Nyíri Eszter Stiga vagyok, diplomás óvónő, amatőr író.


A blogon Renesmee és Jacob szerelmének varázslatos történetét olvashatjátok.

„Nessie eléri a felnőttkort, és beleszeret Jake-be. Hogy hogyan bontakozik ki a szerelmük? Itt megtudhatjátok.”

/Aby/



„A szívedet a kezembe helyezted, és én cserébe a sajátom nyújtom neked.”

/Full Moon/

„Elveszve egymásban nem is érzékelték, hogy a kis gyertyák sorra kialszanak, és már csak a telihold fénye ragyog le rájuk.”

/Full Moon/



Jó olvasást, keltsük életre a mesét!



2010. április 8., csütörtök

Jacob & Nessie - TIZENEGYEDIK FEJEZET - Örökre a tied



Sziasztok!

Nos, közkívánatra itt a következő fejezet. Amennyit éjszakáztam vele, remélem megjutalmaztok pár (jó pár) véleménnyel!!
Sajnos a hozzá tartozó videó, amin a ceremónián hallható indián zene lesz, még nem készült el, Robot lehet hibáztatni érte, aki még mindig nem ment haza... Mindenesetre a hétvégéig megpróbálom megcsinálni, és akkor belinkelem majd azt is.
A fejezet végén van már pár kép (végre ma meg tudtam csinálni mindet): az esküvői ruha, aminek az alapját egy kedves kolléganőm lányának köszönhetem. Szóval, köszi Kingu! :) És Nessie haja, ami anyunak köszönhető :)

A következő fejezet készül gőzerővel, kéziratban már mindjárt fizikailag is ágyban lesznek! :) Szóval szaftos rész jön most majd, egy egész fejezetnyi erotika :D

A hétvégén, vagy pénteken pedig jön majd még egy tudósítás a Rob-hatásról, mert muszáj leírnom, kibeszélnem, kiírnom magamból az élményt. :) Kezdek rajongó lenni.... :))

Na, most jöjjön az esküvő, remélem, szeretni fogjátok. Jó olvasást!


Az elkészült esküvői videó:






Tizenegyedik fejezet – Örökre a tied




Két nappal az esküvő előtt már zsongott az egész Cullen-ház… és legfőképpen Alice. Már állt a kis pavilon az erdő szélén, ahol a szertartás lesz.
Fekete hajú nagynénje újra és újra ellenőrzött mindent, ami még nem volt elrendezve: hogy a virágokat és az ételek alapanyagát pontosan szállítsák másnap este, hogy legyen elég idejük mindennel elkészülni.

Nessie örült neki, hogy Emily besegített, mert így Alice nem őt idegesítette a folyamatos kérdéseivel. Bár nem úgy tűnt, hogy őt zavarja a vég nélküli szervezkedés. A két nő teljes egyetértésben munkálkodott; még egy utolsó csajos estét is sikerült bezsúfolniuk aznapra, míg a fiúk legénybúcsúznak. Alice nem engedélyezte, hogy közvetlenül az esküvő előtt rúgjanak ki a hámból, aztán a nagy napon úgy kelljen összekanalazni őket. Így marad még épp elég idejük kipihenni a hosszú éjszakázást.

A délutánjuk bágyadt pihenéssel telt. Nessie Jake ölében ült, aki a patak közelében, a hátát egy fának támasztva merengett. Közelről hallhatták a víz lágy, megnyugtató csobogását. A már erejüket vesztett, késői napsugarak itt-ott beszöktek a fák között, hogy a lány bőrére helyenként halvány ragyogást varázsoljanak.
A férfi átszellemülten figyelte, hol bukkan fel éppen a csillogás a kecses testen. Jó ideje már ezzel az egyszerű tevékenységgel volt elfoglalva.

Aztán hallották, hogy puha lépések tartanak feléjük. Mindketten tudták, hogy véget ért az idill; Alice érkezik, hogy szétválassza őket.
- Hahó, galambocskáim! Ideje elkezdeni készülődni az estére.
- Muszáj? – kérdezte Renesmee nyafogós hangon.
- Muszáj! Úgyhogy vegyetek érzékeny búcsút egymástól, mert már csak az esküvőn találkoztok újra.
- Micsoda? – döbbentek le mindketten egyszerre.
- Holnapután házasodtok, előtte egy nappal már nem érintkezhet a leendő ifjú pár – magyarázta nekik.
- De hát… ez… erről nem volt szó! – tiltakozott Nessie hebegve.
- Ugyan már, egy napot csak kibírtok egymás nélkül.
A lány szenvedő pillantását látva megadóan sóhajtott.
- Na jó, kaptok még öt percet a búcsúzkodásra. De aztán irány haza mindketten!

Alice gyorsan visszasuhant a házhoz, magukra hagyva őket.
- Hát, akkor találkozunk az oltárnál – nézett rá Jacobra fancsalin.
- Ott foglak várni – mosolygott a férfi, aztán egy hosszú, mély csókot adott neki. – És jól viselkedni ám a leánybúcsún! Semmi pasizás!
- Ez rád is vonatkozik, nagyfiú – nevetett most már Renesmee is.
- Ne aggódj, nem fogok bepasizni!
A lány csak mosolyogva megcsóválta a fejét.
- Kísérj vissza, mielőtt Alice bemérgesedik!

Kézen fogva sétáltak a hófehér házhoz, majd egy újabb gyors csók után Jacob is hazaindult.

