Jacob & Nessie - TIZENEGYEDIK FEJEZET - Örökre a tied

Sziasztok!

Nos, közkívánatra itt a következő fejezet. Amennyit éjszakáztam vele, remélem megjutalmaztok pár (jó pár) véleménnyel!!
Sajnos a hozzá tartozó videó, amin a ceremónián hallható indián zene lesz, még nem készült el, Robot lehet hibáztatni érte, aki még mindig nem ment haza... Mindenesetre a hétvégéig megpróbálom megcsinálni, és akkor belinkelem majd azt is.
A fejezet végén van már pár kép (végre ma meg tudtam csinálni mindet): az esküvői ruha, aminek az alapját egy kedves kolléganőm lányának köszönhetem. Szóval, köszi Kingu! :) És Nessie haja, ami anyunak köszönhető :)

A következő fejezet készül gőzerővel, kéziratban már mindjárt fizikailag is ágyban lesznek! :) Szóval szaftos rész jön most majd, egy egész fejezetnyi erotika :D

A hétvégén, vagy pénteken pedig jön majd még egy tudósítás a Rob-hatásról, mert muszáj leírnom, kibeszélnem, kiírnom magamból az élményt. :) Kezdek rajongó lenni.... :))

Na, most jöjjön az esküvő, remélem, szeretni fogjátok. Jó olvasást!


Az elkészült esküvői videó:

Tizenegyedik fejezet – Örökre a tied

Két nappal az esküvő előtt már zsongott az egész Cullen-ház… és legfőképpen Alice. Már állt a kis pavilon az erdő szélén, ahol a szertartás lesz.
Fekete hajú nagynénje újra és újra ellenőrzött mindent, ami még nem volt elrendezve: hogy a virágokat és az ételek alapanyagát pontosan szállítsák másnap este, hogy legyen elég idejük mindennel elkészülni.

Nessie örült neki, hogy Emily besegített, mert így Alice nem őt idegesítette a folyamatos kérdéseivel. Bár nem úgy tűnt, hogy őt zavarja a vég nélküli szervezkedés. A két nő teljes egyetértésben munkálkodott; még egy utolsó csajos estét is sikerült bezsúfolniuk aznapra, míg a fiúk legénybúcsúznak. Alice nem engedélyezte, hogy közvetlenül az esküvő előtt rúgjanak ki a hámból, aztán a nagy napon úgy kelljen összekanalazni őket. Így marad még épp elég idejük kipihenni a hosszú éjszakázást.

A délutánjuk bágyadt pihenéssel telt. Nessie Jake ölében ült, aki a patak közelében, a hátát egy fának támasztva merengett. Közelről hallhatták a víz lágy, megnyugtató csobogását. A már erejüket vesztett, késői napsugarak itt-ott beszöktek a fák között, hogy a lány bőrére helyenként halvány ragyogást varázsoljanak.
A férfi átszellemülten figyelte, hol bukkan fel éppen a csillogás a kecses testen. Jó ideje már ezzel az egyszerű tevékenységgel volt elfoglalva.

Aztán hallották, hogy puha lépések tartanak feléjük. Mindketten tudták, hogy véget ért az idill; Alice érkezik, hogy szétválassza őket.
- Hahó, galambocskáim! Ideje elkezdeni készülődni az estére.
- Muszáj? – kérdezte Renesmee nyafogós hangon.
- Muszáj! Úgyhogy vegyetek érzékeny búcsút egymástól, mert már csak az esküvőn találkoztok újra.
- Micsoda? – döbbentek le mindketten egyszerre.
- Holnapután házasodtok, előtte egy nappal már nem érintkezhet a leendő ifjú pár – magyarázta nekik.
- De hát… ez… erről nem volt szó! – tiltakozott Nessie hebegve.
- Ugyan már, egy napot csak kibírtok egymás nélkül.
A lány szenvedő pillantását látva megadóan sóhajtott.
- Na jó, kaptok még öt percet a búcsúzkodásra. De aztán irány haza mindketten!

Alice gyorsan visszasuhant a házhoz, magukra hagyva őket.
- Hát, akkor találkozunk az oltárnál – nézett rá Jacobra fancsalin.
- Ott foglak várni – mosolygott a férfi, aztán egy hosszú, mély csókot adott neki. – És jól viselkedni ám a leánybúcsún! Semmi pasizás!
- Ez rád is vonatkozik, nagyfiú – nevetett most már Renesmee is.
- Ne aggódj, nem fogok bepasizni!
A lány csak mosolyogva megcsóválta a fejét.
- Kísérj vissza, mielőtt Alice bemérgesedik!

Kézen fogva sétáltak a hófehér házhoz, majd egy újabb gyors csók után Jacob is hazaindult.

Renesmee minden izgatottságtól mentesen lépett be az ajtón. Gondolatait még mindig az töltötte ki, hogy több, mint huszonnégy óráig nem láthatja a farkasát. Aztán észrevette, hogy Carlisle éppen jön le az emeletről, és ez kiverte a fejéből a borús gondolatokat.
- Nagyapa, sikerült megvizsgálnod a…
- Igen, már akartam veled beszélni erről.
- És?
- Sajnos a tested nem fog reagálni a gyógyszerre. Valószínűleg egy az egyben kilökné.
- Oh, hát ez nem jó hír – hervadt le a mosolya.
- Van más mód is egy nem kívánt terhesség ellen.
- Tudom, csak hát, ez lett volna a legegyszerűbb.
- Megoldjátok majd ezt is – nézett rá Carlisle vigasztalón, aztán ment is a dolgára.

A beszélgetés után Nessie bőszen elkezdett Alice után kutatni, hátha kiszedhet belőle valamit az estéről. Végül Edward régi lakhelyén talált rá, ami most vendégszobaként funkcionált. Ő is mindig ott aludt, ha a nagyházban töltötte az éjszakát.
- Szia, Alice! Mit csinálsz?
- Csak készülődök. Nem árt, ha van egy hely, ahol a nagyon fáradtak lepihenhetnek. Nem tudom, Emily mennyire bírja most az éjszakázást.
- Oh, ez kedves tőled. Jó, hogy te figyelsz az ilyen apróságokra.
- Csak mindent megteszek, hogy felejthetetlen legyen a leánybúcsúd – mondta kacsintva.
Nessie-n furcsa érzés lett úrrá.
- Alice, ugye… nem lesz semmilyen vetkőzős, táncolós fiú vagy hasonló? – kérdezte gyanakodva.
- Nem szeretnéd? – nézett rá összehúzott szemöldökkel. – Még lemondhatom.
- Alice, te…
- Nyugi, csak vicceltem – nevette el magát. – Eszem ágában sem volt ilyesmit szervezni. Ezek a csajok sokkal jobb pasikat látnak nap, mint nap. És mellesleg mi is. Összesen egy üveg bort, egy kis nasit és jó sok lányos témát terveztem. Szolid kis este lesz.
A lány megnyugodva felsóhajtott.
- Köszönöm, hogy ezt nem túloztad el.
- Ugyan már, úgy ismersz engem?
Renesmee inkább válasz nélkül hagyta a kérdést, de Alice csak mosolygott a hallgatásán.
- Na, öltözz át valami kényelmesebbe, aztán várunk lent a nappaliban! Sötétedik, úgyhogy a lenyomatok is itt lesznek mindjárt.

Nessie találomra kivett egy ruhát a szekrényből, és gyorsan átcserélte. Mire készen lett, már hallotta a felszűrődő hangokból, hogy gyűlik a társaság. Lesietett hozzájuk.
Mindenki megérkezett, akit vártak: Leah, Rachel, Kim, Sophie és Kendra a padlóra készített párnákon foglalt helyet, míg Emily, a már korlátozódott mozgása miatt, a kanapén ült. Rajtuk kívül ott volt még anyja, nagyanyja és a két nénikéje.
- Nah, végre megérkezett a menyasszony is! – fogadta Alice egy csepp szemrehányással a hangjában.
- Nem tudom, miről beszélsz, hihetetlen gyors voltam – nézett rá a szemöldökét ráncolva.
- Ne aggódj, kicsim! Alice csak nagyon ideges már a nagy nap miatt, azért ilyen nehezen elviselhető – nyugtatta le a kedélyeket Bella mosolyogva. – Szerintem izgatottabb, mint te.
- Azért ugye várod már te is, hogy Jake felesége légy? – kérdezte Rachel, megelőzve, hogy Alice újra szólhasson.
- Jaj, nagyon, főleg a nászéjszakát – vallotta be komolyan, mire mindenki felkacagott.

Renesmee zavartan nézett rájuk.
- Most mi van?
- Semmi, semmi – mosolygott rá Emily. – A nászéjszaka tényleg nagyszerű tud lenni.
A bevésődött lányok egyetértően bólogattak.
- De ahogy Alice-t ismerem, a szertartás is gyönyörű lesz – vetette közbe Leah.
- Felolvasod nekünk az esküd? – kérte Rachel. – Jake-é iszonyat szép lett. Alig hittem el, hogy az öcsém képes ilyen romantikus is lenni.
Nessie zavartan nézett rá.
- Jake már megírta az esküjét?
- Ugye te… – nézett rá Alice gyanakodva. – Te még nem írtad meg?! Legalább két hete rágom miatta a füled! – szidta meg a lányt. – Holnapután esküvő!
- Ne aggódj, kész lesz! Csak… nem igazán tudom, hogy mit is kéne beleírni – sóhajtotta. – Annyi ötlet van a fejemben, de minél többet gondolkodok rajta, annál inkább nem tetszik egyik sem. Ez egy nagyon nehéz feladat.
- Nessie, ne bonyolítsd túl! – javasolta Rosalie. – Egyszerűen csak írd le, ami a szívedben van. Az érzéseid magukért fognak beszélni.
- Ígérem, holnap ez lesz az első dolgom.
- Akkor legalább azt a csodás ruhát hadd lássuk! – mentette meg Emily a további szemrehányásoktól. – Alice folyamatosan áradozik róla, de nem hajlandó megmutatni.
- Rendben, megnézhetitek – sóhajtotta a rövid, fekete hajú nő. – De hallgatnotok kell róla, mint a sír.

Az egész társaság felállt, csak Leah maradt a helyén. Renesmee várakozón és egyben kérdőn nézett rá.
- Én inkább lent maradok. Holnap lesz az utolsó futásunk, és nem szeretném, ha Jake bármit is meglátna a fejemben.
- Leah, ne csináld már! Tudsz te vigyázni a gondolataidra. Gyere! – kérte a vörös hajú lány.
- Nem, nem – jelentette ki, most már határozottan. – Soha nem bocsátanám meg magamnak, ha Jake az én gondolataim között látna először menyasszonyi ruhában, és nem az oltár előtt.
- Jó, rendben – sóhajtotta. – Megértettem.
- Holnap a futás után átjövök és megnézem. Úgy jó lesz? – próbálta engesztelni őt.
- Remek.

Bella pár pillanatig figyelte az alakváltó nőt, aztán visszaült mellé.
- Lent maradok Leah-val, hogy addig se unatkozzon. Én már láttam úgyis elégszer.
Renesmee csak bólintott neki. Kétsége sem volt felőle, hogy édesanyja alaposan kifaggatja a nőt majd mindenről az utazásával kapcsolatban, amíg ők fent vannak.
- Nessie, a ruha rajtad mutatna a legjobban! – kiáltott le Alice érte már az emeletről.
- Jövök már!



Jacob farkas alakban hamar hazaért. Otthon csak gyorsan átöltözött, és már indult is a sziklacsúcshoz, ahol össze szoktak gyűlni. A két falka, Leah kivételével, már ott volt; vidáman készítgették a mérhetetlen mennyiségű elfogyasztandó ételt.
Pár perc múlva megérkeztek a Cullen-fiúk is. A négy vámpír kivételesen átléphette a határt; végül is az egyikük a leendő após. A megtermett vérszívók kissé feszélyezve érezték magukat, elvégre idegen terepen voltak, az „ellenség” között, még ha egy súlyos, eltéphetetlen kötelék szegről-végről össze is fűzte őket. Bár némelyikükkel barátságot ápoltak, a legtöbbjük igyekezett tartani a távolságot.
Az egyik ilyen barát most megpróbálta oldani a feszültséget. Seth bizalmasan lépett oda a kis csoporthoz, és vidáman üdvözölte őket. Aztán mind letelepedtek a tűz köré.

A halk társalgás közben Jasper figyelmesen tanulmányozta a körülötte ülők érzéseit. A legtöbb helyről félelem és egy kis ellenszenv áramlott felé, néhányuktól közömbös, esetleg barátságos érzelmek.
Egy helyről azonban ijedséggel kevert izgatottság áradt szét a világba. Megszokta már, hogy az alakváltók impulzívabbak az embereknél, de ez az érzés most kivételesen erős volt, szinte ledöntötte a lábáról. Próbált az egész társaságra nyugalmat küldeni, de ez az egy forrás megingathatatlan maradt.
- Jacob, van valami baj? – kérdezte hirtelen, félbevágva minden épp folyó beszélgetést.
Csak a tücskök ciripeltek tovább.
- Miért lenne? – értetlenkedett a megszólított férfi.
- Olyan… furcsa érzések jönnek felőled. Mitől félsz ennyire?
- Én nem félek.
- Ugyan már. Az érzelmeid nem hazudnak.

Jacob komoran hallgatott.
- Azt tudom, hogy teljesen biztos vagy a döntésedben a házassággal kapcsolatban, de akkor mi a baj?
- Én… na jó, hát eléggé tartok a nászéjszakától. Mi van, ha valami rosszul sül el?
- Vagy épp túl hamar?! – nevetett fel Paul.
Edward úgy pattant fel a farönkről, mintha darázs csípte volna meg.
- Azt hiszem, én most elmegyek tűzifáért, nehogy elfogyjon.
- Edward, de hisz… – szólt utána Seth.
- Hagyd csak, a fa csupán ürügy! – állította meg Jasper. – Elég nehéz neki ezeket a dolgokat hallgatni. Mégiscsak a saját lánya az ara.

Sam tűnődve nézett utána.
- Meg tudom érteni – jegyezte meg, aztán visszafordult a tűz felé. – Kiderült, hogy lányunk lesz – mondta fancsalin. – Úgyhogy a megszületése után csak az jöhet hozzánk, aki már be van vésődve!
- Jaj, ugyan már, Sam! – intett Embry. – Ő csak egy kisbaba.
- Történt már hasonló – nézett célzatosan Jake-re. – Visszatérve a félelmedre: nem hiszem, hogy bármi gond lehetne. A lenyomatoddal minden alkalom csodás.
- Azért elég para ez a termékenység-dolog – jegyezte meg Jared.
- Miről van szó? – kérdezte Kiowa, aki a másik falkával futott, így az összeköttetés híján nem tudott minden kis titokról.
- Hát, Nessie hipertermékeny, úgyhogy nagyon kell majd vigyázniuk, hogy ne jöjjön idő előtt a gólya – magyarázta Emmett.
- Uhh, ez gáz.
- Remélem, azért begyakoroltad már, hogy hogyan működik a védőszerszám?! – vigyorgott rá Paul szemérmetlenül.
- Ahm, nem, nem igazán – nézett vissza Jacob zavartan.
- Akkor húzz bele!

--*-*--

A másnap későn kezdődött Nessie számára. Csak hajnalban kerültek ágyba, miután már minden lehetséges témát megtárgyaltak. Délutánra vadászatot terveztek, hogy ne a sziget élővilágát bolygassa majd meg. Bár négy hetet minden gond nélkül kibírt volna, Edward ragaszkodott hozzá, ő pedig nem akarta ezt az apró örömöt elvenni az apjától.
De most lényegesebb dolog foglalkoztatta: látni akarta a farkasát! Nagyon. Viszont tudta, hogy a házi őrizet szigorú. Bár Alice nem láthatja, bármit is forgat a fejében, sejtette, hogy az apja folyamatosan figyeli a gondolatait.
Ma a vadászaton kívül semmi más dolga nem volt, csak pihenni… nem tudta, hogyan fogja túlélni ezt a napot a teljes unalomban.

Lassan lesétált a nappaliba, remélve, hogy ott lesz legalább valami kis élet. Egyedül Edwardot találta lent, aki a zongoránál ült, de nem játszott rajta, csupán merengett.
- Szia, apa! Min gondolkodtál el ennyire?
- Ah, csak rajtad, kicsim. Felidéztem a közös szép emlékeinket. Olyan hihetetlen, hogy holnaptól már férjes asszony leszel.
- Ez az élet rendje. Tudtad, hogy egyszer eljön ez a nap.
- Igen, persze, csak olyan hamar jött el. Túl hamar.

Nessie fáradtan felsóhajtott.
- Tudom, tudom, számtalanszor lejátszottuk már ezt. Nem is akarom újra felhozni. Majdcsak megemésztem lassacskán.
Edward egy másodpercre elrévedt, mintha a távolban figyelne valamit. Aztán a tekintete újra kitisztult, és Nessie-re kapta a pillantását.
- Most pedig futás!
- Tessék?
- Fuss! Be az erdőbe!

Renesmee további gondolkodás nélkül, vakon bízva benne kirohant a házból a mondott irányba. A folyón túl pedig pont belefutott Jacob karjaiba.
- Te, te…
- Nem bírtam ki, hogy ne lássalak – súgta elhaló hangon, és aztán már nyomta is a száját az ajkaira.
Rövid, de nagyon szenvedélyes csókot váltottak. Mikor elváltak egymástól, Jake szorosan magához ölelte.
- Mit csinálsz ma?
- Vadászat a családdal. És te?
- Utolsó futás a falkával.
- Tényleg, Leah említette. De most ne beszélgessünk, van jobb dolgunk is. Alice úgyis mindjárt szétszed minket.

Jacob minden további szó nélkül újra megcsókolta. Pár pillanat múlva tényleg hallhatták a fekete hajú nő gyors lépteit és dühös fújtatását.
- Hogy a manóba gondoltátok ezt?! Nem hiszem el, hogy nem bírjátok ki ezt az egyetlen napot!
Alice szóáradata folytatódott, de a páros még mindig nem vált szét. Ki akartak használni minden másodpercet.
- Na jó, ha nem hagyjátok abba most azonnal magatoktól, akkor erővel viszlek haza!
Jacob végre jobb belátásra tért, és elengedte Nessie-t.
- Jó vadászatot!
- Jó futást!

Renesmee még egy apró csókot tudott lopni a férfi szájáról, mielőtt Alice hazarángatta.

