a még mindig remegő farkast.
Carlisle együttérzően nézett fel a szemeibe, a hangja alig volt több suttogásnál, a szavait Nessie mégis bántóan hangosnak érezte.
- Sajnálom, nem tehetek már semmit. A méreg bekerült a szervezetébe, és megöli őt.
- Neeeeeeeeee!!!
Renesmee fájdalmas sikolya betöltötte az erdőt, aztán összeesett a vámpírnő karjai között és néma csend lett.
_@/"
2010. június 16., szerda
2010. május 18., kedd
Jacob & Nessie - TIZENNEGYEDIK FEJEZET - Pictures - Képek
Sziasztok!
Ím, érkezik egy extra-rövidke friss... ez most csak egy picinyke átvezetőfejezet, ami ugrik 7 évet és ezen idő momentumait kb. 2 oldalba sűríti. Valahogy most ennyi sikerült, de ez is valami legalább :) Szóval ez tényleg csak ilyen átvezető, ez után indul majd be minden. Lehet találgatni vélemény formájában, hogy mi miért van a fejezetecskében... bár szerintem totál egyértelmű :)
Jaj, és várom a véleményeket is, remélem, hogy a fejezet hossza nem befolyásol senkit abban, hogy írjon pár sort maga után (vagyis de, befolyásoljon!! Mindenki írjon!! :) ).
A következő fejezet most már tényleg csak az államvizsga után fog érkezni, mert már nagyon a nyakamon van az esemény... az viszont extra-hosszú lesz, nagyon sok történéssel és izgalommal, úgyhogy remélem, megéri rá várni :)
Viszont a fejezethez van egy kis nézegetni való:
http://picasaweb.google.hu/113866254579580611913/KepekA14FejezethezPictures#
Ezeket a csodás képeket Angel készítette. Örök hálám neki érte, meg az összes támogatásért és ötletelésért, amit ad nekem :)
Na, hagylak titeket olvasni és epekedve várom a véleményeket :)
Pusz: Stigu _@/"
Kicsit több mint 7 évvel később
Nessie elgondolkozva állt az asztalra helyezett kartondoboz előtt. Ahogy felemelte a fejét, pont kilátott a New jersey-i kis lakás széles ablakán. A szomszédos park fái már szinte teljesen kopaszon álltak, a lehullott, ősz-színű leveleket szelíd, de egy ideje már folyamatosan hulló, hideg eső áztatta.
Merengését Jacob szakította meg, aki, mikor kilépett a hálóból, egyenesen hozzá lépett. Hátulról lágyan átölelte, állát a lány fejére támasztotta, és ő is kinézett a szomorkás tájra.
- Minden rendben lesz, ne aggódj! – súgta neki halkan. – Kicsit előbb jött ez az egész, mint vártuk, de ez is benne volt a terveinkben.
- Tudom és örülök is neki, csak… azért félek.
- Nem lesz semmi baj – próbálta nyugtatni Renesmee-t. – Holnapután már otthon leszünk és Carlisle megvizsgálhat.
Jake egy pillanatig még élvezte, ahogy a lány langyos teste hozzásimul, aztán elengedte és visszaindult a másik szobába.
- Befejezem itt a pakolást és akkor tudok neked segíteni – ajánlotta a férfi.
- Nem szükséges – pillantott hátra rá Nessie. – Ezzel a pár képpel gyorsan végzek.
A vöröses hajú lány tűnődve nézett szét a nappaliként használt helységben. Nem volt sok dolog benne: tv, kanapé és egy alacsony kis üvegasztal képezte az összes berendezést. Személyes tárgyak nem is nagyon voltak, kivéve azt a rengeteg fotót, amik a falon lógtak a legkülönbözőbb keretekben… még szinte idejük sem volt belakni ezt a békés kis helyet, ahová az új egyetem miatt költöztek. Szám szerint ez volt a harmadik iskola, amit elkezdtek, és az utolsó lett volna, ha nem jön közbe ez a kis baleset, ami most megváltoztat mindent.
Nessie bágyadtan lépett az első képhez, majd miután leemelte a szögről, elmerengve nézte azt. A fotó Sue és Charlie esküvőjén készült, miután tíz évvel Renesmee születését követően Charlie végre összeszedte a bátorságát és feledve az előző, sikertelen házasságát, újra nősülésre adta a fejét. Hatalmas társaság volt látható rajta; a farkasok és a vámpírok is, szinte teljes békességben. Ahogy azt az öreg Quil megjósolta, az ő szerelmük sok mindent megváltoztatott a Forks-környéki misztikus lények életében…
A következő felvétel pontosan bizonyította ezt: Emily, Alice és Nessie volt rajta, mindhármójuk karján egy-egy csodaszép kislány ült. Az alacsony vámpír nő büszke mosollyal tartotta pár napos keresztlányát, a kis Livanát, míg Nessie ugyanezt tette a már nagyobbacska Christine-nel.
Pontosan emlékezett még rá, Alice mennyire meg volt hatva, mikor Emily megkérte, hogy legyen a legifjabb Uley keresztanyja. Szinte repesett a boldogságtól és azóta is igyekszik elhalmozni mindennel a három gyönyörű és cserfes indián kislányt.
Aztán rengeteg hasonló fotót pakolt be óvatosan a kartondobozba: sok-sok napfényes pillanat, ragyogó hófehérbe öltözött rézbőrű nővel és a megszokott hatalmas, színes társasággal.
A nyarakat általában otthon kellett tölteniük, mert valamelyik bevésődött páros házasodott, vagy egy újabb kis csemete érkezett. Mostanra már tizenegy gyermek született ezekből a holtig tartó, tökéletes nászokból.
A legújabb ilyen esküvői képen Claire és Quil volt a boldogság középpontjában.
Ezután jött pár kép róluk; általában minden új egyetemi év elején fotózkodtak valahol. Ez inkább Renesmee mániája volt, de Jake boldogan engedett majdnem minden kis szeszélyének. És persze ugyanígy volt emlékük mind a két diplomaosztójukról is.
A következő fotó, amit leakasztott a szögről, különösen közel állt hozzá. Leah küldte Hawaii-ról, miután a lány kikönyörögte tőle. Azután készült, hogy az indián nő felhívta, hogy újra működik a teste. Nessie feltétlenül látni akarta azt az örömöt, ami Leah hangjából kihallatszott, és végül sikerült meggyőznie. Ez tavaly nyáron történt, de a – már nem farkas – nőt annyira rabul ejtette az ottani csodás élet, hogy mindennek ellenére még nem tért haza.
Már csak két kép volt a falon. Az utolsó előtti három éve készült, karácsonykor. Renesmee most már mosolyogva gondolt az akkor még igencsak kínos incidensre. Egy nappal a tervezett előtt tértek haza azon az éven, a másnapra jósolt hóvihar miatt, csak épp nem szóltak a családnak, hogy meglepetés legyen az érkezésük. Volt is nagy csodálkozás, mikor Jake és Nessie a kunyhóba benyitva rátalált a nappaliban elmélyülten szeretkező szülői párra. A fotó ezután készült, már a nagyházban, de az érintetteken még akkor is látszott az arcpirító zavar. A lány sokkolva ült a kanapén, hisz egy dolog volt tudni, hogy a szülei boldog és intenzív házaséletet élnek, és megint más szembesülni ezzel. A kép azért is került ki, hogy emlékeztesse őket: soha többé ne akarjanak meglepetést okozni a családjuknak.
Az utolsó fotó, amit a lány levett a falról, még nagyon friss volt. Két hete küldte csak Emily, mikor tudatta velük az örömhírt, hogy újabb kis családtag érkezik. Az ultrahangos felvételen még csupán pár apró folt látszott belőle. Renesmee remélte, hogy végre sikerül egy kisfiút összehozniuk a három lány után.
Óvatosan berakta ezt a képet is a dobozba, majd leragasztotta a fedelét és gondosan felcímkézte.
Pár percig még némán nézte a lezárt kartont, aztán a lassan kicsorduló könnyek elhomályosították a látását. Minden félelme ellenére boldogan gondolt arra, hogy ha nem is örökre, de végre hosszú időre hazatérnek.
_@/"
Ím, érkezik egy extra-rövidke friss... ez most csak egy picinyke átvezetőfejezet, ami ugrik 7 évet és ezen idő momentumait kb. 2 oldalba sűríti. Valahogy most ennyi sikerült, de ez is valami legalább :) Szóval ez tényleg csak ilyen átvezető, ez után indul majd be minden. Lehet találgatni vélemény formájában, hogy mi miért van a fejezetecskében... bár szerintem totál egyértelmű :)
Jaj, és várom a véleményeket is, remélem, hogy a fejezet hossza nem befolyásol senkit abban, hogy írjon pár sort maga után (vagyis de, befolyásoljon!! Mindenki írjon!! :) ).
A következő fejezet most már tényleg csak az államvizsga után fog érkezni, mert már nagyon a nyakamon van az esemény... az viszont extra-hosszú lesz, nagyon sok történéssel és izgalommal, úgyhogy remélem, megéri rá várni :)
Viszont a fejezethez van egy kis nézegetni való:
http://picasaweb.google.hu/113866254579580611913/KepekA14FejezethezPictures#
Ezeket a csodás képeket Angel készítette. Örök hálám neki érte, meg az összes támogatásért és ötletelésért, amit ad nekem :)
Na, hagylak titeket olvasni és epekedve várom a véleményeket :)
Pusz: Stigu _@/"
Tizennegyedik fejezet – Pictures – Képek
Kicsit több mint 7 évvel később
Nessie elgondolkozva állt az asztalra helyezett kartondoboz előtt. Ahogy felemelte a fejét, pont kilátott a New jersey-i kis lakás széles ablakán. A szomszédos park fái már szinte teljesen kopaszon álltak, a lehullott, ősz-színű leveleket szelíd, de egy ideje már folyamatosan hulló, hideg eső áztatta.
Merengését Jacob szakította meg, aki, mikor kilépett a hálóból, egyenesen hozzá lépett. Hátulról lágyan átölelte, állát a lány fejére támasztotta, és ő is kinézett a szomorkás tájra.
- Minden rendben lesz, ne aggódj! – súgta neki halkan. – Kicsit előbb jött ez az egész, mint vártuk, de ez is benne volt a terveinkben.
- Tudom és örülök is neki, csak… azért félek.
- Nem lesz semmi baj – próbálta nyugtatni Renesmee-t. – Holnapután már otthon leszünk és Carlisle megvizsgálhat.
Jake egy pillanatig még élvezte, ahogy a lány langyos teste hozzásimul, aztán elengedte és visszaindult a másik szobába.
- Befejezem itt a pakolást és akkor tudok neked segíteni – ajánlotta a férfi.
- Nem szükséges – pillantott hátra rá Nessie. – Ezzel a pár képpel gyorsan végzek.
A vöröses hajú lány tűnődve nézett szét a nappaliként használt helységben. Nem volt sok dolog benne: tv, kanapé és egy alacsony kis üvegasztal képezte az összes berendezést. Személyes tárgyak nem is nagyon voltak, kivéve azt a rengeteg fotót, amik a falon lógtak a legkülönbözőbb keretekben… még szinte idejük sem volt belakni ezt a békés kis helyet, ahová az új egyetem miatt költöztek. Szám szerint ez volt a harmadik iskola, amit elkezdtek, és az utolsó lett volna, ha nem jön közbe ez a kis baleset, ami most megváltoztat mindent.
Nessie bágyadtan lépett az első képhez, majd miután leemelte a szögről, elmerengve nézte azt. A fotó Sue és Charlie esküvőjén készült, miután tíz évvel Renesmee születését követően Charlie végre összeszedte a bátorságát és feledve az előző, sikertelen házasságát, újra nősülésre adta a fejét. Hatalmas társaság volt látható rajta; a farkasok és a vámpírok is, szinte teljes békességben. Ahogy azt az öreg Quil megjósolta, az ő szerelmük sok mindent megváltoztatott a Forks-környéki misztikus lények életében…
A következő felvétel pontosan bizonyította ezt: Emily, Alice és Nessie volt rajta, mindhármójuk karján egy-egy csodaszép kislány ült. Az alacsony vámpír nő büszke mosollyal tartotta pár napos keresztlányát, a kis Livanát, míg Nessie ugyanezt tette a már nagyobbacska Christine-nel.
Pontosan emlékezett még rá, Alice mennyire meg volt hatva, mikor Emily megkérte, hogy legyen a legifjabb Uley keresztanyja. Szinte repesett a boldogságtól és azóta is igyekszik elhalmozni mindennel a három gyönyörű és cserfes indián kislányt.
Aztán rengeteg hasonló fotót pakolt be óvatosan a kartondobozba: sok-sok napfényes pillanat, ragyogó hófehérbe öltözött rézbőrű nővel és a megszokott hatalmas, színes társasággal.
A nyarakat általában otthon kellett tölteniük, mert valamelyik bevésődött páros házasodott, vagy egy újabb kis csemete érkezett. Mostanra már tizenegy gyermek született ezekből a holtig tartó, tökéletes nászokból.
A legújabb ilyen esküvői képen Claire és Quil volt a boldogság középpontjában.
Ezután jött pár kép róluk; általában minden új egyetemi év elején fotózkodtak valahol. Ez inkább Renesmee mániája volt, de Jake boldogan engedett majdnem minden kis szeszélyének. És persze ugyanígy volt emlékük mind a két diplomaosztójukról is.
A következő fotó, amit leakasztott a szögről, különösen közel állt hozzá. Leah küldte Hawaii-ról, miután a lány kikönyörögte tőle. Azután készült, hogy az indián nő felhívta, hogy újra működik a teste. Nessie feltétlenül látni akarta azt az örömöt, ami Leah hangjából kihallatszott, és végül sikerült meggyőznie. Ez tavaly nyáron történt, de a – már nem farkas – nőt annyira rabul ejtette az ottani csodás élet, hogy mindennek ellenére még nem tért haza.
Már csak két kép volt a falon. Az utolsó előtti három éve készült, karácsonykor. Renesmee most már mosolyogva gondolt az akkor még igencsak kínos incidensre. Egy nappal a tervezett előtt tértek haza azon az éven, a másnapra jósolt hóvihar miatt, csak épp nem szóltak a családnak, hogy meglepetés legyen az érkezésük. Volt is nagy csodálkozás, mikor Jake és Nessie a kunyhóba benyitva rátalált a nappaliban elmélyülten szeretkező szülői párra. A fotó ezután készült, már a nagyházban, de az érintetteken még akkor is látszott az arcpirító zavar. A lány sokkolva ült a kanapén, hisz egy dolog volt tudni, hogy a szülei boldog és intenzív házaséletet élnek, és megint más szembesülni ezzel. A kép azért is került ki, hogy emlékeztesse őket: soha többé ne akarjanak meglepetést okozni a családjuknak.
Az utolsó fotó, amit a lány levett a falról, még nagyon friss volt. Két hete küldte csak Emily, mikor tudatta velük az örömhírt, hogy újabb kis családtag érkezik. Az ultrahangos felvételen még csupán pár apró folt látszott belőle. Renesmee remélte, hogy végre sikerül egy kisfiút összehozniuk a három lány után.
Óvatosan berakta ezt a képet is a dobozba, majd leragasztotta a fedelét és gondosan felcímkézte.
Pár percig még némán nézte a lezárt kartont, aztán a lassan kicsorduló könnyek elhomályosították a látását. Minden félelme ellenére boldogan gondolt arra, hogy ha nem is örökre, de végre hosszú időre hazatérnek.
_@/"
2010. május 5., szerda
Jacob & Nessie - TIZENHARMADIK FEJEZET - Farkastörvény
Sziasztok!
Nos, nem bírtam ki!!! :) Olyan sok szép véleményt kaptam, hogy ihletmanó szárnyra kapott, kistündér lett belőle és lehetetlen volt elhallgattatni a fejemben. Szóval itt a következő fejezet, amit egy kis átvezetőnek szántam, de valahogy normál hosszúságú lett belőle.
Remélem, hogy tetszeni fog nektek ez a fejezet is, mert én eléggé bizonytalan vagyok benne, hogy milyen is lett.
A következő viszont most már tényleg csak az államvizsga után jön (hacsak nem kapok még több véleményt, és a manóm nem válik valami egészen új, még nem ismert lénnyé :), szóval írjatok bátran, hátha nem fogom kibírni írás nélkül).
A következő címe már megvan: Pictures - Képek. És egy nagyobb időszakot fog átölelni, hogy aztán kezdődhessen az izgiség :)
Na, most jöjjön a fejezet, jó olvasást hozzá! :)
Alkonyodott éppen Seattle felhős ege alatt, amikor a repülőgép landolt. Nessie-t egy furcsa, édes-szomorú érzés fogta el; jó volt újra otthon lenni, hiányzott már neki a családja, de nagyon szívesen maradt volna a szigeten is. Az ott eltöltött kicsit több, mint egy hónap mesés volt. Bebarangolták az egész helyet, ismerték már minden kis szegletét, és mindegyikhez társult egy-egy forró emlék.
