Nyíri Eszter Stiga vagyok, diplomás óvónő, amatőr író.


A blogon Renesmee és Jacob szerelmének varázslatos történetét olvashatjátok.

„Nessie eléri a felnőttkort, és beleszeret Jake-be. Hogy hogyan bontakozik ki a szerelmük? Itt megtudhatjátok.”

/Aby/



„A szívedet a kezembe helyezted, és én cserébe a sajátom nyújtom neked.”

/Full Moon/

„Elveszve egymásban nem is érzékelték, hogy a kis gyertyák sorra kialszanak, és már csak a telihold fénye ragyog le rájuk.”

/Full Moon/



Jó olvasást, keltsük életre a mesét!



2010. március 7., vasárnap

Jacob & Nessie - HETEDIK FEJEZET - Kétség és ábránd

Sziasztok!

Megkésve kicsit, de törve nem, jön az új fejezet :) Remélem, hogy minden érthető lesz benne.
A fejezetről csak egy pici kulisszatitkot árulnék el: nagyon sok utánajárással készült, ugyanis elég sok orvosi ez-az van benne, aminek utána kellett járnom, hogy hogy is működik. Szóval mesterséges megtermékenyítésben és nőgyógyászati szakvizsgálatokban nagyon otthon vagyok már :)
Ja, és még valami: az eredeti fejezet 15 oldal lett tokkal-vonóval, úgyhogy kénytelen voltam kettészedni. Ami azt jelenti, hogy a feléből csináltam egy új fejezetet, kapott saját címet is, meg minden. Tehát a következő fejezet nagyon hamarosan fog jönni, amint kapok megfelelő mennyiségű VÉLEMÉNYT rá :) Úgyhogy szeretnék buzdítani mindenkit, hogy írjatok, írjatok, írjatok nekem!!! :)) Amúgy ha nem is jön számomra kielégítő mennyiségű, akkor is legkésőbb kedd délután felteszem (holnap lehet, hogy elfoglalt leszek).

És az igazi következő fejezet is érkezik, amint meg tudtam írni. Kicsit lehet, hogy később csak, mert 20-án nyelvvizsga, és most úgy tervezem, hogy a buszon, stb-n is angolozni fogok, de valószínűleg néha győzni fog A múzsa :)Egy része már kész van amúgy is.


Nah, nem szaporítom tovább a szót, jöjjön a következő fejezet. Jó olvasást!





Hetedik fejezet – Kétség és ábránd




- Nem… én… nem bírok olyan sokáig várni!
- Akkor gyere hozzám minél előbb!
- Hogy mi? – pattant fel a lány az ágyról, ledobva magáról a takarót.
Jake egy pillanatra megint rábámult.
- Előbb… öltözz fel! Így nem tudok koncentrálni.
Renesmee most tiltakozás nélkül szót fogadott, és felkapta a padlóra dobott felsőjét. Utána leült az ágyra, és pár percig csak nézte a férfit, míg ki tudott nyögni valamit.
- Ez most egy leánykérés akart lenni?
- Olyasmi – felelte bátortalanul Jacob. – Ez nem a hivatalos verzió volt. Azt sokkal romantikusabbra terveztem.
- Jake, én… nem szeretnélek megbántani, de… – nem bírta kimondani azt az egy aprócska, elutasító szót. – Túl fiatalnak érzem még magam erre.
- Én viszont öregszem – Renesmee szemöldökét felhúzva nézett rá. – Na jó, fizikailag nem, de lélekben igen. A régi bevésődöttek szinte mind házasok már.
- Csak ezért akarod?
- Nem, ez csak a legutolsó indok.
- Akkor mi ez az őrület? Hogy az esküvőig nincs…?

