Sziasztok!
Hosszas készülés után meghoztam végre az új, és egyben utolsó fejezetet... na jó, egy epilógus lesz még, ami már majdnem készen van. Egy utolsó kis momentum hiányzik már csak hozzá, de húzom az időm... nem akaródzik befejezni.
Nem gondoltam volna, hogy ennyire nehéz lesz megválni tőlük. Ezalatt a fél év alatt az életem részévé vált Nessie és Jake, és most fáj a szívem, hogy mindjárt vége. Még annak ellenére is, hogy így végre el tudom kezdeni a Tündérmesémet, amit nagyon várok már.
A vége után tervezek még egy Leah-Embry novellát a témában... első bevésődött éjszaka, leánykérés, ilyesmik. Ez is érkezik majd egyszer csak, meglepetésszerűen.
Addig pedig lessetek át majd a Tündérmesém blogjára, ami ha minden igaz, szombaton megnyitja kapuit.
Na, a további nyafogás helyett inkább jöjjön a fejezet! Remélem, hogy elnyeri a tetszéseteket, és méltó utolsó fejezet lesz.
Jó olvasást!
Tizenhetedik fejezet – Áldott, aki jő’ A következő napokban Nessie sok időt töltött a Cullen-házban. Az egyik ilyen alkalommal épp Jacob is vele volt, amikor Carlisle megtorpant teendői közepette. Olyan volt, mintha hallana valami oda nem illőt.
Gyorsan közelebb lépett a lányhoz, majd elmosolyodott.
- Ver a kicsi szíve – válaszolta Renesmee felhúzott szemöldökét látva.
- Tényleg? – kérdezte Jake izgatottan, miközben felpattant a fotelból. – Milyen?
- Szapora, mint egy kismadáré, de ez teljesen normális. És nagyon erős. Szeretnétek ti is hallani?
A lány mohón bólintott. Felmentek a vizsgálószobába, ahol Carlisle gyorsan beindította a gépeket.
Nessie már magától is tudta, mi a dolga, és mire a nagyapja felé fordult a henger alakú kis eszközzel, már ő is felkészülten feküdt a székben.
Pár pillanat múlva a monitoron látni lehetett a már majdnem ember formájú apróságot. A doktor feljebb vette a hangerőt, hogy hallani lehessen a gyors, heves szívhangot.
Jacob elérzékenyülve figyelte a csodás ritmust… az élet első kézzel fogható jeleit. Közben odahajolt Nessie-hez, és lágy csókot nyomott a hajába.
Ő rápillantott könnyáztatta, boldogságtól ragyogó szemeivel.
Egy szót sem szóltak. E nélkül is érezték azt a földöntúli szeretetet, amin már hárman osztoztak.
Másnap váratlan vendég érkezett Nessie-hez, mikor az ebédet készítette. A határozott kopogás után a magas, vékony nő már be is lépett a házba.
- Szia, Leah! – ölelte át mosolyogva Renesmee. – Hát te mi járatban?
A nő gondterhelten sóhajtott fel.
- Szeretném a tanácsodat kérni egy fontos dologban.
- Mond csak!
- Embry megkérte a kezem – vágott Leah a közepébe.
- Oh, ez nagyszerű! Mikor lesz a nagy nap? – kérdezte, miközben a mosolya kiszélesedett.
- Nem megyek hozzá – jelentette ki az indián nő határozottan.
- Hogy… micsoda? – értetlenkedett Nessie döbbenten. – Miért?
- Nem szeretném, hogy csak a gyerek miatt vegyen el.
- Én nem hiszem, hogy csak ezért akarná. Leah, bevésett téged. Az életénél is jobban szeret. Szerintem ez épp elég ok a házasságra – magyarázta a lány. – Persze, biztos a baba is rátesz egy lapáttal, de nem ez az egyetlen indok.
- És ha elhamarkodott ez az egész? Ha nem fogunk tudni együtt élni?
Renesmee elmosolyodott.
- A lenyomata vagy, a tökéletesség számára. Szeretitek egymást és közös gyermeketek lesz. Szerinted elhamarkodott lépés lenne a házasság? Hogy a testvéreitek, a törzs és az égiek előtt is kimutatjátok a szerelmeteket?
- Nem, nem az – mosolygott elérzékenyülve Leah. – Köszönöm, Nessie.
- Ugyan már! Néha az embernek csak ki kell beszélnie a problémáit, és máris megtalálja a megoldást. De ugye nem utasítottad el Embryt nagyon durván?
- Nem, csak egy kis gondolkodási időt kértem. Ő persze adott is – sóhajtotta.
- Ahogy egy bevésődött farkasnak illik – a lány észrevette, hogy Leah-nak gúnyosan elhúzódik a szája sarka. – Jobb, ha hozzászoksz, mert életetek végéig lesni fogja a kívánságaidat, és valóra is váltja őket.
- Azért elég… rémisztő ez az egész. Még ki se mondod, ami a fejedben jár, de ő már teljesíti. Borzalmas.
- Szerintem nem annyira vészes, csak meg kell tanulni kezelni. Néha kifejezetten élvezetes, hogy szavak nélkül is tudja, mit akarsz – mosolygott pajkosan Nessie. – Nálatok ráadásul még erősebb lehet a dolog, mert már a bevésődés előtt is éreztetek valamit egymás iránt – gondolkozott el.
- Ebben lehet valami – tűnődött el ő is, míg a következő pillanatban meg nem szakította őket egy sistergő hang a tűzhely felől.
- Oh, a csudába! – ugrott oda Renesmee villámgyorsan. – Az ebéd.
Lejjebb vette a lángot a fazék alatt, mire a sistergés végre csillapodott, majd leemelte a fedőt, néhányszor megkavargatta a sárga, illatos lét, és alaposan tanulmányozta.