--*-*--

A nagy nap reggelén Renesmee-t korán kivetette az ágy. Nem bírt magával, nem tudott rendesen aludni, és ha egy-egy kósza félórácskára sikerült is az álomvilágban találnia magát, a férfi „kísértette”. Édes kis percek voltak azok.

Már negyed órája feküdt teljesen éberen, mikor úgy döntött, nem próbálkozik tovább a visszaalvással. Épp indult volna ki a szobájából, mikor Alice berontott, és visszatolta az ágyig.
- Ugye nem kifelé indultál?! Mondtam tegnap is, hogy nem láthatod a díszítést, csak mikor lesétálsz a ceremóniára.
- Oh, azt komolyan gondoltad?
- A legkomolyabban – jelentette ki határozottan.
- Jaj, ne már! Azt akarod, hogy egész nap itt kuksoljak a négy falam között?!
- Pontosan.
Renesmee erősen szenvedő arcot vágott.
- Ne aggódj, lent már nagyjából kész van minden, úgyhogy tudlak szórakoztatni egész délelőtt.


Alice azalatt a pár óra alatt mindent megtett, hogy Nessie tökéletes pompájában tündököljön, mikor kimondja a boldogító igent. Egy leheletnyi sminket kent fel az arcára, kifestette a körmeit, elkészítette a haját, mindezt emberi tempóban.
Aztán amikor Nessie még köntösben volt, behívta Rosalie-t is. A szőke nő egy hatalmas bőrönddel lépett be hozzá.
- A nászutas holmid – mosolygott rá. – Nyisd ki! Benne van a nászajándékod egy része is.

Renesmee óvatosan, gyanakodva húzta ki a zipzárt. A bőrönd egyik részében egy nagy, műanyag táska foglalt helyet, ami tele volt mindenféle színes, apró kis tasakkal.
Nessie értetlenül nézte pár pillanatig, aztán a felismerés fénye csillant a szemében.
- Ez tényleg az, aminek gondolom? – kérdezte halkan.
- Pontosan – felelte Rosalie. – Emmett ötlete volt. Az utolsó pillanatban találta ki, de szerencsére meg tudtuk oldani. Remélem, hogy elég lesz.
- De hisz… ez rengeteg. Ennyi egy egész évre elegendő lenne.
- Gondolod te. Ha egyszer az ember rákap az ízére… – nézett rá felvont szemöldökkel a szőke hajú nő.
- Hát, köszönöm. Biztos jó hasznát fogjuk venni – mosolygott most már Nessie is.
- Ja, és Emmett üzeni, hogy addig nem jöhettek haza, amíg egyetlen darab is marad.

Alice ijedten pillantott a faliórára.
- Te jó ég, már ennyi az idő?! Rosie, hozd a ruhát, késésben vagyunk!
Gyorsan felöltöztették a félvámpír lányt, aztán Alice egy apró fadobozt tolt elé.
- Csak a hagyomány kedvéért. Valami régi.
Elővett belőle egy antiknak tűnő, fekete karkötőt, és a lány jobb csuklójára csatolta.
- Még az első esküvőnkön viseltem – jegyezte meg Rosalie. – És csak mára a tiéd, úgyhogy kölcsönnek is jó lesz.
- Újnak és kéknek pedig itt a ruhád.

Alice hátralépett, és úgy csodálta meg az elkészült Renesmee-t.
- Elképesztően gyönyörű vagy. Jacob nem fog tudni szóhoz jutni.
- Oh, az nem jó – nézett összehúzott szemöldökkel rájuk. – Azért az igent nem ártana kimondania.
- Ne viccelődj velem, te lány! Már így is tiszta ideg vagyok – forgatta meg a fekete hajú nő a szemét. – Ugye az esküd kész?!
- Persze – bólintott határozottan.
Talán túl határozottan. Alice gyanakodva kutatta az arcát.
- Hadd nézzem!
- Ahm, igazából nem írtam le. Az egész a fejemben van.
- Egy percet sem dolgoztál rajta, ugye?
- Dehogynem! Végiggondoltam az érzéseimet, meg mindent. Pontosan tudom, hogy mit fogok mondani. Nem kell hozzá papír.
- Rendben. Remélem, hogy minden jó lesz!
- Ne aggódj, Alice, profi vagy! Nem lesz benne hiba.
- Ajánlom is neki – sóhajtotta. – Idő van, kezdünk lassan.

Renesmee ragyogóan elmosolyodott. Nagyon várta már ezt a napot, de most alig tudta elhinni, hogy végre elérkezett.
Az izgalomtól kissé remegő lábakkal indult le a nappaliba, ahol az apja várta, hogy oltár elé vezesse. Edward büszkén mosolyogva nézett rá.
- Nagyon szép vagy. Napfény nélkül is tündökölni fogsz.
- Köszönöm, apa. Nagyon szeretlek, ugye tudod?
- Én is téged, kicsim.
Gyorsan megölelte a lányát, aztán a karját nyújtotta neki.

A konyhából ekkor lépett ki Claire és Leah, egy-egy fatállal a kezükben.
- Oh, Nessie, csodásan festesz – sikkantott fel a fiatal lány. – Ez a ruha… fantasztikus.
Renesmee mosolyogva körbefordult, hogy minden oldalról megcsodálhassák. A rövid, hófehér anyagon elől türkizkék minta volt, alul körben ugyanolyan színű rojt futott. Ebből a rojtból készült egy kis pánt a jobb felkarjára is. Az ujj és vállpánt nélküli ruha felső ívén csepp alakú kék minta volt, ami folyamatosan kisebbedett a szélek felé.

Leah párás szemmel nézte a lányt, aztán megköszörülte a torkát.
- Ezt neked hoztam, bocsánatkérés gyanánt, hogy tegnap mégsem tudtam jönni. Csak, tudod nagyon sokáig elhúzódott a futás – nyújtotta felé a barna bőrzsákot.
- Semmi baj, megértem. Ez volt talán az utolsó alkalmad farkasként a falkával.
- Aztán ráadásul estére megérkezett Rebecca is.
- Mégis eljött? – ragyogott fel a lány arca még jobban.
- Igen, végül el mert jönni.
Nessie a zsákocska után nyúlt.
- És mit hoztál nekem?
- Régi családi ékszer. Tökéletesen illeni fog a ruhádhoz.

Renesmee kifűzte a szíjat, és kivette a zsákból a kék színű, fonott bőröveket.
- Segítek feltenni.
Egy ideig babrált a lány tarkójánál, aztán visszalépve elé megnézte, hogy áll neki az ékszer.
- Gyönyörű vagy, de… mintha még valami hiányozna.
A nő bámulta pár pillanatig, aztán körbenézett a szobában, és az egyik virágfüzérhez lépett.
- Ez kell még ide.
Leszakított néhány apró, hófehér virágot, és a vörös hajfonatok közé tűzdelte.
- Így még szebb – ámult el Alice. – Miért nem gondoltam erre?!
- Lányok, azt hiszem, indulni kéne, mielőtt odakint Jake elájul az izgalomtól – figyelmeztette őket Edward.
- Igazad van, apa. Menjünk! – Renesmee izgatottan sóhajtott újra.

Alice és Rosalie gyorsan kiiszkolt a násznép közé, miközben a két koszorúslány, Claire és Leah, akik Nessie-hez hasonlóan modern indián viseletben voltak, beálltak a táljaikkal az ajtóhoz, és várták, hogy elkezdődjön a zene.
Renesmee felkapta még a vadvirágból készült csokrát, és belekarolt az apjába.
Kintről meghallották a zene első taktusait. Az indián zenészekkel számtalanszor legyakorolták, hogy kinek mikor kell indulnia, így ez már nem jelentett problémát. Claire, majd Leah is magabiztosan sétált végig a vendégek között az erdő szélén felállított hófehér, virágokkal díszített kapuig, ahol az Öreg Quil összeadja majd őket.
Edward figyelmeztetően simította meg a karját, mikor ők következtek. Kapkodó lélegzettel indult el a férfi felé, aki hamarosan a férje lesz. Ha az apja nem tartotta volna olyan szorosan és biztosan, talán orra is bukott volna izgatottságában.

Aztán megpillantotta Jacobot, ahogy rá várt a virággal felszórt út végén, és egy csapásra minden remegés eltűnt a lábából. Ő is hagyományos indián öltözetben volt. A nadrágja alján piros minta váltakozott. Inget nem viselt, így látható volt az izmos mellkasa.
A férfi olyan áhítattal nézett rá, amitől még hevesebben kezdett dobogni a szíve.

Jake, mikor meglátta élete értelmét, egy hosszú pillanatig még levegőt is elfelejtett venni. A lány gyönyörű volt, mint mindig, de most valami földöntúli ragyogás vette körül, ami minden mást kitakart az elméjéből.
Nem érzékelte, hogy a zenészek éneke miről szól, pedig az ő történetüket mesélték el: örök, soha véget nem érő szerelemről daloltak, a legszorosabb összetartásról, eltéphetetlen kötelékről.

De ő most nem tudott ilyen apróságokkal foglalkozni, mikor ez az égi tünemény épp felé tartott, hogy az örökkévalóságig összekössék életüket.
Tetőtől talpig végignézett rajta; nem kerülte el a figyelmét a hajába tűzött rengeteg apró virág, a boldogságtól kipirult arca, a mosolygós szája, a gyönyörű ruha, amiben még éteribbnek tűnt, a hosszú lábai, amik szinte teljesen fedetlenek voltak, az, hogy az egyik formás vádliján körben kék festékkel rajzolt indián minta fut, valamint az apró lábfejei, melyek mezítelenül sétáltak végig a virágszirmokon.
Ha nem szeretné már most az életénél is jobban, ebben a pillanatban biztos beleszeretett volna.

Végtelennek tűnő idő múlva Renesmee végre odaért hozzá. Edward gyors, puha csókot nyomott a homlokára, aztán egymásra helyezte a kezeiket, és odasétált Bella mellé.
Egy hosszú pillanatig révülten néztek egymás szemébe, aztán Jake nem bírta tovább: gyors mozdulattal magához húzta a lányt, és szorosan a karjaiba zárta. Hallották a halk kuncogást a vendégek sorai felől, de nem foglalkoztak vele.

Végül az öreg Quil torokköszörülése rebbentette szét őket. Az idős indián szelíden rájuk mosolygott, majd elkezdte a szertartást.
- Kedves testvéreim! Fontos napra ébredtünk ma: e két fiatal sorsának összekötésére. Az ő szerelmük egy valóságos csoda ebben a világban, amiben élünk, hisz olyan lényeket fűz össze, tesz baráttá, akik sosem gondolták, hogy valaha is békében élhetnek, létezhetnek egymás mellett. Most pedig két, ennyire különböző életet a szerelem köt örök, édes rabságba, és nem a gyűlölet. Általuk és értük a szövetség szorosabb lett, mint valaha, és pont olyan eltéphetetlen, mint a kettejük közös sorsa. Remélem, az Égi Szellemek soha nem eresztik őket kutató pillantásuk alól, és vigyáznak a boldogságukra. Az egymásnak tett esküjüket mondják el ők maguk!

Az öreg megállt a beszédben, és várta, hogy valamelyikük elkezdje, de mindketten némák voltak a meghatottságtól. Aztán Jacob végre magához tért, és a lány elé térdelve megköszörülte a torkát.
- Renesmee… Nessie! Nagyon nehéz elmondani, hogy mit jelentesz nekem, de nem azért, mert nem tudom, vagy bizonytalan vagyok benne, hanem mert nincsenek szavak, amelyek kifejeznék, mit is érzek irántad. Te a létezéseddel új életet adtál nekem, már csak emiatt is különleges csoda vagy számomra. A születésedkor eltöröltél minden fájdalmat, ami valaha is ért, és tudom, hogy nem is érhet semmi baj már többé, mert te velem leszel, míg csak a Nap utoljára felkel. Amikor itt vagy mellettem, mindent széppé varázsolsz. A legnagyobb ajándék vagy, amit az Univerzum adhatott nekem, és mindent megteszek, hogy ne bánja meg a döntését, amellyel hozzám rendelt. Biztos kézzel helyezem most a szívem a te kezedbe, bízva abban, hogy vigyázni fogsz rá, és soha nem hagyod el.

Nessie arcán csendben folytak végig a könnyei, miközben ő is letérdelt a férfihoz.
- Jake! Nem tudom, mióta tart a mi szerelmünk. Kutattam a napot, a percet, hogy rájöjjek, de olyan, mintha mindig is szerettük volna egymást, mióta csak a világra jöttem, sőt annál is régebbről. És hiszem, hogy ez tényleg így van. Mindig is szerettelek, mint játszópajtást, barátot, most pedig mint társamat az örökkévalóságban. És bár az Univerzum melléd rendelt, biztos vagyok benne, hogy nélküle is egymásra találnánk, mert a te hatalmas szíved minden ősi kötés nélkül is magához vonzott volna. A fényeddel beragyogod az életem, és nem fogom engedni, hogy ez a varázs valaha is kihunyjon, vagy akár csak halványuljon. Te mindig azt figyelted, hogy nekem mi a legjobb, de a mai naptól az én feladatom, hogy téged a legboldogabb férfivá tegyelek a Földön. A szívedet a kezembe helyezted, és én cserébe a sajátom nyújtom neked.

A férfi mosolyogva nézett rá, miután elmondta esküjét.
- Jacob Black! Leszel-e örök, hű társa az előtted álló Renesmee Carlie Culennek?
- Leszek!
Leah felé nyújtotta a kerek fatálat, mire ő a hüvelykujját belemártotta a benne található piros festékbe, és egy vékony csíkot húzott a lány bal arccsontjára.
- Renesmee Carlie Cullen! Leszel-e örök, hű társa az előtted álló Jacob Blacknek?
- Leszek!
Most Claire adta elé a kék festékkel teli tálat, amibe belemerítette a bal tenyerét, majd a férfi mellkasára nyomta, a szíve fölé.
- Ezentúl férjnek és feleségnek hívnak titeket. Eskütöket csókkal pecsételjétek meg!

A két szerelmes egymásra mosolygott, mielőtt az ajkuk összeforrt. A csóknak csak pár másodpercig kellett volna tartania, de Nessie Jake tarkójára fonta a kezét, és nem engedte, hogy elváljon tőle. Csak miután találkozott a nyelvük, engedte el a férfit.

A gratulációk forgatagában csupán néhány arc és esemény maradt meg Nessie-nek élesen: Rebecca, Jacob másik nővére, akivel végre most először találkozhatott; Leah elbúcsúzása, amely ugyan nem szólt örökre, de ettől még épp olyan fájdalmas volt; a Denalik hidegen ölelő karja; és legtisztábban Nahuel, aki mégis eljött, de csak három lépés távolságban merte megközelíteni, és a gratulációja után ment is gyorsan tovább.

Aztán következett az első hitvesi táncuk.
- Felkérhetem, Mrs. Black? – kérdezte tőle a férfi incselkedve.
- Oh, Mrs. Black lettem – ámuldozott, miközben a kezét nyújtotta neki, és hagyta, hogy a kis tánctérre vezesse.
- Tetszik az új neved?
- Nagyon. Ezentúl mindenki csak így hívhat.
Jacob lágyan átkarolta a derekát, és a zenére lassú mozgásba kezdtek.
- Miért van rajtad ing? – Nessie csak most döbbent rá, hogy a férfi öltözete megváltozott.
- Alice erőltette rám. Hogy nehogy összefestékezzem ezt a csodálatos ruhát.
- Oh, pedig szívesebben érezném most a meztelen bőröd az enyémen – súgta neki sóhajtva.
- Annak is hamarosan eljön az ideje, ne aggódj!
- Csak tartanánk már ott! – jegyezte meg Renesmee türelmetlenül, aztán még szorosabban a férjéhez simult, és csak élvezte, ahogy lágyan ringatóznak, végtelen szerelemben.




















_@/"

Jacob & Nessie - TIZEDIK FEJEZET - Nász, és ami ezzel jár

Sziasztok!

Megjött a vadiúj, friss, ropogós fejezet. Ez is félmaratoni lett, remélem, örültök neki.

Szeretnék kérni minden nem túlzottan lusta olvasót, hogy egy-két mondatot, akármit hagyjon nekem, hogy tudjam, érdemes-e folytatnom, mert az előző fejezet igencsak gyatra kritikaszáma kicsit (nagyon) elbizonytalanított, hogy egyáltalán olvassa-e valaki, amit írok, és van-e értelme írnom... És mellesleg ihlet-manó is jóllakik a véleménytől, és olyankor van kedve dolgozni.

Amúgy a következő fejezet első 2 mondata készen van már :) Pöppet lassan haladok vele, de úgy tervezem, hogy a hétvégén megírom a szakdogámat és akkor jövő hét közbe fogok tudni rendesen írni. Sajna a fejezet a fejemben is átírás alatt áll, mert nem tetszik az eredeti tervem, úgyhogy még az is nehezít. Mellesleg az már A komoly esemény leírása lesz, és nagyon szépre akarom megcsinálni :)

Nah, a szavak szaporák, de jön már a fejezet. Jó olvasást hozzá!

Tizedik fejezet – Nász, és ami ezzel jár

Nessie fáradt sóhajjal rogyott le a kanapéra. Az elmúlt két hét őrülete kimerítette. Alice gőzerővel vetette bele magát a teendők végtelen sorába, hogy a legtökéletesebb esküvőt szervezze meg nekik, csak sajnos a kikötése miatt, hogy mindenről tudni akar ő is, a nő folyamatosan a kérdéseivel és az ötleteivel bombázta. Milyen legyen a virág, vagy a székek mintája a ceremónián… már zsongott a feje az egésztől.
De legalább a ruhája gyönyörű lesz. Ma küldték el nekik a terveik alapján elkészített, nem épp hagyományos öltözetet.

Pár perc nyugalom után fekete hajú nénikéje újból rátalált.
- Nessie, üzenetünk jött az Amazonoktól. Gratulációjukat küldik, de sajnos ők sem tudnak jönni. Nem mernek kockáztatni.
A meghívott vámpírok felé egyetlen feltétel volt: mivel emberek is lesznek az esküvőn, csak akkor jöjjenek, ha szavatolni tudják, hogy bírnak magukkal, és nem harapnak meg senkit. Eddig kevesen merték vállalni a kockázatot.
- Oh, ez kár. Akkor úgy néz ki, hogy Tanyaék jönnek csak a vámpírok közül?
- Igen, de még nem kaptunk mindenkitől választ. Ha Zafrináékhoz elért a hír, akkor a félvéreknek is tudnia kell már nemsokára. Talán Nahuel el fog jönni. Amióta ismer minket, ő is vegetáriánus; bírnia kell már az emberi jelenlétet. Ne félj, leszünk így is elegen! – nyugtatta mosolyogva a fancsali arcot vágó lányt.

