Nyíri Eszter Stiga vagyok, diplomás óvónő, amatőr író.


A blogon Renesmee és Jacob szerelmének varázslatos történetét olvashatjátok.

„Nessie eléri a felnőttkort, és beleszeret Jake-be. Hogy hogyan bontakozik ki a szerelmük? Itt megtudhatjátok.”

/Aby/



„A szívedet a kezembe helyezted, és én cserébe a sajátom nyújtom neked.”

/Full Moon/

„Elveszve egymásban nem is érzékelték, hogy a kis gyertyák sorra kialszanak, és már csak a telihold fénye ragyog le rájuk.”

/Full Moon/



Jó olvasást, keltsük életre a mesét!



2010. március 26., péntek

Jacob & Nessie - TIZEDIK FEJEZET - Nász, és ami ezzel jár

Sziasztok!

Megjött a vadiúj, friss, ropogós fejezet. Ez is félmaratoni lett, remélem, örültök neki.

Szeretnék kérni minden nem túlzottan lusta olvasót, hogy egy-két mondatot, akármit hagyjon nekem, hogy tudjam, érdemes-e folytatnom, mert az előző fejezet igencsak gyatra kritikaszáma kicsit (nagyon) elbizonytalanított, hogy egyáltalán olvassa-e valaki, amit írok, és van-e értelme írnom... És mellesleg ihlet-manó is jóllakik a véleménytől, és olyankor van kedve dolgozni.

Amúgy a következő fejezet első 2 mondata készen van már :) Pöppet lassan haladok vele, de úgy tervezem, hogy a hétvégén megírom a szakdogámat és akkor jövő hét közbe fogok tudni rendesen írni. Sajna a fejezet a fejemben is átírás alatt áll, mert nem tetszik az eredeti tervem, úgyhogy még az is nehezít. Mellesleg az már A komoly esemény leírása lesz, és nagyon szépre akarom megcsinálni :)

Nah, a szavak szaporák, de jön már a fejezet. Jó olvasást hozzá!






Tizedik fejezet – Nász, és ami ezzel jár








Nessie fáradt sóhajjal rogyott le a kanapéra. Az elmúlt két hét őrülete kimerítette. Alice gőzerővel vetette bele magát a teendők végtelen sorába, hogy a legtökéletesebb esküvőt szervezze meg nekik, csak sajnos a kikötése miatt, hogy mindenről tudni akar ő is, a nő folyamatosan a kérdéseivel és az ötleteivel bombázta. Milyen legyen a virág, vagy a székek mintája a ceremónián… már zsongott a feje az egésztől.
De legalább a ruhája gyönyörű lesz. Ma küldték el nekik a terveik alapján elkészített, nem épp hagyományos öltözetet.

Pár perc nyugalom után fekete hajú nénikéje újból rátalált.
- Nessie, üzenetünk jött az Amazonoktól. Gratulációjukat küldik, de sajnos ők sem tudnak jönni. Nem mernek kockáztatni.
A meghívott vámpírok felé egyetlen feltétel volt: mivel emberek is lesznek az esküvőn, csak akkor jöjjenek, ha szavatolni tudják, hogy bírnak magukkal, és nem harapnak meg senkit. Eddig kevesen merték vállalni a kockázatot.
- Oh, ez kár. Akkor úgy néz ki, hogy Tanyaék jönnek csak a vámpírok közül?
- Igen, de még nem kaptunk mindenkitől választ. Ha Zafrináékhoz elért a hír, akkor a félvéreknek is tudnia kell már nemsokára. Talán Nahuel el fog jönni. Amióta ismer minket, ő is vegetáriánus; bírnia kell már az emberi jelenlétet. Ne félj, leszünk így is elegen! – nyugtatta mosolyogva a fancsali arcot vágó lányt.

Renesmee szerette volna, ha az a kevés lény, akit a barátjának nevezett, mind ott lett volna a nagy napon. De volt egy fontosabb csoport a barátnál: a család. Akik semmiképp sem hiányozhattak. Köztük Charlie és persze Billy is. Szóval a „barátoknak” kellett alkalmazkodniuk.
- Jó lenne, ha megint átnéznénk a vendéglistát, hogy akkor mennyi ennivaló legyen!?

Egy újabb, az esküvővel kapcsolatos kérdés. Nessie-t már roppantul bosszantotta a nagynénje folytonos szervezkedése.
- Alice, ezt már ezerszer átbeszéltük. Jön az egész falka, plusz a lenyomatok. Emilyre számolhatsz többet, kettő helyett eszik most. Ezenkívül Charlie, Billy és Sue. Mi olyan komplikált ezen? – nézett rá frusztráltan. – Nahuel az egyetlen kérdéses még, de nem hiszem, hogy az ő etetését ne tudnánk megoldani, még ha az utolsó pillanatban érkezik is.
- És Leah biztos jön?
- Persze, hogy jön; ezt is letisztáztuk már! Csak azért nem utazott még el, hogy itt lehessen az esküvőn.
- Oké, felfogtam. Csak szörnyen idegesít, hogy semmit nem látok előre a nagy nappal kapcsolatban. Ti ketten mindent kitakartok! Mi van, ha túl sok lesz a kaja?
- Nem hinném, hogy két falkányi farkas mellett felléphet ilyen probléma – válaszolta a vörös hajú lány gúnyosan.
- Akkor, ha túl kevés lesz, és tele leszünk éhes félemberekkel?
- Alice, csináljatok jó sokat, és úgy biztos nem lesz baj. Különben is, még a menü sincs kész, így nagyon nehéz mennyiségeket mondani – Nessie próbált nyugodt maradni.
- Ez a másik: mit szeretnek a farkasok? Jó lesz valami különleges, vagy inkább a házias ízeket kedvelik? – sorolta a nő a kérdéseit. – Esetleg elkészíthetnénk mindenki kedvencét, de ehhez tudni kéne, hogy ki mit szeret?! Pontos ismeretek nélkül nagyon nehéz ezt összehozni!