- Jó, ehető lesz még – helyezte vissza rá a tetőt.
- Mi finomat csinálsz? – kérdezte Leah. – Az illata isteni.
- Ahm, csak egy kis zöldségleves – válaszolta a lány. – Nincs kedved maradni ebédre? Készítek még hozzá rántott sajtot, meg párolt zöldséget. Esetleg valami salátát is.
- Szívesen, ma még úgyse ettem. De elég lesz ennyi kaja hármunknak?
- Kettőnknek igen. Jake nem tudom, mikor esik haza. Majd akkor összeütök neki valamit frissen. Ráadásul Emilyékhez ment, biztos lesz nála is harapnivaló.
- Tényleg, találkoztam vele futólag. Mi dolga ott? – kérdezte kíváncsian a magas nő.
- Sam valami fontosról szeretne beszélni vele. A falkával kapcsolatban – felelte Renesmee, miközben előszedte a hűtőből az ebédhez még szükséges ételeket. – Többet én sem tudok – tette még hozzá, majd bekapott egy darab paradicsomot.
Leah elgondolkodva figyelte.
- Nessie, mióta eszel te ilyeneket?
- Oh, a terhesség érdekes reakciókat vált ki a testemből. Például folyamatosan zöldségeket, meg gyümölcsöket kívánok meg, amikre azelőtt rá se bírtam nézni. De valószínűleg a babának szüksége van rá, úgyhogy nekem is – simított végig a még lapos hasán. – Kíváncsi vagyok, hogy mikor fogok rákapni a csokira.
Eközben a két alfa megtalálta a kedvenc helyét a tengerparton, és leültek egy kiszáradt uszadékfára.
- Elmondod végre, hogy mi ez a halaszthatatlan dolog? – kérdezte Jacob, egy halvány gúnnyal a hangjában.
- Abbahagyom a farkasságot – jelentette ki Sam egyszerűen, nyugodtan. – Szeretnék Emilyvel megöregedni.
Jake tökéletesen értette a döntését és az ehhez vezető okokat, de nehéz volt elfogadnia.
- Biztos vagy benne, hogy ezt akarod?
- Igen. Szeretném, ha a hajam megőszülne, és miután láttuk az unokáinkat is felnőni, csendben elaludnánk egymás mellett – válaszolta mosolyogva. – Mi sem leszünk már fiatalabbak. Emily ideje napról napra fogy, és nem szeretnék sokáig nélküle élni.
Szavait pár percnyi néma csend követte.
- Szeretném, ha te vennéd át a falkát. Ha te lennél a vezetőjük.
- Ez nem jó ötlet, Sam – rázta a fejét a férfi. – Elvenném a lehetőséget mindenki elől. Úgy tervezem, hogy örökké Nessie mellett maradok, és így megfosztanám a következő generációkat a vezetővé válástól.
A másik alfa bólintott.
- Biztos, hogy nem akarod?
- Teljesen – válaszolta Jacob komolyan.
- Akkor majd meglátjuk, hogy az Univerzum kit talál a legalkalmasabbnak. Van egy-két tippem, de a sors útjai kifürkészhetetlenek.
Jake nem válaszolt erre semmit, de neki is megvoltak a saját jelöltjei.
- Szerinted mennyi idő kell, hogy az új alfa színre lépjen? – kérdezett inkább rá az őt leginkább foglalkoztató dologra.
- Nem hiszem, hogy sokáig maradna a falka vezető nélkül. Valószínűleg csak az erős elhatározás kell felőlem, és meglesz az új főnök. Holnap be is avatom a többieket – tervezte el Sam. – Most viszont menjünk enni! Farkaséhes vagyok már – mosolyodott el.
Három nappal később Seth rontott be hozzájuk izgatottan.
- Jake! Jake! – kiáltott érte. – Itthon vagy?
A férfi kíváncsian nézett ki a konyhapult mögül.
- Seth, mi történt?
- Alfa lettem! – ragyogott az arca az örömtől. – Én lettem az új alfa!
Jake mosolyogva nézett rá, aztán hozzálépett, és megveregette a vállát.
- Gratulálok! De ugye tudod, hogy ez hatalmas felelősséggel jár?
- Igen, persze – bólintott oda sem figyelve.
Nessie is kilépett a hálószoba ajtaján, álmosan dörzsölgetve szemeit.
- Mi a zsivaj oka? – kérdezte morogva.
- Felébresztettünk, drágám? – lépett hozzá Jake aggodalmasan. – Ne haragudj!
- Semmi baj, már úgyis ideje volt felkelnem – mosolygott rájuk. – Szóval mi történt?
- Én lettem az új alfa – ismételte el a lánynak is a hírt.
- Ez nagyszerű! – ölelte át melegen Renesmee. – Nagyon jó vezető lesz belőled, érzem!
--*-*--
A következő pár hét észrevétlen gyorsasággal szállt el, míg egy nap Nessie valami nagyon furcsára lett figyelmes… egy apró kis moccanásra a hasánál.
Ahogy jobban odafigyelt a testére, már erőteljesebben érezte a baba rúgását. Izgatottan várta az újabb és újabb ütést belülről, és úgy tűnt, hogy a kicsi épp nagyon éber és aktív kedvében van.
Hangosan, feszült izgalommal kiáltott ki a konyhában ténykedő férjének.
- Jake! Jake, gyere gyorsan!
A férfi beszaladt hozzá, és mikor látta, hogy a lány a hasát fogja, félelem öntötte el az elméjét.
- Valami baj van? Mi történt?
- Nyugi, nincs semmi – mosolygott rá kedvesen. – Add a kezed!
Jacob hatalmas, forró tenyerét odaszorította a dudorodó hasához, és várta, hogy mikor mozdul meg újra a csöppség.
A következő rúgás még erőteljesebb volt, mint az előzőek, mintha a baba is azt akarná, hogy Jake érezhesse őt.