Renesmee szerette volna, ha az a kevés lény, akit a barátjának nevezett, mind ott lett volna a nagy napon. De volt egy fontosabb csoport a barátnál: a család. Akik semmiképp sem hiányozhattak. Köztük Charlie és persze Billy is. Szóval a „barátoknak” kellett alkalmazkodniuk.
- Jó lenne, ha megint átnéznénk a vendéglistát, hogy akkor mennyi ennivaló legyen!?

Egy újabb, az esküvővel kapcsolatos kérdés. Nessie-t már roppantul bosszantotta a nagynénje folytonos szervezkedése.
- Alice, ezt már ezerszer átbeszéltük. Jön az egész falka, plusz a lenyomatok. Emilyre számolhatsz többet, kettő helyett eszik most. Ezenkívül Charlie, Billy és Sue. Mi olyan komplikált ezen? – nézett rá frusztráltan. – Nahuel az egyetlen kérdéses még, de nem hiszem, hogy az ő etetését ne tudnánk megoldani, még ha az utolsó pillanatban érkezik is.
- És Leah biztos jön?
- Persze, hogy jön; ezt is letisztáztuk már! Csak azért nem utazott még el, hogy itt lehessen az esküvőn.
- Oké, felfogtam. Csak szörnyen idegesít, hogy semmit nem látok előre a nagy nappal kapcsolatban. Ti ketten mindent kitakartok! Mi van, ha túl sok lesz a kaja?
- Nem hinném, hogy két falkányi farkas mellett felléphet ilyen probléma – válaszolta a vörös hajú lány gúnyosan.
- Akkor, ha túl kevés lesz, és tele leszünk éhes félemberekkel?
- Alice, csináljatok jó sokat, és úgy biztos nem lesz baj. Különben is, még a menü sincs kész, így nagyon nehéz mennyiségeket mondani – Nessie próbált nyugodt maradni.
- Ez a másik: mit szeretnek a farkasok? Jó lesz valami különleges, vagy inkább a házias ízeket kedvelik? – sorolta a nő a kérdéseit. – Esetleg elkészíthetnénk mindenki kedvencét, de ehhez tudni kéne, hogy ki mit szeret?! Pontos ismeretek nélkül nagyon nehéz ezt összehozni!

Renesmee-nél itt szakadt el a cérna.
- Na jó, én most lelépek!
A fekete hajú vámpír meghökkenve nézett rá.
- Nem hagyhatsz itt!
- Átmegyek Emilyhez, és kifaggatom, mert így nem jutunk előbbre.

Nem várta meg a nő válaszát, hanem kisietett a házból, és futásnak eredt. Szeretett így közlekedni La Push-ba. Ilyenkor általában elfogta egy meleg érzés… hogy a farkasa karjaiban lehet nemsokára.
Bár most nem hozzá indult, mégis jó volt a tudat, hogy a férfi közelében lesz.

Útközben, már a határon túl néha megállt, és odadörgölőzött egy-egy fához, hogy rajta hagyja az illatát. Talán valamelyik farkas megérzi, és értesíti Jacobot.
Ebben a két hétben elég sokat találkoztak, amikor Alice épp nem foglalta le, de a férfi mindig társaságba vitte ilyenkor, mintha nem akarna kettesben lenni vele. Sejtette, hogy e mögött a félelem állhat, hogy majd megint letámadja. Persze ez nem volt teljesen alaptalan; Nessie számtalanszor próbálta jobb belátásra bírni, hogy az a pár hét az esküvőig már nem számít, hisz úgyis összeházasodnak. De Jake hajthatatlan maradt.

Hamar odaért Samékhez, ahol Emily épp békésen süttette magát a verandán. A sebhelyes arcú nő kedvesen rámosolygott.
- Szia, Nessie! Hát te mi járatban nálunk?
- Szia, Em! Igazából szeretném a segítségedet kérni… több dologban is.
- Gyere be! Egy tea mellett megbeszélünk mindent.

A kinti időhöz képest pár fokkal hűvösebb házban Emily percek alatt előkészített mindent a teázáshoz. Nessie csodálkozva figyelte, hogy a jócskán megnövekedett pocakja ellenére is ugyanolyan fürgén mozog, mint régen.
Ahogy mindennel kész lett, leült vele szembe az asztalhoz.
- Szóval, miről lenne szó? – kérdezte a nő, immár teljes figyelmét neki szentelve.
- Az esküvővel kapcsolatban van pár gond…
- Meggondoltad magad? – kérdezte Emily rémülten.
- Nem, egyáltalán nem. Nem erről van szó – mosolygott Nessie. – Alice szeretné már összeállítani a vacsora menüjét, de nem tudja, hogy számoljon, meg hogy mit ennétek szívesen és hasonlók. Kikészít már a folytonos kérdéseivel – sóhajtotta fáradtan. – Kicsit nehéz bírni vele mostanság.
- Van egy ötletem – nézett rá a nő együtt érzőn. – Add meg neki a számom, és mi majd mindent összeegyeztetünk telefonon.
- Oh, köszönöm, Em! Akkora terhet veszel le a vállamról. El sem tudod hinni, milyen idegesítő tud lenni az állandó szervezkedéssel. De ha nem néznék rá, elszaladna vele a ló. Nem szeretnék túl nagy felhajtást.
- Nem tesz semmit. Időm úgyis annyi van, mint a tenger. Sam nem hagyja, hogy bármit is csináljak, nehogy „megerőltessem magam”. Borzalmas ez a féltés, amit művel, úgyhogy kicsit jó lesz kiszabadulni az unalomból. És mi lenne még?

Nessie kérdő pillantását látva folytatta.
- Azt mondtad, több dologban is segítségre van szükséged.
- Oh, igen, persze. A másik nagyobb falat. Azon gondolkoztam, hogy most, hogy saját, közös életünk lesz Jake-kel, bizonyos házon belüli teendőim is lesznek… mint a főzés – húzta el a száját. – Sose próbáltam még.
Emily nevetve nézett rá.
- Ezt úgy mondtad, mintha valami nagyon perverz dologról lenne szó. Igazából főzni elég egyszerű, csak érzék kell hozzá.
- És ha nincs olyanom? – kérdezte kételkedve.
- Majd meglátjuk. Mikor akarsz kezdeni?
- Mondjuk most… ha ráérsz. Minél előbb túl lennék az elsőn.
- Rendben, lássunk neki.
Emily felállt a félig megivott teája mellől, és a konyhapulthoz lépett. Renesmee félénken követte.
- Egyébként is könnyű főzni rájuk. Nem válogatósak, csak a mennyiség legyen elég – nevetett a nő. – Mit szeretnél először készíteni?
- Hümm, talán valami egyszerűt, hogy ne menjen el rögtön a kedvem az egésztől.
- Jó – Emily egy pillanatra elgondolkodott. – Mondd csak Nessie, te mindenféle ételt meg tudsz enni?
- Elméletben igen, de elég finnyás vagyok. Főleg húst és más állati eredetű dolgot szoktam enni: tojást, tejet, sajtot, ilyeneket. A zöldségek és a gyümölcsök nem igazán vonzanak, pedig meg tudnám emészteni. Még a csokit sem szeretem.
- Huh, ez furcsa. Van, aki nem szereti az édességet? – viccelt vele. – Akkor szerintem most csináljunk olyan ételeket, amiket te is szeretsz. Mit szólnál egy tojásrántottához?
- Kezdésnek nem hangzik rosszul.

--*-*--

Két és fél óra konyhai sürgés-forgás után abbahagyták a „tanulást”, de csak mert nem tudtak már hova tenni több ételt. Az első két elkészült fogást még lelkesen megették, de utána már csak kóstolgatták, hogy valóban finom lett-e, amit Nessie főzött.
Emily fáradtan huppant le a székre, miután megtörölte a kezét.
- Hát, azt kell, mondjam, van érzéked hozzá – mosolygott rá a lányra. – Nem lesz itt semmi baj.

A nő végignézett a felhalmozott finomságokon; főleg sült húsok és tojásos ételek sorakoztak egymás mellett, különféle módon elkészítve.
- Azt hiszem, áthívom ma az egész bandát vacsorára. Talán ennyi elég lesz nekik – mondta elgondolkodva. – Esetleg sütök még pár muffint. Mit szólnál, ha legközelebb sütit készítenénk? A farkasok eléggé édesszájúak.
- Rendben, bár azokat nem fogom ilyen lelkesen kóstolgatni – húzta el a száját. – Mikor legyen a legközelebb?
- Bármikor ráérek. Felőlem már holnap is jöhetsz. Legalább lesz társaságom.
- Oké, szavadon foglak. Köszönöm, hogy segítesz.
Renesmee indulni készült, de eszébe jutott még valami.
- Ha Jacob is átjön este, megtennéd, hogy nem árulod el neki, hogy én főztem. Szeretném, ha ez majd meglepetés lenne számára.
- Persze, majd azt mondom, unatkoztam, és kicsit túllőttem a célon. Előfordult ilyen már máskor is.
- Köszönöm. Akkor holnap jövök.
- Itt várok rád.

Nessie elindult hazafelé, ugyanarra, amerről jött. Útközben újra hagyott pár illatmintát, mert a régieket már eléggé haloványnak érezte.
Úgy tervezte, hogy rögtön a kunyhóhoz megy, de aztán meggondolta magát; Alice biztos nagyon türelmetlen már, és jobb híján a többieket bosszantja.

A házba belépve viszont meglepő nyugalom fogadta. Egyedül a rövid, fekete hajú nő ült a nappaliban, egy nagy köteg papír fölé hajolva.
- Szia, Alice! A többiek?
A nő meglepetten pillantott rá, mintha csak most venné észre, hogy más is van a szobában rajta kívül.
- Végre visszajöttél. A szüleid kóborolnak valahol, Carlisle és Esme dolgozik, a többiek vadászni vannak. Van valami új infó? – hadarta végig egyetlen levegővel.
- Igen. Emily kéri, hogy hívd fel, és akkor mindent elmond, amit szeretnél tudni a vacsorához.
- Oh, nagyszerű – csapta össze a kezét, és már indult is a telefonért.
- Azt hiszem, eléggé unatkozik… talán megkérhetnéd, hogy segítsen másban is.
A nő egy pillanatra a távolba meredt, aztán mosolyogva nézett vissza Nessie-re.
- Jó ötlet. Emily örülni fog, hogy hasznossá teheti magát. Jaj, majd’ elfelejtettem: valaki vár rád a kunyhónál, és beszélni szeretne veled.
- Ki az?
- Meglepetés! Szaladj, és mindjárt meglátod.

Renesmee mosolyogva rohant ki a házból, át a folyón és az erdőn. Sose volt lassú, most pedig kifejezetten sietett, mégis hosszúnak érezte az időt, amíg átért a kis kőházhoz.
Remélte, hogy Jacob vár rá, de mikor megérkezett, sehogy sem érezte az ismert fás pézsmaillatát. Helyette egy édeskésebb illat csapta meg az orrát, ami hasonló volt a sajátjához. Hirtelen érte a felismerés.
- Nahuel! – kiáltotta bele az erdő halk nyugalmába. – Te vagy az?
A halványbarna bőrű férfi mosolyogva lépett ki a ház takarásából.
- Én vagyok, Nessie.

A lány egy pillanat alatt odaszaladt hozzá, és melegen megölelte.
- De jó látni téged. Mit keresel itt?
Nahuel elhúzódott tőle.
- Hallottam a nagy eseményről, és jöttem gratulálni – húzta el a száját.
- Ez nem tűnt túl lelkesnek.
- Nem is vagyok az… – vallotta be a férfi halkan.
- Valami baj van, Nahuel? – kérdezte a lány, de ő csak konokul hallgatott. – Valójában miért tettél meg ilyen hosszú utat? Nem azért, hogy gratulálj, ugye?
- Az igazat akarod hallani?
- Csakis!
- Éppenséggel tényleg az esküvő miatt jöttem… pontosabban miattad. Magamnak akarlak! – nézett a szemébe lángoló tekintettel.

Nessie fáradtan felsóhajtott.
- Azt hittem, az őserdőben megértettél engem. Jake és köztem különleges kapocs van, ami széttéphetetlen. De ha nem lenne az, akkor sem akarnám elszakítani soha.
- Velem sokkal jobban járnál. Sokkal inkább összeillünk, mint vele valaha is fogsz. Miattam nem kéne semmit feladnod…
- Nem adok fel semmit Jake miatt. Amit ő akar, azt akarom én is, és fordítva. Mi ketten tökéletes egységet alkotunk, egymásnak lettünk teremtve.
Nahuel tagadóan rázta a fejét.
- Nagyon fiatal vagy, Nessie. Alig láttál még valamit a világból… honnan tudhatnád, hogy mással nem lenne-e jobb, tökéletesebb, ha sose próbáltad?! – kérdezte követelőzve.
- Nem is akarom mással…
- Csak egyetlen esélyt adj nekem! – nézett rá furcsa fénnyel a szemében, miközben olyan közel lépett a lányhoz, hogy a karjait köré fonhatta.
- Nahuel, ne…

A tiltakozását elnyomta az ajkára tapadó puha száj. A férfi egyik keze erősen fogta a tarkóját, hogy ne szabadulhasson, míg a másikkal a hátát tartva próbálta még közelebb szorítani a testéhez. Közben a kutató ajkak megkísérelték szétfeszíteni a lány száját, hogy elmélyíthesse a csókot, de Nessie nem engedett. A lány el akarta lökni magától, de nem bizonyult elég erősnek; Nahuel kőkemény karjai satuba fogták.
Aztán egy pillanattal később érezte, hogy a férfi teste mégis eltávolodik tőle, csak épp nem önszántából.

Mikor körülnézett, és meglátta Jacob remegő testét, elfogta a félelem. Nem akarta egyikük halálát sem, még így se, hogy Nahuel megsértette a szabad akaratát, és semmibe vette a kérését.
Pár gyors lépéssel a vőlegénye előtt termett, és csillapítóan a karjára tette a kezét.
- Jake, próbálj megnyugodni, kérlek! Ez nem az, aminek látszik…
- De, pontosan tudom, mi volt ez. Már hallak titeket egy ideje. Ez a kis féreg…
- Na, mi az, csak nem féltékeny a korcs?! – húzta őt tovább Nahuel.
- Állj félre, Nessie! Nem akarom, hogy bajod essen!
A lány hevesen rázta a fejét.
- Nem hagyom, hogy megöljétek egymást!
- Igaza van. Nem kéne a semmi miatt meghalnod! – hergelte újra a félvámpír.

Jacob érezte, hogy bárhogy próbálkozik, nem tudja tovább kordában tartani a farkas-énjét. Villámgyorsan ellépett Renesmee elől, nehogy megsebesítse átváltozás közben.
Óriási, vörös farkasként először csak figyelmeztetően rámorgott a férfire.
- Látod, ez így már sokkal félelmetesebb – vicsorgott rá Nahuel.
- Ne hergeld tovább! – állt most elé Nessie. – Nem akarom, hogy meggondolatlanságot csináljatok.
- Épp te készülsz azt tenni. Mi csak megharcolunk a nőért, akit akarunk, ahogy az őseink is tették.

A farkas egyre hangosabban morgott, de nem mert támadni, amíg Nessie a tűzvonalban volt.
- Senki sem fog harcolni értem! – kiáltotta dühösen a férfi arcába.
- Majd meglátjuk… Ne haragudj ezért! – nézett a szemébe, és Renesmee már tudta, hogy valami őrültségre készül.
Nahuel egy gyors mozdulattal a két vállánál fogva elhajította, amitől legalább 50 métert zuhant hátra.
Repülését egy fa állította meg, ami a találkozás következtében döngve szakadt ki a helyéről. Nessie csak tátogni tudott a megdöbbenéstől, aztán egy másodperc alatt feleszmélt, mikor meghallotta a két vadul morgó férfit.

Amilyen gyorsan csak tudott, visszafutott a házhoz, remélve, hogy nem késik el.
A legrémesebb látvány fogadta, amit valaha is elképzelt. Nahuel folyamatosan támadta a farkast, de Jake az utolsó pillanatban mindig eltáncolt előle, így a félvámpír nem talált fogást rajta, és nem tudott beleharapni. Látszott Jacob megfeszült testén, hogy szívesebben támadna, de nem teszi, mert felismerte a másik szándékát. Nahuel csak annyi időre akart a közelébe férkőzni, hogy a mérgét a szervezetébe juttathassa. Így inkább a védekezést választotta, hogy a másik ne tudja véghezvinni a tervét. Közben a szeme sarkából látta, hogy a lány visszaért.

Renesmee kereste a lehetőséget, hogy megfékezze őket, de a két harcoló rá se hederített a küzdelem hevében. Mikor Nahuel épp csak egy centiméterrel vétette el a harapást, úgy döntött, nem tétovázhat tovább. Közéjük ugrott, aztán behunyt szemmel várta, hogy mi történik.
Az idő mintha megfagyott volna körülöttük, ahogy a férfiak az utolsó pillanatban megállították mozdulataikat. A kép kifeszült pár szívdobbanásnyi ideig. A hatalmas farkas állkapcsa csak éppen hogy nem záródott össze a lány bal vállán. Nessie tágra nyitotta a szemét, úgy nézett a félelemtől reszkető, barna szempárba, miközben érezte Nahuel éles, erős körmeit a hátába vésődni.

Mindketten lassan, óvatosan távolodtak el a lánytól; Jake épp csak annyira, amennyi szükséges volt, hogy összezárhassa a száját, de a másik férfi igyekezett minél messzebb kerülni tőlük. Nessie hallotta távolodó léptei zaját.
- Nahuel, várj! – kérte halkan, továbbra is farkasán tartva a tekintetét. – Ne menj el így, kérlek!
- Nincs itt keresnivalóm.
A férfi folytatta volna a hátrálást, de Renesmee hirtelen felé fordult. Nedves, fájdalmas pillantása a lelke legmélyéig hatolt.
- Szeretném ezt az egészet megbeszélni veled!
Nahuel szó nélkül a mögötte álló vörös bundás állatra nézett, majd vissza rá. A lány ennyiből is értette a kérését.
- Jake, magunkra hagynál minket?
A farkas nemtetszően morgott az ötletre, így Nessie visszafordult hozzá.
- Nem lesz semmi baj, ígérem!

