Nyíri Eszter Stiga vagyok, diplomás óvónő, amatőr író.


A blogon Renesmee és Jacob szerelmének varázslatos történetét olvashatjátok.

„Nessie eléri a felnőttkort, és beleszeret Jake-be. Hogy hogyan bontakozik ki a szerelmük? Itt megtudhatjátok.”

/Aby/



„A szívedet a kezembe helyezted, és én cserébe a sajátom nyújtom neked.”

/Full Moon/

„Elveszve egymásban nem is érzékelték, hogy a kis gyertyák sorra kialszanak, és már csak a telihold fénye ragyog le rájuk.”

/Full Moon/



Jó olvasást, keltsük életre a mesét!



2010. április 18., vasárnap

Jacob & Nessie - TIZENKETTEDIK FEJEZET - Moonlight - Holdfény



Sziasztok!

Íme, végre megérkezett a várva várt fejezet! Figyelmeztetésként: nem erősen, de azért 18-as!!!! Tehát, csak nagykorúaknak ajánlott, bár úgyis mindenki el fogja olvasni :D

Szeretnék kérni mindenkit, hogy legalább egy icike-picike, falatnyi bejegyzést hagyjon, hogy tetszik, nem tetszik, stb, mert eléggé bizonytalan vagyok benne, hogy hogy sikerült a fejezet. Jó lenne egy kis megerősítés, hogy nem szúrtam el nagyon...

Talán észrevettétek, hogy az oldal dizájnja kissé megújult. A fejlécért és jó pár képét köszönet Kriszti Angel-nek :D, aki tegnap fél délután ezeket gyártotta. Nagyon nagyon köszönöm neki! :))
Jobb oldalt találtok pár képet a főszereplőkről, és végre elkészült az esküvői zenés videó is:



A következő fejezetekről:
Hát, sajnos sok jó hírrel nem szolgálhatok, ugyanis eléggé besűrüsödött körülöttem minden: szakdoga leadás, államvizsga, újabb nyelvvizsga, mert a mostani sem sikerült, a gyerekek fejlődési lapja, stb, stb. Szóval most nagyon úgy néz ki, hogy június elejéig nem lesz új fejezet. :( Megpróbálom, hogy hátha be tudom valamikorra ütemezni az írást, de megmondom őszintén, nem sok reményt fűzök hozzá. Másrészt nem is biztos, hogy jót tudnék írni ilyen nyomás alatt. Ha mégis, akkor azt úgyis látjátok majd. Az államvizsga után pedig gőzerővel újra nekiülök, és mivel időm annyi lesz, mint a tenger, sűrű frissítés lesz valószínűleg.

No, most jöjjön a várva várt nászút :) Jó olvasást!





Tizenkettedik fejezet – Moonlight – Holdfény



A ceremóniát követő fogadáson Nessie-t minden férfi megtáncoltatta, ami nem kis teljesítmény volt, főleg a lánytól, hogy kibírt talpon ennyi felkérőt. Épp újra Jake-kel táncolt – az este folyamán még csak másodjára –, mikor Alice elragadta tőle azzal az indokkal, hogy ideje átöltöznie az utazáshoz.
Aztán mindenkitől röviden búcsút vettek, és elindultak a reptérre. A két hosszú repülőutat végigcsókolózták, ezzel elérve, hogy a légiutas-kísérők folyamatosan összemosolyogjanak. Kérdés nélkül is sejtették mind, hogy friss házasok.

Rióban, mikor már taxiba szálltak, egy rövid időre hagyták pihenni az ajkaikat.
- Nemsokára megérkezünk – szólalt meg Renesmee izgatottan.
- Igen. Remélem, könnyen megtalálom a szigetet, és még megnézhetjük a naplementét.
- Te még naplementét akarsz nézni?! – kérdezte felhúzott szemöldökkel.
- Nessie, ne csapjunk annyira a lovak közé! – mosolygott rá. – Egy kis romantikázás bele kell, hogy férjen az időnkbe.
- Jó, persze, rendben. Csak… csak már úgy várom a… ezt az egészet.
- Én is, de azért nem kell úgy sietni. A türelem gyönyört terem – vigyorgott rá Jake pimaszul.
- Hát, azt remélem is.

A taxi zökkenve állt meg a kikötőben. Gyorsan megkeresték a kis motorcsónakot. A hajócska sebesen szelte a hullámokat, majd egy szűk órányi utazást követően végre meglátták a sziget körvonalait. Kikötöttek a parton, aztán Jacob a karjába vette, és bevitte a lányt a tágas házba.
Utána kiszaladt a bőröndökért.
- Nessie, fél téglákat is pakoltál a táskádba?
- Na, mi van, túl nehéz neked? – vigyorgott rá szemtelenül.
- Nem, de a berendezést azért otthon hagyhattad volna.
- Igazából Rosalie pakolt. És benne van a nászajándékunk egy része is.
- Tényleg? – csillant fel a férfi szeme. – Mi az?
- Egy nem kis mennyiségű óvszer – felelte neki a lány nemes egyszerűséggel.
Jacob keze megállt a zipzárazás közben.
- Komolyan?
- Aham. Össz-vissz az van benne, meg pár szexi, lenge kis hálóruha.
- Nessie, nem kell tovább szítanod a tüzet, már így is eléggé be vagyok indulva – súgta a fülébe, miközben átkarolta a derekát.
Szenvedélyesen csókolgatni kezdte a nyakát, aztán haladt egyre lejjebb, a kulcscsontja felé.
- Nem akartál naplementét nézni? – kérdezte Renesmee elfúló hangon.
- De, akartam, igazad van – engedte el hirtelen Jake. – Menjünk!