Renesmee minden izgatottságtól mentesen lépett be az ajtón. Gondolatait még mindig az töltötte ki, hogy több, mint huszonnégy óráig nem láthatja a farkasát. Aztán észrevette, hogy Carlisle éppen jön le az emeletről, és ez kiverte a fejéből a borús gondolatokat.
- Nagyapa, sikerült megvizsgálnod a…
- Igen, már akartam veled beszélni erről.
- És?
- Sajnos a tested nem fog reagálni a gyógyszerre. Valószínűleg egy az egyben kilökné.
- Oh, hát ez nem jó hír – hervadt le a mosolya.
- Van más mód is egy nem kívánt terhesség ellen.
- Tudom, csak hát, ez lett volna a legegyszerűbb.
- Megoldjátok majd ezt is – nézett rá Carlisle vigasztalón, aztán ment is a dolgára.

A beszélgetés után Nessie bőszen elkezdett Alice után kutatni, hátha kiszedhet belőle valamit az estéről. Végül Edward régi lakhelyén talált rá, ami most vendégszobaként funkcionált. Ő is mindig ott aludt, ha a nagyházban töltötte az éjszakát.
- Szia, Alice! Mit csinálsz?
- Csak készülődök. Nem árt, ha van egy hely, ahol a nagyon fáradtak lepihenhetnek. Nem tudom, Emily mennyire bírja most az éjszakázást.
- Oh, ez kedves tőled. Jó, hogy te figyelsz az ilyen apróságokra.
- Csak mindent megteszek, hogy felejthetetlen legyen a leánybúcsúd – mondta kacsintva.
Nessie-n furcsa érzés lett úrrá.
- Alice, ugye… nem lesz semmilyen vetkőzős, táncolós fiú vagy hasonló? – kérdezte gyanakodva.
- Nem szeretnéd? – nézett rá összehúzott szemöldökkel. – Még lemondhatom.
- Alice, te…
- Nyugi, csak vicceltem – nevette el magát. – Eszem ágában sem volt ilyesmit szervezni. Ezek a csajok sokkal jobb pasikat látnak nap, mint nap. És mellesleg mi is. Összesen egy üveg bort, egy kis nasit és jó sok lányos témát terveztem. Szolid kis este lesz.
A lány megnyugodva felsóhajtott.
- Köszönöm, hogy ezt nem túloztad el.
- Ugyan már, úgy ismersz engem?
Renesmee inkább válasz nélkül hagyta a kérdést, de Alice csak mosolygott a hallgatásán.
- Na, öltözz át valami kényelmesebbe, aztán várunk lent a nappaliban! Sötétedik, úgyhogy a lenyomatok is itt lesznek mindjárt.

Nessie találomra kivett egy ruhát a szekrényből, és gyorsan átcserélte. Mire készen lett, már hallotta a felszűrődő hangokból, hogy gyűlik a társaság. Lesietett hozzájuk.
Mindenki megérkezett, akit vártak: Leah, Rachel, Kim, Sophie és Kendra a padlóra készített párnákon foglalt helyet, míg Emily, a már korlátozódott mozgása miatt, a kanapén ült. Rajtuk kívül ott volt még anyja, nagyanyja és a két nénikéje.
- Nah, végre megérkezett a menyasszony is! – fogadta Alice egy csepp szemrehányással a hangjában.
- Nem tudom, miről beszélsz, hihetetlen gyors voltam – nézett rá a szemöldökét ráncolva.
- Ne aggódj, kicsim! Alice csak nagyon ideges már a nagy nap miatt, azért ilyen nehezen elviselhető – nyugtatta le a kedélyeket Bella mosolyogva. – Szerintem izgatottabb, mint te.
- Azért ugye várod már te is, hogy Jake felesége légy? – kérdezte Rachel, megelőzve, hogy Alice újra szólhasson.
- Jaj, nagyon, főleg a nászéjszakát – vallotta be komolyan, mire mindenki felkacagott.

Renesmee zavartan nézett rájuk.
- Most mi van?
- Semmi, semmi – mosolygott rá Emily. – A nászéjszaka tényleg nagyszerű tud lenni.
A bevésődött lányok egyetértően bólogattak.
- De ahogy Alice-t ismerem, a szertartás is gyönyörű lesz – vetette közbe Leah.
- Felolvasod nekünk az esküd? – kérte Rachel. – Jake-é iszonyat szép lett. Alig hittem el, hogy az öcsém képes ilyen romantikus is lenni.
Nessie zavartan nézett rá.
- Jake már megírta az esküjét?
- Ugye te… – nézett rá Alice gyanakodva. – Te még nem írtad meg?! Legalább két hete rágom miatta a füled! – szidta meg a lányt. – Holnapután esküvő!
- Ne aggódj, kész lesz! Csak… nem igazán tudom, hogy mit is kéne beleírni – sóhajtotta. – Annyi ötlet van a fejemben, de minél többet gondolkodok rajta, annál inkább nem tetszik egyik sem. Ez egy nagyon nehéz feladat.
- Nessie, ne bonyolítsd túl! – javasolta Rosalie. – Egyszerűen csak írd le, ami a szívedben van. Az érzéseid magukért fognak beszélni.
- Ígérem, holnap ez lesz az első dolgom.
- Akkor legalább azt a csodás ruhát hadd lássuk! – mentette meg Emily a további szemrehányásoktól. – Alice folyamatosan áradozik róla, de nem hajlandó megmutatni.
- Rendben, megnézhetitek – sóhajtotta a rövid, fekete hajú nő. – De hallgatnotok kell róla, mint a sír.