Jake-et hasonló érzések öntötték el, de őt már akkor, mikor Rióban felszálltak a gépre. Mostanra pedig a félsz kezdett eluralkodni rajta. A nászútjuk egy kis kitérő volt, ahol még nem néztek szembe a rideg ténnyel, hogy mostantól minden megváltozik. Kezdődik az ő igazi, túlságosan is valóságszagú életük. Ezelőtt sose beszéltek arról, hogy hogyan is lesz tovább, hisz az esküvő előtt a szervezéssel voltak elfoglalva, a szigeten pedig jobb dolguk is akadt. De most elemi erővel terítette le a tudat, hogy nem terveztek el semmit. Fogalma sem volt róla, hogy esténként hol fogják álomra hajtani a fejüket, és hol fognak ébredni reggelente.
A lány, mintha csak érezte volna vívódását, megszorította a kezét, és mosolyogva felé fordult.
- Nemsokára otthon leszünk – mondta neki izgatottan.
A férfi úgy döntött, nem érdemes tovább rágódnia a dolgon; Renesmee vele van jóban-rosszban, és csak ez számít.
A csomagjaikat szerencsére elég gyorsan megkapták, aztán kutatni kezdték a népes családot a váróterem tömegében. De nem láttak senkit.
- Szerinted elfelejtették, hogy ma jövünk? – kérdezte Nessie szemöldökráncolva.
- Nem hiszem – rázta a fejét Jacob, aztán halkan hozzátette –, a vámpírok nem felejtenek.
Várakozón nézelődtek tovább a csarnok emberseregében, mikor az alacsony, fekete hajú nő eléjük toppant.
- Csakhogy megvagytok! – ölelte meg gyorsan mindkettőjüket. – Már kezdtem azt hinni, hogy még jobban meghosszabbítottátok a mézesheteket.
- Nem, nem, azért vágytunk már haza – nyugtatta meg Nessie.
- Egy nagyon kicsit – tette hozzá a férfi. – Különben meg, nagyobbra kellett volna nőni, és akkor kilátszanál a tömegből – nézett Alice-re pimaszul mosolyogva.
- Hé, le lehet szállni a magasságomról! Nem mindenkit nyújtanak az esőn.
- Alice, hol vannak a többiek? – kémlelte tovább kitartóan Renesmee a hömpölygő emberáradatot.
- Csak én jöttem. A család otthon vár minket, még… akadt egy kis dolgunk. De mire hazaérünk, mindenki ott lesz.
Gyorsan bepakolták a csomagokat Alice sárga Porschéjébe, aztán már indultak is. A vámpír nő a szokásos villámsebes tempóban vezetett, így hamar odaértek a nagy, fehér házhoz.
Mikor kiszálltak a kocsiból, az egész Cullen-család várt már rájuk az ajtóban.
Bella pár lépéssel a lánya előtt termett, és szorosan megölelte őt.
- Nessie, drágám, milyen volt a nászút? – jött eléjük Rosalie is.
- Élvezetes… – mosolygott rá Renesmee a szőke hajú nőre. – És igazad volt: rá lehet kapni a dologra.
Emmett eddig csak az ajtóból figyelte somolyogva a társaságot, de most ő is közelebb ment.
- És ugye üres a bőröndöd, nagylány? – kérdezte kajánul vigyorogva.
- Hát, nem teljesen. Sajnos pár darabot nem tudtunk használni – felelte Nessie. – Nem volt jó a méret.
- Csak nem lötyögött?
- Nem, túl kicsi volt.
Emmett akart még valamit mondani, de elnémult a döbbenettől.
- Nem azt mondtad, hogy normál méretűt nem is vettél, csak extrákat? – kérdezte tőle Rosie.
- De…
A nő csodálkozva nézett végig Jake-en.
- Hű, hát akkor…
- Gyerekek, viselkedjetek! – szólt rájuk Esme, amikor látta, hogy Edward arca kezd nagyon elborulni. – Arról meséljetek inkább, hogy hogy tetszett a sziget?!
- Jaj, meseszép – vitte továbbra is Nessie a szót. – Ne aggódj, nagyi, nem csináltunk túl nagy pusztítást – nyugtatta mosolyogva a nőt. – És az élővilágra is vigyáztunk. Átmentünk vadászni a kontinensre.
- Nem megyünk be a házba? – szólalt meg végre Jacob is.
- Nem bizony. Van egy kis meglepetésünk nektek – válaszolta Carlisle. – Az igazi nászajándék a családtól. Kövessetek!
A vámpírok gyorsan beszaladtak az erdőbe, és Jake is átváltozott, majd felvette a hátára a lányt. Rövid idő múlva már a quileute határvonalnál voltak.
A farkas megtorpant, és figyelmeztetően vakkantott egyet.
- Ne aggódj, kaptunk engedélyt Samtől, hogy egy darabig átjöhessünk! – nyugtatta meg Jasper.
A következő kanyar után a fák mögött már láthatóvá vált a kis mesterséges tisztás, a közepén kiemelkedő faházacskával.
Renesmee lecsúszott a hatalmas állat hátáról, és ámulva sétált közelebb. Pár pillanat múlva a már visszaváltozott férfi is csatlakozott hozzá.
- Ez…ez… – Nessie nem talált szavakat.
- Az új közös otthonotok – vigyorgott Alice. – Egyeztettünk a falkával, hogy hol lenne a legjobb helyen, és végül emellett döntöttünk.
Az ifjú pár nem hitt a szemének. A házikó nem volt ugyan nagy, de annál gyönyörűbben festett. A külseje fél farönkökkel volt borítva, így szinte tökéletesen beleolvadt a környezetébe.
- És itt még mi is meglátogathatunk titeket – tette hozzá Bella.
- Ez csodálatos – mondta Jake még mindig hitetlenkedve, aztán gyorsan megölelte anyósát. – Nagyon… nagyon szépen köszönjük.
- Ugyan már, semmiség – válaszolta neki Edward. – Gondoltuk, nem akartok majd a mi nyakunkon lógni, és Billynél sincs túl sok hely. Ráadásul oda nekünk is bajos lett volna néha elmenni.
- Nézzétek meg belülről is! – húzta őket Alice maga után.
A ház nagyon tágas volt, és bent is minden fából készült. A nappali és a konyha egy légtérben volt, de egy hatalmas pult választotta ketté.
- Ezen kívül még van egy hálószoba és egy fürdő. Meg persze a gardrób – magyarázta Esme. – Viszont felfele bővíthető, úgyhogy ha érkeznek majd a gyerekek, lesz nekik is hely.
Renesmee hatalmas mosollyal az arcán nézett körül az új otthonában, aztán gyorsan átszaladt a hálóba, hogy azt is megcsodálhassa.
Jacob még a nappaliban maradt. Lelki szemei előtt már látta, hogy melyik helyen hogy fogja szeretni a feleségét. Látta, ahogy Nessie a konyhapulton ülve magába fogadja; ahogy a kandalló előtti szőrmén szeretkeznek….
- Jake, kérlek… – szakította ki Edward hangja az erotikus képből.
- Bocsi! – nézett rá bűnbánó arccal. – Igyekszem kordában tartani az elmém, ígérem!
De ahogy bepillantott a csupa márvány fürdőbe, megint elszabadult a fantáziája.
- Na jó, azt hiszem, ideje magára hagynunk az ifjú párt – mondta a vöröses hajú férfi frusztráltan, miközben elindult kifelé a házból. – Hadd élvezzék az ajándékukat!
- Azt hiszem, elég jól tűri – nézett Bella mosolyogva a férje után.
- Igen – bólintott Jacob –, végül is nem tépte le a fejem.
- Az is valami.
A nő kisietett a házból a férje után, aztán a többi vámpír is távozott.
- Jó szórakozást! – intett még nekik Emmett vigyorogva.
Mikor kettesben maradtak, Nessie kíváncsian nézett rá.
- Mitől akadt apa már megint ki?
- Hát, biztos nem jó úgy látni a lányát, ahogy elképzeltelek.
- Oh, szegényke… az én fejemben hasonlókat láthatott – kuncogta Renesmee, aztán közelebb lépett hozzá, és végigsimított a mellkasán.
- És pontosan hogy is képzeltél el? – búgta neki.
- Először is sokkal kevesebb ruhában.
Lassan kezdte vetkőztetni a lányt. Kibújtatta a sötét színű blúzból és a fekete, virágmintás szoknyából.
- Ez így már kezd hasonlítani.
Szenvedélyesen csókolta meg élete értelmét, miközben felültette az épp megfelelő magasságú konyhapultra…
Másnap hajnalban kimerülten dőltek be a hatalmas franciaágyba.
- Azt hiszem, soha többet nem fogok tudni itthon úgy főzni, hogy ne legyenek piszkos gondolataim – nézett a lány mosolyogva a férjére, miközben még mindig levegő után kapkodott.
- Szerinted a ház minden zugában szeretkeztünk már?
Nessie elgondolkodva kémlelte a plafont.
- Azt hiszem, igen. Miért?
- Mert akkor végre aludhatnánk egy kicsit – válaszolta a férfi nevetve.
Renesmee odagömbölyödött az oldalához, és hagyta, hogy magával ragadja az álom.
Késő délután lett, mire a lány felébredt. A bágyadt napsugár próbálkozott beragyogni a sűrű lombkoronájú fák között a faház széles ablakain, de csak néha sikerült neki.
Nessie kissé kábultan nyitogatta a szemét, próbálva kipislogni az álom utolsó foszlányait. Jacob még békésen szuszogott mellette.
Amikor sikerült végre a külső világra fókuszálni, a férfit kezdte figyelni. Nézte a kisimult arcát, az alvás közben kissé elnyílt, csókolnivaló száját, a rézbőrű, tökéletes testét. Hihetetlennek tűnt számára, hogy ez a megtestesült csoda az övé… egyedül az övé. És örökre az is marad.
Jake lassan kezdett ébredezni a fürkésző pillantás alatt. Mikor észrevette, hogy a lány őt nézi, féloldalasan rámosolygott.
- Jó reggelt! Vagyis… milyen napszak van?
Renesmee halkan kuncogott.
- Délután. Épp ideje volt már felkelnünk. Mi lesz a ma esti program? – kérdezte kacéran.
- Hát, arra gondoltam, hogy egy kicsit pihenhetnénk.
- De… hisz most aludtunk – értetlenkedett Nessie.
- Úgy értem, hogy a mai napot ne kizárólag egymás társaságába töltsük az ágyban.
- Oh, vagy úgy! Hmmm… nem tetszik az ötlet, de legyen – vigyorgott a lány.
- Meglátogathatnánk a falkát. Biztos nagyon kíváncsiak már, hogy mi van velünk, na meg…
- Jake, nem kell magyarázkodnod. Én is szeretek a csapattal lógni. Kedvelem őket, sőt némelyikük olyan, mintha a családom tagja lenne.
- Örülök, hogy az én barátaim a te barátaid is – ölelte át Renesmee-t. – Gyorsan rácsörgök Samre, hogy szóljon a többieknek is.
Jacob egy mozdulattal kiugrott az ágyból, és még úgy, pucéran kisétált a nappaliba a telefonhoz.
Nessie lélegzete egy pillanatra kihagyott, ahogy végignézett a meztelen, izmos háton, a formás fenéken.
- Biztos nem akarsz mégis itthon maradni?
A férfi visszafordult az ajtóból, és széles mosolyt villantott rá.
- Ma kimozdulunk, ha törik, ha szakad!
- Jól van na, értettem. Akkor felkelek én is.
Ő is kimászott a párnák közül, és a férje után sietett a konyhába.
- Akkor este… – most Jake lélegzete hagyott ki, ahogy meglátta a szintén ruhátlan lányt – …találkozunk.
Gyorsan letette a kagylót, és Nessie felé indult, aki már a hűtőben keresgélt valami ennivaló után.
- Te mit csinálsz? – kérdezte döbbenten.
- Gondoltam, biztos éhes vagy. Összedobok valamit.
- És nem akarsz előtte felöltözni?
- Oh, nem terveztem.
- Egy óra múlva jelenésünk van Saméknél. Emily már nagyon nehezen mozog, úgyhogy náluk gyűlünk össze – bámulta merőn a lányt.
- Az elég sok idő még – lépett közelebb Nessie.
- Hát, talán belefér – mondta Jake fojtott hangon, és már ölelte is a karcsú testet.
Másfél óra múlva kicsit ziláltan érkeztek meg Sam házába.
- Csakhogy ideértetek! – kiáltott nekik oda Emily a kanapéról. – El sem tudtuk képzelni, hol vagytok már.
- De, el tudtuk – vetette közbe Paul szemtelenül rájuk vigyorogva.
- Viselkedj, vagy megint a padlón alszol – pirított rá Rachel.
Nessie elmosolyodott a szerelmesen civakodó pároson, aztán lehuppant a már igencsak kigömbölyödött nő mellé, és féloldalasan átölelte.
- Hogy vagy, Emily?
- Fáradtan. A picurka egyre nagyobb, és én egyre nehezebben viselem. De már csak egy kis idő, és kint lesz – simogatta meg dudorodó hasát a nő. – Viszont most te mesélj! Milyen volt a nászút?
- Öhmmm… hát… – Renesmee kereste a szavakat, de lehetetlen volt megfelelőt találni arra a gyönyörű, mámoros időre, amit a szigeten töltöttek.
Érezte, hogy az emlékek hatására rózsaszín pír önti el.
- Nem kell mondanod semmit, minden az arcodra van írva.
- Hát… tényleg nagyon jó volt – mosolyodott el szégyenlősen.
- És hogy tetszik a ház?
- Gyönyörű. És nagyon otthonos. Gondolom, a te kezed is benne van a dologban?!
- Természetesen. Alice mindenben kikérte a véleményem.
- Ennyire összemelegedtetek? – csodálkozott el a lány.
- Kedvelem őt, akármennyire kis hiperaktív is – nevetett rá Emily.
Ekkor Sam és Jake lépett oda hozzájuk. A férfi leült Nessie mellé, míg a leendő apuka odatérdelt a feleségéhez, és egy lágy csókot nyomott a hasára.
A lány elérzékenyülve nézte a jelenetet, miközben azon gondolkozott, hogy vajon Jacob milyen lesz, ha ő lesz állapotos. Már előre félt tőle, hogy éppen úgy, mint Sam, a széltől is óvni akarja majd.
Pár nap múlva, egy késő délelőtt Jake rontott be hirtelen a fakunyhóba. Nessie érdeklődve kapta fel a fejét az ebédkészítésből.
- Mi történt?
- Megvan a baba! Megszületett!
- Tényleg?
A lány gyorsan elzárta a tűzhelyet, és otthagyta a félkész ételt.
- Cipőt húzok, és mehetünk is.
- Rendben, siess! – mosolygott a hevességén a férfi.
Pár perc alatt odaértek a házhoz, ahol már ott várakozott a falka többi tagja is.
- Történt valami? – kérdezte Jacob aggódva Embryt.
- Sam nem akar beengedni minket. A bevésődés miatt…
- Hisz ez őrültség. Ha meg kell történnie, úgyis megtörténik. Mindegy, hogy most, vagy kicsit később.
- Ezt próbáld neki megmagyarázni.
A férfi fáradtan felsóhajtott.
- Sam, légy szíves, gyere ki! – kiáltott be neki. – Beszéljük meg!
Az ajtó hirtelen kicsapódott, és kilépett rajta a másik alfa.
- Na jó, bejöhet mindenki, de nagyon vigyázzatok magatokra!
A férfi mosolyából látszott, hogy megenyhült már. Valószínűleg rém büszke az újszülött lányára, és azt szeretné, ha mindenki megcsodálná – gondolta Jacob.
A farkasok és lenyomataik sorra besétáltak a házba. Emily a hálószobában feküdt, kezében egy rózsaszínbe bugyolált csomagot tartva. Az újdonsült anyuka kissé megviselt volt, a haja csapzott, de az arcán földöntúli boldogság ragyogott, ahogy a ráncos kis csöppséget nézte.
- Hadd mutassam be Camille Uley-t!
A nő átadta a babát Sam erős, biztonságos karjaiba, hogy a többiek is jól láthassák.
A kis Camille még igencsak vörös és gyűrött volt, de Nessie még így is gyönyörűnek találta.
A lány felnézett a többiekre, hogy vajon ők is így csodálják-e ezt az oly’ pici, fiatal kis lényt. Észrevette, hogy egyvalaki szemében mintha sokkal több áhítat lenne, mint a többiekében. Homlokráncolva kereste férje tekintetét, és mikor az ránézett, észrevétlenül az elvarázsolt farkas felé intett. Jacob pár pillanatig tanulmányozta az átszellemült arcot, aztán egy aprót bólintott.
Renesmee kiengedte az eddig benntartott levegőt, és hitetlenkedve rázta meg a fejét.
- Sam… megfoghatom egy pillanatra? – kérdezte a lány által eddig figyelt férfi.
Az alfa felnézett, és a mosoly egyből leolvadt az arcáról.
- Ugye nem… Seth, mondd, hogy nem…
- Sajnálom, ez tényleg nem az én hibám – nézte még mindig az újszülött kislányt. – Ezt nem lehet irányítani.
- Emily, kérlek, vedd át a kicsit! – szűrte a fogai között Sam, miközben a teste kezdett egyre jobban remegni.
- Drágám, nyugodj meg! Ne csinálj semmi meggondolatlanságot, kérlek! – próbálta nyugtatni a férjét, miközben megfogta Camille-t.
A férfi már indult volna Seth felé, de Jacob eléállt, és megragadta a karját.
- Gyere velem! – parancsolt rá.
- Ez nem a te dolgod, kölyök! Maradj ki belőle! – morgott vissza neki.