Jacob a fejével a nadrágja foszlányai felé intett, ami nem messze tőlük hevert. A mogyoróbarna szemekben felismerés csillant.
- Nem tudsz visszaváltozni – inkább kijelentés volt, mint kérdés, de Jake bólintva erősítette meg. – És így nem tudsz ellenkezni sem velem – mosolygott a hatalmas állatra. – Kérlek, menj most haza! Szeretném ezt négyszemközt lerendezni Nahuellel.
A farkas ismét nemlegesen mordult fel.
- Hagyd, hogy lezárjuk a dolgot, kérlek! – fogta könyörgőre Renesmee, miközben karjait átfonta a bozontos nyakon. – Tudod, hogy úgysem tudsz ellentmondani nekem – súgta a fülébe.

Jake finoman hozzádörgölte a fejét a lányhoz, aztán befutott az erdőbe. Nem akarta kimutatni a másik férfi előtt, hogy mennyire nem meri vele hagyni a lányt, de megpróbálta tiszteletben tartani Nessie döntését. Ő viszont így is érezte a férfi féltését és aggódását. A lelkük már örökre össze volt kapcsolva.
Renesmee összeszorította a szemét, mikor meghallotta az erdő csendjét megtörő fájdalmas vonyítást. De nem hagyta, hogy a könnyei kibuggyanjanak. Amikor újra kinyitotta, már nyugodt volt a tekintete.

- Gyere be, Nahuel! – intett a ház felé.
- Jobb szeretnék kint maradni.
- Ahogy akarod.
- Nessie, miért őt választod? – tört ki hirtelen a kérdés a férfiből.
- Ha tudnék, sem akarnék mást, csakis őt.
- De hát a lehetőség megvan…
- Nem, nincs. Nekünk csak a másik van.
Nahuel értetlenül nézett rá.
- Van a farkasoknál egy érdekes jelenség. Pedig meséltem már neked róla… Ez örökre összeköti az életeteket, miközben minden más, hasonló köteléket eltép.
- Már emlékszem. Veletek is ez történt, ugye? De hát ez szörnyű lehet: kiszolgáltatva lenni egy ősi varázsnak.
- Egyáltalán nem az. Ez a legcsodásabb, legbiztosabb, legtisztább érzés a világon. Tudni, hogy az idők végezetéig boldogok lesztek, mert egymásnak vagytok teremtve. Semmi sem állhat közétek, nincsenek gondok, problémák, csak a szerelem – tartott egy pillanatnyi szünetet, hogy lenyugtassa magát. – Azt hittem, Dél-Amerikában elég világos voltam, és nem ébresztettem hiú reményeket benned.
- Az voltál. Csak én nem akartam megérteni, és elfogadni a dolgot. Sajnálom, ha galibát okoztam. Most már végre látom, hogy mi ez az egész, és el tudlak engedni.
- De azért ugye eljössz az esküvőre?
- Nessie, komolyan azt hiszed, hogy végig tudom nézni, ahogy egy másik férfihoz kötöd az életed az örökkévalóságig?! – kérdezte gúnyosan.
- Igazad van, sajnálom. Nem gondoltam, hogy ennyire komolyak az érzéseid…
- Hagyd csak, majd kiheverlek! Lesz rá elég időm – egy pillanatig elmerengve nézte Nessie vonásait, mintha még jobban az emlékezetébe akarná vésni. – Légy boldog vele, Renesmee!
- Ne aggódj, meglesz! – mosolygott rá.

Nahuel tétovázott még egy kicsit; nem tudta eldönteni, hogy lenne a legjobb. Végül mégis megölelte röviden a lányt, aztán berohant az erdőbe.
Ő még nézte a férfi hűlt helyét egy darabig, és próbálta lenyugtatni háborgó lelkét. Nem csak Nahuel miatt aggódott. A farkasa mostanra talán már otthon ül, és valószínűleg rémesen ideges. Ahogy rá gondolt, már tudta is, mit fog tenni.

Villámgyorsan átrohant a fehér verandás házhoz, remélve, hogy már ott találja a szüleit. Bár a beleegyezésük nélkül is megteszi, amit most meg kell. Mikor belépett az ajtón, rögtön megérezte az illatukat.
- Apa, anya, át kell ugranom Jacobhoz. És ott maradnék éjszakára is – közölte velük.
- És mégis miért? – nézett rá meglepetten Bella.
- Nem veszem be a semmiről sem tudunk nézést. Jake-nek szüksége van most rám, és nekem is rá.
- Mondtam, hogy még mindig ramaty a színészi képességed – jegyezte meg sötéten Edward. – A lányunk simán átlát rajtad.
- Jól van na. De csak mert túl jól ismer minket.
- Akkor mehetek? – kérdezte frusztráltan Renesmee. Már nagyon indult volna.
- Úgysem tudjuk megtiltani, nem? – nézett rá az apja, mire ő egyetértően bólintott.

Ebben a pillanatban Alice viharzott be a szobába.
- Sajnálom, Nessie, nem láttam, hogy mire készül. Máskülönben nem engedtelek volna oda.
- Ugyan már, Alice…
- Figyelmeztetnem kellett volna téged!
- Nem történt semmi komoly, mindenki jól van. Többé-kevésbé. Te pedig vak vagy velünk kapcsolatban, szóval nehezen lehetne a te hibád – mosolygott rá megnyugtatóan. – Viszont tényleg indulnék már.
- Menj csak, vigasztalgasd a kisfarkasod.
- Apa, gonosz vagy!
Még hallotta Edward csengő kacaját, ahogy kirohant a házból át az erdőn, egészen La Push-ig.

--*-*--

Jacob dühösen és az idegességtől még mindig remegve vágta be maga mögött a bejárati ajtót. A testében folyamatosan vibrált a feszültség. Gyorsan magára kapta a végszükség esetére az ajtó mellé készített nadrágot.
Billy kigördült a szobájából a zajra. Látta, ahogy Jake próbálja féken tartani az indulatait.
- Fiam, mi történt?
- Az a félvér… hogy gondolta, hogy idejön, és… megpróbálja lebeszélni…
- Nyugodj meg, mert ebből így semmit nem értek.
A magas férfi vett pár mély levegőt, mielőtt megpróbálta értelmesen elmagyarázni a dolgot.
- Nahuel, a dél-amerikai félvámpír rájött, hogy szerelmes az én lenyomatomba, és magának akarja őt.
Kezdett csillapodni a düh benne.
- Harcoltunk egy kicsit, de Nessie közénk ugrott, és majdnem megharaptam – az utolsó szavakat már csak suttogta. – A szobámban leszek.

Nagy léptekkel elviharzott az apja mellett, és ismét becsapta az ajtót. Billy nem is szólt már semmit, csak a fejét csóválta.
Jacob az ágyára dőlve próbálta feldolgozni a történteket. Teljességgel megbízott Nessie-ben, mégis bosszantotta, hogy a lány ilyen egyszerűen hazaküldte. Miért nem hallhatta, ahogy elküldi azt a ficsúrt?! Legközelebb erősebb lesz, és nem hagyja, hogy a kötelék irányítsa – fogadta meg magában. És azt se, hogy Renesmee újra kihasználja, hogy bármit megtenne neki. Le kell szoktatnia erről.

Aztán újra látta azt a szörnyű, fájdalmas képet, ahogy más csókolja az ő menyasszonyát. Soha nem akart ilyet látni, és most, hogy már érezte ezt a gyomorszorító érzést, bánta, hogy valaha is ilyen módon gonoszkodott Edwarddal.
A feltámadó enyhe bűntudata tovább súlyosbodott, amikor eszébe villant, hogy majdnem beleharapott a lányba. Nessie sebezhetetlen volt, de a farkasok a vérszívók ellen lettek teremtve, így ő képes lett volna sérülést okozni neki. Sejtette, hogy a lány úgyis közbeavatkozik, ha harcra kerül sor, de nem tudott nem reagálni Nahuel provokációjára.
Soha többé nem akart még csak ilyen majdnem-helyzetet sem – vigyáznia kell, hogy megmaradjon a hidegvére, ha Renesmee a közelében van.

A gondolatai további sodródását egy halk kopogás szakította meg. Figyelmesen hallgatta, ahogy a kerekesszék a bejárathoz gördül, majd kinyílik az ajtó.
Még mielőtt megszólalt volna a váratlan látogató, már tudta az illatából, hogy ki érkezett. A szíve örvendezett, és félt is egyben.
- Szia, Nessie! Örülök, hogy eljöttél – hallotta Billy hangját az előtérből.
- Szia! Miért ne jöttem volna? – kérdezte meglepetten. – Jake mellett a helyem.
- Akkor ápolgasd egy kicsit!
Jacob szinte látta maga előtt apja mosolygós, mindentudó arcát.

Pár pillanat múlva már az ő ajtaján kopogott a lány. Gyorsan felpattant az ágyról, és kinyitotta neki.
- Szia!
- Szia!
- Miért kopogtál?
- Nem akartam rád törni…
- Bármikor rám törhetsz!
Nessie elmosolyodott, és belépett Jake mellett a szobába. A férfi csak óvatosan mert ránézni. Várta a reakcióját, de semmi nem történt. A némaságot végül ő törte meg.

- Szeretnék bocsánatot kérni a történtek miatt! Majdnem megsebesítettelek…
- Jake, ez egyáltalán nem a te hibád! Te csak védted a tulajdonod.
- Hé, hé, te nem vagy a tulajdonom!
- A tiéd vagyok testestül-lelkestül, szóval végül is de.
- Mindegy, akkor is kis híján kárt tettem benned. Nem lett volna szabad hagynom, hogy felbosszantson – sóhajtotta bűntudatosan.
- Ez leginkább Nahuel hibája volt… tudod, ő csak nem hitte el, hogy ez ennyire komoly, és elengedte a füle mellett az összes olyan szavamat, amit nem akart meghallani.
- Ez azért van, mert megbolondítod a férfiakat – most, hogy Nessie feloldotta egy kicsit a lelkén ülő önvádat, kezdett visszatérni a megszokott jókedve.
-Téged is?
- Engem legfőképp.
- Amúgy mit kerestél épp akkor nálunk?
- Téged. Az erdőben mindenhol éreztem az illatod, és ez megőrjített. Látni akartalak!
- Pont ez volt vele a célom.
- Direkt csináltad? – kérdezte döbbenten.
- Aham.

Renesmee hozzálépett, és szorosan a mellkasához bújt. Jacob beleszagolt a lány napfény illatú hajába, és hagyta, hogy a melegség átjárja a szívét, mint mikor az ébredő sugarak cirógatják.
- Azt ugye tudod, hogy ha a feleségem leszel, nem hagyom, hogy ellentmondj nekem! Mindenben engedelmeskedned kell majd, ahogy egy jó asszonynak illik.
Nessie kihallotta a hangján, hogy csak civódik vele.
- Tényleg?! Hát, majd igyekszem nem elfelejteni, hogy minden óhajod teljesítenem kell – búgta, miközben még közelebb bújt a férfihoz, és hozzá dörgölőzött.
- Azt jól teszed!

Jake lehajolt hozzá, hogy forrón megcsókolja. Hagyták áttüzesedni az ajkaikat, mielőtt a nyelvük is találkozott volna. Renesmee vadul húzta az ágy felé, és a férfi nem tiltakozott. A puha matracon fekve még sokáig kóstolgatták egymás száját, majd Jacob zihálva elszakadt tőle.
- Meddig maradsz?
- Holnap hajnalig.
- Tessék?
- Na jó, kicsit tovább. Nem lépek le az első madárcsicsergéskor.
- De hát… Edward…
- Elengedtek. Apa tudja, hogy most szükségünk van egymásra… fizikailag – magyarázta a lány.
- Tehát itt töltöd az éjszakát?
- Úgy terveztem.
- Jól fogsz viselkedni? – kémlelte az arcát a férfi.
- Próbálkozok majd…

Jake bosszús sóhajából sejtette, hogy nem elégedett a válaszával.
- Inkább nem ígérnék semmit. Akkor nem lesz rossz érzésem, ha megszegem.
- Nessie, egyetlenem, két hét van még az esküvőig, azt bírd már ki valahogy!
- Pont ez az: két hét már igazán nem számít. Miért ne hozhatnánk előbbre a nászéjszakát?
Jacob hitetlenkedve rázta meg a fejét.
- Mert akkor nem nászéjszakának hívnák.
- Ajh, de makacs vagy!
A férfi bólintott egyetértése jeléül.
- Úgy érzem magam veled, mint egy bezsongott kisgyerek, akit beengedtek a cukorkaboltba, de nem nyúlhat semmihez, csak néznie szabad a sok finomságot – panaszolta Renesmee.
- De hisz kaptál már egy kis kóstolót.
- Csak még éhesebb lettem tőle.
- Hát, akkor ennyi. Nincs több kóstolgatás, ha szenvedést okozok neked vele – mondta Jake félig komolyan.

Nessie rájött, hogy mekkora butaságot csinált, mert az ő meggyőzésnek szánt mondatát a férfi simán ellene fordította.
- Nem… nem így gondoltam – hebegte zavartan. – Az éhezőt inkább jól meg kéne etetni.
- Két hét, azt már bírd ki, kérlek!
A lány elgyötörten nézett rá. Jacob megragadta a csuklóját, és lágyan megsimogatta a fonott karkötő feletti bőrt.
- Tudod, hogy pontosan mit szimbolizál ez az egyszerű kis ékszer?
- Az összetartozásunkat, nem?
- Nem teljesen. Azt inkább az esküvői gyűrűnk fogja majd mutatni a nagyvilágnak. Ez eredetileg egy ígéret gyűrű – magyarázta neki. – A legszorosabb értelemben. Ez segít folyamatosan emlékeznem rá, hogy tisztának kell, hagyjalak.
- Oh, sose gondoltam, hogy ez egy „olyan” ékszer…
- De, az. Ezért örültem titokban, mikor nem akartad levenni az eljegyzéskor. Maradt fizikai emlékeztetője az ígéretemnek.
- És az esküvőnk után mégis le kéne vennem? – kérdezte Nessie fancsalin.
- Nem, ha nem akarod. Az új gyűrűnk felold majd minden más fogadalmat.
- Rendben, akkor marad.

Jacob végigsimított az arcán, majd a nyakán áthaladva a tarkójánál a hajába túrt.
- Jó kislány leszel?
- Mindent megteszek az ügy érdekében – mosolygott rá.
- Ennyi elég nekem. És most mit csináljunk?
- Hát eléggé hosszú volt ez a nap. Holnap pedig jelenésem van Emilynél.
- Mi dolgod van nála? – kérdezte kíváncsian a férfi.
- Esküvői előkészületek – füllentette. – Sok munka van egy ilyen nagy eseménnyel.
- Oké. Mit szólnál, ha sétálnánk egyet a parton, aztán korán ágyba bújnánk?
- Csak kettesben? – kérdezte Renesmee gyanakodva.
- Oh, hát észrevetted?
- Hogy nem mersz társaság nélkül lenni velem? Nehéz lett volna nem észrevenni.
- Sajnálom. Helyrehozom a butaságom, ha most csak kettesben leszünk?
- Igen, ez így jól hangzik – bólintott rá Nessie.






_@/"

Jacob & Nessie - KILENCEDIK FEJEZET - Happy ever after?

Sziasztok!

Hát, itt az új fejezet :) Igyekeztem sietni vele, de tegnap este még rájöttem, hogy nagyon rövidke lett és hogy van benne talán 1-2 dolog, amit illene jobban elmagyarázni, szóval ma még bkv-zás közben elég sok részt átírogattam. Remélem, hogy ettől nem lett nagyon szétszórt.
A fejezet végén lesz egy kis ajándék kép is... majd rájöttök, hogy mi is az :)

Kritikákat, véleményeket most is szeretnék kérni, főleg, mert a következő fejezet nagyon döcögősen halad, sehogy se jutok vele kettőre, úgyhogy bár biztató szó jól esne, hátha megindulna tőle ihlet-manó a fejemben.
valószínűleg a következőre most amúgy is kicsit többet kell várni, mert a nyelvvizsga bekavar. De szombaton túl leszek rajta (nem a holnapin), és legalább ez nem fog aggasztani.

No, nem jártatom tovább a szám, hagyom, hogy olvassatok :)
Íme a következő:

Kilencedik fejezet – Happy ever after?

„Akárki légy, ő az urad,
az volt mindig, az is marad.”
/Balzac – Goriot apó/




- Elutaznánk Dél-Amerikába pár hétre. Nahuel testvérei talán hajlandóak segíteni.
- Rendben, mikor indulunk?
- Én… nem szeretném, ha te is velünk jönnél!
- Micsoda? – nézett rá hitetlenül.
- Nem szeretném, ha te is jönnél.
- Ugye te sem gondolod komolyan, hogy hagyom, hogy egyedül mászkálgass a dzsungelben?
- Nem leszek egyedül. Nyolc megtermett vámpír fog védelmezni a semmitől.
- Szóval a családod mehet, de én nem. Őket nem félted?
- Jake, ők halhatatlanok, nem kell féltenem őket.
- Miért nem akarod, hogy menjek?
- Ezt hogy érted?
- A másik félvér miatt, ugye? – fogalmazta meg a férfi féltékeny gyanúját.
- Tessék? Szó sincs erről! Honnan veszel ilyen butaságot?
- Akkor miért?
Renesmee vett egy mély lélegzetet, mielőtt újra beszélni kezdett volna.
- Szeretnék mindent alaposan végiggondolni; minden lehetőséget. Már én magam sem tudom, hogy mit akarok, és hogy hogyan lenne a legjobb!? A döntéseim az életem végtelenségéig el fognak kísérni, úgyhogy jól meg kell fontolnom mindent. Talán a terveim nem a legjobbak, és újakat kellene kitalálni… átgondolni mindent. De a fejemben borzalmas káosz uralkodik most. Ha együtt vagyunk, azt hiszem, hogy minden kitisztul, de ha nem vagy velem, újra jönnek a kétségek. Néha már úgy érzem magam, mint egy tudathasadásos.
- Ezért még nem kell a világ másik végére menned.
- Nem, de most pont kapóra jön. Ha te mellettem vagy, képtelen vagyok tisztán látni. És akkor talán örök időkig kételkednék magamban. Jake, nekem kell a bizonyosság… hogy én magam el tudjam fogadni az elhatározásaimat.
- Nem bízol bennem? – kérdezte fájdalmas hangon a férfi.
- Tökéletesen biztos vagyok benned. De saját magamban nem. Nem vagyok tévedhetetlen, ezzel a hurrikánnal a fejemben pedig végképp nem.

