Nyíri Eszter Stiga vagyok, diplomás óvónő, amatőr író.


A blogon Renesmee és Jacob szerelmének varázslatos történetét olvashatjátok.

„Nessie eléri a felnőttkort, és beleszeret Jake-be. Hogy hogyan bontakozik ki a szerelmük? Itt megtudhatjátok.”

/Aby/



„A szívedet a kezembe helyezted, és én cserébe a sajátom nyújtom neked.”

/Full Moon/

„Elveszve egymásban nem is érzékelték, hogy a kis gyertyák sorra kialszanak, és már csak a telihold fénye ragyog le rájuk.”

/Full Moon/



Jó olvasást, keltsük életre a mesét!



2010. március 12., péntek

Jacob & Nessie - KILENCEDIK FEJEZET - Happy ever after?

Sziasztok!

Hát, itt az új fejezet :) Igyekeztem sietni vele, de tegnap este még rájöttem, hogy nagyon rövidke lett és hogy van benne talán 1-2 dolog, amit illene jobban elmagyarázni, szóval ma még bkv-zás közben elég sok részt átírogattam. Remélem, hogy ettől nem lett nagyon szétszórt.
A fejezet végén lesz egy kis ajándék kép is... majd rájöttök, hogy mi is az :)

Kritikákat, véleményeket most is szeretnék kérni, főleg, mert a következő fejezet nagyon döcögősen halad, sehogy se jutok vele kettőre, úgyhogy bár biztató szó jól esne, hátha megindulna tőle ihlet-manó a fejemben.
valószínűleg a következőre most amúgy is kicsit többet kell várni, mert a nyelvvizsga bekavar. De szombaton túl leszek rajta (nem a holnapin), és legalább ez nem fog aggasztani.

No, nem jártatom tovább a szám, hagyom, hogy olvassatok :)
Íme a következő:




Kilencedik fejezet – Happy ever after?


„Akárki légy, ő az urad,
az volt mindig, az is marad.”
/Balzac – Goriot apó/




- Elutaznánk Dél-Amerikába pár hétre. Nahuel testvérei talán hajlandóak segíteni.
- Rendben, mikor indulunk?
- Én… nem szeretném, ha te is velünk jönnél!
- Micsoda? – nézett rá hitetlenül.
- Nem szeretném, ha te is jönnél.
- Ugye te sem gondolod komolyan, hogy hagyom, hogy egyedül mászkálgass a dzsungelben?
- Nem leszek egyedül. Nyolc megtermett vámpír fog védelmezni a semmitől.
- Szóval a családod mehet, de én nem. Őket nem félted?
- Jake, ők halhatatlanok, nem kell féltenem őket.
- Miért nem akarod, hogy menjek?
- Ezt hogy érted?
- A másik félvér miatt, ugye? – fogalmazta meg a férfi féltékeny gyanúját.
- Tessék? Szó sincs erről! Honnan veszel ilyen butaságot?
- Akkor miért?
Renesmee vett egy mély lélegzetet, mielőtt újra beszélni kezdett volna.
- Szeretnék mindent alaposan végiggondolni; minden lehetőséget. Már én magam sem tudom, hogy mit akarok, és hogy hogyan lenne a legjobb!? A döntéseim az életem végtelenségéig el fognak kísérni, úgyhogy jól meg kell fontolnom mindent. Talán a terveim nem a legjobbak, és újakat kellene kitalálni… átgondolni mindent. De a fejemben borzalmas káosz uralkodik most. Ha együtt vagyunk, azt hiszem, hogy minden kitisztul, de ha nem vagy velem, újra jönnek a kétségek. Néha már úgy érzem magam, mint egy tudathasadásos.
- Ezért még nem kell a világ másik végére menned.
- Nem, de most pont kapóra jön. Ha te mellettem vagy, képtelen vagyok tisztán látni. És akkor talán örök időkig kételkednék magamban. Jake, nekem kell a bizonyosság… hogy én magam el tudjam fogadni az elhatározásaimat.
- Nem bízol bennem? – kérdezte fájdalmas hangon a férfi.
- Tökéletesen biztos vagyok benned. De saját magamban nem. Nem vagyok tévedhetetlen, ezzel a hurrikánnal a fejemben pedig végképp nem.