- Nem, Sam! Elmegyünk futni egyet! Ki kell szellőztetni a fejed!
Pár pillanatig farkasszemet néztek, aztán a férfi megadóan sóhajtott, és Jake-kel együtt kiment a házból.
Emily fáradt mosollyal nézte az új bevésődött farkast.
- Ne haragudj rá, csak túlságosan ki akarja sajátítani az egy szem kislányát. Tudtuk, vagy legalábbis sejtettük előre, hogy nagyon hamar a lenyomata lesz valakinek. De ha lenyugszik, majd belátja, hogy ez nem olyan szörnyű dolog.
- Ja, ingyen babyszitter – mondta gúnyosan Paul.
Rachel nem szólt egy szót sem, csak egy mérges pillantással jutalmazta férjét.
- Szeretnéd…? – nyújtotta Emily Seth felé a kicsit.
A férfi arca felragyogott, és óvatosan a karjaiba vette Camille-t.
- Szia, csepplány. Én Seth vagyok, a te nagy és erős védelmeződ – mondta neki átszellemülten. – Sokat fogsz majd látni, úgyhogy szokj hozzám.
A falka és a lenyomatok mosolyogva nézték, ahogy a férfi csak beszél és beszél a törékeny, újszülött babának, aki közben békésen elszenderedett a karjában.
Másnap reggel Nessie-t a telefon irritáló csörgése ébresztette. Kitámolygott a nappaliba, és felkapta a kagylót.
- Tessék!? – morogta bele.
- Szia, Nessie! Itt Leah, az Államok másik végéből.
Renesmee, ahogy meghallotta a nő hangját, rögtön felélénkült.
- Szia! Mi újság veled?
- Semmi különös, jól vagyok. Itt állandóan süt a nap, és tele van minden félmeztelen, izmos pasikkal. Szóval szuperül érzem magam.
- Akkor jó. Örülök, hogy tetszik ott.
- Viszont hallottam, hogy mit csinált Seth… Mekkora balek az öcsém!
- Ugyan már, a bevésődés nem olyan szörnyű dolog. Én már csak tudom, én is lenyomat vagyok.
- Na, de pont Sam épphogy megszületett lányát kellett elvarázsolnia?! – kuncogott a nő.
A hangján érezni lehetett egy kis gúnyos elégtételt.
- Ha legközelebb fia lesz, én tuti jó messzire elkerülöm!
- Hát, az esély megvan rá.
- Ugyan, Nessie! Ez még viccnek is rossz. Elég ironikus lenne, ha pont Sam fia vésne majd be.
- Hümm, a jövő kifürkészhetetlen.
Renesmee felnézett a konyhapultról, és az ajtóban meglátta a férjét, aki őt figyelte mosolyogva.
- Azért a bevésődés tényleg nem olyan rossz dolog…
A szeptember eleje, és azzal együtt az első egyetemi év már vészesen közeledett, de még mindig nem haladtak a pakolással. Nehéz volt eldönteni, hogy mit vigyenek magukkal, és mi maradjon otthon. Mert az a kis házikó mostanra az otthonukká vált.
A ruhák nagy részét már bepakolták, de a személyes tárgyakkal nem tudtak dűlőre jutni.
- Mi lenne, ha nem vinnénk semmit? – kérdezte Nessie sóhajtva.
- Hogyhogy semmit? – értetlenkedett a férfi.
- Semmi kacatot – magyarázta. – Majd idővel belakjuk az ottani lakást. Úgyis csak átmeneti hely lesz, amíg suliba járunk. Lenne benne pár kép, meg fotó, a többi cucc pedig itthon várna minket.
- Tetszik az ötlet – mosolygott Jacob.
- Gondoltam. Így nem kell tovább pakolásznod.
- Nem csak emiatt – somolygott, miközben közelebb lépett a lányhoz. – Ezek úgyis csak tárgyak. Az emlékeink azok, amik igazán fontosak.
- Oh, erről jut eszembe! Ugye nem akarsz nagy, összeborulós elköszönést?
- Nem, nem. Igazából a falkától már megvolt a búcsú az esküvő előtt. Az éppen elég volt.
- Rendben, mert én sem szeretnék ebből nagy eseményt csinálni. Nem a világ végére megyünk, és nem örökre.
- Jó. – A férfi elmerengett egy kicsit. – Pár nap, és indulunk. Szerinted nem lesz furcsa?
Nessie értetlen tekintetét látva bővebb magyarázatba fogott.
- Csak mi ketten leszünk, nekünk kell majd főzni, meg mindent rendben tartani.
- Aham, értem, mire gondolsz. Ez az egész olyan… felnőttes – mosolyodott el Renesmee. – Megkezdődik az igazi, közös, felnőtt életünk. Szerintem izgi lesz.
Gyorsan megcsókolta a férfit, aztán a háló felé indult.
- Akkor befejezettnek tekinthetjük a pakolást? – nézett vissza rá kacéran.
- Benne vagyok – válaszolta rekedtes hangon Jake, és utána sietett.
A tervezett indulás előestéjén Nessie már nagyon izgatott volt. Mintha csak Alice beleköltözött volna. Újra és újra ellenőrizte, hogy mindent elraktak-e, nem hagynak-e semmi lényegeset otthon.
Jacob egy idő után megelégelte a dolgot, és megpróbálta lecsillapítani a túlpörgött lányt.
- Nessie, egyetlenem, nyugi! Biztos vagyok benne, hogy mindent eltettél, de ha mégsem, majd utánunk küldik. Nem a világ végére megyünk, és nem örökre – idézte a lány pár nappal azelőtti szavait, miközben megölelte, ezzel is megakadályozva a további pakolászást.
- Igazad van – sóhajtotta Renesmee. – Csak olyan tétlennek érzem magam, ha nem csinálok semmit.
- Mit szólnál, ha átmennénk, és elköszönnénk Cullenéktől is. Azzal is telne az idő.
- Rendben – egyezett bele a lány. – És ha nem rohanunk, még több időt el tudunk verni.
A férfi rávillantott egy féloldalas mosolyt, aztán lassan sétálva elindultak.
Nessie-ben rengeteg emléket idézett fel az erdő számos pontja. Hiába, a memóriája legalább olyan éles volt, mint a vámpíroké. Emlékezett, melyik kidőlt fánál ülve beszélgettek Leah-val, majd elhaladtak a kis tisztás mellett, ahol a férfi először csókolta meg.
Mikor átértek a nagyházba, a Cullen-család már a verandán várta őket. Renesmee zavartan ment fel a lépcsőn. Nem tudta, hol, kinél kezdje a búcsúzkodást.
Edward valószínűleg kileste a gondolatait, mert a segítségére sietett, és elsőként lépett oda hozzá.
- Jó utat, és nagyon vigyázzatok magatokra! – ölelte meg szorosan a lányát. – Látod, csak sikerült elfogadnom.
- Büszke is vagyok rád, apa! De tényleg – mosolygott rá.
- Te pedig, farkasember… – fordult oda Jacobhoz. – Ha egy haja szála is meggörbül…
- Ne aggódj, az életemnél is jobban vigyázok rá. Ahogy azt te nagyon jól tudod.
- Tudom… de nem árt néha nyomatékosítani.
A két férfi gyorsan, fintorogva ölelte meg egymást.
Utána Bella lépett a lányához, hogy jól megszorongassa.
- Azért a tanulást is próbáljátok beszorítani a sok más kellemes időtöltés közé. Ha már egyetemre jártok – mosolygott Renesmee-re, majd Jake-et is megölelte.
Esme csak röviden búcsúzkodott tőlük; látszott rajta, hogyha képes lenne rá, már rég a könnyeit kellene törölgetni.
Carlisle viszont először a férfihez fordult.
- Ha bármi baj, vagy akár csak kérdésetek lenne, hívjatok nyugodtan! Nessie hajlamos halogatni, aztán meg túlreagálni a dolgokat.
Jasper közben már oda is lépett a vörös hajú lányhoz, aki addigra közel állt a síráshoz. A különleges képességével egy kis nyugalmat erőltetett rá. Nessie hálásan mosolygott fel a szőke férfira.
- Köszönöm, Jazz. Ez nagyon fog nekem hiányozni. És persze te magad is.
Jasper gyorsan megölelte, aztán kezet fogott Jacobbal.
- Vigyázz rá nagyon! Ő egy nagyon különleges lény…
- Tudom, és mindennél fontosabb számomra.
- Tudom – vigyorgott vissza.
Ekkor a hiperaktív kis manó lépett Jake elé.
- Érezzétek nagyon jól magatokat! – ölelte meg sután a magas férfit, és már ment volna tovább Nessie-hez, de egy kérdés megállította.
- Alice, ugye foglaltál repülőjegyet?
- Oh, majd elfelejtettem. Nem, nincs jegy… valami sokkal jobbat kaptok – pillantott mosolyogva Edwardra.
A vöröses hajú vámpír gyorsan kikapott valamit a zsebéből, és Jacob felé dobta. Ő reflexből elkapta a felé repülő tárgyat, aztán érdeklődve nézte meg.
Egy kulcstartó volt, rajta egy fém slusszkulccsal.
- Egy Volvo? – kérdezte döbbenten.
- A legújabb terepjáró. Még csak pár darab van forgalomban – magyarázta Edward vigyorogva. – Süvít, mint a szél.
- Kipróbáltad, mi?
- Nem bírtam kihagyni. Azért te ne repessz vele olyan nagyon durván, mint én.
- Majd próbálkozom.
Nessie a következő pillanatban a férfi nyakába ugrott.
- Köszi, apu! Ez olyan szuper ajándék.
- És vár még egy kis meglepetés a csomagtartóban is – lépett hozzá Rosalie.
- Az, amire gondolok?
- Igen, valószínűleg az.
- Kösz, Rose, hogy gondoskodtok rólunk – ölelte meg Renesmee mosolyogva.
A vámpírnő odalépett Jake-hez is, de túl természetellenesnek tűnt mindkettejük számára, hogy testi kontaktusba kerüljenek, így végül csak sután bólintottak egymásnak.
Emmett hirtelen felkapta a félvámpír lányt, és csontropogtatóan megölelgette.
- Aztán ne hozzatok szégyent rám! – lapogatta meg az alakváltó hátát is.
- Azért a lakás maradjon egyben! – nézett rájuk Esme összevont szemöldökkel.
- Ne aggódj, vigyázni fogunk rá. A sziget is sértetlen maradt.
- Nagyon hálás is vagyok érte – mosolygott melegen a nő.
- Mit szólnál, ha kipróbálnánk a járgányt? – pillantott Jake izgatottan a lányra.
Nessie fáradtan sóhajtott, aztán elmosolyodott.
- Jól van. Repíts haza, farkasom!
_@/"
Nos, nem bírtam ki!!! :) Olyan sok szép véleményt kaptam, hogy ihletmanó szárnyra kapott, kistündér lett belőle és lehetetlen volt elhallgattatni a fejemben. Szóval itt a következő fejezet, amit egy kis átvezetőnek szántam, de valahogy normál hosszúságú lett belőle.
Remélem, hogy tetszeni fog nektek ez a fejezet is, mert én eléggé bizonytalan vagyok benne, hogy milyen is lett.
A következő viszont most már tényleg csak az államvizsga után jön (hacsak nem kapok még több véleményt, és a manóm nem válik valami egészen új, még nem ismert lénnyé :), szóval írjatok bátran, hátha nem fogom kibírni írás nélkül).
A következő címe már megvan: Pictures - Képek. És egy nagyobb időszakot fog átölelni, hogy aztán kezdődhessen az izgiség :)
Na, most jöjjön a fejezet, jó olvasást hozzá! :)
Tizenharmadik fejezet – Farkastörvény
Alkonyodott éppen Seattle felhős ege alatt, amikor a repülőgép landolt. Nessie-t egy furcsa, édes-szomorú érzés fogta el; jó volt újra otthon lenni, hiányzott már neki a családja, de nagyon szívesen maradt volna a szigeten is. Az ott eltöltött kicsit több, mint egy hónap mesés volt. Bebarangolták az egész helyet, ismerték már minden kis szegletét, és mindegyikhez társult egy-egy forró emlék.
Jake-et hasonló érzések öntötték el, de őt már akkor, mikor Rióban felszálltak a gépre. Mostanra pedig a félsz kezdett eluralkodni rajta. A nászútjuk egy kis kitérő volt, ahol még nem néztek szembe a rideg ténnyel, hogy mostantól minden megváltozik. Kezdődik az ő igazi, túlságosan is valóságszagú életük. Ezelőtt sose beszéltek arról, hogy hogyan is lesz tovább, hisz az esküvő előtt a szervezéssel voltak elfoglalva, a szigeten pedig jobb dolguk is akadt. De most elemi erővel terítette le a tudat, hogy nem terveztek el semmit. Fogalma sem volt róla, hogy esténként hol fogják álomra hajtani a fejüket, és hol fognak ébredni reggelente.
A lány, mintha csak érezte volna vívódását, megszorította a kezét, és mosolyogva felé fordult.
- Nemsokára otthon leszünk – mondta neki izgatottan.
A férfi úgy döntött, nem érdemes tovább rágódnia a dolgon; Renesmee vele van jóban-rosszban, és csak ez számít.
A csomagjaikat szerencsére elég gyorsan megkapták, aztán kutatni kezdték a népes családot a váróterem tömegében. De nem láttak senkit.
- Szerinted elfelejtették, hogy ma jövünk? – kérdezte Nessie szemöldökráncolva.
- Nem hiszem – rázta a fejét Jacob, aztán halkan hozzátette –, a vámpírok nem felejtenek.
Várakozón nézelődtek tovább a csarnok emberseregében, mikor az alacsony, fekete hajú nő eléjük toppant.
- Csakhogy megvagytok! – ölelte meg gyorsan mindkettőjüket. – Már kezdtem azt hinni, hogy még jobban meghosszabbítottátok a mézesheteket.
- Nem, nem, azért vágytunk már haza – nyugtatta meg Nessie.
- Egy nagyon kicsit – tette hozzá a férfi. – Különben meg, nagyobbra kellett volna nőni, és akkor kilátszanál a tömegből – nézett Alice-re pimaszul mosolyogva.
- Hé, le lehet szállni a magasságomról! Nem mindenkit nyújtanak az esőn.
- Alice, hol vannak a többiek? – kémlelte tovább kitartóan Renesmee a hömpölygő emberáradatot.
- Csak én jöttem. A család otthon vár minket, még… akadt egy kis dolgunk. De mire hazaérünk, mindenki ott lesz.
Gyorsan bepakolták a csomagokat Alice sárga Porschéjébe, aztán már indultak is. A vámpír nő a szokásos villámsebes tempóban vezetett, így hamar odaértek a nagy, fehér házhoz.
Mikor kiszálltak a kocsiból, az egész Cullen-család várt már rájuk az ajtóban.
Bella pár lépéssel a lánya előtt termett, és szorosan megölelte őt.
- Nessie, drágám, milyen volt a nászút? – jött eléjük Rosalie is.
- Élvezetes… – mosolygott rá Renesmee a szőke hajú nőre. – És igazad volt: rá lehet kapni a dologra.
Emmett eddig csak az ajtóból figyelte somolyogva a társaságot, de most ő is közelebb ment.
- És ugye üres a bőröndöd, nagylány? – kérdezte kajánul vigyorogva.
- Hát, nem teljesen. Sajnos pár darabot nem tudtunk használni – felelte Nessie. – Nem volt jó a méret.
- Csak nem lötyögött?
- Nem, túl kicsi volt.
Emmett akart még valamit mondani, de elnémult a döbbenettől.
- Nem azt mondtad, hogy normál méretűt nem is vettél, csak extrákat? – kérdezte tőle Rosie.
- De…
A nő csodálkozva nézett végig Jake-en.
- Hű, hát akkor…
- Gyerekek, viselkedjetek! – szólt rájuk Esme, amikor látta, hogy Edward arca kezd nagyon elborulni. – Arról meséljetek inkább, hogy hogy tetszett a sziget?!
- Jaj, meseszép – vitte továbbra is Nessie a szót. – Ne aggódj, nagyi, nem csináltunk túl nagy pusztítást – nyugtatta mosolyogva a nőt. – És az élővilágra is vigyáztunk. Átmentünk vadászni a kontinensre.
- Nem megyünk be a házba? – szólalt meg végre Jacob is.
- Nem bizony. Van egy kis meglepetésünk nektek – válaszolta Carlisle. – Az igazi nászajándék a családtól. Kövessetek!
A vámpírok gyorsan beszaladtak az erdőbe, és Jake is átváltozott, majd felvette a hátára a lányt. Rövid idő múlva már a quileute határvonalnál voltak.
A farkas megtorpant, és figyelmeztetően vakkantott egyet.
- Ne aggódj, kaptunk engedélyt Samtől, hogy egy darabig átjöhessünk! – nyugtatta meg Jasper.
A következő kanyar után a fák mögött már láthatóvá vált a kis mesterséges tisztás, a közepén kiemelkedő faházacskával.
Renesmee lecsúszott a hatalmas állat hátáról, és ámulva sétált közelebb. Pár pillanat múlva a már visszaváltozott férfi is csatlakozott hozzá.
- Ez…ez… – Nessie nem talált szavakat.
- Az új közös otthonotok – vigyorgott Alice. – Egyeztettünk a falkával, hogy hol lenne a legjobb helyen, és végül emellett döntöttünk.