Renesmee-nél itt szakadt el a cérna.
- Na jó, én most lelépek!
A fekete hajú vámpír meghökkenve nézett rá.
- Nem hagyhatsz itt!
- Átmegyek Emilyhez, és kifaggatom, mert így nem jutunk előbbre.

Nem várta meg a nő válaszát, hanem kisietett a házból, és futásnak eredt. Szeretett így közlekedni La Push-ba. Ilyenkor általában elfogta egy meleg érzés… hogy a farkasa karjaiban lehet nemsokára.
Bár most nem hozzá indult, mégis jó volt a tudat, hogy a férfi közelében lesz.

Útközben, már a határon túl néha megállt, és odadörgölőzött egy-egy fához, hogy rajta hagyja az illatát. Talán valamelyik farkas megérzi, és értesíti Jacobot.
Ebben a két hétben elég sokat találkoztak, amikor Alice épp nem foglalta le, de a férfi mindig társaságba vitte ilyenkor, mintha nem akarna kettesben lenni vele. Sejtette, hogy e mögött a félelem állhat, hogy majd megint letámadja. Persze ez nem volt teljesen alaptalan; Nessie számtalanszor próbálta jobb belátásra bírni, hogy az a pár hét az esküvőig már nem számít, hisz úgyis összeházasodnak. De Jake hajthatatlan maradt.

Hamar odaért Samékhez, ahol Emily épp békésen süttette magát a verandán. A sebhelyes arcú nő kedvesen rámosolygott.
- Szia, Nessie! Hát te mi járatban nálunk?
- Szia, Em! Igazából szeretném a segítségedet kérni… több dologban is.
- Gyere be! Egy tea mellett megbeszélünk mindent.

A kinti időhöz képest pár fokkal hűvösebb házban Emily percek alatt előkészített mindent a teázáshoz. Nessie csodálkozva figyelte, hogy a jócskán megnövekedett pocakja ellenére is ugyanolyan fürgén mozog, mint régen.
Ahogy mindennel kész lett, leült vele szembe az asztalhoz.
- Szóval, miről lenne szó? – kérdezte a nő, immár teljes figyelmét neki szentelve.
- Az esküvővel kapcsolatban van pár gond…
- Meggondoltad magad? – kérdezte Emily rémülten.
- Nem, egyáltalán nem. Nem erről van szó – mosolygott Nessie. – Alice szeretné már összeállítani a vacsora menüjét, de nem tudja, hogy számoljon, meg hogy mit ennétek szívesen és hasonlók. Kikészít már a folytonos kérdéseivel – sóhajtotta fáradtan. – Kicsit nehéz bírni vele mostanság.
- Van egy ötletem – nézett rá a nő együtt érzőn. – Add meg neki a számom, és mi majd mindent összeegyeztetünk telefonon.
- Oh, köszönöm, Em! Akkora terhet veszel le a vállamról. El sem tudod hinni, milyen idegesítő tud lenni az állandó szervezkedéssel. De ha nem néznék rá, elszaladna vele a ló. Nem szeretnék túl nagy felhajtást.
- Nem tesz semmit. Időm úgyis annyi van, mint a tenger. Sam nem hagyja, hogy bármit is csináljak, nehogy „megerőltessem magam”. Borzalmas ez a féltés, amit művel, úgyhogy kicsit jó lesz kiszabadulni az unalomból. És mi lenne még?

Nessie kérdő pillantását látva folytatta.
- Azt mondtad, több dologban is segítségre van szükséged.
- Oh, igen, persze. A másik nagyobb falat. Azon gondolkoztam, hogy most, hogy saját, közös életünk lesz Jake-kel, bizonyos házon belüli teendőim is lesznek… mint a főzés – húzta el a száját. – Sose próbáltam még.
Emily nevetve nézett rá.
- Ezt úgy mondtad, mintha valami nagyon perverz dologról lenne szó. Igazából főzni elég egyszerű, csak érzék kell hozzá.
- És ha nincs olyanom? – kérdezte kételkedve.
- Majd meglátjuk. Mikor akarsz kezdeni?
- Mondjuk most… ha ráérsz. Minél előbb túl lennék az elsőn.
- Rendben, lássunk neki.
Emily felállt a félig megivott teája mellől, és a konyhapulthoz lépett. Renesmee félénken követte.
- Egyébként is könnyű főzni rájuk. Nem válogatósak, csak a mennyiség legyen elég – nevetett a nő. – Mit szeretnél először készíteni?
- Hümm, talán valami egyszerűt, hogy ne menjen el rögtön a kedvem az egésztől.
- Jó – Emily egy pillanatra elgondolkodott. – Mondd csak Nessie, te mindenféle ételt meg tudsz enni?
- Elméletben igen, de elég finnyás vagyok. Főleg húst és más állati eredetű dolgot szoktam enni: tojást, tejet, sajtot, ilyeneket. A zöldségek és a gyümölcsök nem igazán vonzanak, pedig meg tudnám emészteni. Még a csokit sem szeretem.
- Huh, ez furcsa. Van, aki nem szereti az édességet? – viccelt vele. – Akkor szerintem most csináljunk olyan ételeket, amiket te is szeretsz. Mit szólnál egy tojásrántottához?
- Kezdésnek nem hangzik rosszul.