Nessie nem akarta elmondani a valódi indokot; hogy mindennél jobban félti a férfit. Rengeteg veszélyes helyzetbe keveredhetne a dzsungelben, ahol nem ismerik pontosan a fajtáját a vámpírok, ahol csak annyit éreznek, hogy nem jó a szaga. Ugyan egyikük sem látta még soha, mi történik egy alakváltóval, ha méreg jut a szervezetébe, de Edward elég átfogó lehetőségeket mutatott fel neki erről. És egyik sem volt tetszetős, kíméletes, vagy épp fájdalommentes. Azt viszont tudta, hogy képtelen lenne nélküle élni, úgyhogy inkább nem szeretné kockáztatni a farkasa életét.
- Rendben, ezt még akár meg is tudom érteni, de akkor sem hagyhatom, hogy ilyen veszélyes lények között mászkálj védtelenül! Ha bármi történik veled, sosem fogok tudni megbocsátani magamnak.
- És ha veled történik valami? – fakadt ki mégis a lány. – Sokkal nagyobb veszélyben lennél ott, mint én valaha is. Az illatod miatt a vámpírok valószínűleg előbb támadnának, és csak utána kérdeznének. Tudod jól, hogy számodra egyetlen harapásuk is halálos. Ha a méreg a szervezetedbe jut… bele sem akarok gondolni.
- Nem engedem, hogy nélkülem menj!
- Nem akadályozhatod meg! – Nessie most másik eszközhöz folyamodott. – Nem szeretném, hogy gyere! – nehéz volt kimondani ezeket a szavakat ilyen határozottan, de muszáj volt piszkos eszközökhöz nyúlnia, hogy meg tudja győzni őt. – Ez kérés. Azt mondtad, minden kérésemet meg kell tenned. Nem cselekedhetsz az akaratom ellen!
- Majd erősen próbálkozok; máskor is sikerült már – szűrte a fogai közt, de közben érezte, hogy a kötelék, ami köztük van, egyre inkább arra kényszeríti, hogy engedjen a lánynak.
- Ha nem hagyod, megoldom máshogy. Egyszerűen csak eltűnünk, ha ezt kikényszeríted. Jake, hadd ne kelljen cselekhez folyamodnunk! – könyörgött a férfinak. – Hadd ne kelljen eltitkolnom, hogy mikor indulunk!

Jacob arcán nem lehetett változást látni.
- Amikor az iskola miatt mentél el, akkor is nagyon nehezen engedtelek el. De Edward meggyőzött, hogy semmi veszély nem fenyeget, meg hogy így jobb lesz neked, legalább látsz valamit a világból. Akkor még a családodhoz tartoztál inkább, most viszont úgy érzem, hogy nekem is lehetne már egy kicsit több beleszólásom ebbe – mondta fájdalmas, megbántott hangon.
Renesmee könnyes szemekkel nézett rá.
- Ez az egész kettőnk miatt van. Hogy tisztába kerüljek önmagammal, és ezután soha többé ne kételkedjek. Elvennéd ezt a bizonyosságot tőlem? Tőlünk?
- Nem, soha nem tennék ilyet – felelte mogorván.
- Akkor elengedsz? – kérdezte Nessie halkan.
Jacob erősen összeszorított szemhéja alól egyetlen könnycsepp csordult ki.
- El… bár megőrjít a dolog – nyitotta ki sötét szemeit. – Ha bármi bajod esik, abba beleőrülök.
- Ígérem, hogy nagyon fogok vigyázni magamra… miattad!

--*-*--

Másfél hét telt el Renesmee elutazása óta, és Jake már alig bírta idegekkel. Folyamatosan szörnyűbbnél szörnyűbb képek bombázták az elméjét, hiába próbálta kizárni őket. Ráadásul Nessie csak ritkán tudta hívni; az őserdőben nem igazán volt térerő. Négy napja beszéltek utoljára, azóta semmit nem tudott a lányról. Remélte, hogy ez a hallgatás nem jelent rosszat.

Újabban igyekezett minél kevesebb időt farkasként tölteni, hogy a többieket ne kínozzák az ő érzései. Amikor át volt változva, a falka vele együtt szenvedett.
Inkább a tengerparton sétált nagyokat, vagy próbálta valamivel lefoglalni magát, kevés sikerrel. Most is épp oda indult, de Billy elkapta, mielőtt leléphetett volna. A gondolatai valószínűleg már megint az arcára voltak írva, mert az apja aggodalmasan kémlelte.

- Ne félj, épségben vissza fog jönni! – igyekezett megnyugtatni őt, de a szavai nem érték el a kívánt hatást.
- Én nem vagyok ilyen biztos benne.
- Jake, visszatér! A szíve vissza fogja vezetni hozzád.
- De mi van, ha az a félvér…? – a rémes gondolatot nem akarta hangosan is kimondani.
- Nem tudja lecsapni őt a kezedről. Ez a kötés, ami köztetek van, mindennél erősebb.
- Mégis képes volt elmenni – érvelt mérgesen.
- Fiam, próbáld megérteni őt! Nagyon hirtelen szakadt rá ez az egész helyzet. Hogy szeretitek egymást, hogy felnőttként kell döntéseket hoznia, hogy el kell köteleznie magát egy életre, sőt még annál is sokkal tovább. Nem könnyű feldolgozni ezeket a dolgokat. Hidd el, egy kis külön töltött idő még talán jól is jön; helyrebillenti az érzéseit.
- A próféta szóljon belőled! – hagyta rá egy sóhajjal. – Most lépek.
Billy hagyta, hogy a fia elsétáljon mellette. Tudta, hogy egy kis magányra van szüksége. Bár leginkább az tenne jót neki, ha Nessie végre visszatérne hozzá.

Jacob ráérősen kicammogott a First Beach elhagyatott partjára, ahol behunyt szemmel hallgatta a hullámok törését a sziklákon.
Tudta, hogy az apjának igaza van: hirtelen jöttek ezek a dolgok a lány életébe, és valószínűleg még a saját érzései, vágyai is újak számára. És most még ő is rá akarja kényszeríteni az akaratát. Másoknak több mint kétszer ennyi idejük van felnőni, és sokaknak még így is nehezen megy.
Ráadásul itt van a kötésük okozta nyomás is. A bevésődésüket ő soha nem érezte tehernek, de lehet, hogy Nessie másként gondolja. Talán jobban szeretett volna a saját szíve szerint választani, nem pedig behódolni az eleve elrendelésnek.

Elmélkedése közepette a tengeri, hűvös szél egy jól ismert, édes illatot fújt felé… mint az elmúlt másfél héten oly’ sokszor. Az érzékei újabban gyakran viccelték meg, ezzel is tovább kínozva. Most még intenzívebben érezte az illatot.
- Jake!
Az elméje úgy látszik, annyira kikészült, hogy már a hangját is hallani véli a szélben.
- Farkasom!
Hihetetlennek tűnt, hogy ennyire ismeri a hanghordozását is – a megszólítás teljesen valósnak hatott.

Az illatot egyre erősebben érezte az orrában, majd hirtelen két langyos kar kúszott hátulról a mellkasára, és egy puha test simult a hátához. Meglepődve fordult meg. A lány állt előtte sugárzó mosollyal. A viszontlátás öröme a torkára fagyasztotta az összes felkívánkozó szót. Úgy kémlelte az ismerős, barna szempárt, a piros ajkakat, a hófehér bőrt, mintha még mindig nem merne hinni a szemének.
- Igen – suttogta halkan Nessie, majd egyre hangosabban is kimondta újra és újra. – Igen, igen, igen, igen, igen.
- Mi…? Hogy…? – Jacob nem értette, hogy bukkant fel hirtelen a lány.
- Persze csak, ha áll még az ajánlatod?! Vagy nagyon utálsz most? – halványult el a mosolya.
- Tessék?
- Házasodjunk össze… még ma! Vagy holnap! Minél előbb!
- Ezt nem értem… Hogy kerülsz ide?
- Rájöttem, hogy soha többé nem akarok nélküled tölteni egyetlen napot sem. Rossz, amikor nem vagy velem! Szóval, ha te is szeretnéd, irány Vegas!
- Állj, állj! Nessie, ez nem így működik – dorgálta meg a férfi, most már fülig érő vigyorral. – Még meg sem kértem a kezedet rendesen.
- Jake, erre semmi szükség.
- De van! – kötötte az ebet a karóhoz. – Egy normális leánykérést megérdemelsz. Úgyhogy most szépen hazamész, és megvárod…
- Ugyan, tényleg nem…
- Én így akarom csinálni, fogadd el! – nézett rá komolyan Jacob.
- Jó, rendben – adta meg magát a lány. – Megyek is. Otthon várok rád.
Renesmee megfordult, és már indult volna, de a férfi megállította.
- Azért egy csók igazán belefér még.
- Nem, nem, vedd úgy, hogy itt se voltam! Nem is találkoztunk.
- Nessie, most komolyan! Csak egy picike puszit!
- Várni foglak, siess!
Jake sóhajtva nézett utána, aztán gyorsan ő is hazaindult.

--*-*--

Renesmee türelmetlenül várta már a kunyhóban, hogy a férfi megérkezzen. Szerencsére a szülei voltak elég tapintatosak ahhoz, hogy a nagyházban maradjanak, amíg a „fiatalok” lerendezik az ügyeiket.
Nessie a nappaliban ült már lassan negyed órája, de Jacob még mindig nem volt sehol. Aztán meghallotta a szobájából érkező halk hangot: apró koccanások ismétlődő sorozatát az ablakon. Mintha valaki kis kövekkel dobálná az üveget. Gyorsan berohant a szobájába.
- Te mit csinálsz itt? – kérdezte összehúzott szemöldökkel, miközben feltolta az ablakkeretet.
- Ummm, már a múltkor is ki akartam próbálni a bemászást – emlékeztette mosolyogva, aztán egy laza mozdulattal már be is ugrott az édes illatú helyiségbe.
- És mi tartott ennyi ideig?
- Haza kellett mennem előkészülni, átöltözni…
- Minek? – értetlenkedett a lány.
- Nessie, ne rontsd el a pillanatot!
- Rendben, meg sem szólaltam – adta meg magát. – Akkor most leülök az ágyamra…
Egy sötét pillantást kapott a férfitől.
- Tényleg befogtam.

Mikor végre elhelyezkedett, Jacob odalépett hozzá pár határozott lépéssel, és letérdelt elé.
Renesmee érezte, hogy a gyomrában megint életre kelnek az apró, láthatatlan pillangók, és elindulnak felfelé a nyelőcsövén, egészen a torkáig. Ott végre megálltak, és nem jöttek ki a száján, valami furcsa formát öltve.
Eközben a férfi egy sötétzöld bársonnyal borított dobozkát vett elő a zsebéből.
- Renesmee Cullen… – a megszólítás annyira távol állt tőlük. – Nessie! Megtisztelnél azzal, hogy hozzám kötöd az életed az örökkévalóságig és azon túl?
- Igen – lehelte halkan a lány. – Nincs ennél nagyobb vágyam.
Jake felnyitotta a dobozt, és óvatosan kivette belőle az igencsak réginek tűnő gyűrűt. A vékony antik ékszer egy kis virágot mintázott, közepén egy apró, fehéren csillogó kővel.
- Tudom, hogy nem hatalmas briliánsokkal kirakott aranykarika, de nekem sokat jelent. Régóta a családunk birtokában van; édesanyám is ezt hordta.
Nessie őszinte meghatódottsággal nézett rá.
- El sem tudnék képzelni szebbet. Nagy becsben fogom tartani – mosolygott lágyan a férfira. – Felhúzod rám?
Jacob finoman a kezébe vette a lány bal kezét, és óvatosan feligazgatta az ékszert a gyűrűs ujjára.
- Tökéletes. Mintha rádöntötték volna.
Percekig csak néztek egymás szemébe, az érzelmek áradásától némán, de a férfi nem bírta tovább.
- Megkapom végre a csókomat? Igazából elég sokkal jössz nekem!
- Oh, teljesen igazad van. Gyorsan be kell pótoljuk mindet.

Jake felült mellé az ágyra, és Nessie már csókolta is. Ebben most nem volt heves, izzó vágy, csak végtelen szerelem és összetartozás. Nyelvük meglassult táncot járt, miközben a férfi átemelte őt az ölébe. Olyan közel tartották egymást, mintha a testük egybeforrasztásával a lelküket is még szorosabbra akarnák fűzni. Végül hosszú percek múlva nem bírták már tovább; mindkettejük tüdeje levegő után sóvárgott. De az ölelést nem szakították meg.
- Szeretlek – súgta a lány a mellkasába.
- Én is szeretlek téged – viszonozta Jake, majd egy puszit nyomott a feje búbjára. – Örülök, hogy visszajöttél.
- Ugye nem haragszol rám nagyon? – kérdezte bizonytalanul Renesmee.
- Miért kéne haragudnom?
- Hát, mert ilyen csúnyán itt hagytalak.
- A lényeg, hogy visszajöttél, és végre biztos vagy magadban, ugye? – nyugtatta meg a férfi.
- Igen, már tudom, hogy mit akarok.
- Miért gondoltad most meg magad? – firtatta Jacob még mindig a kérdést.
- Leginkább az idő tehet róla. Nem volt egy normális pillanatom nélküled. Folyton csak arra tudtam gondolni, hogy vajon épp mit csinálsz, gondolsz-e rám, hiányzom-e annyira, mint te nekem, nagyon haragszol-e rám, és hasonlók. Meg aztán Zafrina is sokat dobott a dolgon. Mikor elmeséltem, hogy miért is jöttünk, nagyon érdekes képeket mutatott nekem. Te és én voltunk rajtuk különböző helyzetekben, de mindegyiken boldogságtól ragyogva. Ekkorra már sok minden letisztult bennem. Szeretjük egymást, ez sose fog változni, akkor meg mi értelme várni?! Szóval mikor megyünk Vegasba?
- Hát, tudod, én jobban szeretnék egy normális esküvőt, az összes buta szokással együtt. De így se kellene sokáig várnunk; Alice hipp-hopp megszervezné nekünk.
- Alice? Tényleg a nénikémre bíznád a dolgot? Nem vagyok biztos benne, hogy ez jó ötlet – szörnyülködött el a lány.
- Miért? Profin ért ezekhez a dolgokhoz.
- Pont ez a baj! Hét országra szóló lakodalmat rendezne nekünk. Én inkább egy csendes, szűk körű kis eseménynek szeretném ezt.
- Te el tudsz képzelni csendes esküvőt, ha a falka is ott van? – húzta fel a szemöldökét Jake.
- Igaz – sóhajtott a lány. – Rendben, majd beszélek Alice-szel.

Jacob most más témára tért át.
- Amúgy valami érdemlegeset sikerült megtudnia a dokinak?
- Hát, a termékenységgel kapcsolatban nem, de érdekes dolgokra derült fény. Az egyik félvér nő nagy nehezen beleegyezett a vizsgálatba, ami során kiderült, hogy ők belülről is kemények. Eltér az életmódunk egymástól: ők csak vérrel táplálkoznak. Az emberi ételeket nem igazán kedvelik, és nem is fogyasztják. Tehát úgy néz ki, hogy engem a normális táplálkozás tett „puhává”. És ezt neked köszönhetem.
- Nekem? De hát Carlisle is…
- Csak a családom kedvért nem tértem volna át erre a módra. És te is csak a hot dog miatt tudtál rávenni – mosolygott Renesmee. – Viszont nagyon jól tetted, hogy nem hagytad, hogy kizárólag véren éljek, mert valószínűleg ez az oka, hogy lehet majd gyerekünk. A dél-amerikai nővérek terméketlenek. Sokkal… kevésbé emberiek, mint én.
- Erről jut eszembe, Nessie, az rendben van, hogy még a nyáron összeházasodunk, de azért még szeretnél egyetemre menni?
- Hát persze. Miért, te nem?
- Dehogynem. Csak azért kérdeztem, hogy hirtelen nem változott-e meg ez a nézőpontod is?
- Oh, nem. Még mindig elemi vágyat érzek rá, hogy tanuljak. Viszont utána… utána szeretnék gyereket szülni neked.
- Nekünk.
Nessie csak megforgatta a szemét.
- És nem érne rá csak akkor összeházasodnunk? – Jake kérdése bár komolyan hangzott, nem volt az; csak tesztelni akarta vele a lányt.
- Nem! – jelentette ki határozottan. – Ugye te sem gondolod komolyan, hogy a sok év alatt távol tudnánk tartani magunkat egymástól?! Így semmilyen kifogásod nem lehet majd már.
- Nem is lesz, ne aggódj! – mondta mosolyogva.

Renesmee kedvtelve nézte meg a gyűrűt az ujján. Jacob is felfigyelt az ellágyult pillantásra.
- Tényleg tetszik?
- Imádom. Nem sok ékszert hordok, de azokat nagyon szeretem.
A férfi most a keze után nyúlt, és szórakozottan megsimogatta a fonott karkötőt a csuklóján. A régi quileute ígéret-gyűrű mindig bővült az évek során, hogy tovább hordhassa. Az idő már jócskán megkoptatta, de Nessie nem volt hajlandó megválni tőle.
- Most, hogy van már igazi gyűrűd, nem akarod levenni?
- Nem. Ez az első ajándékom tőled; ha nagyon rongyos lesz már, majd megfoltozod újra és újra. Egyébként, ha fel vagy rá készülve lélekben, át kellene mennünk a nagyházba. Apa látta a döntésemet, és Alice tuti kihúzta már belőle, úgyhogy szerintem már tűkön ülnek, hogy mi van.
- Huh, szembenézni egy megvadult esküvőszervező vámpír-hordával? Erre lehetetlenség felkészülni.
Nessie dorgálóan beleboxolt a hasába. Aztán rájött, hogy a férfinak igaza van. Alice valószínűleg már ruhát is rendelt neki, és most állítja össze az ülésrendet. Kezdett bepánikolni.
- Jobb lenne, ha sietnénk, mielőtt nagyon elszabadulnak.
- Felőlem indulhatunk.

