Jacob & Nessie - TIZENHETEDIK FEJEZET - Áldott, aki jő'

Sziasztok!


Hosszas készülés után meghoztam végre az új, és egyben utolsó fejezetet... na jó, egy epilógus lesz még, ami már majdnem készen van. Egy utolsó kis momentum hiányzik már csak hozzá, de húzom az időm... nem akaródzik befejezni.

Nem gondoltam volna, hogy ennyire nehéz lesz megválni tőlük. Ezalatt a fél év alatt az életem részévé vált Nessie és Jake, és most fáj a szívem, hogy mindjárt vége. Még annak ellenére is, hogy így végre el tudom kezdeni a Tündérmesémet, amit nagyon várok már.

A vége után tervezek még egy Leah-Embry novellát a témában... első bevésődött éjszaka, leánykérés, ilyesmik. Ez is érkezik majd egyszer csak, meglepetésszerűen.

Addig pedig lessetek át majd a Tündérmesém blogjára, ami ha minden igaz, szombaton megnyitja kapuit.


Na, a további nyafogás helyett inkább jöjjön a fejezet! Remélem, hogy elnyeri a tetszéseteket, és méltó utolsó fejezet lesz.
Jó olvasást!





Tizenhetedik fejezet – Áldott, aki jő’




A következő napokban Nessie sok időt töltött a Cullen-házban. Az egyik ilyen alkalommal épp Jacob is vele volt, amikor Carlisle megtorpant teendői közepette. Olyan volt, mintha hallana valami oda nem illőt.
Gyorsan közelebb lépett a lányhoz, majd elmosolyodott.
- Ver a kicsi szíve – válaszolta Renesmee felhúzott szemöldökét látva.
- Tényleg? – kérdezte Jake izgatottan, miközben felpattant a fotelból. – Milyen?
- Szapora, mint egy kismadáré, de ez teljesen normális. És nagyon erős. Szeretnétek ti is hallani?

A lány mohón bólintott. Felmentek a vizsgálószobába, ahol Carlisle gyorsan beindította a gépeket.
Nessie már magától is tudta, mi a dolga, és mire a nagyapja felé fordult a henger alakú kis eszközzel, már ő is felkészülten feküdt a székben.

Pár pillanat múlva a monitoron látni lehetett a már majdnem ember formájú apróságot. A doktor feljebb vette a hangerőt, hogy hallani lehessen a gyors, heves szívhangot.
Jacob elérzékenyülve figyelte a csodás ritmust… az élet első kézzel fogható jeleit. Közben odahajolt Nessie-hez, és lágy csókot nyomott a hajába.

Ő rápillantott könnyáztatta, boldogságtól ragyogó szemeivel.
Egy szót sem szóltak. E nélkül is érezték azt a földöntúli szeretetet, amin már hárman osztoztak.



Másnap váratlan vendég érkezett Nessie-hez, mikor az ebédet készítette. A határozott kopogás után a magas, vékony nő már be is lépett a házba.
- Szia, Leah! – ölelte át mosolyogva Renesmee. – Hát te mi járatban?

A nő gondterhelten sóhajtott fel.
- Szeretném a tanácsodat kérni egy fontos dologban.
- Mond csak!
- Embry megkérte a kezem – vágott Leah a közepébe.
- Oh, ez nagyszerű! Mikor lesz a nagy nap? – kérdezte, miközben a mosolya kiszélesedett.
- Nem megyek hozzá – jelentette ki az indián nő határozottan.
- Hogy… micsoda? – értetlenkedett Nessie döbbenten. – Miért?
- Nem szeretném, hogy csak a gyerek miatt vegyen el.
- Én nem hiszem, hogy csak ezért akarná. Leah, bevésett téged. Az életénél is jobban szeret. Szerintem ez épp elég ok a házasságra – magyarázta a lány. – Persze, biztos a baba is rátesz egy lapáttal, de nem ez az egyetlen indok.
- És ha elhamarkodott ez az egész? Ha nem fogunk tudni együtt élni?

Renesmee elmosolyodott.
- A lenyomata vagy, a tökéletesség számára. Szeretitek egymást és közös gyermeketek lesz. Szerinted elhamarkodott lépés lenne a házasság? Hogy a testvéreitek, a törzs és az égiek előtt is kimutatjátok a szerelmeteket?
- Nem, nem az – mosolygott elérzékenyülve Leah. – Köszönöm, Nessie.
- Ugyan már! Néha az embernek csak ki kell beszélnie a problémáit, és máris megtalálja a megoldást. De ugye nem utasítottad el Embryt nagyon durván?
- Nem, csak egy kis gondolkodási időt kértem. Ő persze adott is – sóhajtotta.
- Ahogy egy bevésődött farkasnak illik – a lány észrevette, hogy Leah-nak gúnyosan elhúzódik a szája sarka. – Jobb, ha hozzászoksz, mert életetek végéig lesni fogja a kívánságaidat, és valóra is váltja őket.

- Azért elég… rémisztő ez az egész. Még ki se mondod, ami a fejedben jár, de ő már teljesíti. Borzalmas.
- Szerintem nem annyira vészes, csak meg kell tanulni kezelni. Néha kifejezetten élvezetes, hogy szavak nélkül is tudja, mit akarsz – mosolygott pajkosan Nessie. – Nálatok ráadásul még erősebb lehet a dolog, mert már a bevésődés előtt is éreztetek valamit egymás iránt – gondolkozott el.
- Ebben lehet valami – tűnődött el ő is, míg a következő pillanatban meg nem szakította őket egy sistergő hang a tűzhely felől.

- Oh, a csudába! – ugrott oda Renesmee villámgyorsan. – Az ebéd.
Lejjebb vette a lángot a fazék alatt, mire a sistergés végre csillapodott, majd leemelte a fedőt, néhányszor megkavargatta a sárga, illatos lét, és alaposan tanulmányozta.
- Jó, ehető lesz még – helyezte vissza rá a tetőt.
- Mi finomat csinálsz? – kérdezte Leah. – Az illata isteni.
- Ahm, csak egy kis zöldségleves – válaszolta a lány. – Nincs kedved maradni ebédre? Készítek még hozzá rántott sajtot, meg párolt zöldséget. Esetleg valami salátát is.
- Szívesen, ma még úgyse ettem. De elég lesz ennyi kaja hármunknak?
- Kettőnknek igen. Jake nem tudom, mikor esik haza. Majd akkor összeütök neki valamit frissen. Ráadásul Emilyékhez ment, biztos lesz nála is harapnivaló.
- Tényleg, találkoztam vele futólag. Mi dolga ott? – kérdezte kíváncsian a magas nő.
- Sam valami fontosról szeretne beszélni vele. A falkával kapcsolatban – felelte Renesmee, miközben előszedte a hűtőből az ebédhez még szükséges ételeket. – Többet én sem tudok – tette még hozzá, majd bekapott egy darab paradicsomot.

Leah elgondolkodva figyelte.
- Nessie, mióta eszel te ilyeneket?
- Oh, a terhesség érdekes reakciókat vált ki a testemből. Például folyamatosan zöldségeket, meg gyümölcsöket kívánok meg, amikre azelőtt rá se bírtam nézni. De valószínűleg a babának szüksége van rá, úgyhogy nekem is – simított végig a még lapos hasán. – Kíváncsi vagyok, hogy mikor fogok rákapni a csokira.



Eközben a két alfa megtalálta a kedvenc helyét a tengerparton, és leültek egy kiszáradt uszadékfára.
- Elmondod végre, hogy mi ez a halaszthatatlan dolog? – kérdezte Jacob, egy halvány gúnnyal a hangjában.
- Abbahagyom a farkasságot – jelentette ki Sam egyszerűen, nyugodtan. – Szeretnék Emilyvel megöregedni.

Jake tökéletesen értette a döntését és az ehhez vezető okokat, de nehéz volt elfogadnia.
- Biztos vagy benne, hogy ezt akarod?
- Igen. Szeretném, ha a hajam megőszülne, és miután láttuk az unokáinkat is felnőni, csendben elaludnánk egymás mellett – válaszolta mosolyogva. – Mi sem leszünk már fiatalabbak. Emily ideje napról napra fogy, és nem szeretnék sokáig nélküle élni.

Szavait pár percnyi néma csend követte.
- Szeretném, ha te vennéd át a falkát. Ha te lennél a vezetőjük.
- Ez nem jó ötlet, Sam – rázta a fejét a férfi. – Elvenném a lehetőséget mindenki elől. Úgy tervezem, hogy örökké Nessie mellett maradok, és így megfosztanám a következő generációkat a vezetővé válástól.
A másik alfa bólintott.
- Biztos, hogy nem akarod?
- Teljesen – válaszolta Jacob komolyan.
- Akkor majd meglátjuk, hogy az Univerzum kit talál a legalkalmasabbnak. Van egy-két tippem, de a sors útjai kifürkészhetetlenek.

Jake nem válaszolt erre semmit, de neki is megvoltak a saját jelöltjei.
- Szerinted mennyi idő kell, hogy az új alfa színre lépjen? – kérdezett inkább rá az őt leginkább foglalkoztató dologra.
- Nem hiszem, hogy sokáig maradna a falka vezető nélkül. Valószínűleg csak az erős elhatározás kell felőlem, és meglesz az új főnök. Holnap be is avatom a többieket – tervezte el Sam. – Most viszont menjünk enni! Farkaséhes vagyok már – mosolyodott el.



Három nappal később Seth rontott be hozzájuk izgatottan.
- Jake! Jake! – kiáltott érte. – Itthon vagy?
A férfi kíváncsian nézett ki a konyhapult mögül.
- Seth, mi történt?
- Alfa lettem! – ragyogott az arca az örömtől. – Én lettem az új alfa!

Jake mosolyogva nézett rá, aztán hozzálépett, és megveregette a vállát.
- Gratulálok! De ugye tudod, hogy ez hatalmas felelősséggel jár?
- Igen, persze – bólintott oda sem figyelve.

Nessie is kilépett a hálószoba ajtaján, álmosan dörzsölgetve szemeit.
- Mi a zsivaj oka? – kérdezte morogva.
- Felébresztettünk, drágám? – lépett hozzá Jake aggodalmasan. – Ne haragudj!
- Semmi baj, már úgyis ideje volt felkelnem – mosolygott rájuk. – Szóval mi történt?
- Én lettem az új alfa – ismételte el a lánynak is a hírt.
- Ez nagyszerű! – ölelte át melegen Renesmee. – Nagyon jó vezető lesz belőled, érzem!



--*-*--



A következő pár hét észrevétlen gyorsasággal szállt el, míg egy nap Nessie valami nagyon furcsára lett figyelmes… egy apró kis moccanásra a hasánál.
Ahogy jobban odafigyelt a testére, már erőteljesebben érezte a baba rúgását. Izgatottan várta az újabb és újabb ütést belülről, és úgy tűnt, hogy a kicsi épp nagyon éber és aktív kedvében van.

Hangosan, feszült izgalommal kiáltott ki a konyhában ténykedő férjének.
- Jake! Jake, gyere gyorsan!
A férfi beszaladt hozzá, és mikor látta, hogy a lány a hasát fogja, félelem öntötte el az elméjét.
- Valami baj van? Mi történt?
- Nyugi, nincs semmi – mosolygott rá kedvesen. – Add a kezed!

Jacob hatalmas, forró tenyerét odaszorította a dudorodó hasához, és várta, hogy mikor mozdul meg újra a csöppség.
A következő rúgás még erőteljesebb volt, mint az előzőek, mintha a baba is azt akarná, hogy Jake érezhesse őt.
A férfi felnézett felesége örömtől ragyogó szemébe.
- Érezted?

Jacob csak bólintani tudott a meghatottságtól. Aztán letérdelt Nessie mellé, és egy lágy csókot adott a köldöke alatt növekvő dudorra. A lány belsőjét megrohamozták a kis repdeső pillangók, amiket csak Jake tudott előhívni, és amik most, mióta terhes, sokkal intenzívebben jelen voltak, mint eddig bármikor.

Lehajolt a férfihoz, hogy elérje a száját, majd szenvedélyesen megcsókolta. Türelmetlenül és azonnal akarta őt – sejtette, hogy ehhez a felbolydult hormonjainak is köze van –, úgyhogy miközben az ajkait falta, megpróbálta mindkettejüket levetkőztetni.
Ám ekkor a férje elvált tőle. A szemében parázsló, ragyogó tűz égett, de volt mögötte valami más is, amit Renesmee képtelen volt a mostani éhes, fékezhetetlen állapotában beazonosítani.
- Nessie, szerintem… ezt most nem kéne – mondta neki akadozó hangon.
- Oh, dehogynem – forgatta meg a lány a szemét, és már húzta volna újra magához, de Jacob gyengéden visszatartotta.
- És ha ártunk vele a picinek? – kérdezte aggodalmasan.

Renesmee fáradtan felsóhajtott.
- Ezerszer megbeszéltük már, hogy ez nem baj neki. Nem is érez belőle semmit, se fizikálisan, de érzelmileg. Maximum annyit, hogy a mami nagyon boldog és elégedett – magyarázta türelmetlenül.
- De most már mozog. Mi van, ha…?
- Nincs semmi „ha” – vágott a szavába. – Carlisle is megmondta, hogy nyugodtan élhetünk házaséletet, legfeljebb a vége felé kissé kreatívabbnak kell lennünk, mert már nem fogunk elférni a hasamtól. Nem okozhatunk ezzel semmi bajt.

Nessie már hajolt volna hozzá megint, de a férfi felpattant mellőle, és hátrált egy lépést. A lány is felállt a székből, és összevont szemöldökkel, dühtől szikrázó pillantással nézett rá.
Vett pár mély lélegzetet, hogy lenyugtassa magát, mielőtt beszélni kezdett.
- Szeretném, hogyha abbahagynád ezt a hisztizést, és eleget tennél végre a hitvesi kötelezettségeidnek. Mostani állapotomban jobban kívánlak, mint eddig bármikor, pedig ez az érzés régen sem volt olyan könnyen kezelhető. Vágyom rád – nézett mélyen az elsötétülő szemekbe. – Azt akarom, hogy a nap minden órájában szeretkezz velem, amíg csak ki nem dőlünk a fáradtságtól. Magamban akarlak érezni állandóan – olyan közel lépett a férjéhez, hogy a kezével végigsimíthasson a rézbőrű, forró mellkason. – Azt szeretném, ha egy testté, egy lélekké olvadnánk. Szóval légy szíves, tegyél a kedvemre önszántadból, vagy kénytelen leszek durvább eszközökhöz folyamodni! – villant meg a szeme.

Jacob féloldalasan elmosolyodott, amitől Nessie gyomrában újraéledt a remegés.
- Milyen durvább eszközökre gondoltál? – kérdezte incselkedve, miközben a derekánál fogva még közelebb húzta magához.
- Hát, vannak ötleteim. Végigfutott már a fejemen, hogy kikötözlek az ágyhoz, és soha többet nem oldozlak el. Mintha a személyes rabszolgám lennél – duruzsolta a nyakába.
- Már régóta a rabod vagyok.

Lágyan csókolta meg a hívogató ajkakat, de Renesmee-nek ennyi nem volt elég. Gyorsan áthevítette a testüket, és hamarosan már meztelenül álltak egymással szemben.
A férfi telt, édes ajkai lejjebb vándoroltak, a nyaka hófehér, virágillatú bőrét kóstolgatták, majd a duzzadó, vágytól remegő keblére csúsztak.
Jake egy hangyányit eltávolodott tőle, és a felsőtestét fürkészte éhes szemekkel.
- Napról napra kívánatosabb leszel. Áldott állapotban még sokkal gyönyörűbb vagy, úgyhogy azt hiszem, mostantól gyakrabban foglak teherbe ejteni.

Finomat, lágyan érintette meg a dús halmokat.
- Jake, nem kell úgy bánnod velem, mint egy porcelánbabával. Nem fogok összetörni – nézett elsötétülő pillantással férje szemébe.
- Csak nem szeretném, ha bármi bajod esne – súgta féltőn.
- Én nem vagyok Bella. Minden egészen más most, és máshogy is fog végződni – próbálta eloszlatni a férfi titkolt félelmeit. – Bízz bennem! Érzem, hogy minden rendben lesz.

Renesmee visszahúzta magához Jacobot, és rátapasztotta a száját az övére. Hosszan, mélyen csókolták egymást, míg csak a férfiből el nem tűntek a kétségek.
Aztán a lány ajkai felfedezőútra indultak, hogy még jobban felhevítsék az amúgy is forró testet. A nyelve vékony, tüzes csíkot hagyott a gyönyörű, rozsdaszínű bőrön, a kezei bebarangoltak minden izmot, minden kiálló kis csontot.
Jake egy darabig sóhajtozva tűrte az édesen gyötrő kényeztetést, de mikor felesége a legérzékenyebb területén kezdte volna csókolgatni, nem bírta tovább. Egyetlen határozott mozdulattal maga alá fordította, és elmerült a testében.