Nessie nem akarta elmondani a valódi indokot; hogy mindennél jobban félti a férfit. Rengeteg veszélyes helyzetbe keveredhetne a dzsungelben, ahol nem ismerik pontosan a fajtáját a vámpírok, ahol csak annyit éreznek, hogy nem jó a szaga. Ugyan egyikük sem látta még soha, mi történik egy alakváltóval, ha méreg jut a szervezetébe, de Edward elég átfogó lehetőségeket mutatott fel neki erről. És egyik sem volt tetszetős, kíméletes, vagy épp fájdalommentes. Azt viszont tudta, hogy képtelen lenne nélküle élni, úgyhogy inkább nem szeretné kockáztatni a farkasa életét.
- Rendben, ezt még akár meg is tudom érteni, de akkor sem hagyhatom, hogy ilyen veszélyes lények között mászkálj védtelenül! Ha bármi történik veled, sosem fogok tudni megbocsátani magamnak.
- És ha veled történik valami? – fakadt ki mégis a lány. – Sokkal nagyobb veszélyben lennél ott, mint én valaha is. Az illatod miatt a vámpírok valószínűleg előbb támadnának, és csak utána kérdeznének. Tudod jól, hogy számodra egyetlen harapásuk is halálos. Ha a méreg a szervezetedbe jut… bele sem akarok gondolni.
- Nem engedem, hogy nélkülem menj!
- Nem akadályozhatod meg! – Nessie most másik eszközhöz folyamodott. – Nem szeretném, hogy gyere! – nehéz volt kimondani ezeket a szavakat ilyen határozottan, de muszáj volt piszkos eszközökhöz nyúlnia, hogy meg tudja győzni őt. – Ez kérés. Azt mondtad, minden kérésemet meg kell tenned. Nem cselekedhetsz az akaratom ellen!
- Majd erősen próbálkozok; máskor is sikerült már – szűrte a fogai közt, de közben érezte, hogy a kötelék, ami köztük van, egyre inkább arra kényszeríti, hogy engedjen a lánynak.
- Ha nem hagyod, megoldom máshogy. Egyszerűen csak eltűnünk, ha ezt kikényszeríted. Jake, hadd ne kelljen cselekhez folyamodnunk! – könyörgött a férfinak. – Hadd ne kelljen eltitkolnom, hogy mikor indulunk!

Jacob arcán nem lehetett változást látni.
- Amikor az iskola miatt mentél el, akkor is nagyon nehezen engedtelek el. De Edward meggyőzött, hogy semmi veszély nem fenyeget, meg hogy így jobb lesz neked, legalább látsz valamit a világból. Akkor még a családodhoz tartoztál inkább, most viszont úgy érzem, hogy nekem is lehetne már egy kicsit több beleszólásom ebbe – mondta fájdalmas, megbántott hangon.
Renesmee könnyes szemekkel nézett rá.
- Ez az egész kettőnk miatt van. Hogy tisztába kerüljek önmagammal, és ezután soha többé ne kételkedjek. Elvennéd ezt a bizonyosságot tőlem? Tőlünk?
- Nem, soha nem tennék ilyet – felelte mogorván.
- Akkor elengedsz? – kérdezte Nessie halkan.
Jacob erősen összeszorított szemhéja alól egyetlen könnycsepp csordult ki.
- El… bár megőrjít a dolog – nyitotta ki sötét szemeit. – Ha bármi bajod esik, abba beleőrülök.
- Ígérem, hogy nagyon fogok vigyázni magamra… miattad!



--*-*--



Másfél hét telt el Renesmee elutazása óta, és Jake már alig bírta idegekkel. Folyamatosan szörnyűbbnél szörnyűbb képek bombázták az elméjét, hiába próbálta kizárni őket. Ráadásul Nessie csak ritkán tudta hívni; az őserdőben nem igazán volt térerő. Négy napja beszéltek utoljára, azóta semmit nem tudott a lányról. Remélte, hogy ez a hallgatás nem jelent rosszat.

Újabban igyekezett minél kevesebb időt farkasként tölteni, hogy a többieket ne kínozzák az ő érzései. Amikor át volt változva, a falka vele együtt szenvedett.
Inkább a tengerparton sétált nagyokat, vagy próbálta valamivel lefoglalni magát, kevés sikerrel. Most is épp oda indult, de Billy elkapta, mielőtt leléphetett volna. A gondolatai valószínűleg már megint az arcára voltak írva, mert az apja aggodalmasan kémlelte.