A férfi felnézett felesége örömtől ragyogó szemébe.
- Érezted?
Jacob csak bólintani tudott a meghatottságtól. Aztán letérdelt Nessie mellé, és egy lágy csókot adott a köldöke alatt növekvő dudorra. A lány belsőjét megrohamozták a kis repdeső pillangók, amiket csak Jake tudott előhívni, és amik most, mióta terhes, sokkal intenzívebben jelen voltak, mint eddig bármikor.
Lehajolt a férfihoz, hogy elérje a száját, majd szenvedélyesen megcsókolta. Türelmetlenül és azonnal akarta őt – sejtette, hogy ehhez a felbolydult hormonjainak is köze van –, úgyhogy miközben az ajkait falta, megpróbálta mindkettejüket levetkőztetni.
Ám ekkor a férje elvált tőle. A szemében parázsló, ragyogó tűz égett, de volt mögötte valami más is, amit Renesmee képtelen volt a mostani éhes, fékezhetetlen állapotában beazonosítani.
- Nessie, szerintem… ezt most nem kéne – mondta neki akadozó hangon.
- Oh, dehogynem – forgatta meg a lány a szemét, és már húzta volna újra magához, de Jacob gyengéden visszatartotta.
- És ha ártunk vele a picinek? – kérdezte aggodalmasan.
Renesmee fáradtan felsóhajtott.
- Ezerszer megbeszéltük már, hogy ez nem baj neki. Nem is érez belőle semmit, se fizikálisan, de érzelmileg. Maximum annyit, hogy a mami nagyon boldog és elégedett – magyarázta türelmetlenül.
- De most már mozog. Mi van, ha…?
- Nincs semmi „ha” – vágott a szavába. – Carlisle is megmondta, hogy nyugodtan élhetünk házaséletet, legfeljebb a vége felé kissé kreatívabbnak kell lennünk, mert már nem fogunk elférni a hasamtól. Nem okozhatunk ezzel semmi bajt.
Nessie már hajolt volna hozzá megint, de a férfi felpattant mellőle, és hátrált egy lépést. A lány is felállt a székből, és összevont szemöldökkel, dühtől szikrázó pillantással nézett rá.
Vett pár mély lélegzetet, hogy lenyugtassa magát, mielőtt beszélni kezdett.
- Szeretném, hogyha abbahagynád ezt a hisztizést, és eleget tennél végre a hitvesi kötelezettségeidnek. Mostani állapotomban jobban kívánlak, mint eddig bármikor, pedig ez az érzés régen sem volt olyan könnyen kezelhető. Vágyom rád – nézett mélyen az elsötétülő szemekbe. – Azt akarom, hogy a nap minden órájában szeretkezz velem, amíg csak ki nem dőlünk a fáradtságtól. Magamban akarlak érezni állandóan – olyan közel lépett a férjéhez, hogy a kezével végigsimíthasson a rézbőrű, forró mellkason. – Azt szeretném, ha egy testté, egy lélekké olvadnánk. Szóval légy szíves, tegyél a kedvemre önszántadból, vagy kénytelen leszek durvább eszközökhöz folyamodni! – villant meg a szeme.
Jacob féloldalasan elmosolyodott, amitől Nessie gyomrában újraéledt a remegés.
- Milyen durvább eszközökre gondoltál? – kérdezte incselkedve, miközben a derekánál fogva még közelebb húzta magához.
- Hát, vannak ötleteim. Végigfutott már a fejemen, hogy kikötözlek az ágyhoz, és soha többet nem oldozlak el. Mintha a személyes rabszolgám lennél – duruzsolta a nyakába.
- Már régóta a rabod vagyok.
Lágyan csókolta meg a hívogató ajkakat, de Renesmee-nek ennyi nem volt elég. Gyorsan áthevítette a testüket, és hamarosan már meztelenül álltak egymással szemben.
A férfi telt, édes ajkai lejjebb vándoroltak, a nyaka hófehér, virágillatú bőrét kóstolgatták, majd a duzzadó, vágytól remegő keblére csúsztak.
Jake egy hangyányit eltávolodott tőle, és a felsőtestét fürkészte éhes szemekkel.
- Napról napra kívánatosabb leszel. Áldott állapotban még sokkal gyönyörűbb vagy, úgyhogy azt hiszem, mostantól gyakrabban foglak teherbe ejteni.
Finomat, lágyan érintette meg a dús halmokat.
- Jake, nem kell úgy bánnod velem, mint egy porcelánbabával. Nem fogok összetörni – nézett elsötétülő pillantással férje szemébe.
- Csak nem szeretném, ha bármi bajod esne – súgta féltőn.
- Én nem vagyok Bella. Minden egészen más most, és máshogy is fog végződni – próbálta eloszlatni a férfi titkolt félelmeit. – Bízz bennem! Érzem, hogy minden rendben lesz.
Renesmee visszahúzta magához Jacobot, és rátapasztotta a száját az övére. Hosszan, mélyen csókolták egymást, míg csak a férfiből el nem tűntek a kétségek.
Aztán a lány ajkai felfedezőútra indultak, hogy még jobban felhevítsék az amúgy is forró testet. A nyelve vékony, tüzes csíkot hagyott a gyönyörű, rozsdaszínű bőrön, a kezei bebarangoltak minden izmot, minden kiálló kis csontot.
Jake egy darabig sóhajtozva tűrte az édesen gyötrő kényeztetést, de mikor felesége a legérzékenyebb területén kezdte volna csókolgatni, nem bírta tovább. Egyetlen határozott mozdulattal maga alá fordította, és elmerült a testében.
Nessie torkát hangos, elégedett nyögés hagyta el. A férfi igyekezett úgy mozdulni, hogy ne nyomja a növekvő pocakját, de egy idő után Renesmee megunta az óvatos próbálkozást, és eltolta magától.
