Szókincs 2011 DEDIKÁLÁS - JÚNIUS 04. és OLVASÓI TALÁLKOZÓ - JÚNIUS 24-26.

Sziasztok!


Több hírt is hoztam nektek:


Mint tudjátok, az Aposztróf Kiadó pályázatára érkezett művekből összeálló, SZÓ-KINCS 2011 című kötetben az én egyik novellám is helyet kapott, a JELEK (és Aby egyik műve is). A Kiadó az Ünnepi Könyvhéten jelenteti meg az antológiát, és nagyszerű lehetőséget biztosított számunka.  
2011. JÚNIUS 04-én, szombaton (és vasárnap) dedikálást tartanak a kiadó standjánál, ahol a kötet szerzői osztogatnak aláírást párosával. Aby és én is fogunk dedikálni egy időben, 15:30-tól.


Aki szeretne velünk találkozni, azt nagyon nagy szeretettel várjuk az Aposztróf Kiadó pultjánál, tehát: JÚNIUS 04-én, szombaton 15:30-tól 16:00-ig. A dedikálás után egy kis kötetlen beszélgetést is szeretnénk tartani (reméljük, hogy jó idő lesz, és le tudunk ülni valami szabadtéren a környéken), ahol megismerkedhetünk, beszélgethetünk, kérdezhettek tőlünk, stb., stb.


A helyszín: Budapest, Vörösmarty tér

Időpont: 2011. JÚNIUS 04. szombat 15:30-16:00 (és utána)



A másik fontos esemény!!!


2011. JÚNIUS 24-26-án (péntek-vasárnap) OLVASÓI TALÁLKOZÓT tartunk, közösen Abyvel.


A helyszín: Kőszárhegy (Székesfehérvártól 15 km-re)


Tervezett programok:

- Felolvasás új művekből (DreamWorld prológusa, ami valószínűleg csak itt lesz hallható, blogra nem kerül fel; tervezett tábori novella; részlet Aby regényéből és a Soulraider prológusa);
- Tündérmesémes dalok az én előadásomban;
- Meseírás és egyéb kreatív játékok (aki volt tavaly, tanúsíthatja, hogy milyen jókat tudunk játszani);
- Nyolcféle QUIZ, sokféle ajándékkal (ezek a mi történeteinkből lesznek, úgyhogy érdemes felkészülni és újraolvasgatni őket);
- Kötetlen beszélgetés bármiről, ami érdekel titeket.


Ottalvásra van lehetőség, de arra is, ha valaki esetleg nem tud mindhárom napra lejönni - senkit nem fogunk hagyni elveszni! :)


Aki szeretne részt venni a talin (akár mindhárom, akár csak az egyik nap), jelezze nekem hozzászólás formájában.

A pontos odajutást, annak időpontját, stb. később egyeztetjük össze, mert még én magam sem tudom, hogy pénteken mikor érkezek (csak annyi biztos, hogy Pestről).


Remélem, hogy minél többen leszünk, mert sok ember kis helyen a legjobb! :) /És persze minél többen lelkesedtek, és jelentkeztek, annál nagyobb lesz a mi kedvünk is, és annál több meglepetéssel és ajándékkal készülünk! :D/


Az időpont még egyszer: 2011. JÚNIUS 24-26. (péntek-vasárnap)

Várunk mindenkit szeretettel!



És aki ide nem tudna jönni, annak a fent említett dedikálás nagyszerű alkalmat nyújt, hogy megismerkedjünk személyesen. Azzal kapcsolatban is nyugodtan írjatok hozzászólást, hogy láthassuk, mennyire van igény a dedikálást követő beszélgetésre.



Stigu












_@/"

Utolsó novella - Köszönet

Sziasztok!


Összejöttek a komik, úgyhogy hozom is az UTOLSÓ kiegészítő novellát.

Remélem, hogy elnyeri a tetszéseteket, és írtok nekem sok-sok véleményt, attól függetlenül, hogy most "tét nélkül megy a játék". :) Sajnos több novellával belátható időn belül nem szolgálhatok, főleg, mert se újabb ötlet, se idő-energia nincs most bennem. :)

Akit érdekel az FM további sorsa (lesz-e még valaha kieg. novi, vagy folytatás, vagy akármi), írjon nyugodtan nekem a BESZÉLGETŐSAROKBA. :)

Ui.: A Főblogon is van olvasnivaló (pályázatos novella).


Jó olvasást ehhez a kis novellához... jaj, a legfontosabb!! 18-as és a Nessie-Jake páros van benne. :)

Köszönet

Késő este lett, mire Nessie el tudott szabadulni a Cullen-házból. Túl volt az első ultrahangos vizsgálaton, így már teljesen biztosak lehettek benne, hogy érkezik a harmadik gyermek. Sietett volna vissza Jacobhoz, de nagynénjei, tiltakozást nem tűrve, ragaszkodtak hozzá, hogy már most megbeszéljék a majdani gyerekszoba színeit, berendezéseit és egy csomó felesleges dolgot, amit Renesmee véleménye szerint máskor is megtárgyalhatnának.
Alice kísérte vissza a kunyhóhoz – a sok évvel ezelőtti incidens óta nem engedték, hogy állapotosan bárhová is egyedül menjen –, és közben megállíthatatlanul csacsogott a kicsinek tervezett ruhácskákról és egyéb kiegészítőkről.
De Nessie szinte meg sem hallotta lelkes, sietős szavait; őt egészen más foglalkoztatta: majdnem teljesen biztos volt benne, hogy a születendő gyermekük fiú lesz, és már most megfelelő név után kutatott. Sorra vette a kedvelt neveket, aztán sorra mindet el is vetette. Valahogy egyik sem volt az igazi. Tűnődve simított végig lapos hasán, melyen még egyáltalán nem látszott az áldott teher.

A kunyhó közelébe érve elfogta valami furcsa, homályos érzés – volt valami idegen a megszokott, jól ismert tájon. A ház körüli tisztáson halvány, oda nem illő derengés uralkodott.
Ahogy kiléptek a fák takarásából, rájött, mi okozza a változást: a háztól tompa fényű fáklyák sora vezetett be az erdőbe, kacskaringós, kivilágított utat képezve.
Renesmee kérdő tekintettel nézett nagynénjére, aki erre titokzatosan elmosolyodott és a fényességbe vezette.
– Végig a sárga köves úton – intett fejével az erdő felé.
Nessie bizonytalanul indult el a lámpák alkotta ösvényen. Pár lépés után visszanézett Alice-re, aki biztatóan bólintott.

Izgatottan remegő szívvel sétált a ragyogó fáklyák között, mialatt magán érezte az erdő sötétjéből figyelő, óvó tekinteteket – tudta, nincs egyedül, nem engedik, hogy bármi baj érje.
Fülébe hamarosan beszökött az óceán békés morajlása, orrához elért a sós, telt illat.

Amint kiért a fák közül, megpillantotta a kavicsos parton felállított, gyertyákkal megvilágított asztalt és a mellette ácsorgó, rá várakozó férfit – élete egyetlen, igaz szerelmét.
Meglassult léptekkel ment oda hozzá, talpa alatt szinte alig mozdultak az apró, gömbölyű kövek. Jake arcára kiült a feszült izgalom; legszívesebben álomszép felesége elé sietett volna, de visszatartotta magát.
Renesmee egyetlen lépésnyire állt meg tőle, majd felnézett sötéten csillogó szemeibe.
– Hát ez? – érdeklődött az asztal felé biccentve.
– Egy kis meglepetés – mosolyodott el féloldalasan Jacob.
– Miért? – harapta be Nessie az alsó ajkát.
– Köszönetképpen, mert a világ legboldogabb farkasává tettél. – A férfi a másik apró, meleg kezéért nyúlt, és hálásan megszorította. – Újra.
– Te cserébe a legboldogabb nővé teszel nap mint nap – suttogta vissza neki meghatottan.

Renesmee a szabad kezét felfuttatta Jake rézszínű mellkasán át a tarkójára, és lehúzta magához a fejét. Ajkaik hosszan kényeztették a másikét, nyelvük lassú, édes táncot járt. Egészen egymáshoz simultak, mintha egyetlen testté akarnának összeolvadni.
Úgy tűnt, soha többé nem képesek szabadulni ebből a forró, parázsló érintkezésből, de Jacob végül erőt vett magán, és finoman eltolta a nőt.
– Kihűl a pompás vacsora – jegyezte meg akadozó lélegzettel.
Nessie tiltakozva megrázta a fejét, és újabb csókért emelkedett, de a férfi nem engedett. Mutatóujját felesége ajkára simítva hárította kívánságát.
– Együnk! – kérte szelíden.

Renesmee bosszúsan sóhajtva adta meg magát; hagyta, hogy Jake az asztalhoz vezesse és alátolja a hófehér széket. Aztán sorra felemelte a tálakat borító fémfedőket.
Nessie éhes pillantással nézett végig a feltáruló ételeken – a férfi a kedvenceit szolgálta fel neki –, s már azon tűnődött, melyikkel kezdje. Miközben teleszedte a tányérját, egy újabb gondolat férkőzött az elméjébe.
– Ki készítette az ételeket? – nézett fel Jacobra.
– Ühm… elhinnéd, ha azt mondanám, én?
A nő kuncogva rázta meg a fejét. – Nem.
– Gonosz! – szidta meg játékosan. – Bár tényleg nem teljesen egyedül csináltam. Emily és Esme segített.
– Az egész család keze benne van ebben? – kíváncsiskodott Renesmee.
– Oh, persze – vigyorgott Jake. – Belláék vigyáznak a gyerekekre, Alice és Rosalie dolga volt, hogy feltartson. Sőt, még Carlisle is segített. Gondolod, véletlen, hogy ilyen későn tudott csak megvizsgálni?
– Ezt szépen megszervezted – ámuldozott a nő.
– Tökéletesre akartam az estét – mondta lágyan.
– Veled csak az lehet.
Pár pillanatig egymás kipirult, szerelemtől ragyogó arcát nézték, aztán Nessie nem bírt tovább az éhségével.

Csendesen, sietősen fogyasztották el a bőséges és fenséges vacsorát, majd mikor végeztek, Jacob a nő kezéért nyúlva, felsegítette az asztaltól.
– Van kedved fürdeni velem egyet? – suttogta érzékien felesége fülébe.
Renesmee megborzongott cirógató, forró leheletétől. – Hol? – nyögte vissza neki.
– Itt, a sötét óceánban – morogta a tarkójára, majd a karjaiba kapta.
Nessie odahajolt rézszínű nyakához, és finoman, vigyázva, hogy ne sebezze meg, harapdálni kezdte. Jacob felmordult, és sietősebbre vette lépteit.
A nő hamarosan megérezte a hűs hullámok cirógatását a bokáján, majd a vádliján.
– Jake! – vált el a bőrétől hirtelen. – A ruhám… – Nem tudta befejezni a mondatot, mert a férfi nyakig elmerült vele a habokban.
– Tönkre fog menni – bólintott egyetértően. – Nem is kell az rád.

Talpra állította Nessie-t, és villámgyorsan meztelenre vetkőztette őt, majd önmagát is. Megrészegülve itta magába felesége kecses, éteri látványát, aztán nem bírta tovább a mozdulatlanságot. Végigsimított vörös haján, kipirult arcán, szép ívű nyakán, aztán hozzá hajolt, hogy az ajkaival is bejárja ezt az utat. A kulcscsontjához érve megérezte az óceán sós ízét, ahogy keveredett Renesmee természetes, édes aromájával.
A nő Jake hajába markolva igyekezett gyorsabb haladásra ösztönözni, de a férfi nem akart semmit elsietni. Ráérősen csókolgatta tovább a mellkasát, majd a két melle közötti keskeny völgyet. Végül megszánta Nessie-t, és áttért a dús, nőies halmokra.
Felesége ajkait hangos, vággyal teli nyögés hagyta el, és ujjaival még erőteljesebben megszorította fekete haját.
– Jake… Jake… – sóhajtotta szenvedélyesen. – Akarlak! Szeress egészen! – kérte nyöszörögve.

Jacob felegyenesedett, és belenézett Renesmee elhomályosult, szerelemmel teli tekintetébe.
– Kifejtenéd ezt bővebben? – vigyorgott rá kajánul.
– Ne akard… Annak nem lesz szép vége! – tiltakozott, de sejtette, hogy a férfi addig nem fog engedni, míg a kedvére nem tesz. – Miért kínzol? – sóhajtotta morcosan, aztán intenzív pillantását Jake szemeibe fúrta. – Azt szeretném, ha elmerülnél bennem, mélyen… erősen… kíméletlenül. – Felugrott az ölébe, lábait izmos dereka köré fonta, majd a füléhez hajolt. – Szeretném, ha belém hatolnál és utána soha többé nem kellene elválnunk. – Hozzádörgölőzött a férfi felsőtestéhez, mint egy hízelgő kiscica. – Ne gyötörj tovább!

Jacob odahúzta magához egy újabb lassú csókra, és közben gyöngéden elmerült hívogató ölében.
Nessie elégedetten nyögött a szájába, amint megérezte az őt kitöltő forróságot. Férje olyan szelíden mozgott benne, ahogy az elcsendesedett, nyugodt hullámok ölelkeztek a part menti sziklákkal.
Renesmee-t a finom lökések, az érzékfelkavaró simítások és apró csókok hamar eljuttatták a beteljesülés kapujába. Hátrahajtott fejjel, a torkában ragadó nyögéssel hagyta, hogy a világ millió darabra hulljon körülötte. Tudata legszélén érzékelte, hogy Jacob is követi a mennyei mélységekbe.

Erőtlenül, tágra nyílt tekintettel hanyatlott a férfi széles vállára. Felettük a telihold sápadt, ezüstös fénye ragyogta be a sziklákat és a békésen fodrozódó, éjsötét vizet.
Visszanézett férje szikrázó, ébenfeketének tűnő szemeibe, melyekben végtelen csodálat tükröződött.
– Köszönöm, hogy szeretsz – suttogta Jake halkan, miközben beleveszett a nő holdfényben fakón csillogó bőrének látványába.
– Köszönöm, hogy szerethetlek – súgta vissza Nessie, majd lágyan összeforrasztotta újra egymásra szomjazó ajkaikat.












_@/"

Novella - Bűnbeesés

Sziasztok!