A lány még vágytól ködös szemmel nézte, ahogy Jacob kinyitja az erkélyajtót, és kisétál a partra.
-Kellett nekem emlékeztetni – mondta csak úgy magának, aztán utána sietett.
A homokos tengerparton Nessie a férfi ölébe ülve figyelte, ahogy a nap eltűnik a horizont mögött.
- Azért egy egészen picit félek – súgta halkan. – Nagyon fog fájni?
Jacob még szorosabban magához ölelte.
- Nem ígérhetem, hogy nem fog, de azt igen, hogy nagyon vigyázok majd rád, és megpróbálom felejthetetlenné varázsolni ezt az éjszakát. És aztán az összes többit is.

Még egy ideig némán figyelték a sötétedő égboltot, míg az első csillagok meg nem jelentek.
- Lemossuk a hosszú út porát? – szólalt meg hirtelen a férfi.
- Aham, az jó lenne.
Mindkettejükön érződött az izgalom és a várakozás feszültsége. Bementek a házba, és zavartan tébláboltak még egy darabig.
- Menj nyugodtan elsőnek, addig én…
- Oké.

A lány gyorsan bevonult a fürdőbe, és rekordidő alatt letusolt. Már szárítkozás közben jött rá, hogy a nagy sietségben elfelejtette bevinni a ruháját, így a törölközőt magára csavarva ment vissza a szobába.
A hálóban csodálkozva látta, hogy csak rengeteg apró gyertya fénye adja a világítást.
Jacob gyorsan kislisszolt mellette a fürdő felé.
- Sietek vissza!
A férfi betartotta a szavát; mire Renesmee magára kapta a ruháját, már vissza is tért. A kósza vízcseppekből a testén sejtette, hogy nagyon igyekezett.
Csak egy fekete, hosszabb szárú alsónadrág volt rajta, így Nessie szinte teljes egészében láthatta a rézszínű bőrét, az alatta dagadó izmokat, melyekben vibrált az elfojtott feszültség. A mellkasán még mindig ott kéklett az ő keze nyoma.
A lány megbűvölten figyelte a kulcscsontján végigcsorgó nedvességet. Nem bírt tovább magával: odalépett hozzá, és először még csak a kezével törölte le az eltévedt cseppeket, de aztán felbátorodott, és a szájával kezdte felitatni őket.

Jacob finoman eltolta magától, hogy ne ingerelhesse tovább, és hogy végre megcsodálhassa Nessie-t teljes pompájában. A testét egy kendő takarta csupán és az alatta viselt fehérnemű. Megbabonázva nézte a vajszínű, kötött anyag kapcsát, de aztán, mikor visszalépett hozzá, nem ahhoz nyúlt először, hanem a hajfonatát összefogó fehér szalaghoz. Lassan, nagyon lassan kezdte szétbontani a haját.
Az első oldal lebontása után Nessie már izgatottan kapkodta a levegőt, de Jake nem sietett. Ugyanabban az ingerlően lassú tempóban folytatta, ezzel tovább kínozva őt.
Renesmee gyomrába a várakozás közben újra megérkeztek az apró, szárnyaló pillangók, de most hevesebben táncoltak benne, mint valaha.
Aztán hosszú percek után végre végzett a férfi, és miután eligazgatta a hullámokban leomló, hosszú haját, a kis fémkapocsért nyúlt.

A kendő szinte hangtalanul hullott a földre. Jacob még egy lépéssel közelebb lépett hozzá, és a meztelen derekán végigsimítva magához húzta.
Forró, szenvedélyes csókban forrtak össze. Az idegeik addigra pattanásig feszültek, és most átszakadt minden gát. Vadul falták egymás ajkát, miközben az ágyig hátráltak.
Jake finoman ledöntötte rá, de ő maga még nem feküdt mellé, csak csodálta a felhevült lányt. Aztán meglassulva kezdett közelíteni az égi tüneményhez, aki egyedül rá várt. Nessie csokoládébarna szemei árnyalatokat sötétedtek a vágytól.

A következő csókjuk már nem volt annyira heves. A szájuk finoman kóstolgatta a másikét, a nyelvük édes táncot járt egymással.
Közben Jacob keze felfedezőútra indult a lány testén. Végigsimított a csípőjén, a derekán, az oldalán át egészen a nyakáig. Majd az ajka ugyanezen az útvonalon indult el, csak most lefelé.
Belecsókolt a nyakába a füle tövénél, amivel egy halk, gyengéd nyögést csalt ki belőle, majd haladt egyre lejjebb. Mikor óvatosan beleharapott a vállába, Nessie hangja felerősödött. Most már szinte folyamatosan nyögdécselt.

Eddig is előfordult, hogy ilyen szenvedélyes közelségbe kerültek, de a tudat miatt, hogy most biztos nem fogja a férfi leállítani, egészen újfajta érzések törtek rá. Eszméletlenül vágyta, hogy a szerelmük beteljesedjen, hogy végre magában érezhesse őt. A lelkük már régen egybeforrt, most a testüket is össze akarta olvasztani.
- Jake, ne várakoztass tovább! Gyere! – súgta neki felhevült hangon.
Jacob egy félmosollyal az arcán nézett fel rá.
- Ne légy türelmetlen! Nem kínozni akarlak, csak azt, hogy könnyebb legyen számodra. Bízz bennem, hogy tudom, mit csinálok.

