Nyíri Eszter Stiga vagyok, diplomás óvónő, amatőr író.


A blogon Renesmee és Jacob szerelmének varázslatos történetét olvashatjátok.

„Nessie eléri a felnőttkort, és beleszeret Jake-be. Hogy hogyan bontakozik ki a szerelmük? Itt megtudhatjátok.”

/Aby/



„A szívedet a kezembe helyezted, és én cserébe a sajátom nyújtom neked.”

/Full Moon/

„Elveszve egymásban nem is érzékelték, hogy a kis gyertyák sorra kialszanak, és már csak a telihold fénye ragyog le rájuk.”

/Full Moon/



Jó olvasást, keltsük életre a mesét!



2012. január 1., vasárnap

Születésnapi kiegészítő novella - Perzselő tavasz



Sziasztok!


Először is: BOLDOG SZÜLINAPOT a történetnek! 


És BOLDOG ÚJ ÉVET NEKTEK! :) 


A Full Moon története éppen ma lett 2 éves. Hihetetlen, hogy már két éve szerez elmondhatatlanul csodás élményeket nekem ez a történet (és remélem, nektek is...?).


Nem is szaporítom tovább a szót. Jó olvasást!

Sikerekben, örömökben, szerelemben gazdag új évet! 

(A főblogon megtaláljátok az év végi számvetésemet is. :D)



A NOVELLA PEDIG 18-AS KARIKÁS!!!



Perzselő tavasz



A kora hajnali, álmos napsugarak beódalogtak a sötétítőfüggöny résein, és alattomosan megcsiklandozták a békésen alvó nő orrát. Nessie fintorogva próbálta a gondolatai erejével kiűzni az elvetemült fényt a hálóból, de az elmeharcban ő maradt alul.
A kósza sugarak feljebb kúsztak, és vörössé festették a szemhéja mögötti világot – izzó, érzéki vörössé. Fülledt, bódító részletekkel színezték a tudata peremén még kitartó álmot, melybe lassacskán beszivárgott a külvilág is: a mögötte fekvő izmos férfitest keménysége, a derekára birtoklóan simuló kar, a meleg lélegzet, mely az érzékeny bőrt ingerelte a fültövénél. A kusza, buja látomás elöntötte, megperzselte félálmos-féléber sejtjeit, felriasztotta az alhasában várakozó, csak nemrég elszunnyadt pillangókat.
Egy ideig még kitartóan próbálkozott a csodás álomvilágban maradni, de a valóság hirtelen nagyon hívogatóvá vált: Jake megmozdult, közelebb húzódott hozzá, majd a torkából halk, elégedett morgás szakadt fel. A hang újabb tüzeket lobbantott Renesmee-ben, és muszáj volt felébrednie.
Még közelebb fészkelte magát Jacobhoz, de így is soknak találta a nem létező távolságot köztük. Óvatos, lassú mozdulatokkal igyekezett megfordulni, de tervét megakadályozta a mellkasára simuló erős kéz.
– ’Reggelt! – hallotta meg Jake halk, álomittas szavait közvetlenül a fülénél. – Hová készültél?
– Sehová. Vagyis… hozzád. Melléd. Köréd – súgta vissza vágyakozva, még mindig szorosan csukott szemmel.

A férfi eddig nyugodt, békés lélegzete izgatottá gyorsult, miközben Renesmee tarkójához hajolt, és a vörös hajtömegen át megcsókolta izzó bőrét. Aztán előreindult: ajka megérintette a nő piruló fülcimpáját, álom-meleg arcát, a mosolyt a szája sarkában. Végül forrón összeölelkezett ajkuk, nyelvük.
Jacob lágy ujjai bekúsztak a takaró alá, felfedezték a lenge, rövid hálóing felgyűrődött csipkeszegélyét, és alá merészkedtek. Ráborította tenyerét a hevesen emelkedő halmokra, majd végighúzta a lapos, izmos hason. Érintése a meleg, puha szirmok közé hatolt, és megégette az ott talált forróság.
Nessie szinte némán nyögött a szájába – vigyázniuk kellett, hogy csendesek maradjanak.
Tovább csókolták egymást, s közben Jake érezte, képtelen akár még egyetlen percig várni: el kell merülnie a hívogató ölelésben. Próbálta megtalálni a legkényelmesebb pózt az összesimulásukhoz, de az ajtó túloldaláról beszökő zajok megakasztották mozdulatait.
– Sshh, halkabban – hallották meg kislányuk figyelmeztető szavait.
– Szerintem már nem alszanak – vélekedett legidősebb gyermekük.
Az ágyon várakozó páros lemondóan szétrebbent, és kíváncsian várta a végkifejletet.
– Olyan csend van bent – súgta Sarah a bátyjának. Nessie szinte látta maga előtt elgondolkodó arcát, összevont szemöldökét.
A reggeli, álmos hangulatot kisebbik fiúk éles kiáltása hasította keresztül. – Mami!
– Sshh! – pisszegte le mindkét gyerek a hangoskodót.
Nessie és Jake melegen egymásra mosolygott.
– Gyertek be! – szólt ki a nő a küszöbön toporgóknak.