Az egész társaság felállt, csak Leah maradt a helyén. Renesmee várakozón és egyben kérdőn nézett rá.
- Én inkább lent maradok. Holnap lesz az utolsó futásunk, és nem szeretném, ha Jake bármit is meglátna a fejemben.
- Leah, ne csináld már! Tudsz te vigyázni a gondolataidra. Gyere! – kérte a vörös hajú lány.
- Nem, nem – jelentette ki, most már határozottan. – Soha nem bocsátanám meg magamnak, ha Jake az én gondolataim között látna először menyasszonyi ruhában, és nem az oltár előtt.
- Jó, rendben – sóhajtotta. – Megértettem.
- Holnap a futás után átjövök és megnézem. Úgy jó lesz? – próbálta engesztelni őt.
- Remek.

Bella pár pillanatig figyelte az alakváltó nőt, aztán visszaült mellé.
- Lent maradok Leah-val, hogy addig se unatkozzon. Én már láttam úgyis elégszer.
Renesmee csak bólintott neki. Kétsége sem volt felőle, hogy édesanyja alaposan kifaggatja a nőt majd mindenről az utazásával kapcsolatban, amíg ők fent vannak.
- Nessie, a ruha rajtad mutatna a legjobban! – kiáltott le Alice érte már az emeletről.
- Jövök már!



Jacob farkas alakban hamar hazaért. Otthon csak gyorsan átöltözött, és már indult is a sziklacsúcshoz, ahol össze szoktak gyűlni. A két falka, Leah kivételével, már ott volt; vidáman készítgették a mérhetetlen mennyiségű elfogyasztandó ételt.
Pár perc múlva megérkeztek a Cullen-fiúk is. A négy vámpír kivételesen átléphette a határt; végül is az egyikük a leendő após. A megtermett vérszívók kissé feszélyezve érezték magukat, elvégre idegen terepen voltak, az „ellenség” között, még ha egy súlyos, eltéphetetlen kötelék szegről-végről össze is fűzte őket. Bár némelyikükkel barátságot ápoltak, a legtöbbjük igyekezett tartani a távolságot.
Az egyik ilyen barát most megpróbálta oldani a feszültséget. Seth bizalmasan lépett oda a kis csoporthoz, és vidáman üdvözölte őket. Aztán mind letelepedtek a tűz köré.

A halk társalgás közben Jasper figyelmesen tanulmányozta a körülötte ülők érzéseit. A legtöbb helyről félelem és egy kis ellenszenv áramlott felé, néhányuktól közömbös, esetleg barátságos érzelmek.
Egy helyről azonban ijedséggel kevert izgatottság áradt szét a világba. Megszokta már, hogy az alakváltók impulzívabbak az embereknél, de ez az érzés most kivételesen erős volt, szinte ledöntötte a lábáról. Próbált az egész társaságra nyugalmat küldeni, de ez az egy forrás megingathatatlan maradt.
- Jacob, van valami baj? – kérdezte hirtelen, félbevágva minden épp folyó beszélgetést.
Csak a tücskök ciripeltek tovább.
- Miért lenne? – értetlenkedett a megszólított férfi.
- Olyan… furcsa érzések jönnek felőled. Mitől félsz ennyire?
- Én nem félek.
- Ugyan már. Az érzelmeid nem hazudnak.

Jacob komoran hallgatott.
- Azt tudom, hogy teljesen biztos vagy a döntésedben a házassággal kapcsolatban, de akkor mi a baj?
- Én… na jó, hát eléggé tartok a nászéjszakától. Mi van, ha valami rosszul sül el?
- Vagy épp túl hamar?! – nevetett fel Paul.
Edward úgy pattant fel a farönkről, mintha darázs csípte volna meg.
- Azt hiszem, én most elmegyek tűzifáért, nehogy elfogyjon.
- Edward, de hisz… – szólt utána Seth.
- Hagyd csak, a fa csupán ürügy! – állította meg Jasper. – Elég nehéz neki ezeket a dolgokat hallgatni. Mégiscsak a saját lánya az ara.

Sam tűnődve nézett utána.
- Meg tudom érteni – jegyezte meg, aztán visszafordult a tűz felé. – Kiderült, hogy lányunk lesz – mondta fancsalin. – Úgyhogy a megszületése után csak az jöhet hozzánk, aki már be van vésődve!
- Jaj, ugyan már, Sam! – intett Embry. – Ő csak egy kisbaba.
- Történt már hasonló – nézett célzatosan Jake-re. – Visszatérve a félelmedre: nem hiszem, hogy bármi gond lehetne. A lenyomatoddal minden alkalom csodás.
- Azért elég para ez a termékenység-dolog – jegyezte meg Jared.
- Miről van szó? – kérdezte Kiowa, aki a másik falkával futott, így az összeköttetés híján nem tudott minden kis titokról.
- Hát, Nessie hipertermékeny, úgyhogy nagyon kell majd vigyázniuk, hogy ne jöjjön idő előtt a gólya – magyarázta Emmett.
- Uhh, ez gáz.
- Remélem, azért begyakoroltad már, hogy hogyan működik a védőszerszám?! – vigyorgott rá Paul szemérmetlenül.
- Ahm, nem, nem igazán – nézett vissza Jacob zavartan.
- Akkor húzz bele!



--*-*--



A másnap későn kezdődött Nessie számára. Csak hajnalban kerültek ágyba, miután már minden lehetséges témát megtárgyaltak. Délutánra vadászatot terveztek, hogy ne a sziget élővilágát bolygassa majd meg. Bár négy hetet minden gond nélkül kibírt volna, Edward ragaszkodott hozzá, ő pedig nem akarta ezt az apró örömöt elvenni az apjától.
De most lényegesebb dolog foglalkoztatta: látni akarta a farkasát! Nagyon. Viszont tudta, hogy a házi őrizet szigorú. Bár Alice nem láthatja, bármit is forgat a fejében, sejtette, hogy az apja folyamatosan figyeli a gondolatait.
Ma a vadászaton kívül semmi más dolga nem volt, csak pihenni… nem tudta, hogyan fogja túlélni ezt a napot a teljes unalomban.