Renesmee csak bólintani tudott, és hagyta, hogy a férfi tovább játsszon a testével.
Ő becsúsztatta a kezét a lány háta alá, hogy kikapcsolhassa a parányi fehérneműt, majd azt félredobva a kicsi, de formás halmokat kezdte kényeztetni. Aztán a nyelvével nedves csíkot hagyva elért az apró, kerek köldökéig. A keze viszont gyorsabban haladt. Miközben forrón belelehelt a kis mélyedésbe, az ujjai már a vékony anyagon keresztül simítottak a legrejtettebb testrészén.
Nessie úgy érezte, mintha folyékony láva csordogálna az ereiben, ami minden egyes cseppjével hamuvá égeti. A csend egy pillanatra óriási lepelként borult rájuk, ahogy Renesmee szája sikolyra nyílt, de lélegzetét vesztve bennragadt a hang. A következő pillanatban viszont újult, megsokszorozott erővel tört ki belőle.

Jacob egy gyors mozdulattal lehúzta róla az átnedvesedett anyagot, aztán megcsodálta az immár teljesen meztelen lányt, aki minden tekintetben tökéletes volt. Nem csak kívül, belül is. Nézte az arcát, melynek pirossága még a ceremóniáról fent maradt festék alatt is tisztán látszott, a kapkodó lélegzettől ziháló felsőtestét, a lányos szemérmességgel összezárt lábait.
Apró, forró csókjaival most a bokájától indult el felfelé. A térdéhez érve finom nyomással bíztatta, hogy saját magától tárulkozzon fel előtte.
Nessie félénk pillantással engedelmeskedett a kérésnek. A férfi mosolyogva adott egy lágy csókot a hasa legaljára, majd mellé telepedve a kezével kezdte kényeztetni, miközben kifulladásig csókolta. A lány már folyamatosan nyögdécselt, amivel szinte az őrületbe kergette.

Renesmee érezte, hogy a testében egyre magasabb hőfokon ég a tűz. Csak erre a perzselő forróságra tudott már koncentrálni; az agyában egyetlen értelmes gondolat sem volt, csak a férfi és az a leírhatatlan gyönyör, amit ő okozott.
A lávafolyam most megindult egyenesen az öléhez, aztán az elméjét hófehérré égette a beteljesülés. Feltörő kiáltását Jake csókja tompította el.

Percek teltek el, mire újra lélegzethez és gondolathoz jutott.
- Ez… ez… elképesztő volt – nyögte neki.
- Remélem is – mosolygott rá a férfi. – Készen állsz?
- Igen – bólintott Nessie határozottan.
Jacob gyorsan az éjjeliszekrényen várakozó tasakért nyúlt, és izgalomtól kissé remegő kézzel bontani kezdte.
- Segíthetek? – kérdezte Renesmee, majd választ se várva az alsónadrág széléhez nyúlt, és már húzta is lefelé.
A férfi megkövülten bámulta ténykedését: ahogy leveszi róla az utolsó ruhadarabot és óvatosan, vigyázva felsegíti rá az óvszert.
Mindkettejük szíve eszeveszetten dübörgött.

Nessie elfeküdt az ágyban, úgy várta a férfit. Jacob fölégördült, és ismét csókolgatni kezdte a száját, a nyakát, a mellét, míg a lány lélegzete újra fel nem borult.
Akkor az ajkára tapasztotta a sajátját, és egyetlen, hosszú mozdulattal mélyen beléhatolt.
Renesmee visszafojtott, de fájdalmas sikolya összeszorította a szívét. Egy végtelennek tűnő percig csak csókolta, majd mikor érezte, hogy a lány szorítása enyhül rajta, lassan, finoman mozogni kezdett.
Az első, nem épp kellemes percek után a fájdalom enyhülni kezdett Nessie ölében, és a helyét egyszer csak egy sokkal kellemesebb érzés vette át. Másabb volt, mint a már korábban átélt gyönyör előtt, de legalább olyan jó.
A férfi zihálásából sejtette, hogy ő is közel jár már a beteljesüléshez. Az egyik kezével felnyúlt a tarkójához, és megcirógatta a sötét haját.
Még pár forró pillanat után újra elöntötte a perzselő, mindent felégető mámor. A bódulat ködében nem tudott figyelni arra, hogy a férfi is hamarosan társa lett a gyönyörben.
Elveszve egymásban nem is érzékelték, hogy a kis gyertyák sorra kialszanak, és már csak a telihold fénye ragyog le rájuk.



--*-*--



A legelső, kora hajnali napsugár vakítóan éles fénnyel ragyogott éppen Jake lezárt szemhéjára. A férfi morgolódva kinyitotta a szemét. Egy pár pillanatig nem tudta hol van – a hely még túl idegen és szokatlan volt számára –, de aztán észrevette maga mellett az édesen, összegömbölyödve alvó lányt, és az éjszaka emléke apró gyomorremegést keltve visszaáramlott az elméjébe.
Egy ideig figyelte Nessie-t: a vékony lepedő, amit takarónak használtak, félig lecsúszott róla, így többet mutatott, mint amennyit takart. Kilátszott az egyik formás, hosszú lába, a finom francia csipkével takart feneke, egy nagyobb rész a hófehér, izmos hátából.

Jacob nem tudott tovább parancsolni magának. Többször is lágyan végigsimított a fedetlen testrészeken.
Renesmee morogva ébredezett a forró érintés hatására.
- Hagyjatok még aludni… olyan szépet álmodtam – nyöszörögte csukott szemmel.
- Nessie, édesem, hasadra süt a nap – súgta a fülébe a férfi.
A lány szemhéja hirtelen pattant ki.
- Nem álom volt – mondta döbbenten.
- Nem bizony – bújt hozzá Jake mosolyogva.
Renesmee nem mozdult a kedvenc alvópózából. Próbálta az álom határán tartani magát, hogy könnyen vissza tudjon aludni, ha lerázta végre a férjét, de már sejtette, hogy ez nem fog sikerülni.
- Ugye ebből nem lesz szokás? – kérdezte morgolódva.
- Miből?
- Hogy felversz hajnalok hajnalán.