A szoba ajtaja nagyon lassan nyílt ki; a kilincset szorongató E.J. arcán a pár hete felfedezett, és azóta állandósulni látszó féloldalas, ragyogó mosoly ült, Sarah bűntudatosan, bocsánatkérően pislogott fel rájuk, míg a kis Billy vidáman vigyorogva figyelte már hiányolt szüleit.
– Apa! – kiáltott újra, aztán nővére kezét elengedve az ágyhoz rohant, felkapaszkodott rá, és anyja melegen ölelő karjai közé fészkelte magát.
A két nagy testvér összenézett, majd követték öccsük példáját.


Egy szűk órával később az egész család a konyhában nyüzsgött – a lustálkodásnak az egyre sűrűbben korgó gyomrok vetettek véget.
Sarah az asztal körül sürgölődött; igyekezett minél szebben és ünnepélyesebben megteríteni a hétvégéhez képest korai reggelihez, miközben két, az asztalnál ülő, fivére minden lehetséges eszközzel szabotálni próbálta tervét.
Nessie és Jake összeszokott párosként dolgozott a tűzhelynél: a nő ínycsiklandozó illatú angol szalonnát pirított, míg férje a rántottához valókat szedegette elő a hűtőből. Jövés-menése közben keze gyakran elcsábult egy-egy simogatásra, mintha csak véletlenül találkozna a testük. Renesmee csupasz karja, nádszál dereka, a köntös alól kivillanó feneke, fedetlen, hívogató combja újra és újra megperzselődött a röpke érintésektől.
Mikor Jacob ujjai ártatlanul megcirógatták a szalonnát forgató csuklóját, Nessie eldobta a kezében tartott villát, és ellentmondást nem tűrve szorította a férfi tenyerébe a sajátját. A ködfoltos képek azonnal megrohamozták Jake-et – vágytól hevült testük mélyen összefonódott, ajkaik tüzes nyomokat hagytak egymás bőrén, vérvörös lángtenger lobbant körülöttük –, és elérték a kívánt hatást.
Renesmee gonosz mosollyal az arcán hagyta, hogy férje eleressze a kezét, akárha egy izzó széndarabtól akarna megszabadulni. Tisztes távolságból méregették egymást egy rövid percig.
– Megpróbálok uralkodni magamon – súgta Jacob száraz torokkal.


Negyedóra múlva a család már jóllakottan üldögélt a reggeli romjai fölött. A gyerekek folyamatos csacsogásától és csipkelődésétől zengett a napsütötte konyha, míg a szülők feltűnően hallgatagok voltak. Csak a tekintetük beszélt, de az mindennél ékesebben. A két eltérő árnyalatú barna szempár szinte az egész étkezés alatt összekapcsolódott – heves, vágyakozó pillantásokkal fűtötték egymást és saját magukat. Mindezt úgy, hogy tudták, jó darabig nem lesz még lehetőségük csillapítani a felszított tüzet.

– Mami, átmegyünk ma a nagyiékhoz? – nézett rájuk kérlelően Sarah, miközben hagyta, hogy bátyja elcsaklizza az utolsó szelet szalonnáját.
Nessie és Jake sokatmondóan egymásra nézett.
– Előtte oda kéne szólni, nehogy meglepetést okozzunk – mosolyodott el Jacob, és lustán felállt az asztaltól.
– Nagyapának? – húzta fel szemöldökét E.J.
– Volt már rá példa – merengett el titokzatosan Nessie.
– Miért nem megyünk a nagyházba? – javasolta Sarah. – Alice és Emmett olyan vicces történeteket tudnak.