--*-*--



Két és fél óra konyhai sürgés-forgás után abbahagyták a „tanulást”, de csak mert nem tudtak már hova tenni több ételt. Az első két elkészült fogást még lelkesen megették, de utána már csak kóstolgatták, hogy valóban finom lett-e, amit Nessie főzött.
Emily fáradtan huppant le a székre, miután megtörölte a kezét.
- Hát, azt kell, mondjam, van érzéked hozzá – mosolygott rá a lányra. – Nem lesz itt semmi baj.

A nő végignézett a felhalmozott finomságokon; főleg sült húsok és tojásos ételek sorakoztak egymás mellett, különféle módon elkészítve.
- Azt hiszem, áthívom ma az egész bandát vacsorára. Talán ennyi elég lesz nekik – mondta elgondolkodva. – Esetleg sütök még pár muffint. Mit szólnál, ha legközelebb sütit készítenénk? A farkasok eléggé édesszájúak.
- Rendben, bár azokat nem fogom ilyen lelkesen kóstolgatni – húzta el a száját. – Mikor legyen a legközelebb?
- Bármikor ráérek. Felőlem már holnap is jöhetsz. Legalább lesz társaságom.
- Oké, szavadon foglak. Köszönöm, hogy segítesz.
Renesmee indulni készült, de eszébe jutott még valami.
- Ha Jacob is átjön este, megtennéd, hogy nem árulod el neki, hogy én főztem. Szeretném, ha ez majd meglepetés lenne számára.
- Persze, majd azt mondom, unatkoztam, és kicsit túllőttem a célon. Előfordult ilyen már máskor is.
- Köszönöm. Akkor holnap jövök.
- Itt várok rád.

Nessie elindult hazafelé, ugyanarra, amerről jött. Útközben újra hagyott pár illatmintát, mert a régieket már eléggé haloványnak érezte.
Úgy tervezte, hogy rögtön a kunyhóhoz megy, de aztán meggondolta magát; Alice biztos nagyon türelmetlen már, és jobb híján a többieket bosszantja.

A házba belépve viszont meglepő nyugalom fogadta. Egyedül a rövid, fekete hajú nő ült a nappaliban, egy nagy köteg papír fölé hajolva.
- Szia, Alice! A többiek?
A nő meglepetten pillantott rá, mintha csak most venné észre, hogy más is van a szobában rajta kívül.
- Végre visszajöttél. A szüleid kóborolnak valahol, Carlisle és Esme dolgozik, a többiek vadászni vannak. Van valami új infó? – hadarta végig egyetlen levegővel.
- Igen. Emily kéri, hogy hívd fel, és akkor mindent elmond, amit szeretnél tudni a vacsorához.
- Oh, nagyszerű – csapta össze a kezét, és már indult is a telefonért.
- Azt hiszem, eléggé unatkozik… talán megkérhetnéd, hogy segítsen másban is.
A nő egy pillanatra a távolba meredt, aztán mosolyogva nézett vissza Nessie-re.
- Jó ötlet. Emily örülni fog, hogy hasznossá teheti magát. Jaj, majd’ elfelejtettem: valaki vár rád a kunyhónál, és beszélni szeretne veled.
- Ki az?
- Meglepetés! Szaladj, és mindjárt meglátod.

Renesmee mosolyogva rohant ki a házból, át a folyón és az erdőn. Sose volt lassú, most pedig kifejezetten sietett, mégis hosszúnak érezte az időt, amíg átért a kis kőházhoz.
Remélte, hogy Jacob vár rá, de mikor megérkezett, sehogy sem érezte az ismert fás pézsmaillatát. Helyette egy édeskésebb illat csapta meg az orrát, ami hasonló volt a sajátjához. Hirtelen érte a felismerés.
- Nahuel! – kiáltotta bele az erdő halk nyugalmába. – Te vagy az?
A halványbarna bőrű férfi mosolyogva lépett ki a ház takarásából.
- Én vagyok, Nessie.

A lány egy pillanat alatt odaszaladt hozzá, és melegen megölelte.
- De jó látni téged. Mit keresel itt?
Nahuel elhúzódott tőle.
- Hallottam a nagy eseményről, és jöttem gratulálni – húzta el a száját.
- Ez nem tűnt túl lelkesnek.
- Nem is vagyok az… – vallotta be a férfi halkan.
- Valami baj van, Nahuel? – kérdezte a lány, de ő csak konokul hallgatott. – Valójában miért tettél meg ilyen hosszú utat? Nem azért, hogy gratulálj, ugye?
- Az igazat akarod hallani?
- Csakis!
- Éppenséggel tényleg az esküvő miatt jöttem… pontosabban miattad. Magamnak akarlak! – nézett a szemébe lángoló tekintettel.