Az ifjú pár nem hitt a szemének. A házikó nem volt ugyan nagy, de annál gyönyörűbben festett. A külseje fél farönkökkel volt borítva, így szinte tökéletesen beleolvadt a környezetébe.
- És itt még mi is meglátogathatunk titeket – tette hozzá Bella.
- Ez csodálatos – mondta Jake még mindig hitetlenkedve, aztán gyorsan megölelte anyósát. – Nagyon… nagyon szépen köszönjük.
- Ugyan már, semmiség – válaszolta neki Edward. – Gondoltuk, nem akartok majd a mi nyakunkon lógni, és Billynél sincs túl sok hely. Ráadásul oda nekünk is bajos lett volna néha elmenni.
- Nézzétek meg belülről is! – húzta őket Alice maga után.
A ház nagyon tágas volt, és bent is minden fából készült. A nappali és a konyha egy légtérben volt, de egy hatalmas pult választotta ketté.
- Ezen kívül még van egy hálószoba és egy fürdő. Meg persze a gardrób – magyarázta Esme. – Viszont felfele bővíthető, úgyhogy ha érkeznek majd a gyerekek, lesz nekik is hely.
Renesmee hatalmas mosollyal az arcán nézett körül az új otthonában, aztán gyorsan átszaladt a hálóba, hogy azt is megcsodálhassa.
Jacob még a nappaliban maradt. Lelki szemei előtt már látta, hogy melyik helyen hogy fogja szeretni a feleségét. Látta, ahogy Nessie a konyhapulton ülve magába fogadja; ahogy a kandalló előtti szőrmén szeretkeznek….
- Jake, kérlek… – szakította ki Edward hangja az erotikus képből.
- Bocsi! – nézett rá bűnbánó arccal. – Igyekszem kordában tartani az elmém, ígérem!
De ahogy bepillantott a csupa márvány fürdőbe, megint elszabadult a fantáziája.
- Na jó, azt hiszem, ideje magára hagynunk az ifjú párt – mondta a vöröses hajú férfi frusztráltan, miközben elindult kifelé a házból. – Hadd élvezzék az ajándékukat!
- Azt hiszem, elég jól tűri – nézett Bella mosolyogva a férje után.
- Igen – bólintott Jacob –, végül is nem tépte le a fejem.
- Az is valami.
A nő kisietett a házból a férje után, aztán a többi vámpír is távozott.
- Jó szórakozást! – intett még nekik Emmett vigyorogva.
Mikor kettesben maradtak, Nessie kíváncsian nézett rá.
- Mitől akadt apa már megint ki?
- Hát, biztos nem jó úgy látni a lányát, ahogy elképzeltelek.
- Oh, szegényke… az én fejemben hasonlókat láthatott – kuncogta Renesmee, aztán közelebb lépett hozzá, és végigsimított a mellkasán.
- És pontosan hogy is képzeltél el? – búgta neki.
- Először is sokkal kevesebb ruhában.
Lassan kezdte vetkőztetni a lányt. Kibújtatta a sötét színű blúzból és a fekete, virágmintás szoknyából.
- Ez így már kezd hasonlítani.
Szenvedélyesen csókolta meg élete értelmét, miközben felültette az épp megfelelő magasságú konyhapultra…
Másnap hajnalban kimerülten dőltek be a hatalmas franciaágyba.
- Azt hiszem, soha többet nem fogok tudni itthon úgy főzni, hogy ne legyenek piszkos gondolataim – nézett a lány mosolyogva a férjére, miközben még mindig levegő után kapkodott.
- Szerinted a ház minden zugában szeretkeztünk már?
Nessie elgondolkodva kémlelte a plafont.
- Azt hiszem, igen. Miért?
- Mert akkor végre aludhatnánk egy kicsit – válaszolta a férfi nevetve.
Renesmee odagömbölyödött az oldalához, és hagyta, hogy magával ragadja az álom.
Késő délután lett, mire a lány felébredt. A bágyadt napsugár próbálkozott beragyogni a sűrű lombkoronájú fák között a faház széles ablakain, de csak néha sikerült neki.
Nessie kissé kábultan nyitogatta a szemét, próbálva kipislogni az álom utolsó foszlányait. Jacob még békésen szuszogott mellette.
Amikor sikerült végre a külső világra fókuszálni, a férfit kezdte figyelni. Nézte a kisimult arcát, az alvás közben kissé elnyílt, csókolnivaló száját, a rézbőrű, tökéletes testét. Hihetetlennek tűnt számára, hogy ez a megtestesült csoda az övé… egyedül az övé. És örökre az is marad.
Jake lassan kezdett ébredezni a fürkésző pillantás alatt. Mikor észrevette, hogy a lány őt nézi, féloldalasan rámosolygott.
- Jó reggelt! Vagyis… milyen napszak van?
Renesmee halkan kuncogott.
- Délután. Épp ideje volt már felkelnünk. Mi lesz a ma esti program? – kérdezte kacéran.
- Hát, arra gondoltam, hogy egy kicsit pihenhetnénk.
- De… hisz most aludtunk – értetlenkedett Nessie.
- Úgy értem, hogy a mai napot ne kizárólag egymás társaságába töltsük az ágyban.
- Oh, vagy úgy! Hmmm… nem tetszik az ötlet, de legyen – vigyorgott a lány.
- Meglátogathatnánk a falkát. Biztos nagyon kíváncsiak már, hogy mi van velünk, na meg…
- Jake, nem kell magyarázkodnod. Én is szeretek a csapattal lógni. Kedvelem őket, sőt némelyikük olyan, mintha a családom tagja lenne.
- Örülök, hogy az én barátaim a te barátaid is – ölelte át Renesmee-t. – Gyorsan rácsörgök Samre, hogy szóljon a többieknek is.
Jacob egy mozdulattal kiugrott az ágyból, és még úgy, pucéran kisétált a nappaliba a telefonhoz.
Nessie lélegzete egy pillanatra kihagyott, ahogy végignézett a meztelen, izmos háton, a formás fenéken.
- Biztos nem akarsz mégis itthon maradni?
A férfi visszafordult az ajtóból, és széles mosolyt villantott rá.
- Ma kimozdulunk, ha törik, ha szakad!
- Jól van na, értettem. Akkor felkelek én is.
Ő is kimászott a párnák közül, és a férje után sietett a konyhába.
- Akkor este… – most Jake lélegzete hagyott ki, ahogy meglátta a szintén ruhátlan lányt – …találkozunk.
Gyorsan letette a kagylót, és Nessie felé indult, aki már a hűtőben keresgélt valami ennivaló után.
- Te mit csinálsz? – kérdezte döbbenten.
- Gondoltam, biztos éhes vagy. Összedobok valamit.
- És nem akarsz előtte felöltözni?
- Oh, nem terveztem.
- Egy óra múlva jelenésünk van Saméknél. Emily már nagyon nehezen mozog, úgyhogy náluk gyűlünk össze – bámulta merőn a lányt.
- Az elég sok idő még – lépett közelebb Nessie.
- Hát, talán belefér – mondta Jake fojtott hangon, és már ölelte is a karcsú testet.
Másfél óra múlva kicsit ziláltan érkeztek meg Sam házába.
- Csakhogy ideértetek! – kiáltott nekik oda Emily a kanapéról. – El sem tudtuk képzelni, hol vagytok már.
- De, el tudtuk – vetette közbe Paul szemtelenül rájuk vigyorogva.
- Viselkedj, vagy megint a padlón alszol – pirított rá Rachel.
Nessie elmosolyodott a szerelmesen civakodó pároson, aztán lehuppant a már igencsak kigömbölyödött nő mellé, és féloldalasan átölelte.
- Hogy vagy, Emily?
- Fáradtan. A picurka egyre nagyobb, és én egyre nehezebben viselem. De már csak egy kis idő, és kint lesz – simogatta meg dudorodó hasát a nő. – Viszont most te mesélj! Milyen volt a nászút?
- Öhmmm… hát… – Renesmee kereste a szavakat, de lehetetlen volt megfelelőt találni arra a gyönyörű, mámoros időre, amit a szigeten töltöttek.
Érezte, hogy az emlékek hatására rózsaszín pír önti el.
- Nem kell mondanod semmit, minden az arcodra van írva.
- Hát… tényleg nagyon jó volt – mosolyodott el szégyenlősen.
- És hogy tetszik a ház?
- Gyönyörű. És nagyon otthonos. Gondolom, a te kezed is benne van a dologban?!
- Természetesen. Alice mindenben kikérte a véleményem.
- Ennyire összemelegedtetek? – csodálkozott el a lány.
- Kedvelem őt, akármennyire kis hiperaktív is – nevetett rá Emily.
Ekkor Sam és Jake lépett oda hozzájuk. A férfi leült Nessie mellé, míg a leendő apuka odatérdelt a feleségéhez, és egy lágy csókot nyomott a hasára.
A lány elérzékenyülve nézte a jelenetet, miközben azon gondolkozott, hogy vajon Jacob milyen lesz, ha ő lesz állapotos. Már előre félt tőle, hogy éppen úgy, mint Sam, a széltől is óvni akarja majd.
--*-*--
Pár nap múlva, egy késő délelőtt Jake rontott be hirtelen a fakunyhóba. Nessie érdeklődve kapta fel a fejét az ebédkészítésből.
- Mi történt?
- Megvan a baba! Megszületett!
- Tényleg?
A lány gyorsan elzárta a tűzhelyet, és otthagyta a félkész ételt.
- Cipőt húzok, és mehetünk is.
- Rendben, siess! – mosolygott a hevességén a férfi.
Pár perc alatt odaértek a házhoz, ahol már ott várakozott a falka többi tagja is.
- Történt valami? – kérdezte Jacob aggódva Embryt.
- Sam nem akar beengedni minket. A bevésődés miatt…
- Hisz ez őrültség. Ha meg kell történnie, úgyis megtörténik. Mindegy, hogy most, vagy kicsit később.
- Ezt próbáld neki megmagyarázni.
A férfi fáradtan felsóhajtott.
- Sam, légy szíves, gyere ki! – kiáltott be neki. – Beszéljük meg!
Az ajtó hirtelen kicsapódott, és kilépett rajta a másik alfa.
- Na jó, bejöhet mindenki, de nagyon vigyázzatok magatokra!
A férfi mosolyából látszott, hogy megenyhült már. Valószínűleg rém büszke az újszülött lányára, és azt szeretné, ha mindenki megcsodálná – gondolta Jacob.
A farkasok és lenyomataik sorra besétáltak a házba. Emily a hálószobában feküdt, kezében egy rózsaszínbe bugyolált csomagot tartva. Az újdonsült anyuka kissé megviselt volt, a haja csapzott, de az arcán földöntúli boldogság ragyogott, ahogy a ráncos kis csöppséget nézte.
- Hadd mutassam be Camille Uley-t!
A nő átadta a babát Sam erős, biztonságos karjaiba, hogy a többiek is jól láthassák.
A kis Camille még igencsak vörös és gyűrött volt, de Nessie még így is gyönyörűnek találta.
A lány felnézett a többiekre, hogy vajon ők is így csodálják-e ezt az oly’ pici, fiatal kis lényt. Észrevette, hogy egyvalaki szemében mintha sokkal több áhítat lenne, mint a többiekében. Homlokráncolva kereste férje tekintetét, és mikor az ránézett, észrevétlenül az elvarázsolt farkas felé intett. Jacob pár pillanatig tanulmányozta az átszellemült arcot, aztán egy aprót bólintott.
Renesmee kiengedte az eddig benntartott levegőt, és hitetlenkedve rázta meg a fejét.
- Sam… megfoghatom egy pillanatra? – kérdezte a lány által eddig figyelt férfi.
Az alfa felnézett, és a mosoly egyből leolvadt az arcáról.
- Ugye nem… Seth, mondd, hogy nem…
- Sajnálom, ez tényleg nem az én hibám – nézte még mindig az újszülött kislányt. – Ezt nem lehet irányítani.
- Emily, kérlek, vedd át a kicsit! – szűrte a fogai között Sam, miközben a teste kezdett egyre jobban remegni.
- Drágám, nyugodj meg! Ne csinálj semmi meggondolatlanságot, kérlek! – próbálta nyugtatni a férjét, miközben megfogta Camille-t.
A férfi már indult volna Seth felé, de Jacob eléállt, és megragadta a karját.
- Gyere velem! – parancsolt rá.
- Ez nem a te dolgod, kölyök! Maradj ki belőle! – morgott vissza neki.
- Nem, Sam! Elmegyünk futni egyet! Ki kell szellőztetni a fejed!
Pár pillanatig farkasszemet néztek, aztán a férfi megadóan sóhajtott, és Jake-kel együtt kiment a házból.
Emily fáradt mosollyal nézte az új bevésődött farkast.
- Ne haragudj rá, csak túlságosan ki akarja sajátítani az egy szem kislányát. Tudtuk, vagy legalábbis sejtettük előre, hogy nagyon hamar a lenyomata lesz valakinek. De ha lenyugszik, majd belátja, hogy ez nem olyan szörnyű dolog.
- Ja, ingyen babyszitter – mondta gúnyosan Paul.
Rachel nem szólt egy szót sem, csak egy mérges pillantással jutalmazta férjét.
- Szeretnéd…? – nyújtotta Emily Seth felé a kicsit.
A férfi arca felragyogott, és óvatosan a karjaiba vette Camille-t.
- Szia, csepplány. Én Seth vagyok, a te nagy és erős védelmeződ – mondta neki átszellemülten. – Sokat fogsz majd látni, úgyhogy szokj hozzám.
A falka és a lenyomatok mosolyogva nézték, ahogy a férfi csak beszél és beszél a törékeny, újszülött babának, aki közben békésen elszenderedett a karjában.
Másnap reggel Nessie-t a telefon irritáló csörgése ébresztette. Kitámolygott a nappaliba, és felkapta a kagylót.
- Tessék!? – morogta bele.
- Szia, Nessie! Itt Leah, az Államok másik végéből.
Renesmee, ahogy meghallotta a nő hangját, rögtön felélénkült.
- Szia! Mi újság veled?
- Semmi különös, jól vagyok. Itt állandóan süt a nap, és tele van minden félmeztelen, izmos pasikkal. Szóval szuperül érzem magam.
- Akkor jó. Örülök, hogy tetszik ott.
- Viszont hallottam, hogy mit csinált Seth… Mekkora balek az öcsém!
- Ugyan már, a bevésődés nem olyan szörnyű dolog. Én már csak tudom, én is lenyomat vagyok.
- Na, de pont Sam épphogy megszületett lányát kellett elvarázsolnia?! – kuncogott a nő.
A hangján érezni lehetett egy kis gúnyos elégtételt.
- Ha legközelebb fia lesz, én tuti jó messzire elkerülöm!
- Hát, az esély megvan rá.
- Ugyan, Nessie! Ez még viccnek is rossz. Elég ironikus lenne, ha pont Sam fia vésne majd be.
- Hümm, a jövő kifürkészhetetlen.
Renesmee felnézett a konyhapultról, és az ajtóban meglátta a férjét, aki őt figyelte mosolyogva.
- Azért a bevésődés tényleg nem olyan rossz dolog…
--*-*--
A szeptember eleje, és azzal együtt az első egyetemi év már vészesen közeledett, de még mindig nem haladtak a pakolással. Nehéz volt eldönteni, hogy mit vigyenek magukkal, és mi maradjon otthon. Mert az a kis házikó mostanra az otthonukká vált.
A ruhák nagy részét már bepakolták, de a személyes tárgyakkal nem tudtak dűlőre jutni.
- Mi lenne, ha nem vinnénk semmit? – kérdezte Nessie sóhajtva.
- Hogyhogy semmit? – értetlenkedett a férfi.
- Semmi kacatot – magyarázta. – Majd idővel belakjuk az ottani lakást. Úgyis csak átmeneti hely lesz, amíg suliba járunk. Lenne benne pár kép, meg fotó, a többi cucc pedig itthon várna minket.
- Tetszik az ötlet – mosolygott Jacob.
- Gondoltam. Így nem kell tovább pakolásznod.
- Nem csak emiatt – somolygott, miközben közelebb lépett a lányhoz. – Ezek úgyis csak tárgyak. Az emlékeink azok, amik igazán fontosak.
- Oh, erről jut eszembe! Ugye nem akarsz nagy, összeborulós elköszönést?
- Nem, nem. Igazából a falkától már megvolt a búcsú az esküvő előtt. Az éppen elég volt.
- Rendben, mert én sem szeretnék ebből nagy eseményt csinálni. Nem a világ végére megyünk, és nem örökre.
- Jó. – A férfi elmerengett egy kicsit. – Pár nap, és indulunk. Szerinted nem lesz furcsa?
Nessie értetlen tekintetét látva bővebb magyarázatba fogott.
- Csak mi ketten leszünk, nekünk kell majd főzni, meg mindent rendben tartani.
- Aham, értem, mire gondolsz. Ez az egész olyan… felnőttes – mosolyodott el Renesmee. – Megkezdődik az igazi, közös, felnőtt életünk. Szerintem izgi lesz.
Gyorsan megcsókolta a férfit, aztán a háló felé indult.
- Akkor befejezettnek tekinthetjük a pakolást? – nézett vissza rá kacéran.
- Benne vagyok – válaszolta rekedtes hangon Jake, és utána sietett.