Jake visszatette az éppen leemelt telefonkagylót a helyére, és elhúzta a száját: tudta, hogy felesége engedni fog a kérésnek, és így egész nap élvezheti a vámpírok társaságát. Az elmúlt jó pár évben mindnyájukkal megbarátkozott már, de a szaguk még mindig bántotta az orrát. A gyerekek, mivel eddigi életük nagy részét közöttük töltötték, hozzászoktak már az émelyítően édes, csípős aromához. A vérszívóktól való egészséges félelemérzet sem alakult ki bennük, főleg, mert egy ideje senki nem merte háborgatni őket. Még a nomád vámpírok is hallottak a hatalmas, elpusztíthatatlan klánról és a velük szövetséges, félelmetes farkasokról.
– Na jó – sóhajtotta megadóan –, öltözzetek fel, és indulunk!
A csemeték ujjongva pattantak fel az asztaltól és szaladtak fel a lépcsőn a szobájukba, mintha a látogatás legalábbis ritkaságszámba menne.

Renesmee és Jacob közösen villámgyorsan elpakoltak az asztalról, majd a hálóból nyíló óriási gardróbba siettek. Igyekezniük kellett, mert nagyon jól tudták, hogy a gyerekek ilyenkor pillanatok alatt képesek elkészülni.
Jake csak magára kapott egy farmer rövidnadrágot és egy egyszerű pólót, de Nessie nagyobb figyelmet fordított szerelése kiválasztására; semmi kedve nem volt nagynénje méltatlankodását hallgatni, hogy nem használja ki rendesen a lehetőségeit. Világos, üde virágmintás felsőt húzott és sötétkék farmert, melyek még inkább kihangsúlyozták karcsú derekát, hosszú, formás lábait. A laza szerelést egy sima, fekete tornacipővel tette teljessé, bár sejtette, hogy Alice így is bele fog kötni valamibe.
Mire elkészült, a gyerekek már türelmetlenül toporogtak az ajtóban.


Az erdőben vezető utat jókedvvel és nevetéssel tarkítva tették meg: E.J. és Sarah egymást túllicitálva bohóckodtak, a kis Billy pedig szívet melengetően kacagott rajtuk.
Renesmee és Jacob csak fél füllel tudott a vidám társalgásra figyelni. Egészen máshol járt az agyuk.
Nessie-t folyamatosan kísértette hajnali álma és az azt követő még bujább valóság; a szenvedélyes érintések, csókok rég kihűlt helye még mindig égette bőrét.
A férfi fejében szintén egymást kergették az érzéki, bódító képek, és néha, mikor felesége ujjai véletlenül hozzáértek a kezéhez, láthatta az ő vágyát is.

A fehér, impozáns ház ajtajában már Alice várta őket.
– Tudtam, hogy jönni fogtok – vigyorgott rájuk az alacsony nő. – Szuper, hogy a família egy részét láthatom előre.
– Még – tette hozzá célzatosan Jake.
A család pillanatok alatt élettel töltötte meg a tágas nappalit: Esme ölbe kapta Billyt, hosszú, hűvös csókot nyomott az arcára, és halk hangon dúdolni kezdett neki; E.J., Emmett és Jasper beültek a hatalmas TV elé, és a két nagybácsi rögtön mesélésbe kezdett; Sarah és Rosalie a lépcsőre telepedett le, hogy a mosolygós nagynéni frizurát varázsoljon a „kusza tűzkazalból”.
– Belláék is mindjárt itt lesznek – szólt Alice, majd csatlakozott Rose-hoz, és belemerültek a hajtervezésbe.

Pár másodperccel később tényleg megérkeztek Renesmee vámpír szülei. Edward hófehér arca megfeszült egy pillanatra, aztán nagyot sóhajtott. Hitvese kérdőn nézett fel rá, mire a férfi csak megrázta a fejét.
– Tombolnak a hormonok – súgta szinte némán, bár teljesen feleslegesen fáradozott, hisz’ így is majdnem mindenki hallotta.
Emmett és Jasper összehajoltak E.J. fölött.
– Szerinted meddig fogja bírni?
– Negyedóra, és kikészül.
– Sokat gondolsz. Meglátod, öt perc, és kiakad.