Lassan lesétált a nappaliba, remélve, hogy ott lesz legalább valami kis élet. Egyedül Edwardot találta lent, aki a zongoránál ült, de nem játszott rajta, csupán merengett.
- Szia, apa! Min gondolkodtál el ennyire?
- Ah, csak rajtad, kicsim. Felidéztem a közös szép emlékeinket. Olyan hihetetlen, hogy holnaptól már férjes asszony leszel.
- Ez az élet rendje. Tudtad, hogy egyszer eljön ez a nap.
- Igen, persze, csak olyan hamar jött el. Túl hamar.

Nessie fáradtan felsóhajtott.
- Tudom, tudom, számtalanszor lejátszottuk már ezt. Nem is akarom újra felhozni. Majdcsak megemésztem lassacskán.
Edward egy másodpercre elrévedt, mintha a távolban figyelne valamit. Aztán a tekintete újra kitisztult, és Nessie-re kapta a pillantását.
- Most pedig futás!
- Tessék?
- Fuss! Be az erdőbe!

Renesmee további gondolkodás nélkül, vakon bízva benne kirohant a házból a mondott irányba. A folyón túl pedig pont belefutott Jacob karjaiba.
- Te, te…
- Nem bírtam ki, hogy ne lássalak – súgta elhaló hangon, és aztán már nyomta is a száját az ajkaira.
Rövid, de nagyon szenvedélyes csókot váltottak. Mikor elváltak egymástól, Jake szorosan magához ölelte.
- Mit csinálsz ma?
- Vadászat a családdal. És te?
- Utolsó futás a falkával.
- Tényleg, Leah említette. De most ne beszélgessünk, van jobb dolgunk is. Alice úgyis mindjárt szétszed minket.

Jacob minden további szó nélkül újra megcsókolta. Pár pillanat múlva tényleg hallhatták a fekete hajú nő gyors lépteit és dühös fújtatását.
- Hogy a manóba gondoltátok ezt?! Nem hiszem el, hogy nem bírjátok ki ezt az egyetlen napot!
Alice szóáradata folytatódott, de a páros még mindig nem vált szét. Ki akartak használni minden másodpercet.
- Na jó, ha nem hagyjátok abba most azonnal magatoktól, akkor erővel viszlek haza!
Jacob végre jobb belátásra tért, és elengedte Nessie-t.
- Jó vadászatot!
- Jó futást!

Renesmee még egy apró csókot tudott lopni a férfi szájáról, mielőtt Alice hazarángatta.



--*-*--



A nagy nap reggelén Renesmee-t korán kivetette az ágy. Nem bírt magával, nem tudott rendesen aludni, és ha egy-egy kósza félórácskára sikerült is az álomvilágban találnia magát, a férfi „kísértette”. Édes kis percek voltak azok.

Már negyed órája feküdt teljesen éberen, mikor úgy döntött, nem próbálkozik tovább a visszaalvással. Épp indult volna ki a szobájából, mikor Alice berontott, és visszatolta az ágyig.
- Ugye nem kifelé indultál?! Mondtam tegnap is, hogy nem láthatod a díszítést, csak mikor lesétálsz a ceremóniára.
- Oh, azt komolyan gondoltad?
- A legkomolyabban – jelentette ki határozottan.
- Jaj, ne már! Azt akarod, hogy egész nap itt kuksoljak a négy falam között?!
- Pontosan.
Renesmee erősen szenvedő arcot vágott.
- Ne aggódj, lent már nagyjából kész van minden, úgyhogy tudlak szórakoztatni egész délelőtt.


Alice azalatt a pár óra alatt mindent megtett, hogy Nessie tökéletes pompájában tündököljön, mikor kimondja a boldogító igent. Egy leheletnyi sminket kent fel az arcára, kifestette a körmeit, elkészítette a haját, mindezt emberi tempóban.
Aztán amikor Nessie még köntösben volt, behívta Rosalie-t is. A szőke nő egy hatalmas bőrönddel lépett be hozzá.
- A nászutas holmid – mosolygott rá. – Nyisd ki! Benne van a nászajándékod egy része is.

Renesmee óvatosan, gyanakodva húzta ki a zipzárt. A bőrönd egyik részében egy nagy, műanyag táska foglalt helyet, ami tele volt mindenféle színes, apró kis tasakkal.
Nessie értetlenül nézte pár pillanatig, aztán a felismerés fénye csillant a szemében.
- Ez tényleg az, aminek gondolom? – kérdezte halkan.
- Pontosan – felelte Rosalie. – Emmett ötlete volt. Az utolsó pillanatban találta ki, de szerencsére meg tudtuk oldani. Remélem, hogy elég lesz.
- De hisz… ez rengeteg. Ennyi egy egész évre elegendő lenne.
- Gondolod te. Ha egyszer az ember rákap az ízére… – nézett rá felvont szemöldökkel a szőke hajú nő.
- Hát, köszönöm. Biztos jó hasznát fogjuk venni – mosolygott most már Nessie is.
- Ja, és Emmett üzeni, hogy addig nem jöhettek haza, amíg egyetlen darab is marad.