Elfektette Jake-et az ágyon, hogy most ő kerüljön felülre, és pár pillanattal később ismét magába fogadta. Gyorsan és hevesen mozgott, szinte hajszolta a kéjt.
A nyögéseik hangja mennyei szimfóniává olvadt össze, ahogy közeledett a beteljesülés.
Jacob figyelte Nessie kipirult arcát, az élvezettől elhomályosult tekintetét, ami az övébe vésődött, az elnyílt, sóhajtozó ajkait, ahogy kiszökik rajtuk a vágy párája. A szíve egyre vadabbul pumpálta vérét, a lelke végtelen elégedettséggel telt meg, hogy magáénak tudhatja ezt az égi tüneményt.
Aztán érezte, hogy a lány pulzálva lüktet körülötte, és ettől benne is milliónyi darabra robbant az összes gondolat, majd a végtelen, sötétlő űr magába húzta.
--*-*--
A következő ultrahangos vizsgálaton Carlisle feltűnően sokáig nézegette a babáról kivetülő fekete-fehér képet.
Nessie aggodalmas pillantást váltott a férjével, aki ezért rá is kérdezett a dologra.
- Doki, van valami probléma?
- Nem, probléma nincs, csak… – mondta, miközben még mindig a monitort tanulmányozta figyelmesen – Sokkal nagyobb már, mint amekkorának a korához képest lennie kellene. Biztos, hogy akkor fogant, amikor gondoljátok?
- Igen, más alkalom nem jöhet szóba.
- Kíváncsi lennék, hogy a farkas-babák időre születnek-e? – gondolkozott el a férfi. – Tudtok erről valamit?
Jake csak felhúzott vállakkal jelezte, hogy ő ilyen dolgokkal eddig sosem foglalkozott.
- Felhívom Emilyt, ő biztos jobban értesült ebben.
Renesmee előkapta a telefonját, és tárcsázta a nő számát. Pár csengés után beleszólt a lágy női hang.
- Szia, Nessie! Mondd!
- Lenne egy fontos kérdésem. A farkasok gyerekei kivárják a negyven hetet, vagy előbb születnek meg?
- A lányaim mind siettek egy hetet, de ez egy sima terhesség esetén is normális. A fiúk viszont türelmetlenebbek. Körülbelül három héttel korábban szoktak érkezni. És már akkor is elég szép nagyok. Miért, történt valami, Nessie? – kérdezte aggodalmasan.
- Nem, nincs semmi baj. Azt hiszem. Majd még hívlak, Emily, és akkor mindent elmesélek.
A lány kinyomta a telefont, és nagyapja felé fordult.
- Lehet, hogy ez az oka.
- Nem, annál előrébb van a fejlődésben – ingatta a fejét a férfi. – Ettől függetlenül tényleg nincs baj. Talán a te szervezeted miatt nő gyorsabban. De szépen, egyenletesen fejlődik, nem lesz itt semmi probléma. Kicsit kevesebb ideig élvezheted a terhét.
Renesmee bólintott, aztán még valami az eszébe ötlött.
- Carlisle, nem láttad esetleg, hogy fiú vagy lány?
- Sajnos nem, azt hasi ultrahanggal tudnám megmondani, de ugye rajtad nem működik.
Jake megsimogatta felesége kicsit csalódott arcát.
- Így majd meglepetés lesz – suttogta a fülébe.
Nessie végre elmosolyodott, majd gyorsan magára vette a ruháit.
Lesétáltak a nappaliba, ahol kivételesen most csak Alice és Rosalie tartózkodott. Elmélyülten vitatkoztak valamiről, de mindezt olyan halkan és gyorsan tették, hogy Nessie először egyetlen szót sem értett belőle.
Aztán ahogy az asztalon fekvő számítógépre pillantott, rájött, hogy babaruhákról folyik az eszmecsere.
Közelebbről is meg akarta nézni a képen az egyelőre színtelen ruhácskát, de Alice lecsukta előtte a laptop tetejét.
- Ne kíváncsiskodj! – mosolygott rá a lányra. – Még nincs kész a teljes kollekció.
- Egy egész kollekciót terveztek a kicsinek? – kérdezte Jacob döbbenten.
- Nem csak egyet – válaszolt Rose. – Minden évszakra gondoltunk. Feltéve, ha nem fejlődik majd olyan gyorsan, mint Nessie. És persze gondunk van a színnel, mert nem tudjuk a nemét.
- Nem érzel esetleg valamit ezzel kapcsolatban? – nézett rá reménykedve Alice.
- Nem tudom – húzta el Renesmee a száját. – Most úgy gondolom, hogy lány lesz. De tegnap meg fiúnak éreztem. Szóval fogalmam sincs.
- Hát, ezzel nem sokra megyünk – sóhajtott a szőke vámpírnő.
Ekkor nyílt a bejárati ajtó, amin Bella és Edward lépett be. A nő rögtön odasietett lányához és megölelte.
- Minden rendben ment? – kérdezte, miközben fejével az emelet felé intett, jelezve, mire is gondol pontosan.
- Igen, a baba egy kicsit gyorsabban nő, de Carlisle szerint ez miattam van, és normális.
- Akkor mikor…?
Bella nem tudta befejezni a kérdését, mert a férje türelmetlenül a szavába vágott.
- Hallgassatok egy kicsit! – intette csendre a társaságot. – És próbáljátok meg a gondolataitokat is kordában tartani!
Mind kíváncsian várták, hogy mit akar a férfi ezzel. Nessie közben végigsimított a hasán, mire Edward hirtelen odakapta a pillantását.
- Hallom a gondolatait – mosolyodott el.
Renesmee izgatottan kezdte faggatni apját.
- Milyen? Miket gondol?