A tervezett indulás előestéjén Nessie már nagyon izgatott volt. Mintha csak Alice beleköltözött volna. Újra és újra ellenőrizte, hogy mindent elraktak-e, nem hagynak-e semmi lényegeset otthon.
Jacob egy idő után megelégelte a dolgot, és megpróbálta lecsillapítani a túlpörgött lányt.
- Nessie, egyetlenem, nyugi! Biztos vagyok benne, hogy mindent eltettél, de ha mégsem, majd utánunk küldik. Nem a világ végére megyünk, és nem örökre – idézte a lány pár nappal azelőtti szavait, miközben megölelte, ezzel is megakadályozva a további pakolászást.
- Igazad van – sóhajtotta Renesmee. – Csak olyan tétlennek érzem magam, ha nem csinálok semmit.
- Mit szólnál, ha átmennénk, és elköszönnénk Cullenéktől is. Azzal is telne az idő.
- Rendben – egyezett bele a lány. – És ha nem rohanunk, még több időt el tudunk verni.
A férfi rávillantott egy féloldalas mosolyt, aztán lassan sétálva elindultak.
Nessie-ben rengeteg emléket idézett fel az erdő számos pontja. Hiába, a memóriája legalább olyan éles volt, mint a vámpíroké. Emlékezett, melyik kidőlt fánál ülve beszélgettek Leah-val, majd elhaladtak a kis tisztás mellett, ahol a férfi először csókolta meg.
Mikor átértek a nagyházba, a Cullen-család már a verandán várta őket. Renesmee zavartan ment fel a lépcsőn. Nem tudta, hol, kinél kezdje a búcsúzkodást.
Edward valószínűleg kileste a gondolatait, mert a segítségére sietett, és elsőként lépett oda hozzá.
- Jó utat, és nagyon vigyázzatok magatokra! – ölelte meg szorosan a lányát. – Látod, csak sikerült elfogadnom.
- Büszke is vagyok rád, apa! De tényleg – mosolygott rá.
- Te pedig, farkasember… – fordult oda Jacobhoz. – Ha egy haja szála is meggörbül…
- Ne aggódj, az életemnél is jobban vigyázok rá. Ahogy azt te nagyon jól tudod.
- Tudom… de nem árt néha nyomatékosítani.
A két férfi gyorsan, fintorogva ölelte meg egymást.
Utána Bella lépett a lányához, hogy jól megszorongassa.
- Azért a tanulást is próbáljátok beszorítani a sok más kellemes időtöltés közé. Ha már egyetemre jártok – mosolygott Renesmee-re, majd Jake-et is megölelte.
Esme csak röviden búcsúzkodott tőlük; látszott rajta, hogyha képes lenne rá, már rég a könnyeit kellene törölgetni.
Carlisle viszont először a férfihez fordult.
- Ha bármi baj, vagy akár csak kérdésetek lenne, hívjatok nyugodtan! Nessie hajlamos halogatni, aztán meg túlreagálni a dolgokat.
Jasper közben már oda is lépett a vörös hajú lányhoz, aki addigra közel állt a síráshoz. A különleges képességével egy kis nyugalmat erőltetett rá. Nessie hálásan mosolygott fel a szőke férfira.
- Köszönöm, Jazz. Ez nagyon fog nekem hiányozni. És persze te magad is.
Jasper gyorsan megölelte, aztán kezet fogott Jacobbal.
- Vigyázz rá nagyon! Ő egy nagyon különleges lény…
- Tudom, és mindennél fontosabb számomra.
- Tudom – vigyorgott vissza.
Ekkor a hiperaktív kis manó lépett Jake elé.
- Érezzétek nagyon jól magatokat! – ölelte meg sután a magas férfit, és már ment volna tovább Nessie-hez, de egy kérdés megállította.
- Alice, ugye foglaltál repülőjegyet?
- Oh, majd elfelejtettem. Nem, nincs jegy… valami sokkal jobbat kaptok – pillantott mosolyogva Edwardra.
A vöröses hajú vámpír gyorsan kikapott valamit a zsebéből, és Jacob felé dobta. Ő reflexből elkapta a felé repülő tárgyat, aztán érdeklődve nézte meg.
Egy kulcstartó volt, rajta egy fém slusszkulccsal.
- Egy Volvo? – kérdezte döbbenten.
- A legújabb terepjáró. Még csak pár darab van forgalomban – magyarázta Edward vigyorogva. – Süvít, mint a szél.
- Kipróbáltad, mi?
- Nem bírtam kihagyni. Azért te ne repessz vele olyan nagyon durván, mint én.
- Majd próbálkozom.
Nessie a következő pillanatban a férfi nyakába ugrott.
- Köszi, apu! Ez olyan szuper ajándék.
- És vár még egy kis meglepetés a csomagtartóban is – lépett hozzá Rosalie.
- Az, amire gondolok?
- Igen, valószínűleg az.
- Kösz, Rose, hogy gondoskodtok rólunk – ölelte meg Renesmee mosolyogva.
A vámpírnő odalépett Jake-hez is, de túl természetellenesnek tűnt mindkettejük számára, hogy testi kontaktusba kerüljenek, így végül csak sután bólintottak egymásnak.
Emmett hirtelen felkapta a félvámpír lányt, és csontropogtatóan megölelgette.
- Aztán ne hozzatok szégyent rám! – lapogatta meg az alakváltó hátát is.
- Azért a lakás maradjon egyben! – nézett rájuk Esme összevont szemöldökkel.
- Ne aggódj, vigyázni fogunk rá. A sziget is sértetlen maradt.
- Nagyon hálás is vagyok érte – mosolygott melegen a nő.
- Mit szólnál, ha kipróbálnánk a járgányt? – pillantott Jake izgatottan a lányra.
Nessie fáradtan sóhajtott, aztán elmosolyodott.
- Jól van. Repíts haza, farkasom!
_@/"
2010. április 18., vasárnap
Jacob & Nessie - TIZENKETTEDIK FEJEZET - Moonlight - Holdfény
Sziasztok!
Íme, végre megérkezett a várva várt fejezet! Figyelmeztetésként: nem erősen, de azért 18-as!!!! Tehát, csak nagykorúaknak ajánlott, bár úgyis mindenki el fogja olvasni :D
Szeretnék kérni mindenkit, hogy legalább egy icike-picike, falatnyi bejegyzést hagyjon, hogy tetszik, nem tetszik, stb, mert eléggé bizonytalan vagyok benne, hogy hogy sikerült a fejezet. Jó lenne egy kis megerősítés, hogy nem szúrtam el nagyon...
Talán észrevettétek, hogy az oldal dizájnja kissé megújult. A fejlécért és jó pár képét köszönet Kriszti Angel-nek :D, aki tegnap fél délután ezeket gyártotta. Nagyon nagyon köszönöm neki! :))
Jobb oldalt találtok pár képet a főszereplőkről, és végre elkészült az esküvői zenés videó is:
A következő fejezetekről:
Hát, sajnos sok jó hírrel nem szolgálhatok, ugyanis eléggé besűrüsödött körülöttem minden: szakdoga leadás, államvizsga, újabb nyelvvizsga, mert a mostani sem sikerült, a gyerekek fejlődési lapja, stb, stb. Szóval most nagyon úgy néz ki, hogy június elejéig nem lesz új fejezet. :( Megpróbálom, hogy hátha be tudom valamikorra ütemezni az írást, de megmondom őszintén, nem sok reményt fűzök hozzá. Másrészt nem is biztos, hogy jót tudnék írni ilyen nyomás alatt. Ha mégis, akkor azt úgyis látjátok majd. Az államvizsga után pedig gőzerővel újra nekiülök, és mivel időm annyi lesz, mint a tenger, sűrű frissítés lesz valószínűleg.
No, most jöjjön a várva várt nászút :) Jó olvasást!
Tizenkettedik fejezet – Moonlight – Holdfény
A ceremóniát követő fogadáson Nessie-t minden férfi megtáncoltatta, ami nem kis teljesítmény volt, főleg a lánytól, hogy kibírt talpon ennyi felkérőt. Épp újra Jake-kel táncolt – az este folyamán még csak másodjára –, mikor Alice elragadta tőle azzal az indokkal, hogy ideje átöltöznie az utazáshoz.
Aztán mindenkitől röviden búcsút vettek, és elindultak a reptérre. A két hosszú repülőutat végigcsókolózták, ezzel elérve, hogy a légiutas-kísérők folyamatosan összemosolyogjanak. Kérdés nélkül is sejtették mind, hogy friss házasok.
Rióban, mikor már taxiba szálltak, egy rövid időre hagyták pihenni az ajkaikat.
- Nemsokára megérkezünk – szólalt meg Renesmee izgatottan.
- Igen. Remélem, könnyen megtalálom a szigetet, és még megnézhetjük a naplementét.
- Te még naplementét akarsz nézni?! – kérdezte felhúzott szemöldökkel.
- Nessie, ne csapjunk annyira a lovak közé! – mosolygott rá. – Egy kis romantikázás bele kell, hogy férjen az időnkbe.
- Jó, persze, rendben. Csak… csak már úgy várom a… ezt az egészet.
- Én is, de azért nem kell úgy sietni. A türelem gyönyört terem – vigyorgott rá Jake pimaszul.
- Hát, azt remélem is.
A taxi zökkenve állt meg a kikötőben. Gyorsan megkeresték a kis motorcsónakot. A hajócska sebesen szelte a hullámokat, majd egy szűk órányi utazást követően végre meglátták a sziget körvonalait. Kikötöttek a parton, aztán Jacob a karjába vette, és bevitte a lányt a tágas házba.
Utána kiszaladt a bőröndökért.
- Nessie, fél téglákat is pakoltál a táskádba?
- Na, mi van, túl nehéz neked? – vigyorgott rá szemtelenül.
- Nem, de a berendezést azért otthon hagyhattad volna.
- Igazából Rosalie pakolt. És benne van a nászajándékunk egy része is.
- Tényleg? – csillant fel a férfi szeme. – Mi az?
- Egy nem kis mennyiségű óvszer – felelte neki a lány nemes egyszerűséggel.
Jacob keze megállt a zipzárazás közben.
- Komolyan?
- Aham. Össz-vissz az van benne, meg pár szexi, lenge kis hálóruha.
- Nessie, nem kell tovább szítanod a tüzet, már így is eléggé be vagyok indulva – súgta a fülébe, miközben átkarolta a derekát.
Szenvedélyesen csókolgatni kezdte a nyakát, aztán haladt egyre lejjebb, a kulcscsontja felé.
- Nem akartál naplementét nézni? – kérdezte Renesmee elfúló hangon.
- De, akartam, igazad van – engedte el hirtelen Jake. – Menjünk!
A lány még vágytól ködös szemmel nézte, ahogy Jacob kinyitja az erkélyajtót, és kisétál a partra.
-Kellett nekem emlékeztetni – mondta csak úgy magának, aztán utána sietett.
A homokos tengerparton Nessie a férfi ölébe ülve figyelte, ahogy a nap eltűnik a horizont mögött.
- Azért egy egészen picit félek – súgta halkan. – Nagyon fog fájni?
Jacob még szorosabban magához ölelte.
- Nem ígérhetem, hogy nem fog, de azt igen, hogy nagyon vigyázok majd rád, és megpróbálom felejthetetlenné varázsolni ezt az éjszakát. És aztán az összes többit is.
Még egy ideig némán figyelték a sötétedő égboltot, míg az első csillagok meg nem jelentek.
- Lemossuk a hosszú út porát? – szólalt meg hirtelen a férfi.
- Aham, az jó lenne.
Mindkettejükön érződött az izgalom és a várakozás feszültsége. Bementek a házba, és zavartan tébláboltak még egy darabig.
- Menj nyugodtan elsőnek, addig én…
- Oké.
A lány gyorsan bevonult a fürdőbe, és rekordidő alatt letusolt. Már szárítkozás közben jött rá, hogy a nagy sietségben elfelejtette bevinni a ruháját, így a törölközőt magára csavarva ment vissza a szobába.
A hálóban csodálkozva látta, hogy csak rengeteg apró gyertya fénye adja a világítást.
Jacob gyorsan kislisszolt mellette a fürdő felé.
- Sietek vissza!
A férfi betartotta a szavát; mire Renesmee magára kapta a ruháját, már vissza is tért. A kósza vízcseppekből a testén sejtette, hogy nagyon igyekezett.
Csak egy fekete, hosszabb szárú alsónadrág volt rajta, így Nessie szinte teljes egészében láthatta a rézszínű bőrét, az alatta dagadó izmokat, melyekben vibrált az elfojtott feszültség. A mellkasán még mindig ott kéklett az ő keze nyoma.
A lány megbűvölten figyelte a kulcscsontján végigcsorgó nedvességet. Nem bírt tovább magával: odalépett hozzá, és először még csak a kezével törölte le az eltévedt cseppeket, de aztán felbátorodott, és a szájával kezdte felitatni őket.
Jacob finoman eltolta magától, hogy ne ingerelhesse tovább, és hogy végre megcsodálhassa Nessie-t teljes pompájában. A testét egy kendő takarta csupán és az alatta viselt fehérnemű. Megbabonázva nézte a vajszínű, kötött anyag kapcsát, de aztán, mikor visszalépett hozzá, nem ahhoz nyúlt először, hanem a hajfonatát összefogó fehér szalaghoz. Lassan, nagyon lassan kezdte szétbontani a haját.
Az első oldal lebontása után Nessie már izgatottan kapkodta a levegőt, de Jake nem sietett. Ugyanabban az ingerlően lassú tempóban folytatta, ezzel tovább kínozva őt.
Renesmee gyomrába a várakozás közben újra megérkeztek az apró, szárnyaló pillangók, de most hevesebben táncoltak benne, mint valaha.
Aztán hosszú percek után végre végzett a férfi, és miután eligazgatta a hullámokban leomló, hosszú haját, a kis fémkapocsért nyúlt.
A kendő szinte hangtalanul hullott a földre. Jacob még egy lépéssel közelebb lépett hozzá, és a meztelen derekán végigsimítva magához húzta.
Forró, szenvedélyes csókban forrtak össze. Az idegeik addigra pattanásig feszültek, és most átszakadt minden gát. Vadul falták egymás ajkát, miközben az ágyig hátráltak.
Jake finoman ledöntötte rá, de ő maga még nem feküdt mellé, csak csodálta a felhevült lányt. Aztán meglassulva kezdett közelíteni az égi tüneményhez, aki egyedül rá várt. Nessie csokoládébarna szemei árnyalatokat sötétedtek a vágytól.
A következő csókjuk már nem volt annyira heves. A szájuk finoman kóstolgatta a másikét, a nyelvük édes táncot járt egymással.
Közben Jacob keze felfedezőútra indult a lány testén. Végigsimított a csípőjén, a derekán, az oldalán át egészen a nyakáig. Majd az ajka ugyanezen az útvonalon indult el, csak most lefelé.
Belecsókolt a nyakába a füle tövénél, amivel egy halk, gyengéd nyögést csalt ki belőle, majd haladt egyre lejjebb. Mikor óvatosan beleharapott a vállába, Nessie hangja felerősödött. Most már szinte folyamatosan nyögdécselt.
Eddig is előfordult, hogy ilyen szenvedélyes közelségbe kerültek, de a tudat miatt, hogy most biztos nem fogja a férfi leállítani, egészen újfajta érzések törtek rá. Eszméletlenül vágyta, hogy a szerelmük beteljesedjen, hogy végre magában érezhesse őt. A lelkük már régen egybeforrt, most a testüket is össze akarta olvasztani.
- Jake, ne várakoztass tovább! Gyere! – súgta neki felhevült hangon.
Jacob egy félmosollyal az arcán nézett fel rá.
- Ne légy türelmetlen! Nem kínozni akarlak, csak azt, hogy könnyebb legyen számodra. Bízz bennem, hogy tudom, mit csinálok.
Renesmee csak bólintani tudott, és hagyta, hogy a férfi tovább játsszon a testével.
Ő becsúsztatta a kezét a lány háta alá, hogy kikapcsolhassa a parányi fehérneműt, majd azt félredobva a kicsi, de formás halmokat kezdte kényeztetni. Aztán a nyelvével nedves csíkot hagyva elért az apró, kerek köldökéig. A keze viszont gyorsabban haladt. Miközben forrón belelehelt a kis mélyedésbe, az ujjai már a vékony anyagon keresztül simítottak a legrejtettebb testrészén.
Nessie úgy érezte, mintha folyékony láva csordogálna az ereiben, ami minden egyes cseppjével hamuvá égeti. A csend egy pillanatra óriási lepelként borult rájuk, ahogy Renesmee szája sikolyra nyílt, de lélegzetét vesztve bennragadt a hang. A következő pillanatban viszont újult, megsokszorozott erővel tört ki belőle.
Jacob egy gyors mozdulattal lehúzta róla az átnedvesedett anyagot, aztán megcsodálta az immár teljesen meztelen lányt, aki minden tekintetben tökéletes volt. Nem csak kívül, belül is. Nézte az arcát, melynek pirossága még a ceremóniáról fent maradt festék alatt is tisztán látszott, a kapkodó lélegzettől ziháló felsőtestét, a lányos szemérmességgel összezárt lábait.
Apró, forró csókjaival most a bokájától indult el felfelé. A térdéhez érve finom nyomással bíztatta, hogy saját magától tárulkozzon fel előtte.