A férfi habozott, hogy elmondja-e a legfőbb indokát. Végül döntött, és mégis megtette.
- Az apád rajtad kívül még legalább egy tökéletes dolgot csinált: előbb elvette Bellát, és csak utána ejtette teherbe…
- Teherbe? – hebegte a lány. – Te… te… te gyereket akarsz?
- Egyszer majd igen. Még nem most, de a jövőben igen. Te nem szeretnél?
- Én… még nem érzem késznek magam erre. Ez egy hatalmas feladat. Nem hiszem, hogy jó anya lenne belőlem – megtámasztotta az ujjaival az orrnyergét, mintha fejfájás gyötörné. – Igazából… még sosem gondolkoztam ilyeneken.
- Nessie, ne is tedd! Most előbb elmegyünk egyetemre, aztán jó pár év múlva visszatérünk rá. Ez legyen a jövőbeli énjeink problémája.
- Rendben – bólogatott, de közben kétségek egész hada rohanta meg az eszét és a szívét.
Jake nagyon jól látta rajta, hogy nincs minden rendben, ahogy mondta. Gyorsan leült mellé, és átkarolta a vállát.
- Kicsim, kérlek, ne rágódj ezen! – kérte, de a lány agya nem volt képes lenyugodni. – Szeretnél inkább most egyedül lenni?
Ösztönösen ráérzett, hogy mire vágyik a másik.
- Nem… nem tudom. Talán… nem tudom, mit kéne most tennem.
- Azt hiszem, jobb, ha most elmegyek és hagylak gondolkozni.
A férfi már állt fel az ágyról, de Nessie a keze után nyúlt.
- Mikor látlak újra? – kérdezte rémülettel a szemében.
- Hívj, és én itt vagyok – mosolygott rá kedvesen, mintha mi sem történt volna, majd egy rövid csókot adott a szájára, és kisétált az ajtón.



--*-*--



Nessie próbálta végezni a napi teendőit, de semmire sem tudott rendesen koncentrálni. Végül aztán feladta, letelepedett a nappali egyik kényelmes foteljébe, és a gondolataiba merült.
A férfi ajánlatát még mindig képtelen volt teljesen felfogni. Házasság… Renesmee sosem gondolt még arra, hogy Jacobnak ilyen komoly szándékai lehetnek. A közös élet neki e nélkül is tökéletes lett volna. Persze a férfi nem akart lemaradni az apja mögött…
Próbálta tiszteletben tartani a döntését, de nagyon nehezére esett.

Aztán egy, a számára sokkal súlyosabb dologra terelődött a figyelme. A gyerek kérdésére. A fiatalsága nem a legnagyobb probléma volt. Mi van, ha soha nem fogja tudni megadni Jake-nek, amit szeretne? Ha nem képes megfoganni, kihordani, majd megszülni egy gyermeket? Ha a szervezete képtelen életet teremteni? Talán jobb lenne, ha – bevésődés ide vagy oda – Jacob keresne magának egy helyes indián lányt, akivel nincs ennyi gond. Egy normális nőt, normális testtel és normális élettel.
És mi lesz, ha Jacob is rájön az ő alkalmatlanságára, és elhagyja? Hirtelen tört rá a pánik az előző gondolatai ellenére is. Hogyan létezhetne nélküle, mikor egész eddigi életében mellette volt; mikor nincs senki a világon, akit nála jobban szeretne?!

Mély kétségbeesése közepette Alice toppant be a kunyhóba.
- Nessie, drágám, mit csinálsz még itt pizsiben? Mindjárt indulnunk kell Belláékért. Aggódtunk, hogy még nem jöttél át, de… – végre ránézett Renesmee könnyes arcára. – Aggódhatunk is. Mi a baj? Mi történt? – ugrott mellé fél másodperc alatt.
- Semmi, igazán…
- Na ne mondd! Tiszta roncs vagy. Történnie kellett valami rossznak! Tudtam, hogy nem lenne szabad hagynom ezeket a kis éjszakai látogatásokat.
- Nem, Alice, nem arról van szó!
- Akkor?
- Jake megkérte a kezem.
- Micsoda?
- Jól hallottad – bólintott Nessie. – Nem teljesen hivatalosan, csak felvetette a lehetőséget.
- Huh, merész – Alice rápillantott a nagy faliórára. – Nessie, én tényleg megértem, hogy ki vagy készülve, de nagyon indulnunk kéne. Este nálam maradsz, és elmesélsz mindent.
- Felesleges. Úgyis kupaktanács lesz, mert apa nagyon ki fog akadni, ha ezeket meglátja a fejemben – a fekete hajú nő egyetértően elhúzta a száját. – Adj két percet, és rendbe szedem magam.