Nessie torkát hangos, elégedett nyögés hagyta el. A férfi igyekezett úgy mozdulni, hogy ne nyomja a növekvő pocakját, de egy idő után Renesmee megunta az óvatos próbálkozást, és eltolta magától.
Elfektette Jake-et az ágyon, hogy most ő kerüljön felülre, és pár pillanattal később ismét magába fogadta. Gyorsan és hevesen mozgott, szinte hajszolta a kéjt.
A nyögéseik hangja mennyei szimfóniává olvadt össze, ahogy közeledett a beteljesülés.

Jacob figyelte Nessie kipirult arcát, az élvezettől elhomályosult tekintetét, ami az övébe vésődött, az elnyílt, sóhajtozó ajkait, ahogy kiszökik rajtuk a vágy párája. A szíve egyre vadabbul pumpálta vérét, a lelke végtelen elégedettséggel telt meg, hogy magáénak tudhatja ezt az égi tüneményt.
Aztán érezte, hogy a lány pulzálva lüktet körülötte, és ettől benne is milliónyi darabra robbant az összes gondolat, majd a végtelen, sötétlő űr magába húzta.



--*-*--



A következő ultrahangos vizsgálaton Carlisle feltűnően sokáig nézegette a babáról kivetülő fekete-fehér képet.
Nessie aggodalmas pillantást váltott a férjével, aki ezért rá is kérdezett a dologra.
- Doki, van valami probléma?
- Nem, probléma nincs, csak… – mondta, miközben még mindig a monitort tanulmányozta figyelmesen – Sokkal nagyobb már, mint amekkorának a korához képest lennie kellene. Biztos, hogy akkor fogant, amikor gondoljátok?
- Igen, más alkalom nem jöhet szóba.
- Kíváncsi lennék, hogy a farkas-babák időre születnek-e? – gondolkozott el a férfi. – Tudtok erről valamit?

Jake csak felhúzott vállakkal jelezte, hogy ő ilyen dolgokkal eddig sosem foglalkozott.
- Felhívom Emilyt, ő biztos jobban értesült ebben.
Renesmee előkapta a telefonját, és tárcsázta a nő számát. Pár csengés után beleszólt a lágy női hang.
- Szia, Nessie! Mondd!
- Lenne egy fontos kérdésem. A farkasok gyerekei kivárják a negyven hetet, vagy előbb születnek meg?
- A lányaim mind siettek egy hetet, de ez egy sima terhesség esetén is normális. A fiúk viszont türelmetlenebbek. Körülbelül három héttel korábban szoktak érkezni. És már akkor is elég szép nagyok. Miért, történt valami, Nessie? – kérdezte aggodalmasan.
- Nem, nincs semmi baj. Azt hiszem. Majd még hívlak, Emily, és akkor mindent elmesélek.

A lány kinyomta a telefont, és nagyapja felé fordult.
- Lehet, hogy ez az oka.
- Nem, annál előrébb van a fejlődésben – ingatta a fejét a férfi. – Ettől függetlenül tényleg nincs baj. Talán a te szervezeted miatt nő gyorsabban. De szépen, egyenletesen fejlődik, nem lesz itt semmi probléma. Kicsit kevesebb ideig élvezheted a terhét.

Renesmee bólintott, aztán még valami az eszébe ötlött.
- Carlisle, nem láttad esetleg, hogy fiú vagy lány?
- Sajnos nem, azt hasi ultrahanggal tudnám megmondani, de ugye rajtad nem működik.
Jake megsimogatta felesége kicsit csalódott arcát.
- Így majd meglepetés lesz – suttogta a fülébe.
Nessie végre elmosolyodott, majd gyorsan magára vette a ruháit.

Lesétáltak a nappaliba, ahol kivételesen most csak Alice és Rosalie tartózkodott. Elmélyülten vitatkoztak valamiről, de mindezt olyan halkan és gyorsan tették, hogy Nessie először egyetlen szót sem értett belőle.
Aztán ahogy az asztalon fekvő számítógépre pillantott, rájött, hogy babaruhákról folyik az eszmecsere.

Közelebbről is meg akarta nézni a képen az egyelőre színtelen ruhácskát, de Alice lecsukta előtte a laptop tetejét.
- Ne kíváncsiskodj! – mosolygott rá a lányra. – Még nincs kész a teljes kollekció.
- Egy egész kollekciót terveztek a kicsinek? – kérdezte Jacob döbbenten.
- Nem csak egyet – válaszolt Rose. – Minden évszakra gondoltunk. Feltéve, ha nem fejlődik majd olyan gyorsan, mint Nessie. És persze gondunk van a színnel, mert nem tudjuk a nemét.
- Nem érzel esetleg valamit ezzel kapcsolatban? – nézett rá reménykedve Alice.
- Nem tudom – húzta el Renesmee a száját. – Most úgy gondolom, hogy lány lesz. De tegnap meg fiúnak éreztem. Szóval fogalmam sincs.
- Hát, ezzel nem sokra megyünk – sóhajtott a szőke vámpírnő.

Ekkor nyílt a bejárati ajtó, amin Bella és Edward lépett be. A nő rögtön odasietett lányához és megölelte.
- Minden rendben ment? – kérdezte, miközben fejével az emelet felé intett, jelezve, mire is gondol pontosan.
- Igen, a baba egy kicsit gyorsabban nő, de Carlisle szerint ez miattam van, és normális.
- Akkor mikor…?
Bella nem tudta befejezni a kérdését, mert a férje türelmetlenül a szavába vágott.
- Hallgassatok egy kicsit! – intette csendre a társaságot. – És próbáljátok meg a gondolataitokat is kordában tartani!

Mind kíváncsian várták, hogy mit akar a férfi ezzel. Nessie közben végigsimított a hasán, mire Edward hirtelen odakapta a pillantását.
- Hallom a gondolatait – mosolyodott el.
Renesmee izgatottan kezdte faggatni apját.
- Milyen? Miket gondol?
- Még elég halk. Nagyon egyszerűek a gondolatai, de annál tisztábbak; főleg csak érzések kavalkádja – magyarázta Edward. – Amit az előbb csináltál, az nagyon tetszett neki. Boldog volt tőle.
Nessie erre még párszor átsimított a pocakján.

Alice felkapta a fejét, ahogy egy fontos ötlet az eszébe jutott.
- Edward, esetleg… – a többit már csak gondolatban közölte vele.
A férfi elmosolyodott, és bólintott egyet, majd az arcára kiült a koncentráció. Pár pillanat múlva az alacsony, rövid hajú nő sikkantott egyet, és a nyakába ugrott.
- Köszönöm!
- De próbáld meg titokban tartani! – kérte tőle.
- Igyekezni fogok.

Renesmee gyanakodva figyelte a párbeszédüket, aztán rájött, hogy mit próbálnak olyan nagyon eltitkolni előle.
- Te tudod, hogy fiú vagy lány! – kiáltotta döbbenten. – Mondd el!
Edward csak vigyorgott rá, és nemlegesen rázta a fejét.
- Majd megtudod, ha megszületik.
A lány dühösen fújta ki a levegőt a tüdejéből.
- De így képtelen vagyok előre tervezni.
Az apja csak újra megrázta a fejét.
- A ruhákat Alice-ék intézik, a szobát Esme fogja kifesteni, mi meg anyáddal megvesszük majd a bútorokat. Neked semmi ilyennel nem kell bajlódni – próbálta csitítani a lánya hőzöngését. – Nektek csak annyi a dolgotok, hogy válasszatok fiú és lány nevet is.
- Nem fogom tudni kihúzni belőled, ugye? – kérdezte Renesmee csüggedten.
- Nem – válaszolt Edward határozottan, csintalan fénnyel a szemében.



--*-*--



A hetek múlásával a baba, és ezzel együtt Nessie hasa is egyre nagyobb lett. A lány elég könnyen viselte áldott terhét.
Egyik este épp a kényelmes fotelben ült, felpolcolt lábakkal, mikor Jake egy kis tállal a kezében belépett a szobába. Renesmee beleszimatolt a levegőbe, és elégedetten felsóhajtott.
- Kitaláltad a gondolataimat. Épp valami gyümölcsre vágytam – nyúlt az édesen illatozó edényért. – Mit kapok?
- Dinnye és barack. Jó lesz? – kérdezte a férfi mosolyogva.
- Tökéletes.

Nessie türelmetlenül vetette rá magát a lédús, ínycsiklandozó csemegére. Először csak piros húsú dinnye került a kezébe, de nemsokára felbukkant a fehér, hívogató illatú nektarin is.
A gyümölcs telt, buja íze az egész testét átjárta, furcsa, vágyakozó érzést keltve benne. Olyan volt, mintha a legmélyebb, legforróbb szerelembe kóstolna bele. A következő pár falattal csak még tovább fokozódott ez a szinte már fájó belső égés.

Amint lenyelte az utolsó édes kis kockát, felugrott, és a férfi ölébe ült, aki a másik fotelban foglalt helyet.
Vadul, szenvedélyesen csókolta; nem tudott tovább ellenállni a teste követelőző szavának. És nem is akart.

Jake meglepődve, döbbenten csókolt vissza. Érezte a lány ajkain, nyelvén a barack zamatos ízét.
Közben Nessie észrevétlen gyorsasággal megszabadult a saját ruhájától, és már a férjét kezdte volna vetkőztetni, de a forró kezek megakasztották a mozdulatot.
- Biztos, hogy ez jó ötlet?

A lány frusztráltan sóhajtott, és vágytól égő tekintetét Jacobéba fúrta.
- Biztos, hogy jó ötlet velem ellenkezned most? – kérdezte türelmetlen hangon.
Lángoló ölét a férfi ágyékához feszítette, miközben újra az ajkaihoz hajolt.
- Van még pár heted hátra. Nem szeretném, ha idő előtt beindulna a szülés.
Renesmee megforgatta a szemét Jake aggódó szavaira.
- Carlisle azt mondta, hogy akár az utolsó napig együtt lehetünk, csak figyelni kell rá, hogy ne jusson belém… semmi – a férje dacos tekintetét látva újra felsóhajtott. – Kérlek, Jake, ne szórakozz velem! Hadd ne fussam le a szokásos köröket feleslegesen, mikor te is tudod, hogy úgyis én nyerek a végén – nézett mélyen a szemébe. – Mindennél jobban kívánlak. Ha tehetném, valami varázslattal eggyé olvasztanám a testünket, hogy mindig érezhesselek magamban. Kérlek, ne kínozz tovább! – könyörgött neki.

Jake egy pillanatra elnézett az arcáról, aztán megadóan megrázta a fejét, és felé hajolt. Olyan tüzesen csókolták egymást, hogy félő volt, a világ tényleg felolvad körülöttük.
Jacob felkapta az ölében ülő lányt, és bevitte a hálószobába. Finoman letette az ágyra, aztán gyorsan ledobálta magáról a ruháit. Meglassulva közelített felé, amitől Nessie-nek dupla sebességre váltott a szíve.

A férfi látta a szemében lobogó, parázsló vágyat, mégsem sietett; centiméterenként hajolt hozzá közelebb, míg a lány nem bírta tovább, és éhes vadként vetette rá magát az ajkaira. De Jake megint visszafogta, és végtelen szelídséggel csókolta.
Aztán lassan továbbsiklott a nyakára, majd a kebleire.

Renesmee megelégelte a kínzó kényeztetést, és türelmetlenül ellökte magától, majd fölé telepedett, és most ő kezdte végigcsókolni a forró, barna bőrét.
Mikor elért a legnemesebb testrészéhez, csak egy lágy csókot tudott lehelni rá, mert Jacob feltérdeltette és mögé helyezkedett.
Óvatosan hatolt bele, miközben kereste a legjobb szöget, ahogy mindkettejüknek a legtökéletesebb gyönyört szerezheti.

Lassan, megszelídülve mozgott benne. Néha odahajolt a lány tarkójához, hogy megcsókolja, vagy épp beleharapjon, amit ő erőteljesebb nyögésekkel jutalmazott.
Jacob érezte, hogy Nessie nemsokára elmerül a beteljesülés vérvörös ködében, ezért gyorsabban, mélyebben adta a lökéseket. Ahogy felesége elérte a gyönyör legvégső fokát, pár pillanatig megpihent benne, majd újra megkezdte az észvesztő, kínzóan lassú mozgást.

Renesmee ismét elindult a kéj ösvényén, és most már a férfi sem bírta visszatartani a benne növekvő teljességet.
Nessie hátrahajolt, hogy megcsókolja férje reszkető ajkait. Forró, még mindig buja gyümölcsízű nyelveik vad táncba kezdtek. Aztán az alakváltó férfi elvált tőle, hogy ismét fokozhassa a tempót.

A nyögéseik párája betöltötte az egész szobát, fülledt légkört varázsolva a kis helyiségbe.
- Jake… Jake… – lihegte a lány, ismét hátrafordulva. – Mindjárt… Még!
A férfi teljesítette kérését, és még gyorsabban mozgott benne, habár tudta, hogy így ő is nemsokára bevégzi.
Nessie hangosan sikoltott, ahogy újra elérte a szenvedély mindent elsöprő, sötétbe taszító ereje.
Jacob érezte a férfiassága körül lüktető ritmusos összehúzódást, és szinte eszét vesztette tőle. De szerencsére az utolsó pillanatban még kapcsolt, és kihúzódott a forró ölből.

A lány érzékelte, ahogy férje tüzes magja a hátára lövell, és a gravitációnak megadva magát egyre lejjebb csorog, ezzel újra feltüzelve őt.
A hasától nehézkesen felállt az ágyról, és elindult a fürdő irányába. Az ajtóból visszanézett az elterülő férfira.
- Lemosom a hátam – mondta mosolyogva. – Addig szedd össze magad, mert még nem végeztem veled! – nézett rá pajkos fénnyel a szemében.



--*-*--



Pár hét múlva Nessie-t valami furcsa, ismeretlen fájdalom ébresztette az éjszaka közepén. Az alhasából indult ki, és kisugárzott az egész testére. Felnyögött a kellemetlen érzéstől, de többet nem tudott tenni; a görcs lebénította mindenét.
Mikor végre elmúlt a kín, óvatosan felült, és ébresztgetni kezdte férjét. Jacob álmosan fordult felé.
- Szívem, hagyj aludni! Nem bírok újra szeretkezni veled, amíg ki nem pihentem magam.
- Jake, most nem ezért keltettelek. Azt hiszem, valami baj van a picivel.

Erre rögtön kipattantak a férfi szemei.
- Mi történt?
- Szörnyen fáj a hasam. Vagyis… most elmúlt. De elég félelmetes volt.
- Máris viszlek Carlisle-hoz!

Jake kiugrott az ágyból, kisegítette Nessie-t, és elindult vele a bejárati ajtóhoz. A lány megtorpant a küszöbön.
- Mi a baj? Megint fáj?
- Nem, nem – rázta meg a fejét. – Csak neked előbb fel kéne öltöznöd. Bár szerintem Rosalie kifejezetten díjazná a látványt – nézett végig a férfi meztelen testén.
- Oh, igaz.

Gyorsan visszarohant a szobába, felkapta a nadrágját, és máris újra a lány mellett termett. Közben Renesmee-t újra kínozni kezdte a görcsös fájdalom. Belemarkolt az ajtófélfába; körmei alatt a fa recsegve adta meg magát. Jake megragadta a másik kezét, és támogatóan vonta a mellkasára.
Aztán a kín olyan hirtelen elmúlt, ahogy jött.
- Siessünk! – suttogta a férfinak félelemmel teli szemmel.

Jacob felkapta az ölébe, és rohanni kezdett vele át az erdőn. Míg elértek a Cullen-házhoz, még egy görcs feszítette meg a lány testét.
A férfi berontott az ajtón, és rögtön a doktort hívta. Carlisle nyugodtan kezdte vizsgálni Renesmee-t, aki még mindig Jake karjában feküdt.
- Mennyi időnként jönnek a fájások?
- A mik? – kérdezett vissza Nessie értetlenül.
- A fájások. Megindult a szülés – magyarázta türelmesen. – Miért, ti mire gondoltatok?
- Hát… hogy valami baj van…
- Baj nincs – mosolyodott el. – Csak ez a kisember szeretne végre személyesen is megismerni titeket. Hozd fel a vizsgálóba!

