Nyíri Eszter Stiga vagyok, diplomás óvónő, amatőr író.


A blogon Renesmee és Jacob szerelmének varázslatos történetét olvashatjátok.

„Nessie eléri a felnőttkort, és beleszeret Jake-be. Hogy hogyan bontakozik ki a szerelmük? Itt megtudhatjátok.”

/Aby/



„A szívedet a kezembe helyezted, és én cserébe a sajátom nyújtom neked.”

/Full Moon/

„Elveszve egymásban nem is érzékelték, hogy a kis gyertyák sorra kialszanak, és már csak a telihold fénye ragyog le rájuk.”

/Full Moon/



Jó olvasást, keltsük életre a mesét!



2010. január 19., kedd

Jacob & Nessie - MÁSODIK FEJEZET - Mesék

Sziasztok!

Új fejezet begépelve, huh, jó sokáig tartott. De ez eddig rekord hosszúságú: word-ben 5 oldal. :) A következő fejezet egy része pedig kész van már, holnap/holnapután talán már fel is tudom tenni. Aztán sajnos megint belassulok, mert szakdogát kell már nagyon írnom... :) Jaj, és megvan a töri eredmény is, 3 lett. Majd kiugrottam a bőrömből, mikor megtudtam. Úgyhogy ez a félévem kifújt végre, és már csak az utolsó van, ami legalább beadandó, meg órára járás szempontjából könnyű lesz (a szakdogán kívül mást nem kell írni, és óráim se lesznek már), úgyhogy lesz elég időm írni, és nem hanyagolom el az ifjú szerelmespárt :)

Na, hagylak titeket olvasni :)
Vagyis még egy apró megjegyzés: kommenteknek, megjegyzéseknek nagyon örülök, ha jó sok van, mindig gyorsabban betámad az ihlet-manó :) /Igen, ez célzás volt. :) /

Íme a fejezet:



Második fejezet – Mesék



Nessie ijedten figyelte apját, ahogy az mérgesen méregeti Jacobot. Ő zavartnak tűnt, és olyannak, mintha aggódna valami miatt. Inkább az anyja megértő arcához fordult. Elmesélték már neki az ő történetüket, hogy hogyan szerették egymást, mikor még az anyja ember volt, és Renesmee sejtette, hogy Bella sokkal jobban meg fogja érteni az érzéseit, mint Edward.
A feszült csendet a vámpír férfi törte végül meg.
- Nem gondolod, Jacob, hogy ideje lenne most már mindent elmondani Nessie-nek?

A lány kíváncsian fordult felé, de Jake továbbra is az apját bámulta. Fejében rögtön a legszörnyűbb gondolatok futottak végig – talán titokban régóta van valakije a férfinak, vagy a két faj annyira összeférhetetlen, hogy emiatt nem lehetnek együtt? Az összes lehetőség, ami feltűnt az elméjében, szörnyűségesnek tűnt. Aztán végre megérkezett a válasz.
- De, most már én sem tiltakozom ellene. Megtörtént, amire vártam, így megtudhatja a teljes igazságot.
Jake komoly hangja és arckifejezése még jobban megrémisztette.
- Ti most mi a csudáról beszéltek? – kérdezte remegő hangon.

A rézbőrű férfi felé fordította fejét. Az ő szemében ugyanazt a félelmet és bizonytalanságot láthatta, amit valószínűleg a sajátjában is látna most. Azért Jake megpróbálta kontrollálni a hangját, hogy ne ijesszen rá még jobban, de nem sikerült neki teljes mértékben. Félt az elkövetkező percektől, és attól, amit okozhatnak.
- Menjünk be a házba! Ott kényelmesebben tudunk beszélni.
Nessie már végképp nem értett semmit, de azért bizonytalan léptekkel elindult utána. Bent a nappaliban mind úgy foglaltak helyet, hogy neki már csak az egyszemélyes fotel maradt, szemben velük. Egyre feszültebb lett ettől a szertartásos körítéstől.
- Elmondaná végre valaki, hogy mi folyik itt?!