A reptérre kiérve Nessie-n és Alice-en már szörnyű idegesség uralkodott el, hisz mindketten sárosak voltak. Ráadásul Alice a lány miatt nem láthatta a jövőt, és hogy Edward nem fogja-e letépni a fejét ott helyben. Jasper megpróbált minden erejével arra koncentrálni, hogy egy kis nyugalmat teremtsen maga körül. Tudta, most nagy szükség lesz rá.
Mikor az érkezők kiléptek a kapun, Edward arcán már látszott egy kis bizonytalanság. Mintha nem akarna hinni az ellesett gondolatoknak. Az alacsony, fekete hajú lányra nézett, és már tudta, hogy igaz, amit „hall”.
- Alice, hogy… ez most komoly? Hogy engedhetted ezt?
- Sajnálom, Edward. Te se szoktál tudni ellenállni neki…
- Most képes lettem volna, hidd el! – a férfi aranybarna tekintete egyre inkább elsötétült.
- Apa, ez főleg az én hibám.
- Veled, kishölgy, még… – ahogy a lányára nézett, a szeme elkerekedett, majd a döbbenet és a düh furcsa keveréke ült ki az arcára. – Micsoda? Nagyszerű! Előbb lefekteti a lányom, aztán feleségül akarja venni!?
- Apa, nem feküdtünk le! – Renesmee próbálta visszafogni a hangját. – Mi lenne, ha ezt otthon beszélnénk meg, és nem a reptér kellős közepén?
A férfi mérgesen nézett rá.
- Ti most miről beszéltek? – használta ki a pár másodpercnyi némaságot Bella.
Edward ránézett a feleségére.
- Talán tényleg jobb lenne előbb hazamenni – mondta visszafojtott indulattal.
- Tudni akarom!
- Út közben elmesélem. Gyere! – és már vonta is maga után a parkoló felé.
Carlisle kérdőn nézett a két érintettre. Alice csak a szemével intett vissza, hogy majd később elmondja.


Hihetetlen gyorsasággal ért haza a három kocsi; meghajtották őket, hogy minél előbb a nagyház nappalijában beszélgethessenek végre. Bár majdnem mindenki úgy vélte, hogy a „beszélgetés” enyhe kifejezés arra, ami most történni fog.
Mind a nappaliban voltak már, és csendben várták, hogy ki mer kezdeni. A feszültség ott szikrázott a levegőben még így is, hogy Jasper folyamatosan nyugtatta a társaságot. Aztán az elektromos vibrálás kirobbant, de nem a várt irányból.
- Renesmee, hogy gondoltátok ezt?! – nézett Bella szemrehányón rá. – Tudtam, hogy nem szabadott volna elmennünk. Pont most, mikor meg vagy kergülve. És Alice…
- Anya, nem vagyok megkergülve! Olyan nagy baj, hogy azzal akarok lenni, akit szeretek? Ti mind megtehetitek!
- Én még mindig nem értem, mi történt?! – vágott közbe Rosalie, aki külön kocsival jött Emmettel, és akit roppantul frusztrált, hogy valami Nessie-vel kapcsolatos dologról lemaradt.
- Mindössze annyi, hogy a farkas…
- Jacob a neve! – szólt közbe a vörös hajú lány.
- Jó, legyen. Szóval Jacob a kunyhóban töltötte az éjszakákat, mikor Alice volt a felvigyázó. Most meg el akarja venni feleségül, csak hogy lefektethesse.
- Apa, ez egyáltalán nem így van, te is tudod jól! Én erőltettem az egészet, de Jake nem akar… együtt lenni velem, amíg össze nem házasodunk. Mellesleg ez miattad van – nézett rá Edwardra.
- Csak ezért még nem biztos, hogy kitekerném a nyakát.
- Nem, nem amiatt. Hanem mert te sem voltál hajlandó addig anyával… Nem akar „lemaradni” mögötted, vagy valami hasonló butaság.
- És mellesleg mit válaszoltál neki? – tette fel Bella a kulcskérdést.
- Gondolom igent – szólt bele a beszélgetésbe Esme is.
- Nem.
- Nemet mondtál? – kérdezte döbbenten.
- Nem. Gondolkozási időt kértem. Én… nem vagyok biztos benne, hogy ez jó ötlet.
- Nem bízol benne annyira, hogy hozzákösd az életed, de azért lefeküdnél vele – szidta le Rosalie.
- Megint félreértetek. Tökéletesen biztos vagyok Jacobban és a szerelmében. Abban viszont nem, hogy én lennék a tökéletes társ neki. A jövőben gyerekeket szeretne. Mi van, ha nem vagyok képes erre? Ha nem adhatom meg neki, amit annyira szeretne? – mondta kétségbeesetten.
- Ezt nem tudhatjuk – vetette közbe Carlisle.
- Vagy ha egyáltalán be se tudja fogadni a testem őt?! – fűzte tovább a gondolatot.
- Ezt én nem is akarom tudni! – nézett rá Edward furcsa fintorral az arcán.
- Nessie, ha szeretnéd, megvizsgálhatlak – ajánlotta fel nagyapja. – Hátha úgy többet megtudhatunk. Mindenesetre nem hiszem, hogy ez kettőtök közé állhatna. Jacob a saját életénél is jobban szeret téged.
- Tudom – válaszolta a lány lehangoltan. – Azt hiszem, holnap reggel elnézek Leah-hoz. Még mindig nem döntött. Talán így meggyőzhetem őt is, hogy hagyja magát megnézetni.
- Ez jó ötlet – helyeselt Carlisle.