Renesmee igyekezett figyelmen kívül hagyni nagybátyjai gonoszkodását és elterelni gondolatait szeretett-vágyott férjéről. De a feladat szörnyen nehéznek bizonyult: mindenről Jacob jutott eszébe – az ablakon beáramló, bőrét cirógató, szokatlan napfényről, az orrába bekúszó friss, telt késő tavaszi illatról, a kinti nyüzsgő, élettől duzzadó természetről. Érzékeit betöltötte, elkápráztatta a puszta lét. Ujjbegyei szinte bizseregtek, hogy megérintse a férfit, szívében dübörgött a várakozás már-már fájó izgalma. Elképzelte, ahogy később, hazaérve Jake letépi róla a ruháit, forró ajkaival végigégeti bőre minden centiméterét, keze felfedezi a legrejtettebb titkokat…
– Elég – suttogta Edward közvetlenül a fülébe. – Mars haza! – kérte egy frusztrált pillantás kíséretében. – Gyerekek, mit szólnátok, ha csapnánk egy nagyszülő-unoka napot? – ajánlotta lelkesen. – Elmehetnénk kirándulni, vagy Alice kereshetne nekünk valami kevésbé verőfényes helyet? – kacsintott húgára.
A három rosszcsont azonnal kapott az alkalmon, úgyhogy a gerlepár sietősen elköszönt, és már rohantak is át az erdőn.

Futás közben Nessie megragadta a férfi kezét: először a ködös víziót mutatta meg neki, amely kiborította az apját, majd az összes többit, ami a reggeli és az erdei séta alatt izzította testét-lelkét.
Jake lefékezett, visszarántotta magához, és vad csókkal ostromolta felesége csábító ajkait.
A nő pár hosszú perc múlva ellökte magától, és folytatta szélvész útját.
Rövidesen megérkeztek, és szinte berobbantak a bejárati ajtón. A férfi bevágta maguk után, majd a kemény fához szorította Renesmee-t, aki egy pillanatig sem tiltakozott.
Nessie heves mozdulatokkal próbálta levenni férjéről a pólót, és közben kifulladásig csókolni, ráadásul úgy, hogy ne kelljen felesleges levegőt engedni maguk közé. Végül sikerült megoldania a bonyolult műveletet: mindkét vállánál megszaggatta a nem épp strapabíró anyagot, így az könnyedén lecsúszott a férfi izmos testéről.
Áhítattal telve simogatta a feltáruló rézszínű, selymes bőrt, aztán érezte, hogy az ő virágos felsője is távozik az örök ruhamezőkre. Enyhe sajnálkozását egy pillanattal később teljesen elmosták Jake perzselő érintései, lefelé induló csókjai.

A nadrágokat észrevétlenül simogatták le egymásról – legalábbis Nessie nem emlékezett rá, hogyan került le róla.
A házba beljebb araszolva folytatták az érzéki játszadozást. Míg a nő igyekezett megízlelni minden szája elé táruló porcikát, Jacob végigfuttatta kezét Renesmee izmos hátán, majd a feneke alá nyúlva a derekára emelte.
Nessie izgatottan mocorogva próbálta elmélyíteni érintkezésüket, mialatt visszatalált a férfi ajkaihoz.
Jake, ahogy megérezte a férfiasságát körülölelő forróságot, ijedten szakította el magát feleségétől.
– Nessie, még ne… – De az ostrom folytatódott. – Kellene egy… – A követelőző csókok belé fojtották a szavakat.
Jacob elért az üresen tátongó kandalló elé, és cseppet sem finoman ledobta a nőt a kiterített medvebőrre.
– Légy jó kislány! – figyelmeztette az újra felé indulót, és viharos gyorsasággal nyitogatni kezdte a nappaliban található szekrényeket, fiókokat.
Renesmee ködös, méltatlankodó tekintettel figyelte férje ámokfutását. A sokadik ajtó hiábavaló kitárása után Jake végre diadalmasan felrikkantott.
– Megvan!
Visszasietett a rá várakozó Nessie-hez, fölé telepedett, és további teketóriázás nélkül elmerült benne. A nő hangosan, elégedetten nyögött fel.
Türelmetlenül hajszolták egymást a kéj vörösen égő ösvényén a beteljesülés felé, egyre sebesebben, megállíthatatlanul.
A végső gyönyör váratlanul, perzselőn zuhant rájuk, akár egy hirtelen lecsapó nyári zivatar.

