Nyíri Eszter Stiga vagyok, diplomás óvónő, amatőr író.


A blogon Renesmee és Jacob szerelmének varázslatos történetét olvashatjátok.

„Nessie eléri a felnőttkort, és beleszeret Jake-be. Hogy hogyan bontakozik ki a szerelmük? Itt megtudhatjátok.”

/Aby/



„A szívedet a kezembe helyezted, és én cserébe a sajátom nyújtom neked.”

/Full Moon/

„Elveszve egymásban nem is érzékelték, hogy a kis gyertyák sorra kialszanak, és már csak a telihold fénye ragyog le rájuk.”

/Full Moon/



Jó olvasást, keltsük életre a mesét!



2010. február 25., csütörtök

Jacob & Nessie - ÖTÖDIK FEJEZET - Vadászat

Sziasztok!

Egy enyhe kis csúszással, de kész a következő fejezet is. Ez most egy kicsit más, mint a többi; a Cullen-család életébe lehet picit bepillantani. Remélem, hogy tetszeni fog nektek ez a fejezet is, ha már Bliss-szel ennyit ültünk rajta (ugyanis Bliss ellenőrizte nekem, hogy nem írok-e nagy badarságot benne... így utólag is ezer hála és köszönet érte, mert nagyon nem voltam biztos ebben a fejezetben). Épp ezért szeretném kérni, hogy minél többen írjátok meg a véleményeteket; elég annyi is, hogy tetszett, nem tetszett, akármi. És köszönöm azoknak, akik írnak, és hatalmas biztatást adnak ezzel nekem...sajnos az írói önbizalmam (ahogy általában a többi is) még mindig a béka segge alatt, úgyhogy a kritika sosem árt, legyen bármilyen jellegű is.

Viszont a következő fejezet már kész, be is van gépelve, le is van ellenőrizve, hogy mindent úgy írtam-e le, ahogy szerettem volna, szóval napokon belül felkerül, legkésőbb szombat este, amint elszabadultam a színházból. Remélem, hogy addig számomra kielégítő mennyiségű KRITIKA :) is érkezik. :)

És most jöjjön a fejezet, jó olvasást hozzá!




Ötödik fejezet – Vadászat



Otthon csak a némaság fogadta. Furcsa volt, mert arra számított, hogy mostanra már tűkön ülve fogják várni a szülei. Helyettük csak egy papírcetlit talált a szobája ajtajára ragasztva, miszerint a nagyházba vannak, ha hazaért, menjen át ő is. Valami fontos megbeszélnivalójuk van. Remélte, hogy nem megint az ő szerelmi élete lesz a téma.

A saját tempójához képest lassan indult el. Nem akart sietni. Hagyta, hogy az éjszaka hűvös levegője kitisztítsa gondolatait. Minden úgy felgyorsult körülötte; ez az új szerelem, a nagy elhatározások… most jólesett kicsit visszavenni az őrült rohanásból. Hallgatta az éjszaka számára is érzékelhető zajait. Valahol tücsök ciripelt, aztán egy bagoly huhogása hallatszott. Izgatott hangjával talán az új párját kereste.

Hirtelen döbbent rá, hogy a gondolatai mostanában mindig e téma körül forognak. Amióta Jacobbal együtt volt, ez került előtérbe számára. Talán mert minden egyes sejtjét átjárta a szerelem édes zamata. El volt telve ettől az érzéstől, mintha csak egy kiadós vadászat után lenne, de most nem az állati vért keringette a szíve, a teste legkisebb porcikájába is eljuttatva, hanem a lángoló érzelmeit.