Alice ijedten pillantott a faliórára.
- Te jó ég, már ennyi az idő?! Rosie, hozd a ruhát, késésben vagyunk!
Gyorsan felöltöztették a félvámpír lányt, aztán Alice egy apró fadobozt tolt elé.
- Csak a hagyomány kedvéért. Valami régi.
Elővett belőle egy antiknak tűnő, fekete karkötőt, és a lány jobb csuklójára csatolta.
- Még az első esküvőnkön viseltem – jegyezte meg Rosalie. – És csak mára a tiéd, úgyhogy kölcsönnek is jó lesz.
- Újnak és kéknek pedig itt a ruhád.

Alice hátralépett, és úgy csodálta meg az elkészült Renesmee-t.
- Elképesztően gyönyörű vagy. Jacob nem fog tudni szóhoz jutni.
- Oh, az nem jó – nézett összehúzott szemöldökkel rájuk. – Azért az igent nem ártana kimondania.
- Ne viccelődj velem, te lány! Már így is tiszta ideg vagyok – forgatta meg a fekete hajú nő a szemét. – Ugye az esküd kész?!
- Persze – bólintott határozottan.
Talán túl határozottan. Alice gyanakodva kutatta az arcát.
- Hadd nézzem!
- Ahm, igazából nem írtam le. Az egész a fejemben van.
- Egy percet sem dolgoztál rajta, ugye?
- Dehogynem! Végiggondoltam az érzéseimet, meg mindent. Pontosan tudom, hogy mit fogok mondani. Nem kell hozzá papír.
- Rendben. Remélem, hogy minden jó lesz!
- Ne aggódj, Alice, profi vagy! Nem lesz benne hiba.
- Ajánlom is neki – sóhajtotta. – Idő van, kezdünk lassan.

Renesmee ragyogóan elmosolyodott. Nagyon várta már ezt a napot, de most alig tudta elhinni, hogy végre elérkezett.
Az izgalomtól kissé remegő lábakkal indult le a nappaliba, ahol az apja várta, hogy oltár elé vezesse. Edward büszkén mosolyogva nézett rá.
- Nagyon szép vagy. Napfény nélkül is tündökölni fogsz.
- Köszönöm, apa. Nagyon szeretlek, ugye tudod?
- Én is téged, kicsim.
Gyorsan megölelte a lányát, aztán a karját nyújtotta neki.

A konyhából ekkor lépett ki Claire és Leah, egy-egy fatállal a kezükben.
- Oh, Nessie, csodásan festesz – sikkantott fel a fiatal lány. – Ez a ruha… fantasztikus.
Renesmee mosolyogva körbefordult, hogy minden oldalról megcsodálhassák. A rövid, hófehér anyagon elől türkizkék minta volt, alul körben ugyanolyan színű rojt futott. Ebből a rojtból készült egy kis pánt a jobb felkarjára is. Az ujj és vállpánt nélküli ruha felső ívén csepp alakú kék minta volt, ami folyamatosan kisebbedett a szélek felé.

Leah párás szemmel nézte a lányt, aztán megköszörülte a torkát.
- Ezt neked hoztam, bocsánatkérés gyanánt, hogy tegnap mégsem tudtam jönni. Csak, tudod nagyon sokáig elhúzódott a futás – nyújtotta felé a barna bőrzsákot.
- Semmi baj, megértem. Ez volt talán az utolsó alkalmad farkasként a falkával.
- Aztán ráadásul estére megérkezett Rebecca is.
- Mégis eljött? – ragyogott fel a lány arca még jobban.
- Igen, végül el mert jönni.
Nessie a zsákocska után nyúlt.
- És mit hoztál nekem?
- Régi családi ékszer. Tökéletesen illeni fog a ruhádhoz.

Renesmee kifűzte a szíjat, és kivette a zsákból a kék színű, fonott bőröveket.
- Segítek feltenni.
Egy ideig babrált a lány tarkójánál, aztán visszalépve elé megnézte, hogy áll neki az ékszer.
- Gyönyörű vagy, de… mintha még valami hiányozna.
A nő bámulta pár pillanatig, aztán körbenézett a szobában, és az egyik virágfüzérhez lépett.
- Ez kell még ide.
Leszakított néhány apró, hófehér virágot, és a vörös hajfonatok közé tűzdelte.
- Így még szebb – ámult el Alice. – Miért nem gondoltam erre?!
- Lányok, azt hiszem, indulni kéne, mielőtt odakint Jake elájul az izgalomtól – figyelmeztette őket Edward.
- Igazad van, apa. Menjünk! – Renesmee izgatottan sóhajtott újra.

Alice és Rosalie gyorsan kiiszkolt a násznép közé, miközben a két koszorúslány, Claire és Leah, akik Nessie-hez hasonlóan modern indián viseletben voltak, beálltak a táljaikkal az ajtóhoz, és várták, hogy elkezdődjön a zene.
Renesmee felkapta még a vadvirágból készült csokrát, és belekarolt az apjába.
Kintről meghallották a zene első taktusait. Az indián zenészekkel számtalanszor legyakorolták, hogy kinek mikor kell indulnia, így ez már nem jelentett problémát. Claire, majd Leah is magabiztosan sétált végig a vendégek között az erdő szélén felállított hófehér, virágokkal díszített kapuig, ahol az Öreg Quil összeadja majd őket.
Edward figyelmeztetően simította meg a karját, mikor ők következtek. Kapkodó lélegzettel indult el a férfi felé, aki hamarosan a férje lesz. Ha az apja nem tartotta volna olyan szorosan és biztosan, talán orra is bukott volna izgatottságában.

Aztán megpillantotta Jacobot, ahogy rá várt a virággal felszórt út végén, és egy csapásra minden remegés eltűnt a lábából. Ő is hagyományos indián öltözetben volt. A nadrágja alján piros minta váltakozott. Inget nem viselt, így látható volt az izmos mellkasa.
A férfi olyan áhítattal nézett rá, amitől még hevesebben kezdett dobogni a szíve.