- Ne félj, épségben vissza fog jönni! – igyekezett megnyugtatni őt, de a szavai nem érték el a kívánt hatást.
- Én nem vagyok ilyen biztos benne.
- Jake, visszatér! A szíve vissza fogja vezetni hozzád.
- De mi van, ha az a félvér…? – a rémes gondolatot nem akarta hangosan is kimondani.
- Nem tudja lecsapni őt a kezedről. Ez a kötés, ami köztetek van, mindennél erősebb.
- Mégis képes volt elmenni – érvelt mérgesen.
- Fiam, próbáld megérteni őt! Nagyon hirtelen szakadt rá ez az egész helyzet. Hogy szeretitek egymást, hogy felnőttként kell döntéseket hoznia, hogy el kell köteleznie magát egy életre, sőt még annál is sokkal tovább. Nem könnyű feldolgozni ezeket a dolgokat. Hidd el, egy kis külön töltött idő még talán jól is jön; helyrebillenti az érzéseit.
- A próféta szóljon belőled! – hagyta rá egy sóhajjal. – Most lépek.
Billy hagyta, hogy a fia elsétáljon mellette. Tudta, hogy egy kis magányra van szüksége. Bár leginkább az tenne jót neki, ha Nessie végre visszatérne hozzá.

Jacob ráérősen kicammogott a First Beach elhagyatott partjára, ahol behunyt szemmel hallgatta a hullámok törését a sziklákon.
Tudta, hogy az apjának igaza van: hirtelen jöttek ezek a dolgok a lány életébe, és valószínűleg még a saját érzései, vágyai is újak számára. És most még ő is rá akarja kényszeríteni az akaratát. Másoknak több mint kétszer ennyi idejük van felnőni, és sokaknak még így is nehezen megy.
Ráadásul itt van a kötésük okozta nyomás is. A bevésődésüket ő soha nem érezte tehernek, de lehet, hogy Nessie másként gondolja. Talán jobban szeretett volna a saját szíve szerint választani, nem pedig behódolni az eleve elrendelésnek.

Elmélkedése közepette a tengeri, hűvös szél egy jól ismert, édes illatot fújt felé… mint az elmúlt másfél héten oly’ sokszor. Az érzékei újabban gyakran viccelték meg, ezzel is tovább kínozva. Most még intenzívebben érezte az illatot.
- Jake!
Az elméje úgy látszik, annyira kikészült, hogy már a hangját is hallani véli a szélben.
- Farkasom!
Hihetetlennek tűnt, hogy ennyire ismeri a hanghordozását is – a megszólítás teljesen valósnak hatott.

Az illatot egyre erősebben érezte az orrában, majd hirtelen két langyos kar kúszott hátulról a mellkasára, és egy puha test simult a hátához. Meglepődve fordult meg. A lány állt előtte sugárzó mosollyal. A viszontlátás öröme a torkára fagyasztotta az összes felkívánkozó szót. Úgy kémlelte az ismerős, barna szempárt, a piros ajkakat, a hófehér bőrt, mintha még mindig nem merne hinni a szemének.
- Igen – suttogta halkan Nessie, majd egyre hangosabban is kimondta újra és újra. – Igen, igen, igen, igen, igen.
- Mi…? Hogy…? – Jacob nem értette, hogy bukkant fel hirtelen a lány.
- Persze csak, ha áll még az ajánlatod?! Vagy nagyon utálsz most? – halványult el a mosolya.
- Tessék?
- Házasodjunk össze… még ma! Vagy holnap! Minél előbb!
- Ezt nem értem… Hogy kerülsz ide?
- Rájöttem, hogy soha többé nem akarok nélküled tölteni egyetlen napot sem. Rossz, amikor nem vagy velem! Szóval, ha te is szeretnéd, irány Vegas!
- Állj, állj! Nessie, ez nem így működik – dorgálta meg a férfi, most már fülig érő vigyorral. – Még meg sem kértem a kezedet rendesen.
- Jake, erre semmi szükség.
- De van! – kötötte az ebet a karóhoz. – Egy normális leánykérést megérdemelsz. Úgyhogy most szépen hazamész, és megvárod…
- Ugyan, tényleg nem…
- Én így akarom csinálni, fogadd el! – nézett rá komolyan Jacob.
- Jó, rendben – adta meg magát a lány. – Megyek is. Otthon várok rád.
Renesmee megfordult, és már indult volna, de a férfi megállította.
- Azért egy csók igazán belefér még.
- Nem, nem, vedd úgy, hogy itt se voltam! Nem is találkoztunk.
- Nessie, most komolyan! Csak egy picike puszit!
- Várni foglak, siess!
Jake sóhajtva nézett utána, aztán gyorsan ő is hazaindult.