Jake, még mindig a karjában, felvitte feleségét, és lefektette a kényelmes, párnázott ágyra, bár nem nagyon akaródzott neki elengedni.
Carlisle tüzetesebben is megvizsgálta Renesmee-t.
- Nos, ez el fog még tartani egy ideig. Nagyon az elején vagyunk. Magatokra hagylak titeket kicsit, szóljatok, ha beálltak a fájások!
- Ha mit csináltak? – kérdezte Jake feszülten.
- Ha már mérhetően rendszeres időközönként jönnek. Ezek még csak jóslófájások.

Nessie és Jake egyedül maradt a hófehér szobában.
A férfi egy darabig téblábolt mellette, nem tudva, hogy hogyan segíthetne a felesége kínjain. Aztán a vajúdó lány maga mellé hívta az ágyra, és erős mellkasára hajtotta a fejét.
Egy idő után a görcsös fájdalom megtalálta a saját ritmusát. A szenvedés nélküli időszakok megnyúltak, s közben észrevétlenül késő reggel lett.

Csendes, békés összekapaszkodásukat halk kopogás zavarta meg. Rosalie lépett be az ajtón, kezében egy bőségesen megpakolt tálcával.
- Gondoltam, biztos megéheztetek már – tette le az ételt a fémasztalra.
- Nem hiszem, hogy képes lennék most enni – nyögte Nessie szenvedve.
- Pedig nem ártana. Kell majd az energia későbbre, amikor már a célegyenesben vagytok – magyarázta neki a szőke nő, majd kisétált.

Jake az ágyra húzta a tálcát, és a lány felé nyújtott egy falat villára szúrt rántottát. Renesmee megadóan sóhajtott, és engedelmesen megette a neki kínált ételt.
Mikor végeztek a kései reggelivel, a férfi szótlanul visszaült mögé, és fogta a kezét a fájdalmas pillanatokban.

Kora délelőtt lett, és még mindig nem sok változás volt észlelhető, azon kívül, hogy a fájások sűrűsödtek. Carlisle rendszeres időközönként rájuk nézett, hogy minden rendben van-e.
- Nem haladunk – sóhajtotta a doktor, miközben a homlokát ráncolta. – Álljatok fel, és sétálgassatok kicsit! Az lehet, hogy segíteni fog; talán begyorsítja kicsit a dolgokat.
Jacob felsegítette a remegő lábú nőt, és megkezdték céltalannak tűnő köreiket a szobában.
- Mikor lesz már vége? – nézett fájdalommal teli tekintettel a férfi szemébe.
- Nem tudom. De ne aggódj, egyszer vége kell, hogy legyen.

A következő lépésnél Nessie érezte, hogy langyos nedvesség önti el a lábát.
- Carlisle, elfolyt a magzatvíz! – kiáltott ki érte Jake.
A férfi besietett hozzájuk, és lefektette a lányt, hogy újra megvizsgálja.
- Nagyszerű! Elkezdtél tágulni végre. Mászkáljatok még! Úgy tűnik, az beválik.
- Nem hiszem, hogy sokáig bírom már – suttogta Renesmee. – Egyre jobban fáj.
- Ez normális, de kérlek, tarts ki még! Mindjárt végzünk, nincs már sok hátra.

A fájások között egyre kevesebb idő telt el, és ezzel arányosan a lány egyre jobban szenvedett.
Egy idő után Nessie lábai felmondták a szolgálatot, és ha Jacob nem kapja el, akkor koppanva találkozott volna a kemény parkettával. A férfi visszaemelte az ágyra.

A következő pillanatban Renesmee a kíntól gyötörve sikított fel. A hangra berontott a doktor a szobába, és a lányhoz sietett.
A csokoládébarna szemek riadtan próbáltak fókuszálni a férfire, de a fájdalomtól csak nehezen sikerült neki.
- Carlisle! Csinálj valamit! – üvöltötte. – Meg fogok halni!
- Nyugodj meg! – válaszolt neki halkan, miközben jéghideg kezét az izzadságtól nedves homlokára simította. – Nem lesz semmi baj! De ha mégis, a többiek készenlétben várnak odakint.

Az újabb görcsös fájás váratlan hirtelenséggel csapott le rá. Ez az érzés ismeretlen volt eddig számára, így könnyedén leterítette a lábáról.
Elhomályosult tekintete most Jacobra villant. A férfi tehetetlenül nézte kínjait. Bármit megadott volna, hogy megszüntesse felesége órák óta tartó szenvedését, de képtelen volt rá.

A megnyugvás rövid percében levegő után kapkodva szólt hozzá.
- Jake… ha fiú lesz… kérlek, nevezzétek el Edward Jacobnak! Ha lány… – a következő fájdalomhullám elemi erővel öntötte le.
Másabb volt, mint az eddigiek, sokkal élesebb, mélyebbről érkező. A doktor hallotta a sikolyából, hogy az utolsó fázisba értek.
- Nessie, figyelj rám! – próbálta túlkiabálni a lányt. – Ez már tolófájás volt. A következőre kezdj el nyomni, ahogy csak bírsz! Megértetted?

Renesmee céltudatosan bólintott, miközben megindultak a könnyei, és keveredtek az arcán végigcsorgó izzadtsággal.
- Jacob, te ülj mögé, és támaszd meg a hátát.
A férfi odatérdelt, és ujjait a lány remegő kezébe fűzte.
- Itt vagyok – suttogta a fülébe. – Légy erős, mindjárt találkozhatunk vele!

Az újabb fájás megérkeztekor Nessie fogát összeszorítva tette, amit kellett. Jake érezte, hogy a csontjai megroppannak felesége szorítása alatt, de nem foglalkozott vele.
- Már látom a fejét – mondta a doktor biztatóan. – Nyomj!
Renesmee üvöltve teljesített a kérést.

Pár másodperccel később meghallotta az erőteljes, hangos sírást. Kimerülten hanyatlott vissza a forró mellkasra, miközben elöntötte a megkönnyebbülés.
Carlisle a belépő Bella kezébe adta a takaróba bugyolált, véres csomagot, és visszafordult a lányhoz.
- Meg egy nyomás, és kész vagyunk. A méhlepénynek is ki kell jönnie.
Nessie eleget tett a felszólításnak, de közben már csak a pici, ráncos arcocskára bírt koncentrálni.

A vámpír nő óvatosan fektette karjába a csöppnyi gyermeket.
- Kisfiú. Gyönyörű és egészséges – tájékoztatta szinte suttogva őket.
- E.J. – kezdte mosolyogva –, isten hozott köztünk! – simított végig a puha bőrén.
Ő, ahogy megérezte az anyai érintést, felnyitotta sötétbarna, szinte fekete szemeit. Renesmee lélegzete elállt a csodás pillantástól. A könnyei újra eleredtek, de ezeket a boldogság szülte.

Aztán az angyali gyermek követelőző sírásba kezdett. Az újdonsült anyuka aggodalmasan pillantott fel Carlisle-ra.
- Úgy tűnik, éhes. Nem csoda, hosszú útja volt – mosolygott rájuk. – Próbáld meg megetetni!
- Nem tudom, hogyan…
- Csak helyezd a melledre. Ő ösztönösen tudni fogja, mit kell tennie.
- És ha nincs…?
- Ez egyedül akkor derül ki, ha megpróbálod.

Renesmee bólintott, lejjebb húzta magán a hálóinget és elhelyezte kisfiát. A csöppnyi, rózsaszín ajkak azonnal rátapadtak a táplálékforrásra, és mohón szívni kezdte.
Jacob megbűvölten figyelte a jelenetet. Még nem tudta felfogni, hogy apa lett, hogy a felesége tényleg a kettejük tökéletes gyermekét tartja a karjai között. Hogy sikerült végigcsinálniuk az egészet, és ráadásul mind egészségesek. Az érzelmei túlcsordultak, amitől a sós cseppek némán folytak le boldogságtól ragyogó arcán.

E.J. pár perc után pihentető, mély álomba zuhant.
Renesmee holtfáradtnak érezte magát, de még sokáig képtelen volt elszakadni az édesen alvó gyermek látványától.
Egy idő után már minden vámpír bent nyüzsgött a szobában, de a nő nem volt hajlandó kiadni a kezéből a szunyókáló újszülöttet.
Végül Jake-nél betelt a pohár.
- Na jó, most már én is szeretném megfogni. Neked pedig nem ártana aludni – emelte ki a karjai közül.
- Előbb szeretnék hazamenni! – kérte kimerültségtől akadozó hangon. – Ugye lehet, Carlisle?
A doktor beleegyezően bólintott, majd feleségére nézett.
- Megszáradt már a festés?
- Igen, de még ráfér egy szellőztetés. Holnapra használható lesz.
- Miről beszéltek? – kérdezte Nessie, bár a külvilág egyre nehezebben jutott el a tudatáig.
- Esme kidekorálta a gyerekszobát.
- Edward szerencsére elárulta, hogy milyen színűnek kell lennie – mosolyodott el a nő.

- Apa, honnan tudtad? – kérdezett rá Renesmee, amire már régóta kíváncsi volt.
- Jacob hangját hallottam a pocakodból. Ez eléggé egyértelművé tette a nemét.
- Na jó, elég a bájcsevelyből! – szólt közbe morcosan az indián férfi. – Lehet, hogy nektek nincs szükségetek alvásra, de Nessie-nek igen. És úgy látom, itt nem lesz hajlandó rá. Szóval ha minden oké, akkor hazaviszem őket.

A doktor újra bólintott. Miután alaposan bebugyolálták E.J.-t, Renesmee újra a karjába vette, aztán Jacob felkapta őket, és elindultak az otthonuk felé.
A férfi nem rohant, de így is hamar hazaértek. A hálóban letette feleségét az ágyba, majd átsietett a gyerekszobába a kék, baldachinos bölcsőért.
Belefektette a még mindig alvó kisbabát, aztán Nessie-hez lépett.
- Bocsáss meg, de még mindig nem alhatsz – mondta neki mosolyogva. – Ezt muszáj látnod.

A lány kérdőn nézett rá, de ő válasz helyett csak újra az ölébe vette, és átvitte a másik helyiségbe.
Nessie lélegzete elakadt a látványtól: a falon egy szívbemarkoló jelenet tárult eléjük. Egy buja, zöld erdő elevenedett meg a szobában – a legapróbb részletekig kidolgozva –, melynek közepén hatalmas, vörös bundás farkas állt, oldalán egy fiatal lánnyal. Köréjük különböző állatkák voltak festve, melyek tökéletesen illeszkedtek a szinte mesebeli tájba.
Az egész szobát betöltötte a csodálatos kép.
Renesmee szeme itta a látványt, de sejtette, hogy még sokszor kell megvizsgálnia a festett erdőt, hogy minden kis apróságot felfedezzen rajta.

Jake szótlanul vitte vissza a hálóba, és miután lefektette az ágyra, lágy csókot lehelt a szemhéjaira és a szájára.
- Köszönöm ezt a kincset, amivel megajándékoztál. Most viszont aludj végre.
A szelíd parancsnak eleget téve Nessie pillanatokkal később már az álmok birodalmában járt, de még ott sem tudott elszakadni újdonsült családjától.



--*-*--



A halvány, bágyadt napsugarak melegen cirógatták végig az arcát, amitől halványan ragyogott a bőre. Nem akart még kiszakadni a gyönyörű vízióból, pedig az agya mélyén tudta, hogy a valóság sokkal szebb lesz. És, nem mellékesen, elevenebb.

A füléhez halk, mély duruzsolás jutott el. Először nem tudta kivenni a szavakat, de aztán ahogy a tudata kiélesedett, rájött, hogy a férje hangját hallja, ahogy E.J.-hez beszél.
- Egy kicsit légy még türelmes, hagyd a mamit pihenni! Nagyon kifárasztottad ám – szidta meg játékosan, mosolyogva.
- Ébren vagyok – morogta nekik álmosan. – Gyertek ide! – ült fel óvatosan az ágyban.

A férfi mellételepedett, és vigyázva a kezébe adta a most már türelmetlenkedő gyermeket. Renesmee sietve helyezte a mellére a követelőző csöppséget.
Jacob újra és újra elámult az eddig ismeretlen érzésektől, amik most hatalmába kerítették. Végtelen szeretet öntötte el, amely egyre csak növekedett, ahogy tovább nézte békés, idilli kis családját.






_@/"

A frissről...

Sziasztok!

Nos, sajnos úgy néz ki, hogy mégsem tudom tartani az ígéretemet a frissel kapcsolatban... sőt, azt sem tudom, mikor lesz friss.

Egy elég súlyos belső válság kellős közepén csücsülök, és ezt a karaktereim nem igazán szeretik, és nem hajlandók segíteni, ráadásul a Manó is mintha szabit vett volna ki.


A válság okairól nem sokat szeretnék mondani, mindenesetre a saját magamba vetett hitem rendült meg, és már fogalmam sincs róla, hogy van-e értelme írnom, sőt, hogy egyáltalán tudok-e írni, még ha csak egy kicsit színvonalasan is. Legalábbis az, hogy ennyire nem jelez vissza senki, számomra azt mutatja, hogy a dolog nem érdekes, vagy jó annyira, hogy szóra méltassák, akik esetleg elolvasták.
Ilyen állapotban pedig nem hiszem, hogy egyáltalán írnom kéne, mert nem bírnék most szerelmes, életigenlő, boldog fejezeteket gyártani.


Szóval a friss egyszer csak érkezik majd, ha sikerült kilábalnom ebből a mocsárból, amiben nyakig benne vagyok. Ha sikerül...



Stigu






_@/"

Jacob & Nessie - TIZENHATODIK FEJEZET - Változások kora

Sziasztok!

Megkésve bár, és kicsit meg is törve, de meghoztam az új fejezetet. Meg lett volna kicsit előbb is, de az elmúlt pár napot végiggyengélkedtem (benyaltam valamit az oviban), és semmihez nem volt erőm. De most itt van, végre megtudjátok, mi lesz szegény kisfarkassal :D

A Főblogon van egy kis újdonság: Chatbox :) Ezzel kapcsolatban lenne az a kérdésem, hogy szerintetek kell-e az FM blogjára is? Lenne-e rá igény? Válaszokat komi formájában várom.
Ahogy várom a fejezethez is a véleményeket, mert én már megint nagyon bizonytalan vagyok magamban...
Amúgy már csak 2 fejezet van vissza a történetből :(, szóval hamarosan a végéhez érünk...

Na, de nem szaporítom tovább a szót. Jó olvasást!





Tizenhatodik fejezet – Változások kora




„Már mozdulatlanul lapult az indián,
de izgalom szaladt még sziszegve fönt a fán,
s a szél forgatta még a puskaporszagot.
Egy rémült levélen két vércsöpp csillogott,
s a törzsön szédelegve tornázott egy bogár.
Rézbőrű volt az alkony. És hősi a halál.”

/Radnóti Miklós – Gyerekkor/





Az erdei tisztáson vágni lehetett a csendet. Mindenkit elnémított a hitetlenkedés és a gyász. Egyik-másik farkason látni lehetett valami reményteli várakozást, hogy a földön fekvő sebesült egyszer csak felpattan és megrázza magát, mintha mi sem történt volna.

Aztán ebből a hangtalan sokkból a még mindig farkas alakban lévő Jake fájdalmas vonyítása szakította ki őket. A hatalmas test úgy rángott, mintha egy óriási bábjátékos mozgatná zsinóron.
- Carlisle, segíts rajta valahogy! – sikította Nessie, mikor újra képes volt gondolkozni. – Nem hagyhatod meghalni! Én azt nem… – csuklott el a hangja.

A férfi szótlanul rázta csak a fejét. A többiek együttérzőn néztek a lányra, kivéve egyvalakit.
Rosalie egy hosszú pillanat után elszakította róla a tekintetét és a vonagló farkast kezdte méregetni.
Érezte, hogy már régóta halott szívében valami megmozdul – nem hagyhatja, hogy Renesmee szenvedjen, hogy örökkévaló életében soha ne lehessen már boldog. Ha van még egy cseppnyi esély…

Villámgyorsan a vörös bundás állat mellett termett. Megkereste a már gyógyuló sebet, a körmével szélesebbre nyitotta a vérző félholdat, és ráhajolva szívni kezdte.
A többiek döbbenten bámulták a vámpírnő ténykedését. Ő pár másodperc után felnézett és kiköpte a méreggel kevert vért.
- Rosie, mit csinálsz? – kérdezte Emmett értetlen hangon.
- Én legalább megpróbálom! – üvöltötte neki, aztán visszahajolt a forró testre és tovább szívta a mérget a folyamatosan újranyitott sebből.

Jó pár percnyi hasztalannak tűnő küszködés után Jacob remegése enyhülni kezdett. Rosalie még két adag vörös életnedvet köpött a földre, majd keményen Carlisle-ra nézett.
- Azt hiszem, tiszta.
A szőke férfi odalépett, és újra megvizsgálta a farkast.
- Remek munkát végeztél – biccentett a vértől maszatos arcú nőnek.
- Majdnem szárazra szívtam – jegyezte meg halkan. – Valahogy pótolni kéne.
A doktor elgondolkodott.
- A szervezete már dolgozik rajta. Nem hiszem, hogy szükség lenne rá.