Jacob még egy rövid csókot nyomott a szájára, aztán felpattant az ágyról, magával húzva a lányt. Gyors léptekkel vágtak neki az útnak.
- És pontosan mi is történt Dél-Amerikában? – faggatta erről továbbra is a férfi.
A lány nem sok mindent volt hajlandó magától elmesélni, talán mert el akart hallgatni előle valamit?! Remélte, hogy nem történt semmi veszélyes vagy félelmetes. És azt is, hogy az a félvér megtartotta a három lépés távolságot.
- Nem volt valami eseménydús programunk. Először felkutattuk az Amazonokat. Már az sem volt könnyű. Ráadásul az állandó alvásigényemmel még lassítottam is a családot. Aztán velük együtt keresni kezdtük a félvéreket. Elég nehéz dolgunk volt, mert mióta a Volturi felkereste őket, igyekeznek minél jobban eltűnni a kutató szemek elől. Utána még meg is kellett győzni valamelyiküket, hogy hajlandó legyen segíteni. Végül Nahuel legfiatalabb húga beadta a derekát, de ugye Carlisle nem sokra ment vele. Közben sokat beszélgettünk Zafrinával. Viszont amikor megmutatta azokat a csodálatos képeket kettőnkről, nem bírtam tovább, és azonnal hazahozattam magam – tartott egy pillanatnyi szünetet. – Amúgy a párduc nagyon finom.

Miközben gyorsan, nagy vonalakban elmesélte az elmúlt másfél hét eseményeit, meg is érkeztek a fehér verandás házhoz. Az ajtóban már az egész család várta őket. Nessie fellépett a lépcsőn, ahol Alice azonnal a karjai közé kapta.
- Úgy örülök nektek! Már el is kezdtem tervezni…
- Alice, hagyd levegőhöz jutni őket! – szidta le őt Esme. – Még azt sem tudjuk, hogy tényleg lesz-e esküvő. Lesz?
Renesmee mosolyogva mutatta fel a bal kezén csillogó gyűrűt.
Jacob feszülten köszörülte meg a torkát, hogy mindenki rá figyeljen.
- Edward, átengeded nekem a nemes feladatot, hogy a jövőben én feleljek Nessie boldogságáért? – kérdezte komolyan leendő apósától.
- Nem hittem volna, hogy valaha is ezt fogom mondani, de igen, szívesen átadom neked a jogot erre. De nem hívhatsz apunak! – figyelmeztette az indián férfit, reagálva a gondolataira.
Alice nem bírt tovább magával, és már zúdította is Nessie-re a terveit.
- Július 2-ánál van egy jelentős fehér folt a fejemben, úgyhogy valószínűleg akkor lesz a nagy esemény. Szép, napsütésmentes szombati nap. És kinéztem neked egy gyönyörű, uszályos ruhát…
- Ugye nem rendelted még meg? – vágott a szavába a lány.
- Még nem. Miért?
- Mert én valami indiános jellegű ruhát szeretnék – Alice a szemöldökét összehúzva nézett rá. – Majd az ötleteim alapján megtervezed, jó?
- Na, most akkor én szervezem az esküvőt, vagy sem?
Nessie csodálkozva nézett rá.
- Ugye te sem gondolod komolyan, hogy teljesen szabad kezet kapsz?! Minden felett vétójogom van, és lenne egy-két dolog, amit mindenképpen szeretnék.
- Drágám, miért kötsz meg ennyire? – nyafogta a fekete hajú nő.
- Azért, Alice, mert ismerlek. Könnyen elszalad a ló veled. Vagy így csináljuk, vagy sehogy!
- Jó, rendben. Nem szeretném, ha Vegasba kötnétek ki. Nem is tudom, kitől örökölted a makacsságod?!

Bella csak felhúzta a vállát, és bocsánatkérőn mosolygott rá.
- Megkapod a vétójogodat is – sóhajtotta végül. – De most kezdjünk neki, mert szűk egy hónapunk van csak mindent megszervezni.
Alice már fel is pattant a fotelből, és húzta volna magával Nessie-t is, de ő még visszafordult a farkasához, hogy egy apró csókot nyomjon a szájára.
- Ugye megvársz? – kérdezte fancsali arcot vágva.
- Persze, csak azért siess! Oroszlánok közt hagysz!






_@/"


És a meglepi képek: az egyik az általam elképzelt gyűrű, a másik pedig egy eBay-ről vadászott quileute ígéretgyűrű :)

Jacob & Nessie - NYOLCADIK FEJEZET - Válaszok

Sziasztok!

Nagyon hamar újra itt vagyok :) Sok szép kritikát kaptam, ráadásul a mai nap nagyon izgalmas volt sokféle szempontból, úgyhogy nem bírok magammal és felteszem a friss ropogós fejezetet. Ezt úgy kell inkább olvasni, mint az előző fejezet szerves folytatását, hisz egykoron régen egy fejezet volt a kettő :) Remélem, hogy elnyeri a tetszéseteket, kritikákat még mindig nagyon szívesen fogadok :)

A következő fejezetben nagy dolgok fognak történni (legalábbis szerintem), és kicsit végre beindulnak az események egy darabig. /Igazából rájöttem, hogy elég nyugis a történetem, nincsenek benne háborút, meg pohár falhozcsapkodások... nem uncsi ez így? :) /Viszont kérdéses, hogy mikor jön, mert már tényleg a nyakamon van minden :(

Na, de most inkább a történetet olvassátok, ne az én nyafogásom :)

Íme:

Nyolcadik fejezet – Válaszok

Hamar beértek az erdő egy ritkásabb részéhez, ahol a délutáni napsugarak még próbálkoztak beszökni a lombok közé. Egy kidőlt fa nagy, mohás törzsére telepedtek le. Nessie kíváncsian fordult a nő felé.
- Milyen vizsgálatokat végzett rajtad Carlisle?
- Hát, legfőképp, amit elmondott: ultrahang, mintavételek. Viszont szeretne még egy komolyabb beavatkozást is. Petesejteket akar kivenni belőlem, hogy azokat is megvizsgálhassa. Szeretné látni, hogy reagálnak-e hormonokra. Állítólag csak egy picike műtét, de én azért félek.
- Műtét? Mármint… felvágna?
- Nem, azt mondta, hogy csak három apró szúrás a hasamon egy jó hosszú tűvel, és kész is. A szervezetem pillanatok alatt begyógyítaná a sebeket. Most úgy gondolom, hogy meg fogom engedni neki. Ha már beleegyeztem ebbe az egészbe, akkor bármit megteszek, hogy eredményt is elérjünk. Ennél durvábbat is bevállaltam.
- Ennél? Mit? – kérdezte a fiatal lány riadtan.
- Ez is Carlisle ötlete. Ha sikerül megérlelni a petesejteket, akkor megpróbálná megtermékenyíteni őket, és kíváncsi rá, hogy normál, emberi hímivarsejt képes-e rá. Az a furcsa feltevése van, hogy talán csak az alakváltókéval kompatibilis a testem a génhiba miatt. Ehhez viszont egy falkabelitől is kellene… hímivarsejt.
- És azt hogy… – a kérdést nem fejezte be, mert közben már rájött a válaszra.

Renesmee álla hangosan koppant, mikor megértette, mivel bízta meg a nagyapja Leah-t.
- Ha gondolod, szólok Jake-nek, hogy…
- Nem, nem, ez az én ügyem. És olyat szeretnék megkérni, aki nincs bevésődve. Mindenesetre biztos, hogy sokáig fognak ezzel szívatni, ha kiderül. És sajnos ki fog, mihelyst átváltozok.
- Erről jut eszembe, Leah, szerettem volna kérdezni tőled valamit. Nem kell válaszolni, ha nem akarsz, de engem nem hagy nyugodni a dolog.
A nő felhúzott szemöldökkel, kíváncsian várta a kérdést.
- Kivel voltál már együtt?
- Oh, gondolhattam volna, hogy erre figyeltél fel. Hát… végül is nem olyan nagy titok – húzta el a száját. – Embry volt az. Néha egymás karjába hajt minket a hév – tartott egy kis szünetet, mielőtt folytatta volna; talán hogy erőt gyűjtsön. – Legelső alkalommal már ő is Jake falkájában futott, így érezte, hogy mennyire el vagyok keseredve. Csak meg akart kicsit vigasztalni, de túl jól sikerült, és reggel egymás karjában ébredtünk. Szörnyen kínos volt – húzta el a száját az emlék hatására. – Akkor megegyeztünk, hogy nem fűzzük szorosabbra a dolgot, mert mi van, ha valamelyikünk bevésődik valaki másba, miközben… Azt nem élném túl újra. De néha nem tudunk ellenállni egymásnak, úgyhogy már így is túl szoros kezd lenni ez az egész, ami köztünk van – a vallomás után tűnődve hallgatott el.

- Lenne még egy dolog, ami nagyon izgatja a fantáziám…
- Mondd csak!
- Az alakváltó férfiak mindenhol… olyan impozánsak? – remélte, hogy a nő megérti a kérdést további magyarázat nélkül is.
Leah olyan nagyon elnevette magát, hogy majdnem leesett a fatörzsről, amin ültek.
- Elhiszem, hogy ez a kérdés izgat. Hát, csak egyről van közvetlen tapasztalatom, de neki nincs oka panaszra – vallotta be kicsit elpirulva, aztán másik témára terelte a lány figyelmét. – És a te vizsgálatodon mi történt?
- Oh, nagyon hasznos volt: nagyapa végre tudott tőlem vért venni. A testemen belülről. Mert úgy tűnik, csak kívül vagyok ilyen kőkemény. Szóval ez most egy jelentős előrelépés a megismerésemhez.

Leah arca komolyabbá vált.
- Köszönöm, hogy rábeszéltél erre. Így talán sokkal könnyebb lesz minden.
- Gondolod, hogy abba fogod tudni hagyni az átváltozást?
- Ha lesz valami kis reménysugár a jövőre nézve, akkor igen – válaszolta halkan. – Mindenesetre egy kis környezetváltozás kell majd – Nessie kérdőn nézett rá. – Már elkezdtem egyeztetni Rebeccával, hogy talán egy időre hozzájuk költöznék Hawaiira. Távol a kísértéstől, meg a zűrzavartól.
- Értem. Nem fog hiányozni a családod, meg a falka?
- Nem örökre megyek el. Csak addig, amíg kitisztul a fejem és a lelkem. Jobb lesz így, azt hiszem.

--*-*--

A következő héten Renesmee már megpróbált a küszöbön álló érettségijére készülni. Szerencsére mindent tudott már, mert a gondolatai, hiába minden erőfeszítés, szinte mindig a vizsgálatokon vagy Jacobon jártak.
Carlisle gőzerővel vetette bele magát a kutatásba, de azért ehhez idő kellett. Még jó, hogy az éjszakák is rendelkezésére álltak, és a szabadidejét nem kellett alvásra fordítania.

Az érettségi előtti napon egyszer csak Leah jelent meg náluk, a nagyházban.
- Hát te mit keresel itt? – kérdezte a lány meglepődve.
- Igazából Carlisle-hoz jöttem; meghoztam neki a mintát – lobogtatta meg a kis tégelyt, ami most színültig tele volt. – Embry most adta ide nekem, és sietnem kellett vele.
- Szóval ő hajlandó volt?
- Ne is mondd! Az lett, amit vártam. De ő szerencsére megkönyörült rajtam.

Leah félig bosszúsan, félig mosolyogva gondolt vissza a pár nappal ezelőtti beszélgetésre a férfival.
- Tehát, Leah, pontosan mi is kellene neked? – vigyorgott rá szemtelenül a nőre.
- Tudod te azt nagyon jól. És nem nekem kell, hanem a dokinak – válaszolt vissza morogva.
- Részletkérdés.
- Mi lenne, ha nem szívatnátok ezzel tovább? – fakadt ki.
- Hé, hé, én békével jöttem. Segíteni szeretnék!
- Persze, el is hiszem!
- Tényleg! Hajlandó vagyok megtenni neked ezt az igencsak megerőltető dolgot…. Egy feltétellel.
- Nem hiszem, hogy akarom ezt hallani!
A férfi egészen közel lépett hozzá, úgy suttogott a fülébe.
- Csak annyit kérnék, hogy hadd gondoljak közben rád.
- Embry! – lökte el magától Leah. – Ezt remélem, te sem gondolod komolyan.
- Miért? Úgy sokkal könnyebben menne, mint Playboy-t bújva.
A nő megbotránkozva nézett rá.
- Nekem mindegy, hogy csinálod, csak itt legyen a minta a kezemben.
- Az is megoldható – nevetett a férfi.


Az emlékben való elmerülést Carlisle szakította félbe.
- Szia, Leah! Elhoztad?
A nő már csak mosolygott a doktor lelkesedésén.
- Igen, itt van.
- Akkor el is viszem lekezelni. Ügyes vagy.
- Köszönöm.
A nő ugyanazzal a mosollyal az arcán fordult vissza Nessie-hez. Most, hogy a gondja miatt kicsit közelebb kellett engednie magához a vámpírokat, kezdett megbarátkozni velük. Vagy legalábbis ezzel a családdal.
- Megyek is, hagylak tanulni. Jacob a lelkemre kötötte, hogy ne tartsalak fel sokáig.
- Találkoztál vele? Hogy van?
- Ti nem…?
- Nem, nem hajlandó eljönni hozzám ezen a héten, mondván, hogy nem akar zavarni a felkészülésben. Csak telefonon beszélünk.
- Akkor ezért…
- Mi… történt valami?
- Nem, semmi baj. Csak kicsit… színtelen most valahogy. Mintha nem lenne egész.
- Ohhh…
- Éppen, mint te.
- Meg kell látogatnom – pattant fel Renesmee a székből.
- Nem jó, szolgálatban van. Szólok neki, ha visszaértem, hogy keressen fel, mert rossz rád nézni.
- Rendben, köszönöm.



Estig semmi hírt nem kapott a férfiről, így inkább lefeküdt, bízva abban, hogy legalább majd álmában nem rajta fog járni az agya. De még el sem helyezkedett teljesen az ágyában, mikor egy apró koccanást hallott az ablak felől. Mintha parányi kavics ütődött volna neki. Ahogy odafordult, meglátta a farkasa robosztus alakját.
- Jake, mit keresel itt? – kérdezte döbbenten.
- Leah-tól láttam, hogy nem vagy a legjobb formádban. Gondoltam, el kell jönnöm a nagy nap előtt, hogy legalább az álmod szép legyen.
- Hát, igen – tettette a lány a szomorút –, ez igazán nem ártott már.
A férfi szélesen rámosolygott.
- Ha bemászok az ablakon, apád megöl szerinted?
- Valószínűleg – szólalt meg mellette egy mély hang.
- Edward, szép jó estét! Én csak…
- Tudom, hallottam – nézett rá a vámpír szemforgatva. – Mi lenne, ha inkább az ajtón jönnél be?
- Kösz.
- És amint elaludt, húzhatsz is – súgta még oda neki, mikor Nessie nem hallhatta.
- Ne aggódj, úgy lesz.

Jacob bevágtatott szerelme szobájába.
- Üdv nálam, farkasom! – köszöntötte gyorsan, és már csókolta is a férfit.
- Az érintkezést lehetőleg a minimumon tartani! – hallották még a szigorú apai szavakat.
Renesmee lemondóan sóhajtott, amint elváltak egymástól.
- Sose lesz nyugtom tőle.
- Az apád. Természetes, hogy félt és féltékeny kicsit. Elrablom tőle az egy szem lányát.
Nessie csak megforgatta a szemeit, majd újra elfeküdt az ágyban. Jake mellételepedett.
- Izgulsz már?
- Nem igazán. A kisujjamban van minden. Gyerekjáték lesz.
- Azért ne bízd el magad annyira, okoska! – mosolygott rá a férfi.

Egy pár percig némán hallgattak, és csak nézték egymást. Jacob az oly ismerős vonások között kutatta a változást, hisz majdnem egy hete nem látta őt. De újdonságot csak a szemében fedezett fel. A mogyoróbarna írisz mögött már egyre több felnőttesség csillogott.
A férfi kicsit megriadt ettől a kis éltől; olyan hamar fel kell nőnie. Egy ő korabeli normális ember ilyenkor még csak ismerkedik az iskolapaddal a rengeteg játék között. Nessie pedig hamarosan egyetemre megy már.
Magában most megfogadta, hogy minél tovább megpróbálja majd őt távol tartani a világ felnőtt-gondjaitól. Hadd élvezze még a fiatalságát, ami úgy igyekszik elröppenni. Jól le is szidta magát, hogy felhozta ezt az egész házasság dolgot. Ez is már egy felnőtt probléma. De a szavait már nem szívhatta vissza; a gondolat csírája már el volt ültetve a lány gondolataiban.

Nessie eközben a férfi mellkasára hajtotta a fejét, és csak hallgatta a már ismerős szív dobbanásait. Ez az egyenletesen lüktető erős, biztos hang egyre közelebb sodorta a békés öntudatlansághoz.
- Kapok még egy jóéjt-puszit? – kérdezte álomittasan.
- Persze, de csak egy kicsit.
A rövidke csók után Jake a vörös hajat kezdte simogatni.
- Hozzá tudnék szokni ehhez – motyogta Nessie lezáródó szemhéjjal.
- Lesz rá alkalmad, ne félj – suttogta bele Jake az éjszakába.

--*-*--

Az érettségit Nessie könnyedén letudta, ahogy azt előre megjósolta. A megmérettetés közepette megérkezett az első levelük is az egyik egyetemről, ahová mindketten felvételt nyertek.
A vizsgák utáni napon kora délelőtt Carlisle lépett oda hozzá.
- Fel tudnád hívni Leah-t, hogy mikor ér rá?
A lány szeme izgatottan csillant fel.
- Van eredmény?
- Igen, mindkettőtöknél.
Renesmee hiába kutatta, nagyapja arca érzelemmentes volt; nem tudott róla leolvasni semmit.

Gyorsan tárcsázta a Clearwater-ök számát, remélve, hogy Leah-t, vagy legalább Seth-et otthon találja.
- Tessék! – szólt bele egy női hang.
- Leah, te vagy?
- Igen. Nessie? Valami baj van?
- Szia! De jó, hogy elértelek. Baj nincs, csak eredmény.
- Mármint… eredmény?
- Ühüm.
- Máris ott vagyok – szólt még Leah, aztán már csapta is le a telefont.