Íme, itt az újabb új generációs novella, amely Sarah (apuci kicsi lánya) életébe ad egy kis betekintést.
Jó olvasást! :)


Közben ne feledkezzetek meg a szavazásról a Főblogon, illetve a Vérvörös szerelemről (Tényleg nem vagytok kíváncsiak a folytatására???). Valamint Carrie-nél lezáródott a szavazás, aki kíváncsi, hogy melyik az enyém, lessen át a Főblogra vagy hozzá! :)

Ezen kívül várom a kérdéseket még mindig a BESZÉLGETŐSAROKBA, amelyet több helyről is elérhettek (akár itt a megfelelő helyre kattintva, de az aktualitások legalsó pontja is mindig oda visz)!


Oh, és a legfontosabb: a következő és egyben utolsó kiegészítő novella érkezik, amint Aby átolvasta és megvan a 10! komment. Az egy kis Nessie-Jake visszatekintés, egy megszokott, romantikus jelenetecske. Én nagyon imádtam írni... :))


Most aztán tessék menni olvasni és kommentelni! :)

Bűnbeesés

A vörös hajú, sápatag lány izgatottan kalapáló szívvel sétált oda az erdő szélén rá várakozó, fiatal indiánhoz.
– Sarah, ma gyönyörűbb vagy, mint valaha – köszöntötte a férfi, majd végigsimított fehér arcán, melyre most halovány pír szökött a bóktól.
– Nem kell hízelegned, Josh, anélkül is meglesz ma a… – halt el a hangja, majd szemérmesen beharapta az alsó ajkát.
Joshua kutatóan kereste a tekintetét.
– Ha kétségeid vannak… – kezdte óvatosan.
– Egyáltalán nincsenek. Nagyon várom már… Csak olyan különösnek tűnik így hangosan kimondva. – Sarah rámosolygott a fiúra, hogy eloszlassa aggodalmát.
– Biztos üres lesz a ház? – kérdezgette tovább a lányt, miközben elindultak a kis tisztás felé.
– Igen. Nagyiék vadászni mentek, de itt hagyta nekünk a kulcsot. És megígérte, hogy bármilyen módon, de visszatartja a többieket, ha korábban haza akarnának jönni.

Észrevétlenül megérkeztek a kedves, szinte mesebeli kőkunyhóhoz. Sarah rögvest az ajtóhoz lépett – sejtette, hogy merre találja a rézkulcsot –, majd karjaival felnyújtózott, de nem érte el a magas ajtófélfát. Josh nevetve nyúlt el felette, s közben szorosan a lány hátához simult.
– Őrültség, amire készülünk… – súgta Sarah elakadó lélegzettel.
– Még meggondolhatod magad – komorult el a fiú hangja. Természetesen bármire is kéri szerelme, megteszi, de innen, a kapuból már nagyon nehezére esne visszafordulni.
– Mindennél jobban akarlak, de féltelek. Ha apa megtudja valahogy… tuti kinyír – vetítette elé a nem túl kecsegtető jövőképet.
– Beteljesül a szerelmünk… – sóhajtotta Josh a fülébe. – Ezért érdemes akár meghalni is.
A lány megborzongott – a forró lehelet behatolt a bőre alá, végigszáguldott az erein, felborzolta idegsejtjeit. Halk sóhajként szökött ki a vágy az ajkai közül.
– Akkor végezzük egymás karjaiban.

Joshua ellépett tőle – meleg testének hiánya fagyosan égette –, és sietősen kinyitotta a ház ajtaját.
Odabent mozdulatlan némaság fogadta őket, csak a levegőben kavargó apró porszemek járták lusta táncukat, melyet megvilágított az ablakon beragyogó kora délutáni, tavaszi napfény. A férfi kíváncsian nézett körbe; ismeretlen volt neki a vámpírnagyszülők lakhelye.
A lány megragadta Josh kezét, és célirányosan édesanyja régi szobájába vezette. Ott aztán megtorpant, és szégyenlősen az ágyra pillantott.
A férfi, maga felé fordítva, az élénken ragyogó, zöld szemeibe nézett.
– Sarah, biztos vagy…?
– Igen – bólintott hevesen. – Nem akarok tovább várni! – mosolyodott el bátorítóan.

Joshua a karjai meleg ölelésébe vonta, és erőteljesen megcsókolta. Ajka kíméletlenül, keményen ostromolta a lányét, kezei birtoklóan markolták vékony derekát.
Lassan az ágyig hátráltak, majd elfeküdtek rajta. Sarah ráérősen megszabadította a pólójától, aztán végigsimított izmos, széles mellkasán. Elkápráztatta a férfi napfényben világosabb bőrének selymessége. Odahajolt hozzá, és nyelvével megízlelte csábító, bársonyos testét; Josh csak akkor állította le, mikor a hasa alsó kockáihoz ért.
Felültette a lányt, és egyenként lehúzta róla a ruháit – a sötétzöld felsőt, a szűk farmert, a parányi, csipkés melltartót és a még kevesebbet takaró apró, fekete bugyit. Tekintete végigsimogatta Sarah meztelen testét, szemei beitták, agya az emlékezetébe vésett minden egyes szeplőt, minden csodálatos porcikát. Belélegezte hűvös, édes illatát, majd ajkai is megkóstolták a hívogató, csábító területeket: megcsókolta a nyaka hamvas bőrét, megszívta a halovány, rózsaszín mellbimbókat, belenyalt a köldöke apró, formás mélyedésébe, megharapta keskeny csípőjét. Aztán forró ujjai megcirógatták a bokáját, felkúsztak a vádliján, a combján. Végül megtalálta a gyönyör feltáruló kapuját.
Újabb érzéki játékba kezdett ajkuk, mialatt Josh óvatosan, de kíméletlenül kényeztette a lányt a legrejtettebb részén.

Sarah-ból hamar elpárolgott a jól titkolt félelem; érezte, hogy a férfi figyel rá, tudta, hogy vigyázni fog, amennyire csak lehetséges. Keze az izmos hátat simogatta, mikor megérezte az ölében megállíthatatlanul növekvő kéjes, lélegzetet elakasztó bizsergést, mely átterjedt az egész testére és egy hangos, elragadtatott sikoly kíséretében elhozta a beteljesülést.
Kellett egy perc, míg újra képes volt észlelni maga körül a világot: meghallotta saját vad zihálását, érzékelte Joshua könnyű, leheletfinom csókjait a nyakán, a combjához nyomódó kemény férfiasságot.
– Ühm… – morogta elégedetten, mire a férfi felnézett rá.
– Sarah, nem akarok puhánynak tűnni, de… kihúznád a körmeidet a hátamból? – mosolygott rá.
A lány csak most vette észre, hogy ujjai görcsösen mélyednek Josh gyorsan gyógyuló bőrébe.
– Oh, ne haragudj! – lazított szorításán.

Joshua egy nagyon rövid időre elvált tőle, hogy megszabaduljon a nadrágjáról. Sarah elnézte egészen feltáruló testét, kőkemény, bámulatos izmait, duzzadó férfiasságát, mely természetfeletti módon vonzotta. Meg akarta érinteni, kényeztetni, becézni akarta.
Felült az ágyon, és a férfi felé nyújtotta sápadt kezét, de ő megrázta a fejét.
– Kérlek, ne! – A lány elbizonytalanodó pillantására gyorsan folytatta. – Ha hozzám érsz, nem fogok tudni tovább parancsolni önmagamnak. Így is majd’ az eszemet vesztettem, ahogy nyögtél és sóhajtoztál az érintésem alatt.
– Akkor most hadd tegyelek én boldoggá téged! – kérte csendesen.
– Már azzá tettél – mosolyodott el Josh, majd hevesen megcsókolta, s közben visszadöntötte az ágyra.
Miután újra elszakította az ajkaikat, kapkodva felhúzta az óvszert, és elhelyezkedett a lány lábai között. Centiméterről centiméterre, őrjítő lassúsággal hatolt belé, remélve, hogy így okozza neki a legkevesebb fájdalmat.
Sarah csak egy apró szúrást érzett, amit hamar felváltott az egyszer már tapasztalt, gyönyörteli bizsergés.
A férfi fokozatosan gyorsított mozdulatain, miközben néha ráhajolt a hívogató, rózsaszín ajkakra. Pár erőteljesebb lökés után mindketten közel jártak már a beteljesüléshez. Mélyen, tüzesen csókolták egymást, mialatt együtt átlépték a gyönyör vérvörös kapuját.

--*-*--

Még két hét sem telt el szerelmük beteljesülése óta, mikor egy délelőtt, a közös erdei sétájuk alkalmával összefutottak a nagyon ideges, aggodalmas tekintetű E.J.-vel.
– Történt valami? – ugrott hozzá azonnal Sarah, és a kezére tette sajátját. Pár másodpercig hallgatagon, szinte mozdulatlanul figyelték egymást, aztán a lány bosszúsan felsóhajtott.
– A csudába! Ez nem jó hír! – szorította másik tenyerét a homlokára, mintha szörnyű migrén gyötörné.
– Mi az? – faggatta őket nyugtalanul Josh.
– Apa meglepett járőrözés közben… farkas alakban. Tud mindent – mondta vészjóslóan az alfa. – És őrjöng.
– Vidd haza Sarah-t, mielőtt megtalál minket! – kérte barátját feszült, fojtott hangon.
E.J. már épp rábólintott volna, de a lány közbevágott.
– Nem! – csattant fel élesen. – Nem hagyom, hogy egyedül vállald ezt! Én legalább annyira akartam, mint te, ha nem jobban. Szóval közösen visszük el a balhét. – A szavain, a hangján érződött, nem fogják tudni meggyőzni, hogy hazamenjen.

Nem is volt rá alkalmuk, mert a fák közül felbukkant a tajtékzó, reszkető Jacob.
– Joshua Uley, megmondtam, hogy nem akarlak a lányom közelében látni! – üvöltötte a fiatal férfinak. – Azt még elnéztem, hogy bevésted, de ez… ez… Hogy tehettél ilyet egy ártatlan kislánnyal!?
– Apa, már felnőtt vagyok! – tiltakozott hevesen a lány. – És én akartam…
– Felnőtt?! – nézett rá Jake szikrázó szemekkel. – Tizenhét éves vagy…
– Tizenhét és fél – vágott közbe Sarah. – Fogd fel végre, nem vagyok már kislány! El tudom dönteni, hogy kinek adom oda magam! – ordította apjának, miközben a feszültség könnyei gyűltek a szemébe.

A férfi morogva nézte a lányt, aztán nem bírta tovább kordában tartani indulatait: gerince mentén végigremegett a forróság és semmit nem tudott tenni ellene. A teste szűk lett számára, majd egy hangos reccsenés kíséretében önkéntelenül alakot váltott.
Az óriási, rozsdavörös farkas fogát vicsorítva rámorgott Josh-ra, és elindult felé. E.J. egyetlen pillanat alatt átváltozott, aztán apja elé lépett, hogy visszatartsa, mielőtt az valami meggondolatlanságot tenne. Sarah reszketve bújt szerelme oldalához, mire a férfi vigasztalóan átölelte.
Jacob újra felmordult, de nem tett további mozdulatot – legszörnyűbb rémálmaiban sem akart a fiával harcolni, és ez elég visszatartó erőnek bizonyult. Pár pillanattal később megfordult, és lassan elindult az erdő fái közé.

E.J. nem alakult vissza, csak fekete orrát a lány vállához nyomta és apja után intett a fejével. A páros együtt lépett előre, mire a farkas tiltakozva megrázta a fejét – ez most családi ügy volt.
Sarah összevont szemöldökkel, kétségbeesett pillantással fürkészte Josh tekintetét. Ő elmosolyodott, és megsimogatta a lány sápadt, puha arcát.
– Ne aggódj, minden rendben lesz! – próbálta megnyugtatni. – Apádnak csak egy kis idő kell, hogy megeméssze a dolgokat.
– Remélem – suttogta Sarah. – De mi lesz, ha örökre eltilt tőled?
– Azt nem teheti meg. Ismeri nagyon jól a mi széttéphetetlen kötelékünket. Be fogja látni, hogy mi egymásnak lettünk teremtve és csak együtt tudunk létezni.
Joshua, szavai megerősítéseként, odahajolt hozzá, és minden szerelmét beleadva, megcsókolta. Érintkezésük nem tarthatott sokáig, mert a közelben felhangzott Jake türelmetlen vakkantása. Sóhajtva váltak el egymástól.
E.J. újra megbökte orrával a lány vállát, hátha végre hajlandó elindulni. Sarah nehezen, vonakodva engedte el a férfi kezét, majd felült a sötétbarna farkas hátára.

Némaságba burkolózva sétáltak hazáig – a két farkas nem tudott szólni, Sarah pedig csak csendesen hullatta megállíthatatlan könnyeit.
Mikor a kunyhóhoz értek, Jacob szó nélkül visszaváltozott és beviharzott a házba. A gyerekek összepillantottak, majd megszeppenve követték.
Odabent az anyjuk értetlenül figyelte a csukott hálószobaajtót, aztán hallva az érkezésüket, feléjük fordult. Ahogy meglátta lánya könnyáztatta arcát, rögtön tudta, hogy baj van.
Még egyszer az ajtó felé pillantott, mielőtt Sarah-hoz lépett.
– Min akadt ki apád? – kérdezte felhúzott szemöldökkel.
– Josh és én… lefeküdtünk – vallotta be szemlesütve a lány.
Renesmee mindent értően felsóhajtott.
– Sejtettem, hogy ez lesz a vége – mondta maga elé, aztán letörölte Sarah arcáról a nedvességet. – Megpróbálok beszélni vele, és lenyugtatni valahogy.
– Köszönöm, anya – szipogta, miközben újabb könnyek szöktek a régiek helyére.

Nessie halkan nyitott be a napsütötte szobába. Jake az ablakpárkánynak támaszkodva figyelte a kinti zsongó, nyughatatlan természetet.
A nő mögélépett, és hátulról a mellkasára simította langyos kezeit, forró bőréhez nyomta az arcát.
– Ne haragudj rájuk nagyon! Fiatalok, szerelmesek, ráadásul tavasz van és tombolnak a hormonok.
– De miért nem bírtak várni legalább egy kicsit? – mérgelődött a férfi.
– Sarah a Cullen-géneket örökölte. Rémlik még, én milyen eszközökkel akartalak anno meggyőzni?