Nessie fáradtan felsóhajtott.
- Azt hittem, az őserdőben megértettél engem. Jake és köztem különleges kapocs van, ami széttéphetetlen. De ha nem lenne az, akkor sem akarnám elszakítani soha.
- Velem sokkal jobban járnál. Sokkal inkább összeillünk, mint vele valaha is fogsz. Miattam nem kéne semmit feladnod…
- Nem adok fel semmit Jake miatt. Amit ő akar, azt akarom én is, és fordítva. Mi ketten tökéletes egységet alkotunk, egymásnak lettünk teremtve.
Nahuel tagadóan rázta a fejét.
- Nagyon fiatal vagy, Nessie. Alig láttál még valamit a világból… honnan tudhatnád, hogy mással nem lenne-e jobb, tökéletesebb, ha sose próbáltad?! – kérdezte követelőzve.
- Nem is akarom mással…
- Csak egyetlen esélyt adj nekem! – nézett rá furcsa fénnyel a szemében, miközben olyan közel lépett a lányhoz, hogy a karjait köré fonhatta.
- Nahuel, ne…

A tiltakozását elnyomta az ajkára tapadó puha száj. A férfi egyik keze erősen fogta a tarkóját, hogy ne szabadulhasson, míg a másikkal a hátát tartva próbálta még közelebb szorítani a testéhez. Közben a kutató ajkak megkísérelték szétfeszíteni a lány száját, hogy elmélyíthesse a csókot, de Nessie nem engedett. A lány el akarta lökni magától, de nem bizonyult elég erősnek; Nahuel kőkemény karjai satuba fogták.
Aztán egy pillanattal később érezte, hogy a férfi teste mégis eltávolodik tőle, csak épp nem önszántából.

Mikor körülnézett, és meglátta Jacob remegő testét, elfogta a félelem. Nem akarta egyikük halálát sem, még így se, hogy Nahuel megsértette a szabad akaratát, és semmibe vette a kérését.
Pár gyors lépéssel a vőlegénye előtt termett, és csillapítóan a karjára tette a kezét.
- Jake, próbálj megnyugodni, kérlek! Ez nem az, aminek látszik…
- De, pontosan tudom, mi volt ez. Már hallak titeket egy ideje. Ez a kis féreg…
- Na, mi az, csak nem féltékeny a korcs?! – húzta őt tovább Nahuel.
- Állj félre, Nessie! Nem akarom, hogy bajod essen!
A lány hevesen rázta a fejét.
- Nem hagyom, hogy megöljétek egymást!
- Igaza van. Nem kéne a semmi miatt meghalnod! – hergelte újra a félvámpír.

Jacob érezte, hogy bárhogy próbálkozik, nem tudja tovább kordában tartani a farkas-énjét. Villámgyorsan ellépett Renesmee elől, nehogy megsebesítse átváltozás közben.
Óriási, vörös farkasként először csak figyelmeztetően rámorgott a férfire.
- Látod, ez így már sokkal félelmetesebb – vicsorgott rá Nahuel.
- Ne hergeld tovább! – állt most elé Nessie. – Nem akarom, hogy meggondolatlanságot csináljatok.
- Épp te készülsz azt tenni. Mi csak megharcolunk a nőért, akit akarunk, ahogy az őseink is tették.

A farkas egyre hangosabban morgott, de nem mert támadni, amíg Nessie a tűzvonalban volt.
- Senki sem fog harcolni értem! – kiáltotta dühösen a férfi arcába.
- Majd meglátjuk… Ne haragudj ezért! – nézett a szemébe, és Renesmee már tudta, hogy valami őrültségre készül.
Nahuel egy gyors mozdulattal a két vállánál fogva elhajította, amitől legalább 50 métert zuhant hátra.
Repülését egy fa állította meg, ami a találkozás következtében döngve szakadt ki a helyéről. Nessie csak tátogni tudott a megdöbbenéstől, aztán egy másodperc alatt feleszmélt, mikor meghallotta a két vadul morgó férfit.

Amilyen gyorsan csak tudott, visszafutott a házhoz, remélve, hogy nem késik el.
A legrémesebb látvány fogadta, amit valaha is elképzelt. Nahuel folyamatosan támadta a farkast, de Jake az utolsó pillanatban mindig eltáncolt előle, így a félvámpír nem talált fogást rajta, és nem tudott beleharapni. Látszott Jacob megfeszült testén, hogy szívesebben támadna, de nem teszi, mert felismerte a másik szándékát. Nahuel csak annyi időre akart a közelébe férkőzni, hogy a mérgét a szervezetébe juttathassa. Így inkább a védekezést választotta, hogy a másik ne tudja véghezvinni a tervét. Közben a szeme sarkából látta, hogy a lány visszaért.

Renesmee kereste a lehetőséget, hogy megfékezze őket, de a két harcoló rá se hederített a küzdelem hevében. Mikor Nahuel épp csak egy centiméterrel vétette el a harapást, úgy döntött, nem tétovázhat tovább. Közéjük ugrott, aztán behunyt szemmel várta, hogy mi történik.
Az idő mintha megfagyott volna körülöttük, ahogy a férfiak az utolsó pillanatban megállították mozdulataikat. A kép kifeszült pár szívdobbanásnyi ideig. A hatalmas farkas állkapcsa csak éppen hogy nem záródott össze a lány bal vállán. Nessie tágra nyitotta a szemét, úgy nézett a félelemtől reszkető, barna szempárba, miközben érezte Nahuel éles, erős körmeit a hátába vésődni.