A nő mindig nagyon gyors volt, de most különösen sietett. Öt perc múlva már felöltözve állt doktor Cullen irodájában.
- Mi hír van doki? – kérdezte türelmetlen izgatottsággal, mikor leült.
- Elég érdekes dolgokra derült fény. Előtte egy kis magyarázatot fűznék hozzá, hogy érthetőbb legyen – kezdett bele. – Nos, az emberek úgy vannak összerakva genetikailag, hogy egyes génjeik csak a testük kifejlődéséig aktívak, utána pedig nem működnek tovább. Mint például a szervek kialakításáért felelős gének. A petesejtek termelését is egy ilyen gén végzi, még a születés előtt. Elkészíti az összeset, aztán kivonja magát a forgalomból. Ez azt jelenti, hogy egy nőnek egész életében meghatározott számú petével kell gazdálkodni. Részben ez okozza Leah gondját – nézett most az indián nőre. – A tested a farkas-gén aktívvá válása után gyorsan kifejlődött, de azóta nem változik. Nem is öregszel, amíg nem akarod. Az egész szervezeted egyfajta passzív állapotban van, kivéve, ha megsérülsz, mert akkor minden tartalékot elővesz, hogy meggyógyítson. A petesejtjeid is ilyen konzervált állapotban vannak, mert a szervezeted hormonokat sem termel, így nem tudnak beérni. De mindezeket csinálta már, mielőtt átváltoztál, és ha a gén leáll a működéssel, akkor feltételezhetően újra beindul majd.

Leah reményteli tekintettel nézett rá.
- Akkor rendbe fogok jönni?
- Igen, lehetnek itt még kis farkasok.
- Így sokkal könnyebb lemondani a falkáról. Köszönöm, Carlisle.
- Egy apróság azért lenne még – szakította meg kicsit az örömét a férfi. – Az általam mesterségesen megérlelt petesejtek sokkal jobban reagáltak a génhibás hímivarsejtekkel, mint az emberivel, úgyhogy lehetséges, hogy csak egy alakváltó tud majd teherbe ejteni. Nem biztos, de van rá esély – a nő mosolya csak egy parányit halványodott. – Ezzel jobb, ha előre számolsz.
- Jó, ezt még képes vagyok feldolgozni. És mi van Nessie-vel?
- Az ő helyzete eléggé más – a vörös hajú lány aggódva nézett rá. – Nem tudtam még teljes képet kapni, de vannak elképzeléseim. Nessie génjei máshogy működnek. Pár rész, aminek már passzívnak kellene lenni, még mindig nem az. Többek között ez a petesejteket termelő gén. Még mindig termel, és valószínűleg örökké fog is. Feltehetőleg soha nem fognak elfogyni. Ezen kívül az érésükkel is egész más a helyzet, mint az embereknél. Olyan, mintha a petesejtjeid folyamatosan termékenyek lennének, de erről csak akkor bizonyosodhatok meg teljesen, ha azt is ki tudok nyerni majd valahogy belőled.
- Ez mit jelent pontosan? – kérdezte Renesmee értetlenkedve.
- Hát, lehetséges, hogy a ciklusod teljes idejében meg tudsz foganni, kivéve a menstruáció alatt. Az emberi nők csak pár napig termékenyek, egy megadott időpontban. Te viszont úgy tűnik, mindig az vagy. A megnövekedett hormontermelés felelős ezért.
- Szóval folyton vigyázni kell majd, hogy ne essek teherbe?
- Igen, megvan rá az esély. De ez még nem száz százalékig biztos.
- Ez azért ironikus kicsit – jegyezte meg Leah. – Eddig attól rettegtél, hogy nem lehetsz terhes, most majd attól fogsz, hogy nehogy az légy.
- Igen – mosolygott a lány is. – De inkább ez, mint a gyermektelenség. Leah, meghagynád nekem, hogy én mondjam el Jacobnak?
- Persze, csak siess. Este együtt őrjáratozunk.
- Rendben, még ma beszélek vele.

Az alakváltó nő szedelőzködni kezdett.
- Ne haragudjatok, szívesen maradnék, de még egy csomó elintéznivalóm van. És most, hogy tuti a dolog, lefixálnám az utazást Rebeccával. Mielőbb szeretnék már ott lenni, hogy megkezdhessem az elszakadást.
- Megértjük – bólintott Carlisle. – Azért halljak majd rólad, hogy hogy haladsz!
- Természetesen. Még egyszer köszönöm, mindkettőtöknek.
Azzal gyorsan kiment az irodából, magukra hagyva őket.
- Nagyapa, mennyire biztos ez a dolog velem kapcsolatban?
A férfi kérdőn húzta fel a szemöldökét.
- Melyik dolog?
- Hát, ez az egész… tökéletesen bízok benned, csak… olyan hihetetlen, hogy a meddőségtől féltem, erre kiderül, hogy sokkal termékenyebb vagyok, mint bárki más a világon.
- Nessie, ezek nagy része biztos, csak kevés a feltételezés. Persze többet tudnék, ha jobban is megvizsgálhatnálak, vagy ha legalább lenne valaki olyan, mint te.
- De hát van olyan. Nahuel húgai is félvérek.
- Igaz. Talán felkereshetnénk őket. Hátha segítőkészek lennének.
- Jó ötlet. És akkor egyúttal az amazonokat is meglátogathatnánk – gondolta tovább a lány vidáman. – Rég találkoztunk már Zafrinával, meg a többiekkel.
- Elmondom a tervet a többieknek, te pedig beszélj Jacobbal a dologról.
- Rohanok is – mosolygott még rá Nessie.

--*-*--

Jacob First Beach szeles tengerpartján sétálgatott merengve. A gondolatai most is az ő Nessie-je körül jártak. Várta már nagyon, hogy a lány megjelenjen nála, elvégre túl van az érettségi hajtáson. Végre lazíthat egy kicsit – nem mintha eddig nagyon megerőltette volna magát. Az ő agyával nem volt szüksége rá.
Persze biztos pihen még; elég sok minden foglalta le most, és még ő is rátett egy lapáttal ezzel a buta ajánlattal. Kár volt már most elmondania neki. Félt tőle, hogy elriasztja magától így a lányt. A felelősség, ami egy házassággal és főleg egy családdal jár, még nagyon korai lett volna neki. Ezzel egyet kellett értenie vele.

A szél egy pillanatra megfordult, és a falu felől egy édeskés, ismerős illatot fújt felé. Izgatottan kémlelte a forrását, majd pár pillanat múlva meg is találta. Renesmee nyugodt lépésekkel, arcán derűs mosollyal sétált oda hozzá.
- Szia, farkasom!
- Nessie, végre itt vagy! – köszöntötte mély csókkal a lányt. – Mi tartott ennyi ideig?
- Carlisle-lal és Leah-val töltöttem a délelőttöt – felelte sokatmondóan.
- Van valami fejlemény?
- Igen, nagyapa végre eredménnyel járt. Leah jól lesz, ha fel tudja adni a farkas-énjét, de ezt majd ő elmeséli részletesen. És nagyon úgy néz ki, hogy nekünk is lehet majd egyszer gyermekünk – mosolygott rá. – De még szükség lenne pár vizsgálatra, amit Carlisle nem tud elvégezni rajtam. A szüzességem…
- Akkor sem fogom idő előtt megtenni…
- Nem, nem erre gondoltam.
- Hanem?
- Elutaznánk Dél-Amerikába pár hétre. Nahuel testvérei talán hajlandóak segíteni.
- Rendben, mikor indulunk?
- Én… nem szeretném, ha te is velünk jönnél!






_@/"

Jacob & Nessie - HETEDIK FEJEZET - Kétség és ábránd

Sziasztok!

Megkésve kicsit, de törve nem, jön az új fejezet :) Remélem, hogy minden érthető lesz benne.
A fejezetről csak egy pici kulisszatitkot árulnék el: nagyon sok utánajárással készült, ugyanis elég sok orvosi ez-az van benne, aminek utána kellett járnom, hogy hogy is működik. Szóval mesterséges megtermékenyítésben és nőgyógyászati szakvizsgálatokban nagyon otthon vagyok már :)
Ja, és még valami: az eredeti fejezet 15 oldal lett tokkal-vonóval, úgyhogy kénytelen voltam kettészedni. Ami azt jelenti, hogy a feléből csináltam egy új fejezetet, kapott saját címet is, meg minden. Tehát a következő fejezet nagyon hamarosan fog jönni, amint kapok megfelelő mennyiségű VÉLEMÉNYT rá :) Úgyhogy szeretnék buzdítani mindenkit, hogy írjatok, írjatok, írjatok nekem!!! :)) Amúgy ha nem is jön számomra kielégítő mennyiségű, akkor is legkésőbb kedd délután felteszem (holnap lehet, hogy elfoglalt leszek).

És az igazi következő fejezet is érkezik, amint meg tudtam írni. Kicsit lehet, hogy később csak, mert 20-án nyelvvizsga, és most úgy tervezem, hogy a buszon, stb-n is angolozni fogok, de valószínűleg néha győzni fog A múzsa :)Egy része már kész van amúgy is.


Nah, nem szaporítom tovább a szót, jöjjön a következő fejezet. Jó olvasást!

Hetedik fejezet – Kétség és ábránd

- Nem… én… nem bírok olyan sokáig várni!
- Akkor gyere hozzám minél előbb!
- Hogy mi? – pattant fel a lány az ágyról, ledobva magáról a takarót.
Jake egy pillanatra megint rábámult.
- Előbb… öltözz fel! Így nem tudok koncentrálni.
Renesmee most tiltakozás nélkül szót fogadott, és felkapta a padlóra dobott felsőjét. Utána leült az ágyra, és pár percig csak nézte a férfit, míg ki tudott nyögni valamit.
- Ez most egy leánykérés akart lenni?
- Olyasmi – felelte bátortalanul Jacob. – Ez nem a hivatalos verzió volt. Azt sokkal romantikusabbra terveztem.
- Jake, én… nem szeretnélek megbántani, de… – nem bírta kimondani azt az egy aprócska, elutasító szót. – Túl fiatalnak érzem még magam erre.
- Én viszont öregszem – Renesmee szemöldökét felhúzva nézett rá. – Na jó, fizikailag nem, de lélekben igen. A régi bevésődöttek szinte mind házasok már.
- Csak ezért akarod?
- Nem, ez csak a legutolsó indok.
- Akkor mi ez az őrület? Hogy az esküvőig nincs…?

A férfi habozott, hogy elmondja-e a legfőbb indokát. Végül döntött, és mégis megtette.
- Az apád rajtad kívül még legalább egy tökéletes dolgot csinált: előbb elvette Bellát, és csak utána ejtette teherbe…
- Teherbe? – hebegte a lány. – Te… te… te gyereket akarsz?
- Egyszer majd igen. Még nem most, de a jövőben igen. Te nem szeretnél?
- Én… még nem érzem késznek magam erre. Ez egy hatalmas feladat. Nem hiszem, hogy jó anya lenne belőlem – megtámasztotta az ujjaival az orrnyergét, mintha fejfájás gyötörné. – Igazából… még sosem gondolkoztam ilyeneken.
- Nessie, ne is tedd! Most előbb elmegyünk egyetemre, aztán jó pár év múlva visszatérünk rá. Ez legyen a jövőbeli énjeink problémája.
- Rendben – bólogatott, de közben kétségek egész hada rohanta meg az eszét és a szívét.
Jake nagyon jól látta rajta, hogy nincs minden rendben, ahogy mondta. Gyorsan leült mellé, és átkarolta a vállát.
- Kicsim, kérlek, ne rágódj ezen! – kérte, de a lány agya nem volt képes lenyugodni. – Szeretnél inkább most egyedül lenni?
Ösztönösen ráérzett, hogy mire vágyik a másik.
- Nem… nem tudom. Talán… nem tudom, mit kéne most tennem.
- Azt hiszem, jobb, ha most elmegyek és hagylak gondolkozni.
A férfi már állt fel az ágyról, de Nessie a keze után nyúlt.
- Mikor látlak újra? – kérdezte rémülettel a szemében.
- Hívj, és én itt vagyok – mosolygott rá kedvesen, mintha mi sem történt volna, majd egy rövid csókot adott a szájára, és kisétált az ajtón.

--*-*--

Nessie próbálta végezni a napi teendőit, de semmire sem tudott rendesen koncentrálni. Végül aztán feladta, letelepedett a nappali egyik kényelmes foteljébe, és a gondolataiba merült.
A férfi ajánlatát még mindig képtelen volt teljesen felfogni. Házasság… Renesmee sosem gondolt még arra, hogy Jacobnak ilyen komoly szándékai lehetnek. A közös élet neki e nélkül is tökéletes lett volna. Persze a férfi nem akart lemaradni az apja mögött…
Próbálta tiszteletben tartani a döntését, de nagyon nehezére esett.

Aztán egy, a számára sokkal súlyosabb dologra terelődött a figyelme. A gyerek kérdésére. A fiatalsága nem a legnagyobb probléma volt. Mi van, ha soha nem fogja tudni megadni Jake-nek, amit szeretne? Ha nem képes megfoganni, kihordani, majd megszülni egy gyermeket? Ha a szervezete képtelen életet teremteni? Talán jobb lenne, ha – bevésődés ide vagy oda – Jacob keresne magának egy helyes indián lányt, akivel nincs ennyi gond. Egy normális nőt, normális testtel és normális élettel.
És mi lesz, ha Jacob is rájön az ő alkalmatlanságára, és elhagyja? Hirtelen tört rá a pánik az előző gondolatai ellenére is. Hogyan létezhetne nélküle, mikor egész eddigi életében mellette volt; mikor nincs senki a világon, akit nála jobban szeretne?!

Mély kétségbeesése közepette Alice toppant be a kunyhóba.
- Nessie, drágám, mit csinálsz még itt pizsiben? Mindjárt indulnunk kell Belláékért. Aggódtunk, hogy még nem jöttél át, de… – végre ránézett Renesmee könnyes arcára. – Aggódhatunk is. Mi a baj? Mi történt? – ugrott mellé fél másodperc alatt.
- Semmi, igazán…
- Na ne mondd! Tiszta roncs vagy. Történnie kellett valami rossznak! Tudtam, hogy nem lenne szabad hagynom ezeket a kis éjszakai látogatásokat.
- Nem, Alice, nem arról van szó!
- Akkor?
- Jake megkérte a kezem.
- Micsoda?
- Jól hallottad – bólintott Nessie. – Nem teljesen hivatalosan, csak felvetette a lehetőséget.
- Huh, merész – Alice rápillantott a nagy faliórára. – Nessie, én tényleg megértem, hogy ki vagy készülve, de nagyon indulnunk kéne. Este nálam maradsz, és elmesélsz mindent.
- Felesleges. Úgyis kupaktanács lesz, mert apa nagyon ki fog akadni, ha ezeket meglátja a fejemben – a fekete hajú nő egyetértően elhúzta a száját. – Adj két percet, és rendbe szedem magam.



A reptérre kiérve Nessie-n és Alice-en már szörnyű idegesség uralkodott el, hisz mindketten sárosak voltak. Ráadásul Alice a lány miatt nem láthatta a jövőt, és hogy Edward nem fogja-e letépni a fejét ott helyben. Jasper megpróbált minden erejével arra koncentrálni, hogy egy kis nyugalmat teremtsen maga körül. Tudta, most nagy szükség lesz rá.
Mikor az érkezők kiléptek a kapun, Edward arcán már látszott egy kis bizonytalanság. Mintha nem akarna hinni az ellesett gondolatoknak. Az alacsony, fekete hajú lányra nézett, és már tudta, hogy igaz, amit „hall”.
- Alice, hogy… ez most komoly? Hogy engedhetted ezt?
- Sajnálom, Edward. Te se szoktál tudni ellenállni neki…
- Most képes lettem volna, hidd el! – a férfi aranybarna tekintete egyre inkább elsötétült.
- Apa, ez főleg az én hibám.
- Veled, kishölgy, még… – ahogy a lányára nézett, a szeme elkerekedett, majd a döbbenet és a düh furcsa keveréke ült ki az arcára. – Micsoda? Nagyszerű! Előbb lefekteti a lányom, aztán feleségül akarja venni!?
- Apa, nem feküdtünk le! – Renesmee próbálta visszafogni a hangját. – Mi lenne, ha ezt otthon beszélnénk meg, és nem a reptér kellős közepén?
A férfi mérgesen nézett rá.
- Ti most miről beszéltek? – használta ki a pár másodpercnyi némaságot Bella.
Edward ránézett a feleségére.
- Talán tényleg jobb lenne előbb hazamenni – mondta visszafojtott indulattal.
- Tudni akarom!
- Út közben elmesélem. Gyere! – és már vonta is maga után a parkoló felé.
Carlisle kérdőn nézett a két érintettre. Alice csak a szemével intett vissza, hogy majd később elmondja.