Nessie félénk pillantással engedelmeskedett a kérésnek. A férfi mosolyogva adott egy lágy csókot a hasa legaljára, majd mellé telepedve a kezével kezdte kényeztetni, miközben kifulladásig csókolta. A lány már folyamatosan nyögdécselt, amivel szinte az őrületbe kergette.
Renesmee érezte, hogy a testében egyre magasabb hőfokon ég a tűz. Csak erre a perzselő forróságra tudott már koncentrálni; az agyában egyetlen értelmes gondolat sem volt, csak a férfi és az a leírhatatlan gyönyör, amit ő okozott.
A lávafolyam most megindult egyenesen az öléhez, aztán az elméjét hófehérré égette a beteljesülés. Feltörő kiáltását Jake csókja tompította el.
Percek teltek el, mire újra lélegzethez és gondolathoz jutott.
- Ez… ez… elképesztő volt – nyögte neki.
- Remélem is – mosolygott rá a férfi. – Készen állsz?
- Igen – bólintott Nessie határozottan.
Jacob gyorsan az éjjeliszekrényen várakozó tasakért nyúlt, és izgalomtól kissé remegő kézzel bontani kezdte.
- Segíthetek? – kérdezte Renesmee, majd választ se várva az alsónadrág széléhez nyúlt, és már húzta is lefelé.
A férfi megkövülten bámulta ténykedését: ahogy leveszi róla az utolsó ruhadarabot és óvatosan, vigyázva felsegíti rá az óvszert.
Mindkettejük szíve eszeveszetten dübörgött.
Nessie elfeküdt az ágyban, úgy várta a férfit. Jacob fölégördült, és ismét csókolgatni kezdte a száját, a nyakát, a mellét, míg a lány lélegzete újra fel nem borult.
Akkor az ajkára tapasztotta a sajátját, és egyetlen, hosszú mozdulattal mélyen beléhatolt.
Renesmee visszafojtott, de fájdalmas sikolya összeszorította a szívét. Egy végtelennek tűnő percig csak csókolta, majd mikor érezte, hogy a lány szorítása enyhül rajta, lassan, finoman mozogni kezdett.
Az első, nem épp kellemes percek után a fájdalom enyhülni kezdett Nessie ölében, és a helyét egyszer csak egy sokkal kellemesebb érzés vette át. Másabb volt, mint a már korábban átélt gyönyör előtt, de legalább olyan jó.
A férfi zihálásából sejtette, hogy ő is közel jár már a beteljesüléshez. Az egyik kezével felnyúlt a tarkójához, és megcirógatta a sötét haját.
Még pár forró pillanat után újra elöntötte a perzselő, mindent felégető mámor. A bódulat ködében nem tudott figyelni arra, hogy a férfi is hamarosan társa lett a gyönyörben.
Elveszve egymásban nem is érzékelték, hogy a kis gyertyák sorra kialszanak, és már csak a telihold fénye ragyog le rájuk.
--*-*--
A legelső, kora hajnali napsugár vakítóan éles fénnyel ragyogott éppen Jake lezárt szemhéjára. A férfi morgolódva kinyitotta a szemét. Egy pár pillanatig nem tudta hol van – a hely még túl idegen és szokatlan volt számára –, de aztán észrevette maga mellett az édesen, összegömbölyödve alvó lányt, és az éjszaka emléke apró gyomorremegést keltve visszaáramlott az elméjébe.
Egy ideig figyelte Nessie-t: a vékony lepedő, amit takarónak használtak, félig lecsúszott róla, így többet mutatott, mint amennyit takart. Kilátszott az egyik formás, hosszú lába, a finom francia csipkével takart feneke, egy nagyobb rész a hófehér, izmos hátából.
Jacob nem tudott tovább parancsolni magának. Többször is lágyan végigsimított a fedetlen testrészeken.
Renesmee morogva ébredezett a forró érintés hatására.
- Hagyjatok még aludni… olyan szépet álmodtam – nyöszörögte csukott szemmel.
- Nessie, édesem, hasadra süt a nap – súgta a fülébe a férfi.
A lány szemhéja hirtelen pattant ki.
- Nem álom volt – mondta döbbenten.
- Nem bizony – bújt hozzá Jake mosolyogva.
Renesmee nem mozdult a kedvenc alvópózából. Próbálta az álom határán tartani magát, hogy könnyen vissza tudjon aludni, ha lerázta végre a férjét, de már sejtette, hogy ez nem fog sikerülni.
- Ugye ebből nem lesz szokás? – kérdezte morgolódva.
- Miből?
- Hogy felversz hajnalok hajnalán.
A férfi még szorosabban hozzábújt, hogy újdonsült felesége is érezhesse azt az izgalmat, ami miatt felébresztette.
- Sajnálom. De túl szexi voltál ahhoz, hogy hagyjalak csak úgy szunyókálni.
- Oh – sóhajtotta a lány mérgesen –, akkor legalább adj egy jó reggelt-csókot!
Jake mosolyogva teljesítette a kérését. Lágyan kutatták egymás ajkát egy ideig, de aztán egy furcsa hang megzavarta Nessie-t. Vonakodva, de eltávolodott a másik szájától.
- Mi volt ez?
A férfi ködös szemmel nézett rá.
- Micsoda mi volt?
- Ez a hang…
- Ja, az. Nem érdekes.
Már hajolt volna vissza Renesmee-hez, de ő megállította.
- De most komolyan, mi volt ez?
A férfi sóhajtott egyet.
- A gyomrom… csak a gyomrom korgott.
- Oh, megint elfelejtettem, hogy neked sűrűbben vannak emberi szükségleteid.
- Van nagyobb szükségletem is most a kajánál – suttogta a fülébe, aztán már csókolta is volna tovább a lányt, de az megint megállította.
- Nem szeretném, ha már az első házaspárként töltött napunkon éhen halnál.
Jacob szenvedő arckifejezéssel nézett le rá.
- Ugyan már, miénk a világ minden ideje, egy reggelinyi időt igazán ki kell bírnod! – mosolygott Nessie a türelmetlenségén. – Különben sem lenne jó, ha az ágyban érne a végkimerülés.
- Nem is az ágyban terveztem… – próbálkozott újra sejtelmes hangon a férfi, de Renesmee-t nem hatotta meg a dolog.
Egy fürge mozdulattal kibújt az ölelő karok közül. A bőröndjéhez lépett, és felvette az első keze ügyébe akadó ruhadarabot. A parányi sötétzöld hálóing remekül illett a bőréhez és a hajához, de alig takart valamit a testéből.
Jake megbabonázva nézett utána, aztán ő is gyorsan a konyhába ment, hogy tovább bámulhassa a lányt. Addigra Nessie már mindent elővett egy bőséges rántottához. A tűzhelyen egy serpenyőben szalonna sercegett, egy másikon forrósodó olaj várta, hogy belekerüljön a felvert tojás. Míg az ételek sültek, salátát készített a hűtőben talált zöldségekből.
A sürgés-forgás közben folyamatosan érezte, hogy a férfi mohó pillantása rátapad.
- Nem segít ám a teljesítményemen, hogy így nézel.
Jacob egy hosszú pillanatig még mereven figyelte a rövidke hálóing alól kikandikáló popsiját, aztán sikerült elszakítania a tekintetét az ingerlő testrészről, és megpróbált ezentúl a hátára fókuszálni.
- Nem segít ám a nem-nézésben, hogy ilyen icike-picike… hümm, mondjuk úgy, ruhát viselsz. Már ha lehet ezt így nevezni – vágott vissza neki.
A lány ál-mérgesen engedte le a kezében tartott keverőkanalat, miközben felé fordult.
- Ha ennyire zavar, le is vehetem!
Jake nagyot nyelt a feltárulkozó látványra. A hálóing elöl sem takart sokkal többet, főleg a dekoltázsánál spóroltak az anyaggal.
- Benne vagyok!
Nessie féloldalas mosolyt villantott rá.
- Előbb juttassunk egy kis tápanyagot a szervezetedbe.
A frissen elkészült ételt két tányérra szedte – a sajátja jóval kisebb adag volt, mint a férfié –, majd az asztalra tette. Jacob megkapta mellé még a salátát is.
- Jó étvágyat!
Jake csodálkozva nézte a roppant ízletesnek tűnő, bőséges reggelit.
- Mióta tudsz te főzni? – kérdezte kíváncsian.
- Nem olyan régóta. Emily tanított meg, miután elhatároztuk, hogy összeházasodunk.
- Szóval ezért lógtál olyan sokat nála?
- Aham. Jó feleséged akartam lenni, aki legalább főzni tud.
A férfi meleg pillantással nézett rá.
- A legjobb feleség vagy, Nessie.
--*-*--
Már körülbelül két hete voltak a szigeten. A pontos idejét egyikük sem tudta, mert a napok egybefolytak a szerelmük mámorában.
Jake lassan, békésen ébredezett. A keze már automatikus mozdulattal indult oldalra, hogy végigsimítsa a feleségét, de helyette csak a fehér lepedőt érintette. A felfedezéstől gyorsan pattant ki a szeme. Körbenézett a szobában, de sehol nem látta. Már indult volna a keresésére, mikor Nessie belépett a hatalmas üveg teraszajtón.
- Jó reggelt! – köszöntötte vidám mosollyal. – Már fent vagy?
- Aha, és ha jól látom, te is. Hol voltál ilyen korán?
- Nem tudtam aludni, úgyhogy az első hajnali napsugárral bebolyongtam a szigetet. Találtam egy nagyon szép helyet.
- Miért nem ébresztettél fel? Együtt is bolyonghattunk volna.
- Mert olyan édesen aludtál, mint egy kis mormota. Különben is, pihenned kell eleget, hogy bírd a kiképzést – felelte, szemérmetlenül mustrálva a férfit.
- Jól van, de legközelebb nyugodtan kelts fel – enyhült meg a férfi. – Mesélj, milyen helyet találtál?
- Inkább megmutatom.
Apró, puha tenyerét gyengéden Jake arcára simította, és a képek máris áramlani kezdtek az elméjébe. Viszont a megszokott élesség helyett most olyan volt, mintha sűrű ködben látná magukat, ahogy a sekély őserdei tavacskában szerelmeskednek.
- Miért ilyen homályos a kép? – furcsállta a dolgot.
- Mert ez nem emlék, hanem csak egy fantázia. A képzeletem szüleménye.
- Oh, szóval meg nem történt dolgokat is meg tudsz mutatni nekem? – ámélkodott, miközben a pikáns jelenet még mindig forgott a szeme előtt.
- Igen. Főleg, ha nagyon akarom, hogy teljesüljön.
- Akkor ezentúl majd így mutathatod nekem, hogy mire vágysz.
A lány melegen elmosolyogott.
- Arra semmi szükség. Te így is pontosan tudod, hogy mire van szükségem. Mintha csak a gondolataim olvasnád.
A bőséges reggeli után felkerekedtek, hogy megkeressék a kis erdei tavacskát, amit Nessie látott hajnalban. Persze tökéletesen emlékezett, hogy merre kódorgott, így hamar ráleltek a növényekkel teli, csillogó kis vízre.
A lány egyetlen gyors mozdulattal ledobta magáról a könnyed nyári ruhát, ami alatt teljesen meztelen volt. Jacob elkerekedett szemmel bámulta, ahogy a fedetlen testű szépség besétált a sekély vízbe, aztán letérdelve egy hófehér tavi liliomért nyúlt, és lehunyt szemmel beleszagolt.
- Te nem jössz? – kérdezte Renesmee még mindig lezárt pillákkal.
- Dehogynem – suttogta vágytól rekedt hangon, és már vette is le magáról a felesleges ruhákat.
Nessie nagyokat pislogva nézte a feltáruló izmos testet. Jake belépett mellé a tavacskába, majd mögé ült, és hátulról átölelte. Renesmee a felhúzott térdeire hajtotta a fejét, miközben a férfi végigsimított a karján, és megcsókolta a csillogó, fehér bőrt a hátán.
- Gyönyörű vagy – suttogta a fülébe.
A lány nekidőlt a rézszínű mellkasnak, és beszívta a sós pézsmaillatát.
Jacob tovább simogatta a testét: a selymes combjait, a rózsás pírral ragyogó arcát, a még száraz haját, a gömbölyű vállait. A bőrük szépséges kontrasztot alkotott egymással, ahogy összeolvadtak az ölelésben. A hófehér és a rézszín barna együtt.
- Nagyon szeretlek, Nessie – lehelte halkan a szájára.
- Én is szeretlek – viszonozta a lány, aztán már csókolták is egymást.
Finoman kóstolgatták a másik ajkát, kiélvezve minden egyes pillanatot. Nem rohantak sehová. Jake a Renesmee nyakán lüktető kék érre szorította a száját, és gyengéden megszívta a felhevült bőrt. Nessie vággyal teli nyögését az egész kis erdőben hallani lehetett.
Az elméjét elborította a halványvörös köd, és már nem akart mást, csak magában érezni a férfit. Összetúrta a haját, beleharapott az izmos, erős vállába, a körmével végigkarcolta a széles hátát.
Jacob is elvesztette lassan minden kapcsolatát a külvilággal, de józan eszének utolsó maradékával még előkotorta a nadrágja zsebéből a kis műanyag tasakot, és egy pillanat alatt magára húzta az óvszert.
Még kényeztette volna tovább Renesmee-t, de ő eltolta a simogatni induló kezeket, és hevesen magára húzta.
A férfi nem merte tovább váratni. Félig bedöntötte az alacsony vízbe, miközben mohón megcsókolta. Nessie haja a nedvességtől sötétvörössé mélyült.
A lány újból beleharapott, most a nyakába, mintha a vérét akarná venni. Jake kijjebb tolta a part felé, ahol az élénk színű növények selymes, zöld ágyat kínáltak a szerelmeseknek.
A következő mozdulattal mélyen beléhatolt. Renesmee megkapaszkodott az izmos hátába, de rövid időn belül érezte, hogy minden ereje elhagyja. Karjai lehullottak a feje felett kacskaringózó indákra. A gyönyör kapujához érve belemarkolt a zöld növénytakaróba. Jacob érezte az alatta fekvő lány heves remegését. Az összes súlyát áthelyezte a jobb karjára, hogy a másik kezével összefűzhesse az ujjaikat, miközben egy kegyetlen pillanat erejéig megállt a mozgásban, hogy Nessie ne érhesse még el a beteljesülést. Majd lassan, nagyon lassan folytatta tovább.
A lány torkából félig mérges, félig vággyal teli morgás tört fel. Olyan vadállatias hang, amit Jacob még sose hallott tőle.
Erőteljesen eltolta magától a férfit, visszairányította a vízbe, majd fölé kerekedve beleült az ölébe, és magába fogadta. Jake meglepődött felesége merészségén, bár Nessie az első alkalom óta nem volt túl félénk az ágyban.
Beletúrt a vizes, elnehezedett hajtömegbe, és újra elkezdtek mozogni. Most a lány irányított; nem hagyta, hogy Jacob újra „kínozhassa”.
Szenvedélyesen csókolták egymást, miközben folyamatosan simogatták a másik testét, nedves haját… amit csak értek. Ahogy nőtt bennük a kéj, Jake úgy szorította egyre közelebb magához.
A mámor végső pillanataiban Nessie pihegve, mosolyogva hajolt rá férje széles, barna vállára.
--*-*--
Újra telihold volt. Már szinte egy egész hónapja a szigeten éltek, és még mindig nem unták meg.
Most épp kint feküdtek a tengerpart ezüstösen fénylő, selymes homokján, és az óriási, ragyogó égitestet figyelték. Nessie a férfi kezét kereste, majd mikor megtalálta, összefűzte ujjaikat.
- Valami baj van? – törte meg Jake az éjszaka csendjét.
- Ezt miből gondolod?
- Nagyon hallgatag vagy az utóbbi pár napban… és olyan melankolikus.
- Nem tudok semmit eltitkolni előled – sóhajtotta a lány. – Nincs semmi baj, csak kicsit rossz érzés, hogy nemsokára haza kell mennünk. Olyan gyorsan elrepült ez az egy hónap.
- Maradhatunk még, ha szeretnél – nézett rá a férfi.
Renesmee is felé fordította a fejét.
- És mi lesz a tervünkkel? Hogy beutazzuk az államokat?
- Nessie, azt véghez tudjuk vinni az egyik nyári szünidőben is. Sehová se kell rohannunk. Annyi időnk van, hogy bele se bírok gondolni – mosolygott rá. – Olyan sok, hogy egyszer majd biztos rám unsz – sóhajtotta.
- Ugyan már! – mosolyodott el a lány is. – Soha nem foglak tudni megunni. Ezer év múlva sem.
Renesmee visszafordította a tekintetét az égen tündöklő csillagok felé.
- És mennyi időt tölthetnénk még itt, ha lerövidítjük az utat?
- Még plusz egy hetet, körülbelül. Persze, csak ha haza akarsz érni a pici érkezésére.
- Oh, igen. Emily számít rám, úgyhogy addigra mindenképp La Push-ban kell lennünk.
- Rendben, ahogy szeretnéd. Majd rácsörgök Alice-re, hogy mikor van gép hazafelé, és hogy béreljen nekünk kocsit. Houstonból 2-3 nap alatt hazaérhetünk. Igazából a dél-amerikai szakasz lett volna nagyon hosszú.
- Köszönöm, Jake – suttogta Nessie, miközben a férfira gördült. – Akkor még két hét az édenben? – mosolygott rá.