Jacob egy pillanatra belenézett a szemébe, majd zavartan a mögötte lévő falat kezdte tanulmányozni. Látszott a tekintetén, hogy azon rágódik, hogyan kezdjen hozzá. Aztán még pár néma perc után végre megszólalt.
- Nessie, amiről beszélnünk kell, az egy quileute legenda, amit az elmúlt évek során még egyszer sem meséltem el neked. A farkasok szerelméről szól.
Itt elakadt a mondandójában, és hezitált, hogy is folytassa tovább, hogyan tudná kíméletesen elmondani neki a lényeget.
- Mi lenne, ha csak egyszerűen belevágnál? – kérdezte a lány frusztráltan, mintha belelátna a gondolataiba.
- Jó, jó, értettem. Szóval a történet arról szól, hogy hogy ismerhetik meg a farkasok az igaz szerelmet. Miután először farkassá váltunk, előfordul, hogy meglátunk valakit, egy lányt, és rögtön tudjuk, hogy ő az igazi. Egyszeriben megtaláljuk a lelkitársunkat, akitől aztán soha többé nem akarunk, és nem is nagyon tudunk elszakadni – érződött a szavaiból, hogy régóta elfojtott érzések törnek most elő belőle. Az utolsó mondattal pedig túlcsordultak, és nem tudta tovább folytatni.

Nessie félve pillantott a még mindig nem felé irányuló szempárba. A kérdés üvöltött az elméjében, csak sajnos azt a férfi nem hallhatta most.
- És te megtaláltad már a… társad? – igyekezett minél jobban elfojtani a hangja remegését.
- Igen, én már bevésődtem. Így hívjuk ezt a folyamatot. – Jake végre ránézett, és így éppen láthatta az első könnycseppet, ami kicsordult a szomorú, barna szemekből. – Nessie, mi a baj?
- Hogyhogy mi a baj? Hát… akkor mi… soha…
A mondatot egy szívfájdító zokogás törte meg, amiből a férfi végre megértette, hogy a szavai nem voltak elég világosak. Két lépéssel a lány előtt termett, letérdelt hozzá, és gyengéden felemelte lehajtott fejét, hogy a szemébe nézhessen.
- Butus Nessie-m. Nem értetted meg – nézett rá azzal a gyönyörű, széles mosolyával. – Mi egymással vésődtünk be. Még a kezdet kezdetén.

Renesmee hallotta a szavakat, de a jelentésük csak lassan szivárgott át a kétségbeesés ködén.
- Mi… micsoda?
- Te vagy az én lelkitársam. A másik felem.
A lányban egy pillanat alatt szétáradt a boldogság, de aztán a következő pillanatban egy másik érzés is.
- És ezt miért nem tudhattam eddig? – villant meg haragosan a szeme.
- Hát… én… csak nem akartam, hogy ez befolyásoljon. Azt szerettem volna, ha szabad akaratodból vagy mellettem, és nem egy misztikus dolog kényszere miatt.
- Értem – bólogatott Nessie megbocsátón, ezek végtére is érthető indokok voltak. – Akkor mi most… társak leszünk örökre?

Jake szája újra nagy vigyorba indult, egészen a következő pillanatig, amikor is a háta mögött meghallotta a célzatos torokköszörülést. Meglepetten kapták oda mindketten a fejüket – teljesen elfeledkeztek róla, hogy a lány szülei is a szobában ülnek.
- Ez azért bonyolultabb ennél – szólalt meg Edward indulattól elfojtott hangon. – Jobban végig kellene ezt gondolni.
Bella próbálta tompítani a helyzetet.
- Drágám, nyugodj le, és hagyd, hogy ezt ők intézzék el.
- Már hogy hagyhatnám?! Ő az én lányom és nem fogom végignézni, hogy baja esik egy farkas miatt.

Ezt már az említett sem hagyhatta szó nélkül. Jacob gyorsan felpattant, és úgy helyezkedett, hogy mindenkit láthasson.
- Tudod, hogy soha nem tudnék ártani neki. Ha a kötés engedné, még akkor sem.
Edward egyre dühösebb lett, amitől a hangereje is emelkedett.
- És mi lesz az álmaival, a céljaival? Ha lekötöd ide, La Push-ba…
- Nessie oda megy, ahová szeretne. Ha pedig ő is úgy akarja, akkor követem bárhová.