Jake, mikor meglátta élete értelmét, egy hosszú pillanatig még levegőt is elfelejtett venni. A lány gyönyörű volt, mint mindig, de most valami földöntúli ragyogás vette körül, ami minden mást kitakart az elméjéből.
Nem érzékelte, hogy a zenészek éneke miről szól, pedig az ő történetüket mesélték el: örök, soha véget nem érő szerelemről daloltak, a legszorosabb összetartásról, eltéphetetlen kötelékről.

De ő most nem tudott ilyen apróságokkal foglalkozni, mikor ez az égi tünemény épp felé tartott, hogy az örökkévalóságig összekössék életüket.
Tetőtől talpig végignézett rajta; nem kerülte el a figyelmét a hajába tűzött rengeteg apró virág, a boldogságtól kipirult arca, a mosolygós szája, a gyönyörű ruha, amiben még éteribbnek tűnt, a hosszú lábai, amik szinte teljesen fedetlenek voltak, az, hogy az egyik formás vádliján körben kék festékkel rajzolt indián minta fut, valamint az apró lábfejei, melyek mezítelenül sétáltak végig a virágszirmokon.
Ha nem szeretné már most az életénél is jobban, ebben a pillanatban biztos beleszeretett volna.

Végtelennek tűnő idő múlva Renesmee végre odaért hozzá. Edward gyors, puha csókot nyomott a homlokára, aztán egymásra helyezte a kezeiket, és odasétált Bella mellé.
Egy hosszú pillanatig révülten néztek egymás szemébe, aztán Jake nem bírta tovább: gyors mozdulattal magához húzta a lányt, és szorosan a karjaiba zárta. Hallották a halk kuncogást a vendégek sorai felől, de nem foglalkoztak vele.

Végül az öreg Quil torokköszörülése rebbentette szét őket. Az idős indián szelíden rájuk mosolygott, majd elkezdte a szertartást.
- Kedves testvéreim! Fontos napra ébredtünk ma: e két fiatal sorsának összekötésére. Az ő szerelmük egy valóságos csoda ebben a világban, amiben élünk, hisz olyan lényeket fűz össze, tesz baráttá, akik sosem gondolták, hogy valaha is békében élhetnek, létezhetnek egymás mellett. Most pedig két, ennyire különböző életet a szerelem köt örök, édes rabságba, és nem a gyűlölet. Általuk és értük a szövetség szorosabb lett, mint valaha, és pont olyan eltéphetetlen, mint a kettejük közös sorsa. Remélem, az Égi Szellemek soha nem eresztik őket kutató pillantásuk alól, és vigyáznak a boldogságukra. Az egymásnak tett esküjüket mondják el ők maguk!

Az öreg megállt a beszédben, és várta, hogy valamelyikük elkezdje, de mindketten némák voltak a meghatottságtól. Aztán Jacob végre magához tért, és a lány elé térdelve megköszörülte a torkát.
- Renesmee… Nessie! Nagyon nehéz elmondani, hogy mit jelentesz nekem, de nem azért, mert nem tudom, vagy bizonytalan vagyok benne, hanem mert nincsenek szavak, amelyek kifejeznék, mit is érzek irántad. Te a létezéseddel új életet adtál nekem, már csak emiatt is különleges csoda vagy számomra. A születésedkor eltöröltél minden fájdalmat, ami valaha is ért, és tudom, hogy nem is érhet semmi baj már többé, mert te velem leszel, míg csak a Nap utoljára felkel. Amikor itt vagy mellettem, mindent széppé varázsolsz. A legnagyobb ajándék vagy, amit az Univerzum adhatott nekem, és mindent megteszek, hogy ne bánja meg a döntését, amellyel hozzám rendelt. Biztos kézzel helyezem most a szívem a te kezedbe, bízva abban, hogy vigyázni fogsz rá, és soha nem hagyod el.

Nessie arcán csendben folytak végig a könnyei, miközben ő is letérdelt a férfihoz.
- Jake! Nem tudom, mióta tart a mi szerelmünk. Kutattam a napot, a percet, hogy rájöjjek, de olyan, mintha mindig is szerettük volna egymást, mióta csak a világra jöttem, sőt annál is régebbről. És hiszem, hogy ez tényleg így van. Mindig is szerettelek, mint játszópajtást, barátot, most pedig mint társamat az örökkévalóságban. És bár az Univerzum melléd rendelt, biztos vagyok benne, hogy nélküle is egymásra találnánk, mert a te hatalmas szíved minden ősi kötés nélkül is magához vonzott volna. A fényeddel beragyogod az életem, és nem fogom engedni, hogy ez a varázs valaha is kihunyjon, vagy akár csak halványuljon. Te mindig azt figyelted, hogy nekem mi a legjobb, de a mai naptól az én feladatom, hogy téged a legboldogabb férfivá tegyelek a Földön. A szívedet a kezembe helyezted, és én cserébe a sajátom nyújtom neked.

A férfi mosolyogva nézett rá, miután elmondta esküjét.
- Jacob Black! Leszel-e örök, hű társa az előtted álló Renesmee Carlie Culennek?
- Leszek!
Leah felé nyújtotta a kerek fatálat, mire ő a hüvelykujját belemártotta a benne található piros festékbe, és egy vékony csíkot húzott a lány bal arccsontjára.
- Renesmee Carlie Cullen! Leszel-e örök, hű társa az előtted álló Jacob Blacknek?
- Leszek!
Most Claire adta elé a kék festékkel teli tálat, amibe belemerítette a bal tenyerét, majd a férfi mellkasára nyomta, a szíve fölé.
- Ezentúl férjnek és feleségnek hívnak titeket. Eskütöket csókkal pecsételjétek meg!