A férfi még szorosabban hozzábújt, hogy újdonsült felesége is érezhesse azt az izgalmat, ami miatt felébresztette.
- Sajnálom. De túl szexi voltál ahhoz, hogy hagyjalak csak úgy szunyókálni.
- Oh – sóhajtotta a lány mérgesen –, akkor legalább adj egy jó reggelt-csókot!

Jake mosolyogva teljesítette a kérését. Lágyan kutatták egymás ajkát egy ideig, de aztán egy furcsa hang megzavarta Nessie-t. Vonakodva, de eltávolodott a másik szájától.
- Mi volt ez?
A férfi ködös szemmel nézett rá.
- Micsoda mi volt?
- Ez a hang…
- Ja, az. Nem érdekes.
Már hajolt volna vissza Renesmee-hez, de ő megállította.
- De most komolyan, mi volt ez?
A férfi sóhajtott egyet.
- A gyomrom… csak a gyomrom korgott.
- Oh, megint elfelejtettem, hogy neked sűrűbben vannak emberi szükségleteid.
- Van nagyobb szükségletem is most a kajánál – suttogta a fülébe, aztán már csókolta is volna tovább a lányt, de az megint megállította.
- Nem szeretném, ha már az első házaspárként töltött napunkon éhen halnál.
Jacob szenvedő arckifejezéssel nézett le rá.
- Ugyan már, miénk a világ minden ideje, egy reggelinyi időt igazán ki kell bírnod! – mosolygott Nessie a türelmetlenségén. – Különben sem lenne jó, ha az ágyban érne a végkimerülés.
- Nem is az ágyban terveztem… – próbálkozott újra sejtelmes hangon a férfi, de Renesmee-t nem hatotta meg a dolog.
Egy fürge mozdulattal kibújt az ölelő karok közül. A bőröndjéhez lépett, és felvette az első keze ügyébe akadó ruhadarabot. A parányi sötétzöld hálóing remekül illett a bőréhez és a hajához, de alig takart valamit a testéből.

Jake megbabonázva nézett utána, aztán ő is gyorsan a konyhába ment, hogy tovább bámulhassa a lányt. Addigra Nessie már mindent elővett egy bőséges rántottához. A tűzhelyen egy serpenyőben szalonna sercegett, egy másikon forrósodó olaj várta, hogy belekerüljön a felvert tojás. Míg az ételek sültek, salátát készített a hűtőben talált zöldségekből.
A sürgés-forgás közben folyamatosan érezte, hogy a férfi mohó pillantása rátapad.
- Nem segít ám a teljesítményemen, hogy így nézel.
Jacob egy hosszú pillanatig még mereven figyelte a rövidke hálóing alól kikandikáló popsiját, aztán sikerült elszakítania a tekintetét az ingerlő testrészről, és megpróbált ezentúl a hátára fókuszálni.
- Nem segít ám a nem-nézésben, hogy ilyen icike-picike… hümm, mondjuk úgy, ruhát viselsz. Már ha lehet ezt így nevezni – vágott vissza neki.
A lány ál-mérgesen engedte le a kezében tartott keverőkanalat, miközben felé fordult.
- Ha ennyire zavar, le is vehetem!
Jake nagyot nyelt a feltárulkozó látványra. A hálóing elöl sem takart sokkal többet, főleg a dekoltázsánál spóroltak az anyaggal.
- Benne vagyok!
Nessie féloldalas mosolyt villantott rá.
- Előbb juttassunk egy kis tápanyagot a szervezetedbe.

A frissen elkészült ételt két tányérra szedte – a sajátja jóval kisebb adag volt, mint a férfié –, majd az asztalra tette. Jacob megkapta mellé még a salátát is.
- Jó étvágyat!
Jake csodálkozva nézte a roppant ízletesnek tűnő, bőséges reggelit.
- Mióta tudsz te főzni? – kérdezte kíváncsian.
- Nem olyan régóta. Emily tanított meg, miután elhatároztuk, hogy összeházasodunk.
- Szóval ezért lógtál olyan sokat nála?
- Aham. Jó feleséged akartam lenni, aki legalább főzni tud.
A férfi meleg pillantással nézett rá.
- A legjobb feleség vagy, Nessie.



--*-*--



Már körülbelül két hete voltak a szigeten. A pontos idejét egyikük sem tudta, mert a napok egybefolytak a szerelmük mámorában.
Jake lassan, békésen ébredezett. A keze már automatikus mozdulattal indult oldalra, hogy végigsimítsa a feleségét, de helyette csak a fehér lepedőt érintette. A felfedezéstől gyorsan pattant ki a szeme. Körbenézett a szobában, de sehol nem látta. Már indult volna a keresésére, mikor Nessie belépett a hatalmas üveg teraszajtón.
- Jó reggelt! – köszöntötte vidám mosollyal. – Már fent vagy?
- Aha, és ha jól látom, te is. Hol voltál ilyen korán?
- Nem tudtam aludni, úgyhogy az első hajnali napsugárral bebolyongtam a szigetet. Találtam egy nagyon szép helyet.
- Miért nem ébresztettél fel? Együtt is bolyonghattunk volna.
- Mert olyan édesen aludtál, mint egy kis mormota. Különben is, pihenned kell eleget, hogy bírd a kiképzést – felelte, szemérmetlenül mustrálva a férfit.
- Jól van, de legközelebb nyugodtan kelts fel – enyhült meg a férfi. – Mesélj, milyen helyet találtál?
- Inkább megmutatom.