Hihetetlen gyorsasággal ért haza a három kocsi; meghajtották őket, hogy minél előbb a nagyház nappalijában beszélgethessenek végre. Bár majdnem mindenki úgy vélte, hogy a „beszélgetés” enyhe kifejezés arra, ami most történni fog.
Mind a nappaliban voltak már, és csendben várták, hogy ki mer kezdeni. A feszültség ott szikrázott a levegőben még így is, hogy Jasper folyamatosan nyugtatta a társaságot. Aztán az elektromos vibrálás kirobbant, de nem a várt irányból.
- Renesmee, hogy gondoltátok ezt?! – nézett Bella szemrehányón rá. – Tudtam, hogy nem szabadott volna elmennünk. Pont most, mikor meg vagy kergülve. És Alice…
- Anya, nem vagyok megkergülve! Olyan nagy baj, hogy azzal akarok lenni, akit szeretek? Ti mind megtehetitek!
- Én még mindig nem értem, mi történt?! – vágott közbe Rosalie, aki külön kocsival jött Emmettel, és akit roppantul frusztrált, hogy valami Nessie-vel kapcsolatos dologról lemaradt.
- Mindössze annyi, hogy a farkas…
- Jacob a neve! – szólt közbe a vörös hajú lány.
- Jó, legyen. Szóval Jacob a kunyhóban töltötte az éjszakákat, mikor Alice volt a felvigyázó. Most meg el akarja venni feleségül, csak hogy lefektethesse.
- Apa, ez egyáltalán nem így van, te is tudod jól! Én erőltettem az egészet, de Jake nem akar… együtt lenni velem, amíg össze nem házasodunk. Mellesleg ez miattad van – nézett rá Edwardra.
- Csak ezért még nem biztos, hogy kitekerném a nyakát.
- Nem, nem amiatt. Hanem mert te sem voltál hajlandó addig anyával… Nem akar „lemaradni” mögötted, vagy valami hasonló butaság.
- És mellesleg mit válaszoltál neki? – tette fel Bella a kulcskérdést.
- Gondolom igent – szólt bele a beszélgetésbe Esme is.
- Nem.
- Nemet mondtál? – kérdezte döbbenten.
- Nem. Gondolkozási időt kértem. Én… nem vagyok biztos benne, hogy ez jó ötlet.
- Nem bízol benne annyira, hogy hozzákösd az életed, de azért lefeküdnél vele – szidta le Rosalie.
- Megint félreértetek. Tökéletesen biztos vagyok Jacobban és a szerelmében. Abban viszont nem, hogy én lennék a tökéletes társ neki. A jövőben gyerekeket szeretne. Mi van, ha nem vagyok képes erre? Ha nem adhatom meg neki, amit annyira szeretne? – mondta kétségbeesetten.
- Ezt nem tudhatjuk – vetette közbe Carlisle.
- Vagy ha egyáltalán be se tudja fogadni a testem őt?! – fűzte tovább a gondolatot.
- Ezt én nem is akarom tudni! – nézett rá Edward furcsa fintorral az arcán.
- Nessie, ha szeretnéd, megvizsgálhatlak – ajánlotta fel nagyapja. – Hátha úgy többet megtudhatunk. Mindenesetre nem hiszem, hogy ez kettőtök közé állhatna. Jacob a saját életénél is jobban szeret téged.
- Tudom – válaszolta a lány lehangoltan. – Azt hiszem, holnap reggel elnézek Leah-hoz. Még mindig nem döntött. Talán így meggyőzhetem őt is, hogy hagyja magát megnézetni.
- Ez jó ötlet – helyeselt Carlisle.

Egy kis időre elhalt a társalgás.
- Komolyan ennyivel elintézettnek akarjátok tekinteni az ügyet? – kérdezte Edward döbbenten.
Nessie sóhajtott egy mélyet.
- Apa, szeretnék bocsánatot kérni – kezdett bele. – Tudom, hogy nagyon nem szép, amit tettem, de ha újra ilyen helyzet lenne, megint megtenném. Bocs. Végül is nem történt semmi komoly.
- Túlságosan hagytunk elszemtelenedni, kisasszony.
- Sajnálom, apa, de ideje hozzászoknod, hogy felnőttként kezelj.
- Igent fogsz mondani Jake-nek? – kérdezte Bella.
- Egyszer majd biztos. Most még túl fiatalnak érzem magam. Csak bosszant, hogy addig nem akarja…
- Jó, azt hiszem a téma nem érdemel több szót – vágott gyorsan közbe Edward.
- Meséljetek inkább, hogy mennyire vágtátok tönkre a szigetet!? – kérte Esme mosolyogva.

--*-*--

Másnap Renesmee már kora reggel La Push-ban volt, és a Clearwater-ház ajtaján kopogtatott. Egy kis várakozás után a nagyon álmosnak tűnő Seth nyitott ajtót, majd rámosolygott a váratlan látogatóra.
- Nessie, szép hajnalt! – ásította. – Mit keresel itt ilyen nagyon reggel?
- Annyira nincs már korán – mosolygott vissza a lány. – Igazából Leah-hoz jöttem. Itthon van?
- Épp járőrözik, de pár percen belül be kell futnia. Addig gyere be!

Nemsokára valóban megérkezett az indián nő.
- Renesmee, hát te?
- Szia, Leah. Hozzád jöttem. Szeretnék veled beszélni valamiről!
- Sejtem a témát.
- Tényleg? – kérdezte a fiatal lány élcesen.
- Igen. Tudod, a falkán belül nincsenek titkok.
- Szóval tudsz arról, hogy Jake feltette nekem a nagy kérdést – Leah bólintott. – De nem tudod az indokaimat, hogy miért vonakodok.
- Lányok, én ebbe nem akarok belefolyni – vágott közbe Seth –, úgyhogy inkább leléptem – és már kint is volt a házból.
- Na mesélj! – ült le a nő az asztalhoz.
- Hát, az egy dolog, hogy szörnyen fiatal vagyok még a házassághoz, de a koromhoz képest a testem és a gondolkodásom jóval előrébb van, úgyhogy ez még nem is lenne olyan nagy akadály. Viszont Jacob megemlítette, hogy szeretne majd gyerekeket, és én nem biztos, hogy képes vagyok erre. Mármint fizikailag. Nem tudom, hogy a testem képes-e befogadni és kihordani egy gyermeket. Talán sose válthatom valóra ezt az álmát.

Ahogy Nessie kimondta a szavakat, rájött, hogy ez már nem csak a férfi álma. Ahogy egyre többször és többször végiggondolta a lehetőséget, a szíve megszerette a képet. Közös családot akart Jake-kel.
Most hirtelenjében teljes mértékben át tudta érezni Leah sóvárgását az új, apró kis élet után.
- És így nem érzem magam az ő tökéletes társának. Nem, ha még ennyit sem tudok megadni neki.
Leah most először együtt érzőn nézett a fiatal, kétségekkel teli lányra.
- Beszéltél már vele erről?
- Nem. Szerinted kéne?
- Hát persze! Őszintén meg kell osztanotok egymással mindent, ez így működhet csak. Ráadásul mindkettőtöket érinti a dolog.
- Igazad van – lélegzett Renesmee egy remegőset.
- Ne aggódj! Biztos vagyok benne, hogy nem fogja ezt a helyzetet annyira katasztrofálisnak tekinteni, mint te.
- Már hogyne…
- Nessie, ha nem lennél vele, azt sokkal, de sokkal nagyobb katasztrófának érezné. Te vagy a mindene. Ha a születésed után nem vésett volna be, talán már nem is élne. Új életet adtál neki. Úgyhogy szépen beszéld meg vele a félelmeidet, most!
- Most?!
- Seth biztos átváltozott már, Jake pedig őrjáratozik, úgyhogy valószínűleg már látta a fejében, hogy nálam vagy. Hamarosan itt lesz, hidd el!

A lány tudta, hogy akkor ideje rátérni a másik dologra is.
- Visszatérve a gyerekre… Carlisle felajánlotta, hogy megvizsgál. Szeretném, ha elkísérnél.
- Nem tudsz csőbe húzni, Nessie. Látom, mire megy ki a játék – Renesmee már kezdett volna magyarázkodni, de a nő leintette. – Nem kell erőlködnöd. Szeretném, ha engem is megvizsgálna. Nem bírom ezt a bizonytalanságot.
- Nagyszerű! – mosolygott rá szélesen. – Egyeztetek nagyapával is, aztán hívlak, ha ez így jó neked?! – Leah bólintott. – Remélem, hogy lesz eredménye ennek az egésznek!
- Én is, elhiheted!
- És hogy tervezed… – Nessie nem tudta befejezni a mondatot, mert a kivágódó ajtó döngő hangja félbeszakította.
- Mondtam – jegyezte meg sötéten az indián nő. – Gyere csak be nyugodtan, Jacob!
- Szia, Leah! Bocs, csak túl nagy volt a lendület.
- Semmi baj – mosolygott rá gúnyosan. – Magatokra hagylak titeket. Engem már nagyon vár az ágy.
- Szép álmokat – kiáltott még utána a férfi, aztán Renesmee-hez fordult. – Szia! Hogyhogy itt?
- Leah-t jöttem meggyőzni a vizsgálatról. És végre sikerült.
- Éljen, éljen! – Jake elismerő pillantása hamar fürkészővé vált. – Nagyon gáz volt otthon? Sajnálom, hogy nem voltam ott melletted.
- Áh, nem volt semmi nagyon durva. Rosszabbra számítottam. Még szobafogságra sem ítéltek.
- Tényleg? – kérdezte meghökkenve.
- Ühüm. Apa azt hiszem sejti, hogy úgysem tarthat otthon, és így inkább meg sem próbálja. Amúgy meg az ottalvásnál jobban kiakasztotta az ajánlatod.

Egy pár pillanatra elhalt a beszélgetés, ahogy a kényes kérdéshez értek.
- Ne értsd félre – folytatta a lány –, nem veled van a gond, csak kicsit váratlan ez az egész, és még annyi mindent át kell gondolnom.
- Semmi baj, Nessie, én tudok várni. Miénk az örökkévalóság.
- Igazából szeretnék még valamiről beszélgetni – mondta félve. – Ez a gyerek-dolog…
- Felejtsd el az egészet! Nem akarlak semmivel sem sürgetni. Nem is kellett volna ennek az egésznek előjönnie még.
- De, de, igenis jó, hogy felvetődött – nézett a férfi szemébe. – Egyre jobban foglalkoztat a gondolat, hogy egyszer majd én is szeretnék tőled gyereket. De Jake… belegondoltál már, hogy mi vagyok én? Lehet, hogy nem is vagyok képes rá. Talán sose lehet közös babánk.
- Nessie, az sem lenne a világ vége. Együtt megoldunk bármit – mélyen a nedvességtől csillogó barna szempárba nézett. – Értsd meg: örökké és feltétel nélkül szeretlek.

Renesmee meghatódva nézett Jacobra. A vallomás hatására némán megindultak az első könnyek az arcán. Érezte mindig is, hogy a férfi szerelemmel szereti, de így kimondva sokkal valóságosabbá vált.
- Én is szeretlek – viszonozta Jake szavait, de ez így olyan kevésnek tűnt neki. – Ah, ez nem elég!
A sötét tekintetben már látott valami elfojtott félelmet, de ahogy Jacob rájött a szándékára, ez nyomban el is tűnt.
Nessie puha tenyerével finoman megérintette az arcát, és már áramlottak is a képek. Megmutatta neki az első csókjukat, az azóta is mindig érzett vérvörös izzást, részleteket a First Beach-en töltött, olykor igencsak heves pillanatokból, a vadászat közben átélt vágyakozást, hogy ő is ott legyen vele, aztán sok kis apró képet az elmúlt pár hét éjszakáiról: sok forró ölelést, együtt nevetgélést, mély beszélgetést, ami mind hozzátartozott a kapcsolatukhoz. Mindent, ami miatt mérhetetlenül szerelmes volt belé.
Lassan elhúzta kezét a rézbőrű, sima arcról. A férfi lágyan mosolygott rá.
- Ennyi nekem épp elég.

--*-*--

Leah a következő délután már várt rá a verandás ház előtt, amikor hazaért az iskolából. Minél előbb túl akartak lenni a vizsgálatokon, hogy kiderülhessen végre valami. Nessie nézte a másik nő sápadtnak tűnő arcát, az olykor-olykor idegesen beharapott száját, és azon tűnődött, vajon melyikük feszültebb e pillanatban.
Carlisle felkísérte őket a dolgozószobájába. Renesmee érdeklődő tekintettel nézett fel rá, mikor mindkettejüket leültette.
- Elmondod, mit fogsz csinálni, nagyapa?
- Persze – gyorsan a sötét hajú nőre nézett. – Leah, zavar, ha Nessie is hallja, vagy jó így közösen?
- Inkább maradjon bent – mosolygott rá halványan.
- Jó. Szóval először vennék tőled vért, és szükségem lesz még vizeletmintára is – egy pillanatra megállt a felsorolásban. – Leah, voltál már férfival… intim helyzetben?
- Igen, már nem vagyok szűz – felelte szemlesütve.
- Remek. Akkor további vizsgálatokat is tudok majd végezni. Ez nagyban eldönti majd, hogy hol érdemes tovább kutakodnom. Egy hasi ultrahangot mindenképp csinálnék, hogy bent a helyén vannak-e a dolgok. Ez így belefér?
- Igen, azt hiszem – bólintott a nő bizonytalanul.
- Ígérem, hogy megpróbálok minél kevesebb fájdalmat okozni majd – a pillantása továbbsiklott az unokájára. – Nessie, veled nem tudom, mit fogok tudni kezdeni. Vérvétel híján jó lenne, ha legalább vizeletmintám lenne, úgyhogy igyekezz majd produkálni egyet. A vért pár nap múlva pedig beszerezzük majd máshogy.
A lány döbbenten nézett Carlisle-ra.
- Tudsz róla, hogy meg fog jönni?
- Persze, hogy tudok – mondta, mintha ez teljesen magától értetődő volna. – Edward hozzám rohant első alkalommal, mikor megtörtént. Szörnyen meg volt ijedve, hogy mi bajod lehet. Mindenesetre jó előjel, hogy a szervezeted ezen része elvileg működik. Reméljük, a többi is. Ki szeretne kezdeni?
- Inkább én, ha nem baj – pattant fel Leah a székből.

Carlisle bekísérte a vizsgálóba. Nessie némán, gondolataiba merülve várta, hogy rá kerüljön a sor.
Kíváncsi volt, hogy milyen eredménnyel jár majd ez az egész procedúra. Talán Leah-nak is megvan az esélye arra, hogy saját családja legyen. És talán neki is. Szívből remélte, hogy mindkettejüknél jó dolgok fognak kiderülni.
Aztán felvillant előtte Carlisle egyik kérdése, amit a nőnek tett fel. Volt-e már férfival… intim módon… és Leah igenlő választ adott. Vajon ki lehetett az a férfi? Talán a falkából valaki, vagy csak egy egyszerű földi halandó? A tudatlanság kínzó módon fúrta az oldalát. Ha sikerülne kifaggatni erről a nőt… Talán már a bizalmába fogadta annyira, hogy erről és más, ilyen jellegű dolgokról is beszélgethessenek. Ha tényleg egy alakváltó férfival történt az aktus, bennfentes titkokat is el tudna árulni neki. Egy ideje foglalkoztatja már a gondolatait, hogy a farkas férfiak más tagjai is olyan robosztusak-e, mint azok, amiket már láthatott. És a félelmeit is jó lenne valaki olyannal megosztani, aki nem családtag, és megértheti őt.

Ekkor nyílt az ajtó, majd a kicsit még mindig sápadt Leah lépett ki a szobából, és leült mellé.
- Mehetsz, Nessie!
- Ugye megvársz? – kémlelte aggodalmasan a nőt.
- Nem mozdulok innen.
Renesmee belépett a világos szobába, és halkan becsukta maga mögött az ajtót.
- Nagyapa, én félek egy kicsit – nézett rá ijedten.
- Nincs mitől. Ez csak egy egyszerű rutinvizsgálat – igyekezett eloszlatni a lány félelmeit. – Szeretném, ha deréktól lefelé levetkőznél.

Nessie zavartan kapkodta le magáról a ruháit. Lélekben nem készült még fel a most következő dolgokra, de már nem akart visszakozni. Mikor kész lett, felült a fehér lepedővel borított vizsgálati székre.
- Megpróbálok azért vért venni tőled, bár nem fűzök hozzá sok reményt. Még mindig túl sérthetetlen vagy.
Ahogy a vastag, fém tű a lány karján a bőréhez nyomódott, csikorgó hangot hallatva hajlott el. A férfi kifejezéstelen arccal dobta le a kicsorbult tűt a tálcára.
- Hát jó. Azért kenetet veszek, és bekukkantok, amennyire lehetséges. Sajnos csak félmunkát tudok végezni, vagy még annyit se. Feküdj le, kérlek!
Renesmee elhelyezkedett a hátradöntött széken, és lábait feltette a fém tartóba. Kellemetlen érzés áradt szét a mellkasában ettől a kitárulkozástól, még így is, hogy egy „rokona” vizsgálta.
- Most megtapogatlak belülről, és egy kis vattás pálcikával leveszem a kenetet. Lehet, hogy ez egy kicsit hideg lesz. Próbáld meg ellazítani magad, akkor egyáltalán nem fog fájni.

Érezte az apró matatást alul, ahol még soha senki nem járt. Fájdalom nem volt, csak a már szokásos, kellemetlen érzés.
- Ez nagyon különös – Carlisle hangjában felismerte azt a jól ismert csillanást, amit általában akkor hallhattak, ha valami új, érdekes felfedezésre bukkant. – Nessie, megpróbálnék valamit. Talán… A tested belülről úgy tűnik, nem olyan kemény, mint kívülről. Olyan, mintha sebezhető lenne. Lehet, hogy így fogok tudni vért venni tőled, ami nagyon jó lenne, mert genetikai vizsgálatot is végezhetnék akkor. Mit szólsz az ötlethez?
- Csináld, ha ez segít.
- Rendben. Ez valószínűleg fájni fog. Ne lepődj majd meg rajta, és próbálj mozdulatlan maradni!

A doktor újabb fém tűért nyúlt, és visszahajolt a lány lábai közé. Renesmee hirtelen szúró fájdalmat érzett, és nagyon kellett küzdenie, hogy a teste ne meneküljön az eddig sosem tapasztalt, igencsak kellemetlen érzés elől. Aztán rájött, hogy a fájdalom jó jel. Lesz végre vérmintájuk, és a nagyapja sok mindent kideríthet belőle. Ez segített neki egyhelyben maradni.
Kis idő múlva a fájdalom végre megszűnt. Carlisle vidám arccal emelkedett fel a székből.
- Nessie, ez nagyon nagy előrelépés. Rögtön neki is látnék a kutatásnak, de inkább Leah-éval kezdeném, ha nem bánod. Felöltözhetsz!
A lány gyorsan visszavette a ruháit, és elindult ki az indián nőhöz, hogy elújságolja a hírt neki. De Carlisle nem hagyta szóhoz jutni.
- Nessie, azért még így is szeretnék vizeletmintát és másik féle vérmintát – két kis műanyag tégelyt nyomott a lány kezébe, és Leah-nak is adott kettőt. – Biztos menni fog, amit kértem? – kérdezte a nőtől kissé aggodalmasan.
- Remélem, hogy valamelyikük megkönyörül rajtam.
- És a másik dolog? – csak egy apró biccentést kapott válaszul. – Rendben, szóljatok, ha megvannak a minták. Megyek is dolgozni.

Miután Carlisle visszament az irodájába, Nessie lehuppant Leah mellé a kanapéra.
- Lenne kedved sétálni velem egyet? Kéne egy kis szellőztetés a fejemnek. És jó lenne beszélgetni kicsit. Persze nem itt – utalt a mindent halló fülekre.
- Már amúgy is kérni akartam, hogy menjünk ettől a szagtól messze – húzta fel az orrát. – Még egy hét múlva is bűzleni fogok.






_@/"