Nyíri Eszter Stiga vagyok, diplomás óvónő, amatőr író.


A blogon Renesmee és Jacob szerelmének varázslatos történetét olvashatjátok.

„Nessie eléri a felnőttkort, és beleszeret Jake-be. Hogy hogyan bontakozik ki a szerelmük? Itt megtudhatjátok.”

/Aby/



„A szívedet a kezembe helyezted, és én cserébe a sajátom nyújtom neked.”

/Full Moon/

„Elveszve egymásban nem is érzékelték, hogy a kis gyertyák sorra kialszanak, és már csak a telihold fénye ragyog le rájuk.”

/Full Moon/



Jó olvasást, keltsük életre a mesét!



2010. január 1., péntek

Jacob & Nessie - ELSŐ FEJEZET - Új illat

Sziasztok!
Itt én ma nagyon felbuzdulva megírtam az első rendes fejezetet, ami hip-hop el is indítja a történetet (nincs értelme már az elején elkezdeni húzni a dolgot). Olvassátok olyan lelkesedéssel, amilyennel én írtam.
A következő tényleg nem tudom, mikor jön, most már nagyon el kell kezdenem tanulni, de igyekszek majd azzal is.

Íme:



Első fejezet – Új illat




Végre megint eljött a tavasz, és az első rügybontó nap. Nessie azóta várta már ezt, mióta az év elején olyan viharosan hazatért. A tavasz megjötte mindig közös ebédet jelentett Jacobbal. Jó pár éve szokás volt ez már náluk. Ahogy reggel megérezte az ébredő természet illatát, máris izgatott lett a szíve. Gondosabban választotta ki az aznapi ruháját, aztán csak várta a férfit türelmetlenül. Ezt a nyugtalanságot még fokozta, hogy az első lágy szellő most egy egészen új illatot hozott magával. Valami édes, ragadós, teljesen más ízt, ami felkavarta az érzékeit. Különös buborék nőtt tőle a mellkasában. Még nem tudta, hogy mi ez, de azt sejtette, hogy újdonságot fog hozni az életébe. A szél melegedő fuvallata is ezt súgta felé.

Aztán ebédidő előtt nem sokkal végre megérkezett a magas, széles vállú, folyton mosolygós Jacob is, ezúttal teljes öltözékben. Nessie elészaladt, és szemrehányóan nézett fel rá.
- Mi tartott ennyi ideig? Reggel óta rád várok!
Ő erre lágyan megsimogatta az arcát.
- Ne türelmetlenkedj, nem szalad el az ebéd. A mai menüt már levadászták nekünk.
A lány csilingelő hangon felkacagott.
- Különben is, teljesen fel kellett öltöznöm, és vezettem idáig. Így sokkal lassabb vagyok.
- Ne is erőlködj, farkasember! Tudom, hogy megint a hasadat süttetted a napon.

Nessie játékosan rácsapott a hasára, de a következő pillanatban el is húzta a kezét, mintha forró lábashoz nyúlt volna. Az érintkezés furcsa bizsergést indított el a gyomrában. Zavartan félrenézett a férfiről.
- Indulhatunk? – kérdezte növekvő idegességgel a hangjában.
- Persze, pattanj be a kocsiba.



--*-*--



Az autóút gyorsan eltelt, főleg, hogy Nessie el volt merülve a saját gondolataiban, és csak bámult kifelé a szélvédőn. Mi volt ez az érzés? Eddig miért nem történt velük, vele soha ilyen? Hisz ezer éve ismeri Jacobot. Persze az érzései sose voltak teljesen normálisak vele kapcsolatban. Emlékezett, mikor még kislányként mindig magának akarta, ki akarta sajátítani.
Jacob érzékelte a lány szótlanságát, de nem akarta megzavarni őt. Ha szüksége lesz a segítségére, majd szól neki.