Nessie kibontakozott Esme karjai közül, felkelt a földről, majd Carlisle-hoz lépett. Könnyáztatta arca még mindig feszült volt; még nem merte engedni, hogy a lelke megszabaduljon a rettegéstől.
- Nagyapa, életben marad? – kérdezte remegő hangon.
- Igen, úgy tűnik – mosolygott rá, miközben megszorította apró, meleg kezét. – Bár még nagyon gyenge.
- Miért nem változik vissza?
- A teste most az életben maradásért küzd és nincs elég ereje, hogy alakot váltson. Ha megerősödik, magától ember lesz újra.

A vörös hajú lány most Rosalie felé fordult.
- Mérhetetlenül hálás vagyok érte, hogy megpróbáltad.
- Nem hagyhattam, hogy meghaljon, amíg egy parányi esély is van. Már ő is a család része.
- Sajnálom, Nessie, hogy ilyen könnyen feladtam. Miattam majdnem…
- Nem kell magyarázkodnod, Carlisle – szakította félbe bűnbánó szavait a lány. – Nem tudhattad, hogy lehet esélye túlélni egy ilyen súlyos támadást. Ugye tényleg jól lesz már? – kérdezte újra, mert még mindig nem tudta maradéktalanul elhinni, hogy győzhetnek egy vámpír mérgező harapásával szemben.
A férfi ránézett a most már nyugodtan, egyenletesen lélegző farkasra.
- Igen, nagyon erős benne az élni akarás. Minden rendben lesz.

Közben a többi indián visszaváltozott emberré. Sam lépett hozzájuk legelőször, az egész falkát képviselve.
- Köszönjük, amit érte tettél – nézett hálásan a szőke vámpírnőre. – Ilyenre talán még sose volt példa a törzs életében. Tehetünk értetek bármit, amivel kifejezhetnénk nagyrabecsülésünket?
- Egy dolgot szeretnék kérni – válaszolta Rose komolyan. – Ne mondjátok el neki, hogy én mentettem meg.
- Biztos ezt akarod?
- Igen. Mindenkinek így lesz a legjobb.
- Rendben. Ez igazán semmiség az életéért cserébe – Sam a vámpír családfőhöz fordult. – Hová vigyük Jacobot?
A szőke férfi elgondolkozott a lehetőségeken.
- Talán az apjánál lenne a legjobb helyen. Sok pihenésre és nyugalomra van most leginkább szüksége.

Sam bólintott, mire két indián visszaváltozott, és óvatosan a hátukra vették sérült társukat, aztán elindultak vele La Push felé.




--*-*--




Lassan kezdett szétoszlani az elméjét borító sűrű, mindent elfedő sötétség. Még nem nyitotta ki a szemét, de már érezte szerelme élettel teli virágillatát maga mellett. Ezek szerint sikerült megmentenie. Megnyugodva zuhant volna vissza a puha feketeségbe, de Nessie megmozdult, amire minden idegszála válaszolt.
Nagy nehezen felnyitotta ólomsúlyú pilláit, és az első elvakító pillanatok után meglátta a mellette kuporgó, ébredező lányt.
Ahogy egymás szemébe néztek, Renesmee arcán megkönnyebbülés futott át.

- Jó reggelt, Csipkerózsika! – súgta neki rekedtes hangon. – Hogy érzed magad?
Jake elmosolyodott.
- Kipihentnek.
- Azon nem csodálkozom. Jó sokat aludtál.
A férfi elméjébe beszivárogtak a támadás pillanatai, de a teljes kép nehezen állt össze. Elkomorult arccal nézett a feleségére.
- Mi történt velem?

Renesmee vett egy mély lélegzetet, mielőtt belekezdett a mesélésbe.
- Megharapott a nomád vámpír és a mérge bekerült a szervezetedbe.
Jacob szeme elkerekedett ennek hallatán.
- Akkor hogyan…?
- Sikerült még idejében kiszívni, de elég sok vért vesztettél közben. Carlisle szerint ezért nem ébredtél fel ilyen sokáig. A szervezeted egyfajta mesterséges kómában tartott, hogy kevesebb dologra kelljen energiát fordítania, és gyorsabban helyre tudjon hozni. Fél nap kellett, mire vissza tudtál változni és aztán még két napot végigaludtál.

A férfi némán próbálta emésztgetni az információkat. Aztán túllépett a saját döbbenetén, és a felesége fáradt, kissé aggodalmas arcát kezdte figyelni.
- És ti hogy vagytok?
- A körülményekhez képest jól. Nagyon megijesztettél, ugye tudod? – halkult el a lány hangja.
- Sajnálom – nézett rá Jacob bocsánatkérően. – De nem hagyhattam, hogy bajotok essen.
- Többet ne csinálj ilyet!
- A lenyomatomért bármire képes vagyok. Ha kell, az életemet is feláldozom. Ezen nem tudok változtatni. És ha újra veszélyben lennél, én újra megtenném.
- Arra nem gondoltál, hogy mi lenne velem nélküled?! – Nessie szeméből kicsordultak az első könnyek. – Képtelen lennék tovább élni. Inkább…
- Erre ne is gondolj! Ha bármikor újra ilyen történik és én nem… leszek olyan szerencsés, mint most… neked élned kell! Az áldozatom ne legyen hiábavaló. Ígérd meg! – kérte a férje komolyan

Renesmee vállát rázta a néma zokogás, miközben bizonytalanul bólintott.
- Ne is beszéljünk erről többet! – törölte meg nedves szemeit. – Szólok Carlisle-nak, hogy felébredtél és megvizsgálhat.
- Ne! – tiltakozott a férfi hevesen. – Hadd legyek még egy kicsit csak veled! Vagyis veletek.
A lány végre elmosolyodott, és odabújt Jake széles mellkasához.
- Azért köszönöm, hogy megmentettél – súgta neki halkan.
- Egy csókot megérdemlek érte cserébe? – hallatszott a mosoly a hangján.
- Többet is.
- Jól hangzik. Már ezért megérte.

Nessie felkönyökölt és bársonyos ajkait a férfiéhez érintette. Gyorsan átforrósodott a csókjuk. Jacob hevesen fordította a lányt maga alá, és már vetkőztetni kezdte, mikor a felesége tiltakozva elvált tőle.
- Ne ilyen sietősen – nyögte neki csitítva. – Jobb szeretném, ha nagyapa megvizsgálna előbb. És Leah is hamarosan megérkezik.
- Hazajön? – kérdezte a férfi döbbenten.
- Igen – bólintott. – Seth felhívta és elmesélt neki mindent: a terhességemet, meg a támadást is. Leah pedig úgy érezte, itthon a helye. Valamikor mostanság száll le a gépe.
- Örülök, hogy végre meggondolta magát. Még valami fontos újdonság?
- Ennyi – rázta meg a fejét Renesmee. – Viszont tényleg ideje, hogy Carlisle rád nézzen – felpattant az ágyról és már indult volna ki az ajtón, de a férfi utána szólt.
- Nessie, csak még egy kérdés! Ki szívta ki a mérget?
A lány összevont szemöldökkel nézett rá.
- Fontos ez?
- Nekem igen.
- Nem szeretné, ha tudnád.
- A következő átváltozáskor úgyis meg fogom tudni valamelyik farkastól. Nem fogják tudni eltitkolni.

Renesmee felsóhajtott és visszaült az ágyra.
- Rosalie volt az. Ő mentette meg az életed.
Jacob meglepetten bólintott, aztán elgondolkodva meredt maga elé.
- Hívhatod Carlisle-t.




--*-*--




Az átható orvosi vizsgálat után Jake végre felkelhetett az ágyból. A két és fél nap alatt a szervezete tökéletesen helyrehozta magát. Ahogy a doktor után kilépett a szobából, mennyei illat csapta meg az orrát.
A kicsi konyhában Nessie ténykedett. A férfi mögé lépett és belecsókolt a nyakába.
- Készül a reggeli? – kérdezte mosolyogva.
- Gondolom, farkaséhes vagy már.
A lány szavainak igazolásaképp Jacob hasa hangosan megkordult.
A beszélgetésre Billy is kigördült a szobájából és vigyorogva nézte a fiatalokat.

- Jó reggelt! Örülök, hogy végre befejezted a lustálkodást, fiam – köszöntötte őket nevetve, de aztán elkomorult a hangja. – Jól vagy?
- Teljesen egészségesen, és kipihenten.
- A reggeli is kész, úgyhogy nemsokára éhen halni sem akarsz majd már.
- Oh, arra bármikor képes vagyok.

Asztalhoz ültek, de még mielőtt nekikezdtek volna az evésnek, Billy komoly tekintettel a fiához fordult.
- Hallottam a nagy hírt is. Gratulálok! Szülőnek lenni az egyik legjobb dolog a világon.
- Kösz, apa. Biztos az lesz. És Nessie lesz a földkerekség legjobb anyukája.
A lány összehúzott szemöldökkel pillantott fel a tányérjából.
- Ebben azért nem vagyok olyan biztos. Tele vagyok kétellyel.
- Majd belejössz, meglátod – mosolygott bíztatóan Billy.


Már majdnem végeztek a reggelivel, mikor türelmetlenül kopogtattak a bejárati ajtón. Jacob pattant fel, hogy kinyissa.
- Haver, csakhogy újra köztünk vagy! – hallatszott egy vidám, harsány hang. – Jól ránk ijesztettél! Elhiszem, hogy fáradt voltál, de van jobb módja is saját magunk kiütésére.
- Quil, hagyd már levegőhöz jutni! – ért el hozzájuk az alfa parancsoló hangja is.

Az egész falka – Seth kivételével – becsődült a házba, hogy ott folytassák az örömködést.
- Hallottuk azt is, milyen rosszfiú voltál – vigyorgott rá Paul. – Már épp ideje volt, hogy ti is belefogjatok az utódgyártásba.

Pár perc vidámság után Sam figyelmeztetően köhintett párat.
- Jól van, mind nagyon boldogok vagyunk, hogy Jake rendben van, de most már indulhatnának az őrszemek.
Jared, Quil, Colin, Brady, Paul és Nathan felpattantak, elbúcsúzkodtak a többiektől, majd kisiettek a házból, be a rengetegbe.
- Ilyen sokan őrjáratoztok? – kérdezte Jacob döbbenten.
Sam komoran bólintott.
- Egy nomád vámpír ólálkodott közvetlenül a határ mellett… ez a béke és az időszakos nyugalom elpuhított minket. Ha egyszer ilyen közel jutott egy vérszívó, másik is megteheti, úgyhogy most kicsit jobban figyelünk.

Odakintről behallatszott a ház előtt megálló autó halk zöreje, majd a már jól ismert vakkantás. Pár pillanattal később Leah rontott be szélvészként a házba, és ahogy meglátta Nessie-t, rögtön a nyakába vetette magát.
- Hogy vagytok, drágám? – kérdezte aggodalmasan.
- Jól. És most, hogy végre Jake is velünk van, még jobban.

A rézbőrű nő odafordult az említetthez.
- Hallom, már megint hősködsz!? – tekintetével sorra vette a többi falkatagot, aki a szobában tartózkodott. – Persze érthető, hogy… – Leah hangja elhalt, ahogy Embry-hez ért.

Mindketten érezték, ahogy ezernyi acélszál fonódik össze közöttük, eltéphetetlen láncot alkotva. A nőt megdermesztette a döbbenet és csak bámulta a farkast, aki épp most véste be. Mikor a kifeszített pillanatot már nem lehetett tovább húzni, olyan gyorsan ugrottak egymáshoz, akár egy visszacsapódó íj húrja.
A csók, amit váltottak, annyira heves volt, hogy még a többieket is pirulásra késztette, bármennyire is igyekeztek nem figyelni őket.

Végül Seth hangja törte meg a bensőséges ölelkezést.
- Menjetek inkább szobára, gerlepár!
Leah és Embry zihálva váltak el egymástól.
- A lenyomatod lettem – suttogta hitetlenül a nő.
- Látod, megmondtam, hogy a nagy szellemek találnak rá módot, hogy együtt lehessünk.




--*-*--




Másnap Jacob felkereste a Cullen-házat, hátha tud beszélni Rosalie-val. Szerencsére a vámpírnő épp otthon volt, az egyik impozáns autót szerelte.
Ahogy meglátta a férfit, aki félszegen lépett be a garázsba, rögtön tudta, miért jött.
- Kinek járt el a szája? – kérdezte mogorván.
- Nessie-ből húztam ki. De valahogy úgyis megtudtam volna. A falkán belül nincsenek titkok.

Jake vett egy mély levegőt, aztán idegesen kifújta.
- Csak azért jöttem, hogy megköszönjem, amit tettél értem. Örökké hálás leszek…
- Nem miattad tettem – vágott a szavába Rose –, hanem főleg Nessie miatt. Nem tudna tovább élni nélküled.
- Pont ezért vagyok hálás. Nagyon nem szerettem volna őket itt hagyni egyedül, miközben most van a legnagyobb szüksége rám, de az ő életük mindennél fontosabb, és ha a sajátomat oda kell dobnom ezért, akkor gondolkodás nélkül megteszem.

A szőke nő feszengve nézett a szemébe.
- Na jó, nem ő volt az igazi indokom. Meg akartalak menteni, mert megérdemled az életet. Annyira szereted, hogy kérés nélkül feláldoznád magad érte, és ezért mérhetetlenül becsüllek – vallotta be töredelmesen. – Kezdetben nagyon nem tetszett, hogy a vak sors egymásnak rendelt titeket, de Nessie keresve sem találna nálad jobbat. Örülök, hogy ilyen társat kapott. Aki feltétel nélkül, végtelen szerelemmel szereti.
Jacob vigyorogva nézett rá.
- Egész jófej tudsz lenni, ha akarsz.
Rosalie is elmosolyodott.
- Ezt azért ne nagyon hangoztasd, ha kérhetem.




--*-*--




Két héttel később, már a saját, átépített házukban, Nessie megtépázva ébredt. Szédült, émelygett és szűknek érezte a saját testét.
Kitámolygott a fürdőbe, hátha egy kis hideg víz helyre teszi majd. Jacob rögtön észrevette a hiányát, és utána indult. Az ajtófélfának dőlve figyelte, ahogy felesége megnedvesíti az arcát és a tarkóját.
- Jól vagy, édes?

Renesmee a tükörből nézett vissza a férfi aggódó szemébe.
- Nem igazán. Nem tudom, mi lehet velem.
- Készítsek esetleg valami reggelit?
A lány érezte, hogy az étel említésére újra forogni kezd a gyomra.
- Az kéne csak. Gondolni sem bírok az evésre – kimondott szavaira halvány fény kezdett gyúlni az agyában. – Talán ez a baj… Elég rég voltunk utoljára vadászni, lehet, hogy ezért érzem ilyen rosszul magam.
- Rendben, akkor ma nekünk kell megfogni a reggelit – mosolyodott el Jake.


Negyed óra múlva már az erdőt járták, vadra kutatva. Mindketten kiszagolták a közelben élelmet kereső szarvascsordát. Nessie lesből támadt a legnagyobb hímre, mint egy született vadász, míg a mellette rohanó farkas is elkapott egy kisebb példányt.
A lány pengeéles fogaival szélesre tárta az állaton ejtett sebet, és hagyta, hogy az éltető nedű a szájába ömöljön. Miután végzett vele, felnézett mellette falatozó párjára.
- Máris jobban vagyok – mosolyodott el.

A következő pillanatban viszont heves rántást érzett a gyomrában, és az elfogyasztott élénkvörös vér sugárban köszönt vissza.
Jacob egyetlen másodperc alatt visszaváltozott és a feleségéhez rohant.
- Nessie, mi a …? – a kérdését egy újabb öklendező roham szakította félbe.
Mikor véget ért a rosszullét, Renesmee homályos szemekkel nézett fel rá.
- Azt hiszem, mégsem lett jobb – suttogta, majd erejét vesztve összerogyott.
A férfi, miután magára rángatta a nadrágját, óvatosan az ölébe kapta.
- Azonnal viszlek Carlisle-hoz, ne aggódj!

Minden izmát megfeszítve szaladt keresztül az erdőn, karjában a szerelmével. A félelem hajtotta egyre gyorsabban előre; rettegett attól, hogy Nessie-nek valami komoly baja lehet. A házhoz érve viharosan berontott az ajtón, és a döbbent aranybarna szempárok kereszttüzében felrohant a családfőhöz.
- Mi a baj, Jacob? – nézett rá a levegőt kapkodó lányra Carlisle.
- Reggel nem érezte jól magát, úgyhogy elmentünk vadászni, hátha az segít, de kihányta a vért, amit megivott – hadarta a férfi idegesen, türelmetlenül.
- Értem – bólintott a doktor már nyugodtabban.