- Kicsit kevesebb, de igen.
A lány csókot lehelt az arcára, az orra hegyére, az állára, majd a szájához közelített.
- Bár veled minden egyes perc maga a földi paradicsom – suttogta Jake Renesmee ajkára, mielőtt összeérintette a sajátjával.
_@/"
2010. április 8., csütörtök
Jacob & Nessie - TIZENEGYEDIK FEJEZET - Örökre a tied
Sziasztok!
Nos, közkívánatra itt a következő fejezet. Amennyit éjszakáztam vele, remélem megjutalmaztok pár (jó pár) véleménnyel!!
Sajnos a hozzá tartozó videó, amin a ceremónián hallható indián zene lesz, még nem készült el, Robot lehet hibáztatni érte, aki még mindig nem ment haza... Mindenesetre a hétvégéig megpróbálom megcsinálni, és akkor belinkelem majd azt is.
A fejezet végén van már pár kép (végre ma meg tudtam csinálni mindet): az esküvői ruha, aminek az alapját egy kedves kolléganőm lányának köszönhetem. Szóval, köszi Kingu! :) És Nessie haja, ami anyunak köszönhető :)
A következő fejezet készül gőzerővel, kéziratban már mindjárt fizikailag is ágyban lesznek! :) Szóval szaftos rész jön most majd, egy egész fejezetnyi erotika :D
A hétvégén, vagy pénteken pedig jön majd még egy tudósítás a Rob-hatásról, mert muszáj leírnom, kibeszélnem, kiírnom magamból az élményt. :) Kezdek rajongó lenni.... :))
Na, most jöjjön az esküvő, remélem, szeretni fogjátok. Jó olvasást!
Az elkészült esküvői videó:
Tizenegyedik fejezet – Örökre a tied
Két nappal az esküvő előtt már zsongott az egész Cullen-ház… és legfőképpen Alice. Már állt a kis pavilon az erdő szélén, ahol a szertartás lesz.
Fekete hajú nagynénje újra és újra ellenőrzött mindent, ami még nem volt elrendezve: hogy a virágokat és az ételek alapanyagát pontosan szállítsák másnap este, hogy legyen elég idejük mindennel elkészülni.
Nessie örült neki, hogy Emily besegített, mert így Alice nem őt idegesítette a folyamatos kérdéseivel. Bár nem úgy tűnt, hogy őt zavarja a vég nélküli szervezkedés. A két nő teljes egyetértésben munkálkodott; még egy utolsó csajos estét is sikerült bezsúfolniuk aznapra, míg a fiúk legénybúcsúznak. Alice nem engedélyezte, hogy közvetlenül az esküvő előtt rúgjanak ki a hámból, aztán a nagy napon úgy kelljen összekanalazni őket. Így marad még épp elég idejük kipihenni a hosszú éjszakázást.
A délutánjuk bágyadt pihenéssel telt. Nessie Jake ölében ült, aki a patak közelében, a hátát egy fának támasztva merengett. Közelről hallhatták a víz lágy, megnyugtató csobogását. A már erejüket vesztett, késői napsugarak itt-ott beszöktek a fák között, hogy a lány bőrére helyenként halvány ragyogást varázsoljanak.
A férfi átszellemülten figyelte, hol bukkan fel éppen a csillogás a kecses testen. Jó ideje már ezzel az egyszerű tevékenységgel volt elfoglalva.
Aztán hallották, hogy puha lépések tartanak feléjük. Mindketten tudták, hogy véget ért az idill; Alice érkezik, hogy szétválassza őket.
- Hahó, galambocskáim! Ideje elkezdeni készülődni az estére.
- Muszáj? – kérdezte Renesmee nyafogós hangon.
- Muszáj! Úgyhogy vegyetek érzékeny búcsút egymástól, mert már csak az esküvőn találkoztok újra.
- Micsoda? – döbbentek le mindketten egyszerre.
- Holnapután házasodtok, előtte egy nappal már nem érintkezhet a leendő ifjú pár – magyarázta nekik.
- De hát… ez… erről nem volt szó! – tiltakozott Nessie hebegve.
- Ugyan már, egy napot csak kibírtok egymás nélkül.
A lány szenvedő pillantását látva megadóan sóhajtott.
- Na jó, kaptok még öt percet a búcsúzkodásra. De aztán irány haza mindketten!
Alice gyorsan visszasuhant a házhoz, magukra hagyva őket.
- Hát, akkor találkozunk az oltárnál – nézett rá Jacobra fancsalin.
- Ott foglak várni – mosolygott a férfi, aztán egy hosszú, mély csókot adott neki. – És jól viselkedni ám a leánybúcsún! Semmi pasizás!
- Ez rád is vonatkozik, nagyfiú – nevetett most már Renesmee is.
- Ne aggódj, nem fogok bepasizni!
A lány csak mosolyogva megcsóválta a fejét.
- Kísérj vissza, mielőtt Alice bemérgesedik!
Kézen fogva sétáltak a hófehér házhoz, majd egy újabb gyors csók után Jacob is hazaindult.
Renesmee minden izgatottságtól mentesen lépett be az ajtón. Gondolatait még mindig az töltötte ki, hogy több, mint huszonnégy óráig nem láthatja a farkasát. Aztán észrevette, hogy Carlisle éppen jön le az emeletről, és ez kiverte a fejéből a borús gondolatokat.
- Nagyapa, sikerült megvizsgálnod a…
- Igen, már akartam veled beszélni erről.
- És?
- Sajnos a tested nem fog reagálni a gyógyszerre. Valószínűleg egy az egyben kilökné.
- Oh, hát ez nem jó hír – hervadt le a mosolya.
- Van más mód is egy nem kívánt terhesség ellen.
- Tudom, csak hát, ez lett volna a legegyszerűbb.
- Megoldjátok majd ezt is – nézett rá Carlisle vigasztalón, aztán ment is a dolgára.
A beszélgetés után Nessie bőszen elkezdett Alice után kutatni, hátha kiszedhet belőle valamit az estéről. Végül Edward régi lakhelyén talált rá, ami most vendégszobaként funkcionált. Ő is mindig ott aludt, ha a nagyházban töltötte az éjszakát.
- Szia, Alice! Mit csinálsz?
- Csak készülődök. Nem árt, ha van egy hely, ahol a nagyon fáradtak lepihenhetnek. Nem tudom, Emily mennyire bírja most az éjszakázást.
- Oh, ez kedves tőled. Jó, hogy te figyelsz az ilyen apróságokra.
- Csak mindent megteszek, hogy felejthetetlen legyen a leánybúcsúd – mondta kacsintva.
Nessie-n furcsa érzés lett úrrá.
- Alice, ugye… nem lesz semmilyen vetkőzős, táncolós fiú vagy hasonló? – kérdezte gyanakodva.
- Nem szeretnéd? – nézett rá összehúzott szemöldökkel. – Még lemondhatom.
- Alice, te…
- Nyugi, csak vicceltem – nevette el magát. – Eszem ágában sem volt ilyesmit szervezni. Ezek a csajok sokkal jobb pasikat látnak nap, mint nap. És mellesleg mi is. Összesen egy üveg bort, egy kis nasit és jó sok lányos témát terveztem. Szolid kis este lesz.
A lány megnyugodva felsóhajtott.
- Köszönöm, hogy ezt nem túloztad el.
- Ugyan már, úgy ismersz engem?
Renesmee inkább válasz nélkül hagyta a kérdést, de Alice csak mosolygott a hallgatásán.
- Na, öltözz át valami kényelmesebbe, aztán várunk lent a nappaliban! Sötétedik, úgyhogy a lenyomatok is itt lesznek mindjárt.
Nessie találomra kivett egy ruhát a szekrényből, és gyorsan átcserélte. Mire készen lett, már hallotta a felszűrődő hangokból, hogy gyűlik a társaság. Lesietett hozzájuk.
Mindenki megérkezett, akit vártak: Leah, Rachel, Kim, Sophie és Kendra a padlóra készített párnákon foglalt helyet, míg Emily, a már korlátozódott mozgása miatt, a kanapén ült. Rajtuk kívül ott volt még anyja, nagyanyja és a két nénikéje.
- Nah, végre megérkezett a menyasszony is! – fogadta Alice egy csepp szemrehányással a hangjában.
- Nem tudom, miről beszélsz, hihetetlen gyors voltam – nézett rá a szemöldökét ráncolva.
- Ne aggódj, kicsim! Alice csak nagyon ideges már a nagy nap miatt, azért ilyen nehezen elviselhető – nyugtatta le a kedélyeket Bella mosolyogva. – Szerintem izgatottabb, mint te.
- Azért ugye várod már te is, hogy Jake felesége légy? – kérdezte Rachel, megelőzve, hogy Alice újra szólhasson.
- Jaj, nagyon, főleg a nászéjszakát – vallotta be komolyan, mire mindenki felkacagott.
Renesmee zavartan nézett rájuk.
- Most mi van?
- Semmi, semmi – mosolygott rá Emily. – A nászéjszaka tényleg nagyszerű tud lenni.
A bevésődött lányok egyetértően bólogattak.
- De ahogy Alice-t ismerem, a szertartás is gyönyörű lesz – vetette közbe Leah.
- Felolvasod nekünk az esküd? – kérte Rachel. – Jake-é iszonyat szép lett. Alig hittem el, hogy az öcsém képes ilyen romantikus is lenni.
Nessie zavartan nézett rá.
- Jake már megírta az esküjét?
- Ugye te… – nézett rá Alice gyanakodva. – Te még nem írtad meg?! Legalább két hete rágom miatta a füled! – szidta meg a lányt. – Holnapután esküvő!
- Ne aggódj, kész lesz! Csak… nem igazán tudom, hogy mit is kéne beleírni – sóhajtotta. – Annyi ötlet van a fejemben, de minél többet gondolkodok rajta, annál inkább nem tetszik egyik sem. Ez egy nagyon nehéz feladat.
- Nessie, ne bonyolítsd túl! – javasolta Rosalie. – Egyszerűen csak írd le, ami a szívedben van. Az érzéseid magukért fognak beszélni.
- Ígérem, holnap ez lesz az első dolgom.
- Akkor legalább azt a csodás ruhát hadd lássuk! – mentette meg Emily a további szemrehányásoktól. – Alice folyamatosan áradozik róla, de nem hajlandó megmutatni.
- Rendben, megnézhetitek – sóhajtotta a rövid, fekete hajú nő. – De hallgatnotok kell róla, mint a sír.
Az egész társaság felállt, csak Leah maradt a helyén. Renesmee várakozón és egyben kérdőn nézett rá.
- Én inkább lent maradok. Holnap lesz az utolsó futásunk, és nem szeretném, ha Jake bármit is meglátna a fejemben.
- Leah, ne csináld már! Tudsz te vigyázni a gondolataidra. Gyere! – kérte a vörös hajú lány.
- Nem, nem – jelentette ki, most már határozottan. – Soha nem bocsátanám meg magamnak, ha Jake az én gondolataim között látna először menyasszonyi ruhában, és nem az oltár előtt.
- Jó, rendben – sóhajtotta. – Megértettem.
- Holnap a futás után átjövök és megnézem. Úgy jó lesz? – próbálta engesztelni őt.
- Remek.
Bella pár pillanatig figyelte az alakváltó nőt, aztán visszaült mellé.
- Lent maradok Leah-val, hogy addig se unatkozzon. Én már láttam úgyis elégszer.
Renesmee csak bólintott neki. Kétsége sem volt felőle, hogy édesanyja alaposan kifaggatja a nőt majd mindenről az utazásával kapcsolatban, amíg ők fent vannak.
- Nessie, a ruha rajtad mutatna a legjobban! – kiáltott le Alice érte már az emeletről.
- Jövök már!
Jacob farkas alakban hamar hazaért. Otthon csak gyorsan átöltözött, és már indult is a sziklacsúcshoz, ahol össze szoktak gyűlni. A két falka, Leah kivételével, már ott volt; vidáman készítgették a mérhetetlen mennyiségű elfogyasztandó ételt.
Pár perc múlva megérkeztek a Cullen-fiúk is. A négy vámpír kivételesen átléphette a határt; végül is az egyikük a leendő após. A megtermett vérszívók kissé feszélyezve érezték magukat, elvégre idegen terepen voltak, az „ellenség” között, még ha egy súlyos, eltéphetetlen kötelék szegről-végről össze is fűzte őket. Bár némelyikükkel barátságot ápoltak, a legtöbbjük igyekezett tartani a távolságot.
Az egyik ilyen barát most megpróbálta oldani a feszültséget. Seth bizalmasan lépett oda a kis csoporthoz, és vidáman üdvözölte őket. Aztán mind letelepedtek a tűz köré.
A halk társalgás közben Jasper figyelmesen tanulmányozta a körülötte ülők érzéseit. A legtöbb helyről félelem és egy kis ellenszenv áramlott felé, néhányuktól közömbös, esetleg barátságos érzelmek.
Egy helyről azonban ijedséggel kevert izgatottság áradt szét a világba. Megszokta már, hogy az alakváltók impulzívabbak az embereknél, de ez az érzés most kivételesen erős volt, szinte ledöntötte a lábáról. Próbált az egész társaságra nyugalmat küldeni, de ez az egy forrás megingathatatlan maradt.
- Jacob, van valami baj? – kérdezte hirtelen, félbevágva minden épp folyó beszélgetést.
Csak a tücskök ciripeltek tovább.
- Miért lenne? – értetlenkedett a megszólított férfi.
- Olyan… furcsa érzések jönnek felőled. Mitől félsz ennyire?
- Én nem félek.
- Ugyan már. Az érzelmeid nem hazudnak.
Jacob komoran hallgatott.
- Azt tudom, hogy teljesen biztos vagy a döntésedben a házassággal kapcsolatban, de akkor mi a baj?
- Én… na jó, hát eléggé tartok a nászéjszakától. Mi van, ha valami rosszul sül el?
- Vagy épp túl hamar?! – nevetett fel Paul.
Edward úgy pattant fel a farönkről, mintha darázs csípte volna meg.
- Azt hiszem, én most elmegyek tűzifáért, nehogy elfogyjon.
- Edward, de hisz… – szólt utána Seth.
- Hagyd csak, a fa csupán ürügy! – állította meg Jasper. – Elég nehéz neki ezeket a dolgokat hallgatni. Mégiscsak a saját lánya az ara.
Sam tűnődve nézett utána.
- Meg tudom érteni – jegyezte meg, aztán visszafordult a tűz felé. – Kiderült, hogy lányunk lesz – mondta fancsalin. – Úgyhogy a megszületése után csak az jöhet hozzánk, aki már be van vésődve!
- Jaj, ugyan már, Sam! – intett Embry. – Ő csak egy kisbaba.
- Történt már hasonló – nézett célzatosan Jake-re. – Visszatérve a félelmedre: nem hiszem, hogy bármi gond lehetne. A lenyomatoddal minden alkalom csodás.
- Azért elég para ez a termékenység-dolog – jegyezte meg Jared.
- Miről van szó? – kérdezte Kiowa, aki a másik falkával futott, így az összeköttetés híján nem tudott minden kis titokról.
- Hát, Nessie hipertermékeny, úgyhogy nagyon kell majd vigyázniuk, hogy ne jöjjön idő előtt a gólya – magyarázta Emmett.
- Uhh, ez gáz.
- Remélem, azért begyakoroltad már, hogy hogyan működik a védőszerszám?! – vigyorgott rá Paul szemérmetlenül.
- Ahm, nem, nem igazán – nézett vissza Jacob zavartan.
- Akkor húzz bele!
--*-*--
A másnap későn kezdődött Nessie számára. Csak hajnalban kerültek ágyba, miután már minden lehetséges témát megtárgyaltak. Délutánra vadászatot terveztek, hogy ne a sziget élővilágát bolygassa majd meg. Bár négy hetet minden gond nélkül kibírt volna, Edward ragaszkodott hozzá, ő pedig nem akarta ezt az apró örömöt elvenni az apjától.
De most lényegesebb dolog foglalkoztatta: látni akarta a farkasát! Nagyon. Viszont tudta, hogy a házi őrizet szigorú. Bár Alice nem láthatja, bármit is forgat a fejében, sejtette, hogy az apja folyamatosan figyeli a gondolatait.
Ma a vadászaton kívül semmi más dolga nem volt, csak pihenni… nem tudta, hogyan fogja túlélni ezt a napot a teljes unalomban.
Lassan lesétált a nappaliba, remélve, hogy ott lesz legalább valami kis élet. Egyedül Edwardot találta lent, aki a zongoránál ült, de nem játszott rajta, csupán merengett.
- Szia, apa! Min gondolkodtál el ennyire?
- Ah, csak rajtad, kicsim. Felidéztem a közös szép emlékeinket. Olyan hihetetlen, hogy holnaptól már férjes asszony leszel.
- Ez az élet rendje. Tudtad, hogy egyszer eljön ez a nap.
- Igen, persze, csak olyan hamar jött el. Túl hamar.
Nessie fáradtan felsóhajtott.
- Tudom, tudom, számtalanszor lejátszottuk már ezt. Nem is akarom újra felhozni. Majdcsak megemésztem lassacskán.
Edward egy másodpercre elrévedt, mintha a távolban figyelne valamit. Aztán a tekintete újra kitisztult, és Nessie-re kapta a pillantását.