--*-*--



Renesmee türelmetlenül várta már a kunyhóban, hogy a férfi megérkezzen. Szerencsére a szülei voltak elég tapintatosak ahhoz, hogy a nagyházban maradjanak, amíg a „fiatalok” lerendezik az ügyeiket.
Nessie a nappaliban ült már lassan negyed órája, de Jacob még mindig nem volt sehol. Aztán meghallotta a szobájából érkező halk hangot: apró koccanások ismétlődő sorozatát az ablakon. Mintha valaki kis kövekkel dobálná az üveget. Gyorsan berohant a szobájába.
- Te mit csinálsz itt? – kérdezte összehúzott szemöldökkel, miközben feltolta az ablakkeretet.
- Ummm, már a múltkor is ki akartam próbálni a bemászást – emlékeztette mosolyogva, aztán egy laza mozdulattal már be is ugrott az édes illatú helyiségbe.
- És mi tartott ennyi ideig?
- Haza kellett mennem előkészülni, átöltözni…
- Minek? – értetlenkedett a lány.
- Nessie, ne rontsd el a pillanatot!
- Rendben, meg sem szólaltam – adta meg magát. – Akkor most leülök az ágyamra…
Egy sötét pillantást kapott a férfitől.
- Tényleg befogtam.

Mikor végre elhelyezkedett, Jacob odalépett hozzá pár határozott lépéssel, és letérdelt elé.
Renesmee érezte, hogy a gyomrában megint életre kelnek az apró, láthatatlan pillangók, és elindulnak felfelé a nyelőcsövén, egészen a torkáig. Ott végre megálltak, és nem jöttek ki a száján, valami furcsa formát öltve.
Eközben a férfi egy sötétzöld bársonnyal borított dobozkát vett elő a zsebéből.
- Renesmee Cullen… – a megszólítás annyira távol állt tőlük. – Nessie! Megtisztelnél azzal, hogy hozzám kötöd az életed az örökkévalóságig és azon túl?
- Igen – lehelte halkan a lány. – Nincs ennél nagyobb vágyam.
Jake felnyitotta a dobozt, és óvatosan kivette belőle az igencsak réginek tűnő gyűrűt. A vékony antik ékszer egy kis virágot mintázott, közepén egy apró, fehéren csillogó kővel.
- Tudom, hogy nem hatalmas briliánsokkal kirakott aranykarika, de nekem sokat jelent. Régóta a családunk birtokában van; édesanyám is ezt hordta.
Nessie őszinte meghatódottsággal nézett rá.
- El sem tudnék képzelni szebbet. Nagy becsben fogom tartani – mosolygott lágyan a férfira. – Felhúzod rám?
Jacob finoman a kezébe vette a lány bal kezét, és óvatosan feligazgatta az ékszert a gyűrűs ujjára.
- Tökéletes. Mintha rádöntötték volna.
Percekig csak néztek egymás szemébe, az érzelmek áradásától némán, de a férfi nem bírta tovább.
- Megkapom végre a csókomat? Igazából elég sokkal jössz nekem!
- Oh, teljesen igazad van. Gyorsan be kell pótoljuk mindet.