Mindketten lassan, óvatosan távolodtak el a lánytól; Jake épp csak annyira, amennyi szükséges volt, hogy összezárhassa a száját, de a másik férfi igyekezett minél messzebb kerülni tőlük. Nessie hallotta távolodó léptei zaját.
- Nahuel, várj! – kérte halkan, továbbra is farkasán tartva a tekintetét. – Ne menj el így, kérlek!
- Nincs itt keresnivalóm.
A férfi folytatta volna a hátrálást, de Renesmee hirtelen felé fordult. Nedves, fájdalmas pillantása a lelke legmélyéig hatolt.
- Szeretném ezt az egészet megbeszélni veled!
Nahuel szó nélkül a mögötte álló vörös bundás állatra nézett, majd vissza rá. A lány ennyiből is értette a kérését.
- Jake, magunkra hagynál minket?
A farkas nemtetszően morgott az ötletre, így Nessie visszafordult hozzá.
- Nem lesz semmi baj, ígérem!

Jacob a fejével a nadrágja foszlányai felé intett, ami nem messze tőlük hevert. A mogyoróbarna szemekben felismerés csillant.
- Nem tudsz visszaváltozni – inkább kijelentés volt, mint kérdés, de Jake bólintva erősítette meg. – És így nem tudsz ellenkezni sem velem – mosolygott a hatalmas állatra. – Kérlek, menj most haza! Szeretném ezt négyszemközt lerendezni Nahuellel.
A farkas ismét nemlegesen mordult fel.
- Hagyd, hogy lezárjuk a dolgot, kérlek! – fogta könyörgőre Renesmee, miközben karjait átfonta a bozontos nyakon. – Tudod, hogy úgysem tudsz ellentmondani nekem – súgta a fülébe.

Jake finoman hozzádörgölte a fejét a lányhoz, aztán befutott az erdőbe. Nem akarta kimutatni a másik férfi előtt, hogy mennyire nem meri vele hagyni a lányt, de megpróbálta tiszteletben tartani Nessie döntését. Ő viszont így is érezte a férfi féltését és aggódását. A lelkük már örökre össze volt kapcsolva.
Renesmee összeszorította a szemét, mikor meghallotta az erdő csendjét megtörő fájdalmas vonyítást. De nem hagyta, hogy a könnyei kibuggyanjanak. Amikor újra kinyitotta, már nyugodt volt a tekintete.

- Gyere be, Nahuel! – intett a ház felé.
- Jobb szeretnék kint maradni.
- Ahogy akarod.
- Nessie, miért őt választod? – tört ki hirtelen a kérdés a férfiből.
- Ha tudnék, sem akarnék mást, csakis őt.
- De hát a lehetőség megvan…
- Nem, nincs. Nekünk csak a másik van.
Nahuel értetlenül nézett rá.
- Van a farkasoknál egy érdekes jelenség. Pedig meséltem már neked róla… Ez örökre összeköti az életeteket, miközben minden más, hasonló köteléket eltép.
- Már emlékszem. Veletek is ez történt, ugye? De hát ez szörnyű lehet: kiszolgáltatva lenni egy ősi varázsnak.
- Egyáltalán nem az. Ez a legcsodásabb, legbiztosabb, legtisztább érzés a világon. Tudni, hogy az idők végezetéig boldogok lesztek, mert egymásnak vagytok teremtve. Semmi sem állhat közétek, nincsenek gondok, problémák, csak a szerelem – tartott egy pillanatnyi szünetet, hogy lenyugtassa magát. – Azt hittem, Dél-Amerikában elég világos voltam, és nem ébresztettem hiú reményeket benned.
- Az voltál. Csak én nem akartam megérteni, és elfogadni a dolgot. Sajnálom, ha galibát okoztam. Most már végre látom, hogy mi ez az egész, és el tudlak engedni.
- De azért ugye eljössz az esküvőre?
- Nessie, komolyan azt hiszed, hogy végig tudom nézni, ahogy egy másik férfihoz kötöd az életed az örökkévalóságig?! – kérdezte gúnyosan.
- Igazad van, sajnálom. Nem gondoltam, hogy ennyire komolyak az érzéseid…
- Hagyd csak, majd kiheverlek! Lesz rá elég időm – egy pillanatig elmerengve nézte Nessie vonásait, mintha még jobban az emlékezetébe akarná vésni. – Légy boldog vele, Renesmee!
- Ne aggódj, meglesz! – mosolygott rá.

Nahuel tétovázott még egy kicsit; nem tudta eldönteni, hogy lenne a legjobb. Végül mégis megölelte röviden a lányt, aztán berohant az erdőbe.
Ő még nézte a férfi hűlt helyét egy darabig, és próbálta lenyugtatni háborgó lelkét. Nem csak Nahuel miatt aggódott. A farkasa mostanra talán már otthon ül, és valószínűleg rémesen ideges. Ahogy rá gondolt, már tudta is, mit fog tenni.

Villámgyorsan átrohant a fehér verandás házhoz, remélve, hogy már ott találja a szüleit. Bár a beleegyezésük nélkül is megteszi, amit most meg kell. Mikor belépett az ajtón, rögtön megérezte az illatukat.
- Apa, anya, át kell ugranom Jacobhoz. És ott maradnék éjszakára is – közölte velük.
- És mégis miért? – nézett rá meglepetten Bella.
- Nem veszem be a semmiről sem tudunk nézést. Jake-nek szüksége van most rám, és nekem is rá.
- Mondtam, hogy még mindig ramaty a színészi képességed – jegyezte meg sötéten Edward. – A lányunk simán átlát rajtad.
- Jól van na. De csak mert túl jól ismer minket.
- Akkor mehetek? – kérdezte frusztráltan Renesmee. Már nagyon indult volna.
- Úgysem tudjuk megtiltani, nem? – nézett rá az apja, mire ő egyetértően bólintott.