A vörös hajú szépség csak akkor nézett fel, mikor a kocsi lefékezett, majd végleg megállt. Gyorsan körbenézett, hogy merre hozta őt a férfi. A parknál álltak meg, ahol a világ legjobb hot dog-ját lehetett kapni. Megvették az ételüket és letelepedtek vele egy nagy platánfa tövébe, a fűbe. A bőséges ebéd közben végre Nessie is úgy érezte, hogy minden olyan, mint régen, és feloldódott egy kicsit.
- Meséltem már neked, farkasom, hogy idén le szeretnék érettségizni? Nem bírok ki még egy évet gimisként. Valahogy nem érzem már odavalónak magam.
- Idén? – csodálkozott el a férfi. – Nem korai ez egy kicsit?
- Nem hiszem. A tudásom megvan hozzá, viszont türelmem nincs még egy évet végigülni azokon az unalmas órákon. Az élet többet taníthat már nekem.
- És mit tervezel a suli utánra? – puhatolózott óvatosan Jacob.
- Hát… még nem tudom pontosan. Talán egy kis utazgatás, vagy valamilyen egyetem. Még nem igazán alakult ki semmi biztos a fejemben.

Jake a következő nagy falat ürügyén elgondolkodott magában. Lehet, hogy be kéne végre avatni a lányt a farkasok újabb furcsaságába? Mesélni kellene neki a bevésődésükről? Ezt a kérdést nem tudta eldönteni magában már nagyon régóta. Elmondja-e neki, vagy hagyja, hogy saját magától hozza meg a végső lépést, ha ő is azt szeretné?! Mindenesetre most sem volt elég bátorsága hozzá, ezért úgy döntött, kivár még, hogy Nessie tervei hogyan alakulnak.

Lenyelte a falatot. Tovább kellene vinni a beszélgetésüket – figyelmeztette magát.
- És ezután mit csináljunk?
A lány elgondolkodott egy pillanatra, amíg rágta a húst.
- Kivihetnél a rétre! Rég voltam arra, télen nem olyan hangulatos.
- Rendben, megbeszéltük.
Gyorsan befejezték első tavaszi ebédjüket és visszaindultak a nagy házhoz.



--*-*--



Ez most nem a nyugodt hallgatás volt közöttük, ami gyakran rájuk talált. Ez feszült csend volt, amikor mindketten keresik a szavakat, a mozdulatokat, de nem tudnak biztos pontra találni. Néha nyíltak a szájak, mintha megtörni készülnének a hallgatást, de aztán pár pillanat múlva vissza is csukódtak. Nem voltak szavak, amik jól kifejezhették volna a bennük tomboló kérdéseket, kéréseket, vágyakat.

Jacob érezte, hogy már nem csak a barátja és támasza akar lenni a lánynak, hanem annál sokkal több. A szerelme akart lenni, a társa, és később a szeretője is. De nem, hogy is gondolhat ilyet? Nessie olyan fiatal még. Kinézetre olyan 15-16 éves lehet. Nem tudta biztosra az emberi korát, hisz ő olyan másként növekszik. De még nem akarhatott ilyen dolgokat, az biztos.

Közben a vörös hajú lány azon rágódott, hogy hogyan mondhatná el, mit érez? Egyáltalán el merje-e mondani neki? Jake ismeri őt a születésétől fogva, és csak a védelmezendő kishúgot látja benne, nem a fejlődő, a tavasszal kibontakozó nőt. Viszont ha nem mutatja meg neki, soha nem is fogja ezt az oldalát észrevenni.

Hirtelen Jacob felé fordult, és meleg tenyerét a rézbőrű archoz érintette. Érzelmek és gondolatok színes kavalkádja kezdett örvényleni felé, amiből csak néhány részlet ragadt meg az elméjében: a furcsa, repkedő érzés a gyomrában, amikor megöleli, az a növekvő vágy, amivel a mosolygó ajkakat figyeli, az izzadás a tenyerében, a pillanatra elakadó lélegzete, ahogy a csupasz, széles mellkasát meglátja. Nessie keze már nem tapadt az arcára, de az érzések még ott keringtek az elméjében, és az egész testében. És ahogy felfogta, hogy mit is látott, a képzeletbeli lámpa végre éles, fényesen világító zöldre váltott.