Az emlékek színesen, kristálytisztán áramlottak át Jacob elméjébe. Renesmee megmutatta neki az összes érzéki, esetlen kis próbálkozást, melyekkel a férfi ellenállását szerette volna megtörni: a lenge, alig takaró hálóruhákat, a forró, követelőző csókokat, az esetlen, mégis lázas tüzet ébresztő érintéseket.
Jake vágyakozva mordult fel a látott képek hatására.
– Ezt Bellától örökölte – jegyezte meg keserűen. – Ő sem bírt soha magával, ahogy te sem.
– Igen – kuncogott Nessie –, de nem hagytátok, hogy arra az útra lépjünk.
– Josh is igazán parancsolhatott volna a libidójának – morgott tovább.
– Nem mindenki lehet Black – jegyezte meg gunyorosan. – Most már bele kell nyugodnod; ezen nem tudunk változtatni.
– Tudom – adta meg magát a férfi.
– Sarah nagyon rossz bőrben van. Nem szeret haragban lenni veled; ezen viszont változtathatsz.

Jacob feszülten felsóhajtott, aztán megfordult, adott egy rövid csókot felesége ajkaira, és kisétált a nappaliba.
Sarah a kanapén ült; még mindig szótlanul folytak a könnyei. E.J. megpróbálta vigasztalni a lányt, de kevés sikerrel járt.
A férfi odalépett hozzájuk, egyszerűen felhúzta Sarah-t a kanapéról, és magához vonta. A lány válla megrázkódott, s közben szorosan, bocsánatkérően a védelmező karok ölelésébe bújt.











_@/"

Novella - Az igazira várva

Sziasztok!


Ahogy ígértem, egy újabb kis kiegészítő novella készült itt, amit most ti is olvashattok. :) Csak előtte még van 1-2 nagy újság...


A Főblogon vár mindenkit egy szavazás; akinek van ideje és energiája, nézzen át, mert nagyon kíváncsi vagyok a véleményetekre!
Plusz egy infó: megjelenik egyik novellám az Aposztróf kiadó új novelláskötetébe! (plusz Abyé is!) Részletek, miegymás szintén a Főblogon...


Ez a mostani novella az új generációról szól... a kis Billy van benne. :)) Jó olvasást hozzá, és kíváncsian várom a véleményeket.
Főleg, mert a következő kiegészítő novella (még 2 készen van) HÉTFŐN akkor jön, ha legalább 10 vélemény érkezik. /Hétfőig tuti nem, mert Abynél leszek, de ha hétfőig összejön a 10, akkor már talán délelőtt felteszem./

Jó olvasást, jó véleményezést! :)


Ui.: 1-2 hiba lehet még benne, mert Aby nem nézte át, de a hétvégén javításra kerül majd még...

Az igazira várva

A vékony, nyúlánk kislány tűnődve ült a konyha nyitott ablakában. A délelőtt akaratlanul kihallgatott beszélgetés nem hagyta nyugodni elméjét – igaz lehet, amiről apja és bátyja beszélgetett? Létezik egy náluk sokkal hatalmasabb erő, mely életeket, sorsokat fűz össze, amiket csak és kizárólag a halál tud újra elszakítani egymástól?
Hallotta már a törzsi legendákat, ismerte a történeteket, de apja ma egészen új dolgokat mesélt Harrynek, amiket ő nem tudott feldolgozni.

Izgatottan pillantott fel az ajtón belépő nőre – régóta várt rá, hátha segíthet rendbe tenni a fejében uralkodó káoszt.
– Anya, anya! – pattant fel az ablakból. – Mi az a bevésődés?
Leah döbbenten, lefagyva nézett lányára.
– Julia, ezt kitől hallottad?
– Apa és Harry beszélgettek róla. Azt mondták, Harry bevéste Emmát és most már mindig szeretni fogja… a társa lesz – idézte fel a férfi szavait.
– Nos, igen… – hebegte, miközben felült az egyik magas konyhai székre. – Tudod, a quileute fiúk tényleg csinálnak néha ilyet…
– Azok, akik farkassá válnak? – szakította félbe anyja szavait.
– Igen, ők. Mikor meglátják a lányt, aki nekik lett rendelve, megérzik, hogy ő az igazi. Ezt hívjuk bevésődésnek. Onnantól fogva bármit megtesznek, csak hogy a másik boldog legyen.
– És ez tényleg olyan jó dolog, mint ahogy apa mondta? Nekem nem tűnik annak: folyton valaki kívánságait lesni…
Leah elmosolyodott. – Hidd el, semmiért nem adnánk ezt az érzést. Ez a legigazibb szerelem, amit csak két ember átélhet – felelte álmodozva. – Különben is, te talán az leszel, akinek az óhajait teljesítik – tette hozzá pajkosan.
– Nem győztél meg – rázta fejét a kislány.
– Nézd meg apádat: milyennek tűnik neked?
Julia elgondolkodott. – Nagyon boldog. És imád minket.
– És én milyen vagyok? – faggatta tovább.
– Vidám, mindig mosolygós és kedves – sorolta.
– Ezért vagyunk ilyenek; a bevésődés miatt. Régen gyakran voltam szomorú, mérges, nem találtam a helyem a világban. Aztán egyszer Embry rám nézett, és megtörtént a csoda. Azóta én vagyok a legboldogabb a világon. Így már elég meggyőző? – nevetett Leah.
– Azt hiszem – gondolkodott el a kislány. – Szerinted én is meg fogom találni a társam?
– Jó esélyed van rá.

--*-*--

Másnap a falka gyermekei kimentek First Beach kavicsos partjára. A nyár azon az éven feltűnően meleg volt, és a fiatalok szívesen töltötték napjaikat a víz közelében hűsölve.
Julia egy fehér uszadékfán ülve, tűnődve meredt a kékeszöld óceánra. Újra és újra felmerült benne a kérdés, hogy vajon őt is be fogják vésni? És ha igen, akkor ki?
Egyre jobban vágyott rá, hogy megismerje az édesanyja által mesélt csodás érzést, a végtelen boldogságot hozó szerelmet. Meg akarta tapasztalni, hogy milyen fenntartások és kétségek nélkül szeretni.

Elmerült romantikus, szentimentális ábrándképeiben, mikor valaki leült mellé.
A lány ingerülten kapta pillantását a nem kívánt látogatóra, de ahogy meglátta, ki az, megdobbant a szíve és elakadt a lélegzete – mintha csak az álmaiból lépett volna ki…
– Jössz velünk játszani, Lia? – kérdezte tőle a fiú.
– Most nem, Billy, nincs kedvem – rázta meg a fejét, majd lesütötte szemeit.
– Biztos?
– Igen – mosolyodott el halványan.
– Rendben – vonta meg a vállát Billy, és készült felállni, de Julia visszatartotta még.
– Kérdezhetek tőled valamit?
– Persze – bólintott a fiú, de közben látszott rajta, hogy már menne tovább.
– Te is… farkas leszel, mint a bátyád? – Abbahagyta a homok fixírozását, és a másik csokoládébarna tekintetét kutatta.
– Elég valószínű – húzta el a száját. – De már megbékéltem vele.
– Nekem úgy tűnik, ők eléggé élvezik – intett Julia a fejével testvéreik felé, akik a hullámzó, hideg vizet csapkodták épp a lányokra és próbálták őket a habok alá nyomni.
– Megbolondultak a rózsaszín ködtől – nézett ő is rájuk fintorogva.
– Te nem szeretnél bevésődni?

Billy kiismerhetetlen pillantással fordult vissza hozzá – ő maga sem tudta, mit akar: a testvérei mind nagyon boldognak és elégedettnek tűntek, de ő viszolygott a gondolattól, hogy egyszer majd így ölelkezzen és csókolózzon egy lánnyal…
– Nem hiszem, hogy tehetnék ellene bármit – válaszolta komoran. – Ha megtörténik, nem fogok tiltakozni, de…
– Tudd meg, én nagyon szeretném, ha bevésnének! – szakította félbe a fiú szavait mérgesen, és felpattant a fatörzsről.
Billy szintén felállt, és a lány kezéért nyúlt.
– Lia, most mi a baj? – kérdezte értetlenül.
– Semmi, csak… – halt el a hangja, mikor rádöbbent, hogy majdnem elszólta magát.
Szótlanul nézte pár pillanatig a fiút, majd kihúzta kezét az övéből, és egy gyors, röpke puszit adott az arcára. Aztán megfordult, és beszaladt a fák közé.
Billy hosszan bámult Julia után, de nem mozdult – a lábait mintha odaszögezték volna a talajhoz. A hirtelen jött, érthetetlen érzések megbéklyózták.

--*-*--

Pár évvel később ugyanolyan gyönyörű, meleg nyár köszöntött La Push-ra.
Julia merengve figyelte a békés, csendes hullámokat a majdnem teljesen néptelen parton, mikor a fiú mellé lépett. Észlelte ugyan a jelenlétét, de nem fordította felé az arcát, nem nézett rá.
Aztán megérezte a másik kezét a sajátján – forró volt, mintha magas láz gyötörné. A lány szemei döbbenten elkerekedtek, szíve szaporább ritmusra váltott, ahogy egy másodperc alatt rájött a tüzes érintés okára.
– Te is…? – suttogta maga elé.
– Igen – felelte Billy halkan.

Némán álldogáltak egymás mellett hosszú perceken át, míg végül az újdonsült farkas nem bírta tovább a szótlanságot.
– Kérlek, nézz rám, Lia!
Julia kínzóan lassan fordította felé reszketeg, kétségekkel teli pillantását. Ahogy tekintetük találkozott, mindketten érezték, hogy az örök, eltéphetetlen kötelék megszületik köztük, életük végéig egybeforrasztva lelkeiket. A szívük együtt dobbant, miközben egymás felé hajoltak az első, perzselő csókra.

Mikor megszámlálhatatlan percek múltán szétváltak, a lány boldogan elmosolyodott.
– Olyan régóta várok erre… és rád. – Ujjai megsimították Billy sötétbarna, bársonyos haját, meleg, rézbarna bőrét, rózsaszín ajkait, izmos vállát. – Miért késlekedtél ilyen sokáig? – kérdezte kedves, mégis számonkérő hangon.
– Ez nem olyan dolog, aminek parancsolhatok – válaszolta a fiú lágyan, s közben gyengéd, simogató tekintete végigpásztázta a lányt. Sosem látta még ilyen szemmel, és most elképedt a szépségén, a szeretetreméltóságán, a végtelen bájosságán és a kecsességen, ami árad belőle. – De most már mindig melletted leszek. Ha akarsz, sem szabadulhatsz meg tőlem – vigyorgott a lányra.
– Soha nem akarnék ilyet – rázta meg Julia a fejét. – Régóta szeretlek titokban – vallotta meg. – Reméltem, hogy így fog történni: hogy ha farkassá válsz, engem vésel majd be.
– Örülök, hogy teljesíthettem a kívánságodat.
Billy további szó nélkül újra hozzá hajolt, és forró csókjával megpecsételte sorsszerű szerelmüket.












_@/"

Novella - Mézédes reggel

Sziasztok!


Először is nagyon köszönöm a sok komit, szerintem ilyen sok ilyen rövid idő alatt még sose jött össze. :) Úgyhogy jön is a következő novella, ahogy ígértem. Ezt a szösszenetet Henciinek ajánlom, ugyanis ő adta az alapötletet. :) Előre szólok, hogy 18-as karikás. :D

Másodszor: olyan sok jó ötletet írtatok, hogy most 3 új kiegészítőnovella van születőben a fejemben --> 2 új generációs, és egy Nessie-Jake. Próbálom őket gyorsan megírni, amennyire időm engedi. :)


Még mindig várom a jelentkezőket, akiket érdekelne a Full Moon nyomtatott verziója. Eddig a következők jeleztek felém: Aby, Atyus, Judit, ewoO, Delia, Hencii, Bree Swan.
De még bőven lehet jelentkezni; itt is komiban, vagy mailben, vagy face-en, vagy Chat-en, bárhol.


A Vérvörös Szerelmet mindenki olvasta már? Twilightos, és annak is úgy szeretném már feltenni a következő részét, de nincs meg a komihatár... :(


Na, jó, nem is húzom tovább az időt. Még annyit, hogy ehhez is várom a véleményeteket, habár most nem tudok semmi újat beígérni. Csak annyit, hogy ha nagyon fellelkesítetek, akkor tuti, hogy bepörgök és nagyon hamar megírom a kis novellákat. :)

Jó olvasást!

Mézédes reggel

A melengető, orrot csiklandozó napsugár fényesen ragyogott be a nyitott ablakon, hogy véget vessen a békésen szendergő nő édes álmának. Nessie halkan, szinte észrevétlenül tért vissza a valóságba; érezte maga mellett férje forró, kemény testét, hallotta a lélegzetvétele egyenletes, nyugodt zaját. De semmi mást…

Egy pillanat alatt pattantak fel szemhéjai, ahogy a megszokott hangok hiánya eljutott a tudatáig. A fény már csak a szoba felét világítja közvetlenül meg, úgyhogy késő délelőttre jár – futott át az agyán. A gyerekeknek már fel kellett volna ébreszteniük őket.

Már pattant volna ki az ágyból, hogy utánajárjon, miben sántikálnak vásott kölykei ilyen csendesen, mikor eszébe jutott Rosalie előző esti látogatása.
A szőke nő váratlanul toppant be hozzájuk, hogy elvinné E.J.-t és Sarah-t egy napra, mert rájött a „babázhatnék”. Mindezt olyan cinkos mosollyal adta elő nekik, hogy Nessie teljesen biztos volt benne, Jake keze is benne van a dologban. De nem tiltakozott.

Visszacsukta szemeit, majd ujjaival lassan araszolgatva a selymes lepedőn, megkereste férje kezét. Mikor megérezte a bőrt a bőre alatt, elégedetten felsóhajtott. Végigfuttatta kezét a férfi izmos karján, megcirógatta a vállát, a nyakát, a mellkasát.
Jacob légzése megváltozott – kilépett az álomvilágból. Morogva fészkelődött kicsit, majd a nő kezéért nyúlt.
- Jó reggelt, Drágám! – A hangja alvástól érdes volt még, ami életre hívta a pillangókat Nessie hasában.
- Jó reggelt! – búgta vissza neki, miközben a karjai közé fészkelte magát.