Ebben a pillanatban Alice viharzott be a szobába.
- Sajnálom, Nessie, nem láttam, hogy mire készül. Máskülönben nem engedtelek volna oda.
- Ugyan már, Alice…
- Figyelmeztetnem kellett volna téged!
- Nem történt semmi komoly, mindenki jól van. Többé-kevésbé. Te pedig vak vagy velünk kapcsolatban, szóval nehezen lehetne a te hibád – mosolygott rá megnyugtatóan. – Viszont tényleg indulnék már.
- Menj csak, vigasztalgasd a kisfarkasod.
- Apa, gonosz vagy!
Még hallotta Edward csengő kacaját, ahogy kirohant a házból át az erdőn, egészen La Push-ig.



--*-*--



Jacob dühösen és az idegességtől még mindig remegve vágta be maga mögött a bejárati ajtót. A testében folyamatosan vibrált a feszültség. Gyorsan magára kapta a végszükség esetére az ajtó mellé készített nadrágot.
Billy kigördült a szobájából a zajra. Látta, ahogy Jake próbálja féken tartani az indulatait.
- Fiam, mi történt?
- Az a félvér… hogy gondolta, hogy idejön, és… megpróbálja lebeszélni…
- Nyugodj meg, mert ebből így semmit nem értek.
A magas férfi vett pár mély levegőt, mielőtt megpróbálta értelmesen elmagyarázni a dolgot.
- Nahuel, a dél-amerikai félvámpír rájött, hogy szerelmes az én lenyomatomba, és magának akarja őt.
Kezdett csillapodni a düh benne.
- Harcoltunk egy kicsit, de Nessie közénk ugrott, és majdnem megharaptam – az utolsó szavakat már csak suttogta. – A szobámban leszek.

Nagy léptekkel elviharzott az apja mellett, és ismét becsapta az ajtót. Billy nem is szólt már semmit, csak a fejét csóválta.
Jacob az ágyára dőlve próbálta feldolgozni a történteket. Teljességgel megbízott Nessie-ben, mégis bosszantotta, hogy a lány ilyen egyszerűen hazaküldte. Miért nem hallhatta, ahogy elküldi azt a ficsúrt?! Legközelebb erősebb lesz, és nem hagyja, hogy a kötelék irányítsa – fogadta meg magában. És azt se, hogy Renesmee újra kihasználja, hogy bármit megtenne neki. Le kell szoktatnia erről.

Aztán újra látta azt a szörnyű, fájdalmas képet, ahogy más csókolja az ő menyasszonyát. Soha nem akart ilyet látni, és most, hogy már érezte ezt a gyomorszorító érzést, bánta, hogy valaha is ilyen módon gonoszkodott Edwarddal.
A feltámadó enyhe bűntudata tovább súlyosbodott, amikor eszébe villant, hogy majdnem beleharapott a lányba. Nessie sebezhetetlen volt, de a farkasok a vérszívók ellen lettek teremtve, így ő képes lett volna sérülést okozni neki. Sejtette, hogy a lány úgyis közbeavatkozik, ha harcra kerül sor, de nem tudott nem reagálni Nahuel provokációjára.
Soha többé nem akart még csak ilyen majdnem-helyzetet sem – vigyáznia kell, hogy megmaradjon a hidegvére, ha Renesmee a közelében van.

A gondolatai további sodródását egy halk kopogás szakította meg. Figyelmesen hallgatta, ahogy a kerekesszék a bejárathoz gördül, majd kinyílik az ajtó.
Még mielőtt megszólalt volna a váratlan látogató, már tudta az illatából, hogy ki érkezett. A szíve örvendezett, és félt is egyben.
- Szia, Nessie! Örülök, hogy eljöttél – hallotta Billy hangját az előtérből.
- Szia! Miért ne jöttem volna? – kérdezte meglepetten. – Jake mellett a helyem.
- Akkor ápolgasd egy kicsit!
Jacob szinte látta maga előtt apja mosolygós, mindentudó arcát.

Pár pillanat múlva már az ő ajtaján kopogott a lány. Gyorsan felpattant az ágyról, és kinyitotta neki.
- Szia!
- Szia!
- Miért kopogtál?
- Nem akartam rád törni…
- Bármikor rám törhetsz!
Nessie elmosolyodott, és belépett Jake mellett a szobába. A férfi csak óvatosan mert ránézni. Várta a reakcióját, de semmi nem történt. A némaságot végül ő törte meg.