Jake fölé hajolt, belenézett a csokoládé színű szemekbe, amikben láthatta a szótlan reményt. Finoman ereszkedett közelebb hozzá; türelmesen, esélyt adva neki a menekülésre. De Nessie nem készült sehova. Erre a pillanatra várt tudat alatt azóta, hogy visszatért a csereprogramból, és újra találkozott az ő farkasával. Az akkori csendes fellángolás hamar és észrevétlenül finomult egy sokkal mélyebb valamivé.

Érezték a másik forró, édes leheletét az ajkuknál, azt a furcsa rándulást a gyomrukban, és utána már csak a perzselő tüzet, ami felégetett minden kétséget, félelmet. A puha ajkak keményen találkoztak. Jacob nem akarta lerohanni a lányt, de úgy érezte, az erőfeszítései hiábavalóak. Soha nem tapasztalt még ehhez foghatót. Vörös köd ülte meg az elméjét, és csak csókolni, csókolni akarta a másikat, míg a lélegzete el nem fogy, és belehullhat végre a sötétségbe. Megpróbálta ellágyítani az érintkezést, és átcsúsztatta a nyelvét Nessie ajkaihoz, ahol hamar bebocsátást nyert. A lány íze végigfutott a testén, tüzes vért pumpálva a legtávolabbi testrészeibe is.

Renesmee is hasonlóan érezte magát. Emlékezett még az emberi vér elsöprő ízére, de az semmi nem volt ehhez képest. A legédesebb, legtisztább vér sem érhetett fel hozzá. Tudta, hogy mostantól függője lesz a férfi csókjának. Bizsergett a tarkója, zihált a mellkasa.
Mielőtt nyelveik igazán játszadozni kezdhettek volna, Jacob elszakította a száját az övétől. Ez szinte fizikai fájdalmat okozott mindkettejüknek. Jake félve nyitotta ki sötét szemeit; félt a lány esetleges reakciójától. De a félelme alaptalan volt. Nessie édesen kipirult arccal, hatalmasra tágult szemekkel nézett fel rá. Így még gyönyörűbbnek látta, mint eddig bármikor. Aztán egy szelíd, csodálkozó, de elégedett mosoly is megjelent az arcán.
- Ez… ez… fantasztikus volt. Akarok még!
A férfi elnevette magát – Nessie most nagyon emlékeztette a kislányra, aki szinte minden újdonság iránt lelkesedett.
- Később, édes, most inkább menjünk haza, mielőtt apád feje szétrobban otthon, és a keresésünkre nem indul.
Ez a kilátás kicsit elvette a kedvét a folytatástól. De csak egy egészen parányit.
- Gondolod, hogy meghallotta a gondolatainkat?
- Hát, amilyen intenzívek voltak az enyémek, biztos vagyok benne.
- Akkor tényleg jobb, ha megyünk.
Az utat hazáig kézen fogva, és a már visszatért nyugodt, békés csendben tették meg. Azonban az ajtóban már várta őket a dühös tekintetű szülői pár.



_@/"

14 megjegyzés:

  1. nekem nagyon tetszik. eddig nem nagyon szerettem a jake-Nessi párosításokat de ez tetszik! hajrá. csak így tovább!

    pux

    VálaszTörlés
  2. Szia!
    Köszönöm a véleményt. :) Én rögtön megszerettem ezt a párost, mert nagyon drukkoltam Jake-nek, hogy boldog lehessen. A történtet majd még csak pár fejezet múlva indul be igazán. :) Megpróbálok normális tempóban haladni vele, csak hát vizsgaidőszak van :I

    Puszi: Stigu _@/"

    VálaszTörlés
  3. Bocsi, hogy csak most írok, de elég sok dolgom volt, meg visszaestem megint, és beteg is vagyok. :-/ Már aznap elolvastam a fejezetet, amikor feltetted, csak írni nem volt időm, erőm. De nagyon tetszett. :) És örülök, hogy nem sietted el a szerelmük végső beteljesülését. Bármennyire is várom azt a részt, nem kell elkapkodni, mert az apró kis rezdülések, amelyek megelőzik, legalább olyan fontosak, mint az első szerelmeskedésük. Szóval, pont olyan tempóban haladtál, ahogyan én elvártam, és ahogyan jól esett nekem. :)
    Várom a folytatást! :) Pussz. :)

    VálaszTörlés
  4. Szia!