A két szerelmes egymásra mosolygott, mielőtt az ajkuk összeforrt. A csóknak csak pár másodpercig kellett volna tartania, de Nessie Jake tarkójára fonta a kezét, és nem engedte, hogy elváljon tőle. Csak miután találkozott a nyelvük, engedte el a férfit.

A gratulációk forgatagában csupán néhány arc és esemény maradt meg Nessie-nek élesen: Rebecca, Jacob másik nővére, akivel végre most először találkozhatott; Leah elbúcsúzása, amely ugyan nem szólt örökre, de ettől még épp olyan fájdalmas volt; a Denalik hidegen ölelő karja; és legtisztábban Nahuel, aki mégis eljött, de csak három lépés távolságban merte megközelíteni, és a gratulációja után ment is gyorsan tovább.

Aztán következett az első hitvesi táncuk.
- Felkérhetem, Mrs. Black? – kérdezte tőle a férfi incselkedve.
- Oh, Mrs. Black lettem – ámuldozott, miközben a kezét nyújtotta neki, és hagyta, hogy a kis tánctérre vezesse.
- Tetszik az új neved?
- Nagyon. Ezentúl mindenki csak így hívhat.
Jacob lágyan átkarolta a derekát, és a zenére lassú mozgásba kezdtek.
- Miért van rajtad ing? – Nessie csak most döbbent rá, hogy a férfi öltözete megváltozott.
- Alice erőltette rám. Hogy nehogy összefestékezzem ezt a csodálatos ruhát.
- Oh, pedig szívesebben érezném most a meztelen bőröd az enyémen – súgta neki sóhajtva.
- Annak is hamarosan eljön az ideje, ne aggódj!
- Csak tartanánk már ott! – jegyezte meg Renesmee türelmetlenül, aztán még szorosabban a férjéhez simult, és csak élvezte, ahogy lágyan ringatóznak, végtelen szerelemben.




















_@/"

15 megjegyzés:

  1. Szia!
    Hivatalosan is kijelenthetem, hogy ez a kedvenc részem. Már kétszer olvastam, de nem tudok betelni vele.
    Annyira tökéletes volt, hogy nem találok rá szavakat. Ez az esküvő volt a legszebb, a ruha egyszerűen mesés, a fogadalmaknál a könnyeim potyogtak, nagyon megindító volt.
    Nem is tudom értelmesen összeszedni a gondolataimat, mert nem tudok mást írni, csak áradozni...
    Várom a folytatást!
    Puszi :)

    VálaszTörlés
  2. sziaa.
    ez nagyon jó lett. (:
    sajnos nincs időm többet írni...
    várom a kövit.
    puszii. (= ^^

    VálaszTörlés
  3. mondjuk nekem a ruha meg Jake, ing nélkül, meg indián zenések túl furcsa egy esküvőhöz, de ez van. :D
    és már várom a nászéjszakát. :P
    puszpás.

    VálaszTörlés
  4. szijja:D nekem nagyon tetszett ez a fejezet.az ez előttieket is elolvastam,és nagyon tetszett mindegyik,habár szerintem ez a kedvencem.:D.ha kiadnák egy könyvként és írónak stephenie meyer-t írnák,hát én elhinném.szóval nagyon jól írsz,és nehogy abbahagyd!!!!tessék tovább írni!:)már alig várom a nászészakájukat!:D kb. mikorra várható a következő fejezet,mert már alig várom!!!!:D

    VálaszTörlés
  5. Sziasztok!

    Nagyon köszönöm a szép szavakat, nagyon jól estek, főleg, hogy eléggé el voltam kenődve ma este, mert nem sikerült elcsípnek Robot... kb. fél perccel előttem ment el, és még a tér másik feléből pont hallottam, hogy tapsolnak neki, de hiába futottam, nem értem oda... Szóval ezek a pár sorok azért vidítottak most rendesen a lelkemen :)

    Egy kicsit írnék az én Nessie-mről, hogy talán érthetőbb legyen. Szóval ő nálam egy eléggé furcsa lány, úgyhogy minden furcsaság normális nála :D A vőlegénye indián, tehát nekem nem is volt kérdéses, hogy valami hagyományosabb esküvőjük lesz, ahol nem is fontos, hogy teljesen törvényes legyen, hanem csak maga az, hogy egymás és a barátok, család előtt elmondják, hogy mennyire szeretik egymást (mert végül is anyakönyvvezető, vagy pap nem is volt itt). A ruhát sokáig keresgéltem, végül egy hagyományos indián esküvő ruhát sem találtam, ami minden tekintetben tetszett volna, úgyhogy csináltam a sok-sok ötletből és tetszetős részletből egy egészen újat. Jake pedig főleg csak azért félpucér, hogy be lehessen festeni a mellkasát (na jó, meg persze azért is, hogy én írás közben csorgathassam a nyálam :)) ).
    Az indián zenészek nagy gyengéim most, mióta rá vagyok kattanva a farkasokra és mikor megvettem az első cd-met, azon az első számot mikor meghallgattam, már pontosan láttam magam előtt az esküvőt, ahogy Nessie besétált Edwarddal, ahogy előtte mennek a koszorúslányok, ahogy Jake nem bírja tovább és átöleli, ahogy elmondják az esküjüket, szóval minden apró részletet, szóval ez a zene maradt hozzá. Ha felrakom majd azt is végre, akkor lehet hozzá hallgatni és sztem (remélem) abszolút meg lesz a hangulata. Én legalábbis erre a zenére mindig ezt látom magam előtt.