- Szeretnék bocsánatot kérni a történtek miatt! Majdnem megsebesítettelek…
- Jake, ez egyáltalán nem a te hibád! Te csak védted a tulajdonod.
- Hé, hé, te nem vagy a tulajdonom!
- A tiéd vagyok testestül-lelkestül, szóval végül is de.
- Mindegy, akkor is kis híján kárt tettem benned. Nem lett volna szabad hagynom, hogy felbosszantson – sóhajtotta bűntudatosan.
- Ez leginkább Nahuel hibája volt… tudod, ő csak nem hitte el, hogy ez ennyire komoly, és elengedte a füle mellett az összes olyan szavamat, amit nem akart meghallani.
- Ez azért van, mert megbolondítod a férfiakat – most, hogy Nessie feloldotta egy kicsit a lelkén ülő önvádat, kezdett visszatérni a megszokott jókedve.
-Téged is?
- Engem legfőképp.
- Amúgy mit kerestél épp akkor nálunk?
- Téged. Az erdőben mindenhol éreztem az illatod, és ez megőrjített. Látni akartalak!
- Pont ez volt vele a célom.
- Direkt csináltad? – kérdezte döbbenten.
- Aham.

Renesmee hozzálépett, és szorosan a mellkasához bújt. Jacob beleszagolt a lány napfény illatú hajába, és hagyta, hogy a melegség átjárja a szívét, mint mikor az ébredő sugarak cirógatják.
- Azt ugye tudod, hogy ha a feleségem leszel, nem hagyom, hogy ellentmondj nekem! Mindenben engedelmeskedned kell majd, ahogy egy jó asszonynak illik.
Nessie kihallotta a hangján, hogy csak civódik vele.
- Tényleg?! Hát, majd igyekszem nem elfelejteni, hogy minden óhajod teljesítenem kell – búgta, miközben még közelebb bújt a férfihoz, és hozzá dörgölőzött.
- Azt jól teszed!

Jake lehajolt hozzá, hogy forrón megcsókolja. Hagyták áttüzesedni az ajkaikat, mielőtt a nyelvük is találkozott volna. Renesmee vadul húzta az ágy felé, és a férfi nem tiltakozott. A puha matracon fekve még sokáig kóstolgatták egymás száját, majd Jacob zihálva elszakadt tőle.
- Meddig maradsz?
- Holnap hajnalig.
- Tessék?
- Na jó, kicsit tovább. Nem lépek le az első madárcsicsergéskor.
- De hát… Edward…
- Elengedtek. Apa tudja, hogy most szükségünk van egymásra… fizikailag – magyarázta a lány.
- Tehát itt töltöd az éjszakát?
- Úgy terveztem.
- Jól fogsz viselkedni? – kémlelte az arcát a férfi.
- Próbálkozok majd…

Jake bosszús sóhajából sejtette, hogy nem elégedett a válaszával.
- Inkább nem ígérnék semmit. Akkor nem lesz rossz érzésem, ha megszegem.
- Nessie, egyetlenem, két hét van még az esküvőig, azt bírd már ki valahogy!
- Pont ez az: két hét már igazán nem számít. Miért ne hozhatnánk előbbre a nászéjszakát?
Jacob hitetlenkedve rázta meg a fejét.
- Mert akkor nem nászéjszakának hívnák.
- Ajh, de makacs vagy!
A férfi bólintott egyetértése jeléül.
- Úgy érzem magam veled, mint egy bezsongott kisgyerek, akit beengedtek a cukorkaboltba, de nem nyúlhat semmihez, csak néznie szabad a sok finomságot – panaszolta Renesmee.
- De hisz kaptál már egy kis kóstolót.
- Csak még éhesebb lettem tőle.
- Hát, akkor ennyi. Nincs több kóstolgatás, ha szenvedést okozok neked vele – mondta Jake félig komolyan.

Nessie rájött, hogy mekkora butaságot csinált, mert az ő meggyőzésnek szánt mondatát a férfi simán ellene fordította.
- Nem… nem így gondoltam – hebegte zavartan. – Az éhezőt inkább jól meg kéne etetni.
- Két hét, azt már bírd ki, kérlek!
A lány elgyötörten nézett rá. Jacob megragadta a csuklóját, és lágyan megsimogatta a fonott karkötő feletti bőrt.
- Tudod, hogy pontosan mit szimbolizál ez az egyszerű kis ékszer?
- Az összetartozásunkat, nem?
- Nem teljesen. Azt inkább az esküvői gyűrűnk fogja majd mutatni a nagyvilágnak. Ez eredetileg egy ígéret gyűrű – magyarázta neki. – A legszorosabb értelemben. Ez segít folyamatosan emlékeznem rá, hogy tisztának kell, hagyjalak.
- Oh, sose gondoltam, hogy ez egy „olyan” ékszer…
- De, az. Ezért örültem titokban, mikor nem akartad levenni az eljegyzéskor. Maradt fizikai emlékeztetője az ígéretemnek.
- És az esküvőnk után mégis le kéne vennem? – kérdezte Nessie fancsalin.
- Nem, ha nem akarod. Az új gyűrűnk felold majd minden más fogadalmat.
- Rendben, akkor marad.

Jacob végigsimított az arcán, majd a nyakán áthaladva a tarkójánál a hajába túrt.
- Jó kislány leszel?
- Mindent megteszek az ügy érdekében – mosolygott rá.
- Ennyi elég nekem. És most mit csináljunk?
- Hát eléggé hosszú volt ez a nap. Holnap pedig jelenésem van Emilynél.
- Mi dolgod van nála? – kérdezte kíváncsian a férfi.
- Esküvői előkészületek – füllentette. – Sok munka van egy ilyen nagy eseménnyel.
- Oké. Mit szólnál, ha sétálnánk egyet a parton, aztán korán ágyba bújnánk?
- Csak kettesben? – kérdezte Renesmee gyanakodva.
- Oh, hát észrevetted?
- Hogy nem mersz társaság nélkül lenni velem? Nehéz lett volna nem észrevenni.
- Sajnálom. Helyrehozom a butaságom, ha most csak kettesben leszünk?
- Igen, ez így jól hangzik – bólintott rá Nessie.