Pár percig kiélvezték a csendes nyugalmat, ami körülvette őket, aztán Renesmee a férfi nyakához bújt, és mélyen beszívta sós, meleg illatát.
Röviden megcsókolta a nyaka rézszínű bőrét, majd hívogató ajkaira hajolt. Meglassulva, forrón csókolták egymást – semmit nem akartak elkapkodni.
Közben a nő keze felfedezőútra indult férje testén. Bejárta izmos karját, selymes mellkasát, a kemény kockákat a hasán. Ahogy lejjebb ért, kitapintotta ágaskodó, tettre kész férfiasságát. Köré zárta ujjait, és lassú, álmos kényeztetésbe kezdett.
Néhány édes pillanat után Jake belemorgott a szájába, aztán hirtelen maga alá fordította.
Már készült volna elmerülni hívogató ölelésében, de Nessie megállította.

- Ugye nem gondolod komolyan, hogy az ágyban fogjuk csinálni? – mosolygott rá kacéran. – Miénk az egész ház, használjuk ki!
A férfi sötétbarna szeme megvillant.
- Hol szeretnéd? – faggatta feleségét, miközben csókolgatni kezdte hófehér testét.

Renesmee néhány izgató érintés után eltolta magától, kipattant az ágyból, és a férfi kezét megragadva, a konyha felé húzta őt. Gyors mozdulattal a hűvös márványpultra térdelt, és hátrálva, incselkedve hívta maga után Jacobot.
A férfi megbűvölve követte.
Nessie-t hamar megállította a fal, Jake pedig ragadozó nagyvadként vetette rá magát. Megcsókolta az állát, megszívta nyaka bársonyos bőrét, ajkai eljátszottak a rózsaszín mellbimbókkal, nyelvével forró csíkot húzott lapos hasán, míg végül elért nőiessége oltárához.
Érzékeit teljesen beterítette Renesmee; a testéből áradó bódító illat, a száját elhagyó vágyakozó nyögések, a hajába markoló puha ujjak, selymes bőrének íze az ajkai alatt. Képtelen volt betelni vele – még ennyi év után is fékezhetetlen tüzet gyújtott a testében és a lelkében.

Pár mély, mindent felemésztő érintés után Nessie erősebben megragadta a haját és felhúzta a fejét, hogy újabb csókban forrhassanak össze.
Miközben nyelvük vadul táncolt egymással, Jake gyötrően lassan merült el benne. Majd nem mozdult többet, csak élvezte, ahogy a nő teljesen körülfonja.
Renesmee vágyakozva, testében növekvő feszültséggel várta a következő lökést, de a férfi nem kegyelmezett. Csak kínzott.
Nessie végül megelégelte a mozdulatlanságot, és egy vad rántással maga alá fordította Jacobot.
A férfi nem lepődött meg – épp az volt a célja, hogy próbára tegye a türelmét.

A nő pár heves, gyors mozdulattal elérte a beteljesülést.
Mikor tudata kitisztult az örvénylő robbanás után, gonosz terv fogant meg a fejében – ahogy folytatta a mozgást, kezével kitapogatta a mézesbödönt. Leemelte a tetejét és a csurgató segítségével végigfolyatta az aranysárga, ragadós nedűt Jake felsőtestén. Rézszínű bőrén elsötétülve ragyogtak az átlátszó cseppek.
Aztán Renesmee odahajolt, és lassan, kiélvezve a bőre fűszeres ízével keveredő méz édes zamatát, lenyalogatta róla. Mikor végzett, megcsókolta a férfi telt száját.
Jacob elbódult a mennyei aromától – felesége ajka olyan ízű volt, mint az istenek örök életet adó eledele.

A kecses, meleg női test olyan ingerlően simult hozzá, hogy elég volt pár perc, hogy átlépje a gyönyör kapuját. Ahogy Nessie megérezte magában a beteljesült lüktetést, követte őt a mámor végtelen örvényébe.
Zihálva borult rá az izmos, ragadós mellkasra.
- Ugye tudod, hogy most meg kell fürdenem – szidta meg játékosan a férfi, miközben végigsimított vörös, összekócolódott haján.
- Igen, tudom – válaszolta Renesmee búgó hangon. – Többek között ezért is csináltam – mosolygott elégedetten.

Jacob, magával húzva Nessie-t, felkelt a pultról, és az ölében tartva elindult a fürdőszoba felé.
- Azt hiszem, megint terhes vagyok – súgta a nő a fülébe, majd a vállára hajtotta a fejét. – Kívánom a mézet… főleg a mellkasodról.











_@/"

Novella - Nagymama

Sziasztok!


Meghoztam az újabb (idei első) kiegészítő novellát. Ez most csak egy picinyke szösszenet, egy apró jelenet, amit Aby Bleeding Cometje ihletett. :)

Remélem, hogy ez a picinység is elnyeri a tetszéseteket.

Nagyon várom a véleményeket is, főleg azért, mert kész a következő (és talán utolsó) kiegészítő novella is, és csak akkor teszem fel, ha összejön 10 komment. Akkor viszont rögtön. Szóval érdemes véleményt nyilvánítani! :) A novella címe Mézédes reggel lesz. Azt hiszem, ez sokat elárul.


Közben a főblogon van ám egy újdonság, a Vérvörös Szerelem, ami egy szintén Twilightos mini-regény. Akit érdekel, kukkantson át!


És mivel elfogytak az általam tervezett kiegészítő novellák, várok még ehhez a kis irományhoz ötleteket, vagy kéréseket, ha van valakinek valami, amit szívesen olvasna még Nessie és Jake-kel kapcsolatban.
Valamint egy körkérdésem van még: érdekelne valakit a Full Moon nyomtatott, kötött verzióban? Én magamnak (és Abynek) mindenképp fogok köttetni, mihelyst újra le lesz javítva az egész, és érdekelne, hogy van-e rá igény, és ha igen, mekkora, mert akkor elkezdek gondolkodni a lehetőségeken, hogy hogy és mint lehetne megcsinálni egy FM kötetet.


Jó olvasást a novellácskához! :)

Nagymama

„Ha átváltoztatom Bellát, akkor elveszem tőle az esélyt egy normális életre, gyerekekkel és családdal. Az unokái sosem fogják nagymamának szólítani, és sosem öregedhet meg békességben.”

/Abigel – Bleeding comet; 3/1./



A fiatal pár és a vörös hajú kislány kézen fogva sétáltak Seattle egyik bevásárlóutcáján. Sorra nézegették a kirakatokat, hátha találnak valami kedvükre valót.
A barna hajú nő azon gondolkodott, hogy fogadott nővére vajon mennyire fog megsértődni, ha hazaállít egy újabb „egyszerű” farmerrel, ahelyett, hogy hordaná az általa vásárolt, legújabb divat szerint készített ruhakölteményeket. Ráadásul Sarah-t is meg akarta lepni valami szolidabb összeállítással, hogy könnyebben beolvadhasson a normális gyerekek közé. Már ha normálisnak lehet mondani azokat, akikkel unokái leggyakrabban játszottak – a törzs gyermekeit.

Bella lepillantott a vörös hajú, alacsony kislányra, és a mosolyából rájött, hogy elrontotta – mivel egymás kezét fogták, Sarah hallhatta a gondolatait, és odalett a meglepetés.
- Nagyi, ne aggódj! Majd valahogy leszereljük Alice-t – mondta neki mosolyogva.

Edward felkapta a fejét a mondatra. Emlékezett még egykori félelmeire – mielőtt átváltoztatta Bellát, ez volt a legfőbb ellenérv számára: hogy nem lehet családja… az unokái sosem fogják nagymamának szólítani.
Lelke egyetlen pillanat alatt felmelegedett, ahogy elnézte feleségét és ezt a kicsi lányt, aki örökölte az ő hajszínét és valamilyen formában a képességét. De előle még Bella sem védekezhetett; különös keveredése a géneknek.

- Halkabban, Sarah! – figyelmeztette nagyanyja játékosan a kislányt. – Azt még el tudjuk hitetni, hogy a szüleid vagyunk, de hogy nagyszülők… Nem vagyunk még olyan öregek – mosolyodott el, majd férjére nézett. – Vagyis… te már elég idős vagy hozzá – nevetett fel, miközben tovább folytatták sétájukat.

Bella, rövid koncentrálás után, megnyitotta az elméjét Edwardnak, és hagyta, hogy a gondolatai szabadon elérjenek hozzá. Visszaemlékezett Sarah előző mondataira és velük együtt arra a végtelen szeretetre és örömre, melyet érzett… és érez folyamatosan.
Pár pillanatig hagyta, hogy a boldogság szelíden betöltse lelküket, aztán visszaengedte a mentális pajzsot.

Edward egy feleslegesen mély levegőt vett, majd halk sóhaj kíséretében kiengedte. Egykori félelmei mára semmivé lettek – habár Bella soha nem fog megöregedni, az unokái nagymamának szólítják.

Békesség van.











_@/"

Ünnepi novella - Hófödte Karácsony

Sziasztok!


Ide is hozok egy kis Ajándékot nektek. :) Egy újabb kiegészítő novella formájában, ami Nessie és Jake első kettesben eltöltött Karácsonyát mutatja meg.


Jó olvasást hozzá, és élvezzétek ki az ünnep utolsó napját!



És még egy meglepetésem van: a FŐBLOGON kísérleti jelleggel hamarosan beindul az INTERAKTÍV BESZÉLGETŐSAROK! Oldalról elérhetitek majd a linkre kattintva. :) Remélhetőleg sok-sok érdeklődő lesz, akik olyan sokat kérdeznek majd tőlem, hogy nem győzök majd válaszolni... :D

Hófödte Karácsony

Renesmee kimerülten sóhajtott, miközben visszatette a telefont a helyére. Tenyerével végigsimított a homlokán, hogy a hosszúra nyúlt beszélgetés során ott maradt frusztrált vonalakat eltűntesse, s közben férje felé fordult.
- Nem jönnek. Sikerült meggyőznöm őket. – Mialatt beszélt, ajkai csintalan mosolyra húzódtak.
- Akkor kettesben fogunk ünnepelni? – kérdezte Jake, és az ő szemében is kaján vidámság csillant.
Nessie csak bólintott, és hosszan, mélyen a férfi sötétbarna szemébe nézett. Az a tekintet rengeteg forró ígéretet hordozott.
- Biztos, hogy nem fognak váratlanul megjelenni? – forszírozta tovább a dolgot Jacob. Igazán nem szerette volna, ha megzavarják őket, mialatt a szeretetet ünneplik éppen.
- Nem – válaszolta a lány. – Azt hiszem, anya a végére megértette, hogy most szeretnénk kicsit nélkülük lenni.

Jake közelebb lépett hozzá, és a karcsú derekára simította a tenyerét.
- Ez lesz az első közös Karácsonyunk – suttogta a fülébe, majd lágy csókot nyomott a nyakára.
Renesmee elégedetten sóhajtott fel.
- Nem is. Életem minden Karácsonyán ott voltál. – Puha kezét a férfi tarkójára csúsztatta, és finoman hátrahúzta a fejét, hogy találkozzon a pillantásuk. – De ez most tényleg sokkal különlegesebb lesz. – Ahogy az arcát a férfi forró mellkasára szorította, pont kilátott az ablakon túli fehér tájra.

A hó az előző délután óta rendületlenül hullott, mindent beterítve. A már egyáltalán nem szokatlan hóvihar miatt leállt a légi közlekedés, és megbénultak az utak.
Lehetetlen lett volna bárhová is eljutni, ezért Nessie-ék úgy döntöttek, inkább nem mennek haza az Ünnepekre.

- Viszont van egy kis probléma – vonta össze szemöldökét a lány. – Nincsen se vacsinak való, se fa, se díszek rá. – Megemelte a fejét a rézbarna bőrről, és aggodalmasan Jake-re nézett.
- De van ajándék, és itt vagyunk mi egymásnak – mosolygott a férfi, és hajolt volna Renesmee-hez, de ő hátrébb lépett tőle.
- Így nem az igazi. Nekem kell a díszlet is hozzá! – mondta elszántan, ellentmondást nem tűrve.
- Huszonnegyedike van. Hogy akarsz mindent beszerezni? – kérdezte Jacob kíváncsian. Neki semmi szüksége nem volt a körítéshez, ami a Karácsonnyal járt, csak a feleségét akarta, olyan közel, amennyire lehetséges.

Nessie-n látszott, hogy nagyon töri a fejét a megoldáson. A Cullen-családban komoly hagyománya volt a fadíszítésnek, az ajándékozásnak, az ünneplésnek. És ő született Cullen volt.
- Elég korán van, a boltoknak nyitva kell még lenniük – bólintott, inkább csak magának. – Én valahogy bejutok a városba, és megszerzem, ami kell, te pedig keríts egy fát! – osztotta ki a feladatokat.

Jake reményvesztetten felsóhajtott, és közben könyörgő szemekkel nézte Nessie-t.
- Biztos, hogy ezt akarod? Mi lenne, ha inkább csak begyújtanék a kandallóba, és összebújnánk – lépett újra közelebb a lányhoz olyan mozdulattal, ahogy egy ragadozó cserkészi be védtelen áldozatát. – Jó szorosan… csak te és én… és a tűz. Semmi ruha… – sorolta kitartóan.
Renesmee érezte, hogy a remegés a gyomrából lejjebb kúszik, a légzése felborul és rendszertelenné válik. De nem hagyhatta, hogy a férje elcsábítsa. Igazi, minden részletben tökéletes Karácsonyra vágyott.
- A begyújtás nem hangzik rosszul – súgta vissza neki izgalomtól fűtött hangon. – De előbb hozz egy fenyőfát!

Jake további ellenkezés helyett elé állt, és forró ajkait Nessie szájára nyomta. Mélyen, hevesen csókolta, minden szenvedélyét beleadva.
Renesmee lába megremegett, a szíve dupla tempóra váltott, lezárt szemhéjai mögött minden vörösbe borult. Kezdte nem érdekelni az egész ünnep-mizéria, csak a férfira vágyott. Magában akarta érezni.
Mikor már végképp megadta volna magát, Jake hirtelen ellépett tőle. A forró test hiánya szinte fizikailag fájt neki.
Értetlenül nézte, ahogy Jacob az ajtóhoz sétálva vetkőzni kezd.
- Megyek fáért – válaszolta a lány kérdő tekintetére, mintha ez teljesen egyértelmű lenne. – Később találkozunk! – köszönt el, aztán anyaszült meztelenül kilépett a házból.