- Még elég halk. Nagyon egyszerűek a gondolatai, de annál tisztábbak; főleg csak érzések kavalkádja – magyarázta Edward. – Amit az előbb csináltál, az nagyon tetszett neki. Boldog volt tőle.
Nessie erre még párszor átsimított a pocakján.
Alice felkapta a fejét, ahogy egy fontos ötlet az eszébe jutott.
- Edward, esetleg… – a többit már csak gondolatban közölte vele.
A férfi elmosolyodott, és bólintott egyet, majd az arcára kiült a koncentráció. Pár pillanat múlva az alacsony, rövid hajú nő sikkantott egyet, és a nyakába ugrott.
- Köszönöm!
- De próbáld meg titokban tartani! – kérte tőle.
- Igyekezni fogok.
Renesmee gyanakodva figyelte a párbeszédüket, aztán rájött, hogy mit próbálnak olyan nagyon eltitkolni előle.
- Te tudod, hogy fiú vagy lány! – kiáltotta döbbenten. – Mondd el!
Edward csak vigyorgott rá, és nemlegesen rázta a fejét.
- Majd megtudod, ha megszületik.
A lány dühösen fújta ki a levegőt a tüdejéből.
- De így képtelen vagyok előre tervezni.
Az apja csak újra megrázta a fejét.
- A ruhákat Alice-ék intézik, a szobát Esme fogja kifesteni, mi meg anyáddal megvesszük majd a bútorokat. Neked semmi ilyennel nem kell bajlódni – próbálta csitítani a lánya hőzöngését. – Nektek csak annyi a dolgotok, hogy válasszatok fiú és lány nevet is.
- Nem fogom tudni kihúzni belőled, ugye? – kérdezte Renesmee csüggedten.
- Nem – válaszolt Edward határozottan, csintalan fénnyel a szemében.
--*-*--
A hetek múlásával a baba, és ezzel együtt Nessie hasa is egyre nagyobb lett. A lány elég könnyen viselte áldott terhét.
Egyik este épp a kényelmes fotelben ült, felpolcolt lábakkal, mikor Jake egy kis tállal a kezében belépett a szobába. Renesmee beleszimatolt a levegőbe, és elégedetten felsóhajtott.
- Kitaláltad a gondolataimat. Épp valami gyümölcsre vágytam – nyúlt az édesen illatozó edényért. – Mit kapok?
- Dinnye és barack. Jó lesz? – kérdezte a férfi mosolyogva.
- Tökéletes.
Nessie türelmetlenül vetette rá magát a lédús, ínycsiklandozó csemegére. Először csak piros húsú dinnye került a kezébe, de nemsokára felbukkant a fehér, hívogató illatú nektarin is.
A gyümölcs telt, buja íze az egész testét átjárta, furcsa, vágyakozó érzést keltve benne. Olyan volt, mintha a legmélyebb, legforróbb szerelembe kóstolna bele. A következő pár falattal csak még tovább fokozódott ez a szinte már fájó belső égés.
Amint lenyelte az utolsó édes kis kockát, felugrott, és a férfi ölébe ült, aki a másik fotelban foglalt helyet.
Vadul, szenvedélyesen csókolta; nem tudott tovább ellenállni a teste követelőző szavának. És nem is akart.
Jake meglepődve, döbbenten csókolt vissza. Érezte a lány ajkain, nyelvén a barack zamatos ízét.
Közben Nessie észrevétlen gyorsasággal megszabadult a saját ruhájától, és már a férjét kezdte volna vetkőztetni, de a forró kezek megakasztották a mozdulatot.
- Biztos, hogy ez jó ötlet?
A lány frusztráltan sóhajtott, és vágytól égő tekintetét Jacobéba fúrta.
- Biztos, hogy jó ötlet velem ellenkezned most? – kérdezte türelmetlen hangon.
Lángoló ölét a férfi ágyékához feszítette, miközben újra az ajkaihoz hajolt.
- Van még pár heted hátra. Nem szeretném, ha idő előtt beindulna a szülés.
Renesmee megforgatta a szemét Jake aggódó szavaira.
- Carlisle azt mondta, hogy akár az utolsó napig együtt lehetünk, csak figyelni kell rá, hogy ne jusson belém… semmi – a férje dacos tekintetét látva újra felsóhajtott. – Kérlek, Jake, ne szórakozz velem! Hadd ne fussam le a szokásos köröket feleslegesen, mikor te is tudod, hogy úgyis én nyerek a végén – nézett mélyen a szemébe. – Mindennél jobban kívánlak. Ha tehetném, valami varázslattal eggyé olvasztanám a testünket, hogy mindig érezhesselek magamban. Kérlek, ne kínozz tovább! – könyörgött neki.
Jake egy pillanatra elnézett az arcáról, aztán megadóan megrázta a fejét, és felé hajolt. Olyan tüzesen csókolták egymást, hogy félő volt, a világ tényleg felolvad körülöttük.
Jacob felkapta az ölében ülő lányt, és bevitte a hálószobába. Finoman letette az ágyra, aztán gyorsan ledobálta magáról a ruháit. Meglassulva közelített felé, amitől Nessie-nek dupla sebességre váltott a szíve.
A férfi látta a szemében lobogó, parázsló vágyat, mégsem sietett; centiméterenként hajolt hozzá közelebb, míg a lány nem bírta tovább, és éhes vadként vetette rá magát az ajkaira. De Jake megint visszafogta, és végtelen szelídséggel csókolta.
Aztán lassan továbbsiklott a nyakára, majd a kebleire.
Renesmee megelégelte a kínzó kényeztetést, és türelmetlenül ellökte magától, majd fölé telepedett, és most ő kezdte végigcsókolni a forró, barna bőrét.
Mikor elért a legnemesebb testrészéhez, csak egy lágy csókot tudott lehelni rá, mert Jacob feltérdeltette és mögé helyezkedett.