Most, hogy róla folyt a vita, Nessie érezte, hogy ideje lépnie.
- Ebből elég! – próbálta túlharsogni őket. – Talán hadd döntsem el én, hogy mit szeretnék. Most például elmenni – Edward kérdőn és egyben idegesen nézett rá. – Jacobnak és nekem beszélnünk kell. Kettesben!
A féltő apa már nyitotta volna a száját, de Bella egyetlen pillantásával elnémította a még meg sem születő szavakat.
- Menjetek csak. Tényleg van megbeszélnivalótok.
Ezzel egy megértő, és egy dühös szempár kereszttüzétől kísérve kisétáltak a házból, vissza az erdőn túli tisztásra.



--*-*--



Jó ideig némán ültek csak egymás mellett a hűvösen csiklandozó fűben. Nessie a gondolatait próbálta rendbe szedni a fejében, Jake pedig türelmesen várta, míg kész nem lesz a beszélgetésre. Egy újabb csendes negyedóra után a lány végre feltette az első kérdést.
- Mi lesz most?
A férfi mosolyogva, de összehúzott szemöldökkel nézett rá.
- Ez főleg tőled függ. Az történik, amit te szeretnél.
- Nem, nem, ez nem így működik. A döntéseink legyenek közösek.
- Nézd, Nessie, ez tényleg nem így működik. A bevésődés engem sok mindenre kötelez. Azt teszem, amit te szeretnél, ami neked a legjobb. Azt kell tennem.
- Ez… ez most komoly?
- Teljesen. Amíg kisebb voltál, én voltam a legodaadóbb barát, védelmező vagy segítő, amire épp szükséged volt. És az én érzéseim is nagyjából eddig terjedtek. Most, hogy te már mást is szeretnél, az enyémek is bővülhettek.
- És mi van az én kötelezettségeimmel?
- Nessie, neked nincsenek kötelezettségeid. Én addig megyek, ameddig te szeretnél. Ha életed végéig csak a barátot látnád bennem, akkor én akként lennék a legboldogabb. Persze reménykedtem benne, hogy nem csak ennyit fogsz érezni majd, de nekem úgy is jó lett volna.

Renesmee furcsa pillantással nézett fel rá, ami nem tudott mire vélni.
- Ez így nem igazságos! Te… teljesen ki vagy szolgáltatva az én labilis érzelmeimnek. És mit kapsz érte cserébe?
- Édes, én a legnagyobb kincset kaptam meg: azt az embert, aki a tökéletes társam.
- És ez elég?
- Ki akarhatna ennél többet? – mosolygott szerelmesen a lányra.
- Én! – mondta Nessie magabiztosan. – És többet akarok adni neked! Nem leszek diktátor az életedben. Közös döntéseink lesznek, és nincs vita.
- Rendben, nincs vita – válaszolta szélesedő mosollyal Jacob.
- Oké – aztán a lány végre megértette a szavai hátsó jelentését. – Nem oké. Inkább vitatkozz velem!

A férfi nem bírta most már nevetés nélkül.
- Nessie! Közösen fogunk dönteni, megígérem. Mindent megbeszélünk majd, átrágjuk a lehetőségeket, nagy ritkán talán még vitatkozhatunk is, csak hogy nyugodt legyél.
Most már végre a lány arcán is mosoly látszott.
- Ki van még bevésődve a falkából?
- Már elég sokan – hirtelen villant az ötlet a fejébe. – Mi lenne, ha valamelyik nap elmennénk La Push-ba? Akkor új szemmel is láthatnád végre a többieket. Úgyis rég voltál már mifelénk.
- Rendben, az jó lenne – egyezett bele a lány.
Kis csend állt be a beszélgetésbe. Nessie az otthoni dolgokon rágódott.
- Furcsa. Azt hittem, anya lesz jobban kiakadva. Mindig ő volt a szigorúbb, most meg egész megértő lett.
- Mert szerintem ő jobban meg is ért.

A lány kérdőn nézett erre a kijelentésre.
- Apád csak nagyon félt téged. Ami érthető is, mert nem tudjuk még, hogy mennyire vagyunk kompatibilisek.
- Ezt hogy érted?
- Végül is te félig vámpír vagy. Én meg egy alakváltó farkas. Ha például lenne mérged, én már rég nem élnék.
- De… de hát… ha összevésődhettünk, vagy mi, akkor jónak kell lennünk, nem? Passzolnunk kell egymáshoz!?
- Nessie, ez egy eléggé misztikus dolog. Nem igazán ismerjük a természetét, hogy hogyan is működik, vagy mi alapján választ az univerzum.
- De valami feltevés csak van, nem?
- Hát, van egy pár. Az egyik szerint a fajfenntartás a célja. Talán a legtökéletesebb partnert találjuk meg, akivel továbbörökíthetjük a géneket.