Egy kis időre elhalt a társalgás.
- Komolyan ennyivel elintézettnek akarjátok tekinteni az ügyet? – kérdezte Edward döbbenten.
Nessie sóhajtott egy mélyet.
- Apa, szeretnék bocsánatot kérni – kezdett bele. – Tudom, hogy nagyon nem szép, amit tettem, de ha újra ilyen helyzet lenne, megint megtenném. Bocs. Végül is nem történt semmi komoly.
- Túlságosan hagytunk elszemtelenedni, kisasszony.
- Sajnálom, apa, de ideje hozzászoknod, hogy felnőttként kezelj.
- Igent fogsz mondani Jake-nek? – kérdezte Bella.
- Egyszer majd biztos. Most még túl fiatalnak érzem magam. Csak bosszant, hogy addig nem akarja…
- Jó, azt hiszem a téma nem érdemel több szót – vágott gyorsan közbe Edward.
- Meséljetek inkább, hogy mennyire vágtátok tönkre a szigetet!? – kérte Esme mosolyogva.



--*-*--



Másnap Renesmee már kora reggel La Push-ban volt, és a Clearwater-ház ajtaján kopogtatott. Egy kis várakozás után a nagyon álmosnak tűnő Seth nyitott ajtót, majd rámosolygott a váratlan látogatóra.
- Nessie, szép hajnalt! – ásította. – Mit keresel itt ilyen nagyon reggel?
- Annyira nincs már korán – mosolygott vissza a lány. – Igazából Leah-hoz jöttem. Itthon van?
- Épp járőrözik, de pár percen belül be kell futnia. Addig gyere be!

Nemsokára valóban megérkezett az indián nő.
- Renesmee, hát te?
- Szia, Leah. Hozzád jöttem. Szeretnék veled beszélni valamiről!
- Sejtem a témát.
- Tényleg? – kérdezte a fiatal lány élcesen.
- Igen. Tudod, a falkán belül nincsenek titkok.
- Szóval tudsz arról, hogy Jake feltette nekem a nagy kérdést – Leah bólintott. – De nem tudod az indokaimat, hogy miért vonakodok.
- Lányok, én ebbe nem akarok belefolyni – vágott közbe Seth –, úgyhogy inkább leléptem – és már kint is volt a házból.
- Na mesélj! – ült le a nő az asztalhoz.
- Hát, az egy dolog, hogy szörnyen fiatal vagyok még a házassághoz, de a koromhoz képest a testem és a gondolkodásom jóval előrébb van, úgyhogy ez még nem is lenne olyan nagy akadály. Viszont Jacob megemlítette, hogy szeretne majd gyerekeket, és én nem biztos, hogy képes vagyok erre. Mármint fizikailag. Nem tudom, hogy a testem képes-e befogadni és kihordani egy gyermeket. Talán sose válthatom valóra ezt az álmát.

Ahogy Nessie kimondta a szavakat, rájött, hogy ez már nem csak a férfi álma. Ahogy egyre többször és többször végiggondolta a lehetőséget, a szíve megszerette a képet. Közös családot akart Jake-kel.
Most hirtelenjében teljes mértékben át tudta érezni Leah sóvárgását az új, apró kis élet után.
- És így nem érzem magam az ő tökéletes társának. Nem, ha még ennyit sem tudok megadni neki.
Leah most először együtt érzőn nézett a fiatal, kétségekkel teli lányra.
- Beszéltél már vele erről?
- Nem. Szerinted kéne?
- Hát persze! Őszintén meg kell osztanotok egymással mindent, ez így működhet csak. Ráadásul mindkettőtöket érinti a dolog.
- Igazad van – lélegzett Renesmee egy remegőset.
- Ne aggódj! Biztos vagyok benne, hogy nem fogja ezt a helyzetet annyira katasztrofálisnak tekinteni, mint te.
- Már hogyne…
- Nessie, ha nem lennél vele, azt sokkal, de sokkal nagyobb katasztrófának érezné. Te vagy a mindene. Ha a születésed után nem vésett volna be, talán már nem is élne. Új életet adtál neki. Úgyhogy szépen beszéld meg vele a félelmeidet, most!
- Most?!
- Seth biztos átváltozott már, Jake pedig őrjáratozik, úgyhogy valószínűleg már látta a fejében, hogy nálam vagy. Hamarosan itt lesz, hidd el!