Apró, puha tenyerét gyengéden Jake arcára simította, és a képek máris áramlani kezdtek az elméjébe. Viszont a megszokott élesség helyett most olyan volt, mintha sűrű ködben látná magukat, ahogy a sekély őserdei tavacskában szerelmeskednek.
- Miért ilyen homályos a kép? – furcsállta a dolgot.
- Mert ez nem emlék, hanem csak egy fantázia. A képzeletem szüleménye.
- Oh, szóval meg nem történt dolgokat is meg tudsz mutatni nekem? – ámélkodott, miközben a pikáns jelenet még mindig forgott a szeme előtt.
- Igen. Főleg, ha nagyon akarom, hogy teljesüljön.
- Akkor ezentúl majd így mutathatod nekem, hogy mire vágysz.
A lány melegen elmosolyogott.
- Arra semmi szükség. Te így is pontosan tudod, hogy mire van szükségem. Mintha csak a gondolataim olvasnád.


A bőséges reggeli után felkerekedtek, hogy megkeressék a kis erdei tavacskát, amit Nessie látott hajnalban. Persze tökéletesen emlékezett, hogy merre kódorgott, így hamar ráleltek a növényekkel teli, csillogó kis vízre.
A lány egyetlen gyors mozdulattal ledobta magáról a könnyed nyári ruhát, ami alatt teljesen meztelen volt. Jacob elkerekedett szemmel bámulta, ahogy a fedetlen testű szépség besétált a sekély vízbe, aztán letérdelve egy hófehér tavi liliomért nyúlt, és lehunyt szemmel beleszagolt.
- Te nem jössz? – kérdezte Renesmee még mindig lezárt pillákkal.
- Dehogynem – suttogta vágytól rekedt hangon, és már vette is le magáról a felesleges ruhákat.

Nessie nagyokat pislogva nézte a feltáruló izmos testet. Jake belépett mellé a tavacskába, majd mögé ült, és hátulról átölelte. Renesmee a felhúzott térdeire hajtotta a fejét, miközben a férfi végigsimított a karján, és megcsókolta a csillogó, fehér bőrt a hátán.
- Gyönyörű vagy – suttogta a fülébe.
A lány nekidőlt a rézszínű mellkasnak, és beszívta a sós pézsmaillatát.
Jacob tovább simogatta a testét: a selymes combjait, a rózsás pírral ragyogó arcát, a még száraz haját, a gömbölyű vállait. A bőrük szépséges kontrasztot alkotott egymással, ahogy összeolvadtak az ölelésben. A hófehér és a rézszín barna együtt.
- Nagyon szeretlek, Nessie – lehelte halkan a szájára.
- Én is szeretlek – viszonozta a lány, aztán már csókolták is egymást.

Finoman kóstolgatták a másik ajkát, kiélvezve minden egyes pillanatot. Nem rohantak sehová. Jake a Renesmee nyakán lüktető kék érre szorította a száját, és gyengéden megszívta a felhevült bőrt. Nessie vággyal teli nyögését az egész kis erdőben hallani lehetett.
Az elméjét elborította a halványvörös köd, és már nem akart mást, csak magában érezni a férfit. Összetúrta a haját, beleharapott az izmos, erős vállába, a körmével végigkarcolta a széles hátát.
Jacob is elvesztette lassan minden kapcsolatát a külvilággal, de józan eszének utolsó maradékával még előkotorta a nadrágja zsebéből a kis műanyag tasakot, és egy pillanat alatt magára húzta az óvszert.

Még kényeztette volna tovább Renesmee-t, de ő eltolta a simogatni induló kezeket, és hevesen magára húzta.
A férfi nem merte tovább váratni. Félig bedöntötte az alacsony vízbe, miközben mohón megcsókolta. Nessie haja a nedvességtől sötétvörössé mélyült.
A lány újból beleharapott, most a nyakába, mintha a vérét akarná venni. Jake kijjebb tolta a part felé, ahol az élénk színű növények selymes, zöld ágyat kínáltak a szerelmeseknek.
A következő mozdulattal mélyen beléhatolt. Renesmee megkapaszkodott az izmos hátába, de rövid időn belül érezte, hogy minden ereje elhagyja. Karjai lehullottak a feje felett kacskaringózó indákra. A gyönyör kapujához érve belemarkolt a zöld növénytakaróba. Jacob érezte az alatta fekvő lány heves remegését. Az összes súlyát áthelyezte a jobb karjára, hogy a másik kezével összefűzhesse az ujjaikat, miközben egy kegyetlen pillanat erejéig megállt a mozgásban, hogy Nessie ne érhesse még el a beteljesülést. Majd lassan, nagyon lassan folytatta tovább.
A lány torkából félig mérges, félig vággyal teli morgás tört fel. Olyan vadállatias hang, amit Jacob még sose hallott tőle.

Erőteljesen eltolta magától a férfit, visszairányította a vízbe, majd fölé kerekedve beleült az ölébe, és magába fogadta. Jake meglepődött felesége merészségén, bár Nessie az első alkalom óta nem volt túl félénk az ágyban.
Beletúrt a vizes, elnehezedett hajtömegbe, és újra elkezdtek mozogni. Most a lány irányított; nem hagyta, hogy Jacob újra „kínozhassa”.
Szenvedélyesen csókolták egymást, miközben folyamatosan simogatták a másik testét, nedves haját… amit csak értek. Ahogy nőtt bennük a kéj, Jake úgy szorította egyre közelebb magához.
A mámor végső pillanataiban Nessie pihegve, mosolyogva hajolt rá férje széles, barna vállára.