Hűvös ujjaival kitapintotta Renesmee egyenetlen pulzusát.
- Semmi baja, csak a terhes nőknél előforduló reggeli rosszullét.
- De hát… vért hányt.
- A baba valószínűleg nem szereti a vámpír étrendet.
- Ez hogy lehet? – értetlenkedett továbbra is Jake.
- Úgy tűnik, a farkas-géneket örökölte – magyarázta mosolyogva a férfi.

Nessie türelmetlenül bontakozott ki férje öléből, ahogy érezte, hogy még mindig van mit kiadnia magából. Carlisle készségesen nyújtott oda neki egy fém tálat.
- Ha kitisztul a gyomra, jobban lesz – mondta, aztán kilépett a vizsgálóból.

A lány letette a véres edényt és fáradtan ült fel a székre.
- Azt hiszem, kijött minden – sóhajtotta.
- Jobban vagy? – simított végig Renesmee meggyötört arcán.
- Igen. Úgy érzem, elmúlt az émelygés. Jól hallottam, hogy a gyermekünk farkas lesz?
- Legalábbis a gént hordozza, úgy tűnik. Ettől még nem biztos, hogy át fog változni.
- Ugyan már! – csóválta meg a fejét Nessie. – Szerinted egy félvámpír anya mellett, ráadásul ezzel a rokonsággal megússza?!
A férfi elmosolyodott.
- Nem, nem valószínű.

Ekkor ismerős hangokra lettek figyelmesek.
- Doki, valami akkor sincs rendben! Lehet, hogy túl hamar jöttem vissza.
- Leah, értsd meg: a múltkor, mikor megvizsgáltalak, minden tökéletesnek látszott. Megfelelő volt a hormonszinted, ahogy a nagykönyvben meg van írva peteérés előtt – magyarázta neki Carlisle türelmesen. – Ha nem változtál újra farkassá, akkor mindennek rendben kéne lennie.
- De hát késik. Semmi sincs rendben. Mióta ismét működik a szervezetem, mindig időben megjött.

A férfi fejében valami szöget ütött.
- Leah, téged nemrég bevéstek, ugye? – A nő bizonytalanul bólintott. – És érintkeztetek azóta… szexuálisan?
- Azt gondolod, hogy…?
- Elképzelhető. Gyorsan megvizsgállak, hogy biztosak lehessünk.
Carlisle kitessékelte Jake-et és a már egészségesebb színt öltött Nessie-t a szobából, hogy megnézhesse az indián nőt.

A kissé fancsali képet vágó Leah pár perc múlva már lépett is ki az ajtón.
- Bekaptam a legyet – sóhajtotta. – Ahhoz képest, hogy az se volt biztos, nem lesz-e szükséges valamilyen gyógyszeres kezelés hozzá, elég gyorsan sikerült.
- Gratulálok, Leah! – ölelte át Renesmee a bizonytalan nőt. – Együtt várhatjuk a babákat. Olyan jó!

A lány lelkesedése lassacskán kezdett rá is átragadni.
- Azért remélem, hogy Embry nem fog nagyon kiakadni.
- Nem hiszem. Szerintem örülni fog neki.
- Az normális, hogy félek kicsit? – kérdezte halk hangon.
- Igen – mosolygott Nessie. – De gondolj bele, Leah, anyuka leszel.







_@/"

Jacob & Nessie - TIZENÖTÖDIK FEJEZET - "Harapj, harapj, vagy én haraplak..."

Sziasztok!

Megérkezett az új fejezete, de legfőképpen az új blog!!! Remélem, hogy mindkettő elnyeri a tetszéseteket. :) A régi fejezetek is mind itt lesznek csak megtalálhatók, szerencsére kommentekkel együtt át lehetett tenni őket :)

A dizájnért örök hálám Atyusnak és Aby-nek, akik megalkották ezt a csodát nekem. :) Thanx!

Az új fejezetről annyit, hogy nagyon nehezen született meg, mert a fejemet már folyamatosan a Tündérmese férfi főszereplője tölti ki, és nagyon befészkelte magát. De néha azért sikerül elüldözni, és olyankor tudok kicsit írni az én szerelmespáromról is.

A következő fejezettel megpróbálok sietni, csak most egy hétre (szombattól csütörtökig) táborban leszek, és valószínűleg ott semmi időm nem lesz írni... :(


Nem is szaporítom tovább a szót, olvassatok!!! :)

Na jó, annyit még kérnék, hogy tessék írni sok-sok véleményt, mert az mindig jól jön :D





Tizenötödik fejezet – „Harapj, harapj, vagy én haraplak…”




„Hegyes fogakkal mard az ajkam,
Nagy, nyíló rózsát csókolj rajtam,
Szörnyű gyönyört a nagy vágyaknak.
Harapj, harapj, vagy én haraplak.

Ha nem gyötörsz, én meggyötörlek,
Csak szép játék vagy, összetörlek,
Fényét veszem nagy, szép szemednek.
- Ó nem tudom. Nagyon szeretlek.

Úgy kéne sírnom s zúg a vérem,
Hiába minden álszemérem,
Hiába minden. Ölbe kaplak:
Harapj, harapj, vagy én haraplak!”

/József Attila – Szerelmes vers/




A sötét Volvo villámgyorsan szelte az éjszakai utat, mintha nem is benzin hajtaná, hanem valami égi erő, ami minél gyorsabban a céljuknál akarja tudni őket. A volánnál ülő kimerült indián összeráncolt szemöldökkel figyelte az elsuhanó tájat, de igazából nem érzékelt semmit belőle. A szeme előtt a két napja átéltek peregtek újra és újra…

Az egyetemről hazaérkezve már sejtette, hogy valami nincs rendben, ugyanis Nessie még délelőtt írt neki egy üzenetet, hogy hazamegy, és majd ott találkoznak, de nem volt felkészülve arra, ami fogadta: a lány a fürdőszoba hideg csempéjén ülve zokogott, így észre sem vette, hogy a férje megérkezett. Jake fejében rögtön a legrosszabb lehetőségek fordultak meg, de aztán erőt vett magán és nem kezdett el pánikolni.
- Nessie, egyetlenem, mi a baj? – térdelt le mellé, miközben igyekezett legalább a hangjában higgadtságot őrizni.
- Jake… – nézett fel rá könnyel teli szemekkel, végre észlelve a jelenlétét.
Aztán nem tudta folytatni, mert újra kitört belőle a zokogás. A férfi gyorsan átölelte és finoman ringatva próbálta megnyugtatni.
- Nessie, higgadj le és mond el, mi történt! – duruzsolta halkan a fülébe.

Még egy kis ideig várt, hogy a roham csituljon, majd mikor érezte, hogy Renesmee már csak csendesen hüppög, óvatosan eltolta magától és mélyen a szemébe nézett.
- Mi történt? – kérdezte tőle újra. Az ő hangjában is hallani lehetett már az izgatottságot.
A lány egy hosszú pillanatig még figyelte a mélybarna szempárt, aztán végre kinyögte az okot, ami miatt ilyen állapotba került.
- Terhes vagyok.

A kijelentést döbbent némaság fogadta. Jacob még levegőt venni is elfelejtett. Temérdek érzelem futott át rajta, végül az egyik megragadt és elöntötte a lelkét.
- Ez… ez… csodálatos – ragyogott fel a mosoly az arcán.
Renesmee hitetlenkedve bámult rá.
- Te… örülsz neki?
- Persze, hogy örülök – simított végig a karján. – Egészen… egészen biztos vagy benne?
- Igen – bólintott határozottan. – Érzem. Tegnap óta késik, ezért kicsit gyanakodtam. Aztán elkezdtem figyelni a belsőmre, és most már határozottan érzem őt. Egy új életet, ami bennem növekszik… Félelmetesen furcsa.
- De egyáltalán mikor… nem voltunk elég figyelmesek?
- Van rá egy tippem – vonta össze a szemöldökét Renesmee, aztán a tenyerét a férfi arcára simította és már áramlott is az emlék…

Pár hete, egyik nap Nessie-nek elmaradt az összes órája az egyetemen, így a felesleges iskolalátogatás helyett gyorsan hazament. Jake is sietett volna utána, de még egy-két dolgot el kellett intéznie, így csak késő délelőtt tudott a lány után menni.
Otthon pedig olyan látvány fogadta, amire nem volt felkészülve: a felesége égnek tolt fenékkel, vállig eltűnve kutatott valamit a nappali kanapéja alatt.
- Tényleg szép a kilátás – jegyezte meg a férfi sóhajtva, miközben oda se figyelve belökte maga mögött az ajtót.

Renesmee mosolyogva fordította felé az arcát, de nem egyenesedett rögtön fel az ingerlő pózból.
- Hogyhogy ilyen hamar itthon vagy?
- Éreztem, hogy valami miatt sietnem kell hozzád – mosolygott, miközben ledobta a cuccait maga mellé a földre és közelebb lépett Nessie-hez. – Mit keresel ott?
- Takarítani próbáltam és a kulcsom beesett a kanapé alá, de nem érem el – ült fel a lány a sarkára.
Jake ajka pimasz félmosolyra húzódott.
- És ki engedte meg, hogy felegyenesedj? – búgta neki.
- Oh, szóval most megint az engedelmes feleséget kell játszanom? – villant meg a lány szeme is.
- Aham – bólintott neki a férfi komolyan, aztán egyetlen mozdulattal megszabadult a pólójától, közelebb lépett Renesmee-hez és letérdelt mellé.
A csókjuk vad volt és szenvedélyes, telve olyan elemi vággyal, amit még soha nem mertek szabadjára engedni. Közben Jacob észrevétlenül lesimogatta róla a könnyű kis virágos ruhát, és a saját maradék holmiját is ledobta.

Most nem foglalkoztak sokat egymás kényeztetésével; annál felajzottabbak voltak. Jake kapkodva belenyúlt a nadrágzsebébe, és gyorsan felhúzta a kibányászott óvszert. Aztán visszairányította Nessie-t az előző testhelyzetbe, és egy hosszú lökéssel hátulról beléhatolt.
Renesmee hangosan nyögött, miközben a gondolatok lassan, de biztosan eltűntek a fejéből. Még érzékelte, ahogy a férje ráhajol a hátára, hogy elérje a nyakát. Néhány csók után Jacob nem bírt tovább a benne létező fenevaddal; szabadjára engedte, és finoman beleharapott a lány tarkójába, éppen úgy, ahogy azt egy igazi farkas tenné.
Nessie-ben a világ darabjaira hullott. Pár pillanat múlva érezte, hogy a férfi lüktetni kezd benne és ettől ő is elérte a gyönyör legvégső fokát.

Kimerülten dőltek el a nappali padlóján, mikor újra levegőhöz jutottak. A vágy utolsó hullámaitól elkábultan egyikük sem vette észre az apró hibát, amit vétettek.

Renesmee elhúzta a kezét Jake arcáról és már nyugodtabban nézett a szemébe, ami az emlék hatására most sötétebben csillogott.
- Biztos vagy benne, hogy ekkor…
- Igen. Ez tűnik a legvalószínűbbnek – bólintott. – Utána annyira el voltunk varázsolva, hogy elfelejtettük ellenőrizni, hogy nem lett-e baja a guminak. Nem mintha akkor már bármit is tehettünk volna – húzta el a száját.
- Ez már több mint két hete történt… Akkor minden rendben – nyugtatgatta főleg saját magát a férfi.
- Ezt hogy érted? – kérdezte a lány kíváncsian.
- Bellának ennyi idős terhesen már hatalmas volt a hasa. Vagy talán már meg is szült. Neked még nem is látszik. Tehát úgy tűnik, normálisabb lefolyású lesz, mint az övé volt.
- Azért én eléggé félek. Ha biztosan tudhatnánk…
- Pakolunk és megyünk haza! – jelentette ki Jake határozottan, félbeszakítva a szavait. – Engem is megnyugtatna, ha Carlisle megvizsgálna. Gyorsan telefonálok neki. Ne érje meglepetésként őket, hogy beállítunk – mosolyodott el a régi kellemetlen incidensükre gondolva. – Csak előbb összekaparlak a csempéről.


Az emlékekből Renesmee ébredező nyöszörgése szakította ki. Igyekezett magára erőltetni azt a higgadt, bizakodó álcát, amit a lány jelenlétében felöltött. Nem lehetett gyenge, nem omolhatott össze, mikor a feleségének az ő támogatására volt most a leginkább szüksége. Pedig belül rettegett… rettegett, hogy mi fog történni Nessie-vel, hogy milyen hatással lesz rá a baba.
Bella terhességét, majd halálát át- és túlélte, de a lenyomata nélkül képtelen lenne tovább létezni.

- Jó reggelt, álomszuszék! – mosolygott rá.
- Mennyit aludtam? – kérdezte a lány ébredés utáni, rekedtes hangon.
- Úgy tizenhárom órát.
- Tessék?! – döbbent le. – Az nem lehet.
- Pihenned kellett, Nessie.

Ő elgondolkodva nézte a férfi fáradt vonásait.
- Add át a volánt!
Jacob aprót rázott a fején.
- Bírom még.
- Mennyi ideje vezetsz? Huszonöt-huszonhat órája?
- Harminc.
Renesmee ingerülten fújtatott.
- Hadd vezessek! Neked is kellene pihenni egy kicsit. Még a végén nekivezetsz minket egy fának.
- Drágám, az országúton vagyunk, itt nincsenek fák.
- Akkor a korlátnak, teljesen mindegy.

A lány várta, hogy Jake mit reagál, de ő mintha meg se hallotta volna a kérését.
- Kiszállok, ha nem engedsz!
- Nagyon gyorsan megyünk, bajod esne.
- Szóval hagysz vezetni? – Nessie hangjából tisztán kicsengett, hogy nem tűr további ellentmondást.
A férfi fáradtan, megadóan sóhajtott.
- Jó, a következő pihenőnél leállok és cserélünk.
- Köszönöm – mosolygott rá ártatlanul Renesmee.



--*-*--



A kocsi halkan gördült be az impozáns Cullen-ház elé. A szokásos fogadóbizottság most nem várta őket a verandán.
Nessie még tétovázott, mire Jake odalépett hozzá, megszorította a kezét és egy lágy csókot adott a halántékára. A lány melegen rámosolygott, majd – már bátrabban – elindult befelé. Egyikük sem tudta, milyen reakciókra számíthatnak.

Ahogy beléptek a házba, nyolc aranybarna szempár szegeződött rájuk. Bella felpattant a kanapéról és szorosan megölelte a lányát.
- Hogy vagy, kicsim? – kérdezte aggodalmasan.
- Egész jól – bólintott bizonytalanul Renesmee, miközben az elméjét elárasztották a borús gondolatok.
Edward nem bírta tovább tartani magát; egyetlen pillanat alatt Jacob előtt termett és az arcába üvöltött.
- Mit tettél a lányommal, te korcs?! Meg akarod ölni?! Miért nem gondolsz bele a tetteid következményébe?
A férfi nem válaszolt… vagy legalábbis nem szóban.
- Nem érdekel, hogy nem a te hibád! – sziszegte a bronzvörös hajú vámpír. – És az sem, hogy mennyire félsz…
- Ezt ne előtte! – szakította félbe a szavait az alakváltó.
Látszott a teste remegésén, hogy már alig bírja türtőztetni magát.

Bella Jake és a férje közé lépett, majd a kezét csitítóan a mellkasára simította.
- Nyugodj le, Edward!
- Hogy nyugodhatnék le, mikor Nessie épp a halálába készül sétálni, mindezt önszántából – válaszolta fájdalmas hangon. – Már akkor kasztrálnom kellett volna téged, mikor szemet vetettél Bellára.

Jacob elvesztette a hidegvérét és rámorgott a férfire, miközben egyre jobban reszketett.
- Te most kijössz velem! – parancsolt rá a férjére a sötét hajú nő, majd mikor látta, hogy a másik tiltakozna, ellenkezést nem tűrve elkezdte kivonszolni a házból. – Mondom, most!
Mikor már kint voltak, Nessie felfigyelt Alice semmibe révedő, homályos tekintetére. A rövid hajú vámpírnő a következő pillanatban Jasper elé perdült, és csodálkozva kémlelte.
- Miért, Jazz?
- Ti nem érzitek az illatát? Elképesztően csábító – villant éjsötéten a szeme, miközben nagyon nyelt. – Sajnálom, Nessie. Rég voltam vadászni.
- Vidd el innen, Alice! Nincs szükség még több feszültségre – szólt rá figyelmeztetően Carlisle. – És Edwardék is veletek mehetnének.
A nő bólintott és Jasperrel a nyomában kisietett a másik két vámpírhoz.