A lány tudta, hogy akkor ideje rátérni a másik dologra is.
- Visszatérve a gyerekre… Carlisle felajánlotta, hogy megvizsgál. Szeretném, ha elkísérnél.
- Nem tudsz csőbe húzni, Nessie. Látom, mire megy ki a játék – Renesmee már kezdett volna magyarázkodni, de a nő leintette. – Nem kell erőlködnöd. Szeretném, ha engem is megvizsgálna. Nem bírom ezt a bizonytalanságot.
- Nagyszerű! – mosolygott rá szélesen. – Egyeztetek nagyapával is, aztán hívlak, ha ez így jó neked?! – Leah bólintott. – Remélem, hogy lesz eredménye ennek az egésznek!
- Én is, elhiheted!
- És hogy tervezed… – Nessie nem tudta befejezni a mondatot, mert a kivágódó ajtó döngő hangja félbeszakította.
- Mondtam – jegyezte meg sötéten az indián nő. – Gyere csak be nyugodtan, Jacob!
- Szia, Leah! Bocs, csak túl nagy volt a lendület.
- Semmi baj – mosolygott rá gúnyosan. – Magatokra hagylak titeket. Engem már nagyon vár az ágy.
- Szép álmokat – kiáltott még utána a férfi, aztán Renesmee-hez fordult. – Szia! Hogyhogy itt?
- Leah-t jöttem meggyőzni a vizsgálatról. És végre sikerült.
- Éljen, éljen! – Jake elismerő pillantása hamar fürkészővé vált. – Nagyon gáz volt otthon? Sajnálom, hogy nem voltam ott melletted.
- Áh, nem volt semmi nagyon durva. Rosszabbra számítottam. Még szobafogságra sem ítéltek.
- Tényleg? – kérdezte meghökkenve.
- Ühüm. Apa azt hiszem sejti, hogy úgysem tarthat otthon, és így inkább meg sem próbálja. Amúgy meg az ottalvásnál jobban kiakasztotta az ajánlatod.

Egy pár pillanatra elhalt a beszélgetés, ahogy a kényes kérdéshez értek.
- Ne értsd félre – folytatta a lány –, nem veled van a gond, csak kicsit váratlan ez az egész, és még annyi mindent át kell gondolnom.
- Semmi baj, Nessie, én tudok várni. Miénk az örökkévalóság.
- Igazából szeretnék még valamiről beszélgetni – mondta félve. – Ez a gyerek-dolog…
- Felejtsd el az egészet! Nem akarlak semmivel sem sürgetni. Nem is kellett volna ennek az egésznek előjönnie még.
- De, de, igenis jó, hogy felvetődött – nézett a férfi szemébe. – Egyre jobban foglalkoztat a gondolat, hogy egyszer majd én is szeretnék tőled gyereket. De Jake… belegondoltál már, hogy mi vagyok én? Lehet, hogy nem is vagyok képes rá. Talán sose lehet közös babánk.
- Nessie, az sem lenne a világ vége. Együtt megoldunk bármit – mélyen a nedvességtől csillogó barna szempárba nézett. – Értsd meg: örökké és feltétel nélkül szeretlek.

Renesmee meghatódva nézett Jacobra. A vallomás hatására némán megindultak az első könnyek az arcán. Érezte mindig is, hogy a férfi szerelemmel szereti, de így kimondva sokkal valóságosabbá vált.
- Én is szeretlek – viszonozta Jake szavait, de ez így olyan kevésnek tűnt neki. – Ah, ez nem elég!
A sötét tekintetben már látott valami elfojtott félelmet, de ahogy Jacob rájött a szándékára, ez nyomban el is tűnt.
Nessie puha tenyerével finoman megérintette az arcát, és már áramlottak is a képek. Megmutatta neki az első csókjukat, az azóta is mindig érzett vérvörös izzást, részleteket a First Beach-en töltött, olykor igencsak heves pillanatokból, a vadászat közben átélt vágyakozást, hogy ő is ott legyen vele, aztán sok kis apró képet az elmúlt pár hét éjszakáiról: sok forró ölelést, együtt nevetgélést, mély beszélgetést, ami mind hozzátartozott a kapcsolatukhoz. Mindent, ami miatt mérhetetlenül szerelmes volt belé.
Lassan elhúzta kezét a rézbőrű, sima arcról. A férfi lágyan mosolygott rá.
- Ennyi nekem épp elég.