Pár másodperc múlva Nessie hallhatta az ismerős vakkantást.
Percekig állt még a nappaliban, döbbenten bámulva férje hűlt helyét. Nem tudta elhinni, hogy Jake így kijátszotta. Sose gondolta volna, hogy képes ezt tenni vele; forráspontig feltüzelni, majd kilökni a fagyos semmibe.
Aztán elnevette magát, és a kabátját felvéve ő is dolga után indult.



--*-*--



Jó pár órával később Renesmee rengeteg csomaggal megpakolva próbált hazajutni az egyre erősödő hóviharban. Már látta a ház távoli körvonalait az erdő szélén, de még nem volt elégedett; túl messze voltak még azok a vonalak.

Újabb pár méter után hallotta, hogy valami mozdul a közelben. A sűrű hóesésből egy óriási, vörös bundás farkas lépett elő. Nessie megörült a jövevénynek. Mivel mindkét keze foglalt volt, az arcát simította oda a nyaka selymes szőréhez. Mélyen magába szívta Jacob sós, fűszeres illatát.
- Megvan a fa? – kérdezte mosolyogva.
Jake bólintott, aztán lefeküdt a földre, jelezve a lánynak, hogy üljön fel a hátára. Renesmee gyorsan felpattant rá, habár kis nehézséget okozott a rengeteg csomag. Mikor biztonságosan elhelyezkedett, a hatalmas állat elindult a ház felé.

Amint hazaértek, Jake visszaváltozott, majd elvette Nessie-től a csomagokat, és kinyitotta előtte az ajtót. A lány döbbenten nézte az óriási, dús fenyőfát, mely a nappali egy jelentős részét elfoglalta.
- Tetszik? – kérdezte a férfi lelkesen.
- Ez… irdatlan nagy. – Nessie lecövekelt az ajtóban, és csak bámulta a zöld ágtengert. – Nem lesz elég a dísz. Nem… gondoltam, hogy egy ekkora fát szerzel.
- Nagyon akartad azt a fenyőt. A legszebbet szerettem volna hozni – magyarázkodott Jacob összevont szemöldökkel.
Renesmee észrevette a bűntudat halvány fényét a férje szemében.
- Gyönyörű – nyugtatta meg, miközben beljebb lépett a házba, és becsukta az ajtót maga mögött. – Tökéletes lesz. Majd valahogy megpróbáljuk jól elrendezni a gömböket.

Jake is elmosolyodott, és adott egy gyors csókot a szájára.
- Mi szereztél még a díszeken kívül?
- Aggódsz a vacsi miatt, mi? – kérdezett vissza Nessie pimaszul.
- Uhm… tudod, elég nehéz volt megtalálni a legjobb fát, aztán kivágni és hazahozni. Igencsak elfáradtam közben – lépett hozzá Jake.
- Akkor este te majd korán ágyba bújsz – villant meg a lány szeme.
- Úgy látom, ma valakinek nagyon felvágták a nyelvét – nevette el magát Jacob, aztán a konyha felé terelgette Renesmee-t. – Készítsd nyugodtan a vacsorát, én addig feldíszítem a fát.
- Nem, nem! – ellenkezett Nessie. – Azt közösen kell csinálnunk. Gyorsan odarakom a kajákat, és aztán együtt díszítünk. Te… addig foglald el magad! – Sietős csókot nyomott Jake arcára, majd a csomagokat felkapva eltűnt a konyhában.

Bő fél óra múlva már ínycsiklandozó illatokat árasztva sültek az ételek. Nessie megtörölte a kezét egy konyharuhában, majd kiment a nappaliba, hogy megnézze, mit csinál a férje. De a szobában senkit nem talált, csak a még mindig csupasz fenyő várta türelmesen a díszeit.
- Jake, merre vagy?! – kiáltott neki hangosan.
Az erdőre néző ablak felől kopogás hallatszott, mire odakapta a fejét. Kintről, a még mindig sűrű havazásból, két szénszempár pillantott vissza rá. Renesmee hangosan felkacagott.

Az egyik hóember magas volt, robosztus, míg a másik alacsonyabb, és valahogy kecsesebb. Ágkarjaikkal mintha épp neki integettek volna.
Jake még óvatosan végigsimított a kisebb hóember – a hólány – fején, aztán mosolyogva az ablak felé fordult.
- Tetszenek?
- Gyönyörűek lettek – válaszolta meghatódva. – Díszíthetjük a fát is.
Jake bement a házba, hogy a feleségével közösen pompássá varázsolják a zöld fenyőt.


Nessie félredöntött fejjel figyelte a kész fát. Az ágakon színes égők, piros és arany csillogó gömbök sorakoztak, a csúcson egy széttárt szárnyú, arany angyalka foglalt helyet. Minden díszt felpakoltak a fenyőre, mégis jócskán maradtak üresen tátongó ágak.
Renesmee szemöldökei között elmélyült a „gondolkodóránc”, ahogy Jake hívta, majd a következő pillanatban elnevette magát.
A férfi kérdő pillantással kémlelte.
- Nagyon jó lett – kacagott tovább Nessie. – Azt hiszem, pont illik hozzánk.
- Legalább nem túlzsúfolt – mosolyodott el Jacob is, és megfogva a lány kezét, összefűzte az ujjaikat.

Közben elkészült a vacsora, és a hangulatosan megterített ünnepi asztalon várta, hogy elfogyasszák.
- Együnk, vagy ajándékozzunk előbb? – kérdezte Nessie. Hallani lehetett a hangján, hogy nagyon jól sejti, mi lesz a válasz.
- A vacsi az első – lépett mosolyogva az asztalhoz Jake.

Mindketten érezhetően siettek az evéssel; gyorsan kapkodták be az ínycsiklandozó falatokat, nem élvezték ki igazán az ízek mennyei kavalkádját… türelmetlenül vágyták már az este további részét.
Mikor befejezték az étkezést, izgatottan mentek a fához. Jacob fürgén begyújtott a kandallóba – főleg csak a hangulat miatt, hisz teljesen mindegy lett volna nekik, hogy hány fok van odabent. A tűz barátságos, meleg fénnyel lángolt fel.

Renesmee pár percig elmerengve figyelte a piros-sárga lángnyelveket. Közben a férfi mögé lépett, hátulról átölelte, majd megcsókolta a tarkóját. A lány elégedetten felsóhajtott, és a fejét Jake egyik izmos vállára hajtotta.
- Boldog Karácsonyt, Farkasom! – suttogta lágyan.
- Boldog Karácsonyt neked is! – válaszolt halkan felesége szavaira.
- Ugye tudod, hogy ma csak egy ajándékot bonthatsz ki? – jegyezte meg Nessie pár perc békés hallgatás után.
Jake belekuncogott a hajába.
- Választhatok én, hogy melyiket?
- Aha, ennyi engedményt kaphatsz – felelte Renesmee elnézően.
- A legfontosabbat szeretném kicsomagolni.

Jacob maga felé fordította, és mélyen megcsókolta. Nyelvük lágyan simult egymáshoz, édes leheletük összekeveredett. Nessie szorosan magához húzta a férfit, hogy minél közelebb lehessen perzselő testéhez. De úgy érezte, még nincs elég közel hozzá; túl sok réteg ruha feszült közöttük.
A lány vadul, kapkodva húzta le Jake pólóját és nadrágját, miközben ő is igyekezett megszabadítani Renesmee-t a szoknyától és a túl sok gombos blúztól. Mikor végül sikerült neki, elégedetten nézett végig a meztelen, karcsú testen.
- Végre kibontottalak! – Forró tenyerével alaposan végigjárta a lány fehér bőrét, tüzes lángolást hagyva maga után.

Nessie érezte, hogy az ereiben a vér égő lávává válik, mely túlforrósítja minden porcikáját. Jacobhoz visszalépve lehúzta a fejét egy újabb hosszú, izzó csókra. Míg a nyelvük egymást kínozva csatázott, a kezük bejárta az ismerős útvonalakat a másik testén.
Jake meleg érintése sokáig elidőzött a legkedveltebb területeken; tudta, hol és hogyan kell kényeztetni feleségét, hogy kiolthatatlan lázba hozza.

Renesmee addigra már nem volt képes semmiféle értelmes gondolatra, így csak véletlenszerűen simított végig azon a testrészen, ami épp a keze ügyébe került. Persze Jacobot pont ezzel tüzelte fel a legjobban.
Mikor puha ujjai lefelé mozdultak a hasán feszülő kockák között, Jake-nél elszakadt a cérna. Hirtelen vált el a szájától, majd felkapta, és a süppedős szőnyegre fektette. Pár pillanatnyi – a lány szerint gyötrően hosszúra nyúlt – motoszkálás után egyetlen mély lökéssel összeolvasztotta a testüket. Nessie élvezettel teli hangon nyögött fel, majd férje fenekére simítva a kezét még mélyebben magába húzta.
Néhány lélegzetvételnyi mozdulatlanság múlva a férfi megkezdte a kínzóan lassú lökéseket.

Egy ideig kitartóan ellenállt felesége ostromának, és tartotta a gyengéd tempót, de aztán Renesmee már nem csak a körmeit, hanem a fogait is bevetette a küzdelemben. Miközben ujjaival újra és újra belemarkolt a háta izmos húsába, megharapta a nyaka rézszín bőrét.
A férfi érezte, hogy a vére kiserken, majd a simogató nyelv lenyalta azt a pár csepp vörös nedűt, ami kicsordult, mielőtt a sebe összeforrt volna.
Mélyről jövő morgás hagyta el a torkát, és tempót váltott. Most gyorsan, keményen mozgott a lány felett, mindkettejüket hajszolva a gyönyör legmélyebb bugyrai felé.
Pár pillanattal később Nessie-ben apró darabokra robbant a világ. Néhány újabb lökés múlva egy morgás kíséretében Jacob is átadta magát a végtelen kéjnek.

Egy ideig egymáshoz simulva várták, hogy a vágy hullámai szelíddé csituljanak, aztán a férfi legördült róla, és magához húzva elfeküdt a puha szőnyegen.
Ujjaik úgy simogatták a másik testét, mintha képtelenek lennének abbahagyni. De a perzselő tűz még nem éledt újjá, csak csendesen, békésen parázslott mélyen a felszín alatt.

Szemhéjaik szinte egyszerre nehezedtek el; Nessie még közelebb bújt a férfihoz, majd várta, hogy az álom – mely nem lehetett szebb a valóságnál – magával sodorja. Jake egy darabig még figyelte a kandallóban égő fák vörös izzását, hallgatta a tűz békés pattogását, aztán ő is hagyta, hogy a szempillái lecsukódjanak.
Közben odakint tovább tombolt a hóvihar.










_@/"

Novella - Új nemzedék

Sziasztok!


Végre helyrejött a képfeltöltő oldal, és újra megcsináltuk a háttereket. :)

Úgyhogy ennek örömére teszem is fel az E.J.-s novellát. :)


Remélem, hogy ez a kis betekintés is elnyeri a tetszéseteket. :D Ha igen, szívesen várom a véleményeket.

És akkor most jön a FELHÍVÁS is!
Az az igazság, hogy kifogytam a kiegészítő-novella ötletekből... hozzászólás formájában kíváncsian várom, hogy van-e valakinek a Full Moon-nal kapcsolatban olyan ötlete, amire még kíváncsi a háttérből, és amit szívesen olvasna. És ha olyat ajánlotok, amihez én is érzek kedvet és ihletet, akkor megírom nektek. :) Szóval zúdítsátok csak rám nyugodtan az ötleteket :D


Ezen kívül a főblogon még mindig várom a visszajelzéseket a "Beszélgetősarok"-hoz!


Nos, jó olvasást! És várom a véleményeket! :)


Ui.: A fejezet végén láthatjátok a családfát az ifjakról. :)

Új nemzedék

A két rézbőrű, fiatal fiú lángoló tekintettel nézte egymást az egyik erdőszéli, óriási mamutfenyő tövében állva.
Barátok voltak, de most mégis heves, megoldhatatlannak tűnő vita kezdett kibontakozni közöttük.
- E.J., talán hiába reménykedsz – győzködte az alacsonyabbik a másikat. – Lehet, hogy mi kimaradunk a misztériumból. Végül is, a farkasok elegen vannak. Talán a Nagy Szellemek úgy gondolják, hogy nekünk felesleges átváltoznunk.
- Ugyan már, Josh! Az anyám félig vámpír, az apám alfa-hím; nekem is rég át kellett volna már alakulnom – vitatkozott a magas, izmos fiú elkeseredetten.

Mindketten tudtak az apáikat sújtó súlyos titokról; hogy alakváltó farkasok. A falka nagy része beavatta a saját gyermekeit a legendába. A Black-gyerekek elől pedig kifejezetten nehéz lett volna eltitkolni, hisz a családjuk fokozottan tele volt furcsasággal.
Jake és Nessie tudta jól, hogy a vámpír rokonság nagyon hamar szemet szúrt volna bárkinek, aki elég közel kerül hozzájuk, így jobbnak látták, ha elmondják a teljes igazságot, mihelyst a csemeték elég idősek lettek hozzá.
Azóta pedig E.J. napról napra jobban várta, hogy mikor lesz farkas.

De az átváltozás nem akart megtörténni, és a tizenhat éves fiú egyre frusztráltabbá vált miatta.
Ő a farkas-lét negatívumait nem tapasztalta még, csak a nagy kalandot látta benne, ami egyre inkább úgy tűnt, elkerüli az új generációt.
Csakhogy ezt nem bírta elfogadni.

- Nemsokára biztos meg fog történni – jelentette ki határozottan E.J..
- Figyelj, végül is az idősebbek sem változtak át! Jeremy, Adam és Jonathan sem lett farkas – próbálta meggyőzni. – Szerintem leállt az egész. Nem is lenne olyan nagy baj; ez egy óriási teher – tette hozzá sóhajtva.
- Josh, hogy mondhatsz ilyet?! – förmedt rá E.J., miközben érezte, hogy egyre nő benne a megmagyarázhatatlan indulat. – Te nem szeretnéd kipróbálni, hogy milyen egy hatalmas, erős ragadozóként száguldani az erdőben, miközben a lábad alatt érzed a természet minden rezdülését? Nem érdekel, milyen lehet bevésődni, és megtalálni az igaz szerelmet? – áradozott lelkesen.
- Ez nem csak egy jó kaland! – Josh igyekezett visszaterelni a fiút a realitás talajára. – Nem csak önfeledt rohangászás a vadonban. Nem hiszem, hogy én meg szeretnék birkózni vele!