Óvatosan hatolt bele, miközben kereste a legjobb szöget, ahogy mindkettejüknek a legtökéletesebb gyönyört szerezheti.
Lassan, megszelídülve mozgott benne. Néha odahajolt a lány tarkójához, hogy megcsókolja, vagy épp beleharapjon, amit ő erőteljesebb nyögésekkel jutalmazott.
Jacob érezte, hogy Nessie nemsokára elmerül a beteljesülés vérvörös ködében, ezért gyorsabban, mélyebben adta a lökéseket. Ahogy felesége elérte a gyönyör legvégső fokát, pár pillanatig megpihent benne, majd újra megkezdte az észvesztő, kínzóan lassú mozgást.
Renesmee ismét elindult a kéj ösvényén, és most már a férfi sem bírta visszatartani a benne növekvő teljességet.
Nessie hátrahajolt, hogy megcsókolja férje reszkető ajkait. Forró, még mindig buja gyümölcsízű nyelveik vad táncba kezdtek. Aztán az alakváltó férfi elvált tőle, hogy ismét fokozhassa a tempót.
A nyögéseik párája betöltötte az egész szobát, fülledt légkört varázsolva a kis helyiségbe.
- Jake… Jake… – lihegte a lány, ismét hátrafordulva. – Mindjárt… Még!
A férfi teljesítette kérését, és még gyorsabban mozgott benne, habár tudta, hogy így ő is nemsokára bevégzi.
Nessie hangosan sikoltott, ahogy újra elérte a szenvedély mindent elsöprő, sötétbe taszító ereje.
Jacob érezte a férfiassága körül lüktető ritmusos összehúzódást, és szinte eszét vesztette tőle. De szerencsére az utolsó pillanatban még kapcsolt, és kihúzódott a forró ölből.
A lány érzékelte, ahogy férje tüzes magja a hátára lövell, és a gravitációnak megadva magát egyre lejjebb csorog, ezzel újra feltüzelve őt.
A hasától nehézkesen felállt az ágyról, és elindult a fürdő irányába. Az ajtóból visszanézett az elterülő férfira.
- Lemosom a hátam – mondta mosolyogva. – Addig szedd össze magad, mert még nem végeztem veled! – nézett rá pajkos fénnyel a szemében.
--*-*--
Pár hét múlva Nessie-t valami furcsa, ismeretlen fájdalom ébresztette az éjszaka közepén. Az alhasából indult ki, és kisugárzott az egész testére. Felnyögött a kellemetlen érzéstől, de többet nem tudott tenni; a görcs lebénította mindenét.
Mikor végre elmúlt a kín, óvatosan felült, és ébresztgetni kezdte férjét. Jacob álmosan fordult felé.
- Szívem, hagyj aludni! Nem bírok újra szeretkezni veled, amíg ki nem pihentem magam.
- Jake, most nem ezért keltettelek. Azt hiszem, valami baj van a picivel.
Erre rögtön kipattantak a férfi szemei.
- Mi történt?
- Szörnyen fáj a hasam. Vagyis… most elmúlt. De elég félelmetes volt.
- Máris viszlek Carlisle-hoz!
Jake kiugrott az ágyból, kisegítette Nessie-t, és elindult vele a bejárati ajtóhoz. A lány megtorpant a küszöbön.
- Mi a baj? Megint fáj?
- Nem, nem – rázta meg a fejét. – Csak neked előbb fel kéne öltöznöd. Bár szerintem Rosalie kifejezetten díjazná a látványt – nézett végig a férfi meztelen testén.
- Oh, igaz.
Gyorsan visszarohant a szobába, felkapta a nadrágját, és máris újra a lány mellett termett. Közben Renesmee-t újra kínozni kezdte a görcsös fájdalom. Belemarkolt az ajtófélfába; körmei alatt a fa recsegve adta meg magát. Jake megragadta a másik kezét, és támogatóan vonta a mellkasára.
Aztán a kín olyan hirtelen elmúlt, ahogy jött.
- Siessünk! – suttogta a férfinak félelemmel teli szemmel.
Jacob felkapta az ölébe, és rohanni kezdett vele át az erdőn. Míg elértek a Cullen-házhoz, még egy görcs feszítette meg a lány testét.
A férfi berontott az ajtón, és rögtön a doktort hívta. Carlisle nyugodtan kezdte vizsgálni Renesmee-t, aki még mindig Jake karjában feküdt.
- Mennyi időnként jönnek a fájások?
- A mik? – kérdezett vissza Nessie értetlenül.
- A fájások. Megindult a szülés – magyarázta türelmesen. – Miért, ti mire gondoltatok?
- Hát… hogy valami baj van…
- Baj nincs – mosolyodott el. – Csak ez a kisember szeretne végre személyesen is megismerni titeket. Hozd fel a vizsgálóba!
Jake, még mindig a karjában, felvitte feleségét, és lefektette a kényelmes, párnázott ágyra, bár nem nagyon akaródzott neki elengedni.
Carlisle tüzetesebben is megvizsgálta Renesmee-t.
- Nos, ez el fog még tartani egy ideig. Nagyon az elején vagyunk. Magatokra hagylak titeket kicsit, szóljatok, ha beálltak a fájások!
- Ha mit csináltak? – kérdezte Jake feszülten.
- Ha már mérhetően rendszeres időközönként jönnek. Ezek még csak jóslófájások.
Nessie és Jake egyedül maradt a hófehér szobában.
A férfi egy darabig téblábolt mellette, nem tudva, hogy hogyan segíthetne a felesége kínjain. Aztán a vajúdó lány maga mellé hívta az ágyra, és erős mellkasára hajtotta a fejét.
Egy idő után a görcsös fájdalom megtalálta a saját ritmusát. A szenvedés nélküli időszakok megnyúltak, s közben észrevétlenül késő reggel lett.