Renesmee értetlenül figyelte a jelentet.
- Mi baja Jazz-nek?
- Nincs rá jó hatással az illatod – magyarázta a családfő.
- De hát… sose szomjazott rám.
- Megváltoztál, Nessie. Sokkal emberibbnek tűnsz.
- Hogy micsoda? – kérdezte döbbenten Jacob. – Én nem érzem a különbséget.
- Mert te nem vágysz mások vérére – mondta neki Rosalie kioktatóan. – Amúgy nem olyan vészes a szaga, de Jasper tényleg elég rég ivott utoljára.
- Ez vajon a terhesség miatt van? – nézett a lány a nagyapjára.
- Elképzelhető. Változik a tested. Kíváncsi lennék, hogy mennyire válsz emberibbé… – csillant meg a fény a szemében.
- Ne aggódj, Carlisle, mindjárt megvizsgálhatod – mosolygott rá Esme. – Mi addig átmegyünk a faházhoz. Elkezdtük az átépítését. Valamikor megnézhetnéd a terveket, Jacob! Végül is te vagy az építész.
Az indián férfi végre elmosolyodott.
- Persze, majd átmegyünk.

A család többi tagja is elhagyta a házat, kivéve Carlisle és a két érintett.
- Menjünk fel a vizsgálóba. Már mindent előkészítettem.
Nessie összehúzott szemöldökkel nézett a farkasára.
- Ugye feljössz velem?
Jake bólintott és kézen fogva elindultak. A legfelső emeleti könyvtárszobába mentek, ahol már fel volt állítva az összes szükséges berendezés.

Renesmee már gyakorlottan ült fel a lábtartós orvosi székbe.
- Hogy akarod megvizsgálni, doki? – kérdezte Jacob, pontosan tudva, hogy a felesége bőrén lehetetlenség áthatolni kívülről.
- Még nem tudom pontosan. Talán a teste ebből a szempontból is változott. Kipróbálhatok valamit, Nessie? – fordult felé.
- Tégy, amit csak szeretnél, nagyapa. Bízom benne, hogy tudod, mit csinálsz.

Carlisle felkapott egy egyszerű fémfecskendőt, és a lány lapos hasához közelített vele.
- Ez nem annyira jó ötlet – nyögte idegesen a rézbőrű férfi.
- Ne aggódj, nem hiszem, hogy működni fog.
A tű, mintha csak a doktor szavait akarná megerősíteni, csikorgó hangot hallatva csorbult ki.
- Azért annyira nem lettél emberi. Valószínűleg a hasi ultrahang sem lesz hatásos. Bellánál se működött anno. Viszont a hüvelyi ultrahang talán mutathat valamit.

Renesmee sejtette, hogy mi fog következni, úgyhogy a bugyija lehúzása után már fel is tette combjait a lábtartókba. Carlisle előkészítette a monitort és a vékony fém rudat.
- Lazulj el, Nessie! Nem fog fájni. Talán egy kicsit kellemetlen lesz, de kibírható.
A lány bólintott és maga mellé intette a férjét. Jake odalépett, majd bíztatóan megszorította a kezét, de közben végig aggodalmasan ráncolta a homlokát.

Nessie érezte, ahogy Carlisle óvatosan, vigyázva belévezeti a hűvös szerkezetet és a képernyőn már meg is jelent a lány belsője.
- Nagyszerű, működik – mosolyodott el a doktor, és finoman megmozgatta a rudat.
Az összemosódott szürkeségben Carlisle rámutatott egy sötétebb, kerek kis foltra.
- Az a babátok.
Renesmee elérzékenyülve nézte a monitort.
- Milyen picike még – rápillantott a férjére, aki szintén megbabonázva meredt a képre. – Minden rendben van vele?
- Igen. Már beágyazódott és a mérete megfelel a korának. Úgy tűnik, hogy tényleg egy normális lefolyású terhesség lesz. Gyorsan veszek még tőled vért, hogy a hormonszintedet is ellenőrizhessem.

Carlisle kikapcsolta a gépet, gyakorlottan levette a szükséges mennyiségű vért, aztán a megilletődött párosra nézett.
- Gratulálok, szülők lesztek!
Jacob röviden, mosolyogva megcsókolta a lányt.
- Látod, mondtam, hogy minden rendben lesz.
Nessie felkelt a székből és elindult kifelé.
- Remélem, hogy így is marad – jegyezte meg halkan. – Lepihennék egy kicsit apa régi szobájában. Eléggé kifárasztott az utazás, meg ez a sok izgalom.
- Nyugodtan. Addig én nekilátok a vizsgálatnak.

A lány elmosolyodott Carlisle lelkesedésén, aztán átsétáltak a másik világos szobába.
- Alszol velem? – kérdezte a férfit.
- Azt hiszem, most nem, nem haragudj. Túl izgatott vagyok, hogy aludni tudjak – magyarázta Jake. – Inkább átmennék megnézni, hogy mit terveznek a házunkkal. Persze, csak ha nem bánod?!
- Menj nyugodtan! Nem szükséges, hogy itt őrizz alvás közben.
Jake lágyan megcsókolta a lányt, aztán elindult kifelé.
- Álmodj szépeket! Szeretlek – mosolygott még rá, majd kilépett az ajtón és becsukta maga után.

Renesmee eldőlt a puha ágyon. Lehunyta a szemét és megpróbálta lecsendesíteni az elméjét, de a gondolatok folyamatosan rohamozták.
Hiába volt az ő terhessége más, mint az anyjáé, mégis aggódott, hogy ugyanúgy végzi majd, mint ő. Tökéletesen emlékezett a saját születésére, és hogy majdnem megölte Bellát… gyakorlatilag meg is tette. Csakhogy őt nem biztos, hogy meg tudnák menteni. Senki nem tudta, hogy milyen hatással lenne a lányra a vámpírméreg. Hogy csak átváltoztatná, vagy megölné, mint a farkasokat. Vagy hogy egyáltalán lenne-e bármiféle hatással rá.

Nessie még fél órát töltött hiábavaló próbálkozással, hogy elaludjon. Bármennyire is fáradt volt, képtelen volt megtérni az áldott öntudatlanságba. Végül inkább kikelt az ágyból és úgy döntött, ő is átsétál megnézni, hogy áll-e még a házuk. Bekukkantott még gyorsan Carlisle-hoz, hogy szóljon neki a távozásáról.
- Nagyapa, nem bírok aludni. Átmegyek inkább én is.
- Elkísérlek – ajánlotta fel a férfi, és már állt volna fel az asztaltól, de Renesmee leintette.
- Igazán nem szükséges, dolgozz csak tovább! Azt a félerdőnyi távot meg tudom tenni kíséret nélkül is. Te csak kutass!
- Nyugodtabb lennék, ha nem egyedül mennél…
- Ugyan, mi baj érhetne? Félvámpír vagyok.
- Rendben, de azért vigyázz magadra!

A lány már oda se figyelve bólintott, majd elindult a saját házukhoz.
Az erdő fái megnyugtatóan susogtak körülötte a hűvös őszi széltől, ami az ő bőrét is kellemesen simogatta. A gondolatai végre felszabadultak kicsit, ahogy a természet elzsongította az elméjét. Egy rövidke időre végre nem a bizonytalan jövőn rágódott, hanem hagyta, hogy kitöltse a békés üresség.

Aztán körülbelül félúton egy furcsa hang zökkentette vissza a valóságba: egy mély morgás szűrődött ki a rengetegből. Nessie megtorpant és kutatóan kereste a zaj forrását. Ahogy mély levegőt vett, megérezte az ismeretlen, de mégis ismerős, édes illatot. Egy pillanattal később pedig már láthatta a fák közül kilépő magas, fehér bőrű férfit.
Az idegen gonosz mosolyra húzta ajkát, miközben felé indult. Villámgyorsan közelebb ért a lányhoz és éjfeketévé sötétült szemeivel végignézett rajta.

- Végre megtaláltalak – súgta neki vágyakozástól elhaló hangon.
- Ismerjük egymást? – nézett rá Renesmee összevont szemöldökkel. Biztos emlékezne rá, ha valaha is találkoztak volna.
- Nem, de én már régóta várok rád – nézett bele a lány értetlen, barna szemeibe. – Sokan mesélték, hogy létezik ilyen, de olyan nehéz volt elhinni.
- Miről beszélsz?
- Az erdő másik feléről éreztem már a véred csábító zamatát. Beszélt hozzám, hívott magához.

Nessie-t lebénította a jeges félelem. A régi mesékből ismerte ezt a jelenséget. Az apjával is ez történt… énekelt neki Bella vére. De ő ellent tudott állni a végzetes vonzásnak. Viszont a legtöbb esetben nem volt ilyen szerencsés az áldozat. Rémlett neki, hogy Emmett is emiatt bukott el egyszer. Egy egyszerű ember-lány miatt. A gondolat szöget ütött a fejében.
- De hát, én is vámpír vagyok.
A sötét hajú nomád vámpír egészen eléállt és mélyen beleszagolt a hajába.
- Tényleg? Az illatod nem ezt mondja. És valószínűleg az ízed is emberi lesz.

Renesmee-ben végre feléledt az életösztön és megpróbálta ellökni magától a férfit, de az könnyedén leszerelte. Egyik kezével hátraszorította a karjait, a másikkal a tarkójánál tartotta meg, majd a hófehér nyakához hajolt.
- Ne félj, nem fog fájni… annyira – suttogta bele a bőrébe.

De még mielőtt megharaphatta volna, újabb hangos morgás hallatszott és egy élénk színű villanás lerántotta róla a vámpírt. A lány meglepődve pillantott fel a megmentőjére: a vörös bundájú, hatalmas, remegő farkasra.
- Jake… – suttogta maga elé.
A vámpír és az óriási állat mérgesen kémlelte egymást.
- Keress magadnak más vacsorát, fenevad! – vicsorgott a férfi, félreértve Jacob szándékát. – Nem adom a legjobb falatot!

Jake kezdte meg a támadást. Igyekezett minél közelebb kerülni a letéphető testrészekhez – hamar végezni akart vele –, de a vámpír ügyesen hárította a megmozdulásait.
Aztán elhatározásra jutott: mindenképpen megóvja a szerelmét és a születendő gyermeküket, még ha az életébe kerül is. A nomád vért akar, ő viszont nem fogja hagyni, hogy Nessie legyen az áldozat. Sejtette, hogy csak egyetlen lehetősége lesz, azt pedig a legjobban akarta kihasználni.
A szeme sarkából gyorsan rápillantott a lányra, hogy utoljára még megnézze a vonásait, habár teljesen fölösleges volt; az arca már régóta az elméjébe volt égetve.

Hevesen támadta meg a hófehér bőrű férfit, esélyt sem adva a kitérésre. A félelme azonban beigazolódott: ahogy túl közel került hozzá, a vámpír belemélyesztette fogait a nyakába. De ő sem maradt tétlen. A legbiztosabb ponton kapta el, és egyetlen erőteljes rántással letépte a fejét a testéről.
Hallotta még a lenyomata szívszaggató sikolyát, a többi farkas megérkezését; megérezte az ismerős, de mégis émelyítő vámpírszagot is. Tudta, hogy Renesmee és a baba biztonságban van már, és így átadhatta magát a feketén égő öntudatlanságnak.

Nessie szinte nem is érzékelte a jéghideg kezeket magán. Látta, ahogy a hatalmas, rozsdaszínű farkas elterül az erdő talaján és ettől megbénult minden érzéke. Mintha kívülről szemlélné önmagát és az egész világot. Aztán az aggodalom és a kétségbeesés rémisztő gyorsasággal árasztotta el, ahogy Jacob átváltozott teste vonaglani kezdett a kíntól.
- Nessie! Nessie, jól vagy? Nem esett bajod? – jutott el hozzá a nagyapja hangja.
Szóval hozzá tartoztak a hideg kezek.
- Ne velem foglalkozz most! Mi van Jake-kel?! – mutatott a földön fekvő, szenvedő állat felé.

A doktor egy szempillantás alatt mellétérdelt és vizsgálni kezdte.
Esme még a sebtében tákolt tűzre dobta a kezében tartott jobb alkart, aztán a lányhoz lépett.
- Semmi bajom, jól vagyok – válaszolt a még fel sem tett kérdésre, miközben idegesen és félve figyelte a még mindig remegő farkast.
Carlisle együttérzően nézett fel a szemeibe, a hangja alig volt több suttogásnál, a szavait Nessie mégis bántóan hangosnak érezte.
- Sajnálom, nem tehetek már semmit. A méreg bekerült a szervezetébe, és megöli őt.
- Neeeeeeeeee!!!
Renesmee fájdalmas sikolya betöltötte az erdőt, aztán összeesett a vámpírnő karjai között és néma csend lett.








_@/"

Jacob & Nessie - TIZENNEGYEDIK FEJEZET - Pictures - Képek

Sziasztok!

Ím, érkezik egy extra-rövidke friss... ez most csak egy picinyke átvezetőfejezet, ami ugrik 7 évet és ezen idő momentumait kb. 2 oldalba sűríti. Valahogy most ennyi sikerült, de ez is valami legalább :) Szóval ez tényleg csak ilyen átvezető, ez után indul majd be minden. Lehet találgatni vélemény formájában, hogy mi miért van a fejezetecskében... bár szerintem totál egyértelmű :)
Jaj, és várom a véleményeket is, remélem, hogy a fejezet hossza nem befolyásol senkit abban, hogy írjon pár sort maga után (vagyis de, befolyásoljon!! Mindenki írjon!! :) ).

A következő fejezet most már tényleg csak az államvizsga után fog érkezni, mert már nagyon a nyakamon van az esemény... az viszont extra-hosszú lesz, nagyon sok történéssel és izgalommal, úgyhogy remélem, megéri rá várni :)

Viszont a fejezethez van egy kis nézegetni való:

http://picasaweb.google.hu/113866254579580611913/KepekA14FejezethezPictures#

Ezeket a csodás képeket Angel készítette. Örök hálám neki érte, meg az összes támogatásért és ötletelésért, amit ad nekem :)

Na, hagylak titeket olvasni és epekedve várom a véleményeket :)
Pusz: Stigu _@/"

Tizennegyedik fejezet – Pictures – Képek

Kicsit több mint 7 évvel később



Nessie elgondolkozva állt az asztalra helyezett kartondoboz előtt. Ahogy felemelte a fejét, pont kilátott a New jersey-i kis lakás széles ablakán. A szomszédos park fái már szinte teljesen kopaszon álltak, a lehullott, ősz-színű leveleket szelíd, de egy ideje már folyamatosan hulló, hideg eső áztatta.
Merengését Jacob szakította meg, aki, mikor kilépett a hálóból, egyenesen hozzá lépett. Hátulról lágyan átölelte, állát a lány fejére támasztotta, és ő is kinézett a szomorkás tájra.
- Minden rendben lesz, ne aggódj! – súgta neki halkan. – Kicsit előbb jött ez az egész, mint vártuk, de ez is benne volt a terveinkben.
- Tudom és örülök is neki, csak… azért félek.
- Nem lesz semmi baj – próbálta nyugtatni Renesmee-t. – Holnapután már otthon leszünk és Carlisle megvizsgálhat.

Jake egy pillanatig még élvezte, ahogy a lány langyos teste hozzásimul, aztán elengedte és visszaindult a másik szobába.
- Befejezem itt a pakolást és akkor tudok neked segíteni – ajánlotta a férfi.
- Nem szükséges – pillantott hátra rá Nessie. – Ezzel a pár képpel gyorsan végzek.

A vöröses hajú lány tűnődve nézett szét a nappaliként használt helységben. Nem volt sok dolog benne: tv, kanapé és egy alacsony kis üvegasztal képezte az összes berendezést. Személyes tárgyak nem is nagyon voltak, kivéve azt a rengeteg fotót, amik a falon lógtak a legkülönbözőbb keretekben… még szinte idejük sem volt belakni ezt a békés kis helyet, ahová az új egyetem miatt költöztek. Szám szerint ez volt a harmadik iskola, amit elkezdtek, és az utolsó lett volna, ha nem jön közbe ez a kis baleset, ami most megváltoztat mindent.