--*-*--



Leah a következő délután már várt rá a verandás ház előtt, amikor hazaért az iskolából. Minél előbb túl akartak lenni a vizsgálatokon, hogy kiderülhessen végre valami. Nessie nézte a másik nő sápadtnak tűnő arcát, az olykor-olykor idegesen beharapott száját, és azon tűnődött, vajon melyikük feszültebb e pillanatban.
Carlisle felkísérte őket a dolgozószobájába. Renesmee érdeklődő tekintettel nézett fel rá, mikor mindkettejüket leültette.
- Elmondod, mit fogsz csinálni, nagyapa?
- Persze – gyorsan a sötét hajú nőre nézett. – Leah, zavar, ha Nessie is hallja, vagy jó így közösen?
- Inkább maradjon bent – mosolygott rá halványan.
- Jó. Szóval először vennék tőled vért, és szükségem lesz még vizeletmintára is – egy pillanatra megállt a felsorolásban. – Leah, voltál már férfival… intim helyzetben?
- Igen, már nem vagyok szűz – felelte szemlesütve.
- Remek. Akkor további vizsgálatokat is tudok majd végezni. Ez nagyban eldönti majd, hogy hol érdemes tovább kutakodnom. Egy hasi ultrahangot mindenképp csinálnék, hogy bent a helyén vannak-e a dolgok. Ez így belefér?
- Igen, azt hiszem – bólintott a nő bizonytalanul.
- Ígérem, hogy megpróbálok minél kevesebb fájdalmat okozni majd – a pillantása továbbsiklott az unokájára. – Nessie, veled nem tudom, mit fogok tudni kezdeni. Vérvétel híján jó lenne, ha legalább vizeletmintám lenne, úgyhogy igyekezz majd produkálni egyet. A vért pár nap múlva pedig beszerezzük majd máshogy.
A lány döbbenten nézett Carlisle-ra.
- Tudsz róla, hogy meg fog jönni?
- Persze, hogy tudok – mondta, mintha ez teljesen magától értetődő volna. – Edward hozzám rohant első alkalommal, mikor megtörtént. Szörnyen meg volt ijedve, hogy mi bajod lehet. Mindenesetre jó előjel, hogy a szervezeted ezen része elvileg működik. Reméljük, a többi is. Ki szeretne kezdeni?
- Inkább én, ha nem baj – pattant fel Leah a székből.

Carlisle bekísérte a vizsgálóba. Nessie némán, gondolataiba merülve várta, hogy rá kerüljön a sor.
Kíváncsi volt, hogy milyen eredménnyel jár majd ez az egész procedúra. Talán Leah-nak is megvan az esélye arra, hogy saját családja legyen. És talán neki is. Szívből remélte, hogy mindkettejüknél jó dolgok fognak kiderülni.
Aztán felvillant előtte Carlisle egyik kérdése, amit a nőnek tett fel. Volt-e már férfival… intim módon… és Leah igenlő választ adott. Vajon ki lehetett az a férfi? Talán a falkából valaki, vagy csak egy egyszerű földi halandó? A tudatlanság kínzó módon fúrta az oldalát. Ha sikerülne kifaggatni erről a nőt… Talán már a bizalmába fogadta annyira, hogy erről és más, ilyen jellegű dolgokról is beszélgethessenek. Ha tényleg egy alakváltó férfival történt az aktus, bennfentes titkokat is el tudna árulni neki. Egy ideje foglalkoztatja már a gondolatait, hogy a farkas férfiak más tagjai is olyan robosztusak-e, mint azok, amiket már láthatott. És a félelmeit is jó lenne valaki olyannal megosztani, aki nem családtag, és megértheti őt.

Ekkor nyílt az ajtó, majd a kicsit még mindig sápadt Leah lépett ki a szobából, és leült mellé.
- Mehetsz, Nessie!
- Ugye megvársz? – kémlelte aggodalmasan a nőt.
- Nem mozdulok innen.
Renesmee belépett a világos szobába, és halkan becsukta maga mögött az ajtót.
- Nagyapa, én félek egy kicsit – nézett rá ijedten.
- Nincs mitől. Ez csak egy egyszerű rutinvizsgálat – igyekezett eloszlatni a lány félelmeit. – Szeretném, ha deréktól lefelé levetkőznél.