Látta, hogy a lány arca lassan a haja szép, vörös színét veszi fel, ahogy ilyen kényes kérdésekhez terelődtek. Igyekezett inkább másfelé vinni a szót.
- Bella… az anyád, ő sosem törődött a tabukkal – mondta mosolyogva, ahogy visszatért az előző témára.
- Igaz. Ő is olyat szeretett, akit nem lett volna szabad. Aki veszélyes volt ránézve.
Jacob arca elkomorult erre a mondatra, amit Nessie rögtön észre is vett.
- De te nem vagy rám veszélyes. Ha akarnál, se tudnál kárt okozni bennem – ahogy ezt kimondta, egy új gondolat fogant meg a fejében. – Talán épp ezért lettem én a társad. Hogy ez az érzés, hogy bajt okozhatsz a párodnak, ez ne kísérthessen.
- Ebben is lehet valami – válaszolta, de nem akart többet erre gondolni. – Amúgy Bella engem is meglepett. Kezdetben nagyon dühös volt rám a bevésődés miatt. Mintha tehetnék róla.

Egy szó nagyon megragadta a lány figyelmét.
- Kezdetben? Mikor vésődtünk mi össze?
Jake a homlokát ráncolta, miközben habozott a válasszal. A lány mindig észrevette az apró elszólásokat. De talán most már elmondhatja neki a teljes történetet. Még a Bellával kapcsolatos részeket is.
- Figyelj, Nessie! Most elmesélek neked mindent, de kérlek ne ítélj addig, amíg a végére nem értem!
A komoly szavakra hirtelen csak bólintani tudott, aztán érdeklődő szemekkel várta a folytatást.

Jacob gyorsan hozzáhajolt, és egy rövid, lágy csókot adott az ajkaira. Ahogy el akart távolodni, a lány utána kapott, és a tarkójába markolva visszahúzta magához. Ez a csók hevesebben indult, aztán hamar lassúbbá vált. Finoman ízlelték egymás ajkát, élvezve, ahogy a pillangók verdesnek az alhasukban. De mielőtt elmélyülhetett volna, a férfi határozottan elvált tőle.
Nessie légzése lassan csillapodott, tekintete még egy ideig homályos maradt.
- Ezt miért kaptam? – kérdezte szelíd mosollyal.
- Biztosíték gyanánt.
- Ennyire szörnyű lesz, amit mesélsz?
- Remélem, nem – mosolygott rá megnyugtatóan Jake. – Akkor kezdem. Régen, sok-sok évvel ezelőtt szerelmes voltam az anyádba.

Most rögtön belevágott a közepébe, nem akarta megint a lány idegeit őrölni. Gyorsan folytatta, látva a lány összezavarodott tekintetét.
- Nem úgy, mint beléd. Az a szerelem teljesen más volt: nem ilyen édes, perzselő és mély, de azért szerelem – miután ezt elmondta, már nem mert a másik szemébe nézni, inkább a rét földjét bámulta kitartóan. – Apád megjelenése jól lerontotta az esélyeimet, de mikor elment, és főleg mikor farkas lettem, és megtudtam, hogy miféle is ő, akkor úgy éreztem, lehet még esélyem. Persze sose volt. Utána Edward visszatért, és minden ott folytatódott, ahol abbamaradt, vagy még szorosabban. Aztán megtudtam ezt a házasság, meg nászéjszaka dolgot, amit terveztek, és majd megőrültem a tudattól, hogy Bella mekkora veszélynek teszi ki magát. Belül már szinte eltemettem őt. Felkészültem a legrosszabbakra: hogy vámpírként jön haza, vagy nem sikerül az átváltoztatás, és tényleg halott lesz. A kettő lényegében ugyanazt jelentette számomra – mély levegőt vett, hogy lenyugtassa magát, és folytatni tudja. – De mikor hazajött, egy még szörnyűbb lehetőség fogadott. Ott volt óriási hassal, egy furcsa magzattal, ami öntudatlanul bántotta őt – gyorsan a lányra pillantott, de ő lehunyt szemmel hallgatta. – El akartam rohanni, végleg otthagyni ezt az egész kupit, és az agyamban újra halottként látni, de nem tudtam. Valami nem hagyta, hogy távol legyek tőle. A parányi, még meg sem született lény már akkor elemi erővel vonzott magához, csak még nem tudtam róla, hogy ő teszi ezt velem. Amikor megszülettél, nem figyeltem rád, nem néztelek meg, mert Bella életben tartásával voltunk elfoglalva, de mikor azt hittem, meghalt, akkor… mérhetetlenül dühös voltam… és meg akartalak… - a mondatot nem bírta befejezni.