Nessie bágyadtan lépett az első képhez, majd miután leemelte a szögről, elmerengve nézte azt. A fotó Sue és Charlie esküvőjén készült, miután tíz évvel Renesmee születését követően Charlie végre összeszedte a bátorságát és feledve az előző, sikertelen házasságát, újra nősülésre adta a fejét. Hatalmas társaság volt látható rajta; a farkasok és a vámpírok is, szinte teljes békességben. Ahogy azt az öreg Quil megjósolta, az ő szerelmük sok mindent megváltoztatott a Forks-környéki misztikus lények életében…
A következő felvétel pontosan bizonyította ezt: Emily, Alice és Nessie volt rajta, mindhármójuk karján egy-egy csodaszép kislány ült. Az alacsony vámpír nő büszke mosollyal tartotta pár napos keresztlányát, a kis Livanát, míg Nessie ugyanezt tette a már nagyobbacska Christine-nel.
Pontosan emlékezett még rá, Alice mennyire meg volt hatva, mikor Emily megkérte, hogy legyen a legifjabb Uley keresztanyja. Szinte repesett a boldogságtól és azóta is igyekszik elhalmozni mindennel a három gyönyörű és cserfes indián kislányt.

Aztán rengeteg hasonló fotót pakolt be óvatosan a kartondobozba: sok-sok napfényes pillanat, ragyogó hófehérbe öltözött rézbőrű nővel és a megszokott hatalmas, színes társasággal.
A nyarakat általában otthon kellett tölteniük, mert valamelyik bevésődött páros házasodott, vagy egy újabb kis csemete érkezett. Mostanra már tizenegy gyermek született ezekből a holtig tartó, tökéletes nászokból.
A legújabb ilyen esküvői képen Claire és Quil volt a boldogság középpontjában.

Ezután jött pár kép róluk; általában minden új egyetemi év elején fotózkodtak valahol. Ez inkább Renesmee mániája volt, de Jake boldogan engedett majdnem minden kis szeszélyének. És persze ugyanígy volt emlékük mind a két diplomaosztójukról is.

A következő fotó, amit leakasztott a szögről, különösen közel állt hozzá. Leah küldte Hawaii-ról, miután a lány kikönyörögte tőle. Azután készült, hogy az indián nő felhívta, hogy újra működik a teste. Nessie feltétlenül látni akarta azt az örömöt, ami Leah hangjából kihallatszott, és végül sikerült meggyőznie. Ez tavaly nyáron történt, de a – már nem farkas – nőt annyira rabul ejtette az ottani csodás élet, hogy mindennek ellenére még nem tért haza.

Már csak két kép volt a falon. Az utolsó előtti három éve készült, karácsonykor. Renesmee most már mosolyogva gondolt az akkor még igencsak kínos incidensre. Egy nappal a tervezett előtt tértek haza azon az éven, a másnapra jósolt hóvihar miatt, csak épp nem szóltak a családnak, hogy meglepetés legyen az érkezésük. Volt is nagy csodálkozás, mikor Jake és Nessie a kunyhóba benyitva rátalált a nappaliban elmélyülten szeretkező szülői párra. A fotó ezután készült, már a nagyházban, de az érintetteken még akkor is látszott az arcpirító zavar. A lány sokkolva ült a kanapén, hisz egy dolog volt tudni, hogy a szülei boldog és intenzív házaséletet élnek, és megint más szembesülni ezzel. A kép azért is került ki, hogy emlékeztesse őket: soha többé ne akarjanak meglepetést okozni a családjuknak.

Az utolsó fotó, amit a lány levett a falról, még nagyon friss volt. Két hete küldte csak Emily, mikor tudatta velük az örömhírt, hogy újabb kis családtag érkezik. Az ultrahangos felvételen még csupán pár apró folt látszott belőle. Renesmee remélte, hogy végre sikerül egy kisfiút összehozniuk a három lány után.
Óvatosan berakta ezt a képet is a dobozba, majd leragasztotta a fedelét és gondosan felcímkézte.

Pár percig még némán nézte a lezárt kartont, aztán a lassan kicsorduló könnyek elhomályosították a látását. Minden félelme ellenére boldogan gondolt arra, hogy ha nem is örökre, de végre hosszú időre hazatérnek.





_@/"

Jacob & Nessie - TIZENHARMADIK FEJEZET - Farkastörvény

Sziasztok!

Nos, nem bírtam ki!!! :) Olyan sok szép véleményt kaptam, hogy ihletmanó szárnyra kapott, kistündér lett belőle és lehetetlen volt elhallgattatni a fejemben. Szóval itt a következő fejezet, amit egy kis átvezetőnek szántam, de valahogy normál hosszúságú lett belőle.
Remélem, hogy tetszeni fog nektek ez a fejezet is, mert én eléggé bizonytalan vagyok benne, hogy milyen is lett.

A következő viszont most már tényleg csak az államvizsga után jön (hacsak nem kapok még több véleményt, és a manóm nem válik valami egészen új, még nem ismert lénnyé :), szóval írjatok bátran, hátha nem fogom kibírni írás nélkül).
A következő címe már megvan: Pictures - Képek. És egy nagyobb időszakot fog átölelni, hogy aztán kezdődhessen az izgiség :)

Na, most jöjjön a fejezet, jó olvasást hozzá! :)

Tizenharmadik fejezet – Farkastörvény

Alkonyodott éppen Seattle felhős ege alatt, amikor a repülőgép landolt. Nessie-t egy furcsa, édes-szomorú érzés fogta el; jó volt újra otthon lenni, hiányzott már neki a családja, de nagyon szívesen maradt volna a szigeten is. Az ott eltöltött kicsit több, mint egy hónap mesés volt. Bebarangolták az egész helyet, ismerték már minden kis szegletét, és mindegyikhez társult egy-egy forró emlék.

Jake-et hasonló érzések öntötték el, de őt már akkor, mikor Rióban felszálltak a gépre. Mostanra pedig a félsz kezdett eluralkodni rajta. A nászútjuk egy kis kitérő volt, ahol még nem néztek szembe a rideg ténnyel, hogy mostantól minden megváltozik. Kezdődik az ő igazi, túlságosan is valóságszagú életük. Ezelőtt sose beszéltek arról, hogy hogyan is lesz tovább, hisz az esküvő előtt a szervezéssel voltak elfoglalva, a szigeten pedig jobb dolguk is akadt. De most elemi erővel terítette le a tudat, hogy nem terveztek el semmit. Fogalma sem volt róla, hogy esténként hol fogják álomra hajtani a fejüket, és hol fognak ébredni reggelente.

A lány, mintha csak érezte volna vívódását, megszorította a kezét, és mosolyogva felé fordult.
- Nemsokára otthon leszünk – mondta neki izgatottan.
A férfi úgy döntött, nem érdemes tovább rágódnia a dolgon; Renesmee vele van jóban-rosszban, és csak ez számít.

A csomagjaikat szerencsére elég gyorsan megkapták, aztán kutatni kezdték a népes családot a váróterem tömegében. De nem láttak senkit.
- Szerinted elfelejtették, hogy ma jövünk? – kérdezte Nessie szemöldökráncolva.
- Nem hiszem – rázta a fejét Jacob, aztán halkan hozzátette –, a vámpírok nem felejtenek.

Várakozón nézelődtek tovább a csarnok emberseregében, mikor az alacsony, fekete hajú nő eléjük toppant.
- Csakhogy megvagytok! – ölelte meg gyorsan mindkettőjüket. – Már kezdtem azt hinni, hogy még jobban meghosszabbítottátok a mézesheteket.
- Nem, nem, azért vágytunk már haza – nyugtatta meg Nessie.
- Egy nagyon kicsit – tette hozzá a férfi. – Különben meg, nagyobbra kellett volna nőni, és akkor kilátszanál a tömegből – nézett Alice-re pimaszul mosolyogva.
- Hé, le lehet szállni a magasságomról! Nem mindenkit nyújtanak az esőn.
- Alice, hol vannak a többiek? – kémlelte tovább kitartóan Renesmee a hömpölygő emberáradatot.
- Csak én jöttem. A család otthon vár minket, még… akadt egy kis dolgunk. De mire hazaérünk, mindenki ott lesz.

Gyorsan bepakolták a csomagokat Alice sárga Porschéjébe, aztán már indultak is. A vámpír nő a szokásos villámsebes tempóban vezetett, így hamar odaértek a nagy, fehér házhoz.
Mikor kiszálltak a kocsiból, az egész Cullen-család várt már rájuk az ajtóban.
Bella pár lépéssel a lánya előtt termett, és szorosan megölelte őt.
- Nessie, drágám, milyen volt a nászút? – jött eléjük Rosalie is.
- Élvezetes… – mosolygott rá Renesmee a szőke hajú nőre. – És igazad volt: rá lehet kapni a dologra.

Emmett eddig csak az ajtóból figyelte somolyogva a társaságot, de most ő is közelebb ment.
- És ugye üres a bőröndöd, nagylány? – kérdezte kajánul vigyorogva.
- Hát, nem teljesen. Sajnos pár darabot nem tudtunk használni – felelte Nessie. – Nem volt jó a méret.
- Csak nem lötyögött?
- Nem, túl kicsi volt.
Emmett akart még valamit mondani, de elnémult a döbbenettől.
- Nem azt mondtad, hogy normál méretűt nem is vettél, csak extrákat? – kérdezte tőle Rosie.
- De…
A nő csodálkozva nézett végig Jake-en.
- Hű, hát akkor…
- Gyerekek, viselkedjetek! – szólt rájuk Esme, amikor látta, hogy Edward arca kezd nagyon elborulni. – Arról meséljetek inkább, hogy hogy tetszett a sziget?!
- Jaj, meseszép – vitte továbbra is Nessie a szót. – Ne aggódj, nagyi, nem csináltunk túl nagy pusztítást – nyugtatta mosolyogva a nőt. – És az élővilágra is vigyáztunk. Átmentünk vadászni a kontinensre.
- Nem megyünk be a házba? – szólalt meg végre Jacob is.
- Nem bizony. Van egy kis meglepetésünk nektek – válaszolta Carlisle. – Az igazi nászajándék a családtól. Kövessetek!

A vámpírok gyorsan beszaladtak az erdőbe, és Jake is átváltozott, majd felvette a hátára a lányt. Rövid idő múlva már a quileute határvonalnál voltak.
A farkas megtorpant, és figyelmeztetően vakkantott egyet.
- Ne aggódj, kaptunk engedélyt Samtől, hogy egy darabig átjöhessünk! – nyugtatta meg Jasper.

A következő kanyar után a fák mögött már láthatóvá vált a kis mesterséges tisztás, a közepén kiemelkedő faházacskával.
Renesmee lecsúszott a hatalmas állat hátáról, és ámulva sétált közelebb. Pár pillanat múlva a már visszaváltozott férfi is csatlakozott hozzá.
- Ez…ez… – Nessie nem talált szavakat.
- Az új közös otthonotok – vigyorgott Alice. – Egyeztettünk a falkával, hogy hol lenne a legjobb helyen, és végül emellett döntöttünk.

Az ifjú pár nem hitt a szemének. A házikó nem volt ugyan nagy, de annál gyönyörűbben festett. A külseje fél farönkökkel volt borítva, így szinte tökéletesen beleolvadt a környezetébe.
- És itt még mi is meglátogathatunk titeket – tette hozzá Bella.
- Ez csodálatos – mondta Jake még mindig hitetlenkedve, aztán gyorsan megölelte anyósát. – Nagyon… nagyon szépen köszönjük.
- Ugyan már, semmiség – válaszolta neki Edward. – Gondoltuk, nem akartok majd a mi nyakunkon lógni, és Billynél sincs túl sok hely. Ráadásul oda nekünk is bajos lett volna néha elmenni.
- Nézzétek meg belülről is! – húzta őket Alice maga után.

A ház nagyon tágas volt, és bent is minden fából készült. A nappali és a konyha egy légtérben volt, de egy hatalmas pult választotta ketté.
- Ezen kívül még van egy hálószoba és egy fürdő. Meg persze a gardrób – magyarázta Esme. – Viszont felfele bővíthető, úgyhogy ha érkeznek majd a gyerekek, lesz nekik is hely.
Renesmee hatalmas mosollyal az arcán nézett körül az új otthonában, aztán gyorsan átszaladt a hálóba, hogy azt is megcsodálhassa.

Jacob még a nappaliban maradt. Lelki szemei előtt már látta, hogy melyik helyen hogy fogja szeretni a feleségét. Látta, ahogy Nessie a konyhapulton ülve magába fogadja; ahogy a kandalló előtti szőrmén szeretkeznek….
- Jake, kérlek… – szakította ki Edward hangja az erotikus képből.
- Bocsi! – nézett rá bűnbánó arccal. – Igyekszem kordában tartani az elmém, ígérem!

De ahogy bepillantott a csupa márvány fürdőbe, megint elszabadult a fantáziája.
- Na jó, azt hiszem, ideje magára hagynunk az ifjú párt – mondta a vöröses hajú férfi frusztráltan, miközben elindult kifelé a házból. – Hadd élvezzék az ajándékukat!
- Azt hiszem, elég jól tűri – nézett Bella mosolyogva a férje után.
- Igen – bólintott Jacob –, végül is nem tépte le a fejem.
- Az is valami.
A nő kisietett a házból a férje után, aztán a többi vámpír is távozott.
- Jó szórakozást! – intett még nekik Emmett vigyorogva.

Mikor kettesben maradtak, Nessie kíváncsian nézett rá.
- Mitől akadt apa már megint ki?
- Hát, biztos nem jó úgy látni a lányát, ahogy elképzeltelek.
- Oh, szegényke… az én fejemben hasonlókat láthatott – kuncogta Renesmee, aztán közelebb lépett hozzá, és végigsimított a mellkasán.
- És pontosan hogy is képzeltél el? – búgta neki.
- Először is sokkal kevesebb ruhában.
Lassan kezdte vetkőztetni a lányt. Kibújtatta a sötét színű blúzból és a fekete, virágmintás szoknyából.
- Ez így már kezd hasonlítani.
Szenvedélyesen csókolta meg élete értelmét, miközben felültette az épp megfelelő magasságú konyhapultra…



Másnap hajnalban kimerülten dőltek be a hatalmas franciaágyba.
- Azt hiszem, soha többet nem fogok tudni itthon úgy főzni, hogy ne legyenek piszkos gondolataim – nézett a lány mosolyogva a férjére, miközben még mindig levegő után kapkodott.
- Szerinted a ház minden zugában szeretkeztünk már?
Nessie elgondolkodva kémlelte a plafont.
- Azt hiszem, igen. Miért?
- Mert akkor végre aludhatnánk egy kicsit – válaszolta a férfi nevetve.
Renesmee odagömbölyödött az oldalához, és hagyta, hogy magával ragadja az álom.



Késő délután lett, mire a lány felébredt. A bágyadt napsugár próbálkozott beragyogni a sűrű lombkoronájú fák között a faház széles ablakain, de csak néha sikerült neki.
Nessie kissé kábultan nyitogatta a szemét, próbálva kipislogni az álom utolsó foszlányait. Jacob még békésen szuszogott mellette.
Amikor sikerült végre a külső világra fókuszálni, a férfit kezdte figyelni. Nézte a kisimult arcát, az alvás közben kissé elnyílt, csókolnivaló száját, a rézbőrű, tökéletes testét. Hihetetlennek tűnt számára, hogy ez a megtestesült csoda az övé… egyedül az övé. És örökre az is marad.

Jake lassan kezdett ébredezni a fürkésző pillantás alatt. Mikor észrevette, hogy a lány őt nézi, féloldalasan rámosolygott.
- Jó reggelt! Vagyis… milyen napszak van?
Renesmee halkan kuncogott.
- Délután. Épp ideje volt már felkelnünk. Mi lesz a ma esti program? – kérdezte kacéran.
- Hát, arra gondoltam, hogy egy kicsit pihenhetnénk.
- De… hisz most aludtunk – értetlenkedett Nessie.
- Úgy értem, hogy a mai napot ne kizárólag egymás társaságába töltsük az ágyban.
- Oh, vagy úgy! Hmmm… nem tetszik az ötlet, de legyen – vigyorgott a lány.
- Meglátogathatnánk a falkát. Biztos nagyon kíváncsiak már, hogy mi van velünk, na meg…
- Jake, nem kell magyarázkodnod. Én is szeretek a csapattal lógni. Kedvelem őket, sőt némelyikük olyan, mintha a családom tagja lenne.
- Örülök, hogy az én barátaim a te barátaid is – ölelte át Renesmee-t. – Gyorsan rácsörgök Samre, hogy szóljon a többieknek is.

Jacob egy mozdulattal kiugrott az ágyból, és még úgy, pucéran kisétált a nappaliba a telefonhoz.
Nessie lélegzete egy pillanatra kihagyott, ahogy végignézett a meztelen, izmos háton, a formás fenéken.
- Biztos nem akarsz mégis itthon maradni?
A férfi visszafordult az ajtóból, és széles mosolyt villantott rá.
- Ma kimozdulunk, ha törik, ha szakad!
- Jól van na, értettem. Akkor felkelek én is.