--*-*--



Újra telihold volt. Már szinte egy egész hónapja a szigeten éltek, és még mindig nem unták meg.
Most épp kint feküdtek a tengerpart ezüstösen fénylő, selymes homokján, és az óriási, ragyogó égitestet figyelték. Nessie a férfi kezét kereste, majd mikor megtalálta, összefűzte ujjaikat.
- Valami baj van? – törte meg Jake az éjszaka csendjét.
- Ezt miből gondolod?
- Nagyon hallgatag vagy az utóbbi pár napban… és olyan melankolikus.
- Nem tudok semmit eltitkolni előled – sóhajtotta a lány. – Nincs semmi baj, csak kicsit rossz érzés, hogy nemsokára haza kell mennünk. Olyan gyorsan elrepült ez az egy hónap.
- Maradhatunk még, ha szeretnél – nézett rá a férfi.
Renesmee is felé fordította a fejét.
- És mi lesz a tervünkkel? Hogy beutazzuk az államokat?
- Nessie, azt véghez tudjuk vinni az egyik nyári szünidőben is. Sehová se kell rohannunk. Annyi időnk van, hogy bele se bírok gondolni – mosolygott rá. – Olyan sok, hogy egyszer majd biztos rám unsz – sóhajtotta.
- Ugyan már! – mosolyodott el a lány is. – Soha nem foglak tudni megunni. Ezer év múlva sem.

Renesmee visszafordította a tekintetét az égen tündöklő csillagok felé.
- És mennyi időt tölthetnénk még itt, ha lerövidítjük az utat?
- Még plusz egy hetet, körülbelül. Persze, csak ha haza akarsz érni a pici érkezésére.
- Oh, igen. Emily számít rám, úgyhogy addigra mindenképp La Push-ban kell lennünk.
- Rendben, ahogy szeretnéd. Majd rácsörgök Alice-re, hogy mikor van gép hazafelé, és hogy béreljen nekünk kocsit. Houstonból 2-3 nap alatt hazaérhetünk. Igazából a dél-amerikai szakasz lett volna nagyon hosszú.
- Köszönöm, Jake – suttogta Nessie, miközben a férfira gördült. – Akkor még két hét az édenben? – mosolygott rá.
- Kicsit kevesebb, de igen.
A lány csókot lehelt az arcára, az orra hegyére, az állára, majd a szájához közelített.
- Bár veled minden egyes perc maga a földi paradicsom – suttogta Jake Renesmee ajkára, mielőtt összeérintette a sajátjával.






_@/"

16 megjegyzés:

  1. Szia! :)

    Jújjjj, de vártam már ezt a fejezetet, igaz soká tartott, de megérte! :)

    Az igazság, hogy engem átvertél! Azt mondtad nekem, hogy nem írtad le a nászéjszakát csak utalásokat tettél rá, hogy mi is történik, itt pedig nagyon is nem ezt olvastam, de persze nem bánom. :P
    Szerintem ennél többet nem is lehetett volna írni róla. Ez így szép, nem sok, de nem is kevés, pont elég! :)

    És hát igen, pont a legjobb résznél hagyod abba. :( Legalábbis gondolom én, hiszen innen jöhetnének a bonyodalmak, és egyéb történések...

    Igazából nem szeretném ha nagyon gyorsan telnének a napok, mármint a valóságban, de ha arra gondolok, hogy jó sokára kaphatunk csak új fejezetet, akkor meg nagyon is akarom, hogy gyorsan teljenek! :D

    Köszönöm ezt a remek fejezetet, és türelmesen várni fogom a következőt és az azutániakat. :)

    Pusz, Angel

    VálaszTörlés
  2. Szia!

    Nagyon tetszett, tényleg egy fejezetnyi tömör szerelem...
    A nászéjszaka nagyon jó lett, tetszik hogy nem ugrottak egymásnak nagy heves módjára, A gyertyák is jó ötlet volt. Jacob mikor lett ilyen kis tapasztalt? Biztos a fiúk felvilágosították a legénybúcsún:-)

    Most egy kicsit én is megnyugodtam, és már kibírom a következőig:-)

    Sok siker továbbra is a szakdogádhoz, és kitartás!!!!!

    Puszi:
    Charlotte90

    VálaszTörlés
  3. Nah csak én is eljutottam idáig. Végigolvastam az egészet ám. :D És minden fejezetét imádtam. :)
    És igen, ezt a fejezetet meg különösen imádtam. :D És tetszik az is, hogy E/3ban írsz. :) Meg olvasás közben mindig eszembe jutott, hogy mondtad, hogy "Most már ott vannak az oltárnál!" vagy "Már ott vannak a szigeten!" :D Erről meg Rob jutott eszembe, úgyhogy szabad asszociációk sora. :D És igen, imádtam, és várom a következőket, viszont egész hosszú fejezeteket szoktál írni, ami jó. :)
    Kitartást a továbbiakban mindenhez, már nincs olyan sok. És ha elkeserednél, csak gondolj a Robos két hétre, és garantáltan jobb kedved lesz (tapasztalatból mondom). :)
    Fummie voltam, egy very tough girl. :)

    VálaszTörlés
  4. Szia.
    Sztem nagyon jó lett. :P
    Csak kicsit barangolhatnának, vagy úszhatnának. pl. delfinekkel. :DD
    Nagyon bírtam ezt a fejezetet. (:
    Puszii. (=

    VálaszTörlés
  5. Sziasztok!