Még a gondolat is fájt neki, hogy már a legelején elveszthette volna a lányt, hogy valaha megfordult a fejében, hogy bántsa őt. Csukott szemmel érezte, ahogy Nessie enyhén remegő testtel hozzábújik az ő forró mellkasához. Ez elég erőt adott neki, hogy folytassa.
- Borzalmas gondolatok voltak. De aztán belenéztem a szemedbe, és létrejött a varázslat. Azóta pedig szinte minden pillanatomat te töltöd ki. Ott vagy a bőröm alatt, minden idegsejtemben. Érezni akarom az összes rezdülésed, látni minden mosolyod, felszárítani az összes könnyedet.

Jacob végre kinyitotta a szemét, és éles közelségből láthatta Nessie nedves pillantását. Ő remegő hangon szólalt meg.
- A könnyszárítgatást kezdheted is – Jake mosolyogva érintette össze a homlokukat. Pár perc után a lány eltávolodott tőle, de csak annyira, hogy újra a szemébe nézhessen.
- És mi lett az anyám iránt érzett szerelmeddel? – kérdezte aggódva.
- Nessie, nekem már csakis te létezel. Mikor megtörténik a bevésődés, minden más régi érzés megszűnik, mintha egy előző életedben történtek volna azok a dolgok – a lány értetlen tekintetét látva bővebb magyarázatba kezdett. – Emlékszek mindenre, az érzésekre is, de olyan, mintha nem is velem történt volna. Már nem jelent semmit az, ami régen olyan kínzóan fájt. Te eltöröltél mindent. Már csak az az egy számít, aki a társam lett. Nehéz ezt megérteni, amíg nem éled át.

Nessie egy félmosollyal az arcán nézett rá.
- Milyen jó lenne most, ha visszafelé is működne a képességem. Meg tudnád mutatni.
- Akkor nem haragszol rám? Nem akarsz hazarohanni, és itt hagyni, hogy soha többet ne láthassalak?
- Hogy akarhatnék ilyet, butus farkasom?! A társam vagy… a társad vagyok, örökre! És ahogy te nem tudsz fájdalmat okozni nekem, úgy érzem, én sem tudnék neked. És soha nem is akarnék.
- Kezdem érteni, hogy miért te lettél a bevésődésem. Csodálatos vagy, Nessie.

A következő pillanatban ráhajolt a hívogató ajkakra. Ez a csók teljesen más volt, mint az eddigiek. Lágy, édes, mentes minden hevességtől. Mindkettejük kimondatlan, túlcsorduló szerelme érződött benne. Nessie szemében ismét könnyek kezdtek gyűlni ettől a fájdalmasan égető, gyönyörű érzéstől. A kezét elindította Jacob arca felé, de aztán meggondolta magát. Nem akarta ezt a kavargó vihart a férfira zúdítani. Erőtlenül ejtette le a kezét.

Jake-et is meglepte a csók. Most nem indított el a testében olyan heves reakciók, mint az előzők bármelyike, de a lelke annál inkább eltelt a szerelmükkel. Egy angyal csókja lehet ilyen – futott végig az agyán, míg aztán a fehér ragyogás minden további gondolatot el nem tűntetett.

Az érzéstől megriadva vált el a lánytól. Vajon ő is átélte ezt?! A tágra nyílt tekintetéből, a szemében tükröződő érzelmekből ítélve igen. Percekig bámulták csak egymást, újratanulva a másik arcát, míg a feltámadó szél egy ismerős szagot hozott feléjük. A vámpírok – Jake számára nem épp kellemes – aromáját. Körülnézett, és látta, hogy a nap már majdnem teljesen lebukott a horizont mögé. Már biztos a lány keresésére indultak. Mintha baja eshetne mellette – gondolta mérgesen.