- Most pedig futás!
- Tessék?
- Fuss! Be az erdőbe!
Renesmee további gondolkodás nélkül, vakon bízva benne kirohant a házból a mondott irányba. A folyón túl pedig pont belefutott Jacob karjaiba.
- Te, te…
- Nem bírtam ki, hogy ne lássalak – súgta elhaló hangon, és aztán már nyomta is a száját az ajkaira.
Rövid, de nagyon szenvedélyes csókot váltottak. Mikor elváltak egymástól, Jake szorosan magához ölelte.
- Mit csinálsz ma?
- Vadászat a családdal. És te?
- Utolsó futás a falkával.
- Tényleg, Leah említette. De most ne beszélgessünk, van jobb dolgunk is. Alice úgyis mindjárt szétszed minket.
Jacob minden további szó nélkül újra megcsókolta. Pár pillanat múlva tényleg hallhatták a fekete hajú nő gyors lépteit és dühös fújtatását.
- Hogy a manóba gondoltátok ezt?! Nem hiszem el, hogy nem bírjátok ki ezt az egyetlen napot!
Alice szóáradata folytatódott, de a páros még mindig nem vált szét. Ki akartak használni minden másodpercet.
- Na jó, ha nem hagyjátok abba most azonnal magatoktól, akkor erővel viszlek haza!
Jacob végre jobb belátásra tért, és elengedte Nessie-t.
- Jó vadászatot!
- Jó futást!
Renesmee még egy apró csókot tudott lopni a férfi szájáról, mielőtt Alice hazarángatta.
--*-*--
A nagy nap reggelén Renesmee-t korán kivetette az ágy. Nem bírt magával, nem tudott rendesen aludni, és ha egy-egy kósza félórácskára sikerült is az álomvilágban találnia magát, a férfi „kísértette”. Édes kis percek voltak azok.
Már negyed órája feküdt teljesen éberen, mikor úgy döntött, nem próbálkozik tovább a visszaalvással. Épp indult volna ki a szobájából, mikor Alice berontott, és visszatolta az ágyig.
- Ugye nem kifelé indultál?! Mondtam tegnap is, hogy nem láthatod a díszítést, csak mikor lesétálsz a ceremóniára.
- Oh, azt komolyan gondoltad?
- A legkomolyabban – jelentette ki határozottan.
- Jaj, ne már! Azt akarod, hogy egész nap itt kuksoljak a négy falam között?!
- Pontosan.
Renesmee erősen szenvedő arcot vágott.
- Ne aggódj, lent már nagyjából kész van minden, úgyhogy tudlak szórakoztatni egész délelőtt.
Alice azalatt a pár óra alatt mindent megtett, hogy Nessie tökéletes pompájában tündököljön, mikor kimondja a boldogító igent. Egy leheletnyi sminket kent fel az arcára, kifestette a körmeit, elkészítette a haját, mindezt emberi tempóban.
Aztán amikor Nessie még köntösben volt, behívta Rosalie-t is. A szőke nő egy hatalmas bőrönddel lépett be hozzá.
- A nászutas holmid – mosolygott rá. – Nyisd ki! Benne van a nászajándékod egy része is.
Renesmee óvatosan, gyanakodva húzta ki a zipzárt. A bőrönd egyik részében egy nagy, műanyag táska foglalt helyet, ami tele volt mindenféle színes, apró kis tasakkal.
Nessie értetlenül nézte pár pillanatig, aztán a felismerés fénye csillant a szemében.
- Ez tényleg az, aminek gondolom? – kérdezte halkan.
- Pontosan – felelte Rosalie. – Emmett ötlete volt. Az utolsó pillanatban találta ki, de szerencsére meg tudtuk oldani. Remélem, hogy elég lesz.
- De hisz… ez rengeteg. Ennyi egy egész évre elegendő lenne.
- Gondolod te. Ha egyszer az ember rákap az ízére… – nézett rá felvont szemöldökkel a szőke hajú nő.
- Hát, köszönöm. Biztos jó hasznát fogjuk venni – mosolygott most már Nessie is.
- Ja, és Emmett üzeni, hogy addig nem jöhettek haza, amíg egyetlen darab is marad.
Alice ijedten pillantott a faliórára.
- Te jó ég, már ennyi az idő?! Rosie, hozd a ruhát, késésben vagyunk!
Gyorsan felöltöztették a félvámpír lányt, aztán Alice egy apró fadobozt tolt elé.
- Csak a hagyomány kedvéért. Valami régi.
Elővett belőle egy antiknak tűnő, fekete karkötőt, és a lány jobb csuklójára csatolta.
- Még az első esküvőnkön viseltem – jegyezte meg Rosalie. – És csak mára a tiéd, úgyhogy kölcsönnek is jó lesz.
- Újnak és kéknek pedig itt a ruhád.
Alice hátralépett, és úgy csodálta meg az elkészült Renesmee-t.
- Elképesztően gyönyörű vagy. Jacob nem fog tudni szóhoz jutni.
- Oh, az nem jó – nézett összehúzott szemöldökkel rájuk. – Azért az igent nem ártana kimondania.
- Ne viccelődj velem, te lány! Már így is tiszta ideg vagyok – forgatta meg a fekete hajú nő a szemét. – Ugye az esküd kész?!
- Persze – bólintott határozottan.
Talán túl határozottan. Alice gyanakodva kutatta az arcát.
- Hadd nézzem!
- Ahm, igazából nem írtam le. Az egész a fejemben van.
- Egy percet sem dolgoztál rajta, ugye?
- Dehogynem! Végiggondoltam az érzéseimet, meg mindent. Pontosan tudom, hogy mit fogok mondani. Nem kell hozzá papír.
- Rendben. Remélem, hogy minden jó lesz!
- Ne aggódj, Alice, profi vagy! Nem lesz benne hiba.
- Ajánlom is neki – sóhajtotta. – Idő van, kezdünk lassan.
Renesmee ragyogóan elmosolyodott. Nagyon várta már ezt a napot, de most alig tudta elhinni, hogy végre elérkezett.
Az izgalomtól kissé remegő lábakkal indult le a nappaliba, ahol az apja várta, hogy oltár elé vezesse. Edward büszkén mosolyogva nézett rá.
- Nagyon szép vagy. Napfény nélkül is tündökölni fogsz.
- Köszönöm, apa. Nagyon szeretlek, ugye tudod?
- Én is téged, kicsim.
Gyorsan megölelte a lányát, aztán a karját nyújtotta neki.
A konyhából ekkor lépett ki Claire és Leah, egy-egy fatállal a kezükben.
- Oh, Nessie, csodásan festesz – sikkantott fel a fiatal lány. – Ez a ruha… fantasztikus.
Renesmee mosolyogva körbefordult, hogy minden oldalról megcsodálhassák. A rövid, hófehér anyagon elől türkizkék minta volt, alul körben ugyanolyan színű rojt futott. Ebből a rojtból készült egy kis pánt a jobb felkarjára is. Az ujj és vállpánt nélküli ruha felső ívén csepp alakú kék minta volt, ami folyamatosan kisebbedett a szélek felé.
Leah párás szemmel nézte a lányt, aztán megköszörülte a torkát.
- Ezt neked hoztam, bocsánatkérés gyanánt, hogy tegnap mégsem tudtam jönni. Csak, tudod nagyon sokáig elhúzódott a futás – nyújtotta felé a barna bőrzsákot.
- Semmi baj, megértem. Ez volt talán az utolsó alkalmad farkasként a falkával.
- Aztán ráadásul estére megérkezett Rebecca is.
- Mégis eljött? – ragyogott fel a lány arca még jobban.
- Igen, végül el mert jönni.
Nessie a zsákocska után nyúlt.
- És mit hoztál nekem?
- Régi családi ékszer. Tökéletesen illeni fog a ruhádhoz.
Renesmee kifűzte a szíjat, és kivette a zsákból a kék színű, fonott bőröveket.
- Segítek feltenni.
Egy ideig babrált a lány tarkójánál, aztán visszalépve elé megnézte, hogy áll neki az ékszer.
- Gyönyörű vagy, de… mintha még valami hiányozna.
A nő bámulta pár pillanatig, aztán körbenézett a szobában, és az egyik virágfüzérhez lépett.
- Ez kell még ide.
Leszakított néhány apró, hófehér virágot, és a vörös hajfonatok közé tűzdelte.
- Így még szebb – ámult el Alice. – Miért nem gondoltam erre?!
- Lányok, azt hiszem, indulni kéne, mielőtt odakint Jake elájul az izgalomtól – figyelmeztette őket Edward.
- Igazad van, apa. Menjünk! – Renesmee izgatottan sóhajtott újra.
Alice és Rosalie gyorsan kiiszkolt a násznép közé, miközben a két koszorúslány, Claire és Leah, akik Nessie-hez hasonlóan modern indián viseletben voltak, beálltak a táljaikkal az ajtóhoz, és várták, hogy elkezdődjön a zene.
Renesmee felkapta még a vadvirágból készült csokrát, és belekarolt az apjába.
Kintről meghallották a zene első taktusait. Az indián zenészekkel számtalanszor legyakorolták, hogy kinek mikor kell indulnia, így ez már nem jelentett problémát. Claire, majd Leah is magabiztosan sétált végig a vendégek között az erdő szélén felállított hófehér, virágokkal díszített kapuig, ahol az Öreg Quil összeadja majd őket.
Edward figyelmeztetően simította meg a karját, mikor ők következtek. Kapkodó lélegzettel indult el a férfi felé, aki hamarosan a férje lesz. Ha az apja nem tartotta volna olyan szorosan és biztosan, talán orra is bukott volna izgatottságában.
Aztán megpillantotta Jacobot, ahogy rá várt a virággal felszórt út végén, és egy csapásra minden remegés eltűnt a lábából. Ő is hagyományos indián öltözetben volt. A nadrágja alján piros minta váltakozott. Inget nem viselt, így látható volt az izmos mellkasa.
A férfi olyan áhítattal nézett rá, amitől még hevesebben kezdett dobogni a szíve.
Jake, mikor meglátta élete értelmét, egy hosszú pillanatig még levegőt is elfelejtett venni. A lány gyönyörű volt, mint mindig, de most valami földöntúli ragyogás vette körül, ami minden mást kitakart az elméjéből.
Nem érzékelte, hogy a zenészek éneke miről szól, pedig az ő történetüket mesélték el: örök, soha véget nem érő szerelemről daloltak, a legszorosabb összetartásról, eltéphetetlen kötelékről.
De ő most nem tudott ilyen apróságokkal foglalkozni, mikor ez az égi tünemény épp felé tartott, hogy az örökkévalóságig összekössék életüket.
Tetőtől talpig végignézett rajta; nem kerülte el a figyelmét a hajába tűzött rengeteg apró virág, a boldogságtól kipirult arca, a mosolygós szája, a gyönyörű ruha, amiben még éteribbnek tűnt, a hosszú lábai, amik szinte teljesen fedetlenek voltak, az, hogy az egyik formás vádliján körben kék festékkel rajzolt indián minta fut, valamint az apró lábfejei, melyek mezítelenül sétáltak végig a virágszirmokon.
Ha nem szeretné már most az életénél is jobban, ebben a pillanatban biztos beleszeretett volna.
Végtelennek tűnő idő múlva Renesmee végre odaért hozzá. Edward gyors, puha csókot nyomott a homlokára, aztán egymásra helyezte a kezeiket, és odasétált Bella mellé.
Egy hosszú pillanatig révülten néztek egymás szemébe, aztán Jake nem bírta tovább: gyors mozdulattal magához húzta a lányt, és szorosan a karjaiba zárta. Hallották a halk kuncogást a vendégek sorai felől, de nem foglalkoztak vele.
Végül az öreg Quil torokköszörülése rebbentette szét őket. Az idős indián szelíden rájuk mosolygott, majd elkezdte a szertartást.
- Kedves testvéreim! Fontos napra ébredtünk ma: e két fiatal sorsának összekötésére. Az ő szerelmük egy valóságos csoda ebben a világban, amiben élünk, hisz olyan lényeket fűz össze, tesz baráttá, akik sosem gondolták, hogy valaha is békében élhetnek, létezhetnek egymás mellett. Most pedig két, ennyire különböző életet a szerelem köt örök, édes rabságba, és nem a gyűlölet. Általuk és értük a szövetség szorosabb lett, mint valaha, és pont olyan eltéphetetlen, mint a kettejük közös sorsa. Remélem, az Égi Szellemek soha nem eresztik őket kutató pillantásuk alól, és vigyáznak a boldogságukra. Az egymásnak tett esküjüket mondják el ők maguk!
Az öreg megállt a beszédben, és várta, hogy valamelyikük elkezdje, de mindketten némák voltak a meghatottságtól. Aztán Jacob végre magához tért, és a lány elé térdelve megköszörülte a torkát.
- Renesmee… Nessie! Nagyon nehéz elmondani, hogy mit jelentesz nekem, de nem azért, mert nem tudom, vagy bizonytalan vagyok benne, hanem mert nincsenek szavak, amelyek kifejeznék, mit is érzek irántad. Te a létezéseddel új életet adtál nekem, már csak emiatt is különleges csoda vagy számomra. A születésedkor eltöröltél minden fájdalmat, ami valaha is ért, és tudom, hogy nem is érhet semmi baj már többé, mert te velem leszel, míg csak a Nap utoljára felkel. Amikor itt vagy mellettem, mindent széppé varázsolsz. A legnagyobb ajándék vagy, amit az Univerzum adhatott nekem, és mindent megteszek, hogy ne bánja meg a döntését, amellyel hozzám rendelt. Biztos kézzel helyezem most a szívem a te kezedbe, bízva abban, hogy vigyázni fogsz rá, és soha nem hagyod el.
Nessie arcán csendben folytak végig a könnyei, miközben ő is letérdelt a férfihoz.
- Jake! Nem tudom, mióta tart a mi szerelmünk. Kutattam a napot, a percet, hogy rájöjjek, de olyan, mintha mindig is szerettük volna egymást, mióta csak a világra jöttem, sőt annál is régebbről. És hiszem, hogy ez tényleg így van. Mindig is szerettelek, mint játszópajtást, barátot, most pedig mint társamat az örökkévalóságban. És bár az Univerzum melléd rendelt, biztos vagyok benne, hogy nélküle is egymásra találnánk, mert a te hatalmas szíved minden ősi kötés nélkül is magához vonzott volna. A fényeddel beragyogod az életem, és nem fogom engedni, hogy ez a varázs valaha is kihunyjon, vagy akár csak halványuljon. Te mindig azt figyelted, hogy nekem mi a legjobb, de a mai naptól az én feladatom, hogy téged a legboldogabb férfivá tegyelek a Földön. A szívedet a kezembe helyezted, és én cserébe a sajátom nyújtom neked.
A férfi mosolyogva nézett rá, miután elmondta esküjét.
- Jacob Black! Leszel-e örök, hű társa az előtted álló Renesmee Carlie Culennek?
- Leszek!
Leah felé nyújtotta a kerek fatálat, mire ő a hüvelykujját belemártotta a benne található piros festékbe, és egy vékony csíkot húzott a lány bal arccsontjára.
- Renesmee Carlie Cullen! Leszel-e örök, hű társa az előtted álló Jacob Blacknek?
- Leszek!
Most Claire adta elé a kék festékkel teli tálat, amibe belemerítette a bal tenyerét, majd a férfi mellkasára nyomta, a szíve fölé.
- Ezentúl férjnek és feleségnek hívnak titeket. Eskütöket csókkal pecsételjétek meg!
A két szerelmes egymásra mosolygott, mielőtt az ajkuk összeforrt. A csóknak csak pár másodpercig kellett volna tartania, de Nessie Jake tarkójára fonta a kezét, és nem engedte, hogy elváljon tőle. Csak miután találkozott a nyelvük, engedte el a férfit.
A gratulációk forgatagában csupán néhány arc és esemény maradt meg Nessie-nek élesen: Rebecca, Jacob másik nővére, akivel végre most először találkozhatott; Leah elbúcsúzása, amely ugyan nem szólt örökre, de ettől még épp olyan fájdalmas volt; a Denalik hidegen ölelő karja; és legtisztábban Nahuel, aki mégis eljött, de csak három lépés távolságban merte megközelíteni, és a gratulációja után ment is gyorsan tovább.
Aztán következett az első hitvesi táncuk.
- Felkérhetem, Mrs. Black? – kérdezte tőle a férfi incselkedve.
- Oh, Mrs. Black lettem – ámuldozott, miközben a kezét nyújtotta neki, és hagyta, hogy a kis tánctérre vezesse.
- Tetszik az új neved?
- Nagyon. Ezentúl mindenki csak így hívhat.
Jacob lágyan átkarolta a derekát, és a zenére lassú mozgásba kezdtek.
- Miért van rajtad ing? – Nessie csak most döbbent rá, hogy a férfi öltözete megváltozott.
- Alice erőltette rám. Hogy nehogy összefestékezzem ezt a csodálatos ruhát.
- Oh, pedig szívesebben érezném most a meztelen bőröd az enyémen – súgta neki sóhajtva.
- Annak is hamarosan eljön az ideje, ne aggódj!
- Csak tartanánk már ott! – jegyezte meg Renesmee türelmetlenül, aztán még szorosabban a férjéhez simult, és csak élvezte, ahogy lágyan ringatóznak, végtelen szerelemben.
_@/"
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