Bármennyire lassította magát, így is túl hamar ért a nagy, fehér házhoz. Pedig szeretett volna még egy kicsit elmerülni az éjszakában. Bentről hallotta rokonai hangját, és tudta, hogy ők is észrevették már az érkezését. Emberi szívének dobbanásai mindig elárulták. Kopogás nélkül besétált a házba, egyenesen a tágas nappaliba.
- Szép estét! Megérkeztem.
Nyolc aranybarna szempár fordult felé.
- Szia, kicsim! Jó volt La Push-ban?
- Persze, apa, én ott mindig jól érzem magam – mosolygott rá a lány. – De most jobban izgat ez a hű, de fontos megbeszélnivaló.
- Rendben, akkor vágjunk a közepébe – kezdte Bella. – Igazából nem nagy dologról van szó. Most, hogy már Nessie elég idős, úgy gondoltuk, hogy magára hagyhatjuk egy kicsit hosszabb időre is.
- Mostanság van az évfordulója, hogy először egymásra találtunk Bellával – vette át a szót Edward –, és szeretnénk kettesben megünnepelni. Esme már tud a tervünkről, mert a szigetére utaznánk…
- Ígérem, hogy most jobban vigyázunk rá, mint először – vágott mosolyogva a férje szavába Bella.
Esme kételkedve nézett rájuk.
- Persze, majd hiszek is nektek. Amúgy nem baj, ha kicsit pusztítotok, már elég régi a berendezés, úgyis új bútor kellene.
- Csak az a kérdés, hogy melyik nap lenne a legalkalmasabb az utazására?
- Már nézem is – hunyta le a szemét Alice mosolyogva. A koncentráció kiült az arcára. – Holnap este indulhattok. Egy korábbi géppel.
- Kösz, Alice.
- Nessie, akkor te addig átköltözöl…
- Nem! – vágott az apja szavába. – Szó sem lehet róla. Ha már elég idősnek tartotok, hogy elmenjetek, akkor talán ahhoz is, hogy otthon maradhassak.
- Nem szeretném, ha egyedül lennél a kunyhóban. Ezerféle veszély leshet rád.
- Ugyan már, apa! Úgy beszélsz, mintha sebezhető lennék.
- Tudjuk, hogy nem vagy az, de nem szeretnék folyamatosan aggódni érted – mondta Bella lágyan.
- Valaki átjöhet esténként. Azzal nincs bajom – mondta Nessie kompromisszumkészen. – Bár teljesen felesleges, akkor úgyis alszom. De én tutira nem költözök át – ismételte ellentmondást nem tűrve.
- Rendben, maradhatsz otthon – egyezett bele Edward. – Remélem, semmilyen kis magánakcióra nem készülsz!?
- Apa, azt úgyis látnád a fejemben.
- Ez a te szerencséd.

Igazából tényleg nem gondolt erre egészen addig, míg a férfi meg nem említette. Az ötletet rögtön a megszületése pillanatában elrejtette az agya leghátsó zugába, nehogy az apja meghallja. Majd ha már biztos távolságban lesznek, újra előszedi.
- Mennyi ideig lesztek távol? – kérdezte Carlisle.
- Két vagy három hét – válaszolt Bella. – Azért még nem szeretném Nessie-t sokáig nélkülözni. Meglátjuk, meddig bírok a féltésemmel, és majd akkor hívlak a visszaút miatt, Alice.
Az alacsony nő csak bólintott egyetértése jeléül.
- Előtte még szeretnénk elmenni vadászni – folytatta Edward –, és jó lenne, ha ti is jönnétek. Tartanánk egy nagy, családi kirándulást.
- Ez nagyon jó ötlet – mosolygott Esme lágyan. – Mikor indulunk?
- Mondjuk most – válaszolta Bella. – Gyorsan pakolunk egy sátrat Nessie-nek, hogy tudjon majd hol aludni, aztán indulhatunk is. Nem szeretnénk túl messzire menni, elég késő van már. Csak a közelbe, a hegyekbe. És holnap délután már itthon is lennénk, hogy be tudjunk pakolni, meg mindent elrendezni.
- Te hozd a sátrat, én foglalok jegyet a gépre – előzte meg a férje. Bella bosszús arcot vágott, de aztán elindult a holmikért.
- Én addig felhívom Jake-et – Rosalie felhúzott szemöldökkel nézett rá. – Csak hogy reggel ne jöjjön át potyára – a szemöldök nem mozdult. – Ah, mindegy.

Renesmee megragadta a telefont, és miközben kisétált a ház elé, már tárcsázta is a számot. A vonal kétszer kicsöngött, mielőtt az álmos, morcos hang beleszólt.
- Halló?
- Jó estét, Billy! Nessie vagyok. Bocsánat, hogy ilyen későn zavarok, de muszáj beszélnem Jake-kel.
- Ne aggódj, – enyhült meg, mikor meghallotta, ki a késői hívó – még nem aludtunk. Már adom is.