    A nászéjszakával igyekszek, csak sajna eléggé a nyakamon van már az összes sulis határidő, ami alapjáraton nem is lenne baj, csak most ugye itt van ez a félisten is (azért még mindig Tayler az igazi :)) ), ráadásul eléggé semmi nem akar sikerülni, úgyhogy a zárófoglalkozás, meg a szakdoga miatt is tiszta ideg vagyok már, és így tiszta idegesen, kattogó aggyal nehéz írni. De talán hamar visszamászik hozzám a manókám, és hoz nekem ihletet... mellesleg Rob is hazapakolhatná már magát, mert nagyon unom, hogy minden nap ott lógok munka előtt és után :)

    Szóval azért megpróbálok sietni, amennyire a saját, nem engedelmeskedő elmém engedi.

    Puszka nektek. Stigu _@/"

    VálaszTörlés
  6. Szia Stigu!

    Óhh, úgy vártam már egész héten!! Nagyon szerettem Emmett ajándékát, és Jacobot, hogy olyan kis félős a nászéjszakával kapcsolatban.
    A sztorid méltó folytatása Meyerének.

    Nagyon irigyellek benneteket, hogy láthattáttok Robot, és azt hiszem ez most elég inspirációt ad a nászéjszaka megírásához.:-))!!!

    Folytasddd!!!!Nagyon várok egy fejezetnyi nászéjszakát!
    Puszi: Aranymag

    VálaszTörlés
  7. Azt kifelejtettem, gyönyörű a haj, nagyon tetszik, és azért tanulj, szorítok a záródolgozathoz:-)
    Puszi

    VálaszTörlés
  8. Szia Arany mag!

    Nagyon köszönöm a kedves szavakat, igazán jól estek :) Örülök, hogy tetszik az írásom, és remélem, hogy a jövőben is ilyen jókat fogok tudni írni majd :)

    A jövő héten kedden lemegy a zárófoglalkozásom, akkor (valószínűleg még aznap délután/este) megírom a 2. Rob-os hét beszámolóját, lesz abban is sok történés, esemény, miegymás.
    Amúgy Rob tényleg nagyon sok inspirációt adott, de erről is írok majd részletesen.

    A következő fejezet készülőben, a nagy esemény már megtörtént, de itt nem fejeződik be a fejezet, mert azért nem csak a nászéjszaka, hanem az egész nászút a lényeg.
    Remélem, hogy ez is legalább olyan jól fog sikerülni, mint az előzők.

    Köszönöm, hogy tetszik a haj, a sajátom :)

    Most megyek is tanulni. :) Puszi: Stigu _@/"

    VálaszTörlés
  9. Szia!
    Egy kis meglepi a blogon, nézz be, ha ráérsz :)
    http://gyonyoreskarhozat.blogspot.com/
    Puszi

    VálaszTörlés
  10. Szia Stigu!
    (vagyis Alice-em :P)

    Végre pihentem és első dolgom volt elolvasni az írásod! :)

    Paul beszólásai haláli jók! :D Bírom őt.
    Rosalie beszólása is haláli, na meg Emmett üzenete. XD

    Az öreg Quil beszéde nagyon tetszett, de az eskük.... *sír*

    Remélem hamar lebétázod a kövi fejezetet és olvashatom! :D

    A gyerekeket meg mondom, kösd össze egy nagy és erős kötéllel, és akkor lesz időd írni! ;)

    Pusza, Kriszti

    u.i.: Írd meg, ha lesz időd a beszámolót, mert nagyon kíváncsi vagyok rá!

    VálaszTörlés
  11. Szuper szuper:)
    Egész megkedveltem Jacobot:D
    De azért még halkan kisbetűkkel de team edward;)
    Várom a kövi részt:)

    VálaszTörlés
  12. Sziasztok!

    Angel! Örülök, hogy végre elolvastad a fejezetet :) És hogy tetszett.
    A következő készülőben, de mondom, nem csak a nászéjszaka lesz benne, hanem az egész nászút, úgyhogy még egy jó része nincs is megírva, tehát sajna kicsit várni kell még.
    A beszámolót vszeg holnap írom... ma már nem lesz hozzá energiám (holnap zárófoglalkozás).

    Nyu! Örülök, hogy számodra kedvelhetővé tettem Jake-et :)
    Én ezalatt a 2 hét alatt egészen megkedveltem Edwardot :), de csak Rob miatt :)

    Azért megpróbálok nagyon igyekezni a következővel, és mondjuk a hét vége felére megírni és feltenni. Sajnos a nyakamon már minden határidő. :I

    Puszi nektek: Stigu _@/"

    VálaszTörlés
  13. Szia csajszi!

    MSN-en van meglepim! :)

    Pusza, Kriszti

    VálaszTörlés
  14. Csodálatos volt ez a fejezet! Tetszett, h a farkasok és vámpírok együtt voltak a leány- illetve legénybúcsún, vicces volt, ahogy Jake a nászéjszaka miatt aggódott.
    A szertartás is gyönyörű volt, az esküknél szinte könnyek szöktek a szemembe, meg ötletes volt az a festékes rész.

    VálaszTörlés
  15. Szia Zafír!

    Köszönöm, hogy ilyen lelkesen írtál nekem :D
    Nekem a kedvencem ebben a részben a festékes, úgyhogy örülök, hogy megemlítetted. Szerintem az annyira ősi, meg szertartásos, valahogy nekem nagyon passzol hozzájuk :)

    Pusz _@/"

    VálaszTörlés