    Köszönöm a sok szép véleményt; mindig melengeti a szívem, mikor valaki ír nekem valamit, akármit :)

    Angel! Hát, igazából én arra gondoltam, hogy az éjszakák nem lesznek olyan naturális részletességgel leírva. Mint mondtam már neked, olyan írtam már, de az nem illene egy ilyen tiszta és szép szerelemhez, úgyhogy ez ilyen félig kimondott, félig kimondatlan, sejtetős lett. Furcsa, mert néha épp elégnek érzem, néha viszont azt gondolom, hogy lehetett volna még jobban is megírni... nem tudom. A folyamatos kétségek...
    Most lesz még 1-2 átvezető fejezet (talán 2) és aztán beindulnak a dolgok, már amennyire be tudnak indulni, mert igazából nem tervezek semmilyen katasztrófát, vagy háborút... az ő szerelmük eléggé nyugis, és megingathatatlan. A Volturrit meg nem szívesen keverném bele a dologba. Aztán lehet, hogy ez a kis kényszerpihenő majd változtat az elhatározásomon, de most még elég szilárd vagyok. A fejemben már megvan a történet vége, és a nyár közepére szeretném be is fejezni, hogy aztán nekikezdhessek a saját történetek írásának.

    Charlotte!
    Örülök, hogy tetszett a fejezet. Igen, valahogy én sem gondolnám, hogy ők csak úgy egymásnak vetődnének, még így sem, hogy azért a várakozás megvolt eléggé. Jacob azért ha belegondolunk már nem mai darab, 23-24 éves körül van, ha jól számolom, és azért bevésődés ellenére is szerintem lehet egy kis élet- és szexuális tapasztalata. Persze, csak a jó ízlés határain belül :) És persze az is közrejátszik, hogy a lenyomata minden vágyát, minden gondolatát teljesíteni akarja, és tudat alatt tudja is, hogy mikre vágyik a másik. Nem nagyon szerettem volna, ha a nagy éjszakán ott szerencsétlenkednek, hisz Sam is megmondta, hogy a lenyomatoddal minden alkalom szép, és mesés.
    Köszönöm a jókívánságokat, kitartásra most nagyon nagy szükségem van, mert pár napja eléggé magamba zuhantam, főleg a sikertelen nyelvvizsga miatt, de a bennem élő Alice kezd visszatérni kicsit. Igazából nem tudom, hogy ki fogom-e bírni egy hónapig, hogy ne írjak, úgyhogy lehet, hogy előbb is kaptok frisset, de azért nem akarok senkit hiú reményekbe ringatni.

    Fummie!
    Örülök, hogy elolvastad a kis irományomat és hogy tetszett is. Nekem is vannak most már olyan történések, amiről folyamatosan Rob jut eszembe és persze ti. Pl. mikor egy templom harangozik, meg minden sötét, elsötétített autóról...szinte mániákusan nézem a kocsik rendszámát is azóta :D
    Igyekszem mindig hosszabb fejezeteket írni, persze az első pár mg elég rövidke volt, de most már kezdek belejönni. :)

    Dzsenni!
    Hát, nem akartam nagyon sokáig húzni halogatni a dolgokat. Eredetileg csak a nászéjszakát akartam beleírni, meg az azt követő reggelt, a főzőcskével, de közben eszembe jutott az a tavacskás jelenet, ami bevallom nem egyedül az én agyszüleményem, hanem ihletett dolog, a sos mi vida egyik szuperjó jelenete, kicsit időrendbe pakolva. Nagyon imádom azt a jelenetet, és pont illik a szigetre, és a szerelmeseimre. Szóval az csak egy kis plusz hozzá.
    A csillagos jelenet pedig Krisztinél fogant meg, azon a nagyon keveset alvós szombat éjszakán, miközben a plafonon világító csillagokat bámultam, szóval azért neki és a tough gilrs-nek jár a köszönet :D

    Na, most így hirtelen ennyi jutott eszembe. Remélem, hogy mások is írnak nekem jó pár véleményt, amire majd válaszolhatok :D

    Puszika nektek, és kitartás, lesz még nyár, és frissítés :D
    Stigu _@/"

    VálaszTörlés
  6. Szia!

    Lehet, hogy félreértettél, azt meg nem szeretném!
    Nekem tetszett ahogy leírtad a dolgokat, nincs velük semmi baj, sőt, mondom tök jó lett! :D
    Annyi, hogy én azt hittem azok alapján amit mondtál, hogy csak annyit fogsz írni, hogy olyan lesz mint Meyeré. :$

    Bár gondolhattam volna, hogy nem, hiszen ahogy Fummie is írta, előttem is még előttem van, mikor lélekszakadva érkeztél meg a forgatásra, és köszönés helyett csak annyit mondtál nekünk, hogy "Nessie végre meztelen!" :D
    100-ak álltak minket körül, és se téged nem értettek, se minket, hogy minek örülünk. XD
    Már akkor hülyének néztek minket. :P
    De jó volt! ;)

    Szóval nekem tetszett ahogy megoldottad, csak ennyit akartam mondani. Nem is kell több ez éppen elég és jó! :)

    Pusza csaj, vagyis Alice XD

    Kriszti

    VálaszTörlés
  7. Szia!
    Végre eljutottam odáig, hogy én is elolvassam az egészet. Ez jó rész volt, Nessie belejött a dolgokba:-) Kíváncsi vagyok, még mi fog történni velük. Nekem fura volt Edward apukaként, igazából nehezen tudom őket elképzelni egy szinte felnőtt lány szüleiként.És tudom, hogy direkt indián szertarást akartál, de nekem az esküvő a hagyományos öltönyös, hosszú ruhás esküvő, azt hiszem maradi vagyok:-(
    Igazából, teszik, jó kis történet:-)
    Anita (forgatásról)

    VálaszTörlés
  8. Drága!

    Nekem nagyon tetszett:))))))
    Izgatottan várom a folytatást:)


    PuszI!