Egy pillanattal később halhatta is a fiatalabb és sokkal aggódóbb hangot.
- Nessie, jól vagy? Valami baj van?
A lány halkan kuncogott egyet.
- Nyugi, farkasom, semmi gond. Ha ilyen későn hívlak, máris valami szörnyűség jár a fejedben?
- Nem, általában nem – most már a férfi hangja is mosolygott. – De csak nemrég váltunk el egymástól. Mi ilyen fontos?
- Mi van, ha egyszerűen hiányoltalak? – incselkedett vele tovább.
- Akkor annak nagyon örülnék. Mármint nem a rossz érzésnek, hanem hogy gondolsz rám.
- Na jó, más oka is van, hogy hívtalak. Még ma éjjel elmegyünk családostul vadászni, mert anyáék kitalálták, hogy holnap elutaznak. Pár hétre csak, de szeretnének előtte egy ilyen görbe napot.
- Értem. Akkor mikor találkozunk újra? – kérdezte várakozón a férfi.
- Délután jövünk haza, és este még biztos lesz egy utunk a reptérre is, úgyhogy valószínűleg csak holnapután.
- Oh, akkor egy egész napunk kimarad – Jake hangja szomorkás lett, így Nessie-ben felmerült egy pillanatra, hogy elmondja a tervét, de tudta, hogy a férfi izgatottságában biztos nem lenne képes kontrollálni a gondolatait, így inkább hallgatott. Pedig nagyon rossz volt hallani azt a szomorúságot.
- Tudom. De valahogy kárpótollak majd.
- Rendben, ne aggódj, be fogom hajtani. Vigyázz magadra, és azért érezd jól magad!
- Megpróbálom. Jó éjt, álmodj szépeket!
- Rólad fogok álmodni, úgyhogy csak szép lehet – válaszolt még a férfi búgó hangon, aztán bontotta a vonalat.

Renesmee fél percig állt még kezében a készülékkel, hallgatva az éjszaka csendességét, és a férfire gondolt. Aztán a nyolc, kicsit különböző, de ugyanolyan édeskés illatú lény kisétált a házból, elűzve nyugodt merengését.
- Indulhatunk, Nessie? – kérdezte Bella.
- Igen, kész vagyok.
- Verseny a hegy lábáig? – vigyorgott rá Emmett.
- Most inkább kihagynám. Nem szeretnék félúton kiájulni az álmosságtól. Elég késő van már.
- Kár. Bár úgyis simán levertelek volna.
- Próbáld meg velem, Em – vágott vissza Bella. – Szerintem még mindig én vagyok a gyorsabb.
- Majd meglátjuk.
Látszott a férfi arcán, hogy nem teljesen biztos a győzelmében. Nessie nevetve figyelte, ahogy Esme elindítja a versenyt, előtte még figyelmeztetve őket, hogy tisztán játszanak. Persze mindkettejük arcán látszott miközben hevesen bólogatnak, hogy úgyis csalni fognak, ahol csak tudnak.

Aztán ők is elindultak, bár lassabb tempóban, mint a két versengő. Születése óta folyamatosan ez ment köztük. Bella minden kihívást elfogadott, csak hogy utána megverje a férfit. Emmett pedig mindig újabbakat talált ki, hátha egyszer le tudja győzni őt.
Futásuk közben Edward a közelébe irányította magát.
- Kicsim, szólj, ha már nagyon elfáradtál, akkor felveszlek – mondta neki aggodalmas hangon.
- Rendben. Még bírom egyelőre.

Végül az egész utat sikerült megtennie egyedül, és nem is érezte, hogy nagyon kimerült lenne. Bella és Emmett eközben már felállították a sátrat, és egy kis tábortüzet is gyújtottak. Carlisle kérdőn emelte szemöldökét a lobogó lángok felé pillantva.
- Csak a hangulat kedvéért – válaszolt Emmett a ki nem mondott kérdésre.
Rosalie közben odalépett férje mellé.
- Megint legyőzött, drágám?
- Ne aggódj, Bella egyre jobban lassul. A következőt én nyerem.
Ezen mind csak mosolyogtak. A megtermett férfi mindig ezt mondta a vereségei után.

- Kitaláltam estére egy jó kis játékot – mondta csilingelő hangján Alice. – És láttam, hogy ti is imádni fogjátok.
Edward már el is csípte a gondolatait.
- Oh, ez tényleg aranyos.
- Mi a lényege? – kérdezte Nessie mosolyogva.
Apja és Alice számtalanszor csinálták ezt a szinte félszavakkal történő kommunikálást.
- Nagyon egyszerű lesz, ne aggódjatok! Mindenkinek el kell mesélnie a legszebb családi emlékét! Ha gondoljátok, kezdhetek. Én már úgyis kiválasztottam a sajátomat.