Csendes, békés összekapaszkodásukat halk kopogás zavarta meg. Rosalie lépett be az ajtón, kezében egy bőségesen megpakolt tálcával.
- Gondoltam, biztos megéheztetek már – tette le az ételt a fémasztalra.
- Nem hiszem, hogy képes lennék most enni – nyögte Nessie szenvedve.
- Pedig nem ártana. Kell majd az energia későbbre, amikor már a célegyenesben vagytok – magyarázta neki a szőke nő, majd kisétált.
Jake az ágyra húzta a tálcát, és a lány felé nyújtott egy falat villára szúrt rántottát. Renesmee megadóan sóhajtott, és engedelmesen megette a neki kínált ételt.
Mikor végeztek a kései reggelivel, a férfi szótlanul visszaült mögé, és fogta a kezét a fájdalmas pillanatokban.
Kora délelőtt lett, és még mindig nem sok változás volt észlelhető, azon kívül, hogy a fájások sűrűsödtek. Carlisle rendszeres időközönként rájuk nézett, hogy minden rendben van-e.
- Nem haladunk – sóhajtotta a doktor, miközben a homlokát ráncolta. – Álljatok fel, és sétálgassatok kicsit! Az lehet, hogy segíteni fog; talán begyorsítja kicsit a dolgokat.
Jacob felsegítette a remegő lábú nőt, és megkezdték céltalannak tűnő köreiket a szobában.
- Mikor lesz már vége? – nézett fájdalommal teli tekintettel a férfi szemébe.
- Nem tudom. De ne aggódj, egyszer vége kell, hogy legyen.
A következő lépésnél Nessie érezte, hogy langyos nedvesség önti el a lábát.
- Carlisle, elfolyt a magzatvíz! – kiáltott ki érte Jake.
A férfi besietett hozzájuk, és lefektette a lányt, hogy újra megvizsgálja.
- Nagyszerű! Elkezdtél tágulni végre. Mászkáljatok még! Úgy tűnik, az beválik.
- Nem hiszem, hogy sokáig bírom már – suttogta Renesmee. – Egyre jobban fáj.
- Ez normális, de kérlek, tarts ki még! Mindjárt végzünk, nincs már sok hátra.
A fájások között egyre kevesebb idő telt el, és ezzel arányosan a lány egyre jobban szenvedett.
Egy idő után Nessie lábai felmondták a szolgálatot, és ha Jacob nem kapja el, akkor koppanva találkozott volna a kemény parkettával. A férfi visszaemelte az ágyra.
A következő pillanatban Renesmee a kíntól gyötörve sikított fel. A hangra berontott a doktor a szobába, és a lányhoz sietett.
A csokoládébarna szemek riadtan próbáltak fókuszálni a férfire, de a fájdalomtól csak nehezen sikerült neki.
- Carlisle! Csinálj valamit! – üvöltötte. – Meg fogok halni!
- Nyugodj meg! – válaszolt neki halkan, miközben jéghideg kezét az izzadságtól nedves homlokára simította. – Nem lesz semmi baj! De ha mégis, a többiek készenlétben várnak odakint.
Az újabb görcsös fájás váratlan hirtelenséggel csapott le rá. Ez az érzés ismeretlen volt eddig számára, így könnyedén leterítette a lábáról.
Elhomályosult tekintete most Jacobra villant. A férfi tehetetlenül nézte kínjait. Bármit megadott volna, hogy megszüntesse felesége órák óta tartó szenvedését, de képtelen volt rá.
A megnyugvás rövid percében levegő után kapkodva szólt hozzá.
- Jake… ha fiú lesz… kérlek, nevezzétek el Edward Jacobnak! Ha lány… – a következő fájdalomhullám elemi erővel öntötte le.
Másabb volt, mint az eddigiek, sokkal élesebb, mélyebbről érkező. A doktor hallotta a sikolyából, hogy az utolsó fázisba értek.
- Nessie, figyelj rám! – próbálta túlkiabálni a lányt. – Ez már tolófájás volt. A következőre kezdj el nyomni, ahogy csak bírsz! Megértetted?
Renesmee céltudatosan bólintott, miközben megindultak a könnyei, és keveredtek az arcán végigcsorgó izzadtsággal.
- Jacob, te ülj mögé, és támaszd meg a hátát.
A férfi odatérdelt, és ujjait a lány remegő kezébe fűzte.
- Itt vagyok – suttogta a fülébe. – Légy erős, mindjárt találkozhatunk vele!
Az újabb fájás megérkeztekor Nessie fogát összeszorítva tette, amit kellett. Jake érezte, hogy a csontjai megroppannak felesége szorítása alatt, de nem foglalkozott vele.
- Már látom a fejét – mondta a doktor biztatóan. – Nyomj!
Renesmee üvöltve teljesített a kérést.
Pár másodperccel később meghallotta az erőteljes, hangos sírást. Kimerülten hanyatlott vissza a forró mellkasra, miközben elöntötte a megkönnyebbülés.
Carlisle a belépő Bella kezébe adta a takaróba bugyolált, véres csomagot, és visszafordult a lányhoz.
- Meg egy nyomás, és kész vagyunk. A méhlepénynek is ki kell jönnie.
Nessie eleget tett a felszólításnak, de közben már csak a pici, ráncos arcocskára bírt koncentrálni.
A vámpír nő óvatosan fektette karjába a csöppnyi gyermeket.
- Kisfiú. Gyönyörű és egészséges – tájékoztatta szinte suttogva őket.
- E.J. – kezdte mosolyogva –, isten hozott köztünk! – simított végig a puha bőrén.
Ő, ahogy megérezte az anyai érintést, felnyitotta sötétbarna, szinte fekete szemeit. Renesmee lélegzete elállt a csodás pillantástól. A könnyei újra eleredtek, de ezeket a boldogság szülte.