Nessie zavartan kapkodta le magáról a ruháit. Lélekben nem készült még fel a most következő dolgokra, de már nem akart visszakozni. Mikor kész lett, felült a fehér lepedővel borított vizsgálati székre.
- Megpróbálok azért vért venni tőled, bár nem fűzök hozzá sok reményt. Még mindig túl sérthetetlen vagy.
Ahogy a vastag, fém tű a lány karján a bőréhez nyomódott, csikorgó hangot hallatva hajlott el. A férfi kifejezéstelen arccal dobta le a kicsorbult tűt a tálcára.
- Hát jó. Azért kenetet veszek, és bekukkantok, amennyire lehetséges. Sajnos csak félmunkát tudok végezni, vagy még annyit se. Feküdj le, kérlek!
Renesmee elhelyezkedett a hátradöntött széken, és lábait feltette a fém tartóba. Kellemetlen érzés áradt szét a mellkasában ettől a kitárulkozástól, még így is, hogy egy „rokona” vizsgálta.
- Most megtapogatlak belülről, és egy kis vattás pálcikával leveszem a kenetet. Lehet, hogy ez egy kicsit hideg lesz. Próbáld meg ellazítani magad, akkor egyáltalán nem fog fájni.

Érezte az apró matatást alul, ahol még soha senki nem járt. Fájdalom nem volt, csak a már szokásos, kellemetlen érzés.
- Ez nagyon különös – Carlisle hangjában felismerte azt a jól ismert csillanást, amit általában akkor hallhattak, ha valami új, érdekes felfedezésre bukkant. – Nessie, megpróbálnék valamit. Talán… A tested belülről úgy tűnik, nem olyan kemény, mint kívülről. Olyan, mintha sebezhető lenne. Lehet, hogy így fogok tudni vért venni tőled, ami nagyon jó lenne, mert genetikai vizsgálatot is végezhetnék akkor. Mit szólsz az ötlethez?
- Csináld, ha ez segít.
- Rendben. Ez valószínűleg fájni fog. Ne lepődj majd meg rajta, és próbálj mozdulatlan maradni!

A doktor újabb fém tűért nyúlt, és visszahajolt a lány lábai közé. Renesmee hirtelen szúró fájdalmat érzett, és nagyon kellett küzdenie, hogy a teste ne meneküljön az eddig sosem tapasztalt, igencsak kellemetlen érzés elől. Aztán rájött, hogy a fájdalom jó jel. Lesz végre vérmintájuk, és a nagyapja sok mindent kideríthet belőle. Ez segített neki egyhelyben maradni.
Kis idő múlva a fájdalom végre megszűnt. Carlisle vidám arccal emelkedett fel a székből.
- Nessie, ez nagyon nagy előrelépés. Rögtön neki is látnék a kutatásnak, de inkább Leah-éval kezdeném, ha nem bánod. Felöltözhetsz!
A lány gyorsan visszavette a ruháit, és elindult ki az indián nőhöz, hogy elújságolja a hírt neki. De Carlisle nem hagyta szóhoz jutni.
- Nessie, azért még így is szeretnék vizeletmintát és másik féle vérmintát – két kis műanyag tégelyt nyomott a lány kezébe, és Leah-nak is adott kettőt. – Biztos menni fog, amit kértem? – kérdezte a nőtől kissé aggodalmasan.
- Remélem, hogy valamelyikük megkönyörül rajtam.
- És a másik dolog? – csak egy apró biccentést kapott válaszul. – Rendben, szóljatok, ha megvannak a minták. Megyek is dolgozni.

Miután Carlisle visszament az irodájába, Nessie lehuppant Leah mellé a kanapéra.
- Lenne kedved sétálni velem egyet? Kéne egy kis szellőztetés a fejemnek. És jó lenne beszélgetni kicsit. Persze nem itt – utalt a mindent halló fülekre.
- Már amúgy is kérni akartam, hogy menjünk ettől a szagtól messze – húzta fel az orrát. – Még egy hét múlva is bűzleni fogok.






_@/"

9 megjegyzés:

  1. sziaa.
    jóó lett.
    bár a vizsgálat elég kellemetlen. xdd
    és várom már a beszélgetést.
    sztem Embry lesz az akivel lefeküdt. :O
    pusz. siess a kövivel.