Mind letelepedtek a kis tűz köré. Esme lágyan mosolygott rá a mellette ülő, alacsony lányra.
- Alice, ez egy nagyon jó ötlet volt. Kíváncsi vagyok, ki mit fog mondani.
Ő nagy levegőt vett – mintha szüksége lenne rá –, és belekezdett a legszebb emlékébe.
- Nekem az a pillanat maradt meg örökre és nagyon élesen, amikor végre megtaláltam Jaspert. Láttam már őt a fejemben, ahogy titeket is, de amíg nem lett valóság, addig csak remélhettem, hogy tényleg megtörténik egyszer minden, amit a víziók mutatnak. Akkor az egész bizonyossággá vált, és már nem kellett félnem többet a jövőtől. Biztosan tudhattam, hogy veletek is találkozunk majd, csak idő kérdése. Ez egy roppant felemelő érzés volt. Azóta pedig szinte minden napom ebben a boldogságban telik veletek.
- Hát, én nem voltam olyan derűlátó, mint Alice – vette át a szót Jasper. – Pedig ez a boldogság és a várakozás izgalma folyamatosan áradt belőle mindenfelé. De nekem beárnyékolta azt a fényességet a sötét múltam. Addig sosem ismertem olyan vámpírokat, mint amilyenek ti vagytok, így elképzelni sem tudtam akkora jóságot, hogy befogadtok majd magatok közé engem is. Emlékszem, amikor végre rászántam magam, hogy elmesélem a múltam minden kis részletét, rettegtem, hogy el fogtok küldeni.
- Arra én is emlékszem – vágott egy pillanatra közbe Esme. – Szinte egész nap azt vártam, hogy valami szörnyűség történjen. Akkor ezért volt?
A szőke férfi aprót bólintott.
- Ti viszont valami egész mást tettetek. Továbbra is családtagnak tekintettetek, sőt, talán még inkább, mint eddig. Akkor éreztem először, hogy milyen igazán tartozni valahová. A legmélyebb szeretetet, ami akkor sem múlik el, ha valami rosszat teszel. Ilyet azelőtt sosem élhettem át. Szóval nekem ez a legkedvesebb emlékem.
- A tiéd, Esme? – adta tovább a témát Alice.

A megszólított elmerengett egy pillanatra, aztán lassan, nagyon lassan bólintott párat, mikor megtalálta a keresett emléket.
- Az enyém az a nap, mikor Edward bemutatta nekünk Bellát. Tudtam, hogy végre megtalálta a párját, és mind boldogok lehetünk már. A levegő szinte vibrált körülöttetek, miközben valami édes békésséget is lehetett érezni mögötte, és ebből már sejtettem, hogy a szerelmetek minden akadályt le fog győzni, csak idő kérdése – felnézett Bella szemébe. – Biztos voltam benne, hogy a világ legboldogabb emberévé fogod tenni, ha végre ő is hagyja. És persze igazam lett.
- Az enyém hasonló – vette át a szót Carlisle. – Az én kedvencem a Bella átváltoztatási utáni időszak. Addig semmi sem volt száz százalékosan biztos, mert ismerem a fiam makacsságát. De most minden jól történt, és Bella tökéletes lett. Végre teljes volt a család, úgy igazán. Edwardnak sem kellett már aggódnia mindenféle valós és vélt nehézség miatt. Az meg csak pluszban pozitív volt, hogy nagyjából kimaradt Bella újszülöttsége; egy pár el nem vesztegetett év. Szeretem, amikor minden jól alakul.

Carlisle Rosalie-ra nézett, átadva neki a mesélés jogát.
- Kettő is lenne nekem, nem baj? – körbenézett, és látta a beleegyező pillantásokat. – Az egyik az első esküvőnk Emmettel – az említett férfi lágyan a kezébe vette Rosie egyik kezét. – Leírhatatlanul mesés volt. Egy esemény, ami kimaradt az emberi életemből.
- Szóval ezért házasodtok ennyit? – kérdezte Bella megvilágosodva.
- Igen, azt hiszem. Mindegyik nagyon jó volt, de az első volt a legvarázsosabb. A másik is hasonló… egy elmaradt álom. Még inkább, mint az első. Nessie születése. A természet csodája, hogy egy halott kreatúra és egy ember szerelme ilyen tökéletes lényt hívhat életre. És Nessie tényleg él. Ráadásul egy kicsit a sajátomnak is érezhettem, hisz nagy szükség volt rám, hogy ne pusztítsátok el – nézett Edwardra mérgelődve.
- Nem tudhattuk, hogy milyen lesz, ha megszületik, és hogy Bella túl fogja-e élni. De most már örülök, hogy te nem hagytad, hogy megtegyük. Köszönöm, Rosalie!