Jake felült mellé az ágyra, és Nessie már csókolta is. Ebben most nem volt heves, izzó vágy, csak végtelen szerelem és összetartozás. Nyelvük meglassult táncot járt, miközben a férfi átemelte őt az ölébe. Olyan közel tartották egymást, mintha a testük egybeforrasztásával a lelküket is még szorosabbra akarnák fűzni. Végül hosszú percek múlva nem bírták már tovább; mindkettejük tüdeje levegő után sóvárgott. De az ölelést nem szakították meg.
- Szeretlek – súgta a lány a mellkasába.
- Én is szeretlek téged – viszonozta Jake, majd egy puszit nyomott a feje búbjára. – Örülök, hogy visszajöttél.
- Ugye nem haragszol rám nagyon? – kérdezte bizonytalanul Renesmee.
- Miért kéne haragudnom?
- Hát, mert ilyen csúnyán itt hagytalak.
- A lényeg, hogy visszajöttél, és végre biztos vagy magadban, ugye? – nyugtatta meg a férfi.
- Igen, már tudom, hogy mit akarok.
- Miért gondoltad most meg magad? – firtatta Jacob még mindig a kérdést.
- Leginkább az idő tehet róla. Nem volt egy normális pillanatom nélküled. Folyton csak arra tudtam gondolni, hogy vajon épp mit csinálsz, gondolsz-e rám, hiányzom-e annyira, mint te nekem, nagyon haragszol-e rám, és hasonlók. Meg aztán Zafrina is sokat dobott a dolgon. Mikor elmeséltem, hogy miért is jöttünk, nagyon érdekes képeket mutatott nekem. Te és én voltunk rajtuk különböző helyzetekben, de mindegyiken boldogságtól ragyogva. Ekkorra már sok minden letisztult bennem. Szeretjük egymást, ez sose fog változni, akkor meg mi értelme várni?! Szóval mikor megyünk Vegasba?
- Hát, tudod, én jobban szeretnék egy normális esküvőt, az összes buta szokással együtt. De így se kellene sokáig várnunk; Alice hipp-hopp megszervezné nekünk.
- Alice? Tényleg a nénikémre bíznád a dolgot? Nem vagyok biztos benne, hogy ez jó ötlet – szörnyülködött el a lány.
- Miért? Profin ért ezekhez a dolgokhoz.
- Pont ez a baj! Hét országra szóló lakodalmat rendezne nekünk. Én inkább egy csendes, szűk körű kis eseménynek szeretném ezt.
- Te el tudsz képzelni csendes esküvőt, ha a falka is ott van? – húzta fel a szemöldökét Jake.
- Igaz – sóhajtott a lány. – Rendben, majd beszélek Alice-szel.

Jacob most más témára tért át.
- Amúgy valami érdemlegeset sikerült megtudnia a dokinak?
- Hát, a termékenységgel kapcsolatban nem, de érdekes dolgokra derült fény. Az egyik félvér nő nagy nehezen beleegyezett a vizsgálatba, ami során kiderült, hogy ők belülről is kemények. Eltér az életmódunk egymástól: ők csak vérrel táplálkoznak. Az emberi ételeket nem igazán kedvelik, és nem is fogyasztják. Tehát úgy néz ki, hogy engem a normális táplálkozás tett „puhává”. És ezt neked köszönhetem.
- Nekem? De hát Carlisle is…
- Csak a családom kedvért nem tértem volna át erre a módra. És te is csak a hot dog miatt tudtál rávenni – mosolygott Renesmee. – Viszont nagyon jól tetted, hogy nem hagytad, hogy kizárólag véren éljek, mert valószínűleg ez az oka, hogy lehet majd gyerekünk. A dél-amerikai nővérek terméketlenek. Sokkal… kevésbé emberiek, mint én.
- Erről jut eszembe, Nessie, az rendben van, hogy még a nyáron összeházasodunk, de azért még szeretnél egyetemre menni?
- Hát persze. Miért, te nem?
- Dehogynem. Csak azért kérdeztem, hogy hirtelen nem változott-e meg ez a nézőpontod is?
- Oh, nem. Még mindig elemi vágyat érzek rá, hogy tanuljak. Viszont utána… utána szeretnék gyereket szülni neked.
- Nekünk.
Nessie csak megforgatta a szemét.
- És nem érne rá csak akkor összeházasodnunk? – Jake kérdése bár komolyan hangzott, nem volt az; csak tesztelni akarta vele a lányt.
- Nem! – jelentette ki határozottan. – Ugye te sem gondolod komolyan, hogy a sok év alatt távol tudnánk tartani magunkat egymástól?! Így semmilyen kifogásod nem lehet majd már.
- Nem is lesz, ne aggódj! – mondta mosolyogva.