E.J. hitetlenkedve rázta meg a fejét. A fiú az egyik legjobb barátja volt, és mindig, mindenben egymás mellett álltak. Most viszont különböztek a véleményeik, és nem tudták, hogyan oldják meg a konfliktust. Nem volt benne gyakorlatuk.
- Tisztában vagyok vele. De az apám útját akarom követni! Azt gondoltam, te is! – nézett Josh mélybarna szemeibe dühösen.
- Ez nem olyan nagy dolog, E.J….
- De, az! – kiáltotta bele az arcába, miközben érezte, hogy vörös köd ereszkedik a szeme elé, ami nem állt meg, hanem tüzes lávaként folytatta útját a szájába, a gerincébe; végig az egész testén. Mintha egy vödör forró vízzel öntötték volna nyakon. Semmit sem tudott tenni a mérhetetlen harag ellen, ami leterítette az elméjét. Bárhogy próbálta lenyugtatni magát, csak egyre mérgesebb lett, mintha az érzelmei, egy áradó folyóhoz hasonlóan, elmosnák a racionális gondolkodás képességét. – Nekem farkassá kell válnom! Ez a sorsom! Ennek kellene lennie… – A hangja reményvesztetten elhalt.

Percekig néma csend honolt az erdőszéli kis földsávon. Josh nem tudta, mivel segíthetne a másik fiún, milyen megnyugtató semmiségeket mondhatna neki. Hisz’ ő másként érzett. Az apja történeteiben nem csak a szép, boldog emlékek kaptak helyet. Samnek jócskán kijutott a keserűségből, az önvádból és a nehéz, vállát nyomó felelősségből is.

Közben E.J. egyre különösebben kezdte érezni magát. Mintha a testébe valami ismeretlen lény bújt volna, ami most fel-le cikáz a belsőjében, végigszáguldva a sejtjein, kényelmetlen feszültséget hagyva maga után. Az indulat megint fellángolt benne, még erősebben, mint eddig.
A tarkójánál egy parányi ideg izgatott táncba kezdett, maga után csábítva a többit is, míg végül az egész gerincén lefutott az ideges remegés.
Az elméjében, mint egy pislákoló gyertya fénye, olyan haloványan fogalmazódott meg, hogy mi a baj vele.
Ellépett a másik fiú mellett, és beszaladt a sűrű erdőbe.

Josh értetlenül nézett utána; nem tudta, mi lehet a heves elrohanás oka. Még látta, hogy E.J. szemében furcsa fény villan, és csak lassan fogta fel, hogy az a tekintet reményt sugárzott.
Zaklatottan beljebb lépett a fák közé.
- E.J., merre vagy? Gyere vissza! – kiáltotta bele az élőlényektől zajos erdőbe.
Sokáig várt, de nem érkezett válasz.

Felesleges lett volna továbbmennie; annyi esélye lenne megtalálni, mint mikor az ember tűt keres egy szénakazalban. Ráadásul, ha igaz, amit gondol, talán már nagyon, nagyon messze jár tőle.


Eközben E.J. beljebb ért a rengetegbe. Szeme előtt összemosódott a táj; csak a zöld, barna és napfény színű villanások váltakozását észlelte. Egyre szűkebbnek érezte a testét; mintha a belé költözött, idegen valami, ami a remegést is okozta, ki akarná szorítani a bőréből. Kevés volt kettejüknek a hely.
A csontjain végigáramló tűz egyre forróbb lett, alig kapott tőle levegőt. A reszketés tovább erősödött.
Az utolsó tiszta gondolata, mielőtt a vörös köd elborított volna mindent, az volt, hogy meg kell szabadulnia a ruháitól, nehogy tönkremenjenek, és aztán meztelenül mászkálhasson. Az apja számtalanszor mesélt neki erről a kellemetlenségről.

Ledobta a nadrágját, miközben a testét elérte egy igencsak kényelmetlen, szúró fájdalom. Térdre esett a sűrű avarban, mikor elkezdődött a folyamat. Fülsértően hangos, recsegő zaj hallatszott, aztán átváltozott a hatalmas, sötétbarna állattá.

Pár hosszú perc után elkínzott teste és elméje lenyugodott.
Próbálta felfogni az átélteket; tényleg megtörtént… farkas lett. Teljesült, amire olyan nagyon vágyott.
Aztán elkezdte megfigyelni saját magát és a környezetét is. Feltűnt neki, hogy az érzékei kiélesedtek, máshogy működnek, mint eddig.
Az orra felfogta a szagok sűrűségét; tudta, hogy a fák milyen messze vannak tőle, az apró élőlények merre tartanak az erdőben. A füle meghallotta a legkisebb, legtávolabbi zajokat is. Hatalmas mancsai alatt érezte a földszemcséket, a nedvességgel teli leveleket és növényeket.
Övé volt a világ minden kincse. Valósággá vált, amit annyira akart.

Az első, döbbent pillanatokat felváltotta a határtalan elégedettség és öröm. Nincsenek többé kételyek, vívódások, aggodalmak.
Karmait a talajba mélyesztette, ahogy futásnak lendült. Vidáman, felszabadultan rohant a fák között, ösztönösen kikerülve azokat és bármilyen más akadályt is, ami az útjába került.
Érezte a szőrét felborzoló szellőt, ami illatok százait fújta felé. Egyelőre nem foglalkozott azzal, hogy melyik szag mihez tartozik; a korlátok nélküli száguldás kötette le minden figyelmét. Futás közben néha hangot adott elragadtatásának és elégedetten felvonyított. Olyan volt, mint egy csaholó kölyökkutya, aki még csak most kezdi felfedezni a világot.

Mikor már kétszer körberohanta a szűk erdősávot, lassított, és jobban megfigyelte a természet titkait. Felfedezte, hogy a növényeknek, fajtájuktól függően, más az illata, megszimatolta az állatok maguk után hagyott nyomát, megérezte a lába alatti talaj apró változásait.

Közben lágy fuvallat támadt, és egy olyan aromát hozott felé, melyet még sosem érezhetett, de mégis nagyon ismerősnek hatott.
A szag felizzította az érzékeit; füleit előre csapta, ahonnan az illatot sejtette, és hallgatta a még nagyon halk, távoli neszezést.
Sejtette, hogy bármi is közeledik felé, nem ellenség lesz, mert akkor az ösztönei már menekülésre vagy harcra sarkallták volna. Így hát higgadtan várta az érkezőt.

Ahogy a másik közelített hozzá, egyre ismerősebbnek tűnt az illat. Az avar ropogásából arra következtetett, hogy egy négylábú valami tart felé.
Aztán meglátta a másik állatot. Robosztusabb volt nála, bozontos, homokszínű bundája szinte beleolvadt a száraz avarba. Nagy, barna szemeivel őt kémlelte. De nem ismerte fel.
Ellenben E.J. rögtön tudta, kivel áll szemben, hisz számtalanszor látta ebben a formájában.
Seth! – kiáltotta neki gondolatban. – Látod ezt?! Átváltoztam végre!
E.J.… Hogyan? Mikor? Most történt meg először. Hát nem fantasztikus?! – kérdezte izgatottan.

Az alfa érezte a kapcsolaton keresztül a fiú örömét, és valami mást is. Különös borzongás futott végig rajta; pontosan olyan, mint a farkas Jake-kel való találkozásokkor. A rivalizálás, a hatalomért folytatott elnyomott harci ösztön szele.
Szinte meg sem lepődött; lehetett számítani erre, hisz E.J. egy falkavezér fia.
Igyekezett nem törődni most ezzel, helyette megpróbált segíteni a fiúnak, amennyit csak tudott.
Várj meg itt! Elszaladok egy gatyáért, hogy ha visszaváltozol… Nem szükséges. Levettem magamról, mielőtt átalakultam.
Seth újfent ledöbbent. Emlékezett még a saját első átváltozására. Olyan hirtelen és erőteljesen érte az izzás, hogy gondolkodni sem tudott előtte és közben.
Igaz, E.J. nem volt teljesen felkészületlen: be volt avatva, tudhatta, hogy mi fog történni. De még így is hihetetlennek hatott az a nyugalom, amivel a fiú kezelte az egészet.
Akkor keressük meg a ruhádat!

Az illatot követve gyorsan visszataláltak az erdő azon részére, ahol a holmiját hagyta.
Seth türelmesen kezdte el magyarázni neki, hogyan fog tudni visszaváltozni, de nem igazán volt rá szükség. A sötétbarna színű farkas lendületesen felemelkedett a hátsó két lábára, és a következő pillanatban már a meztelen fiú állt előtte.
Az alfa már meg sem lepődött; sokat hallott Jake őstehetségéről, de úgy tűnt, a fia őt is túl fogja szárnyalni.

Gyorsan ő is felvette emberi alakját, magára húzta a nadrágját, majd E.J.-hez lépett. Szorosan megölelte a fiút, és közben érezte, hogy a testük egyformán forró.
- Szóval te is ráléptél az ősök útjára? – tette fel a költői kérdést, miközben elengedték egymást.
- Igen, végre! – bólintott nagy mosollyal az arcán.

Sietősen kisétáltak az erdőből, közben Seth elmesélte, hogy ő mit érzett az első átváltozásakor.
E.J. figyelmesen hallgatta a történetet, bár sok dologban egészen más véleményen volt. Nem tapasztalta még a farkas-lét árnyoldalait, és titkon sejtette, hogy nem is fogja soha. Ő, az apáikkal ellentétben, mindennél jobban várta, hogy megtörténjen a csoda, és semmi nem ronthatta el az örömét. A felelősséget, ami az egésszel járt, ugyanúgy kívánta, mint a szabadságot és a kalandot, amit nyújtott.

Ahogy kiértek a fák közül, E.J.-n egy nagyon, nagyon furcsa érzés lett úrrá.
Eredetileg haza vezette volna az első útja, de egy különös, erőteljes vonzás a másik irányba húzta.
Úgy döntött, nem hadakozik önmagával, hanem hagyja, hogy vigye a lába, amerre csak akarja. Bízott az ösztöneiben, hogy nem vezetik tévútra.
A teste szinte magától mozdult.
- E.J., nem akarod otthon elújságolni a hírt? – kérdezte Seth döbbenten, értetlenül.
- De, csak… erre kell menjek! – Minden további magyarázkodást mellőzve, határozottan megindult.

Már majdnem a céljuknál voltak, mikor a fiú rádöbbent, hogy merre tartanak: Sam házához. Ahogy közeledtek, egyre erősödött a húzás.
Oda se figyelve nyitotta ki az ajtót és lépett be a házba. Sejtette, hogy mi az oka a szokatlan vonzásnak; a szíve izgatottan dobolva várta, hogy tényleg meg fog-e történni az újabb csoda, és ha igen, milyen lesz.
A tekintete azonnal összevillant egy lágy, mogyoróbarna szempárral, miközben érezte, amiről az apja oly’ sokat mesélt: az izzást, ami felégeti a fonalakat, melyek eddig a világhoz kötötték, és az új, erős, eltéphetetlen szál megszületését, ami örökre a lányhoz láncolta.
A szája hatalmas, boldog mosolyra húzódott, majd Livanához lépett, és szavak nélkül, egyszerűen csak megcsókolta. Édes borzongás futott végig rajta a lány hűvös érintésétől, mikor az a tarkójára simította mindkét kezét.

Sam némán, döbbenten figyelte a jelenetet. Pár pillanat alatt rájött, hogy mi folyik a szeme előtt, de nem akarta elhinni.
Amint a fiatalok nagy nehezen elváltak egymástól, rögtön közéjük ugrott.
- E.J., megmagyaráznád, hogy mi volt ez? – vonta felelősségre meglehetősen hangosan. Homlokán elmélyültek az idő véste ráncok.
- Átváltoztam farkassá – válaszolta a fiú lelkesen. – És megtaláltam a társam – folytatta ellágyulva, ahogy visszanézett Livanára.
- Örülök, hogy téged rendeltek mellém, E.J. – mosolygott rá a lány.
- Nem… nem zavar a korkülönbség? – kérdezte a fiú kissé elbátortalanodva.
- Ugyan már! Ez semmiség. Tudom, hogy nagyon boldoggá fogsz tenni – villant meg Liv szeme csintalanul.

Sam idáig próbált higgadt maradni, de képtelen volt tovább kordában tartani az indulatait. Hevesen feltépte a ház ajtaját, és besietett a rengetegbe.
E.J. utána akart indulni, de Livana visszatartotta.
- Hagyd! Ő… tudod, elég érzékeny, ha a lányairól van szó. Csak egy kis idő kell neki, hogy feldolgozza, de meg fog békélni.
- Biztos vagy benne? – nézett a férfi után újra.
- Biztos – válaszolt a lány helyett Seth. – Ugyanez volt, mikor én bevéstem Camille-t. Bele fog törődni. – Seth a mellette álldogáló nőre emelte tekintetét, és aggodalmasan kémlelte az arcát. – Veletek minden rendben, szívem? – kérdezte, miközben megsimogatta felesége igencsak megnövekedett hasát.
- Persze, jól vagyunk – fordult felé a nő megnyugtatóan mosolyogva. – Örülök, hogy a kicsi húgom elkelt. Már kezdtem azt hinni, vénlány maradsz – nevetett rá.

Livana megrovóan pillantott nővérére.
- Azért csak akadt volna valaki…
- Persze, hogy akadt volna – szakította félbe a szavait E.J.. – Hisz gyönyörű vagy, okos és kedves… – a fiú hangja elhalt. További beszéd helyett inkább odahajolt hozzá, és hosszan, mélyen megcsókolta.

Nem emlékezett, mióta ölelik egymást, és hogyan kerültek az egyik konyhai székre, csak azt tudta, hogy ezután már képtelen lesz elszakadni a lánytól.
Aztán hirtelen egy ismerős hang jutott el a tudatáig.
- Nem illene értesíteni apádat egy ilyen fontos dologról?! – pirított rá Jacob, mikor végre elvált Livtől.
- Apu – nézett rá meglepetten –, farkas lettem.
- Tudok róla – mosolyodott el a férfi, majd odalépett a székből felpattanó fiához, és szorosan megölelte. Utána a pironkodó lányhoz fordult. – Elrabolnám tőled egy kicsit E.J.-t.
- Nyugodtan – bólintott Livana. – De kérem majd vissza!