Egy pár percig mind hallgattak a meghatottságtól. Nessie gyakran hallotta már a születése történetét; édesanyja sokszor elmesélte neki, de ez így most valahogy sokkal személyesebb volt. Örült neki, hogy Alice kitalálta ezt a furcsa játékot. A családtagok ma éjjel még közelebb kerültek egymáshoz – ha ez egyáltalán lehetséges.
Ezt a mély pillanatot Emmett szakította meg.
- Én jövök, jó? Nekem a legszebb emlékem az átváltoztatásom pár napja. A medvetámadás után, mikor megláttam Rosie-t, azt hittem, meghaltam, és valami csoda folytán a mennybe kerültem. Aztán jött az a borzalmas, tüzes fájdalom, és csak arra tudtam gondolni, hogy mégsem ítéltek elég jónak, és a pokolba taszíttattam. De az angyal velem maradt. Néha láttam az arcát a ködön keresztül, hallottam a csengő hangját végig a fülemben, éreztem hűsítő tenyerét a lángoló testemen. És mikor elmúlt a fájdalom, még mindig velem volt, élesebben, mint addig. Az a pár nap nem a pokol volt, hanem a purgatórium, a tisztítótűz, hogy aztán a mennybe kerülhessek, és legyen egy saját angyalom.
Emmett mélyen a felesége szemébe nézett, amiben el nem sírhatott könnycseppek csillogtak.
- Szeretlek – Rose halkan elsuttogott szavait persze mind hallották.
- Én is téged.

Bella halkan kezdett bele a saját emlékébe, hogy ne zavarja meg az egymásba feledkezett párost.
- Az én legcsodásabb napom az volt, mikor a Volturrit sikerült meggyőzni, hogy ne öljön meg minket. Vagyis az utána következő este. Mindenki békés volt és boldog, hogy elmúlt a veszély. Ráadásul ott volt az az érzés is, hogy soha többé nem árthat már nekünk senki, mert ha ezt túléltük, akkor bármit túlélhetünk– mondta, majd gyorsan továbbadta a szót. – Te jössz, Edward!
- Többet is elmondanék, mert nem tudok dönteni. Olyan sok a szép emlék. Az egyik az esküvőnk.
- Látod, Bella, mondtam, hogy egyszer még hálásak lesztek nekem – vágott közbe Alice, mire kapott egy megrovó pillantást testvéreitől. – Bocsi, folytasd csak.
- Mellesleg igazad van, Alice, érdemes volt kiharcolnom azt Bellától. Gyönyörű volt abban a fehér, régi stílusú ruhában, a ragyogó szemével, meg az édesen elpirult arcával. Jó, hogy végül mégsem Vegasba mentünk, pedig nagy volt a kísértés. Aztán a másik, mikor meghallottam Nessie-t Bella hasában. Onnantól már tudtam, hogy nem egy kis szörnyszülött lesz belőle, hanem egy egészen különleges lény. A gondolatai tiszták voltak, átitatva szeretettel és ártatlansággal. Aki ilyeneket gondol, az nem lehet rossz. Nagyszerű volt a tudat, hogy valami jót is létrehozhatok léleknélküliségem ellenére.

Bella nem szólt egy szót se, csak a fejét rázta hitetlenül, és dühösen morgott egyet.
- És van még egy, talán a legkedvesebb: mikor először hallhattam Bella gondolatait. Fantasztikus volt végre belelátni a fejébe. Azóta pedig egyre többet gyakorolunk, hogy a legkülönbözőbb helyzetekben is meg tudja mutatni nekem.
Bella erre az igencsak félreérthető megjegyzésre elpirult volna, ha még képes rá. A többiek halkan kuncogtak csak, kivéve Emmett, aki teli torokból nevetett.

- Már csak a mi pici lányunk maradt. Remélem, bírod még?!
- Persze, apa. Végül is elég későn keltem ma – egy aprót sóhajtott, míg összeszedte a gondolatait. – Nekem is kettő lenne. Az első, amikor anya végre felébredt, és én megismerkedhettem vele. Eléggé aggódtam érte, főleg, mert miattam volt abban a rémes állapotban, de ezt mind tudjátok. Aztán egyszer csak ott volt, épen, gyönyörűen, ráadásul úgy tűnt, hogy kíváncsi rám. Ő is várt engem. Viszont nem mehettem hozzá, bármennyire is akartam. Amikor később a karjaiba vett… a legtökéletesebb érzés volt – egy kicsi könnycsepp indult el Nessie szeméből, és lassan végigfolyt az arcán. – Akkor tudtam már, hogy az én mamim is szeret engem, annak ellenére, amit tettem vele.
- Jaj, kincsem, persze, hogy szeretlek – ugrott oda hozzá Bella, szorosan megölelve lányát. – Hogy érezhetnék másként. Az én egyetlen lányom vagy, a legpompásabb a világon. Mindig szeretni foglak.
- Tudom – mosolygott most már Renesmee is, miközben elvált tőle –, tudom. A másik emlékem még nagyon friss, és egy másik családtaghoz is kapcsolódik, Jacobhoz. Tudom, hogy nektek nem annyira a család része, de nekem az. Ismerem és szeretem, mióta csak megszülettem, sőt talán már régebb óta. Épp ezért nagyon sokat jelentett nekem, hogy elfogadtátok a kapcsolatunkat, hogy nem akartok szétválasztani minket.
- Nessie, ezt sosem akartuk – szólt közbe Edward –, csak egy kicsit nehéz elfogadnom. Olyan kevés időt voltál velünk.
- Jaj, apa, nem tűnök el, vagy halok meg. Miénk az örökkévalóság, hogy boldogítsuk egymást. Csak mert Jake-kel vagyok, még veletek is tudok lenni. A kettő nem zárja ki egymást.
- Szokj hozzá, hogy mi már csak ilyen önzők vagyunk – vigyorgott rá Rosalie.