- Jobb lenne, ha most hazavinnélek.
- Tudom, én is éreztem – mondta Nessie fintorogva.
- Akkor holnap elmehetnénk La Push-ba, és talán beszélgethetnénk a jövődről is egy…
- A jövőnkről, Jacob. Emlékszel? Közös döntések.
- Rendben. Beszélünk a mi jövőnkről – hagyta rá mosolyogva.

Hazaérve az ajtóban egy villanásnyi, gyors csókot nyomott a szájára, és berohant a fák közé, ahonnan Nessie már hallhatta is az átváltozás ismerős hangjait.





_@/"

15 megjegyzés:

  1. Szia!
    Nagyon jó lett.
    Csak kicsit furcsa még, hogy E/3.-ba írod.
    És arra gondoltál, hogy ha külön vannak melyikük tevékenységét írod v. mi a szösz? xD
    Már nagyon várom a folytatást. (:
    Puszii. *-*

    VálaszTörlés
  2. Am. ha van időd nézd meg a blogom. és írj komit is pls. (:
    www.beckyfanfiction.blogspot.com
    Előre is köszii. Puszii. *.*

    VálaszTörlés
  3. Szia!

    Köszönöm a kommentet :)
    Örülök, hogy tetszik. Épp azért írom E/3-ban, hogy mindkettejük érzéseit és gondolatait meg tudjam mutatni (meg valahogy én ezt jobban szeretem, mint az első személyest). És túl sok időt nem lesznek külön, elvégre lelki társak, úgyhogy ilyen probléma nem lesz :))

    A blogod mindjárt meglesem, természetesen :)

    Üdv. Stigu _@/"

    Ui.: az új fejezet készülőben, csak egy kicsit hosszú lesz úgy hiszem, és eléggé nehezen haladok vele, de már nincs sok hátra. :)

    VálaszTörlés
  4. Bocsi, hogy csak most írok... Már reggel elolvastam a végét is, csak nem volt időm hsz-t írni...
    Szóóóóval... A szülői reakciók karakterhűek. :) És tetszik, hogy Nessie nem fogja fel először, hogy Jacob őbelé vésődött. :D Aranyosan naiv a drága. :D
    És a beszélgetés is jó. Örülök, hogy Jacob tényleg az elején kezdte, és elmondta Nessie-nek azt is, hogy eleinte Bellába volt belezúgva (mondjuk, én még mindig tartom magam ahhoz, hogy ez nem szerelem volt részéről, csak valami tinédzser-fellángolás), és hogy először meg akarta ölni Nessie-t.
    A csókot is jó, hogy beleírtad. :) Tényleg illett bele mindkettő. :)
    Mikor lesz fent a folyti? :D

    VálaszTörlés
  5. Szia drága Bliss!
    Hát, időközben még meg is előztek :)) A szülőket, igen, megpróbáltam, amit tudtam. Reméltem, hogy nem lesznek nagyon karaktertelenek, így olvasni, hogy sikerült :) Nessie reakcióját azért gondoltam ilyennek, hisz végül is abban a pillanatban eléggé el lehet merülve magába, és a fájdalmába, és így nehezen esnek le csak az embernek a dolgok.
    Igen, Jacob bevall mindent :) Igen, tini-szerelem, de attól még szerelem, és azt mondja is, hogy nagyon nem úgy szerette, mint Nessiet, de azért szerette valahogy. Ugye, hogy kellett az a pár csók? Valahogy nekem nagyon illet ide... aztán most majd jönnek a csóknál nagyobb horderejű dolgok szép lassan...lassan...

    A folytatás már félig kész, csak mint mondtam már neked, volt egy kis írói krízisem, most meg a hétvégén nem dolgozom, így nem utazok napi 2 órát, és itthon inkább olvasok, mint írok. De holnap már lesz meló, meg az énektanárnőhöz is buszozni fogok, úgyhogy lesz egy csomó lehetőségem írni, csak tollat kell ragadnom. lehet, hogy már holnap kész lesz a fejezet, de kedden sztem legkésőbb fel tudom tenni (nagyon remélem). Fejben a következő fejezetek már jobban kész vannak, úgyhogy azok hamarabb fognak jönni majd.