E.J. még egy rövid csókot lehelt a lány szájára, mielőtt apjával és Seth-tel együtt kisietett a közeli erdős területhez.
- Azt hiszem, nem a fiad lesz az egyedüli – jegyezte meg a fiatalabb férfi. – És ő is alfa lesz, mint mi.
Jake megtorpant, és kíváncsian nézett Seth-re.
- Honnan gondolod?
- Mikor mindketten farkas-alakban voltunk, rögtön feléledt bennem az ősi harci ösztön. Hasonló, csak kicsit gyengébb, mint amit a te társaságodban is érzek.

Jake bólintott, aztán további szavak nélkül beljebb sétált a fák közé, megszabadult a ruhájától, és átváltozott.
Csodálkozva figyelte, hogy a fia milyen játszi könnyedséggel alakul át; mintha évek óta gyakorolná, és nem a második próbálkozása lenne.
Ahogy nézte a sötétbarna farkast, ő is érezte a késztetést a harcra, de gyorsan és mélyen eltemette magába. Tudta, hogy hiába marad örökre alakváltó, ideje átadni a terepet a fiatalabb nemzedéknek.

--*-*--

Pár hónappal később már négyen alkották az új falkát. A fiúk teljes egyetértésben futottak E.J. vezetésével, de mindannyiukat frusztrálta kicsit, hogy nem tudták, mi alapján válik valaki farkassá.
Végül a kérdések már olyan égetően kínoztak mindenkit, hogy nem lehetett tovább halogatni a tanács összehívását.

A holdfényes estén sokan gyűltek a tűz köré: ott voltak a vének, Billy, Sue, Sam és Emily; az alfák, az új, fiatal farkasok és a lenyomatok közül Nessie, Christine és Livana.
Sarah-t és Emmát még túl fiatalnak ítélték a szülők egy ilyen, talán késő éjszakába nyúló, megbeszéléshez, bár ők hevesen próbáltak meggyőzni mindenkit az ellenkezőjéről. Ám mégis otthon kellett maradniuk.
Camille sem vett részt a gyűlésen; őt pár napos kislányuk, Carol tartotta otthon.

Jake elgondolkozva figyelte a legfiatalabb farkasokat; még mindig nem tudtak rájönni, mi alapján történik az átváltozás.
- Nem értem! – sóhajtott fel gondterhelten, miközben megdörzsölte a homlokát. – Miért pont ti? – tette fel a kérdést immár sokadszorra, és újra végignézett a fiúkon.

E.J. után Josh volt a következő, akinél működésbe lépett a gén, majd rövid időre rá Jonathan és Harry is farkassá alakult.
Az már világossá vált számukra, hogy Jacob fiának az volt a sorsa, hogy alfa legyen, a nála idősebbek emiatt nem változtak át, csak olyan későn. De sokan közülük még most sem mutatták semmi jelét, hogy a folyamat beindult volna.
- Foglaljuk össze, amit tudunk – próbálta logikusan megközelíteni a dolgot Emily. – Jonathan farkas lett, míg Jeremy, Adam vagy Michael nem, pedig mindannyian idősebbek nála. Még a tipikus tünetek sincsenek meg, amik arra utalnának, hogy a közeljövőben megtörténne. Nyilván nincs szükség annyi alakváltóra, így nem mindenkiben aktiválódik a gén – foglalta össze, amit már eddig is sejtettek.
- De mi alapján választódnak ki a leszármazottak? – tette fel a kérdést Billy. – Valami hasonlóságnak, vagy közös pontnak lennie kell!

Nessie figyelmét megragadta az egyik szó: „leszármazottak”.
Visszagondolt a farkasok eredetének történetére, és egyre valószínűbbnek érezte gyanúját.
- Talán… talán pont ez a kapocs – elmélkedett tovább hangosan. A többiek mind ránéztek, várva, hogy folytassa. – A múlt század elején hárman alkották a falkát, ugye?
- Igen – bólintott Seth. – Ephraim Black, Levi Uley és Quil Ateara. – Ahogy kimondta a neveket, fény gyúlt az elméjében. – A régi nagyok utódai változnak most csak át.

A tűz által megvilágított arcokra kiült a felismerés. Egyedül Harryn látszott, hogy nem elégedett a megfejtéssel.
- Akkor én mit keresek itt? – kérdezte csendesen, miközben magyarázatot várva felpillantott.
- Nos… a nagyapád kiléte nem tisztázott – válaszolta neki Sue –, de bárki legyen is az, a régi alakváltók vére csörgedezik az ereidben.
- Kisebb falka lesz ez, mint a miénk volt – jegyezte meg Jake. – Ha jól számolom, még Billy és Matthew esélyesek a tagságra.
- Így is dupla annyian lesznek, mint a régiek – mondta Sam, ahogy végignézett a fiatal, rézbőrű fiúkon.

Mindenki fejében ugyanaz a gondolat visszhangzott: megszületett az új nemzedék.







_@/"

Életjel a Főblogon

Sziasztok!

Csak gondoltam, ide is bejegyzek, hogy van pár hír és esemény a Főblogon, ami a Full Moonnal is kapcsolatos.

Akinek van kedve, ideje, energiája, az nézzen be, és jelezzen nekem valamilyen úton módon (komment, chat, facebook, akármi), mert eléggé kezdek elkeseredni, hogy ennyire nincs semmi mozgás itt felém. :(


A linkek, ha valaki nem találna oda :) :


http://stigabiga.blogspot.com/2010/11/interaktiv-kerdes.html

http://stigabiga.blogspot.com/2010/11/aposztrof-kiado-novellaskotete.html


Jah, és véleményeket a kiegészítő novellákhoz még mindig várok!



Ezen kívül egy kis közvélemény-kutatást is szeretnék végezni, hogy ki az, akit érdekelne egy "Vérvörös szerelem" című, új, Twilightos miniregény. Akik már jeleztek, azoknak nem kell újra, nekik köszönöm is.
A többiek valahol, bárhol, hagyjanak nyomot, hogy érdemes-e javítgatnom, meg felpakolásznom, mert nem tudom, hogy egyáltalán lesz-e valaki, aki olvassa, mert nagyon senki nem reagál a kiírásaimra... És ez eléggé elkeserít. :(


Tudom, hogy mindenki rémesen elfoglalt, de én meg kezdem elveszíteni a hitem (megint), bármennyire is erőlködök, hogy ne tegyem ezt. De egyedül nehéz...


Na, megyek is aludni.

Sziasztok: Stigu









_@/"

Novella - Együtt... örökre...

Sziasztok!


Na, meghoztam a következő novellát. :) Ez már tényleg a Leah - Embry történetecske. :D

A kiragadott pár hét a 16-17. fejezet környékén található, a bevésődésről és a boldog egymásra találásról.

Remélem, hogy tetszeni fog nektek. Véleményeket nagyon szívesen vennék, mert kíváncsi vagyok rá, hogy egyáltalában olvassa-e valaki ezeket a kis kiegészítő novellákat, és érdemes-e megírogatnom őket.



Jó olvasást!

Együtt… örökre…

A magas, rézbarna bőrű nő a napsütötte part homokjába fúrta lábujjait. Élvezte, ahogy a meleg körülöleli.
Mostanra végre a teste is melegnek érezte a forró napsugarakat, hűvösnek a langyos óceánt. Olyan volt, mint egy normális ember.

- Leah! – Hátrafordult, mikor meghallotta a dörmögő, mély férfihangot a távolból. – Az öcséd keres!
Hosszú, gyors léptekkel a házhoz sietett. A konyhában talált rá Rebeccára, aki a telefont a füléhez tartva, mosolyogva hallgatta a hívót. Ahogy meglátta a nőt, aprót biccentett neki.
- Seth, itt is van a nővéred. Jó volt hallani felőletek – adta át a kagylót.

- Szia, öcsi! Mi a helyzet?
- Leah, nagy gáz van itthon – kezdett bele a férfi. – Jake-ék hazajöttek, mert Nessie teherbe esett…
- Micsoda?! – szakította félbe hangosan, hitetlenkedve a beszámolót.
- Igen, valahogy becsúszott – sóhajtotta Seth.
- Akkor most… mint Bella… – Így, hogy hallgatósága volt, nem tudta, hogyan kérdezzen rá, de remélte, a testvére érti.
- Ha jól számolnak, akkor már több mint két hete terhes, és eddig minden rendben van. Bella ilyenkor már szinte szült; Nessie-nek még a hasa se nő, úgyhogy a doki bizakodó.
- Ennek örülök – sóhajtotta Leah megkönnyebbülten.
- Van más is – figyelmeztette a férfi. – Jake-kel kapcsolatos, úgyhogy próbálj meg halkabban kiakadni majd, légyszi’!
- Oké!
- Szóval… történt egy vámpírtámadás… és Jacob megsérült.

Leah némán levegő után kapott, de igyekezett minden más reakciót elfojtani.
- Hogyan?
- Megharapta a vérszívó. De nincs nagy baj – folytatta gyorsan. – Időben kiszívták belőle a mérget, és így túlélte. Csak… nem akar felébredni.
- Mióta?
- Még csak fél nap telt el a támadás óta, úgyhogy egyelőre nem aggódunk annyira.
- Hazamegyek – jelentette ki a nő hirtelen.
- Ugyan, emiatt nem szükséges…
- De! Már egy ideje gondolkozok rajta, hogy haza kellene mennem. Talán ez most az utolsó jel, hogy otthon lenne már a helyem.
- Nem lesz túl korai…? – kérdezte kétségekkel teli hangon Seth.
- Nem hiszem. Kész vagyok már rá – mondta határozottan.
- Rendben – hagyta rá a férfi. – Mikor jössz?
- Az első géppel, amire tudok helyet foglalni.
- Oké. Szólj majd, és valaki kimegy eléd!
- Jó. És Seth… értesíts, ha bármi változás van! – kérte Leah.
- Természetesen. Légy jó!

A nő lassan visszatette a telefont a helyére, majd csukott szemmel kiengedett egy fáradt sóhajt.
- Mi történt? – faggatta Rebecca, mikor már nem bírt tovább a kíváncsiságával. Leah úgy nézett fel rá, mintha csak most venné észre a jelenlétét.
- Hazamegyek. Nessie terhes – sorolta a saját csapongó gondolataitól kábán.
- Biztos, hogy nem lesz korai? – tette fel a nő ugyanazt a kérdést, amit Seth is.
- Nem hiszem. Épp itt az ideje, hogy szembenézzek a problémákkal, amik elől idemenekültem – válaszolta komolyan. – És Nessie mellett a helyem. Ő is mindig támogatott, mikor szükségem volt rá.
- Hát jó. Foglaljunk neked repülőjegyet!
Szerencsére Rebecca nem kérdezett többet, beletörődött Leah döntésébe.

--*-*--

Két nap múlva Leah már a repülőn ült az otthona felé tartva.
Az utazás előtt még egyszer beszélt Seth-tel az érkezése időpontja és Jake állapota miatt, de a férfi semmi reményteli hírrel nem szolgálhatott; az alfa még mindig az igazak álmát aludta.
Bár a gép 800 kilométer per órás sebességgel hasította a levegőt, ő mégis csigalassúnak érezte. Mintha az idő homokja megfelezett tempóban csordogálna csak.
Mikor a repülő végre landolt Seattle-ben, úgy érezte, mázsás súly szakad le a mellkasáról… hamarosan hazaér.

A váróteremben hamar megtalálta a testvérét, majd melegen megölelték egymást.
- Hiányoztam azért? – kérdezte Seth fülébe suttogva.
- Nagyon. – A férfi, mert immár felnőtt férfi volt, hangja mentes volt bárminemű gúnytól.
- Hogy van Jake? – faggatta tovább, miközben elváltak egymástól és Seth felkapta a csomagját.
- Változatlanul. Még mindig mormotát játszik.
Leah gondterhelten sóhajtott.
- Pedig reméltem, hogy mire ideérek, felébred.

A hosszú hazautat az aggodalomtól némán tették meg, ami csak fokozta a nő amúgy sem túl jó kedvét.
Billy portája elé érve szinte meg se várta, hogy fékezzen a kocsi, rögtön kipattant, és a bejárathoz sietett. Szélvészként rontott be a házba, majd rögtön Nessie nyakába ugrott.
- Hogy vagytok, drágám? – kérdezte együtt érző, izgatott hangon.
- Jól. És most, hogy végre Jake is velünk van, még jobban.

Leah előbb megkereste tekintetével a férfit, és csak azután válaszolt, hogy látta, tényleg jól van.
- Hallom, már megint hősködsz!? – Közben a szeme sarkából észrevette, hogy a falka nagy része ott van. Végignézett rajtuk. – Persze érthető, hogy… – Ahogy Embryhez ért, egy furcsa érzés lett úrrá rajta. Bizsergett a tarkója, a gyomrában különös remegés éledt, a szíve egyenetlen ritmusban pumpálta a vért.

Aztán a vágy, hogy nem csak a pillantását, hanem a forró bőrét, a perzselő ajkait is magán érezhesse, erősebb lett mindennél. Akár az életét is odaadta volna, csak hogy a másik közelében legyen.

Olyan hévvel ugrottak egymáshoz, mint a szarvasbikák, mikor harcra kerül sor, de ők most egymásért küzdöttek.
A világ megszűnt körülöttük, ahogy az ajkuk összekapcsolódott; csak ők ketten léteztek az Univerzum sötét végtelenjében, csak az ő tüzük világított a feketeségben, olyan forrón izzva, mint még soha. A testük összefeszült, de nem lehettek elég közel egymáshoz; nem olvadhattak úgy össze, ahogy a lelkük tette.

Embry meglepetten vette észre, miközben a nő száját falta, hogy a teste sokkal hűvösebb lett, mint régen. Leah érintése lágy borzongást váltott ki a tarkóján.

A tudatukba lassan kezdett csak visszaszivárogni a külvilág.
- … szobára, gerlepár!
Nem igazán volt kedvükre, de végül eltávolodtak a másik ajkától.
Leah szemében hitetlenséggel vegyes reménykedés ült.
- A lenyomatod lettem – lehelte alig hallhatóan.
Embry lágyan elmosolyodott, miközben érezte, hogy eddigi élete kiteljesedik. Végre ő is megérthette, hogy miért ez az egyik legtökéletesebb varázs a farkaslétben.
- Látod, megmondtam, hogy a nagy szellemek találnak rá módot, hogy együtt lehessünk – susogta vissza neki, aztán a következő pillanatban újra ráhajolt a nő langyos szájára.