A mesélés folytatódott, de Nessie érezte, hogy a pillái egyre nehezebben nyílnak vissza egy-egy pislogás után.
- Menj aludni, nagylány – mondta neki Bella. – Korán kelünk reggel, vagy legalábbis te. Várnak ránk a pumák, meg a grizzlik.
A vörös hajú lány intett egyet nekik, aztán bevonult a sátrába, és elfeküdt a hálózsákban. A vámpírok folytatódó beszélgetésének halk mormogása hamar álomba ringatta.



--*-*--



A reggel túl hamar elérkezett. Bella finom, de roppantul hideg simogatása ébresztette. Az első hajnali napsugarak már átsejlettek a sátor vékony anyagán.
- Jó reggelt, Renesmee! Lassan indulnánk.
Nessie morgott egyet még álomittasan.
- Máris fent vagyok… – és már csukódtak is újra le a szemei.
- Kicsim, ne aludj vissza – mosolygott Bella. – Gyorsan kelj fel, mielőtt a bácsikád az eredeti ötlethez nyúl. Vagy szeretnél egy nagy adag hideg forrásvizet a nyakadba?
A lány pillái kipattantak.
- Emmett ilyen kegyetlenséget tervezett?
- Hát, nem teljesen. Ez most Jasper ötlete volt.
- Tényleg? Tőle ezt nem vártam volna.
Nessie nyújtózkodott egy csontropogtatót, aztán felült, és kimászott a sátorból.

- Jó reggelt mindenkinek! – mosolyodott el. – Kivéve neked, Jazz.
- Ugyan már, Nessie! Végül is nem tettük meg. Áruló! – sziszegte még oda Bellának.
- De már a gondolat is bántó.
- Rendben, sajnálom. Mivel engesztelhetlek ki?
Jasper érezte, hogy a lány dühe nem valódi, de azért belement a játékba.
- Majd még kitalálom – vigyorgott rá.



Később, mikor már mind jól belaktak, találtak egy kis füves, sík területet, ahol letelepedtek egy időre. Mindannyian élvezték a még bágyadtan sütő tavaszi napfényt. Renesmee egy erdőszéli fa alacsonyan fekvő ágára telepedett, és onnan figyelte a ragyogó bőrű vámpírokat. Ha nem ismerné őket, biztos azt hinné, hogy tündérek lepték el a rétet, hogy egy kicsit játszanak.

Bella Edward ölelésében ült, miközben elmélyülten beszélgettek. Az anyja néha élesen lesütötte a szemét, mintha valami nagyon illetlent hallott volna, így Nessie arra gondolt, hogy szülei a szigeten eltöltendő napokat tervezgetik már. Tudta, hogy boldog házaséletet élnek; most kitombolhatják majd magukat.
Rosalie Esme-nek mutogatott rajzokat egy nagy, fűzős vázlattömbben. Valószínűleg újabb ruhatervek voltak. Alice épp túlságosan elmerült Jasperben, pedig Emmett sűrűn odapillantott, hátha a másik férfi kimenti őt Rosalie mellől.
Carlisle szintén a fűben ülve vidáman nézte őket, főleg a feleségét. Aranybarna szemében mérhetetlen szeretet és boldogság látszott.