    Igen, nem szeretném elrohanni az eseményeket. Itt még „addig” nagyon sok esemény fog történni, és majd meglátjátok, hogy miért is nem rohannak bele ők sem semmibe.
    A következő fejezet nagyon hamar érkezik már, napok kérdése. Ha nagyon meglódul a kezem, akkor még holnap, ha nem, akkor is szerdán megpróbálom (igazából nemsokára már csak gépelni kell). Mondjuk hosszabb lesz ez a fejezet, mint eredetileg terveztem, de álmodtam még hozzá.

    Szerencsére a vizsgaidőszaknak is vége már nekem (legalább is nagyon remélem, hogy megvan a töri, és tényleg vége erre a félévre), így több időm van írni, mert a fejem tele van már fejezettel (ezért jó az alvásidő, mert lehet ilyeneken agyalni altatás közben :) ).

    Addig is puszi nektek: Stigu _@/”

    VálaszTörlés
  5. Nagyon tetszik, ahogy írsz. Tényleg olyan lágy az egész. Jó volt, h Nessie a képességével mutatta meg Jakenek, h szerelmes belé. Néha feleslegesek a szavak...

    VálaszTörlés
  6. 2. komi! :P
    Nagyon szép! :) Gyönyörű! Csodálatosan írsz! :)
    Tényleg nagyon kevés jó Twilight fic van, de a Tiéd, Drága Barátnőm az egyik legjobb minden bizonnyal! ;) Ezt már az első 5 sorból - még a prológusnál - megállapítottam! :P
    IMÁDOM!!! Már most! xD

    Csók!

    Abyd

    VálaszTörlés
  7. Szia Kedves!

    Nem is tudom, mit írjak! Annyira jó, magával ragadó. Olyan varázslatos! A pillanatok, az érzések!

    "Ez… ez… fantasztikus volt. Akarok még!"

    Puszi Terra

    VálaszTörlés
  8. Sziasztok (újra)!

    Igen, Nessie-be én sok szempontból bele tudom élni magam... Jake miatt persze. Nekem miatta lett nagy kedvencem a Twilight, mert ugye indián, meg kutyus is :) Meg persze a szenvedő szerelmes rosszfiú :) Azt nagyon bírom :D

    Cuppa _@/"

    VálaszTörlés
  9. Csak bólogatni tudok Terra szavaira. Bocsi,de nem bírok többet írni, muszáj tovább olvasnom. xD
    Atyus

    VálaszTörlés
  10. szóval akkor nem lesz folytatás ?????? :(

    VálaszTörlés
  11. Szia!
    Jujj ez nagyon jóóó! Fantasztikus! Imádom Jake-t, és Nessie-t! Megyek is tovább! :DD
    Puszi

    VálaszTörlés
  12. Szia
    Nagyon jól írod le az érzéseket és teszik az is,hogy úgy írsz,hogy egyszer Jacob szempontjából,aztán Nessie szempontjából
    Ez nagyon jó
    És aranyos ez a 'tavaszi közös reggeli" ötlet
    Puszi

    VálaszTörlés
  13. Örülök, hogy egyben olvashatom az egészet. Nem tudnék napokat v. heteket várni a folytatásra :-)
    A stílusod pedig olyan gördülékeny, lágy, ahogy Zafír is írta. Nem tudom, hogy minden fejezet végén írok-e, de az biztos, ha így folytatódik, mindegyik fejezet végére odaírhatnám, hogy nagyon jó, még, még, még :D

    VálaszTörlés
  14. Sziasztok!

    Hű, itt jól elmaradtam a válaszolgatással... :S

    Örülök, hogy még az első (rendes) fejezet után is tetszik nektek a történet. :)

    Judit! Igen, nagy előnyöd, hogy már egyben olvashatod a történetet, és nem kell várakozni sok-sok időt az új fejezetekre... :) Nem kell ám mindenhová írni... csak mondjuk oda, amelyik nagyon tetszik. :D

    Puszi mindenkinek: Stigu _@/"

    VálaszTörlés