Renesmee kedvtelve nézte meg a gyűrűt az ujján. Jacob is felfigyelt az ellágyult pillantásra.
- Tényleg tetszik?
- Imádom. Nem sok ékszert hordok, de azokat nagyon szeretem.
A férfi most a keze után nyúlt, és szórakozottan megsimogatta a fonott karkötőt a csuklóján. A régi quileute ígéret-gyűrű mindig bővült az évek során, hogy tovább hordhassa. Az idő már jócskán megkoptatta, de Nessie nem volt hajlandó megválni tőle.
- Most, hogy van már igazi gyűrűd, nem akarod levenni?
- Nem. Ez az első ajándékom tőled; ha nagyon rongyos lesz már, majd megfoltozod újra és újra. Egyébként, ha fel vagy rá készülve lélekben, át kellene mennünk a nagyházba. Apa látta a döntésemet, és Alice tuti kihúzta már belőle, úgyhogy szerintem már tűkön ülnek, hogy mi van.
- Huh, szembenézni egy megvadult esküvőszervező vámpír-hordával? Erre lehetetlenség felkészülni.
Nessie dorgálóan beleboxolt a hasába. Aztán rájött, hogy a férfinak igaza van. Alice valószínűleg már ruhát is rendelt neki, és most állítja össze az ülésrendet. Kezdett bepánikolni.
- Jobb lenne, ha sietnénk, mielőtt nagyon elszabadulnak.
- Felőlem indulhatunk.

Jacob még egy rövid csókot nyomott a szájára, aztán felpattant az ágyról, magával húzva a lányt. Gyors léptekkel vágtak neki az útnak.
- És pontosan mi is történt Dél-Amerikában? – faggatta erről továbbra is a férfi.
A lány nem sok mindent volt hajlandó magától elmesélni, talán mert el akart hallgatni előle valamit?! Remélte, hogy nem történt semmi veszélyes vagy félelmetes. És azt is, hogy az a félvér megtartotta a három lépés távolságot.
- Nem volt valami eseménydús programunk. Először felkutattuk az Amazonokat. Már az sem volt könnyű. Ráadásul az állandó alvásigényemmel még lassítottam is a családot. Aztán velük együtt keresni kezdtük a félvéreket. Elég nehéz dolgunk volt, mert mióta a Volturi felkereste őket, igyekeznek minél jobban eltűnni a kutató szemek elől. Utána még meg is kellett győzni valamelyiküket, hogy hajlandó legyen segíteni. Végül Nahuel legfiatalabb húga beadta a derekát, de ugye Carlisle nem sokra ment vele. Közben sokat beszélgettünk Zafrinával. Viszont amikor megmutatta azokat a csodálatos képeket kettőnkről, nem bírtam tovább, és azonnal hazahozattam magam – tartott egy pillanatnyi szünetet. – Amúgy a párduc nagyon finom.

Miközben gyorsan, nagy vonalakban elmesélte az elmúlt másfél hét eseményeit, meg is érkeztek a fehér verandás házhoz. Az ajtóban már az egész család várta őket. Nessie fellépett a lépcsőn, ahol Alice azonnal a karjai közé kapta.
- Úgy örülök nektek! Már el is kezdtem tervezni…
- Alice, hagyd levegőhöz jutni őket! – szidta le őt Esme. – Még azt sem tudjuk, hogy tényleg lesz-e esküvő. Lesz?
Renesmee mosolyogva mutatta fel a bal kezén csillogó gyűrűt.
Jacob feszülten köszörülte meg a torkát, hogy mindenki rá figyeljen.
- Edward, átengeded nekem a nemes feladatot, hogy a jövőben én feleljek Nessie boldogságáért? – kérdezte komolyan leendő apósától.
- Nem hittem volna, hogy valaha is ezt fogom mondani, de igen, szívesen átadom neked a jogot erre. De nem hívhatsz apunak! – figyelmeztette az indián férfit, reagálva a gondolataira.
Alice nem bírt tovább magával, és már zúdította is Nessie-re a terveit.
- Július 2-ánál van egy jelentős fehér folt a fejemben, úgyhogy valószínűleg akkor lesz a nagy esemény. Szép, napsütésmentes szombati nap. És kinéztem neked egy gyönyörű, uszályos ruhát…
- Ugye nem rendelted még meg? – vágott a szavába a lány.
- Még nem. Miért?
- Mert én valami indiános jellegű ruhát szeretnék – Alice a szemöldökét összehúzva nézett rá. – Majd az ötleteim alapján megtervezed, jó?
- Na, most akkor én szervezem az esküvőt, vagy sem?
Nessie csodálkozva nézett rá.
- Ugye te sem gondolod komolyan, hogy teljesen szabad kezet kapsz?! Minden felett vétójogom van, és lenne egy-két dolog, amit mindenképpen szeretnék.
- Drágám, miért kötsz meg ennyire? – nyafogta a fekete hajú nő.
- Azért, Alice, mert ismerlek. Könnyen elszalad a ló veled. Vagy így csináljuk, vagy sehogy!
- Jó, rendben. Nem szeretném, ha Vegasba kötnétek ki. Nem is tudom, kitől örökölted a makacsságod?!