    Pusz: Stigu _@/"

    VálaszTörlés
  6. Szia!
    Ez a kedvenc fejezetem. Már legalább háromszor olvastam el, annyira gyönyörű. Ahogy Te is írtad, az én szememben is könnyek kezdenek el gyűlni mindig, amikor olvasom. Csodálom a tehetséged.
    Nagyon jó a történet, hihetetlen élethű. Szinte ott érzem magam amikor olvasom :)
    puszi

    VálaszTörlés
  7. Milyen arik együtt. Jó, h Jake teljesen őszinte volt vele. :) Bella meg rövid pórázra fogta Edwardot! :D

    VálaszTörlés
  8. Szia Drága!

    3. komment. Nagyon imádom! xD
    Annyira édesek! "Édes", mi? Látszik, hogy Jaed apja. Furán egyre jár az agyunk! De nagyon bírom ezt az ikres érzetet! :P Jah, olyan, mintha ikrek lennénk! Bár minden bizonnyal kétpetéjűek! :P
    Megyek olvasom tovább! Ma az összes fejit el kell olvasnom! xD Függő lettem, asszem! :P

    Csók!

    Abyd

    VálaszTörlés
  9. Szia Kedves!

    Annyira szépen írsz kettejük érzéseiről!
    Külön-külön, mégis egybefonódva. Imádom Jacob feltétel nélküli odaadását. Szerelmük lágy és könnyed, mint a nyári szellő simogató játéka a réti virágok szirmaival.

    Én is akarok ilyent! XD

    puszi Terra

    Akkor is ha Edwardnak nem tetszik...

    VálaszTörlés
  10. Sziasztok (még mindig)!

    Igen, néha a nőknek húzni kell a pórázon, különben elkanászodik az ember :D

    Aby-szívem... nemcsak, hogy el kell olvasnod, de írnod is kell!! :) Amúgy örülök, hogy még mindig tetszik :)

    Én is, én is... nekem is kéne egy ilyen pasi, aki bevés :D
    Rob nekem is folyton makrancoskodik, de ez van... sajnos osztozniuk kell rajtam :D

    Pusz _@/"

    VálaszTörlés
  11. Szia! :) Nem ismersz, de idetévedtem és gondoltam megírom a véleményemet: szeretem a stílust és a részletességet amivel írod ezt a történetet. és most nem túlzok,többször olyan mintha egy profi írót olvasnék. Remek fanfiction, Jacob & Nessie-ben a legjobb, amit eddig olvastam, Gratulálok! :)

    VálaszTörlés
  12. Húha! Nálam is kezdődik a függőség. hihi
    Imádtam,végig. Nekem is tetszett,hogy Jake teljesen őszinte volt, ennek így kellett lennie. Nessie is nagyon szimpatikus,kedves karaktert teremtettél. Odavagyok értük! <3
    Folyt. köv. a következő fejinél. :D

    VálaszTörlés
  13. Szia!
    Én is azt írom mint a többiek. Kezdek függő lenni. Nagyon király! Megyek is tovább!
    Esetleg megnéznéd a blogom, és elolvasnád a törim?:
    http://twilightforever-bianka.blogspot.com/

    Puszi

    VálaszTörlés
  14. Szia
    Nagyon jó lett
    Tetszett Edward reakciója,hogy már várt rájuk meg minden
    Nevetés fogott el,ahogy az arcára gondoltam :)
    Úgy sajnáltam Nessiet mikor sírva fakadt,mert nem értette a Jacobos dolgot
    Egy szó ,mint száz REMEK!!!!!!
    Puszi

    VálaszTörlés
  15. Sziasztok!

    Genesis! Nagyon szépen köszönöm a dicsérő szavakat, nagyon sokat jelentenek ezek nekem. :)
    Atyus! Kétségem sem volt felőle, hogy függő leszel. :D Na jó, nem, csak viccelek... :D

    Bianca, rá fogok kukkolni, amint van rá érkezésem (sok s munka, kevés az idő... :( ).

    Orsy, örülök, hogy tetszik. :)

    Puszi nektek: Stig _@/"

    VálaszTörlés