Aztán az angyali gyermek követelőző sírásba kezdett. Az újdonsült anyuka aggodalmasan pillantott fel Carlisle-ra.
- Úgy tűnik, éhes. Nem csoda, hosszú útja volt – mosolygott rájuk. – Próbáld meg megetetni!
- Nem tudom, hogyan…
- Csak helyezd a melledre. Ő ösztönösen tudni fogja, mit kell tennie.
- És ha nincs…?
- Ez egyedül akkor derül ki, ha megpróbálod.
Renesmee bólintott, lejjebb húzta magán a hálóinget és elhelyezte kisfiát. A csöppnyi, rózsaszín ajkak azonnal rátapadtak a táplálékforrásra, és mohón szívni kezdte.
Jacob megbűvölten figyelte a jelenetet. Még nem tudta felfogni, hogy apa lett, hogy a felesége tényleg a kettejük tökéletes gyermekét tartja a karjai között. Hogy sikerült végigcsinálniuk az egészet, és ráadásul mind egészségesek. Az érzelmei túlcsordultak, amitől a sós cseppek némán folytak le boldogságtól ragyogó arcán.
E.J. pár perc után pihentető, mély álomba zuhant.
Renesmee holtfáradtnak érezte magát, de még sokáig képtelen volt elszakadni az édesen alvó gyermek látványától.
Egy idő után már minden vámpír bent nyüzsgött a szobában, de a nő nem volt hajlandó kiadni a kezéből a szunyókáló újszülöttet.
Végül Jake-nél betelt a pohár.
- Na jó, most már én is szeretném megfogni. Neked pedig nem ártana aludni – emelte ki a karjai közül.
- Előbb szeretnék hazamenni! – kérte kimerültségtől akadozó hangon. – Ugye lehet, Carlisle?
A doktor beleegyezően bólintott, majd feleségére nézett.
- Megszáradt már a festés?
- Igen, de még ráfér egy szellőztetés. Holnapra használható lesz.
- Miről beszéltek? – kérdezte Nessie, bár a külvilág egyre nehezebben jutott el a tudatáig.
- Esme kidekorálta a gyerekszobát.
- Edward szerencsére elárulta, hogy milyen színűnek kell lennie – mosolyodott el a nő.
- Apa, honnan tudtad? – kérdezett rá Renesmee, amire már régóta kíváncsi volt.
- Jacob hangját hallottam a pocakodból. Ez eléggé egyértelművé tette a nemét.
- Na jó, elég a bájcsevelyből! – szólt közbe morcosan az indián férfi. – Lehet, hogy nektek nincs szükségetek alvásra, de Nessie-nek igen. És úgy látom, itt nem lesz hajlandó rá. Szóval ha minden oké, akkor hazaviszem őket.
A doktor újra bólintott. Miután alaposan bebugyolálták E.J.-t, Renesmee újra a karjába vette, aztán Jacob felkapta őket, és elindultak az otthonuk felé.
A férfi nem rohant, de így is hamar hazaértek. A hálóban letette feleségét az ágyba, majd átsietett a gyerekszobába a kék, baldachinos bölcsőért.
Belefektette a még mindig alvó kisbabát, aztán Nessie-hez lépett.
- Bocsáss meg, de még mindig nem alhatsz – mondta neki mosolyogva. – Ezt muszáj látnod.
A lány kérdőn nézett rá, de ő válasz helyett csak újra az ölébe vette, és átvitte a másik helyiségbe.
Nessie lélegzete elakadt a látványtól: a falon egy szívbemarkoló jelenet tárult eléjük. Egy buja, zöld erdő elevenedett meg a szobában – a legapróbb részletekig kidolgozva –, melynek közepén hatalmas, vörös bundás farkas állt, oldalán egy fiatal lánnyal. Köréjük különböző állatkák voltak festve, melyek tökéletesen illeszkedtek a szinte mesebeli tájba.
Az egész szobát betöltötte a csodálatos kép.
Renesmee szeme itta a látványt, de sejtette, hogy még sokszor kell megvizsgálnia a festett erdőt, hogy minden kis apróságot felfedezzen rajta.
Jake szótlanul vitte vissza a hálóba, és miután lefektette az ágyra, lágy csókot lehelt a szemhéjaira és a szájára.
- Köszönöm ezt a kincset, amivel megajándékoztál. Most viszont aludj végre.
A szelíd parancsnak eleget téve Nessie pillanatokkal később már az álmok birodalmában járt, de még ott sem tudott elszakadni újdonsült családjától.
--*-*--
A halvány, bágyadt napsugarak melegen cirógatták végig az arcát, amitől halványan ragyogott a bőre. Nem akart még kiszakadni a gyönyörű vízióból, pedig az agya mélyén tudta, hogy a valóság sokkal szebb lesz. És, nem mellékesen, elevenebb.
A füléhez halk, mély duruzsolás jutott el. Először nem tudta kivenni a szavakat, de aztán ahogy a tudata kiélesedett, rájött, hogy a férje hangját hallja, ahogy E.J.-hez beszél.
- Egy kicsit légy még türelmes, hagyd a mamit pihenni! Nagyon kifárasztottad ám – szidta meg játékosan, mosolyogva.
- Ébren vagyok – morogta nekik álmosan. – Gyertek ide! – ült fel óvatosan az ágyban.
A férfi mellételepedett, és vigyázva a kezébe adta a most már türelmetlenkedő gyermeket. Renesmee sietve helyezte a mellére a követelőző csöppséget.
Jacob újra és újra elámult az eddig ismeretlen érzésektől, amik most hatalmába kerítették. Végtelen szeretet öntötte el, amely egyre csak növekedett, ahogy tovább nézte békés, idilli kis családját.
_@/"