Ő is kimászott a párnák közül, és a férje után sietett a konyhába.
- Akkor este… – most Jake lélegzete hagyott ki, ahogy meglátta a szintén ruhátlan lányt – …találkozunk.
Gyorsan letette a kagylót, és Nessie felé indult, aki már a hűtőben keresgélt valami ennivaló után.
- Te mit csinálsz? – kérdezte döbbenten.
- Gondoltam, biztos éhes vagy. Összedobok valamit.
- És nem akarsz előtte felöltözni?
- Oh, nem terveztem.
- Egy óra múlva jelenésünk van Saméknél. Emily már nagyon nehezen mozog, úgyhogy náluk gyűlünk össze – bámulta merőn a lányt.
- Az elég sok idő még – lépett közelebb Nessie.
- Hát, talán belefér – mondta Jake fojtott hangon, és már ölelte is a karcsú testet.



Másfél óra múlva kicsit ziláltan érkeztek meg Sam házába.
- Csakhogy ideértetek! – kiáltott nekik oda Emily a kanapéról. – El sem tudtuk képzelni, hol vagytok már.
- De, el tudtuk – vetette közbe Paul szemtelenül rájuk vigyorogva.
- Viselkedj, vagy megint a padlón alszol – pirított rá Rachel.
Nessie elmosolyodott a szerelmesen civakodó pároson, aztán lehuppant a már igencsak kigömbölyödött nő mellé, és féloldalasan átölelte.
- Hogy vagy, Emily?
- Fáradtan. A picurka egyre nagyobb, és én egyre nehezebben viselem. De már csak egy kis idő, és kint lesz – simogatta meg dudorodó hasát a nő. – Viszont most te mesélj! Milyen volt a nászút?
- Öhmmm… hát… – Renesmee kereste a szavakat, de lehetetlen volt megfelelőt találni arra a gyönyörű, mámoros időre, amit a szigeten töltöttek.
Érezte, hogy az emlékek hatására rózsaszín pír önti el.
- Nem kell mondanod semmit, minden az arcodra van írva.
- Hát… tényleg nagyon jó volt – mosolyodott el szégyenlősen.
- És hogy tetszik a ház?
- Gyönyörű. És nagyon otthonos. Gondolom, a te kezed is benne van a dologban?!
- Természetesen. Alice mindenben kikérte a véleményem.
- Ennyire összemelegedtetek? – csodálkozott el a lány.
- Kedvelem őt, akármennyire kis hiperaktív is – nevetett rá Emily.

Ekkor Sam és Jake lépett oda hozzájuk. A férfi leült Nessie mellé, míg a leendő apuka odatérdelt a feleségéhez, és egy lágy csókot nyomott a hasára.
A lány elérzékenyülve nézte a jelenetet, miközben azon gondolkozott, hogy vajon Jacob milyen lesz, ha ő lesz állapotos. Már előre félt tőle, hogy éppen úgy, mint Sam, a széltől is óvni akarja majd.

--*-*--

Pár nap múlva, egy késő délelőtt Jake rontott be hirtelen a fakunyhóba. Nessie érdeklődve kapta fel a fejét az ebédkészítésből.
- Mi történt?
- Megvan a baba! Megszületett!
- Tényleg?
A lány gyorsan elzárta a tűzhelyet, és otthagyta a félkész ételt.
- Cipőt húzok, és mehetünk is.
- Rendben, siess! – mosolygott a hevességén a férfi.

Pár perc alatt odaértek a házhoz, ahol már ott várakozott a falka többi tagja is.
- Történt valami? – kérdezte Jacob aggódva Embryt.
- Sam nem akar beengedni minket. A bevésődés miatt…
- Hisz ez őrültség. Ha meg kell történnie, úgyis megtörténik. Mindegy, hogy most, vagy kicsit később.
- Ezt próbáld neki megmagyarázni.
A férfi fáradtan felsóhajtott.
- Sam, légy szíves, gyere ki! – kiáltott be neki. – Beszéljük meg!

Az ajtó hirtelen kicsapódott, és kilépett rajta a másik alfa.
- Na jó, bejöhet mindenki, de nagyon vigyázzatok magatokra!
A férfi mosolyából látszott, hogy megenyhült már. Valószínűleg rém büszke az újszülött lányára, és azt szeretné, ha mindenki megcsodálná – gondolta Jacob.

A farkasok és lenyomataik sorra besétáltak a házba. Emily a hálószobában feküdt, kezében egy rózsaszínbe bugyolált csomagot tartva. Az újdonsült anyuka kissé megviselt volt, a haja csapzott, de az arcán földöntúli boldogság ragyogott, ahogy a ráncos kis csöppséget nézte.
- Hadd mutassam be Camille Uley-t!
A nő átadta a babát Sam erős, biztonságos karjaiba, hogy a többiek is jól láthassák.

A kis Camille még igencsak vörös és gyűrött volt, de Nessie még így is gyönyörűnek találta.
A lány felnézett a többiekre, hogy vajon ők is így csodálják-e ezt az oly’ pici, fiatal kis lényt. Észrevette, hogy egyvalaki szemében mintha sokkal több áhítat lenne, mint a többiekében. Homlokráncolva kereste férje tekintetét, és mikor az ránézett, észrevétlenül az elvarázsolt farkas felé intett. Jacob pár pillanatig tanulmányozta az átszellemült arcot, aztán egy aprót bólintott.
Renesmee kiengedte az eddig benntartott levegőt, és hitetlenkedve rázta meg a fejét.
- Sam… megfoghatom egy pillanatra? – kérdezte a lány által eddig figyelt férfi.
Az alfa felnézett, és a mosoly egyből leolvadt az arcáról.
- Ugye nem… Seth, mondd, hogy nem…
- Sajnálom, ez tényleg nem az én hibám – nézte még mindig az újszülött kislányt. – Ezt nem lehet irányítani.
- Emily, kérlek, vedd át a kicsit! – szűrte a fogai között Sam, miközben a teste kezdett egyre jobban remegni.
- Drágám, nyugodj meg! Ne csinálj semmi meggondolatlanságot, kérlek! – próbálta nyugtatni a férjét, miközben megfogta Camille-t.

A férfi már indult volna Seth felé, de Jacob eléállt, és megragadta a karját.
- Gyere velem! – parancsolt rá.
- Ez nem a te dolgod, kölyök! Maradj ki belőle! – morgott vissza neki.
- Nem, Sam! Elmegyünk futni egyet! Ki kell szellőztetni a fejed!
Pár pillanatig farkasszemet néztek, aztán a férfi megadóan sóhajtott, és Jake-kel együtt kiment a házból.

Emily fáradt mosollyal nézte az új bevésődött farkast.
- Ne haragudj rá, csak túlságosan ki akarja sajátítani az egy szem kislányát. Tudtuk, vagy legalábbis sejtettük előre, hogy nagyon hamar a lenyomata lesz valakinek. De ha lenyugszik, majd belátja, hogy ez nem olyan szörnyű dolog.
- Ja, ingyen babyszitter – mondta gúnyosan Paul.
Rachel nem szólt egy szót sem, csak egy mérges pillantással jutalmazta férjét.

- Szeretnéd…? – nyújtotta Emily Seth felé a kicsit.
A férfi arca felragyogott, és óvatosan a karjaiba vette Camille-t.
- Szia, csepplány. Én Seth vagyok, a te nagy és erős védelmeződ – mondta neki átszellemülten. – Sokat fogsz majd látni, úgyhogy szokj hozzám.
A falka és a lenyomatok mosolyogva nézték, ahogy a férfi csak beszél és beszél a törékeny, újszülött babának, aki közben békésen elszenderedett a karjában.



Másnap reggel Nessie-t a telefon irritáló csörgése ébresztette. Kitámolygott a nappaliba, és felkapta a kagylót.
- Tessék!? – morogta bele.
- Szia, Nessie! Itt Leah, az Államok másik végéből.
Renesmee, ahogy meghallotta a nő hangját, rögtön felélénkült.
- Szia! Mi újság veled?
- Semmi különös, jól vagyok. Itt állandóan süt a nap, és tele van minden félmeztelen, izmos pasikkal. Szóval szuperül érzem magam.
- Akkor jó. Örülök, hogy tetszik ott.
- Viszont hallottam, hogy mit csinált Seth… Mekkora balek az öcsém!
- Ugyan már, a bevésődés nem olyan szörnyű dolog. Én már csak tudom, én is lenyomat vagyok.
- Na, de pont Sam épphogy megszületett lányát kellett elvarázsolnia?! – kuncogott a nő.
A hangján érezni lehetett egy kis gúnyos elégtételt.
- Ha legközelebb fia lesz, én tuti jó messzire elkerülöm!
- Hát, az esély megvan rá.
- Ugyan, Nessie! Ez még viccnek is rossz. Elég ironikus lenne, ha pont Sam fia vésne majd be.
- Hümm, a jövő kifürkészhetetlen.

Renesmee felnézett a konyhapultról, és az ajtóban meglátta a férjét, aki őt figyelte mosolyogva.
- Azért a bevésődés tényleg nem olyan rossz dolog…

--*-*--

A szeptember eleje, és azzal együtt az első egyetemi év már vészesen közeledett, de még mindig nem haladtak a pakolással. Nehéz volt eldönteni, hogy mit vigyenek magukkal, és mi maradjon otthon. Mert az a kis házikó mostanra az otthonukká vált.
A ruhák nagy részét már bepakolták, de a személyes tárgyakkal nem tudtak dűlőre jutni.
- Mi lenne, ha nem vinnénk semmit? – kérdezte Nessie sóhajtva.
- Hogyhogy semmit? – értetlenkedett a férfi.
- Semmi kacatot – magyarázta. – Majd idővel belakjuk az ottani lakást. Úgyis csak átmeneti hely lesz, amíg suliba járunk. Lenne benne pár kép, meg fotó, a többi cucc pedig itthon várna minket.
- Tetszik az ötlet – mosolygott Jacob.
- Gondoltam. Így nem kell tovább pakolásznod.
- Nem csak emiatt – somolygott, miközben közelebb lépett a lányhoz. – Ezek úgyis csak tárgyak. Az emlékeink azok, amik igazán fontosak.
- Oh, erről jut eszembe! Ugye nem akarsz nagy, összeborulós elköszönést?
- Nem, nem. Igazából a falkától már megvolt a búcsú az esküvő előtt. Az éppen elég volt.
- Rendben, mert én sem szeretnék ebből nagy eseményt csinálni. Nem a világ végére megyünk, és nem örökre.

- Jó. – A férfi elmerengett egy kicsit. – Pár nap, és indulunk. Szerinted nem lesz furcsa?
Nessie értetlen tekintetét látva bővebb magyarázatba fogott.
- Csak mi ketten leszünk, nekünk kell majd főzni, meg mindent rendben tartani.
- Aham, értem, mire gondolsz. Ez az egész olyan… felnőttes – mosolyodott el Renesmee. – Megkezdődik az igazi, közös, felnőtt életünk. Szerintem izgi lesz.
Gyorsan megcsókolta a férfit, aztán a háló felé indult.
- Akkor befejezettnek tekinthetjük a pakolást? – nézett vissza rá kacéran.
- Benne vagyok – válaszolta rekedtes hangon Jake, és utána sietett.



A tervezett indulás előestéjén Nessie már nagyon izgatott volt. Mintha csak Alice beleköltözött volna. Újra és újra ellenőrizte, hogy mindent elraktak-e, nem hagynak-e semmi lényegeset otthon.
Jacob egy idő után megelégelte a dolgot, és megpróbálta lecsillapítani a túlpörgött lányt.
- Nessie, egyetlenem, nyugi! Biztos vagyok benne, hogy mindent eltettél, de ha mégsem, majd utánunk küldik. Nem a világ végére megyünk, és nem örökre – idézte a lány pár nappal azelőtti szavait, miközben megölelte, ezzel is megakadályozva a további pakolászást.
- Igazad van – sóhajtotta Renesmee. – Csak olyan tétlennek érzem magam, ha nem csinálok semmit.
- Mit szólnál, ha átmennénk, és elköszönnénk Cullenéktől is. Azzal is telne az idő.
- Rendben – egyezett bele a lány. – És ha nem rohanunk, még több időt el tudunk verni.
A férfi rávillantott egy féloldalas mosolyt, aztán lassan sétálva elindultak.

Nessie-ben rengeteg emléket idézett fel az erdő számos pontja. Hiába, a memóriája legalább olyan éles volt, mint a vámpíroké. Emlékezett, melyik kidőlt fánál ülve beszélgettek Leah-val, majd elhaladtak a kis tisztás mellett, ahol a férfi először csókolta meg.

Mikor átértek a nagyházba, a Cullen-család már a verandán várta őket. Renesmee zavartan ment fel a lépcsőn. Nem tudta, hol, kinél kezdje a búcsúzkodást.
Edward valószínűleg kileste a gondolatait, mert a segítségére sietett, és elsőként lépett oda hozzá.
- Jó utat, és nagyon vigyázzatok magatokra! – ölelte meg szorosan a lányát. – Látod, csak sikerült elfogadnom.
- Büszke is vagyok rád, apa! De tényleg – mosolygott rá.
- Te pedig, farkasember… – fordult oda Jacobhoz. – Ha egy haja szála is meggörbül…
- Ne aggódj, az életemnél is jobban vigyázok rá. Ahogy azt te nagyon jól tudod.
- Tudom… de nem árt néha nyomatékosítani.
A két férfi gyorsan, fintorogva ölelte meg egymást.

Utána Bella lépett a lányához, hogy jól megszorongassa.
- Azért a tanulást is próbáljátok beszorítani a sok más kellemes időtöltés közé. Ha már egyetemre jártok – mosolygott Renesmee-re, majd Jake-et is megölelte.

Esme csak röviden búcsúzkodott tőlük; látszott rajta, hogyha képes lenne rá, már rég a könnyeit kellene törölgetni.
Carlisle viszont először a férfihez fordult.
- Ha bármi baj, vagy akár csak kérdésetek lenne, hívjatok nyugodtan! Nessie hajlamos halogatni, aztán meg túlreagálni a dolgokat.

Jasper közben már oda is lépett a vörös hajú lányhoz, aki addigra közel állt a síráshoz. A különleges képességével egy kis nyugalmat erőltetett rá. Nessie hálásan mosolygott fel a szőke férfira.
- Köszönöm, Jazz. Ez nagyon fog nekem hiányozni. És persze te magad is.
Jasper gyorsan megölelte, aztán kezet fogott Jacobbal.
- Vigyázz rá nagyon! Ő egy nagyon különleges lény…
- Tudom, és mindennél fontosabb számomra.
- Tudom – vigyorgott vissza.

Ekkor a hiperaktív kis manó lépett Jake elé.
- Érezzétek nagyon jól magatokat! – ölelte meg sután a magas férfit, és már ment volna tovább Nessie-hez, de egy kérdés megállította.
- Alice, ugye foglaltál repülőjegyet?
- Oh, majd elfelejtettem. Nem, nincs jegy… valami sokkal jobbat kaptok – pillantott mosolyogva Edwardra.
A vöröses hajú vámpír gyorsan kikapott valamit a zsebéből, és Jacob felé dobta. Ő reflexből elkapta a felé repülő tárgyat, aztán érdeklődve nézte meg.
Egy kulcstartó volt, rajta egy fém slusszkulccsal.
- Egy Volvo? – kérdezte döbbenten.
- A legújabb terepjáró. Még csak pár darab van forgalomban – magyarázta Edward vigyorogva. – Süvít, mint a szél.
- Kipróbáltad, mi?
- Nem bírtam kihagyni. Azért te ne repessz vele olyan nagyon durván, mint én.
- Majd próbálkozom.

Nessie a következő pillanatban a férfi nyakába ugrott.
- Köszi, apu! Ez olyan szuper ajándék.
- És vár még egy kis meglepetés a csomagtartóban is – lépett hozzá Rosalie.
- Az, amire gondolok?
- Igen, valószínűleg az.
- Kösz, Rose, hogy gondoskodtok rólunk – ölelte meg Renesmee mosolyogva.
A vámpírnő odalépett Jake-hez is, de túl természetellenesnek tűnt mindkettejük számára, hogy testi kontaktusba kerüljenek, így végül csak sután bólintottak egymásnak.

Emmett hirtelen felkapta a félvámpír lányt, és csontropogtatóan megölelgette.
- Aztán ne hozzatok szégyent rám! – lapogatta meg az alakváltó hátát is.
- Azért a lakás maradjon egyben! – nézett rájuk Esme összevont szemöldökkel.
- Ne aggódj, vigyázni fogunk rá. A sziget is sértetlen maradt.
- Nagyon hálás is vagyok érte – mosolygott melegen a nő.
- Mit szólnál, ha kipróbálnánk a járgányt? – pillantott Jake izgatottan a lányra.
Nessie fáradtan sóhajtott, aztán elmosolyodott.
- Jól van. Repíts haza, farkasom!






_@/"