A sóvárgása Jacob után elemi erővel hasított a szívébe. Aztán észrevette, hogy Jazz őt nézi, súg valamit Alice-nek, majd vigyorogva Emmett felé indul. A következő másodpercben pedig már játszva mérkőztek egymással.
Alice gyors léptekkel suhant hozzá az erdőszélre. Egy könnyed, kecses ugrással felpattant mellé a faágra. Mélyen a szemébe nézett, mintha kutatna valami után.
- Baj van, Nessie? Jasper érzett valami furcsa fájdalmat felőled. Miért lettél szomorú?
- Nincs semmi baj, Alice. Csak… hiányzik a farkasom – vallotta be sóhajtva. – Mindenki olyan jól szórakozik a párjával, csak az enyém nincs itt.
- Sajnálom. Ha tudtam volna, hogy ez ennyire rossz lesz neked, nem hagyom Edwardnak ezt véghezvinni.
- Hogy érted ezt?
- Hát, szeretett volna egy utolsó szoros családi eseményt. Csak a vérivókkal.
- De… Jake mindig is az életünk része volt. Nem értem, miért…
- Nem volt mindig az. Ő lényegében nem is olyan, mint mi – magyarázta Alice. – Ráadásul apád nagyon nehéz időszak elé néz most. A kicsi lánya lassan kirepül a fészekből, egyetemre megy a szerelmével.
- Oh, szóval tudja már?!
- Persze, hogy tudja. Szerintem tegnap este rögtön látta a fejedben a terveiteket. Ezt az utazást is főleg ezért támogatja Bella, pedig nem szívesen hagy itthon.

A barna, kérdő tekintetet látva bővebb magyarázatba fogott.
- Hogy megkönnyítse neki az elválást. Így olyan, mintha ők tennék meg az első lépést… amit persze te már megtettél. Ezzel is ki akarják próbálni, hogy milyen lesz nélküled.
- De hisz voltak már nélkülem. Az év elején elutaztam.
- Nem ugyanaz. Az egy kis kitérő volt csak, de Edward tudta, hogy hamarosan visszatérsz. Most viszont egy teljesen új életet készülsz elkezdeni.

Renesmee egy ideig hallgatott, és emésztette az Alice által mesélt dolgokat. Így még sosem nézte a mostani helyzetet. Minden annyira gyors és képlékeny volt még, hogy szinte nem is fogta fel, mire készülnek. Közös élet Jacobbal. Habár a gondolat egy kicsit megrémítette, mégis inkább a szívét felmelegítő érzés dominált. Semmi sem történhet, amit együtt ne tudnának megoldani.
A kósza, jól elrejtett terve egy pillanatra előrébb billent az elméjében, épp csak annyira, hogy egy pici részlet a helyére billenjen.
- Alice, átjönnél te ma éjszakára? Jó lenne még beszélgetni ezekről, csak szerintem Jazz hiányol most már.
- Persze, leszek én az első pesztonkád – mosolygott rá, aztán leugrott a fáról, és elindult a férfi felé, aki tényleg epekedte figyelte már.
- Hozhatod őt is! – kiáltott még utána, és áldotta a félvérségét, és hogy emiatt Alice nem láthatja az elhatározásai.



--*-*--



A repülőgép indulásáig gyorsan eltelt az idő, pedig csak fél órát kellett a csomagolással tölteni – Bella és Edward csak a legszükségesebbeket vitték –, és mire Nessie ráeszmélt, hogy mire készül, már felszállt a gép, és az első csillagok az égen ragyogtak.
Hazafelé Alice-szel és Jasperral ment, de még nem merte beavatni őket – az apja talán még „hallótávolságon” belül lehet.

Aztán még egy kis időt eltöltöttek a nagyházban, mielőtt hármasban elindultak a kunyhóhoz. Akkor jött el a pillanat. Nessie kissé remegő hangon kezdett bele az ötlete tálalásába.
- Bocsáss meg, Alice, de azt hiszem, kicsit félrevezettelek.
- Hogy mit csináltál? – nézett rá döbbenten az alacsony, éteri nő.
- Hát, valójában nem azért téged hívtalak át, hogy beszélgessünk még, hanem mert tudtam, hogy téged lesz a legkönnyebb meggyőzni.
- Mégis miről?
- Hogy… nem szükséges ez az éjjeli őrizet.
- Már hogyne lenne az, Nessie. És ha valaki, vagy valami megtámad? Nem látlak téged, a jövődet, nem tudhatom, ha veszély les rád.
- És ha lenne más őrzőm? – kérdezte félénken.
- A farkasra gondolsz? – értette meg rögtön Jasper.
Renesmee szemlesütve bólintott.
- Ezt szépen eltervezted, mondhatom! – szidta le Alice enyhén. – Apád hogy nem vette észre?
- Jól elrejtettem, és igyekeztem minél kevesebbet gondolni rá. Na, hogy döntesz?
- Nessie, nem hiszem, hogy ez jó ötlet. Én… nem tudnék később elszámolni Edwarddal…

A lány végre rájött, hogy mi aggasztja Alice-t.
- Jaj, mi… semmi olyat nem fogunk csinálni. Csak szeretném közel tudni magamhoz.
Jazz kétkedő arcot vágott.
- Figyeljetek, egész nap szerelemtől repkedő vámpírpárocskákat kellett néznem, hadd legyen legalább ennyi örömöm! – mondta, miközben megérkeztek a kis kőkunyhóhoz. – Amúgy Jake még nem is tud róla, lehet, hogy át se tud jönni.