    VálaszTörlés
  9. Szia!
    Egyszerűen nem találok szavakat. Ennél gyönyörűbbet nem is olvastam. Ez a szerelem annyira szép és annyira szívbemarkoló. A képek is nagyon tetszenek, megnéztem a videót is és a zene fantasztikus.
    Sok sikert a vizsgáidra, tudom milyen, én is most vagyok végzős :S
    A nyár hamar itt lesz és akkor jó sokat olvashatunk :)
    Puszik

    VálaszTörlés
  10. Sziasztok!

    Újfent köszönöm a szép szavakat, ezek annyira melengetik a lelkem, mikor hazaérek egy fárasztó ovis nap után, úgy, hogy még tudom, hogy tanulnom is kell, és nem pihenhetek. Ezt most már a végső hajrá, csak bírjam ki...

    Angel!
    Igen, arra én is nagyon emlékszem, hogy a forgatást végigkísérte az írás. Nagyon szupi volt, mert Rob egy csomó ihletet adott, és esküszöm, szinte szárnyalt az elmém. Pedig azért nem semmi dolog abban a nyüzsgésben írni, de egyszerűen csak jöttek a gondolatok, és nem tudtam nem írni. Te arról lemaradtál, mikor a Bókay utca forgatagában egy nagy teherautóhoz préselődve épp az esküvőt írtam... és közben mindenki kérdezgette, hogy mit csinálok, de még így is ment az írás. Hihetetlen, hogy Rob milyen hatással volt rám.
    És hála neki, már azt is tudom, hogy a Full Moon megírása után mi lesz a következő blogos írásom (tehát amit nem csak nyomtatott formában olvashattok majd), de ez egyenlőre még titok. :) Fúrja csak az oldalatokat a kíváncsiság *gonosz vigyor* :)
    Mondjuk engem szerintem a tömeg sosem értett :) Szeretek meg nem értett lenni.... :)

    Anita!!
    De örülök, hogy elolvastad a kis irományom és hogy tetszik is és hogy írtál. :) Hát, igen, az én fejemben ez egy különleges esküvő volt, de Nessie egy különleges lány, aki nem éppen hétköznapi :)
    Edward és Bella nekem is fura szülőként, és szerintem nekik maguknak is fura szülőnek lenni, főleg, hogy nem is olyan rendes, normális szülők ők. Hisz ugye a gyerekük már a terhesség alatt is nagyon gyorsan fejlődött, nem is tudták rendesen megemészteni, hogy érkezni fog, aztán olyan hirtelen fel is nőtt, ezért is olyan nehéz Edward-nak feldolgozni, hogy az ő pici lánya, aki végül is már felnőtt, máris megházasodik. Nehéz ügy ez. :)

    Nyu-m! :)
    Örülök, hogy tetszik :) A folytatás érkezik, azt nem mondom, hogy hamarosan, de egyszercsak. :)

    Carrie!
    A te véleményeidet úgy szeretem olvasni, mindig olyan szépeket írsz :) Az ő kapcsolatukat én is nagyon szeretem, olyan szép és tiszta :)
    Remélem én is, hogy hamar jön a nyár, már nagyon várom :)

    Puszi nektek: Stigu _@/"

    VálaszTörlés
  11. Szia!

    Na igen, a Rob-hatás! :P
    Mikor órákat álltunk, és már mindenünk fájt, és ő megjelent elmúlt minden fájdalmunk hirtelen! XD Jó, tudom ez nagyon hülyén hangzik, de így volt, meg lehet kérdezni az ottaniakat! :P
    Nekem most is kéne ilyen Rob-hatás, hogy végre meggyógyuljak, és gondolom neked is. ;)

    Sose fogom elfelejteni, hogy még az utca közepén is leültél, mert eszedbe jutott valami és le kellett írni, vagy mikor hatalmas tömeg vett körül minket és mi az elköttetésről meg a fogamzásgátlásról beszélgettünk, Nessie és Jacob kapcsán.
    Szerintem nem kicsit néztek minket hülyének! XD

    Ja, és tök jó volt olvasni, hogy valaki a forgatás után talált rá az oldaladra. :D

    Pusz...

    VálaszTörlés
  12. Szia!!
    Nagyon tetszett a történeted, ez a rész meg aztán pláne... végre sikerült elolvasnom, de most nem is egyszer olvastam, még az előző fejezettel is így voltam, az is szuper lett! Rob-hatás:D Xd ez jó:D nagyon tetszik ahogy írsz, mert így még nem olvastam egy történetet se, illetve ha igen, akkor az nagyon nyögvenyelős volt, szóval nekem nagyon tetszik... külön kíváncsi vagyok, hogy a kis Uley lány melyik szép száll farkast fogja ki magának, ha kifogja;):D a liliomos jelenet, annyira jó volt, hogy az csak na... nagyon jó ötlet volt beleírni:D
    puszi, Aly és sok sikert az íráshoz...

    VálaszTörlés
  13. Nahát elolvastam. Fummie ajánlott be egyébként :D Naagyon tetszett, nem tudom miért nincs önbizalmad. Nagyon, nagyon jó :) Csak igy tovább :)

    Puszi, Bells

    VálaszTörlés
  14. Nagyon jóóó lett! Tetszett, h nem bonyolítottad túl a nászéjszakát! Az egészet imádtam. :)

    VálaszTörlés
  15. Sziasztok!

    Köszönöm a véleményeket, mindig nagyon-nagyon örülök neki, mert ez is visszajelzés tőletek, hogy azért van, aki olvas, és nekik tetszik is, amit csinálok.

    A liliomos, patakos jelenet az egyik kedvencem... azt nagyon nagyon bele akartam írni. :)

    Pusz _@/"

    VálaszTörlés