Pár percbe beletelt, mire vadul dobogó szívük megnyugodott, heves lélegzetük lecsendesült.
Nessie oldalra fordította a fejét, hogy pillantása találkozhasson Jacobéval. Mélyet sóhajtva olvasta ki a férfi szeméből a végtelen szerelmet, amit ő is érzett. Aztán tekintete továbbsiklott izmos, csillogóan barna testére.
– Remélem, jó hosszú programot találtak maguknak – mosolyodott el pajkosan.











_@/"

6 megjegyzés:

  1. Először is boldog szülinapot a történetek! :)
    Jó volt, hogy a Jake-Nessie páros mellett Cullenék is nagyobb szerepet kaptak.
    Tetszett az utalás: nem mindig jó ötlet váratlanul beállítani Edwardékhoz :) Aki továbbra is nehezen viseli az ábrándos fiatalságot :)D
    "Légy jó kislány!" Szegény Nessie, még jó, hogy nem törékeny :D
    Köszi a novellát!

    VálaszTörlés
  2. Szia Vic!

    Igen, én is örültem, hogy kicsit bele tudtam csempészni a család vámpíros részét is. A novellák nagy része főleg a farkasokról szól, úgyhogy ez most kicsit más lett. :)
    Annyit elárulok, hogy még egy kiegészítő novella biztosan lesz már körvonalazódik a fejezmben a dolog), és abban is nagyobb szerepet kapnak Cullenék, mint eddig. :)

    Hát, igen, Edwardnak ez elég nehéz lehet. Mondjuk nekem az egész gondolatolvasás-dolog kicsit súlyos... én nem szívesen hallanám mások gondolatait. Sokszor jó lehet, de sztem még többször kellemetlen inkább. :S

    Igen, hát Jake-hez egy strapabíró lány kell. :D

    Köszönöm, hogy írtál, és örülök, hogy tetszett.

    Pusz: Stigu _@/"

    VálaszTörlés
  3. Drága Stigu! :-)
    Erre aztán megérte várni. Imádtam(mint az összes többit), de azt hiszem, hogy most ez az új kedvencem! :D
    Annyira elképesztően jó lett! Az egész úgy tetszik ahogy van. :-) Az a rész nagyon tetszett amikor Emmett és Jasper poénkodott, hogy Edward meddig bírja. :D
    Hányszor fogom én még ezt is elolvasni... :P
    Alig várom a kövit!
    Puszi: Hencii

    VálaszTörlés
  4. Szia Hencii!

    Örülök, hogy megérte várni... jó sokat kellett. :) Nagyon szerettem írni ezt a novellát, azt hiszem, a karácsonyi agyhalálomat leszámítva elég gyorsan is ment. :)

    Remélem, hogy sokszor fogod még elolvasni! :D

    Pusz, és Boldog Új Évet Neked is!

    Stigu _@/"

    VálaszTörlés
  5. Szia Stigum!

    Boldig Szülinapot a Full Moon-nak!
    Remek novella lett, már amikor Aby felolvasta akkor is nagyon tetszett, azóta egyre jobban! :)) Egyik kedvencem, a szalonna sütésnél, Nessie gonosz mosolya, tetszik, ahogy egymást hergelik.:) Tényleg jó volt, hogy bekerült az egész Cullen család is. Az a rész nekem is nagyon tetszett amikor Emmett és Jasper poénkodott, hogy Edward meddig bírja. :D
    A fiók húzogatós rész is nagyon ott van! :D
    Szuper lett, ügyes vagy! :))
    Puszi: Judit

    VálaszTörlés
  6. Szia Judit! :)

    Nah, megkésve, de töretlenül válaszolok... :D

    Köszönjük a jókívánságokat! :) Én nagyon élveztem a végére az írást, az utolsó jópár oldal (papíron) már elég gyorsan ment, csak az ünnep mindig közbeszólt. :)

    Örülök, hogy tetszik. Remélem, hogy a következő is fog... ;)

    Pusz: Stig _@/"

    VálaszTörlés