Ez a csókjuk lágy volt és tiszta szerelemmel teli. Olyan bódító, hogy soha, de soha nem akarták, hogy abbamaradjon.
De megint megpróbálták szétválasztani őket.
- Srácok, ne már! Nem lehetne, hogy ezt máshol rendezzétek le? – hallották Jacob méltatlankodó hangját.
Leah egy ideges sóhaj kíséretében fordult felé, miután elhúzódott Embrytől.
- Jake, jól vagy már?
A férfi értetlenül bólintott.
- Igen, egészségesnek és kipihentnek érzem magam.
- Rendben. Akkor mi most lelépünk. – A nő megragadta párja kezét, és kihúzta maga után a házból.

Még nem értek el az erdő széléig, mikor hallották, hogy Nessie kiabál utánuk.
- Leah! Várj egy percet! – szaladt feléjük. – Nem lenne jobb, ha előbb Carlisle megvizsgálna? – kérdezte, mikor odaért hozzájuk. – Csak a biztonság kedvéért.
A rézbőrű nő elgondolkozott, közben küldött pár vágyakozó pillantást a férfi felé. Aztán Embry vetett véget a vívódásának.
- Menj csak, ellenőrizzen le a doki! Én is nyugodtabb lennék, ha tudnám, hogy minden rendben veled – oszlatta el Leah kétségeit.
- Oké. Hol talállak majd meg? – Közben Renesmee visszaindult a házba, hogy értesítse nagyapját.
- A barlangban, ahol régen találkozgattunk – válaszolta, miközben sokatmondóan elmosolyodott.
A nő is elvigyorodott, majd Nessie után ment.

--*-*--

Nem egészen egy órával később Leah izgatottan lépett be az óceán vájta természetes kis üregbe, ahol a férfi már türelmetlenül várta.
- Nos? – kérdezte érdeklődve, bár tudta, hogy úgyis minden rendben lesz. Érezte.
- Működöm – válaszolta a nő örömteli hangon, miközben leült egy kőre.
Embry a saját ölébe húzta a hideg szikláról.
- Nem szeretném, hogy felfázz. Most már teljesen emberi vagy; gondolom a betegségeket illetően is – magyarázta a másik kérdő pillantására. – És mellesleg így sokkal közelebb vagy hozzám. – Végigsimított Leah selymes, finom arcán, olyan kínzóan lassan, hogy az már szinte fizikai fájdalmat okozott mindkettejüknek.

Addig feszítették a pillanatot, ameddig csak lehetett, míg végül a vágy soha nem tapasztalt mélységekbe taszította őket.
Az ajkuk forrón összetapadt, miközben Embry ujjai kusza mintát rajzoltak a nő éhes testére.
Leah hamar elérte azt a pontot, mikor a gondolatok megszűnnek, és csak a vörös, szikrázó izzás marad. Egyetlen határozott mozdulattal a földre taszította a férfit, majd a csípőjére ült, és a meztelen, izmos mellkasát kezdte végigcsókolgatni. Azt akarta, hogy ő is érezze azt a tüzet, ami benne porrá égette a valóságot.
Ahogy a nadrágja széléhez ért, megállt egy pillanatra, amit Embry ki is használt. Gyorsan megszabadította a nőt a ruhájától, majd a saját alsóját is ledobta.

Leah újra rácsodálkozott a szikár, izmos test felkavaró látványára; már a múltban is mindig kísértést okozott neki, ha csak látta ilyen meztelen valójában.
Embry visszahúzta az ölébe, és mélyen elmerült a puha nőiességbe.
Egy hosszú percig csak élvezték a már ismerős összhangot, ami most még erősebben működött köztük.
Aztán ahogy megmozdultak, minden maradék, ehhez a világhoz kötő gondolatuk megszűnt, és csak a kettejük teljessége létezett.

--*-*--

Két héttel később Leah tökéletes boldogságát romba dönteni látszott a legmélyebb kétségbeesés. Úgy tűnt, hogy a távol töltött idő mégsem volt elég, és a teste megmakacsolta magát. Nem akart működni.
Két napig bírta a tétlen várakozást, majd úgy döntött, meglátogatja Carlisle-t, hátha a férfi tud valamilyen, bármilyen magyarázattal szolgálni.

Szerencsére a doktor épp otthon volt, mikor szélvészként betoppant.
- Carlisle, kérlek, segíts! Nem akar megjönni! – kezdett bele rögtön, kertelés nélkül.
A férfi próbált nyugtatóan hatni rá.
- Talán csak az új környezet az oka. Mióta hazatértél, nem változtál át, ugye?
- Nem – rázta meg a fejét. – De Doki, valami akkor sincs rendben! Lehet, hogy túl hamar jöttem vissza.
- Leah, értsd meg: a múltkor, mikor megvizsgáltalak, minden tökéletesnek látszott. – Carlisle igyekezett higgadt hangot megütni, hogy a nő félelmei csillapodjanak kissé. – Megfelelő volt a hormonszinted, ahogy a nagykönyvben meg van írva peteérés előtt. Ha nem változtál újra farkassá, akkor mindennek rendben kéne lennie.
Leah kétségbeesetten pillantott rá.
- De hát késik. Semmi sincs rendben. Mióta ismét működik a szervezetem, mindig időben megjött.

A doktor fejében új gondolat fogalmazódott meg.
- Leah, téged nemrég bevéstek, ugye? – A nő tétovázva bólintott. Nem értette még, mire akar kilyukadni a férfi. – És érintkeztetek azóta… szexuálisan?
Az igencsak gyanús lehetőség olyan tisztán ragyogott fel a fejében, mint a telihold fénye egy felhőtlen éjszakán.
- Azt gondolod, hogy…?
- Elképzelhető – bólintott Carlisle. – Gyorsan megvizsgállak, hogy biztosak legyünk.

Átvezette a nőt a vizsgálószobába, ahol nagyon hamar beigazolódott a sejtésük.
A férfi szelíden mosolyogva mutatta meg a monitoron a még alig látható, formátlan embriót.
Leah-ban ellentétes érzelmek kavarogtak; végtelenül, leírhatatlanul örült, hogy valóra válik a régi, nagy álma, anya lesz, de felkészületlenül érte a dolog. Túl hamar, túl hirtelen érkezett. Nem érezte magát késznek erre az új szerepre. Még a boldog, szerelmes önmaga is szokatlan volt számára. Nem tudta, hogyan kellene fogadnia ezt az egész életét felforgató változást. És azt még kevésbé tudta, hogy a gyermeke apja mit fog szólni hozzá.

Ezekkel a vegyes gondolatokkal küszködve lépett ki a szobából, ahol szembetalálta magát Nessie-ékkel.
- Bekaptam a legyet – közölte velük sóhajtva. – Ahhoz képest, hogy az se volt biztos, nem lesz-e szükséges valamilyen gyógyszeres kezelés hozzá, elég gyorsan sikerült – jegyezte meg ironikusan.
- Gratulálok, Leah! – ugrott hozzá a lány, majd szorosan megölelte. – Együtt várhatjuk a babákat. Olyan jó!

Nessie pozitív kisugárzása és kedves szavai lenyugtatták kicsit a lelkét, de azért a kétségei megmaradtak.
- Azért remélem, hogy Embry nem fog nagyon kiakadni – húzta el a száját.
- Nem hiszem. Szerintem örülni fog – bíztatta Jake, aki saját példájából tudta, hogy milyen fantasztikus érzés várni az apaságot.

Leah nem válaszolt a szavaira, helyette egy másik kérdést vetett fel halkan.
- Az normális, hogy félek kicsit?
- Igen – nevetett rá Renesmee. – De gondolj bele, Leah, anyuka leszel.

Az indián nő is halványan elmosolyodott, és eddig sose tapasztalt melegséggel és lágysággal simította meg még teljesen lapos hasát, miközben arra gondolt, hogy igen, anya lesz.

--*-*--

Késő délután Leah izgatottan várta, hogy a férfi végezzen az őrjáratozással, és végre elmondhassa neki a nagy hírt.
Ennek ellenére, mikor Embry kora este megérkezett, nem tudta, hogyan is fogja tálalni az egészet.
Félt a férfi reakciójától. Úgy érezte, hogy ez az épp’ csak megszületett boldogság annyira törékeny még; mintha csak egy kis gyenge szellő elfújhatná a közösen felépített homokvárukat.

Egy ideig kerülgette a forró kását, de a másik észrevette, hogy valami nincs rendben.
- Leah, mi a baj? – kérdezte gyengéden. – Olyan zaklatottnak tűnsz.
- Valamiről beszélnünk kell! – kezdett bele a nő idegesen remegő hangon.
- Mondd csak! – nézett rá bátorítóan Embry.
- Kicsit kínos lehet… Jó, szóval arról van szó, hogy pár napja kellett volna megjönnie, de nem tette, és egy kicsit aggódtam, hogy talán a környezet miatt, vagy hogy visszatért a farkas belém. Elmentem Carlisle-hoz, aki megnyugtatott, hogy nem erről van szó. Csak… gyermeket várok.
- De… – akadt meg a férfi hangja. – De hisz, ez csodás!
- Örülsz neki? – hitetlenkedett Leah.
- Hát, persze! Igazi meglepetés! – Szavainak igazolásaképpen odaugrott a nőhöz, óvatosan felkapta, és megforgatta a levegőben.
- Az. Főleg, hogy a doki úgy gondolta, hogy hormonokat kell majd kapnom, hogy teherbe eshessek. Erre rögtön összejött magától.
- Szülők leszünk. – A nő mosolyogva bólintott.

Embry az ajkához hajolt. Ezt a csókot most nem a vágy vezérelte, hanem a végtelen, határtalan boldogság.
Mikor szétváltak, a férfi örömtől ragyogó szemeibe nézett, és tudta, minden rendben lesz.
- Gyere hozzám feleségül! – Embry kérése egyetlen pillanat alatt omlasztotta össze frissen megteremtett békéjét.
- Micsoda?
- Légy a feleségem! – ismételte el, még mindig mosolyogva.
- Nem – válaszolta határozottan. – A baba miatt nem kell elvenned – tiltakozott Leah.
- Nem csak azért…
- Ez egy elhamarkodott lépés lenne – szakította félbe a szavait. – Még nem is éltünk együtt, nem tudjuk, hogy egyáltalán működhet-e ez az egész. – Érezte, hogy a pánik kezdi elönteni a testét, mint valami mérgező, pusztító kór. – Én… nekem… kell egy kis gondolkodási idő! Minden… olyan hirtelen jött…

A férfi megfogta a kezét, és higgadtan végigsimított a tenyerén.
- Nem akarlak sürgetni. Annyi időt kapsz, amennyit csak szeretnél.
Embry kedvessége csak még feszültebbé tette; szerette volna, ha a másik úgy viselkedik, mint egy igazi szerelmes, aki a saját akaratát is érvényesíteni akarja, és nem csak azt lesi, hogy ő mit kíván.

Türelmetlenül rántotta ki a kezét a férfi gyengéd szorításából.
- Ki kell szellőztetnem a fejem! – Válaszra se várva sietett az ajtóhoz, és csak akkor állt meg legközelebb, mikor a tengerpartra ért.
Hosszan bámulta a fényes holdat, miközben a benne kavargó gondolatok és érzések kusza kavalkádja elcsitult kissé. De még mindig nem tudta, mit kellene tennie.

--*-*--

Leah három napig bírta a magányos tépelődést, míg végül a Nessie-vel folytatott beszélgetés meggyőzte a helyes lépésről.
Boldog izgalommal ment át Embryhez, de az ajtóban állva megint eluralkodott rajta a bizonytalanság. Mi van, ha a férfi azóta meggondolta magát; ha rádöbbent, hogy milyen egy hisztis nőszemély, és már nem akarja a közös életet?!
Remegő kézzel nyomta meg a csengőt.

Fél perc múlva, mikor kinyílt az ajtó, félve pillantott fel Embryre. Nem tudta, milyen reakcióra számíthat a múltkori, viharos elrohanása után.
Az aggodalma persze nem igazolódott be; a férfi hevesen átölelte, miközben behúzta a házba, és egy felszabadult sóhaj kísértében megcsókolta.
Leah szívében feléledt a remény, hogy még nem szúrt el mindent, és helyrehozható a buta hibája.

Jó pár perc heves ölelkezés után a nő kezdte gyanítani, hogy ha nem tesz valamit, estig így fognak állni, ezért finoman eltolta magától.
- Örülök, hogy eljöttél! – nézett a szemébe Embry szerelemtől csillogó tekintettel. – Rémes volt ez a pár nap nélküled.
- Nekem is – bújt a mellkasához. – Sajnálom, hogy… kételkedtem bennünk. Csak… féltem, hogy ez egy elhamarkodott döntés lenne.
- Leah, több mint tizenöt éve várok rád. Hogyan lehetne elhamarkodott?!
A nő döbbenten húzódott el tőle, hogy láthassa az arcát.
- Miért nem mondtad soha?
- Mert ismerlek – szélesedett ki Embry mosolya. – Akkor itt maradtál volna velem, és úgy soha nem tudtál volna megszabadulni a benned lakozó farkastól. Pedig mióta elmentél, folyamatosan rettegésben éltem – tette hozzá komoran.
- Miért?
- Attól féltem, hogy majd találsz valakit ott Hawaii-n, aki normális és nincs az életében ennyi misztikus szarság. A másik dolog, ami őrületbe kergetett, a bevésődés. Szörnyű volt folyton azon aggódni, hogy mikor jön velem szembe egy lány, aki egy kósza pillantás miatt hirtelen a mindenséget kezdi majd jelenteni nekem. Nem akartam elveszteni az irántad érzett szerelmemet. És bármilyen furcsán hangzik, közben abban is reménykedtem, hogy te nem szeretsz, mert soha, de soha nem akartam úgy összetörni a szíved, mint ahogy Sam tette. Akkor inkább a halál – mondta teljes komolysággal.
- Most már nem kell ettől tartanod. A lenyomatod lettem – idézte a saját, pár héttel ezelőtti szavait. – És szeretnék a feleséged is lenni – tette hozzá halkan.
- Tényleg? – nézett rá a férfi hitetlenkedve.
- Igen. Szeretlek, Embry. És szeretném összekötni veled az életem.
- Én is szeretlek.

Az igaz boldogságtól eltelve csókolták meg egymást, miközben mindketten érezték, hogy így lesz a lehető legjobb… Együtt… örökre…








_@/"