_@/"

12 megjegyzés:

  1. Szia! Ez a feji nagyon jó lett! Egy picit meg ijedtem, amikor megjelent Noel azt hittem, hogy be kavar, de szerencsére hamar meg értette a dolgokat. Viszont ez tényleg járt Jacobnak mert Ő is így viselkedett Edvárdal és Bellával. Nessi nagyon be van izzva, talán most már kibírja a nászéjszakáig. ( én is várom) Ügyi vagy az írásban! Sok ihletet kívánok! Puszi Rozi

    VálaszTörlés
  2. Nagyon SZUPER!!!!Lett már alig várom a következöt!!!!!

    VálaszTörlés
  3. Szia!

    Csak így tovább, ügyi vagy. Várom a következőt! :)

    Angel

    VálaszTörlés
  4. Szia!
    Örülök, hogy van friss. Sajnos csak holnap lesz időm rendesen átolvasni, de biztos vagyok benne, hogy remek munkát végeztél. Ígérem, jön majd a rendes komment is.
    Addig is sok puszi

    VálaszTörlés
  5. Szia!
    Tudom már megkaptad de megérdemled még egyszer!
    Nézz be ide és megtudod miről is van szó: zoeblack-alice.blogspot.com

    VálaszTörlés
  6. Szia!
    Huh, ez nagyon jó lett. Nagyon izgultam, amikor harcoltak, és féltem is, amikor Nessie közéjük állt. Annyira édesek együtt, olyan jó tudni, hogy ennyire összetartoznak. Alice soha nem változik, kis energiabomba. :)
    Valahol sajnáltam szegény Nahuelt, de talán rendbejön majd :)
    Mikor lesz az esküvő? Remegve várom a folytatást.
    Sok puszi

    VálaszTörlés
  7. Jaj, és valamit persze elfelejtettem!!!

    Köszönöm Alice-nek is nagyon szépen a díjat. Megy a puszi neki érte :)

    _@/"

    VálaszTörlés
  8. Sziasztok!

    Köszönöm a sok szép kritikát, nagyon jólesett nekem is, meg ihlet-manónak is, bár a hétvégén még így sem írtam egy szót sem ebből, de szerencsére a szakdoga halad.
    Hát, Nahuel nem nagyon tud bekavarni, mert azért ez egy sokkal szorosabb dolog. Ahogy egy nagyon kedvenc dalomban éneklik: "Ilyen szerelem illik krónikába". :)
    Nessie-ben pedig tombolnak a hormonok, az új érzések, a várakozás, meg minden. Ráadásul itt a tavasz is (ott már el is múlt), csicseregnek a madarak, döngnek a méhecskék, úgyhogy nem csoda, hogy tiszta zizi (megjegyzem át tudom érezni, én is az vagyok:) ).
    A harcos jelenet miatt én is izgultam, de csak amiatt, hogy elég jó lesz-e, mert harcolósat még sose írtam, ez egy teljesen új terület volt számomra. És az én fejemben meg filmként peregnek a dolgok, mintha egy nagy, széles mozivásznon látnám, és néha elég nehéz hűen visszaadni azt, amit ott látok.
    Nahuel számomra kicsit ambivalens figura; egyrészt nagyon nagy élettapasztalat van mögötte, sokat látott már a világból, legalábbis egy részéből, mert a másik oldalon meg olyan kis esetlen, teszetosza, akinek ezek a nőkkel ismerkedős, hódítós dolgok még nagyon újak, elvégre sose csinált ilyet. Szóval mint egy kamaszfiú és egy érett, sokat megélt férfi keveréke. Szeretném az ő életét is elvarrni majd, hogy ő is boldog lehessen, de egyelőre nem tudom, hogy ki lehetne a megfelelő társ neki... nah, majdcsak jön valaki. Tippeket, ötleteket szívesen fogadok :)

    A következő fejezetben már tényleg esküsznek. Kicsit aggódok is emiatt, mert ez a fejemben nagyon régóta megvan már, éles és tiszta kép, csak ennek megfelelően le is kell írni... hogy ti is azt érezhessétek, amit én, mikor látom magam előtt a jelenetet. Az azutáni pedig már a várva várt nászéjszaka lesz, úgyhogy lehet várakozni és izgulni, hogy mi minden jön itt még.

    Addig is puszi nektek: Stigu _@/"

    VálaszTörlés
  9. Nekem nem tetszett ez a fejezet, bocsi. Főleg a harc Nahuel és Jacob között. KUNY utóérzésem támadt. Kicsit sután oldottad meg ezt a helyzetet.

    VálaszTörlés
  10. Szia!
    Jujj az a butus Nahuel...:D Annyira imááádom Jaket és Nessiet! :) Nagyon jó ez a fejezet is, úgy mint a többi.
    Puszi

    VálaszTörlés
  11. Sziasztok!

    Olvastam a KUNYT nagyon régen (bár először nem tudtam, miről van szó). Nekem nem hasonlított annyira, abban azért Nahuel sokkal nagyobb szerepet játszik. Itt csak egy pillanatra felbukkan, hogy az a szál is el legyen varrva. :)

    Köszönöm, hogy írtatok. P: Stigu _@/"

    VálaszTörlés