    VálaszTörlés
  2. Szia,én most írok először kommentárt.Szerintem nagyon jó a történet bár eddig egy főszereplő szemszögéből,de ettől függetlenül nagyon jó és mindig várom az új részeket.A mostani rész is tetszett mivel érdekes volt.
    Várom a következő részt!:)ügyes vagy és így tovább!LIVI

    VálaszTörlés
  3. Sziasztok!

    Köszönöm a véleményeket :)
    Hát, nem akarok nagy titkokat elárulni a "személyt" illetően, holnap úgyis kiderül :)
    Sajnos az ilyen nődokis vizsgálatok elég kellemetlenek tudnak lenni, de azért nem halt még bele senki (remélem) :) És a vérvétel sem a legjobb (mondjuk én mazochista típus vagyok, és szeretek orvoshoz járni :)) ).
    A szereplők szemszöge csak néha fog változni, főleg Nessie-n keresztül láthatjuk a történteken. Azért Jacob is szerepet kap majd a későbbiekben, sőt, lesz egy kis Leah-s rész is (az már kész van). Próbálom azért a férfi főszereplőmet is megszólaltatni, csak nagyon nehéz, mivel Nessie érzéseivel élek inkább együtt. De azért is nem akartam E/1-ben írni, mert akkor végképp csak egy szemszögre korlátozom magam.

    Folytatás nagyon hamarosan (ha megesik a szívem, akkor még ma este felrakom, a Bones előtt)!

    Puszi nektek: Stigu _@/"

    VálaszTörlés
  4. Szia!
    Gratulálok a fejezethez, nagyon alapos munkát végeztél. Érdekes az, ami Nessie testképét illeti. Leah szerintem valakivel a falkából volt együtt, de akkor hogyan tudja titkolni?
    Edward kirohanása annyira aranyos volt.
    Jacob nagyon korrekt, hogy először megkéri a kezét. Remélem hamarosan lesz esküvő is.
    Sok puszi

    VálaszTörlés
  5. Szia!
    Nagyon tetszik a történeted,egész 7végén az új részt vártam,de szerintem az eddigi fejezetekhez képest,egy kicsit rövid lett,és az esemény is kevesebb benne.Talán ha még a beszélgetés benne maradt volna a végén...Remélem nem veszed rossz néven a kritikát,mert egyébként tényleg tetszik,és várom a kövit! :)

    VálaszTörlés
  6. Sziasztok!

    Köszönöm ezeket a kritikákat is... én olyan nagyon megörültem, hogy sztem most gyorsan átírom a javításokat és fel is teszem a következőt :)

    Edwardot próbáltam megtartani azért apukának, de viccesnek is valamennyire. Elég nehéz lehet ez most neki, de azért nem akartam túldramatizálni a figuráját... :)

    Igen, ez a fejezet most csak 8 oldalas world-ben, de muszáj volt szétszednem 2 kisebb részre, mert együtt viszont 15 oldal volt, az meg már borzalmasan hosszú így blogban olvasva sztem.
    Azon sokat agyaltam, hogy hol vágjam meg. Ez így nagyjából a közepe, meg így a címhez is illeszkedik; a következő címe: Válaszok, így ez a rész már jobban passzolt ide.
    Most mindjárt (kb. fél óra) és fel is dobom a következőt. :) Csak győzzétek kivárni :)

    Puszi: Eszter

    VálaszTörlés
  7. Nekem kicsit fura volt, h Leah ennyire jófej lett hirtelen... Meg mondjuk hatásosabb lett volna, ha Edward korcsnak nevezi Jacobot! :D

    VálaszTörlés
  8. Szerintem nagyon is jó volt. Leah nálam is jó fej! :) Pontosan Nessie miatt. :) Újabb véletlen! :P Nagyon karakterhű.
    Ha Edward korcsnak nevezné Jake-et, akkor nem csak Bella, de Nessie is kiakadna rá. :) Szerintem így volt jó, ahogy megírtad! :)
    IMÁDOM! xD

    Csók!

    Abyd

    Ui.: Már csak 7x kell leírnom! xD

    VálaszTörlés
  9. Sziasztok!

    Hát, Leah nálam itt most azért lett ilyen, mert azért Nessie problémáját át tudja eléggé érezni, mert ugye ő most meddő, tehát tudja, milyen, amikor gyereket szeretnél, de nem lehet. És így valamennyire együtt érez vele. A nyomor összehozhatja az embereket :D

    Igen, a korcsot én is kicsit erősnek éreztem volna... azért nem utálja ő annyira Jake-et, csak kicsit nehéz megemészteni, hogy apuci kicsi lánya felnőtt lesz :D

    Cupp _@/"

    VálaszTörlés