Bent Alice még mindig gyötrődött a dolgon, de a vörös hajú lány nem adta fel.
- Ha nagyon akarod, maradhattok. A nappaliból simán hallhattok minket.
A két rémült arcra pillantva tudta, hogy még mindig azt gondolják, valami „rosszra” készül Jacobbal.
- Mondom, csak aludni fogunk, meg beszélgetni. Esetleg néha csókolózni kicsit, de semmi több. Bízzatok meg bennünk, kérlek! Vagy legalább bennem. – Nessie már jóformán könyörgött. – Jazz amúgy is jön nekem eggyel.
- Rendben, hívd fel Jacobot. Talán rá sem ér – egyezett bele a nagynénje.

A lány mosolyogva előkapta mobilját, és már hívta is a férfit. Két csengés után hallotta a búgó „Halló”-t.
- Szia, farkasom! Mit csinálsz ma éjjel?






_@/"

9 megjegyzés:

  1. Szia!
    Nekem nagyon tetszik ez a fejezet, megérte ennyit várni rá. Edward és Bella érzéseit teljes mértékben megértem, az elválás mindig nehéz. A nagy családi beszélgetés rész tetszett a legjobban, olyan volt, mintha én is ott ültem volna velük és hallgatnám.
    Szeretem a blogodat olvasni, mert arra az időre kikapcsolhatok teljes mértékben. Nincs külvilág, teljesen átadhatom magam a történetednek. Várom a folytatást.
    Puszillak

    VálaszTörlés
  2. Szia!
    Ez nagyon jó lett. :P
    De én inkább már az éjszakát várom Jake-kel. OO
    Mikor lesz a következő? Már nagyon várom.
    Puszi. ^^

    VálaszTörlés
  3. Sziasztok!

    Köszönöm a szép szavakat, nagyon meglepett, hogy már ma ketten is írtatok nekem :) Örülök, hogy tetszett ez a fejezet (is).

    Én íráskor vagyok úgy, hogy teljesen kikapcsolok... az emberek szoktak is nézni a BKV járművein, mikor némán mozog a szám, vagy nagyban vigyorgok 1-1 résznél. És persze sokszor el is felejtek leszállni a megállóban, mikor kell(ene).

    Hát, a következő fejezetet holnap, vagy holnapután teszem fel, attól függően, hogy hogy alakul a holnapi napom a színházban. Szóval lehet azért várni már rá. :)

    Addig is puszi nektek: Stigu _@/"

    Ui.: a következő fejezetet érdemes is várni, mert nagy dolgok lesznek benne. :)

    VálaszTörlés
  4. Szia!

    Húú, már én is nagyon várom a folytatást! :) Ebben a részben is szépen leírtad a gondolataid, de erre már utaltam az előző kommentemben. Nagyon jól szórakoztam, csak így tovább! (A szakdogás hajrát átérzem, ugyanabban a szituban vagyunk:))Sok sikert hozzá és kitartást!!)

    VálaszTörlés
  5. "- Szia, farkasom! Mit csinálsz ma éjjel?"
    ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!!!!
    Na jó, megyek tovább olvasni, mert nem bírom ki! xD Hajt a kíváncsiság! :P
    IMÁDOM! IMÁDOM! IMÁDOM! xD

    Csók!

    Abyd

    VálaszTörlés
  6. ÖRÜLÖK, ÖRÜLÖK, ÖRÜLÖK!!!!! :)))


    Ilyet amúgy én is akarok kérdezni valakitől!! :))

    Cuppa :D _@/"

    VálaszTörlés
  7. Azt terveztem, hogy ma éjjel ezt olvasom el utoljára, aztán alszok, de muszáj tovább olvasnom. Asszem ezzel mindent elmondtam. :)
    Kikészítetek ezekkel a függő végekkel. xD
    Muszáj folytatnom! ááááá
    Pussz

    VálaszTörlés
  8. Szia
    Eddig ez a fejezet a kedvencem mind közül
    Olyan jó,hogy visszaemlékezés volt,mert így bennem is újra lepörgött amit eddig olvastam
    Tetszik.hogy Nessie ilyen kis cseles,kiköpött anyja szegény Alice mindig ő tartja a hátát :)
    A vége is jó lett ,hogy befejezetlenül hagytad
    Puszi

    VálaszTörlés
  9. Sziasztok!

    Hát, pedig én még nem is vagyok véres függővéges. :D Mellesleg meg így az izgi. :))

    Igen, Nessie sokat örökölt anyucitól, van sütnivalója. :)

    Puszi: Stigu _@/"

    VálaszTörlés