Bella csak felhúzta a vállát, és bocsánatkérőn mosolygott rá.
- Megkapod a vétójogodat is – sóhajtotta végül. – De most kezdjünk neki, mert szűk egy hónapunk van csak mindent megszervezni.
Alice már fel is pattant a fotelből, és húzta volna magával Nessie-t is, de ő még visszafordult a farkasához, hogy egy apró csókot nyomjon a szájára.
- Ugye megvársz? – kérdezte fancsali arcot vágva.
- Persze, csak azért siess! Oroszlánok közt hagysz!






_@/"


És a meglepi képek: az egyik az általam elképzelt gyűrű, a másik pedig egy eBay-ről vadászott quileute ígéretgyűrű :)



8 megjegyzés:

  1. Szia!
    Hát ennek imádtam minden sorát. Annyira édesek, és annyira szerelmesek. A Jacob szemszöges rész nekem nagyon tetszett, ahogy vívódik magával, és Nessie sok - sok igenje. Annyira beleéltem magam. Alice... ez olyan kecskére a káposztát, de ő a legjobb.
    Nagyon ügyes voltál. Azért kíváncsi lennék jobban Dél - Amerikára. Lesz olyan rész, ahol leírod?
    Remélem megszállnak majd az ihlet manók.
    A nyelvvizsgádhoz sok sikert, szorítok.
    Puszi

    VálaszTörlés
  2. Szia!

    Köszönöm, hogy írtál :) Nessie válaszát én is nagyon szerettem, meg azt, hogy utána Jake ott értetlenkedik :) Hát, igen, Alice-szel nehéz dolguk lesz még, de persze Nessie (és Jacob) nem akarja megbántani őt. Azért persze nem kap szabad kezet, ami érthető szerintem :)
    A következő fejezetben lesznek utalások Dél-Amerikára, 1-1 jelenetet lehet, hogy belecsempészek, de csak említés szintjén, de komolyabban nem fog belekerülni a történetbe... elég sok időt voltak ott, és végül is tényleg nagyjából csak a keresgélés ment, meg 1-2 beszélgetés, nah, abból lehet, hogy lesz a következőben valami.
    Sajnos nem haladgatok vele túl gyorsan, most egy kicsit le van állva az agyam, de azért igyekszek.

    Addig is kitartás, és jöjjön végre a tavasz! :)
    Puszi: Stiga _@/"

    Ui.: a gyűrűk hogy tetszettek?

    VálaszTörlés
  3. Szia!
    A gyűrű gyönyörű, annyira Jacobos. A karkötö is nagyon tetszik, nagyon illik ide.
    A tavaszt már én is nagyon várom, úgy örültem, amikor sütött a nap.
    Most koncentrálj a nyelvvizsgádra, de majd írjál, hogy sikerült. Én is nagyon izgultam az enyém előtt. :)
    Még egyszer sok sikert!
    Puszi

    VálaszTörlés
  4. Hagytam neked valamit a blogomban. :)

    VálaszTörlés
  5. Szia!
    Van számodra meglepim a blogomon!
    http://gyonyoreskarhozat.blogspot.com/
    Puszik

    VálaszTörlés
  6. Szia! Úgy gondoltam megérdemled a született tehetség díjat. Katt a nevemre.
    Puszi: Zsani alias Szozsa914

    VálaszTörlés
  7. Sziasztok!

    Köszönöm így utólag is a sok meglepit. :)

    Pusz nektek: Stiga _@/"

    VálaszTörlés